Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-30 / 171. (2688.) szám

4 ^WaMtA^AC&AR-HIRLAB 1981 július 80, osiitftrfók. A NYUGALMAZOTT ELNÖK Látogatás Gaston Doumergue falusi otthonában — Távol a politikától családjának és virágjainak él a Francia Birodalom volt elnöke — Tournefeniífe~i kastélyában ünnepli Doumergue 68-ik születésnapját Paris, július hó. A mai kortan, amikor úgyszólván aii-nden- phpí esemény. hogy államfőket mozdítanak el he vükről 1'orraclalmi kirobbanások, vagy ál- b illenti vek untkor az újságolvasó közönség annyi sajnálatos példáját látja uralkodók de- boinzálásáirak. vagy köztársasági elnökük ki­erőszakolt lemondásának, valóságos üdülést je­lent a tudat, hogy vannak még nagyikat a hím államférfiak, akik saját elhatározásukból vo­nítnak vhsza a politikai élet. arámijából, a ma­gánélet nyugalmába. Így cselekedte ezt M. Gas­ton Dcuiuergue, is. a francia köztársaság volt elnöke, aki hivatalos működési idejének letelte után saját, meggyőződéséből léoelt- vissza egy újabb választási Í eket őségéi tői és saját jószán­tából mondott le magas méltóságáról, amelyet két esztendeig töltött ke osztatlan közmegelé­gedésre. Gaston Doumergue — alig néhány héttel ez­előtt egy százmilliós állam. Európa egyik leg­hatalmasabb birodalmának első embere — ma nem egyéb, mint- békés, egyszerű francia pol­gár. aki az Elysée-ipalotából meghitt vidéki ud­varházába vonult vissza, amelyet bár kastély­nak neveznek- Tou.rawfeuil.Je lakói, de amely voltaképpen nem más. mint. egy hosszasan el­húzódó vöröstégla-épület. amelynek csak né­hány szoboreseportozat és a park ad előkelő keretet. A tágas, barátságos udvarház két különböző ép ül ét-szárnyából széles ajtók nyílnak. Az egyik az ebédlőbe, a másik a hálószobák felé vezet. Az utóbbi ablakaiban egyszerű, kispolgári szo­kás szerint, fehér ágynemű tornyosul és fürdik s nyári nap sugaraiban. A szomszédságban és az udvarház körül ter­mészetesen nyüzsgő élet folyik. A vidék derék lakói leplezetlen kíváncsisággal fürkészik, váj­jon mivel is foglalkozik naphosszat a birodalom veit elnök#, egy közelben lakó öreg anyóka pedig mint hirharang szerepel, egész nap őrhe­lyén tartózkodva és estén kint hűségesen beszá­molva társnői körében mindenről, amit látott, vagyis inkább, amit nem látott, mórt- a volt elnök békés otthonába csak ritkán tévedhet idegen pillantás. A volt elnök maga egyébként a legkevésbé sem megközelíthetetlen személyiség. Mindazok, akik látni szeretnék Moneieur Doumergue-1, vagy tisztelegni kívánnak nála, nincsenek ab­ban a kényszerhelyrbbem hogy órákig kihall­gatásra várjanak, vagy a kabinetiroda hatal­masságainak közbenjárását vegyék igénybe. A touroefenillei udvarházban a ceremóniamester tisztségét fehérfókötős szob&Leány tölti bei, aki szó nélkül átveszi névjegyemet és néhány perc múlva máris a volt elnök elé vezet. Itt nem állnak sorfalat villogó fegyverzetű gárdisták. A ház egyetlen őre egy hatalmas farkaskutya, amely azonban szerencsére erős láncon házá­hoz kötve csahol és csak ilyen módon adja tudtad idegenek iránt érzett leküzdhetetlen el­lenszenvét. Az elnök házának tágas fogadótermőben, a tető világítással ellátott hallban fogadott. Ez a gyönyörű terem jóformán alig áll összhangban az udvarház egyszerű külsejével. A terem kö­zepén gyönyörű szökőkút csobog, a márvány- medencében aranyhalak csillognak. Körös-körül örökzöld futónövények, borostyán és pálmák virulnak, a keleti szőnyegekkel és dúsan ara­nyozott bútorokkal berendezett teremben min­den műtárgy és csecsebecse Gaston Doumer­gue világjáró utazásainak emléke. A tágas hall másik oldalán ősrégi mór szőnyegekkel', gazdag aranyhímzésű, szebbnél-szebb vánkos-okkal ki­rakott kerevet emelkedik, a volt köztársasági elnök utolsó marokkói hivatalos látogatásának emléke. A káprázatos környezettel élénk ellentétben áll a házigazda — Doumergue egyszerű, rokon­szenves megjelenése. Szürke uccai ruhában, amelynek gomblyukában egyetlen rendjel — a B c c ,-ül e trend nagy k er esz íjénak a r a nyk evetbe lógiait piros rozettája virul —-.lép be a terembe a volt elnök. Most. hogy temperamentumos délframcía természetét- nem szorítja többé me­rev keretek közé az etikett, élénksége és vele­született vidámsága annál közvetlenebb. Az volt az érzésem, hogy nem az egykori francia államfővel, hanem kedves, jóindulatú házigaz­dámmal állok szemben. Barátságos kézszoritás után Gaston Doumer­gue elsősorban otthonának egyelőre még hiá­nyos berendezése miatt kért elnézést. — Egyelőre még sehogyan eem vagyunk rendben, — mondotta. — Berendezési tár­gyaimnak nagy részét csak most szállítják majd ide. ezért egyelőre csak a fogadósraobár bán üdvözölhetem vendégeimet. Már alig vá­rom. hogy köny vtáraniat bcreudczibes^em. Leg­jobban a könyveim érdekelnek, azokkal foglal­kozom most a legtöbbet. Különben nyugalomra vágyom, — folytatta toyább ki jelen tó#eit a volt cipők. Akár elhiszi, akár nem — 1924 óta 'csak most tudok istenigazában aludni! Minden­nel fölér az érzés, hogy fliggetloulthotem ma­gam a felelősségtől és azt télietem. amit aka­rj,k, Ez ;i Icgíclségm-bb tudat a világon! A n,■ ugaimai, azt hiszem, becsülettel érdemeltein mert el nem képzelheti, mennyi dolgom volt legutolsó hivatalos ténykedéseim ideje alatt. Ami jövő tér veimet illeti, azt hiszem, az év egy rt+,/M AigucfsVivosbcn, Kimos melletti birtoko­mon fogom eltölteni, de tulnyomórészben még­is csak itt tartózkodom majd Tournefeuilleben, Arra kérdésemre, hogy miképpen szándéko­zik beosztani szabadidejét. Gaston Doumergue a következő lakonlkus kijelentéssel válaszolt: — Terveim nincsenek! Csak egy dolog bizo­nyos: politikával többé soha nem foglalkozom! A határozott kijelentés ellenére a volt elnök egész lénye nem teszi azt a benyomást, mintha ’M. Doumergue megund orod ott. vagy kiábrán­dult volna a politikából. A derűs, életvidám üregur inkább az elégedett filozófusok nyugal­mával gondol .jövő életére. A beszélgetés során napi életbeosztásáról emlékezett meg az elnök. — Koránkelő ember vagyok, — mondotta. — Reggel már legkésőbben hat órakor vagyok talpon és reggeli után kint- sétálgatok a földe­ken. Szeretem ezeket a reggeli sétákat, ame­lyek gyakran a folyópartig vezetnek el, ahol a halászok munkáját figyelem. Lehet, hogy egy­szer magam is rászánom magam a halászatra, itt ez már úgyszólván a levegőben van. Kelle­mes és idegmegnyngtató szórakozás ez. amel­lett pedig sokkal mulatságosabb, mint hivata­los jelentések és száraz ügyiratok tanulmányo­zása. amiből egyébként bőségesen volt részeim az elmúlt esztendők során. Nem állíthatom Poréi Ágoslon, a világhírű természettudós 84 éves korában Yvornc-bau meghalt. Basel, július 29. Néhány hónappal ezelőtt Yvorne-ban meg­látogatta Forel Ágostont egy magyar újságíró. A 83 esztendős aggastyán már akkar szinte roncsa volt önmagának. A néhány évvel ez­előtti szélütés következtében Forel egészen meggörbülten járt, jobb keze béna, nyomorék volt, úgyhogy az utóbbi években njra meg kellett neki írni tanulnia a balkezével. Be­szélni is alig tudott, mert egyik előadása közbén megnémult, de ő hallatlan energiával újra mgetanult beszélni. Forel 944 munkát irt, ebből 943 megje­lent: rendekezése ezerint a 944-űrnek nem kell megjelennie. A nagy elmegyógyász úgy rendelkezett, hogy utolsó müve egy nappal a halála után je­lenjen meg. Ez a munka Forel szubjektív vallomásait tartalmazza. Fóréit gyrrmekkora óta a hangyák világa érdekelte. A hangyák társadalmában találta meg az igazságot, a munkás összhangot és a békét. Ő ismerte fel, hogy a hangyák szociális érzéke olyan fejlett, hogy az elárvult hangya­gyermekeket örökbefogadják és felnevelik. 8000 hangyafaj él a földöm: Forel tudományos kutatásaiból bárom vagon hangya maradt vissza. Ezt a három vagon hangyát, most a genfi és a lausanne-i múzeumban őrzik. Forel yvorne-i kis házában hónapok óta viszont, hogy nean gondolok vissza szívesen az olcmult évekre. Amikor tisztségemet átadtam jogutódomnak, csuppa kellemes és szép emlé­kekkel tértem vissza ide, falusi magányomba. Hét esztendős elnökségi működésem idejién. de különösen a legutolsó hónapok alatt a francia nép olyan megható szeretettel és ragaszkodás­sal vett körül, hogy az egész életemben felejt­hetetlen marad számomra. A fesztelen 'beszélgetés köizben rövid sétára indultunk a volt elnökkel a kastély kertjében. A park végén hatalmas ürvegházak sorakoznak egymás mellett, lelve szebbnél-ezebb virágok­kal és ritka növényekkel. Doumergue, a lelkes botanikus, érdeklődéssel szemlélte virágjait, itt-ott megállt, 'Szakértő figyelemmel vizsgál- gatva egyes különlegesen ritka példányok fej­lődését, majd újból kilépve a park pázsitmezők- kei szegélyezett útjaira, mint valami szabad­ságra érkező diák, fürge léptekkel haladt végig az árnyas sétányokon. Alkalmas pillanatban hálás 'köszönetemét fejeztem ki az elnöknek a lekötelezőén jóindulatú fogadtatásért, egyben bocsánatot kérve az alkalmatlankodásért, ame­lyet váratlan látogatásom jelenthetett meghitt falusi magányában. Doumergue joviális kedveskedéssel veregette meg vállárnál. várta a halált. Bársouysapkájában, bosszú köpenyében, székről-szék re fogózkodva sé­tált a polcok között. Az egész lakást a földtől a mennyeze! j borítják be az állványok, köny­vektől zsúfoltan ..Hangyaboly'1 — így nevez­te Forel kin házát, ahol az ősz tudós várta a halált A hangyák hozták össze Fóréit a feleségé­vel is, akiről ez: mondta az ősz kutató: — Mindaddig boldogtalan voltam, amig meg nem ismertem a feleségemet. Forel Bduard Steinheil-lél novargyüjtö expedícióra indult az Anti'llák-szigetcsoport- jára, de még mielőtt partra értek volna, Steinhei] hirtelen meghalt. Napszurág ölte meg. írnél maga termetté él barátját és hogy barátja családján eegitsen, hálához viett© Steinheil apró gyermekeit. Ekkor szerette meg Steinheil özvegyét: feleségül vette. De az igazi boldogság csak addig tartott, amig Fo- relék fia met i;e,:n halt. Amikor Forel erre a tragikus eseményre gondolt, ezt mondta;-• Meghalni . . . Csak tudnék meghalni, legalább oda kei ülnék a kert szögletébe, a koiombáriumba, ahol ar idők mélyéig az én jó fiam poraival együtt pihenhék. Antikor az újságíró elbúcsúzott Fóréitól, megemlítette, hogy minden esztendőben el­megy egyszer hozzá. A nagy ülni egy ógyász bágyadtan mosolygott mád zt válaszolta: — Akkor, sajtos, utoljára találkozniuk . . . Füréinek igaza volt. — Alkalmattanakodásról szó sincs, fiatal bar rá tóm, — mondotta mosolyogva. — Nagyon jól tudom én, hogy önök, újságírók csak a köte­lességüket teljesítik, amikor igyekeznek kielé­gíteni a közönség érdeklődését. Jól ismerem az anjeágirómesterséget, hiszen valamikor én ie foglalkoztam ezzel, és ha őszinték akarnak len­ini, maguk sem mondhatják, hogy hivatali mű­ködésem alatt nem követtem el mindent a.z új­ságírók helyzetének a megkönnyítésére. Remé­lem is, hogy sohasem volt okuk e tekintetben panaszra reám. Soha ki nem tértem az interjút kérő újságíró élői és mindenkor készségesen állottam a fotóriporterek rendelkezésére. Beszélgetés köziben körüljártuk a kastélyt övező finomstilusu angol kertet és visszatérő­iben vidám kacagás hangzott föl az udvarház tornáca felől. Három bűbájos fiatal leány sie­tett üdvözlésünkre. Madame Doumergue egyet­len leányának gyermekei Doumergue polgártárs, aki röviddel ezelőtt még a francia birodalom élén Európa egyik leghatalmasabb államát kormányozta, békéi* visszavonultságában mégis megtartott valamit magas méltóságának kiváltságai közül. A bölcs politikus mélyreható tudását, amely nem közli minden gondolatát a világgal. Az volt az érzé­sem, hogy a három kedves, fiatal teremtés szív­ből jövő, gondtalan örvendezése talán még töb­bet jelentett Gaston Doumergue számára, mint­áz em'bermilliók ünneplése, amely ott viharzott körülötte, amikor bevonult az Elysée-palota már vány csarnokába. És önkéntelenül arra. is gondoltam ebben a pillanatban, hogy Doumer­gue polgártárs jövendőbeli életprogramjában bizonyára fontos szerepet tölt majd be a vadá­szat, halászat és a turisztika nemes sportjain kívül a három szőke kisleány életének irányí­tása. Louls Lucien. szony zárdába vonult. Elva Yvette Roy, az egykori „Miss Den- ver“ álmainak is a bigámia vetett véget. Egy mozgószinliáz igazgatója vette feleségül, de pár hónap múlva kiderült, hogy az igazgató urnák még egy felesége van. Miss Roy ma üzleti elárusítóim. Még különösebb, ami Mary Katherins Campbeiiel, a kétszeres „Miss Amerikáival történt Mary Campbell úgy 1922-ben, mint 1923-ban a legszebb amerikai lánnyá koro­názták Atliantic Cityben, tehát egész valószí­nű, hogy szép volt Második megválasztás* után egy ideig a washingtoni tánsaságban fosr gott. Aztán ő is eltűnt. Múlt évben egy mU Hornos 1ekeügynők felesége válópört indítod a férje ellen s keresetében Miss Oampbeliles kivül még 13 hölgyet nevezett meg, mint akik férjével bizalmas viszonyt folytattak és tőle pénzt fogadtak el. Miss Campbell tehát csak tizennegyed riválisa volt egy középkorú é@ nem is nagyon csinos asszonynak. Furcsa, hogy & férfiak n«m tudnak hívek maradni a sjöépségkirálynőkhöz. Eltűnt, elhagyott királynők Sár ah GilLaspie, az egykori „Miss Virgil nia“ előbb a mozinál, aztán a vaiudevilíenél próbálkozott és végül férjlhezmént. Házassága csak Irat hónapig tartott. Mint férjes nő részl- vett egy newyorki szépségversenyen, amiből botrány és por lett. Ma senki sem tudja hova lett. Rutái MailooJmsou, Norma Sinalhvood és Lois Dslancr, mindhárman a „Miss America*' cím büszke viselői, rövid orfeumi körűit után visszavonultak a magánéletbe. Rulh Mai- coílmsonnak perelni kellett az impreisszáró­ját, mert az ráfizetett az üzletre és nem akar­ta a szópségkirálynő gázsiját kifizetni. Miss Malcolmson jelenleg férjnél van — második éve. Rut Elder egykor „Miss Florida" volt, de ez a dicsőség nem tartott soká, hát egy kishi- vatalnok felesége lett. A hir s dicsőség- még- egyszer rá mosolygott, amikor óceán repülése az Azori-szigetek közelében ért véget. A dán elvált férjétől, próbálkozott a mozival, pró­bálkozott a színházzal, Ilire járt, hogy újra férjhez megy, de semmi sem lett belőle és ma — hallani sem lehet róla. Marjon® Smith, másnéven „Miss Toronto" férjhez ment, azután elvált és gyors egymás­utánban két házasságot „dúlt fel". További fejlemények várhatók. Júlia Bürüs, az egykori „Miss St. Louis" rövid színpadi karrier után eJtiint. Néhány év múlva Csikágóban lopással vádolva letartóz­tatták. Bűnösnek vallotta magát, de kijelen­tette, hogy legyőzlbe tettem kényszer hatása alatt lopott. Kokainra kellett a pénz. Bét év­vel ezelőtt delírium trémensben halt m*eg. Hasábokon keresztül lehetne folytatni ezt a krónikát.. De még csak egy hivatalos ada­tot: A prostitúció kiirtására adukult világs/,öi\et- ség gefi központja érdekes jelentést adott ki az európai nemzetek Gttlvestonha impor­tált és kiállított szépiségkirálynőíről. A jec. leütés szerint öl királynőt az impresszáriójuk egyszerűen elhagyott Amerikában. Kelten Inzuvclödbek. Egyet az illető nemzői főkon­zulja küldött haza. Egyel börtönből szabadí­tottuk ki. ahová adósságok miatt jutott. ,,Muc Lengyelország" pedig eltűnt Milyen sors vár Amerikában a szépségkirálynőhre Newy&rk. július hó. A francia esküdtszék nem rég mentette fel Mr&. Fred G- Nixon- Nirdllngert a férjgyilkossság vádja alóli. Az esküdtek arra az álláspontra helyezkedtek, hogy Mrs. Nixon-Nirdlinger, az egykori „Miss St. Louifl" jogos önvédelemből ölte meg milliomos férjét. Korrigálták a szépséghibát, de azért az amerikai szépségkírálynők törté­nete újabb sötét fejezettel szaporodott. Európában még csak pár éve választanak szépe ég királya őket és pár év alatt még nem lehet tisztán látni, hogy a „nagy dicsőséget" milyen sors követi. Amerikában már rég üz­let a .,Mitss“-ek megválasztása. Sok ember, vállalat, lap és város gazdagodott meg rajta- Hogy többet ne mondjak, a „Mis» Amerika" választás tette az egykor előkelő Atlantic Cityt naggyá, népszerűvé és — declassévá. És mán tán nem az a fontos, hogy milyen előkelő ia közönség, hanem hogy milyen nagyszámul, most Galveston próbálja ellopni Atlantic City „rucket"jét a „Miss Universe" választással. A galvestoiiiak nagyfái lilén csinálják a dol­got, Még Európa i« szállít nekik „királynő­ket", hogy annál nagyobb legyen a reklám. Hogy a választás tar lan na alatt mi minden történik a hölgyekkel és hogy milyen kalan­dokon esnek át, az már másod rangú kérdés • legaláld) is a rendezőknek, fts azt sem le­het elvárni tőlük, hogy a királynők sorsa a választások után i» érdekelje Őket. Pedig ezek a sorsok nagyon is érdekesek, sőt a legtöbb esetben szenzációsak. „Könyvet } lehetne Írni róluk". És ez a könyv tele vol­na szomorú, ijesztő és vénéé bfejetékkel. Szinte úgy látszik, mintha az a bizonyos Végzet üldözné őket. 14 szépségkirálynő — statiszta A dicsőség első dia dal ittas napjaiban a legtöbb Miss azt higzi, hogy most már csak akarni kell és akár a színpadon, akár a mo­zinál könnyen elhelyezkedlhetik. Egyedül tőle függ és néhány hónap alatt fent lehet a csú­csokon. Az igazság pedig az, liogy eddig még egyetlen amerikai 6zép*égikirálynőuek sem sikerült egy rövid „vendégszereplésnél" töb­bet elérni akár színpadon, akár filmen. Ezi- dőfezerirat 14 egykori szépségkirálynő ét Hollywoodban és legtöbbjük örül, ha statisz­tálhat napi hal dollárért. fígyidőMen úgy lát­szott, hogy egynek mégis sikerülni fog. Ez Fay Lainp'hier volt, vágy inás néven „Miss America 1925". Fay Lamphicr annyira vitte, hogy már kisebb szerepeket kapott. Aztán eltünit. Ma írógépes kisasszony Los Aaig'el'es- ben — ha van állása. Maréi Tlicresu banda, a kél év előtti gal- ve.-loni választás „Miss Mexico"-ja pár hó­nappal iwlutt meggyilkolta a férjél, mikor rájött, hogy annak még egy felesége van. Ai e*kűdU»zék felmentett©, mire Randa kisas-z­r Bucsulátogatás Forel Ágostonnál A „Hangyaboly“ nagybeteg urának halála \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom