Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-25 / 167. (2684.) szám

1931 jullu* 25, szombat. I vitel Magyarországból 1928-ban 1-900.000 q, 1929-ben 2.600.000 q. Közismert tény egyébként, hogy az érde­kelt agrárálLamoMioz közelfekvő, behozatalra szoruló államok szükséglete többszörösen meghaladja a három emlitett államban kivi­telre kerülő mennyiségeket. Az értékesítés lehetősége tehát tisztán attól függ, hogy egy létesítendő nagyobb gazdasági egység nyujt-e annyi előnyt a behozatalra szoruló államok­nak, hogy a saját mezőgazdaságuk érdeké­ben eddig életbeléptetett profaibitiv intézke­déseket részben leépítsék, helyesebben ki­terjesszék a gazdasági egységbe bevonandó agrárállamokra. Kimutattuk már, hogy az egyes államok ter­melési költségei milyen különbségeket mu­tatnak fel. Bármily nehéz vagy áthidalhatat­lan akadályok látszanak is pillanatnyilag fennforogni, elsőrendű kötelességük a gazda­sági érdekképviseleteknek és az erre hivatott sajtónak, hogy a közvéleményt a mai helyzet tarthatatlansága felől felvilágosítsák. Nem lehet a mezőgazdasági termelésben 8—400 százalékos különbségeket egy olyan területen a világparitással szemben fenntartani, amely ipari téren a legnagyobb mértékben függ a kivitel lehetőségeitől. A búza ára Berlinben és Milánóban alig volt ingadozásoknak kitéve a nagy védővá­mok következtében. A középeurópai mező- gazdaság a mai árak mellett a kenyérmag­vak termelésénél nem találja meg számítá­sát, viszont a világversennyel lépést tartani nem tud. Szüksége van tehát fokozottabb vé­delemre, amely ha nem is éri el a Németor­szágban bevezetett mértéket, mindeneseire oly mérvűnek kell lennie, amely a mainál lényegesen jobb árakat biztosit a gazdaság­nak. A kontingens-szerződéseknek az utóbbi időben meghonositott módszere alkalmas ar­ra, hogy pillanatnyilag segitsen. De a közép- és keleteurópai agrárállamok annyira lerom­lottak, a gazdaközönség annyira eladósodott, hogy a minimális nyereség, különösen a ter­melés bizonytalanságának figyelembevétele mellett, alig alkalmas arra, hogy a prosperi­tást a megkívánt mértékben biztositsa. A gazdaközönségnek a terhektől infláció utján való mentesítése az egész közgazda­ságra súlyos következményekkel járna és olyan eszköz, amelynek igénybevételétől a->Lr«iMgTVmi umu—ow—n——— tapasztalatok után lehetőleg tartózkodni kell. A mezőgazdaságnak bizitos piacra, jó ér­tékesítési lehetőségekre és a termelés foko­zására van szüksége. A hekláronkénti hozam búzában Métermázsa 1927-ben 1928-ban Csehszlovákiában 17.2 18.6 Jugoszláviában 8.0 14.8 Magyarországon 13.1 16.1 Németországban 18.4 22.3 Ausztriában 14.0 16.0 Romániában 8.5 9.8 Kanadában 13.2 Egyesült Államokban 10.0 Ebből az látszik, hogy Magyarország, Ju­goszlávia és Románia szempontjából lénye­ges előnyt jelentene a nagy gazdasági egy­ségbe való bekapcsolódás, mert a fogyasz­tásnak kedvező árak mellett való biztosítá­sával mód nyílnék az átlaghozamok emelé­sére és ezzel a jövedelmezőségnek a foko­zására. Ilyen átlaghozamok mellett lehetetlenség akár a termelés megszorításáról, akár a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségé­nek a biztosításáról beszélni. A mezőgazda­ságnak tervszerű hosszú időre megállapított fejlesztése csakis a fogyasztásnak és jó áraknak biztosítása mellett valósítható meg. Az ellenvetés, amely a fogyasztók részéről, elsősorban ' Németország, Ausztria és Cseh­szlovákia agrár érdekeltsége részéről elhang­zani szokott, az összérdekekre való tekin­tettel nem állhat meg. Az t. i., hogy a ma­gyar, román, vagy jugoszláv termelő igény­telenebb. ezért termelési költsége keve­sebb, nem ok arra, hogy a német, csehszlo­vák és osztrák iparnak a fogyasztó képesebb mezőgazdaság befektetéseiből várható na­gyobb jövedelmét a számitásbél kikapcsol­juk. A keleten répái gazda olcsóbban ter­mel, de mint fogyasztó is ma még kisebb jelentőségű. Ha jóléte emelkedik és a me­zőgazdasági üzem fejlesztésével szükségle­tei fokozódnak, úgy a német, osztrák és cseh mezőgazdaság szempontjából is a mai versenytárs értékké válik, azoknál az érde­keknél fogva, amelyek a gazdaközönséget az ipari termelés fenntartásához fűzik. A mezőgazdasági üzemeknek állatiényész­■ innim iniy w bii i ii —— nmunnfTW——— Az agrársajtó Czech népjóléti miniszter lemondását várja... Bechyne közélelmezési miniszter ősszel lemond? Prága, julius 24. Az agrárpárt már évek óta állandóan támadja Czech népjóléti mi­nisztert, mert nem engedi meg, hogy a kötött lakásgazdálkodást megszüntessék s a régi lakókat a törvényes védelem alól fölmentsék. Az agrárpárt ugyanis, mint ezt nem régen jelentettük, a faluban egyre jobban tért vé­szit s veszteségeit azzal igyekszik pótolni, hogy behatol a városokba s e célból paktumét kötött a háztulajdonosok szövetségével. A paktum értelmében az agrárpárt köteles a parlamentben a lakók védelméről szóló tör­vény fokozatos leépítéséért síkra - szállni. Czech miniszter azonban az agrárok i lyen irányú nyomásának nem engedett és a kö­tött lakásgazdálkodást nem építette le olyan gyors tempóban, ahogy ezt ők kívánták. Most az agrárius Vécén azt inja, hogy a cseh szociáldemokrata párt pillém ás ostrami szárnya igényt tart a népjóléti mib mszteri tárcám. A lap szerint ma az a helyzet, hogy Czech minisztert föl akarják kérni arra, engedje át helyét az ostraui, de még valószínűbben a pilseni szárny képviselőjének. Ebben az eset­ben Czech miniszter megkapná a közélelme­zési miniszteri tárcát, miután Bechyne kép­viselő lemondana róla, mert nem nagy köz­kedveltségnek örvend Ostrauhan és Ibisem­ben. Erről az ügyről a szociáldemokrata pár­tok elnökségei szeptember elején fognak ta­nácskozni. A Veoer kombinációja valószínűleg csak az agrárpárt óhaja, tény azonban az, hogy még a parlamenti szünet előtt erősen tartotta magát a képviselőházban a hiir, hogy Bechyne köz- élelmezési miniszter ősszel de fog mondani. Nincs kizárva,, hogy Bechyne lemondásával kormányrekon^trukcióra kerül sor. Bechyne utódjaként Srba cseh szociáldemok­rata képviselő, volt minisztert emlegetik. — Megjelenik a pápaság történelmének utol­só két kötete. Rómáiból jelentik: A minap került ki a Vatikán nyomdájából az elhunyt Pastor osztrák egyháztörténettudós postihumus köny­vének 14-ik kötete, amely a pápaság történeté­nek az 1644—1700. esztendőikre eső részét fog­lalja magában. Miután Pastor adatgyűjtése a 19. század első esztendejével lezárult a hátra­hagyott írásokban, egyelőre már csak két kö­tet: a 15. és 16-ik jelenik meg, amely a jövő évben hagyja el a sajtót. A pápaság utolsó 130 évének megírását határozatlan időre halasz­tották. lésre- és tejgazdaságra való fokozatos átala­kítását szintién csak a nagyobb gazdasági egység keretein belül lehet megvalósítani. Németország 1928-ban 300.000 q tejet, 1,266.000 q vajat és 600.000 q sajtot impor­tált. Csehszlovákia és Ausztria tej, vaj és saljt- behozatálának és kivitelének az egyenlege nem mutat fel lényeges különbségeket. El­lenben Magyar ország, Jugoszlávia és Romá­niának a kivitele tejtermékekben eddig nem számottevő. Németország szükséglete egyrészének a biztosítása magában véve is hegyóriás fehér hó süvegének eszébe jutna, hogy összeesküdjék a völgyekben bujkáló alat­tomos orkánnal! Tépjük meg! Hogy omlanék rá és hogy temetné be a lezuhanó görgeteg! Vagy hogy söpörné le onnan, a hegyoldalról! ügy el­tűnnék a mélységben, mint sohase lett volna ott, a hegyoldalon. De Hang Müller, a favágó, nem fél. Szent Sebestyén ébren van! Szent Se­bestyén ott áll a pitvarajtó fölött és égre emelt áhitatos szemével figyeli az óriás kalapját fönn és fülével a duruzsoló szélt odalenn. Hans Mül­ler tudja, hogy a fecskefészekre még sohase Szakadt le a hagyormok hava és az Alpes or­kánja nem a feoskeféezket söpri el. Az Alpesek számítónk és Tavaszok. A magu­két nem bántják. Éjszaka, mikor a hegyek csa­vargó boszorkányai pörlekednefc rajta., össze­húzza magát. Hallgató zik. Türelmesen tartja a hátát a boszorkányok körmei elébe: tépjetek! Szaggassatok, gonosz szipirtyók! Mi tudjuk, hogy az éjszakára pitymallatt virrad és ti nem szeretitek a fényt, a világosságot, a derűt. Ti akkor megugrótok. Mert a tiétek az éj haragos homálya, de a hajnal Tagyogó veröfénye a. miénk! A magasság alján, a heg3rek mögül előbuk­kan a nap s az óriások elégedetten nagyot nyújtózkodnak. Az óriások ilyenkor álmodnak, nappal. A jókedv, az egészég, az áhítat piros mosolygását: Alpesi rózsát. Grétét. Gréte, a favágó leánya, ott áll a kanyarodé­nál, hátát a sziklafalnak vetve. Kezében pom­pás, színes és friss alpesi rózsaibokrétát szoron­gat. Mikor a. Csutor rál kék autója közeledik, ■Gréte megszólal. Vagy kezében csilingel a. bok­réta. Mintha dalolna. — Alpesi rózsát! Rózsát tessék! Még a bokrétán ott csillog az éjjeli harmat. És a Gréte szemében a hajnal. Bizonyosan együtt álmodták a havas rózsáit. Melyik a ró­zsa és melyik a Gréte? Az indigókék autó .meg­ái'. Csutor Pál odamegyen és ő is megáll, szem- tői-szembe a rózsákkal. Valami forog a Gréte Szeme előtt: a sors kereke. Csutor Pál tétová­zik. •—• Megvettem a rózsádat. Gréte bátortalanul nyújtja a bokrétát. Nem tudja, tréfa-e, amit hall. — Tessék! A szőj jeláradó gyöngéd illatokon titkos vá­gyak ringatóznak. Maga Gréte is, a legnagyobb alpesi rózsa. Arcocskája éppcno'lyan hamvas­piros. De a szeme kék, mint az ég és tiszta, mint a hegy orom elérhetetlen csúcsán a. hó. Úgy is csillog. És Csutor Pál melegen nézi. — Milyen szép vagy! Gréte elpirul. Nem a bóktól, hanem az idegen égő szemétől, idegen? Ha idegen volna. Gréte nem pirulna el. Az a két égő szem lángba borít­ja, az alpesi rózsát.. Talán magát az Alpes ha­vát és ormát, is. Gréte a férfire bámul. — Én? — csodálkozik. — Én vagyok szép? jelentős perspektívát nyújt a mezőgazda­ságnak. Az állattenyésztés terén a minőség meg­javítása adhat számottevő lendületet a jö­vedelmezőségnek. Az általános vagyonoso- dásnak a gazdasági fellendülés által várható ■bekövetkezése a nagyobb keresletben fog rövid Idő alatt jelentkezni. Mindennél fontosabb azonban annak a felismerése, hogy egyrészt a gazdasági le­romlás, másrészt az orosz és tengerentúli verseny cselekvésre kényszeríti elsősorban Közép- és Keleteurópát. —* Igen. Kimondhatatlanul szép vagy! T>e,.. te ... Te alpesi rózsa! Hogy hívnak? Gréte lesüti a szemét. Pirulva mosolyog. Gréte mindent a hegyektől tanult. S a hegyek sohase nevetnek. — Gréte. Müller Gréte. — Te szedted ezt a TÓzsát? A te puha kis kezed?... —- Én. Persze, hogy én. —- Ilyen korán! Gréte visszaparancsolja a sóhajtást-, ami az ajkán ólálkodik. — Csak korán reggel szedhetem. Mert az ára az édesanyámnak kell orvosságra! Most sietek majd érte. Az orvosságért-. — Beteg az édesanyád! És te rózsával gvó- gyitgatod. Azzal meg is kell gyógyulnia! Itt laktok? Gréte a fecskefészekre mutatott. — Igen. Ott. Amott. Csutor Pál másnap is ott volt a szerpentin kanyarodójánál. Másnap is me,gvette a Gréte Tózsáit. Harmadnap is. És azontúl is, minden­nap. A Kurszalon kacér szépségki.rálynői elhal­ványultak. A Kurszalónban suttogtak. Idillie­ket, pásztorórákat emlegettek és érzelmes ro­máncokat szavaltak a szerpentin kanyarodójá­rói és az alpesi rózsáról. De aztán a románcok is elhallgattak; senki se beszélt róla, de már mindenki tudta, mi történt amott-, a hegy má­sik oldalán. A heteg Mül lemét elvitték fecske- fészkéből. Bécsi szanatóriumban világhírű dok­torok gyógyítják; maholnap jobban is lesz. Hans Müller már nem jár az erdőre; naphosz- ezat a. fecskefészek rácsos pitvarajtajában pipá­zik. Várja a feleségét. Gréte már nem árul al­pesi rózsát a kanyaró dón ál. Hová lett Gréte? A szél fölkapta és magával sodorta az alpesi rózsát. Messze, valamerre. * Varjuháza. a tunya kis hangyazsombék raeg- zava-rodott. Előbb csak az irigység susogott: majd .meglátjuk! De az indigókék a-utó megje­lent és a szisz égés egyszerre m égném ült. Az indigókék autóban a havasok ezépségkirálynője ült, a Csutor Pál külön királynője. Az alpesi rózsa. Éppen olyan szép. Pedig Gréte nagyon megváltozott. A szépség könnyen változik. Sem,mi se marad belőle, csak a szépség. A ha­vasok virágszedő leánykája: a rózsa királynő­je. A szépség koronája. Gréte királynő a he­gyek között és királynő a rónaságon. A hava­sok rózsája., akit az óriások a ezunnyatag ró­zsának álmodtak. Varjukázára leszállt az Alpo sek mély és borús költészete. A róna fölélbredt és havasokról álmodott. A hegyőriások oldalán csüggő fecskefészekről. Mélységekről és ma­gasságokról. Csodáról: a szépség örök csodájá­ról, a- harmatos széipséghirálynörő'l, a tiszta al­pesi rózsáról. Aki a szépek szépe. Maga a Szépség. 'PRAGAIZ v ÍACVARHIRLAB aEEE^38CT8TOK,ar3^vmgimBgw|naBMBmga«ara'~-j‘'r—rrrraa—bb A havasok szépségkiráíynője Irta: Lörmczy György Még a földreform után is kerek kétezer hold fekete földje maradt, mint felejthetetlen nagy­bátyja törvényes öröksége. Csutor Pál termé­szetesnek találta a kétezer holdat, mint örök­ségét is. A sors teljesítette kötelességét; a né­hai való derék Csutor Gábor csak aszköz volt a sors jobbkezében. Csutor Pál körülautózta a kétezer holdat, azután körülnézte a körülmé­nyeket, vagyis a korszellem divatos stílusa sze­rint seregszemlét tartott. A sereg azonban se­hol se volt. A nagy, hallgatag sikság ásított. A csöndes kis falu még csak nem is ásított. Hall­gatott. Egyik se program. Az életnek legalább nem. Az élet többet követel. Csutora Pál, a vivőr, az életet csak egyetlen programmal képzelte el:-a nővel. A Nő! A szép­ség és a nyönyör lángoló eszményképe. Hódí­tás. Csók. Szerelem. Nagy, szines, égő máglya, amelyen eLlobban a vér és az élet, mint a végte­lenségből aláhuillió csillag. Csutor Pálnak kidül­ledt a szeme, de a varjuházi strandon nem ta­lált lángoló csilagot. Úgy látszik a varjuházi strandon a csillag is csak épp úgy pislog, mint a fon óházban a mécses. — Hát idekötöttek engem, a varjuházi strand­hoz? — bosszankodott Csutor Pál csalódottan. Nem .kétséges, hogy mit felelt magamagának Csutor Pál. Minélfogva megtömve tárcáját ki­váltságos banknyomdai termékekkel, fölszállt az Aero Company Limited című légi vállalat Semmering nevű személyszállító gépmadarára és néhány óra múlva a Semmeringen szállott ie. Csutor Pál szerette a stilszerüséget. Tudta, hogy a légvárak a levegőben születnek és leve­gőre épülnek. Tehát a gépmadár arravaló, • hogy rajta programot építsen az erniber. Légvá­rat az élet — homokjára. — Nekem ne adjon szépségkirálynő, se Var­juháza, se Lőköölaka, — lázadozott ötszáz mé­ter magasságban Csutor Pál. — Nekem semmi közöm Miss Kotyogóshoz! Nekem a magam ál­modta királynő kell. Nem az, aki az Üzlet ügy­nökeinek legszebb, hanem aki nekem magam­nak legszebb. Egyesegyedül nekem. Aki kü­lönb és szebb nemcsak Miss Európánál, de az egész Európánál is. Világszépség. Maga a Szépség. Csutor Pál mindenekelőtt a Sem.meri.ugen ké­re- te az ő szépsé,gkirá-ly,nőjél. Hogy miért nem Párában, annak az pv. oka. hogy Csufor Pál rumi bízott Parisban. Pár is már annyiszor lóvá tette a világot. Nem valószínű, hogy éppen Csutor Pált no tegye lóvá. Párás tehát csak tartsa meg magának és a megbüvölt lovaknak a maga boulevardjai és külvárosai szépeégki- rálynői árumintáit. ELkárprázott Semmering óriás szépségétől. A hava* * ormoktól, amik az éggel kacérkodnak és őrködnek a völgyek félénk rózsáin. Keserűen nevetett; maga,magát nevette. — Na, Csutor Pál, most már ölelgesd a glecs- osereket! öleld meg miss Seimmeringet! A néma óriások hallgattak. De a Kurszalon mosolygott. És Csutor Pál úgy látta-, hogy ha Semmering a szépség óriása, akkor a Kursza­lon a szépségek kirakata, mutató nemcsak Semmering, d-e a hegyek és a völgyék, vagyis ■a világ szépségeinek változatosságából. Aimeny- nyi formája vau a női szépségnek a könnyed és gyermekes őz naiv ártatlansága és a női fenség öntudatos fennhéjázó méltósága között a szép­ség kimeríthetetlen skálájában, az mind Csutor Pál képzeletét ingerelte napról-napra, a Kur- szalonban és a fedett sétányon. Mind szelíd és tüzes szemmel, sőt megbocsájtóan és biztatón mosolygott rá. Nyilvánvaló, hogy a kétezer hold telekkönyvi adatait a Kurszalon minden­tudó rádiója, a pletyka, már széjjel susogta. És a változatos szépségkirálynők egyre merészeb­ben pályáztak arra, hogy Csutor szépségkirály- női legyenek. Csutor Pál elegáns sötétkék autóján szágul­dozott a havasok szerpentinjein. Néha magával vitte a biztató szépségkirálynőjelölteket is, többnyire Edith kisasszonyt és Ohunch kisasz- szonyt,. Mint született álmodozó, a nőben a fi­zikai és a lelki szépség teljes harmóniáját ke­reste, vagyis a tökéletes nőt. Akiben együtt megtalálja a bölcs álmát és a költő álmát. És aki még azonfelül Herkules szerelme* álmának is megfeleljen: Minerva, Vénusz és De janira le­gyen egy személyben. De Editih kisasszony foly­tonosan. Tennyson idilljeit szavalta, amik olyan fagyosak voltak, mint, köröskörül a havasok és. Chunch kisasszony turistabot, nélkül ki se moz­dult a Kurszalonlból. Egyik tipus se női ideál. A szépségkirálynő ne szavaljon király idillt. És ne járjon furkósbottal. * Derűs délelőtt volt. Az óriások hőruhája, ra­gyogott. Azzal a hideg, metsző és merev kö­zömbösséggel, ami olyan, mintha a napsugár is dideregne. Az indigókék autó óvatosan kúszott fölfelé a kanyargó szerpentinén. Csutor Pál maga vezette az utót. Egyedül maga ült benne. A szerpentin a hegyek félmagaeságában megint merészet kanyarodott. Messziről, odafönnről, az utolsó fenyők közül !ef éttér lett a Hans Müller bogárhátu vityillója. A favágóé, aki már bizo­nyosan kinn van az erdőn. Mintha idehallat­szanék a fejszéjének a, csattogása-.. De Csutor Pál alkalmasint csalódik. Nem a Fejszét hallja. A Haris Müller háza úgy csűigg a havas oldalán, mintha odaragaéztották volna. Mint a fecske- fészek az eresz alatt. Ha egyezer odafönn a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom