Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-31 / 172. (2689.) szám
1931 július 31, péntek. pragai-Magyar-hirlap s Prága és Róma konfliktusát akarja kiprovokálni a Kordáé körüli vatlk&nellenes sajfékadjárat álll úgy szólván az egész nemzet, a csehszlovák köztársaság valamennyi lakosa, sőt a külföld is. Egy német prelátus kijelentette: „Ha a csehek engedik olyan emberük eltávolítását, amilyen Kordács dr., úgy minden tekintélyüket elvesztik előttem." Vájjon merne-e a nuncius hasonló dolgot csinálni Németországban? A nuncius bizalmi embere julius 3-án sokáig vonakodott elfogadni a küldetést s azt mondta: „Nuncius ur, ön ingerli a cseh nemzetet," Itt tényleg kockán forog kifelé a cseh nemzet méltósága, maiestas populi Rontani, amint Cicero mondta Catilina clfteni beszédében. Reméljük, hogy azok a tényezők, akiknek kötelességük kifelé a nemzet és a köztársaság méltóságát megyédni, gondos- kodnak arról, hogy a nuncius urnák ama kívánsága, amelyet az érsekhez intézett levelének befejezésében irt: „Adja az Isten, hogy nekem is meglegyen az az erkölcsi erőm, ha majd testi erőm fogytán lesz és érezni fogom, hogy nem vagyok már alkalmas az apostoli nuncius nehéz feladatára^ a legrövidebb időn belül beteljesedjék. Cirfaci távozásáról fr a ¥eier Az agrárpárti Veder ezeket Írja: Egyes lapok jelentései, hogy Ciriaci pápai nuncius Prágában marad, nem felelnek meg a valóságnak. Alkalmunk volt már megállapitani, hogy a Ciriaci—Kordács eset nagy felindulást és izgalmat keltett a Vatikánban. A felindulás nemcsak Kordács ellen irányul sajtómegnyilatkozásai miatt, hanem Ciriaci nuncius ellen is. Mint igen komoly papi körökből értesülünk, a Vatikánban visszatetszést keltett az, hogy a nuncius nem a legtaktikusabban lépett föl. Egészen természetes, hogy Ciriacit nem lehet azonunal visszahívni, mert ez furcsa érzelmeket váltana ki és Kordács száz- százalékos győzelmet jelentené. Azt hallottuk, hogy Ciriaci távozása tél előtt, vagy tél elején válik valóra. Távozását először szabadság formájában fogják megoldani, amely több hónapig tart, mire a nunciust saját kérésére visszahívják és más személlyel pótolják, A szociáldemokrata Právo Lidu esti kiadása idézi a fenti cikkeket é.s a végén ezt kérdezi: „Vájjon a végén exkommunikálni.. fogják-e Kordácsot?" A félhivatalos lap védi Ciriacit A félhivatalos Ceskoslovenská Repüblika azt Írja, nincs ok kételkedni abban, hogy Kordács egyedül magas kora miatt mondott le. Kordács érsek jelenleg testi-lelki egészségnek örvend. Kordácsot távozásakor magas és értékes egyházi méltósággal jutái mázták, a jóakaratu emberek ebben azt a tiszta bizonyítékot találhatják, hogy a pápa teljesen elismeri és értékeli ennek a jó papnak nemcsak példaadó életét, hanem kiemelkedő munkáját is. A támadások már csak azért sem indokoltak Ciriaci nuncius ellen, mert ő a köztársasággal teljes egyetérben igyekezett A Národní Politika hallatlan módon támadja a pápa követét és újból kétségbevonja a pápa által is jóváhagyott lemondás érvényét Prága, julius 30. A cseh sajtó Vatikánéi lenes kampánya nemi akar alábbhagyni s az a látszatja ia dolognak, hogy egyes cseh körök miniden áron fel akarják boritami a Vatikán és Csehszlovákia közötti jóviszonyt Teljesen érthetetlen, hogy az ősz Kordács érsek nem Látja be, hogy egyre-másna megjelenő sajtónyiil átikorz.ataiival csalk olajat önt a tűzre s azok malmára hajtja a vizet, akik ezt a hadjáratai inszoeuáljáik. A kampány annyira elmérgesedett, hogy miár a félhivatalos lap is kénytelen a nuncius védelmére kelni. A sajt óh arcban a vezető szerepet a Národmi Politika játssza, főleg azzal, hogy folyton-ifolyvást hangoztatija, hogy Kordáé* érsek lemondása jogilag érvénytelen. A Národní Politika újabb attakja Ciriaci ellen A Národni Politika ma első oldalán a következőket közli: — Tekintettel aiz egész ügy jogi következményeire, újabb információkat kértünk az érsektől, aki ezt jelentette ki: „Az egész ügy úgy ért engem, mint a felhőtlen égből a villámcsapás, a lemondásra rákényszerútettelk." A nuncius nem engedte meg neki a választást: hogy vagy visszalépjen, avagy pedig egy minden joggal felruházott koadjutort vegyen maga mellé, hanem minden feltétel nélküli azonnali és teljes lemondását kívánta, megfenyegetve őt a legmesszebbmenő következményekkel, azaz az eltávolítással vagy a kánont büntetésekkel. Már hangsúlyoztuk — folytatja éles hangon a Národni Politika — hogy a nuncius ebben az ügyben nem volt tekintettel az emberi jogokra setm — a magas korra, arra, hogy a főpap közvetlenül fáradságos bérmaut után volt, kétszer is szélhüdés érte, ami kíméletet kíván — nem volt tekintettel arra sem, hogy az érsek gondolkodási Időt vehessen igénybe. Éljük bele magunkat egy 'tisztviselő helyzetiéibe, akit öt percen belül kényszerítenének egy ’ kék Ív aláírására, amellyel megfosztanák jövedelmének kilencvennyolc százalékától. Ne csodálkozzunk, hogy a nyolcvanéves öreg ember ennék következtében súlyos álmatlanságban szenved. S ebhez újabb sértés jön: a nuncius abban a levelében, amelyben a lemondás elfogadását megerősíti, a leniondőlevélból oly szavakat használ, hogy Kordács dr. már nem érez annyi testi erőt, hogy a prágai érsekség nehéz hivatalát továbbra Is elláthassa és a ki- kényszer itett lemondás esetében hivatkozik arra, hogy „mint ezt julius hó 3-ról kelt levéléiben írni méltóiztiatót t“ s ehhez még hoz. zálfüzi ezt a frázist: „Nagyon sajnálom, hogy ExoelLlenciád st)b.“ Hiszen ismeretes, hogy ugyanez a numcius két érvel ezelőtt egy más prelátus előtt ezt a kijelentést tettei „Vágj- Kordács távozik, vagy én." S a numerusnak ezt a levelét mindaz után, ami mér ismeretes és cáfolatot nem nyert, a komzisz tórium jogi aktusként állít ja be a papság előtt és további jogi' rendelkezésék alapjává teszi. A lemondás örvényessége körűi A Národni Politika cikkírója a kánon különböző paragrafusaira hivatkozva arra a következtetésire jut, hogy a püspök admi1- nisztrutiv eltávolítására csakis. akkor kerülhet sor, ha a kánon jog előírásainak meg nem felelt. Kordács dr.-uál azonban a teljes alkalmatlanságról szó sem lehet és ba a nuncius ezt állítja Rómában, úgy jelentése nem felel meg a valóságnak. Kordács dr. még mindig alkalmas arra, hogy saját birtokait kezelje, azaz felügyeletet gyakoroljon felettük, a többit úgyis a tisztviselők végzik, alkalmas arra, hogy elvégezze a juriszdikciójáböl folyó aktusokat, mint például a diszpenzációt, s rendelkezzék a papok és káplánok födött, különben ennél is mindig segítésére vannak a kanonokok, végül hogy pásztó rlevelet Írhasson, szónokolhasson és felügyeletet gyakorolhasson egyházmegyéje fölött. Egyetlen egy dolog, amire magas korára való tekintettel nem egészen alkalmas, tisztán fizikai aktus, ami nem kivan meg különleges intellektuális munkát, mint például a ceremóniák vagy a plébániák látogatása. Erre a' funkcióra azonban miég fiatalabb és egészségesebb érsekek is rendelkeznek fölszentelt püspökökkel. Elegendő lenne még egy föl- í5zentelt püspököt melléé 11 itani, de a nuncius éppen ezt nem akarta a cseheknek megadni, holott a németeknek kettő is van és Kordács törvényellenes elmozdításával fenyegetőzött. Ebiből kitűnik — folytatja a Národni Politika — hogy nemcsak Kordács lemondása, érvénytelen, hanem a nuncius eljárása is törvényellenes és érvénytelen. Nem lehet azzal a frázissal: „Roma loouta", Kordács lemondását elintézettnek tekinteni. A pápának is be kell tartania a törvényeket, avagy pedig az érvényben levő törvények is ki játszanánk a nuncius kedvéért? A pápa nem rendelhetett el a nunoiusnak olyan föllépést — ami elsősorban is erkölcsileg meg nem engedett — hogy törvénytelein fenyegetést vegyen igénybe, erőszakot alkalmazzon a nyolcvanéves öregemberrel szemben, nem kiméivé még az emberi jogokat sem és még gondolkodási időt setm adva neki. Ebből kifolyólag a nunciuspak erkölcsi kötelessége, hogy jóvá le gye julius harmad! ki fellépését, már amennyiben ezt jóvá lehet tenni, a konziisztióriumnak pedig abszolút kötelessége az érvénytelen lemondás tekintetében a legrövidebb időn belül gondoskodni a szükséges répa rációkról és a törvénytelen lemondás valamennyi következményének a szanálásáról is. Julius 13-tól kezdődően tulajdonképpen a prágai káptalan valamennyi jogi aktusa érvénytelen, amit az állami hivataloknak is tekintetbe kell venniök, amennyiben egyházi ügyekre ingerenciát gyakorolnak. A jelenlegi káoszt azonnal meg kell szüntetni. Még ma is jogérvényesen fennáll Kordács juriszdikciója, mert a pápa olyan lemondást fogadott el, amelynek érvénytelenségéről nem tudott és annak egyszerű akceptálása még nem tette azt érvényessé. Kordács kikényszeritett beleegyezését nem lehet in radice sem szanálni, éppen úgy, mint a „nagy félelem" hatása alatt kötött házasságot sem, hanem a juüius 3-iki lemondást pótolni kell egy újabb lemondással, mert ellenkező esetben Kordács távozása de facto Ciriaci ur jogtalan eljárásának az elfogadását jelentené. V.A nuncius ingerli a cseh nemzetet** — Kordács ügye — írja a lap — már nemcsak az egyház belső ügye. Me mögötte pal alig mozdult ki a szobájából. Rendsze- szerint nagyon megelégedetten jött meg az előadásokról. A sztárok sikere látszólag nem keserítette el. A szinlapokat feltűnő hosszasan tanulmányozta; Otthon folyton énekelt, persze csak markirozva, mint a nagy énekesek a próbán. Még a női szólamokat is átvette. Rengeteget dolgozott. Kedves modora nagyon rokonszenvessé tette a háziasszony előtt, akinek a kedvenc kanáriját is szívesen tűrte meg a szobájában. Egy délelőtt, mikor nehéz áriát intooált éppen, hirtelen dührohamában megfojtotta a szegény, ártatlan állatot. Mikor a háziasszony felelősségre vonta, csak mosolyogni tudott. Az asszony összecsőditette a szomszédokat és Telekán meghallotta a konyhából, hogy mi volt tettének inditőoka: — Biztosan irigykedett a szegénykére, hogy jobban trillázik mint ő — fakadt ki dühösen az asszony. — Ugyan kérem, egy férfi nem is szokott trillázni — csititgatta egy öregebb asszonyság. — De ez trillázik egész nap — tonérzékolt a nő. — Akkor bolond. — Az lehet. — Mondjon fel neki! Erre csend lett. Telekán mozdulatlanul lapult az ajtó mögött és biztos volt afelől, hogy a háziasszony nem fog neki felmondani, mert biztosan szerelmes belé. Egocentrikája nem ismert határt. Még aznap este két anzixkártyát küldött Ceglédre a sugónőnek. Zöld tintát kerített valahol és ezzel irta meg a két lapot. Rövid volt és szellemes, ahogy ő képzelte. Az egyiken csak ennyi volt: „A hangnak nem szabad kialudni — T. K." A másikon valamivel több és ez még talán szellemesebb volt, ha ugyan lehet: „Aranycipőt veszek neked és hangszalagommal fűzöm be! — T. K." A sugónő, nem hiába nőtt föl Shakespeare és a többi klasszikus kultuszában, rögtön látta, hogy Telekánnal nagy bajok vannak. — Ez a vég kezdete — sóhajtozott Shake- speare-rel és rohant az igazgatósághoz. Sür- gönyözni akart a Szinészegyesületnek, hogy zárják be valami elmeintézetbe szegény Teleként. • Újból elolvasta a két lapot. SOS. jeleknek nézte a tragédia nyílt tengeréről és úgy érezte, hogy ezeknek a kétségbeejtő jeleknek át kell törni a közöny jéghegyeit, hogy Telekán belefusson, ha nem is a siker kikötőjébe, de legalább egy szanatórium külön zárkájába. — Az a bitang Pest az oka mindennek — s rettenetes szitkokat szórt annak az ügynöknek a fejére, aki szegény Teleként akkor Pestre hívta és beugratta a szereplésbe. — Igazgató ur, tessék elképzelni — ecsetelte a sugónő Telekán sorsát megindító színekkel —, öt már megl egy in tette a hír szárnya. A hir olyan, mint a gutaütés, az is meg- legyinti úgy néha az embert — fejezte be az egyoldalú vitát, mert az igazgató egy szót se szólt, s a sugónő nagyon büszkén és meghatottál! távozott az irodából, mert ez a szentencia tőle származott. V. Egv héttel később nem kis riadalmat keltett, hogy az Operaház nézőterén, a karzaton egy furcsa emberre bukkantak a takarítónők. Fekete zakkóba^ volt ez az alak, cilinderrel a fején,"' — Mit keres itt? — rontott rá az egyik takarítónő, bár nagyon meg volt ijedve. — A hangomat... — Mit, kérem? — és akkor már ijedten hátrált a nő. — A hangomat, kérem, itt vesztettem el, tavaly február 17-én, színre került a Hoff- mann meséi, zóna szelvény B., kezdete 7-kor, vége negyed 12-kor... Telekán Kamilló felléptével, a bérlettulajdonosok déli egy óráig válthatják be a jegyeiket — szavalta affek- tált, hősi pózban egyetlen lélegzetre. — Jézus Mária! — hisz ez egy őrült — rohantak ki jajveszékelve a takarítónők s ezzel megzavarták szegény Telekánt abban, hogy az egész szinlapot elszavalja. Még talán azt is tudta, hogy melyik nyomdában készült a plakát. Ha a sugónő tanúja lett volna ennek a jelenetnek, büszkén, elégtétellel állapította volna meg, hogy abban a végzetes pesti vendég- szereplésben kell keresni a tragédia sorsát. Pár perccel később egy rendőr jött érte a karzatra, mert ő még mindig kereste a hangját. — Kicsoda maga? — kezdte az igazoltatást a rendőr. — Telekán Kammilló. barifonális tenor. Szerződés nélkül és szabadlábon — s ránevetett a rendőrre, aki nem fogta föl olyan kedélyesen a dolgot. — Mit keres itt? — Mondtam már, a hangomat. — Itt nincs hang. Itt csak por van. — Por és hamu vagyunk mindnyájan. — Nem kérdeztem. Jöjjön velem. — Ahogy tetszik, kedves Scarpia — mert ő most hirtelen Cavaradossinak képzelte magát. Levitték a titkári szobába. Itt megerősítette azt a gyanúját, hogy a hangja csakis ott lehet, mert akkor, mikor vendégszerepeit, nagyon ki akart tenni magáért a biztosnak látszó szerződés reményében és a karzatnak énekelt. Tékozolt, pazarolt, mert volt mivel — gondolta magában. A rendőrségen ugyanezt mondta jegyzőkönyvbe, közben már telefonáltak a mentőkért, de a réndőrorvos meggondolta a dolgot, nem látta közveszélyesnek az esetet és végül elbocsátotta. Mikor hazajött, az asszony bekopogott az ajtaján. — Szabad — mondta nyájasan, jókedvűen, mert örült, hogy a rendőrségen is megtartotta a fölényét. — Nem megyek be, — hallatszott kívülről az asszony hangja. — Csak azt akarom bejelenteni, hogy tessék magát kijelenteni. — Miért, kérem? — Mert felmondok Önnek. Erre Telekán kinyitotta az ajtót és ott termett az asszony szobájában. — Nekem nem lehet felmondani — mondta gőgösen. — Miért? — Mert én hiszek a violinkulcsban. amely kinyitja a hangom berozsdásodott lakatját, hiszek a sugóuőben, aki nem veszi le rőlara a szemeit, hiszek továbbá a jegy szed önökben, akik beletapsolnak az áriámba ma és mindörökre, ámen. Erre leült az asztalhoz. Az asszony irtózva menekült a gangra és segítségért kiabált. Telekán finom mosollyal nézett utána és belekezdett a Tosca nagy áriájába. Csak a lépcsőházban fejezte be és kifordult a kapun. (Vége köv.)
