Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-26 / 168. (2685.) szám
aki eddig az egyetlen veretlen volt a nagy mezőnyben. Magyarország—Franciaország 3:1. Az egyetlen játszmát Stefiiét András vesztette mint sötét Aljec hinne! szemben. Angii a—Németország 3:0 (1). — Svájc— Norvégia 3:1. — Hollandia—Olaszország 2%:1%, — Csehszlovákia szabadnapos volt. A verseny állása a 17. forduló után Amerika 42%, Ausztria, Jugoszlávia, Lengyelország 42, Csehszlovákia 41%. Lettország, Svédország 41, Németország 39% (1), Anglia 37 (1), Magyarország 35 iá, Hollandia 33%, Svájc 8Q%, Franciaország 28, Litvánia 26 %, Románia 25%, Olaszország 21%, Dánia 18, Spanyolország 13, Norvégia 11%. — A két utolsó fordulóban még Hollandia és Franciaország szabad. Szombaton délután kezdik a tizennyolcadik fordulót és azt egyfolytában éjfélig játszók, vasárnap az utolsó fordulóra kerül a sor. Mikor e sorokat Írjuk, már megkezdődtek az utolsóelőtti forduló küzdelmei, amelyek sors- döntőek lesznek a vezető csapatokra, Amerikának van a legkönnyebb helyzete ma, Romániával játszik és igy 3%-es győzelme nem tartozik a lehetetlenségek közé. Ausztria Magyarországgal küzd. ez már nehezebb mérkőzés, Lettország és Svédország egymás közti küzdelme után valamelyik csapat feljebb emelkedik, Jugoszlávia győzelme is magas- arányú lehet Dániával szemben s Csehszlovákia is 3:l-es győzelmet várhat Franciaországtól. Lengyelország magas győzelme Litvániával szintén valószínű. Az utolsó fordulóra tehát ezt a sorrendet várjuk: Amerika 48, Jugoszlávia 45%, Lengyelország 45, Ausztria és Csehszlovákia 44%. Persze ez csak a papírforma, amely négy órán belül teljesen felborulhat. A csehszlovák sakkszövetség jubileumi kongresszusának versenyei is részben befejeződtek, részben közvetlen a befejezés előtt állottak. A szíovenszkói sakkozás és a magyar sakk- élet szempontjából igen örvendetes, hogy a szíovenszkói magyar sakkozók elhatározó sikerrel szerepeltek a történelmi országok gárdájával szemben, amely főleg Prágából rekrutálódott. A 12-es mester-verseny első diját a nyitrai Zobel Leó dr. nyerte 7% egységgel, mig a 2. és 3. helyen egyformán 6% egységgel a pozsonyi May D. és Walter Miksa osztozott, A nemzetközi főtornán, amely még az előbbinél is erősebb színvonalú volt, a varsói Kohn dr, és a bécsi Miiller lettek elsők 10 egységgel, mig a mezőkaszonyi Fazekas István dr. 8 egységgel a harmadik helyet érte el, ami igen szép eredmény, ha tekintetbe vesszük a verseny erős színvonalát és Fazekas dr. rutinhiányát. Táncol a walesi herceg London, jiuliuis. Éjféltájba® a Gkroévenor-éz áll óban, ahol épp a szezon egyik bálját tartják, a megjelentek között bizonyos (semmi-esetre sem nagy) izgalom támad. —- Itt van a walesi herceg, — állapítják meg egynéhányan azon a nyugodt angol módon, ahogyan az időjárásról, vagy egyéb hétköznapi dologról beszélnek. Tánc közben megállók és körülnézek, hogy fölfedezzem a herceget. Oly sok frakkos ur van itt, mellük tele kitüntetésekkel 6 különböző szalagokkal, s bőven látok szóiké és nem szőke szempillákat, hogy nagyon nehéz a hercegre ráakadni. Egyszerre csak -majdnem beleütközöm: alig két lépésre áll tőlem az angol trón várományosa, a világ legnépszerűbb embere, az ujságfotograíu- sok kedveltje: ,,Charmiug“ herceg. Kifogástalan frakk van rajta és mellét sötétkék rendjel- szalag díszíti. Vörösesszőke hajával itt áll előttem a maga élő valóságában és mosolyog. Ez az első eset, hogy egy társaságban lehetek a walesi herceggel és az első, ami föltűnik, hógy mennyire másképp fest, mint a mililiószám fényképen, amelyek napról-ma.pra, hol itt, hol ott ábrázolják. Határozottan sokkal alacsonyabb, mint gondoltam, finom, törékeny, majdnem apró emberke és jóval idősebb, mint aminőnek a képeken .mutat. Arcát éis homlokát az apró rán-cok bizony már eléggé keres,Ztülbardudálták. Arckifejezése fáradt, kimerült. Egész megjelenése föltűnően félénk, ideges és tartózkodó. És abban a pillám atban, amikor a jelenlévő hölgyek egyik-e elébe lép és az udvari személyiségnek kijáró térdlhajlással üdvözölve, táncra kéri, a szegény pr-inc egészen olyan arcot vág, mint egy zsákmányra, éhes hé j jótól üldözött csirke. Szinte segítséget kérve, néz körűi, majd elvörösödik s végre is úgy menekül a kínos helyzetből, hogy a hölgy derekára te&zi a kezét és táncra perdül vele. Most azután a közönség, amely tudvalévőén Angliában az egész vonalon tiszteli az egyén szabadságát, még az uralkodóét is, helyet ad a trónörökösnék, hogy táncolhasson. Hiszen azért jött ide. És meg kell. adni, hogy kitűnőéi) táncol.. Biztos kézzel 'tartja, -és forgatja hölgyét, és ügyesen vez-eti végig a, hullámzó sokaságban. Valamivel később azután elhagyottan, egyedül látom őt átírni és cigarettázni az egyik sarokban. Senki teán törődik vele. A krónszerü emelvényre -külön a számára odakészitett karosszék árván áll, mert az egész est folyamán egy percre -,*011 D! ölébe a herceg, fj a. demokrácia, hercege, trónus ér tömjénfüst, nélkül is királyi módon szórako/jk Táncolva, vagy nérn tá/noo-llva. 1931 julius 26, vasárnap. Mivolt, juM-uS középe. Néhány pohár kőbányai sör előzmén-íiy'el ki lehet bírni a vilianyósban a Szent-Aiina téöip- lomig. Onnan a, kis kiránduló vasút nyitott kocsijának légárama teszi elviselhetővé a kánikulát. Igaz, hogy ebben a, légben a nagyzolóan pöfögő kismozdony korma és füstje áramlik az utasókra, de ilyesmin a kiránduló ember nem akad fenn. És aki elegáneabban, — persze drágábban is — akar utazni, rendelkezésére állanak az elsőósztá,- Ivu zárt villamos motorkocsik. Jó igy zakatolni, ismeretlen kis állomásokat mellőzni, a rácsajtókon felkapaszkodó utasoknak helyet szorítani, osztozni a helyen, a léghuza-mon, a kormon és a mozdony visító füttyéin, mert fütyülni úgy tud ez a kis masina, mint egy nagy. Sziklatornyok, várromok között Mellőzzük Diósgyőrt s az ember gyárkéményeket lát, melyek még füstölnek! Ritka szenzáció. Négytornyos szép várrom álmodik á, verő- fényben. Átcsörömpölünk a völgyön, bekanyarodunk az erdős oldalra, elpöfögünk a papírgyár fölött, — ez készíti a híres szép diósgyőri mentettet. Füstöl, él! Tiszta, verőfényés lomberdőkbe buju-nk, n-em olyan sejtelmesek, sötétek, mint, a göinöri hegyoldalak erdőprémjé. Látnivalók következnek: vakmerő sziklatornyok, a leghaj- -meresatőbb csúcsán kereszt: onnan egy szerelmes pár ugrott le. Az utasok között mindég vannak jólértesü-ltek, akik ezeket a. szenzációkat leadják, a szenzáció a nyitott kocsikon végigfut s az egész közönség a nevezetes szikla, oldalára siet, — a Sad-n-t Phil-ibert igy sülyedt el a múltkor, jó hogy mi nem. hajón utazunk. A sziklás völgyfcatlan vadregényesen szép, a kisvasút kanyarodói meglepő, váratlan veduták- ban teregetik az utasok elé a szebbnél-szebb részleteket, kevéssel utóbb égy még magasabb lélátás piros játékkockákból rakott, egyenes fehér utakkal keresztülpáutilikázott falut mutat, s a falun túl, a sűrű hegyoldal gerincén máris átüti csúcsát a Palota Szálló tornya. Később eltűnik, ziháló gőz-táltosunk egy valódi alagútba fúrja- fejét, — az alagút szorosan hozzátartozni látszik az óriások játéküzeniének piros házkoc- káihoz és utpántlikáiboz, i-ge-n szolid építésű, komolyan sötét és vieezhangos, csak rövid, — flörtölő pároknak minden esetre egy jóravaló csókra sem telnék, mig a von-at benne fut, legfeljebb titkolt alkoholistáknak, egy nyelét szív- erős! tőre futnáVirágcsodák parkja De az alagútból kirobogva a legstőrösebb síi- vü újságírói ka-jánság is élnémül és őszintén gyönyörködik: hirtelen elénkbukkan a Palota Szálló erdőnek néző frontja, előtte az óriási kiterjedésű park, egy csodakert, melyet, robbantásokkal valósággal lefaragott sziklahátra varázsolt a modern kéítmüvesség. Smaragd szőnyegre teli-marékkal szórt, rubinok, topázok, zafírok: gyepágyak, dús vjrágszegéllyel. A kisvasút felőli oldalon két hatalmas pászmában valóságos rózsaerdő, a legcsodálatosabb árnyalatú nemes tőrózsák-kal, tropikusán buj-a virágzásban. Az illatuk felcsap a perronig. A park égyik óldalán hatalmas, ezüstösen gyöngyöző vizsugár permetezi a pázsitot és virágágyakat, csak közelebbi szemlére, az állomásról léézállva látjuk, hogy a tömlőt senki sem kezeli, magas vas-hááilandóan a tömeg között mozog, olykor meg is lökdös,ik és félre iá tolják. Öeího-1 sem formál - -nak körülötte kört, mint más államokban a királyi felségek körül. Nincs körülötte légüreé tér, nem tartják alázatos és éngedelirnés alattvalók a tiszt elet,teljes distanciát. Elválaszthatatlan társa, öccse, György herceg, -aki talán még egy-egy árnyalattal egyszerűbb és közvetlenebb, mint a trónörökös, akit végeredményben hivatalos szempontok mégis csak valamennyire korlátoznak. György herceget, naponta össze-'vis.vza látni Londoniban. Minap a Fleet Streeten mászkált, London hites ujságnegyedében, és mégszomjazva,, égy egészen -közönséges ivóba fordult be. Nyomban fölismerték az ott, iddogáló soffőrök, mjiságára- sitók, ciipőpu'colók és másfajta derék munkásén ib erek. Egyikük hozzálépett és bütykös, piszkos 'kezét vállára téve, meg is szólította: — Így ék ogy pohárral az egészségeimre, György herceg —, mondta.. A herceg természetesén tudta, hogy ily helyzetiben ni'i. a teendője, neki, a. „demokraták angol hercegnek.. — - Köszönöm — mondta jókedvűen —, inkább maga, igy ék, öregein, és koccintson batáta! va/1 az én egész-gégémre. És természetesen valamennyi jelenlévő számára, rétidéit egy -pohárral. Ezt, a, poharat egészségére i<; üri-tótték és amikor azután főikéit és távozott, meleg és hang-ók „mindén jófc“-tal bő*- oeátottáik útjára a proletárok. rom Iá bőn áll, a csöve pedig automatikusan förög a víz nyomása alatt, az egész ravasz jószág magára hagyva szorgalmasan beöntöz egy jó harminc lépéséé sugara kört. Ha ez a kör jól lakott a friss zuhannyal, a- masinát tovább teszik s ott a hü mór ismét pontosan végzi kötelességét-. Egy hölgy jön mögöttünk az állomásról, a vizsugár addig éppen odafordul s barátságosan nyakon- önti. A hölgy sikít, menekül, a vizsugár követi, a hölgy tanácstalanul megáll s kérdi: „Már most én mérte inenjek“? Csibészek azonban, — akik mindenhol találtatnak, — ingyen strandképpen használják ki az automata tömlőt s nagyszerűen zuhanyoztalak magukat vele. Neptira m-ellett Hefaiszto6z is szóhoz jut: a- rózsaliget sarkán kis meteorológiai állomás, műszerekkel, köztük egy napsugárzás-mérő automata, üveg-gömb, folyadékkal töltve, alatta, fém-félgömb, melybe órajelekkel ellátott papírszalag van fektetve. Az iivéggömb napsütés idején a papírszalagra, kis pörkölt nyomót éget-. Ha felhő jön, simán hagyja, de amint a nap kisüt, újra odaperzseli a jelt s igy a papiirezalagról esté pontosan le lehet olvasni, hogy aznap mettől meddig sütött a- nap. Kertészet, technika, tudomány, végül a művészet: pompás, m-odern architektúra: a Palota Szálló. Na,gyvonalú, halvány színharmóniákban tartott, imponzáns tömegbatásu, mégis karcsuan kiegyensúlyozott. De igazában akkor érvényesül, ha a, tófelőli oldalra kerülünk, ahol a szálló terraezát képező sziklák meredeken zuhannak alá a völgy felé s ez a. természetes szikla,zuhatág vakmérő, szeszélyesen és romantikusan épített bástyaterraezokkal, kiszögell-ésekkel, toravocs- kákkal van megszakítva s levezetve a mélységig. A terraszok, sziklák, bástyák borítva dusszinü virágok buja. gerezdjeivel, fölöttük szédületesen szökik az égre a szálló fötornya, lent a mélyben egyik oldalon a. falu álmos házacskái, másikoD a zöldvizü, szellő-borzolt-a tó meredeken aláereszkedő, süni erdőkkel fedett hegyoldal-keretben. Szinte terhesen sok és pompás a látnivaló, a- benyomások végigskáláznak a székely mes-ék hangulatától a legmodernebb nagyvilági ragyogásig és az egészet tilde ad t-, forró levegővel boltozza be az átt-üzesedétt nyári ég. A Szinva partján A hőség elöl a Palota, Szálló mögött nyíló Szinva-völgybe menekülünk. Érre sem ismer rá, aki régen látta- A völgymeder kiszélesítve, virágos parkokkal elborítva, benne amerikai igényekét is kielégítő beton-autóut kanyarog, búgva, röfögve, hörögve rohannak rajta az autók, oldalkocsis és szimpla motorkerékpárok. Aki itt jobban n-ekiifütamodik, Egerig meg sem áll. A völgy nyugatnak néző oldalában hatalmas szikiaépitmény olvad át modern architektúrává ég egy Szent Imre kápolna nyitott, keretét adja. Ide. a völgyig látni minden részletet, körülötte a napsütött, erdő zöldaranya, ragyog. A Szihvá itt- kristály tiszta, pisztrángos patak, senki nem hinné, hogy itt szedte össze a, pusztító ár hullámait, melyek 1878-ban Miskolcot sira.- lomvölgyévé tették. Villa-villa mellett. Tenger virág. A völgy összeszűkül s az egyik elkeskenyedő telkeu furcsa látvány: Két kapuoszlop, közte vásrácsos kertkapu, kerítésnek nyoma, sincs, a kapun nagy tábla: „Étadó“. lvöriil semmi- Üres gyep. De mégis, beljebb valami kerti lugas-féle, távolabb egy rozoga paviilloh. Már most, mi az eladó: A vásrácsos kapu, a, két pillér, vagy á gyep, netalán a lugas? A télek határozottan rossz, az eladó tábla alighanem oda fog rozsdásodni, dolgavégezetlen. Egy villa kertje mellett elmeimben furcsa, üteméé csörömpölés. Mintha szabályos időközökben'' kulcsokat csörgetnének. Játékán alom. A Rz,javából elvezetett vizerecskére valaki kis kallót, épített-, annak a kölönceit emelgeti a. küllő, a kölöncök végén sörös üvegek lázán felszögeit fémdugói. Azok csörömpölnék. Kegyeleti darabok lehetnek, valami jó sörözéé emlékei s most, igy szolgálnak tovább. Vizéröve-1 hajtott emlék-automata ... A trMauiner szálló4* se rossz... Messze fent a völgyben uiéónüáhó? keveredünk- Hja. a, Palota Szállóban egy málna,fröccs 1 péngö 60 s a- mi szomjúságunkhoz ez igen magas árfolyam. Az utón egy alumínium Zeppelin bldalkócsis motorkerékpár pöfög, hozzánk közel megáll, a vezető ka fon a tiszt ittasát, egy hölgyet, kiteszi s maga \ issza fordul Lilla fii red fejé. Furcsa piknik? Autókon papok, biz t.osan Egérbe mennek. A tavon barna, kámzsáé !Y?üicÍÉdk:íbusókat, láttunk evezni. Igazi penitén- ei», lehet ebben a hőségben! A Szinva vize ellenben pompás hideg, poharanként, P. L6Ó-nl számítva, egész vagyont, tóttünk félre. Mély a völgy, harnar alkonyodik. A Zeppelines tiszt visszajött a kitett hölgyért, meg~ nyugodtan távozunk s mig a hazatérő kisvo- iratot vártuk, a Palota Szálló szikláin szorgos hadsereget látunk: hosszunyelü seprőkkel seprik a sziklákat, a közéjük ékelt kis gyep- szigeteket sarlóval borotválják, ahol nagyra- nőttek, még csak a „putzpasta“ hiányzik, hogy a fényesebb sziklákat — kissé ráhuhog- va — szintén kipucoválják, A nagy vízesést is, ott a Szálló mögött, — mely természetesen elvezetett patakmedencéből táplálkozik —■ talán meg szokták időnként olajozni, hogy a csúszós köveken annál jobb esése legyen a víznek, gondosan tisztogatják a kis cseppkő- barlangot is, — a kint látottak arányában esetleg Elektro-Lux-szal és exhausíorral. Mert elsőrangúan szép és karban tartott és nagystílű itt minden. Hanem annyira a szikláktól van elhódítva, dinamittal, csákánnyal és szerszám-arzenálissal, hogy a „mü“ átütközik rajta. És még nagyon friss. Ha majd kicsit öregebb lesz, patinásabb, magától értető- dőbb, akkor lesz az igazi. Fiatal szépség, melynek jót fog tenni az öregedés. Fájlalnám, ha ebből a pár rossz tréfáiból bárki is arra következtetne, hogy el akarom venni a kedvét Lillafüredtől. Isten őrizz! Sőt mindenkinek, aki még nem látta, jó szívvel mondom: nézze meg, sokat fog gyönyörködni. De a fenti benyomások letagadhatatlanok. A váltóőr elmerengése A kisvasúién hazafelé vissza pergett a film. Kalauzunkat csak most néztem meg jobban: semmi egyenruha, csak a maga falusi gúnyája, puha fehér inggel, fején sörtés, ny-ütt kalap, karján egy karszalag az egyetlen hivatalos „kiilzet“. De a dolgához ért es egy kicsit a bőrünket mentette meg. A Diósgyőr melletti kitérőnél az ellenvonalot vártuk, az elegáns villanymotorost. A motor már feltűnt, belevakitott. lámpáival a sötétedő estébe s utolsó percben látta meg a kalauzunk, hogy a váltó a mi sínünkre van állítva. Ha rá nem ordít az álmodozva elmerengő váltóőrre s az hanyatt-homlok át nem csapja a váltót, a motoros teljes erővel ránk szalad. így azonban szerencsésen mellőzött a fényes kocsi, kivilágított, üres léikéivel. Népszerűbb a mi kis pöfögőnk. Az igaz, hogy már késő is volt, ilyenkor már nem igen mennek kifelé, A mezőfendőri külsejű kalauznak köszönhetjük, hogy egy darabban szálltunk át a villanyosra, s hogy a villanyosban találkoztam egy volt katonabaj tár s amma 1, akivel leszerelés óta nem láttuk egymást. Konstatálta, hogy nem vénülök, — ami igen jól esett — és azzal búcsúzott: „Viszontlátásra újabb tizenhárom év maiivá!“ — ami kissé mélabus váltókra taszított, — hogy az előbbi eseményekhez kapcsolódjam, — mert ilyen tizenhárom és tizenegy néhány éves találkozásokon érzi az ember legjobban az idők rohanását. Miskolc főuccáján ragyogott, hemzsegett, hullámzott, tülkölt és zakatolt a nagyvárosi élét, ezer lámpafényben, a falak ontották 3 nappal beszivott jóféle borsodi melegei. így Lillafüred következménye alighanem ugyanaz lesz, ami az előzménye volt. Hogy mi, nem ismétlem. Akit még érdekel, szíveskedjék 3 riport első négy szavát újólag elolvasni. Tichy Kálmán. Ingyen vetőmagot s csallóközi gazdáknak! Pozsony, július 25. Csallóközben oly rossz a termés, hogy még vetőmagra sem marad búza, érthető tehát, hogy a gazdák a legnagyobb aggodalommal tekintenek a jövő elé. A múlt héten ennek következtében Fur- danlch Aladár országos keresztényszocialista párti körzeti titkár vezetésével a gazdák küldöttsége fölkereste a somorjai és dunaszer- dahelyi járási hivatalt, ahol a küldöttség ismertette a gazdák sivár helyzetéi és előadta kérelmét, hogy a gazdák minél előbb olcsó és jó vetőmaghoz jussanak. A közbenjárás uak annyiban volt foganatjá, hogy a sonior- jai járási főnök távbeszélőn utasította a járás jegyzőit arra, hogy nyolc napon belül Írják össze községeikben a vetőmagszükségletet. A dunaszerdahelyi járási hivatal is kilátásba helyezte a mozgalom támogatását. Az országos keresztényszocialista párt ezt az akciót folytatni fogja és augusztus folyamán vasárnaponként azokban a Járásokban, amelyekben legnagyobb az elemi csapások és o gazdasági válság okozta nyomor, értekezle- jek keretében fogja niegállapittntni a nyomot enyhítésére teendő lépéseket Vadregényes sziklatornyok, rózsaliget, olajzott vízesés, szellőborzolta tó, egypengő- hatvanas málnaszörp, andalgó váltóőr... Pillanatföívételek és röpke élmények a lillafüredi természetes és mü-paradicsomban 10
