Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-26 / 168. (2685.) szám

mm ráfi - yj krescsendóban Irta: DZURÁNYI LÁSZLÓ A szlovenszkói gazda egyik kéziével hit­ványka termését takarítja be, de másik ke­zével már a hivatalit kilincset fogja, hogy valamifajta inség&egélyt szerezzen magának élete elteugetésére, a finánohatalomtóí pe­dig könyörületet, hogy ne nyomják agyon pislákoló étletét az adó hengerével. A szlo- venszkói aratás nem hozott kánaáni bősé­get, de hozott egy nagy-nagy óiomisülyt, hogy beteljen a vívódó Szlovenszkó számá­ra a mérték, A legöusaibb éléskamra, a Csallóköz „aranykertje“ napról-napra ontja a kétségbeesett panaszokat s ami ott el­pusztult és megfogyatkozott a természet, mostoihaságábál, az fölér biz vázseci tüz- k al a satrafával. A giáadareménységek és op­timista bizakodások nagy terminusa, a min­den bajok jobb holnapja, Írja és a háztartá­sok főlibiilent bilanszának kiegyenlítője: az aratás keserű és megosufoló gúnnyá torzult, Szlovenszkó elm esze séd ő ereibe nem hozott •friss keringést, az aszályban elapadtak az életnedvek s ez a lesorvadt, kihagyó cirku­láció végeláthatatlan' megpróbáltatásokat tartogat az egész szlovenszkói élet számára. A szlovenszkói kereskedő már valami ön­maga fölé emelkedett apátiával szemléli sorsát. Már a mája is bizonytalan, holnapja pedig — legjobb esetben kis időnyerés az ellhári thatatlan vég előtt. Láttunk kereske­dőket, akiknek üzlete előtt társzekérrel je­lentek meg az adó emberei s a fölgyülem­lett százezres tartozás főjében elvitték min­den áruját, száz-számra a habos könnyű •selyemvégeket, minden t-m i ndent s a keres­kedő még a kezét sem tördelte és szinte fölszabaduló sóhajjal búcsúzott hajótörött pályájától: csakhogy már vége van. 'A hajdan módos, a munka* önérzetétől nyugalmas és biztos lépésű szlovenszkói iparos szava már csak olykor-olykor hang­zik föl a mélységből, ahova ez az érdemes osztály jutott. Nagy vérveszteségében szinte már panaszkodáshoz sincs ereíje. A szlovén szítéi munkásság deklasszált, sanyarú sorsa jól ösmert, de sorsában osz­tozni kezd már egy nagy szellemi proleta­riátus is. Sőt a szabad szellemi pályák haj­dani elit gárdája is, rohamosan bukik le­felé. Az ügyvéd tele van ugyan perrel, de hasztalan, mert az alperesen már mit sem tud megvenni, a felperes pedig sokszor még a bélyegköltséget sem képes előre fizetni. Hajdan nagykeresetü fiskálisok leszálltak arra az életszínvonalra, amelynél nemrég még az irnokjuk is magasabban evezett. Az orvos? Hívni sem meri a szegénység és ha hívja, az orvostudományok egyetemes tu­dorának számot kell vele vetnie*, hogy sza­maritánus kötelességet megy teljesíteni egy jobb jövő nagyon haló vány reményében. Mindenütt pangás, tengődő nélkülözés e ahol jólétet látsz, az is csak nagyon megol­vasott koronákkal vásárolt olcsó látszat. Szlovenszkó partjaitól messzire rugaszko­dott a jólét, Szlovenszkó beteg és nincs, aki segítsen rajta, nincs, aki életet adó orvos- szert nyújtson neki. örökké csak a politikai Ígéretek narkotikumával injekciózzák, d© a beteg, fásult szervezet már érzéketlenné vált a narkotikumokkal szemben is. A szlo­vák politika intéző nagyjainál teheietlensóg, vezetésre alkalmatlanság és csak a kis pro­fitok megszerzésében, de nem a nemzeti és patrióta-érdekek küzdelmes érvényősi-lésé­ben mutatkozik meg a leleményesség és a szívósság. A szlovák tömegek pedig, ame­lyek a politikától csak sok erkölcsi rontást kaptak, sőt kijutott nekik a legnagyóbból, a hitveszejíiő csalódásból is, ma apatikusan merednek a bizonytalan holnap felé. Ez az apátia a legsúlyosabb vád a szlovák politika felelős intézőivel szemben, mert azt jelenti, hogy a nép tömegek — leszámít­va az élősdi kortes-szervezetet — nem érez­nek már semmi lelki összefüggést a szlovák pártokkal, nem várnak tőlük semmit, mert megbizonyosodtak róla, hogy képviselőik valójában nem az ő képüket viselik, nem az ő érdekeik serény szolgálatában járják a Rudolf!numot. és a miniszteri előszobákat s a nép csak harmadrangú szerepet játszik abban a párthatalmi játszmában, amely nem utolsósorban azokért a províziókért fo­lyik., amelyek a nép nehéz verítékéből szü­letnek meg, de sohasem kerülnek vissza a ménhez. A képviselő és szenátor urak közös címerében ott rajzolódik ki a szent önérdek s közös konfesszlójukból kicsendül a nem­zeti missziónak az a csodálatos uj fogalma­zása, hogy: bennem jutalmazzátok meg a nemzetet. És minél súlyosabb milliókat hoznak a politikai üzletek, a nemzet e nagyjait annál nagyobb nyugalom szállj a meg és lelkiismeretűk annál édesebben nyugszik a friss jólét selyempárnáin: ők jól teljesítették kötelességüket, már amit az ő külön erkölcsük diktált. És hogy lelkiisme­retűk még a jóság langyos hullámain is el- ringatőzzék, száz koronát küldenek a vá- zseoi kárvallottaknak. A felelős szlovák politikusoknak ez az emelkedett „kötelességteljesitése" s a nyo­mában jelentkező véisztjósló apatia méltán rázhat föl minden jó lelkiismeretet s meg tudjuk érteni, hogy a más tradíciókat őrző turóeszentmártoni Národnie Noviny fölhör­dül: „Korbácsot rájuk!" És keserűen kérdi: „Hát már a mi parlamentünkben nincs tisz­tességesen gondolkodó ember s már annyi­ra belevesz tünk a háboruutáni materializ­mus labirintusába s az aranyborjú imádatá­ba? Szlovenszkó ennek a köztársaságnak három millió-lelket ád s ezek tudni akarják, hogy milyen jövőt készít elő számukra a mai rezsim" — írja tovább a Národnie No­viny, amelyből elegendő csak még egy meg­állapítást idéznünk: „A mai parlament oly­bá tűnik előttünk, mint a balettkar, amely Benes dirigálása mellett produkálja exoti- kus táncait. Úgy látjuk, hogy agrárpárt már nincs is, hogy csak a cseh nemzeti szocialis­ták agrárszakosztálya egzisztál, amelyet ma teljesen korrumpáltnak mondanak." Amennyire a jó lelki ismeret szólal meg a Národnie Noviny cikkéiben, éppen annyira Egyre nagyobb arányokat ölt a franciák aranyofffenzhrája Anglia ellen Naponként ötmillió font sterling értékű aranyat visznek ki Angliából Franciaország bizalmatlansága az angol államférfiakkal szemben London, juldus 25, A Daily Héráid mai szá­mában behatóan foglalkozik a francia hite­leknek az angol piacról való kiyonásáva/1!. A lap megállapítása szerint az Angliában elhe­lyezett francia hitelek a német krízis kitörése előtt mintegy 150 míGliót mondottak fel. A francia bankoknak ezen intézkedései ko­moly veszélybe hozták a londoni konferencia eredményét, mert a londoni bankoknak, ame­lyek különben készek voltak arra, hogy hite­leiket Németországban hagyják, most ezekre az összegekre szükségük van, mert eszközeik a francia követelések visszavonása következ­tében mindinkább csökkennek. Az a tény, hogy a hét hatalom konferen­ciáján adott ígéretek és a barátságos pénz­ügyi együttműködés hangoztatása, továbbá az angol diszkonttá teli felemelése ellenére az arany kiáramlás egyre tart, az angol politi­kai és pénzügyi körökben igazi meglepetést és elkeseredést okoz. Ha a dolgok igy men­nek tovább, valószínű, hogy az angol bank diszkonttételét már a jövő héten négy és fél százalékra cm ellik. Montague Norman úgy in­formálta a kormányt, hogy drasztikus intézke­désekre van szükség az arany kiáramlásának m egak adál y o zás ára. Beavatott körök azon a nézeten vannak, hogy a hitelek visszavonásának az a hátsó gondolata, hogy az angol kormányt és az an­gol bankokat megakadályozzák a Németor­szágnak nyújtandó segélyekben, vagyis Fran­ciaország keresztül akarja vinni politikai fel­tételeinek érvényesülését. Henderson riadója A Daily Héráid a francia pénzügyi politi­kának más okát is megjelöli, tudniillik azt, hogy Franciaország elvesztette bizafilmát An­gliának pénzügyi stabilitásában és hitelében. A bizalomnak ez a megrendülése szorosan összefügg Henderson külügyminiszter leg­utóbbi párisi utjával. A franciák — talán nem is egészen alap nélküli — azt a gyanút táp­lálják az angol külügyminiszterrel szemben, hogy a leszerelési kérdésben nagyon erős mértékben kíván előtérbe nyomulni. Azonkí­vül a francia kormánynak MacDonáÜd és Snowden ellen is alapos gyanúja van abban az irányban, hogy ez a két államférfi viszont a Young-terv revíziójára gondol. Hogy a franciák végül mégis csak elhatá­rozták magukat a londoni konferencián való részvételre, az annak a szenzációs előadás­nak tulajdonítható, amelyben Henderson is­mertette velük Anglia pénzügyi és gazdasá­gi nehézségeit. Az angol külügyminiszter még azt is kijelentette, hogy Anglia is kény­telen lesz a moratóriumot kihirdetni, ha Né­metország ezt megteszi. Hendersonnak erre a bejelentésére a francia bankkörökben való­ságos pánik állott elő. London, julius 25. Az aranynak kiáramlása a külföldre, különösen Franciaországba, egy­re tart. Pénteken az Angol Bank újból re­kordmennyiségű aranyat adott el, 5,265.000 font sterling értékben. Ezzel szemben An­gliába csupán 1,000.000 font sterling aranyat vittek be. Berlini remények Berlin, julius 25. Brüning kanceLlár és Cur- tius külügyminiszter szombaton reggel fél kilenc órakor érkeztek meg Berlinbe. A kan­cellár nyomban visszatérése után megbeszé­lést folytatott Dietrich dr. birodalmi pénz­ügyminiszterrel, aki Brüning távollétében a kormány ügyeket vezette. Ezután Hinden- burgot kereste fel, hogy a köztársasági elnö­köt kimerítően tájékoztassa a párisi és a londoni tárgyalásokról. Utána a birodalmi kormány ült össze, hogy Brüning és Curtius jelentését meghallgassa. Ugv gondolják, hogy a kormány még ma meglesz! a :zükséges in­tézkedéseket. A kormánynak közvetlenül kü­szöbön álló átalakításáról is beszélnek. Olyan hírek hallatszanak, hogy a gazdaságügyi mi­niszteri tárcát Sohmitz titkos tanácsos, az A. G. Farben vezérigazgatója kapja meg. Berlin, julius 25. Az Ullstein-iroda infor­mációi szerint a birodalmi kormány, a Bi­rodalmi Bank és a bankok képviselői között lefolyt tegnapi tárgyalások nem vezettek eredményre. Egység uralkodik abban a kér­désben, hogy a lehető leggyorsabban, tehát a küszöbön álló hét közepén vissza kell térni a normá­lis bankforgalomra és hogy eddig az idő­pontig a Danat-bankot is újból be kell kap­csolni a bankrendszerbe. Ennek azonban igen fontos előfeltétele, hogy teljes bi­zonyságot kell szerezni a megállitási akció mikénti állásáról. Amint irányadó körökből hírlik, már igen nagy számban helyezték ki a hitele­zők azt a készségüket, hogy belátható időn beliül nem vonnak ki hiteleket Németor­szágból. t Ezek a nyilatkozatok, amelyek ugyan nincse­nek még konkrét formába öltözve, a legfon­tosabb eredményei a most végbement nem­zetközi megbeszéléseknek. A külföldi ban­koknak ezt az egységes frontját csupán az zavarja meg, hogy egyes kisebb külföldi bankok még nem jelentették ki készségüket a megállítása akcióban való részvételre. Berlin, julius 25. A Birodalmi Bank mai kimutatása nem hoz nagy meglepetéseket. Az arany és devizakészlet lényegében változat­lan. A bankjegyforgalom ugyan 75—100 mil­lió márkával növekedett, de a fedezet még mindig jelentékeny mértékben felül van a harminc százalékon. PJe fogadja el a lapot a mélynyomást! 8 oldalas képes melléklet nélkül ~3M ‘Xf'V MM SZÁMUNK i KÉPES HÉTTEl 28 01PM. Mra a terawa 168. (2685) szám , VASÖOTI3P 1931 julius 26 Előfizetési ár« évente 300, félévre 150, negyed- a t j ,■ 1 '11 .»•*,/ Szerkesztőség; Prága It. Panská uJice 12. évre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, ** SXÍOU6.TISZK.OI 6S TllSZlTlSZrCOl 6ÍL6T1Z6KI PCLTTOK U. emelet — Telefon: 30311. ~ Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki nnlitikni nrrnilrrnin , Prága IL Panská ullce 12. Hl. emelet fl képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több Főszerkesztői r ' ' Felelős szerkesztő- Telefon; 34184. E^yes szám ára 1.20 Kő, vasárnap 2. -Ki DZURÁNYI LÁSZLÓ FORGACtl GÉZA SŰRQÖNYCIMi HÍRLAP, PRAHA

Next

/
Oldalképek
Tartalom