Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-15 / 185. (2702.) szám

HM SZÁHHHK A KÉPES HfTTfl 28 PÚUL Ara 8 itorona J X. évf. 185. (2702) 3zám 1 S*OI*il»at «* t931 augusztus 15 Előfizetést én évente 300, félévre 150, negyed* A 1 1 r. 7 •” 11 '7 ' - # / Szerkesztőségi Prága fl, Panské ollce 12$, évre 76, havonta 26 Kő; külföldrei évente 450, * *■ SZLOD6T1SZK.OI 6S rilSZlTlSZK.01 ClLCJlZCfCl pQTtOK. U. emelet. — Telefoni 30311. — Kiadóhivatalt félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké nfillílltm Tlfimlnnin ,- , _ Prága IL Pániké allce 11 Hl. emelet, fi képes melléklettel havonként 2.50 Kfi-val több Főszerkes*tő: POLIUKOL TlQ.piLapja ftfcfls SZCttextő. Telefon, 34184 Egyes szám áré 1.70 Kő. vasárnap 2.-KA DZURANY1 LASZLÖ FORGACfí GÉZA SÚROÓnYCIMi HÍRLAP. PR AH fi VILÁGKÓRKÉP (sp) Prága, augusztus 14. Az az idő, amely Hoover moratórium javaslatától a porosz népszámlálás befejezéséig eltelt, egyike volt a háború utáni kor legkritikusabb periódu­sainak. Mintha ma az izgalmat átmenetileg reiativ csend váltaná föl. A városok, az or­szágok, a népek, a földrészek lélegzetet vesz­nek a nagy rémület után és fölhasználják az átmeneti nyugalmat az uj megoldási lehető­ségek kitervezésére. Mondanunk sem kell, mert mindenki érzi és tudja, hogy az elmúlt hetek konferenciái alatt semmit sem sike­rült elintézni, s a szorongatott népek a se­gítési módok legprimitívebb eszközét, a köl­csönt sem kapták meg. Az átmeneti nyugal­mat, s azt, hogy a valuták és a nemzeti köz­gazdaságok akut katasztrófája nem követ­kezett be, egyedül a világ tulfáradása és tel­jes apátiája okozta. Ma senkinek sincs ked­ve sem hosszra, sem beszre spekulálni. A német márka nem bukik meg, mert senki sem buktatja. Védtelenül áll a nemzetközi piacokon s a leggyengébb szél földre teríte­né, de senki sem merészel belefujni a szél kürtőjébe, nem merészel, nem akar, nem tud, vagy apatikusan nem gondol rá. S így vau mindennel. A huszadik század gazdasági rendszere züáltan és betegen lézeng a szí­nen, s csak azért létezik, mert nincs valaki erős, aki belerúgna. Önmaga pedig irtózik a szükséges operációktól, amelyek esetleg még segíthetnének rajta. Az apátiának ebben az általános morató­riumában, amikor senki nem fizet senkinek és Európa megadással várja sorsának betel­jesedését, fölállt thatjuk az elmúlt hetek kór­képét. A lavinát, jól tudjuk, a német-osztrák csatlakozási terv indította meg. A francia pro­paganda következtében a világ bizalma meg­rendült Németországban, a külföldi pénz­ügyi hatalmasságok sorra visszavonták a né­met piacon elhelyezett rövidlejáratu kölcsö- neiket, s a gigantikus méretű általános run’ ugyanúgy tönkretette a birodalmat, mint más runnok a bankházakat szokták. Tetézte a bajt az úgynevezett „világgazdasági krízis" — a kínálat általános növekedése és a kereslet általános hiánya, — amit nem annyira a tul- produkció és a racionalizált géptechnika kö­vetkeztében. fölöslegessé vált és nem honorált munkaerő okozott, mint inkább a javak el­osztásának tökéletlensége és a versaillesi rend szót, mely egyrészt gátakat vet a köz­gazdaságok ésszerű kifejlődése elé, másrészt óriási improduktív terhekkel, — vám, adó, standardemelés, fegyverkezés — sújtja a ter­melést. Végül pszihológiai tényként az igé­nyek hatalmas módon való megnövekedése is hozzájárult a bajhoz, mert a költekezésnek és az életstandardnak azt a fokát, amelyet ma a világ lakosságának ötven százaléka a má­sik ötven százalék rovására megszokott, lehe­tetlen kielégíteni és általánosítani. Ha az európai és az amerikai munkás, hivatalnok, és polgár megelégedne azzal az életstandard­dal, amelyben például az orosz nép él (tizen laknak egy szobában, racionalizált kenyér, hús és ruha adagokkal, magán rádió, autó és Week-end nélkül), akkor nyomban vége volna a krízisnek, termelni lehetne a jövő számára, akkumulálni a javakat és rendszeresen elő­készíteni a fogyasztás emelkedésének az útját. A világggazdasági krízis általános volt, de lappangott. A német run kipattantotta. Ma kitűnt, hogy nemcsak Németország beteg, hanem a többi hatalom is meg van fertőzve s Anglia csaknem ugyanolyan katasztrofális helyzetben él, mint a birodalom. A kelet­európai országokat földreteri tette a mező- gazdasági krízis. Németországot a bizalom megszűnése és a kölcsönök felmondása, te­tézve az általános pangással. Angliát a pia­cainak elvesztése. Látszólag csak Amerika és Franciaország egészséges és tőlük vár min­denki segítséget. De Amerika pénzügyi lik­viditását megtörte a túltermelés, amely kor­látozott oszaka-nierikai viszonylatban tényleg létezik. Egyesek azt hangoztatják, minden jő volna, ha Amerika elengedné a háborús adósságokat s ezzel kapcsolatban a szövetsé­gesek törölnék a jóvátétel! terheket. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy azokat az óriási összegeket, amelyeket a washingtoni kormány a háború alatt a szövetségeseknek folyósított, az amerikai nép jegyezte. A sok­sok milliárd dollár jól kamatozó kötvények alakjában él az amerikai nép között és több­millió polgár vagyonának tetemes része fek­szik benne. Ha az adósságokat elengednék, ezek a papírok elértéktelenednének, mint nálunk a hadikölcsön s millió és millió ame­rikai polgár földönfutóvá válna, ami különö­sen most, amikor Amerika is élet-halálharcot vív a dekonjunktúrával, katasztrofális és for­radalmasító következményekhez vezetne. Marad Franciaország. Nála fonákabb hely­zetben senki sincs. Tény, hogy az állam tre- zórjai tele vannak arannyal és közgazdasági élete érintetlen, de rossznéven szabad venni a párisi kormánytól, ha nem mer kölcsönt fo­Páris, augusztus 14. A francia sajtó egy­öntetű jelentése szerint a bázeli Nemzetközi Jóvátételi Bank moratórium-bizottsága ma befejezi tanácskozásait, ámbár a nehézsége­ket nem sikerült maradék nélkül megolda­ni. Valószínűleg elfogadják az Angol Bank által kidolgozott tervet, amely a francia és az amerikai hitelintézetek beleegyezésével a rövidlejáratu kölcsönök visszafizetésének hat hónappal való meghosszabbitását hatá­rozza el. A régi kamatláb megmarad, sőt sok esetben csökkentették azt. Kamatláb- emelés nem történt. Megvan az a remény, hogy a holland, a dán és a csehszlovák bankok, amelyek a nyomatékos meghívás ellenére nem vettek részt a bizottság tár­gyalásain, távirati utón megadják beleegye­zésüket. A meghosszabbít ott rövidlejáratu kölcsö­nök összege két és fél milliárd márkára rúg. Melckior, Németország bázeli megbízottja, újabb egy milliárd hitelt kért kétéves lejá­ratra. Ezen a téren újabb nehézségek me­rültek föl, különösen a francia bankok ré­széről. A francia bankok elsősorban azt kö­vetelik, hogy a hitel folyósítása esetén tilt­sák meg Németországnak, hogy a rövidlejá­ratu kölcsönöket hosszú lejáratú inveszti- ciókba fektesse be. Másodszor az a követe­lés merült föl francia résziről, hogy Német­ország semmiesietre se szüntesse nieg üzleti hiteleinek visszafizetését. Harmadszor meg kell tiltani, hogy a birodalom a rövidlejára- tu kölcsönöket hosszú lejáratú kölcsönök alakjában továbbítsa Oroszországnak vagy a közép európai államoknak. A Petit Párisién értesülése szerint Né­metország szanálása három részletben tör­ténik meg. Az első részletet ma intézik el és az uj rend holnap életbe lép. Lényege a rövidlejáratu kölcsönök meghosszabbítása. A második etap újabb rövidlejáratu kölcsö­nök folyósítása lesz, a harmadik, amit csak lyósitani annak az országnak, ahol a lakos­ságnak többsége nyíltan hangoztatja, hogy a pénzt nem adja vissza s abban a pillanatban leszámol Franciaországgal, amint lélegzethez jut? Elvégre, hogy jön hozzá Paris, hogy hoz­zásegítse a birodalmat ehhez az ominózus lé­legzet jutáshoz? Talpraállítsa Németországot csak azért, hogy a talpraállított ellenfél le­számolhasson vele? Márpedig a franciák el­képzelése nem irreális elképzelés, mert Né­metországban nemcsak Hitler, Hugenberg.és Thálmann már-már többségben levő pártjai, hanem titokban a többi párt is holtbiztosán készül a „leszámolás" órájára. Ilyen körül­mények között érthető, hogy a franciák hú­zódnak a kölcsön folyósításától, holott a ká­rukra megy, mert a krízis náluk a fölihasz- nálhatatlan aranyban való megfulladás formá­jában kezd jelentkezni. Soká folytathatnám a világ kórképének rajzát. Sok más paradox és megoldhatatlan helyzet bemutatására kerülhetne még sor, de a főellentétek kidomborítása elegendő. A polgári világ tanácstalanságát kaján örömmel nézi a szovjet s hálát ad Versaillesnek, amely a menthetetlennek látszó helyzetet előidézte. A Hoover-javaslattél a porosz népszavazásig a szükséges politikai garanciák elnyerése után léptetnek életbe, az uj hosszúlejáratú kölcsön elhelyezése és folyósítása. A franciák látogatása Paris, augusztus 14. Laval miniszterelnök tegnap este másfél óra hosszat beszélt tele­fonon Biriand külügyminiszterrel, aki Coche- r étiében üdül. Laval még ma délelőtt érte­sítette Hösch párisi német nagykövetet, hogy a két francia miniszter elfogadta a meghívást és augusztus 26-án Berlinbe uta­zik. Ezzel az utazás időpontjának kérdését a lehető legegyszerűbben sikerült elintézni. A francia miniszterek kísérletet sem tettek ar­ra, hogy az utazás időpontját kitolják. Véle­ményük szerint a látogatás tisztán udvarias­sági jellegű s mivel a francia kormány min­dig a nemzetközi kurtoázia szigorú szabá­lyai szerint cselekszik, ez alkalommal sem illett volna a meghívást halogatni. Lautier alállam titkár a LvHomme Libre-ben ma nyo­matékosan hangot ad ennek a felfogásnak. A tapintat elemi szabályai megkövetelték, hogy a francia kormány azonnal határozzon a váiaszlátogatás időpontjáról s ez ma dél­előtt meg is történt. A franciák kategorikus imperatívuszai Stefan Lauzanne, a párisi Malin főszer­kesztője, valószínűleg félhivatalos források nyomán ma nyilatkozik lapjában Franciaor­szág hivatalos álláspontjáról. Kijelenti, hogy az angol bank kormányzójának az adósságok és a jóvátételek kérdéséiben tett nyilatkoza­tai, továbbá Stíluson amerikai államtitkár sorozatos skóciai tárgyalásai, amelyeken a párisi és a berlini amerikai nagykövetek is résztvettek, Leyion amerikai megbíz ott elő­törőié a bázeli nemzetközi bank moratő­eltelt időben hitört a lappangó kór, mely most teljes veszedelmességében elénk bonta­kozik. Átmenetileg apatikus nyugalom állott be a múlt vasárnapi porosz népitélet után, mert a helyzetet az élére állítani akarók ro­hama megtörött és újabb támadó a nagy el­ernyedésben nem jelentkezik. De jelentkezni fog. Ősszel itt lesz, politikailag a genfi nép- szövetségi ülések, a lefegyverzési konferencia és a csatlakozás körüli harcok formájában, gazdaságilag akkor, amikor a népek gyenge tartalékjai végleg elfogynak és az emberek­nek a szó szoros értelmében nem lesz mit enniök. A katasztrofális termés után (egy rossz sem jön egyedül a világon) ez az idő, sajnos, már nincsen távol. Mi lesz akkor? Kibírjuk az uj rohamot? A kór első nyílt at­takját ugy-ahogy leküzdöttük, de az apatikus csendben újra megszáll a rettegés, mi lesz a második roham után? Ismerjük a kórképet és tudjuk, hogy a baj súlyos. Félünk, rette­günk, csüggedünk. Ila csak az imént nem es­tünk volna át egy világháború szörnyűsé­gein, szinte nem értenék, hogyan lehet a két­ségbeesésnek és a reménytelenségnek ebbe® az atmoszférájában mégis megélni. cia illetékes köröket, hogy a félreértések el­kerülése végett Franciaország is pontokba foglalja állásfoglalását. Lauzanne szerint a francia kategorikus imperatívuszok a követ­kezőképpen hangzanak: t. Franciaország semmiesetre sem tűri, hogy a jóvátételi kérdést a háta mögött és megkérdezése nélkül megoldják. Páris nem gátolhatja meg, hogy egyes államférfiak a nyári betekben magánvillájuíkban terveket szőjjenek a jóvátételek megoldásának kérdé­sében, de ezek a megbeszélések sohasem emelkedhetnek törvényes erőre. Franciaor­szág nemet fog mondani tekintet nélkül arra, vájjon vonakodása egyes országokban pénz­ügyi, vagy valutatechnikai nehézségeket tá­maszt-e, vagy nem. 2. Franciaország semmiesetre sem engedi meg a jóvátételek törlését. Véleménye sze­rint a jóvátételek megmaradása a nemzetközi erkölcs, igazságosság és jóérzés kérdései. A jóvátételeket egyébként Wilson ünnepélyesen belevette híres 14 pontjába is és ilyen körül­mények között nem a politikai ökonómia problémái, hanem az emberi jog postulátumai. Az emberi jogok betartása nélkül pedig nin­csen béke. 3. Franciaország semmiesetre sem egyezik bele abba, hogy a jóvátételek és a háborús adósságok kérdését összeboronálják. A hábo­rús adósságokat el lehet törülni, a jóvátételt nem. Az adósságokat csökkenteni lehet, a jóvátételeket nem. Nemzetközi érvényű pénz­ügyi szerződést Franciaország megkérdezése nélkül nem lehet kötni. Franciaország haj­landó jóakaratot tanusitani mindaddig, amíg nem vét érdekei ellen. Franciaország lojális partner marad és segítségével sok minden el­érhető, de nem tűri, hogy a háta mögött egoista összeesküvések keletkezzenek és megkérdezése nélkül döntéseket hozzanak olyan ügyekben, amelyek elsősorban Francia- országot érdeklik. Anglia gondjai London, augusztus 14. Mac-Donald miniszter- elnök és Snowden pénzügyi ikanoojlár tegnap gpy Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül A bázeli bank meghosszabbította a német kölcsönöket A birodalom szanálásának első etapja — A második és harmadik etap Laval és Briand augusztus 26-án utazik Berlinbe

Next

/
Oldalképek
Tartalom