Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-03 / 149. (2666.) szám
1931 július 3, péntek. TPRAlGAiyv\AGVARHIRüAJ2 A magyarországi képviselőválasztások eddigi mérlege: 143 egységes párti, 22 kereszténygazdasági párti, 8 fiaal Gaszton párti és 5 szociáldemokrata Budapesten és a pestkörnyéki kerületben még nem fejezték be a szavazatok összeszámolását Budapest, juliius 2. (Budapesti sze-rloesztő- ,9égiüin:k tetteion jelentése.) Szerda este 8 órakor fejezték be a szavazatok összeszámlálását Debrecenben, amelynek eredménye szerint Bethlen miniszterelnök 11.228, Hegy- inegi Kiss Pál polgári ellenzéki 7315 és Györki Imre dr. szociáldemokrata párti képviselőjelölt 6588 szavazatot kapott. Úgy Bethlen, mint Hegyin égi Kiss és Györki mandátumhoz jutottak, Miskolcon szintén tegnap este 8 órakor fejezték be a szavazatok összeszámlálását, amely után a választási elnök nyomban kihirdette az eredményt Reisinger Ferenc szociáldemokrata jelölt 6970, Eckhardt Tibor dr. keresztény nemzeti ellenzéki 5318 szavazattal lettek Miskolc megválasztott képviselői, mig az egységes párti Görgey László 4393 szavazattal megbukott. Szegeden csütörtök déliben fejezték be a szavazatok összeszámlálását. Ennék eredményeként Klebellsberg kultuszminiszter, RasSiay Károly és Peyer Károly lettek a város képviselői. Klebelsberg 14.244, Peyer 6861, Rassay 5214 szavazatot kapott. A választásban résztvett még Petrik Pál, aki azonban 2681 szavazatával nem kapott mandátumot. Budapesten és a pestkörnyéki kerületben még niem fejezték be a szavazatok összeszámlálását. Itt az eredmények csak a késő éjszakai órákban válnak ismeretessé. Az eddigi részleteretlmények szerint a ibudai kerületben az egységes párt 9516, a keresztény gazdasági párt (Wolff) 8941, a Friedrieh-párt 3730, a Rassay-párt 3624, a szociáldemokrata párt pedig 5212 szavazatot kapott. ★ ★ ★ Az eddig megválasztott képviselők A vasárnapi és hétfői választások során az egyes kerületekben a következőket választották meg képviselőknek : EGYSÉGESPARTIAK Abádszalók: Gömbös Gyula. Alberti: Szapáry Lajos gróf. Alsőlenidva: Csák Károly. Aszód: Sárkány Ernő. Baja: Walko Lajos. Balassagyarmat: Sci- tovszky Béla. Bálát ont iired: Darányi Kálmán. Barcs: Görgey József. Battonya: Uribán Péter báró. Békéscsaba: Búd János. Bia: F. Szabó Géza. Biharkerészlég: Dukai Takács Géza. Biiharnagybajom: Létay Ernő. Bonyhád: Gratz Gusztáv. Cegléd: Erdélyi Aladár. Celldömölk: Jámossy Gábor. Cséffa: Már- tonffy Gyula. Csenger: Szuhányi Ferenc. Csongrád: Krüger Aladár. Dárda: Sohmidt Miklós. Derecske: Pékár Gyula. Devecser: Scbandíl Károly. Dunave- ose: Teleki Sándor gróf. Edelény: Farkas Gyula. Elek: Rubinek István. Enying: Festetics Sándor gróf. Fehérgyarmat: Gaál Endre. Feled: Fáy István. Garbőcbogdány: Fekete Lajos. Gáva: Mikeez István. Gödöllő: Endre Zsigámmá. Gönc: Káger József. Gyömrő: Söpkéz Sándor. Gyönk: Pesthy Pál. Gyula: Pongrácz Jenő gróf. Hajdúnánás: Madai Gyula. Hajdúszoboszló: Hadházy Ferenc. Hatvan: Szinnyey-Merse Jenő. Hercegfalva: Farkas Elemér. Heves: Gáspárdy Elemér. Igái: Gálffy Dénes. Ipoly- 6zalka: Karafiáth Jenő. Jánoshalma: Marsahall Ferenc. Jászapáti: Hegedűs Kálmán. Kalocsa: Sza- bóky Jenő. Kaposmérő: Tankovics János. Kaposvár: Ugrón Gábor. Kápolna: Mayer János. Karcag: Kenyeres János. Kemecee: Kállay Miklós. Keszthely: Rakovszky Iván. Királyhelmec: Lána Boldizsár báró. Kiskőrös: Meskó Zoltán. Kiskundorozs- ma: Fabinyi Tihamér. Kiskunfélegyháza: Kiss István. Kiskunhalas: Gömbös Gyula. Kiskunmajsa: Temple Rezső. Kisvárda: Kállay Tamás. Komárom: Zsindely Ferenc. Kunhegyes: Herczegh Béla. Kunszentmártoni Kuna P. András. Lajosmizse: Hoffer László. Lovasberény: Simon András. Magyaróvár: Pintér László. Makó: Petrovics György. Mátészalka: Péchy László. Megyaszó: Prónay György báró. Me- zőcsát: Édes Antal. Mezőkászony: Tomceányi V. Pál. Mezőkeresztes: Bottlik József. Mezőkövesd: Zsóry Lajos. Mezőtúr: Urbán Gáspár báró. Mindszent: Andaházy-Kasnya Béla. Mohács: Mihályífy Vilmos. Nádudvar: Petri Pák Nagyatád: Berki Gyula. Nagykálló: Nánássy Andor. Nagykároly: Illés József. Nagykáta: Magyary-Kossa Péter. Nagykőrös: Ráday Gedeon gróf. Nagylak: Héjj Imre. Nagyszalonta: Almássy Alajos gróf. Nagyszentmik- lőe: Lakatos Gyula. Nyírbátor: Kálnoki Bedő Sándor. Nyíregyháza: Éber Antal. Ónod: Lukács Béla. Orosháza: Csizmadia András. Ózd: Biró Pál. Pásztó: Ivády Béla. Pécsvárad: Keresztes-Fisoher Miklós. Pétervására: Keglevich Gyula gróf. Pomáz: Al- másy László. Putnok: Putnoky Móric. Rétsági Zsit- vay Tibor. Sajó6zentpéter: Dezsőffy Aurél. Salgótarján: Sztranyavszky Sándor. Sárbogárdi Huszár Dezső. Sárospatak: Bessenyey Zénó. Sásd: Feniczy Ignác. Sátoraljaújhely: Görgey István. Siklós: Simon János. Sopron: Herrmann Miksa. Szabadszállás: Váry Albert. Szalánta: Brogly József. Szalárd: Leszkay István. Szarvas: Tóth Pál. Szeghalom: Te- mesváry Imre. Szekszárdi őrffy Imre. Szentes: Lázár Andor. Szentlőrinc: Patacsy Dénes. Szepsi: Pe- rényi Zsigmond báró. Székelyhídi Fráter Jenő. Székesfehérvár: Károlyi Gyula gróf. Szigetvár: Bie- dermann Imre. Szikszó: Farkas Géza. Szirák: Ko- hut Adorján. Szolnok: Kenéz Béla. Tamási: Dencz Ákos. Tata: Fellner Pál. Tiszaföldvár: Erdődy-Iíar- rach Tiliamér. Tiszafüred: Bobory György. Tisza- lök: Vay Miklós báró. Tolna: Klein Antal. Torna: Puky Endre. Tótkomlós: Lányi Márton. Török'ka- nizsa: Bodó János. Törökszentmiklósi Brandt Vilmos. Túra: Kálmán István. Vác: Komis Gyula. Vál: Andreetti Károly. Veszprém: Dréhr Imre. Villány: Bleyer Jakab. Zalabaksa: Hajós Kálmán. Zítc: Holitsríher Károly, összesen: 137. KERESZTÉNY NEMZETI GAZDASÁGI PART Adony: Zichy János gróf. Csepreg: Flamdorffer Ignác. Csorna: Griger Miklós. Dorog: Frey Vilmos. Eger: Petro Kálmán. Esztergom: Mátéffy Viktor. Gyöngyös: Hódossy Gedeon. Ipolyság: Ereszt Sándor. Jákóhalma: Czettler Jenő. Kőszeg: Lingauer Albin. Lövő: Ötvös Lajos. Ötté vény: Túri Béla. Sárvár: Huszár Mihály. Soroksár: Fitz Artúr. Széceény: Az északi kerüle-tbe'n az egységes párt 4937, a keresztény gazdasági párt (Wolff) 5895, a Friedrieh-párt 3133, a kere sztény szocialista párt 1136, a Vázsomyi-párt 5451, a Rassay-párt 5916, a szociáldemokrata párt 13.304 szavazatot kapott. A déli kerületbein a szavazatok összeszám- lálásának eddigi eredménye a következő: egységes párt 11.579, keresztény gazdasági (Woliff) párt 13.783, Rassay-párt 7715, szociáldemokrata párt 14.109 szavazat. Budapest és környéke 30 képviselőiéinek kivételével az egész országban úgy a nyílt, mint a titkos kerületekben megtörtént a képviselőválasztás. Eddig megválasztottak 143 egyséigespártit, 22 keresztény gazdasági pártit, 8 független kisgazda (Gaál Gaszton) pártit, 5 szociáldemokrata és egy Rassay- párti képviselőt. A vidéken vasárnap 18 pótválasztást tartanak Orosdy Fülöpné báróné. Szombathely: Ereszt Sándor. Tapolca: Esterházy Móric gróf. Tatabánya: Kócsán Károly. Vasvár: Apponyi György gróf. Zalaegerszeg: Kray István báró. Zalaszentgrót: Gyö- mörey Sándor, összesen: 20. PÁRTONKIVÜLIEK Beregszász: Zsilinszky Endre. Berettyóújfalu: Szilágyi Lajos. Csurgó: Inkey Pál báró. Dombóvár: Egy Jó recept egyedül nem elég és a legdrágább hozzávalók sem tudják mindig az ételnek igazi izét megadni. Ezt az ételek helyes megőrzése dönti el. Milyen pompás ize van például a jól behiütött tejszínnek. Hasonlítsa össze a közönséges, nem bebütött tejszínnel és akkor meg fogja állapítani, hogy a legegyszerűbb ételeknek is csodás az ize, ha az Elektro-Lux hűtőszekrényben hütötték le azokat. Pallavicini György őrgróf. Jászberény: Apponyi Albert gróf. Jászladány: Nagy Emil. Kiskomárom: Someeich Antall gróf. Körmend: Sigray Antal gróf. Le tényé: Somogyi Béla. Marcali: Strausz István. Mór: Hunyady Ferenc gróf. Nagykapos: Fenyő Miksa. Nagykanizsa: Kállay Tibor. Nagyvázsony: Zsigmond Gyula, őriszentpéter: Beck Lajos. Paks: Tóglásy Béla. Ráckeve: Dimioh Ödön. Somorja: Gallasz Ágost. Tokaj: Lázár Miklós. Tompa: Ko- rody Katona János. Összesen: 19. FÜGGETLEN KISGAZDA PÁRT Alsódabas: Dinyós Lajos. Bácsalmás: Sauerborn Károly. Lengyeltóti: Gaal Gaston. Pacsa: Farkas Tibor. Regőce: Mojzes János. Összesen: 5. Felvonultak a csendőrtanuk Major bünpörének harmadik tárgyalási napján A magyarul nem tudó csendőrök kitünően emlékeznek a magyarul elhangzott kijelentésekre — Major István védekezik a gyávaság vádja ellen Pozsony, július 2. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefon jelentése.) Major István bilrtpe- rének csütörtöki, harmadik főtárgyalási napja meglehetős részvétilenség jegyében folyt le. A mai nap első tanúja Horák Béla csendőrőrmester volt, aki ott volt a kossuti községházán szolgálatot teljesítő csendőrök között. Hallotta, arnikoT Janosik főhadnagy felszólította a tömeget, hogy oszoljon szét. Nem értette, hogy Janosik mit mond magyarul, de a cseiidöriskolában tanulta a magyar vezényfflést és hallotta ezt a kifejezést: „a törvény nevében1*. A tömeg azonban nem engedelmeskedett, sőt egyesek a mellükön szétgombolták az inget mintegy céltáblának, hogy oda lőjjenek a csendőrök. A helyzet egyre kriitikusaibbá vált, amire Janosik főhadnagy kardot rántott. Látta, hogy egy ember kilépett a tömegből és ki akarta csavarni a kardot a csendőrfőhadnagy kezéből. Ebben a pillanatban egy lövés dördült el a tömegből. Az események azután gyorsan peregtek. Köveket dobáltak az emberek és a kritikus helyzetre való tekintettel a főhadnagy sortüzet vezényelt. A sortiiz után látta, hogy két ember fekszik a földön. Azt gondolta, hogy mindaketten halottak. Később kiderült, hogy csak az egyik volt halott, a másik MajoT István volt, aki a saját erejéből föltápászkodott a földről. A csendőrök hozzá sem nyúltak Majorhoz. Ezután a védők intéznek kérdéseket a tanúhoz. Klementis dr. többek között ezt kérdezi: — Magyarázza meg nekem, hogyan lehetséges, hogy ön, aki nem ért magyarul, emlékszik arra, amit Janosik főhadnagy magyarul mondott, de a saját anyanyelvén mondottakra nem emlékszik. A osendőrőrmester erre nem tud feleletet adni. A bíróság a tanút megesketi, ami ellen a védelem semmiségi panaszt jelentett be. Ezután Horák József csendőrőrmestert hallgatják ki, aki ugyanazt vallja, mint Horák Béla. öt először őrszolgálatba küldték ki a községbe és amikor meglátta a tömeget Hegy község felől közeledni, visszatért a községházára. Hallotta, hogy Janosik magyarul fölszólította a tömeget, hogy oszoljon szót, a tömeg azonban kövekkel dobálta meg a csendőröket s erre következett a sortiiz. Weichherz dr. védő: Hogyan lehet az, hogy a kövek csak a csendőröket érték , amikor az emberek egészen közel álltak a csendőrök mellett, jóformán a szuronyok előtt? A tanú erre nem tud felelni. Weicbherz dr.; Bizonyára okos kövek voltak azok, mert tudták, hogy csak csendőröket szabad érniük. (Derültség.) Hogyan lehet, hogy egészen közelből lőttek a tömegbe és csak egy halott volt? Tanú: A sortüz nem sikerült. Ac sendőrök rosszul lőttek. Weicbherz: Hála Istennek, hogy rosszul lőttek. A következő tanú Krebs csendőrőrmester, aki Majort bekísérte a községházára. Elmondja, hogy tiz hónapja teljesít szolgálatot Kossuti környékén mint csendőr. A nép ott nagyon harcias és verekedő természetű és már kétizben megtörtént, hogy a csendőrjáratot lefegyverezték. Hornik József csendőrőrmester előadja, hogy Major még a sortüz előtt, mielőtt még a csendőrök fegyverüket felemelték volna, a földre vetette magát. A sortüz után felemelte fejét és ezeket mondotta a közelében álló csendőröknek: No maguk itt szép dolgokat csináltak. Azt látta, hogy Major a sortüz előtt a kezével a tömeg felé olyan mozdulatot tesz, hogy előre nyomuljanak. Macák Jaroszláv csendőrőrmester elmondja, hogy mintegy száz ember jött Hegy község felől Kossutiba. Ezt ő jelentette Janosik főhadnagynak, aki erre kivezényelte a csendőröket az uccára. Ekkor már ott volt a tömeg. Major kilépett a tömegből és tárgyalásba bocsátkozott Jánosikkal. A tömeg fenyegető magatartást tanúsított, mire a főhadnagy feltétette a szuronyokat. A tanú kihallgatás közben rosszul lesz és kéri az elnököt, hogy szakítsa félbe kihallgatását. Ez meg is történik, ez alatt Reimann Károly csendőrtörzsőrmestert hallgatják ki. Elmondja, hogy mikor Jánosik főhadnagy felszólította Majort, hogy oszlassa szét a tömeget, Major cinikusan nevetett és a vállát vo- nogatta. Egy fiatalember megragadta Jánosik karját, küzben pedig kövekkel dobálták a csendőröket. A kőzáporban egy kő az ő térdét is érte. A sortüz után kelten maradtak fekve a földön. Ezek közül Major egyedül, minden segítség nélkül tápászkodott fel. Ezután folytatják Macák kihallgatását. Vallomása szerint hallotta, amint kiabálták a tömegben, hogy .,asszonyok és gyermekek előre11. Erre Weicbherz dr. védő megkérdezi tőle, hogy tud-e magyarul? Tanú: Nem tudok. Weichherz dr.: Nem lehetséges-e, hogy azt kiabálták, hogy „Asszonyok és gyermekek félre“? A tanú azt mondja, határozottan emlékszik, annak ellenére, hogy nem tud magyarul, hogy „előre11 szót mondtak. Weichherz dr.: Az áldozatok között volt egy ember, aki szúrt eehet kapott, ön nem szúrt meg senkit a szuronyával? Tanú: Én nem szúrtam. Weichherz dr.: Az események után a csendőrség belső vizsgálatot indított, hogy megállapit- sa, ki használt szuTonyt a csendőrök közül. Volt-e eredménye ennek a vizsgálatnak? Tanú: Nem. A csendőrök közül egyik sem vállalta magára a szúrást. Ezután Major István föláll és a következőket mondja: — Egyes tanúvallomásokból az tűnik ki, hogy gyáván viselkedtem és a földre vetettem magam. Én ezt a kérdést egyszer s mindenkorra tisztázni akarom s kijelentem, hogy engem, mikor a csendőrök előtt álltam, valaki hátulról fejbeütött és én eszméletemet vesztve estem a földre. Én nem markiroztam a földrevetést. Boricky ügyész: Az események után, amikor önt behozták a pozsonyi államügyészség fogházába és a vizsgálóbíró előszobájában állt, nekem valamilyen hivatalos dolgom akadt a vizsgálóbírónál. Emiéiig zik-e, hogy én ezeket mondtam önnek: Nem volt valami hősiesség, amit ön ott csinált. Erre ön megjegyezte: De nem is volt gyávaság, mert a csendőrök mindig azt a parancsot kapják, hogy lábra lőjjenek. — Nem egészen igy van — mondja Major —, ahogy az ügyész ur állítja. Én szó szerint emlékszem a szavakra, ön a kővetkezőket mondta: „ön szép niedert csinált ott Kossuton11, amire én megjegyeztem: „És ha igy volna is, akkor sem volna ez gyávaság, mert a csendőrök mindig lábra lőnek.11 A délelőtti tárgyalás utolsó tanúja Csízmanek Ferenc kossuti földműves. Magyarul mondja el vallomását, amit Svato- jansky-Haber Ferdinánd tolmácsol. Elmondja, hogy aznap délelőtt a templomból jött ki éB látta, hogy a községháza előtti téren nagy tömeg gyülekezett és ugyanakkor jöttek Hegy község felől is a kommunisták. Jánosik főhadnagy erre a tömeg felé ment és fölszólította az embereket, hogy oszoljanak szét. A tömeg nem engedelmeskedett. Az emberek közel nyomultak a csendőrökhöz. Jánosik kihúzta kardját.. A tanú erre megijedt és haza szaladt. Visszanézett a kapuból és még látta, hogy valaki egy követ dobott. A következő pillanatban egy lövést hallott, majd utána sortüzet. A konyha - ajtóból még kinézett és látta, hogy az emberek széjjelfutnak. Az ő udvarán keresztü futottak az emberek, akik közül az egyik még követ dobott vissza a csendőrökre. Elnök: A vizsgálóbíró előtt ön azt mondotta, hogy több követ dobtak a csendőrökre. Tanú: Az az igaz, amit most mondok. Mindössze kétszer láttam, hogy követ dobtak Ás mind a két alkalommal egy-egy követ. A tárgyalás folytatását délutánra halasztották.
