Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-10 / 154. (2671.) szám

4 ^RSGA!-/V\AfifeARKIRIiAI> 1931 jfuÜTig 10, péntek. Esterházy Antalt, a híres oroszlánvadászt eltemették Cseklészen Egy magyar főur érdekes pályafutása a dzsungel-kalandoktól a háborús hőstettekig 835 magyar elemi iskola van Csehszlovákiában Prága, juli'US 8. A statisztikai hivatal kimu­tatása szerint Csehszlovákiában az 1930—31- es tanévben összesen 14.900 elemi iskola volt 41-255 osztállyal, 40.949 tanerővel és 1,721.6153 tanulóval. Csehszlovák nyelvű eb­ből 10.144 iskola, 28.450 tanítóval és 1,174.354 tanulóval. Német tannyelvű iskola van 3309, német tanerő 9286 s német iskolásgyermek 358-371. Ruszin iskola van 514 és pedig 1137 tanerővel és 73.402 tanulóval. A magyar tannyelvű elemi iskolák statisz­tikája a következő: 835 iskolában van 1773 tanerő és 103.698 tanuló. A lengyelek 90 elemi iskolával rendelkez­nek, melyekben 10.429 gyermeket 280 tan­erő tan.it, román iskola van 4, 15 tanítóval és 997 iskolásgyermekkel, héber nyelni 4, S tanítóval és 364 tanulóval. Polgári iskola 1868 van, éspedig 7479 osz­tállyal, 9321 tanerővel és 231-802 tanulóval. Csehszlovák tannyelvű 1390. 7038 tanerővel s 175.615 diákkal, német 434, 2000 tanerővel és 48.433 diákkal, ruszin 17, 111 tanerővel s 3117 diákkal. magyar polgári iskola ugyancsak 17 van 119 tanárral és 3290 diákkal, lengyel 10. 53 tanerővel és 1347 diákkal. — (5vöd a és gyer mek kert volt összesen 2428. Az óvodák száma 2094. A három típushoz tar­tozó nevelőin tézmén veket 104.996 gyermek látogatta. Csehszlovák nyelvű intézet volt 1632, 66-461 gyermekkel, német 646. 29.682 gyermekkel, ruszin 42, 2515 gyermekkel, magyar 32, 2899 gyermekkel, lengyel 61, 2205 gyermekkel, vegyes nyelvű volt 15. 1234 gyermekkel. Az 1921-es évhez viszonyitva a következő százalék-szerű változást látjuk 1930— 31.-ben: az elemi iskolák száma 109.3 százalékra nőtt. a hallgatóságé 95.3-ra fogyott, az osztályoké 110 emelkedett, a polgári iskoláknál ez a há­rom indexszám a következő: 119.4, 84.6, 118.4. Az elemi iskolákban 4904, a polgári iskolák­ban 927 tanuló külföldi volt. Pária, július 9. Amikor a metropolisok uecáin zajtalanul sikla-nak végig a Mercedesek és a Rolls-Royce-ok, s a színház ivlánipái vakító fényt vetnek a pompás gépkocsikból kiszálló, hermelinbe burkolt hölgyekre, ki gondol vájjon arra az emberre, akinek zsenialitása megterem­tette a modern városi közlekedés leginkább be-1 vált eszközét, az automobilt, illetve a-z autó­motort. Pedig jogosan mondhatjuk, hogy talán egyetlen találmány sem volt olyan fontos a vá­rosi és országúti közlekedés terén, mint az Cx- ploziós motor. Ám a nag\rszerü mü megterem­tőjének jóformán semmi anyagi haszna nem volt a grandiózus alkotásból, mert elfeledve, a hálára kötelezett világtól teljesen elhagyatva, a legnagyobb szegénységben halt meg. Az autómotor föltalálója, Fernand Forest, egyszerű munkásember volt, akiben azonban rendkívüli képesség és fáradhatatlan munka­kedv rejtőzött. Mint fiatal munkás, először a késkovács- mesterséget tanulta ki, de mesterségének szűk köre nem elégítette ki, ellenállhatatlanul von­zották a mechanika problémái és így mechani­kussá képezte magát. A kor szokása szerint vándorútra indult, hogy tanuljon és tapasztal­jon. Bebarangolta csaknem az egész világot, mindent gondosan megfigyelt, amit látott, igye­kezett hasznosítani é.s hosszú vándoréveinek leteltével tért vissza Parisba, ahol szerény kis •mechanikusmühelyt nyitott. A nyolcvanas években volt ez, abban az időben, amikor ép­pen. az első kísérleteket végezték az automobi­lizmus terén. Formátlan és nehézkes jármüvek­kel kísérleteztek akkoriban és ezeknek hajtá­sára a gőz erejét használták. Forest hamarosan rájött arra az ötletre, hogy a szilárdan álló motort úgy kell átalakítani, hogy az a mozgó kocsiba behelyezhető le­gyen és a kocsit hajtsa. Egyszerű gondolatnak látszik az egész, olyan, -min' a Koíumbus tojása, ám minden nagy gon­déi'" ;;y. n egyszerű elven épül. Ps az a-z ut a r\rY- ■ * * v a gondolat megszületésétől a mü mc- : rí á-áig vezet. Evekig dolgozott. Fé­rést e •/méjánek magvalósításán, végre nyolc esztendő fáradalmai után elérte célját, 1888-ban konstrukciójával a nagy nyilvános­ság elé lépett. Négvcilinderes mótor volt ez gázositóval és mágneses gyujtás.-al. amelyet először oónak ni .alkalmazott a föltaláló. Két, évvel később ké­szítette el Forest az el.-ő automobilt. Hogy mi­lyen nagy tehetsége volt, az egyszerű mechani­Az Esterházy-család története ezeréves múltra tekint vissza: érdekes emberek tö­megét mutatta fel a család a történelmi idők folyamán. Most egy bécsi szanatóriumi ágyou meghalt Esterházy Antal Károly gróf. aki­nek életét nem mindennapi események tet­ték változatossá. A iegbátrabb urlovas és hí­res oroszlánvadász hunyta le mindössze negyvenhárom éves korában a szemét, aki­ről senki sem hitte volna, hogy vakbéígyul- 1 adásban fog meghalni, mert hires vadásza­taiban annyiszor állt szemben a halállal, any- nyiszor kereste a veszedelmeket, hogy akik ismerték, gyakran gondoltak arra, hogy a ve­szélyt kereső temperamentuma öli majd meg. A vakmerő, csodálatos lovas, a soha célt nem tévesztő vadász, a Pozsony közelében lévő csekílészi várkastélyban lakott feleségé­vel, gyermekeivel és fivérével, Esterházy Mihállyal. Esterházy Antal gróf az Esterhá­zy aknak ahhoz az ágához tartozott, amely szerepelt abban a híres perben, amelyet úgy ismertek mindenfelé, mint ..a cseklészi vár­kastély elfoglalása". Esterházy Mihálynak és Antalnak az édesapja ugyanis, Esterházy Károly István gróf vadászokkal, hajdúkkal foglalta el a romantikus fekvésű várkastélyt, még pedig abban az időben, amikor már a vánfoglalásnak ez a középkori módja egyál­talán nem volt szokásos. Hogyan foglalták el a cseklészi várkastélyt? A „foglaló hadjáratból" nagy pör keletke­zett, amiről sokat beszéltek annakidején. S a különös perben Esterházy Károly István grófot Dombováry-íSchullhof Géza ügyvéd kusnak, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy 1896-ban a francia tengerészeti minisztérium pályázatán, amelyet tengeralatti naszád meg­konstruálására tűztek ki, az ő modellje nyer­te a dijat. Ebbe a modellbe összekapcsolt exploziós mo­torokat épített be és igv lehetővé tette, hogy a tengeralattjáró eddig elképzelhetetlen hossza ideig maradjon a viz alatt. Ahogy azonban a feltalálóknál általános jelenség, hogy üzleti ké­pességük nem áll arányban szellemük erejével, úgy Fernando Forest esetében is igy volt eze Nem értett hozzá, hogy találmányait pénz­ügyileg kamatoztassa és meg kellett érnie, hogy munkájának gyümölcsét mások szed­jék le, sőt föltaláló! dicsőségét is elrabolják. A sors igazán kegyetlenül bánt ezzel a zseniá­lis emberrel. Tantalus kínjait állhatta ki, ami­kor látnia kellett, hogy találmányai mint haj­tanak milliókat és milliókat a mások zsebébe, mig ő családjával együtt a legnagyobb nyomorú­ságban tengette életét. Forestnek akkor, amikor találmányaival a nyilvánosság elé lépett, nem volt annyi pénze, hogy ezeket a találmányokat patentíroztae&a. így történt, hogy a világ alig tudott róla meg valamit, és találmányait is mások javára Írták. A zseniális föltaláló, minden idők egyik leg­nagyobb mechanikai lángelméje, a sok csa­lódás és nyomorúság után mostanában halt meg egy párisi nyoraortanyán. Özvegye, egy 75 éves, gyámoltalan öregasszony, a legna­gyobb nélkülözéseknek néz elébe és gondjait még súlyosbítja, hogy beteg, negyvenéves fiáról is gondoskodnia kell. A francia autógyárosok, akik Forest életében nem emlékeztek meg arról a zseniről, akinek ré­vén milliók és milliók vándorolnak trezorjaik­ba. most. végre kötelességük tudatára ébredtek és akciót indítottak, hogy legalább a családdal szemben jóvá tegyék azt, amit magával a föl- tahi lóval szemben ehhulasztottak. — Megettek egy pilótát az ausztráliai benn­szülöttek. Minit Mclbournebö] jelentik, az egyik ausztráliai pilóta az ausztráliai dzsungel fölött májusban lezuhant és azóta nyomtalanul eltűnt. Amint, most a polinéziai Kanaka kannibál-törzs egy tagja előadta, a jelzett időben egy fehér i éber sántikált. be a falujukba, aki mint elmon­dd;! ■•. repülőgépével lezuhant, A bennszülöttek n fehér embert az ónnal megrohanták, agyon­ütötték és. lakomát mnptak. képviselte, még pedig sikerrel, mert a bí­róság kimondotta, a lavinamódon növekvő peri rátok áttanulmányozása után, hogy a cseklészi vár elfoglalása jogos cselekedet volt. A per előzménye visszanyulik arra az idő­re, amikor még a vár Esterházy Ferenc gróf tulajdona volt e a gróf halála után az özvegy nem akarta Átadni az örököseinek, Esterházy Károly István grófnak a cseklészi várat. Kü­lönböző jogi ellenvetéseket tett, mire Ester­házy Károly István grófnak azt a tanácsot adták, hogy perelje Ferenc gróf özvegyét és jogi utón próbálja megszerezni a neki járó örökséget. Az örökséghez hozzáférni nem tudó gróf ekkor erélyesen jelentette ki: — Ha jár nekem a vár, akkor minek a pör? Majd magamhoz veszem! Erre* az történt, hogy az ábrahámfalvi bir­tokán levő vadászokat, hajdúkat, cselédeket összegyűjtötte s egy napon a hirtelen össze- í óbor zott osapat elindult azért, hogy „beve­gye" a cseklészi várat. Amikor a hajdúk, vadászok tömege megle­petésszerűen behatolt a kastélyba, az özvegy­nek nem maradt ideje intézkedni, mire né­hány tiltakozó szó után bevonult a kastély egyik szobájába s ezt mondotta a cselédség­nek: — Fogolynak tekintem magam, ha már ez történt. És noha Károly gróf udvariasan áíüzent és igyekezett a kedvébe járni, az özvegy gróf­nő nem engedett álláspontjából, nean hagyta el a szobát. így akart bosszút állni a várel­foglalásért bízva abban, hogy a lovagié s gon­dolkozása gróf érzékenységét azzal sebezheti meg, ha magát rabnak tekinti s ezáltal a kül­világ előtt nem kellemes szint ad a váratlan aktusnak. Károly István gróf erre az özvegy rokona­ihoz fordult, velük tárgyalt, mire Esterházy Ferenc gróf özvegye a rokonok rábeszélé­sére elhagyta a cseklészi várt, Pozsonyba ment, ahol rokonai tanácsára pert indított Károüy gróf ellen a vár elfoglalása miatt. Ez a per annyira foglalkoztatta a közvéle­ményt, hogy röpiratot is adtak ki róla, s eb­ben föltárták mindazokat a jogi szemponto­kat, amelyeket Ügyvédi és bírói körökben pro és kontra hangoztattak. Szakemberek szóltak hozzá annak idején a cseklészi vár­kastélyban történt eseményekhez és Dombó­vár y48ch.ulho ff Gézán ak ugyancsak derekas munkát kellett végeznie, hogy a közérdek­lődésben álló pert sikerre vigye. A biróság végül is a birtokban lévő Ester­házy Károly István grófnak adott igazat. Es­terházy Károly 1882-ben tartotta meg az es­küvőjét Angliában a Stoka Parkban Hamil- ton Cher tér s Evelyn Mary-veü, A cseklészi vár körüli pör éveken át izga­lomban tartotta a közvéleményt annyival is inkább, mert a vár olyan históriai emléke­ket őrizett, amelyekre büszkék voltak az Esterházyak. „A tökéletes gavallér" A cseklészi várkastélyban értékes képeket, régiségeket, müipari tárgyakat őriztek. A gaz­dag gyűjtemény egyik nevezetessége volt a Napóleonra vonatkozó kéziratok gyűjteménye. Mária Terézia királynő is többször megfordult a kastélyban, ahol még mindig mutogatják azt. a szobát., ahol a királynő lakott. A várkastély könyvtárán kívül hires volt az a rubinból készült italtartó szerviz is, melynek a mása csak az orosz cári család birtokában volt meg. Érdemes volt tehát ..középkori módra11 elfog­lalni Esterházy Károlyinak a várát, amelyben született Antai Károly (gróf), aki most egy bé­csi szanatóriumban fejezte he izgalmas esemé­nyekben bővelkedő életét. Gőgös ember volt Antal (gróf), aki neve mel­lé gyakran tette oda a „de Galántha. et, de Fraknó" nevet.. Tetteiről ma is beszélnek euró­pai szállodákban, azokon a helyeken, ahol a szenvedélyes dzsungel járók találkoznak és mint vadászok, gyakran látogatnak el Tndia rengetegeibe. Antal (gróf) izmos, erős alak volt, kitűnő eszű ember, akit érdekelt, az élet min­den .problémája, elsősorban mint. vadász és ur­lovas t.tint. föl. Amikor beszélgettek' róla. társaságban, gyak­ran jellemezték ezzel a szóval: — Tökéletes gavallér. Szeretet reméltóan viselkedett mindenkivel • szemben s róla emlegették azt is kedélyesen, hogy még a szigorú pénzügyőröket is szívesen fogadta, ha azokat hivatalos dolguk az urada­lomba hajtotta. Mint urlovasnak legutolsó bravúrja az volt, hogy a nagy pozsonyi versenyen — általános elképedésre — ráült egy olyan lóra, amelyért egyetlen szakértő sem adott volna egy fagarast sem. Még nevettek is, amikor elindult, de annál nagyobb volt a diadalkiáltás, amikor nem fej­hosszal győzött, hanem a pálya felével. Ekkor átvette a dijat és a zsokéja felé fordult ezekkel a szavakkal: — Tiéd a dij, mert kívülem egyedül te hittél a lovamban. A pozsonyi lovasklubban márványtáblán örö­kítették meg a nevét, de ezt a nevet ismerték Bcmbayban, Delhiben épp úgy, mint Addisz Abebában. A dzsungel trófeái Amikor a dzsungelben járt, gyakran nem hallgatott a vezető óvó szavaira, kereste a ve­szedelmet és környezetének tagjai gyakran sá­padtak el, amikor az utolsó pillanatban terítette le az őserdő támadó vadjait. A cseklészi és ábrahámi kastélyban a falak tele vannak az Antal (gróf) által szerzett va­dászemlékekkel. Antal (gróf) lőtt oroszlánt, tig­rist-. elefántot- és veszedelmes bivalyt., de soha \ egy szót sem beszélt vadászatairól, mindig csak kísérői árulták el, hogy miken ment át. Ha vendégek voltak a kastélyban és'ezóba- hozták előtte a vadásztrofeákat, akkor legyin­tett és tréfásan szólt: — Ugyan! Ez csak jóidegzetü emberek szá­mára való rovargyüjtemény. Bejárta Indiát, Afrikát, vadászott elefánton, autóturát tett a sivatagban, soha meg nem ijedve a veszélyes kirándulásoktól. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy amikor a világháború kitört, Esterházy* aki huszárfőhadnagy volt, vállalkozó szellemével megbabonázta az egész eskadront és a kitünte­tések egész tömegét szerezte nemcsak magá­nak, hanem másoknak is. Résztvett azokban a világháború elején gyak­ran fellángoló lovasattakokban, amikor a hu­szárok a legvakmerö'bb támadásokba mentek lóháton és különösen az ellenség üldözése terén szereztek érdemeket. Kavar uszkán 41 valóban kilőtték alóla a lovat az oroszok. Egy huszár ekkor kölcsönadta neki saját lovát, de ugyan­abban a pillanatban az meghalt egy lándzsa- döféstől. Az emberei rajongtak érte, de nem csoda, mert hazulról küldött sonkával táplálta katonáit. A pezsgőspohár Ha cseklészi birtokán időzött, kezet fogott az öreg parasztokkal, leült a házuk elé és gyakran hosszabban elbeszélgetett velük. Is­merte mindenkinek az ügyes-bajos dolgát és akin csak lehetett, segített. Különösen megbe­csülte a háborúból hazakerült rokkant katoná­kat, akiknek továbbra is „atyjuk" maradt, mint a harctéren. Annyira együtt érzett a munkásaival, hogy esténkint néha betért hoz­zájuk látogatóba s úgy beszélgetett velük, mintha folyton velük élt volna. Nemrégiben fájdalmakról panaszkodott, mire Becsbe utazott és egyik szanatóriumban megvizsgáltatta magát. Vakbélgyulladást ál­lapítottak meg, de operálni már nem lehe­tett. Felesége és gyermekei, anyja, tesvérei kisérték be a szanatóriumba, ahol mindenki zokogott, egyedül Esterházy Antal gróf mo­solygott, noha tisztában volt vele, hogy rövi­desen vége lesz. A tökéletes gavallér még halálos ágyán is udvarias maradt, még kínjai közepette sem hagyta abba a mosolygást, fájdalmával nem akart terhére lenni senkinek. Amikor mindenkinek a szeme tele lett a szobában könnyel, halkan ennyit mondott: — Hozzatok egy pohár pezsgőt. Kezébe vette a pezsgőspoharat, midenki fe­lé intette vele, majd hirtelen kiitta s aztán úgy vágta a földhöz a sarokba a poharat, hogy az üvegszilánkok szerteszét repültek. Megrendültén nézték a család tagjai a ja* lenetet, amely már a bátor Esterházy Antal grófra vallott. Ezután ezüstkeresztet vett a kezébe, be- huyuta a szemét néhány pillanat múlva meghalt. Holttestét Cseklészre szállították, ahol hét­főn temették el a családi sírboltba. Díszes temetés volt, megjelent a környéknek nem­csak valamennyi földesura, hanem óriási tö­megben a parasztok is, akik elkísérték nem­csak az urukat, hanem barátjukat is utolsó útjára. Nagy szegénységben halt meg az autó iöttalálója „A tudósok mind szegények .. " — Milliókat hajtott a találmánya másoknak, ömaga családjával együtt éhezett

Next

/
Oldalképek
Tartalom