Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-21 / 163. (2680.) szám

1931 július 21, kend. 4 HÁROM LITER BENZIN AZ EMBER ÉS A GÉP Irta: KARINTHY FRIGYES 1931, julius. Három liter benzinen múlt, hogy a magyar Jasonok remekműve, az óceánrepülés, nem fejeződött be azzal a formatökéllyel, aminek esztétikai külsőségei méltó keretet adhattak volna a csodálatos teljesítménynek. Ott vár­tunk és szorongtunk a mátyásföldi kikötő mó­lóján, az egész hivatalos és nemhivatalos Ma­gyarország, bandérium és koszorúk és kor­mányzói tribün és a láthatatlan madár idegei, dróttal inul összekötve a mi idegeinkkel, tiz- percenként összedobogtatták szívverésünket a ziháló erőfeszítéssel, megpattanó erekkel, ahogy a két derék magyar fiú izma és tüdeje utolsó tartalékát szuszogta. A kedves kis sző­ke Endresznó pattanásigfeszült, dacos szemei, melyekből egyetleh könnyet nem tudott ki­préselni méltatlan félelem, a miniszterelnök ideges ujjai, ahogy homlokához emelte, kém­lelve a láthatárt, rángatózó szájunk, ahogy a fogunk belemart, közvetlenül kapcsolódott két láthatatlan ember bátor szivébe s ez az egész dobogó remegés végeredményben oda­futott be, odatorkollott egy élettelen gépsziv billentyűi közé. Hét órakor.jött az utolsó je­lentés, hogy Magyar Sándor fáradt, nem rá­diózik tovább, mert már a motorra kell kon- cetrálni minden figyelmét. Huszonhétórás munka után, tizenötperces útról van még szó: ezt a tizenöt percet kell kidrukkolni. Mind­nyájan tudtuk, mennyi benzinjük van, most azon múlt minden, hogy a dugattyúk meg­kapják-e az utolsó pár cseppet, amire még szükségük van. Közben az egyik pilóta ott ült a kormánynál, a másik vadul, kétségbeesetten •pumpálta a tartályt, hogy kipréselje belőle a maradék nedveket, — még három liter ben­zin kellene a süket gépszivnek. Hiába! Ez a bárom liter kiányzik! A motor kattan, száraz, recsegő hangot ad, hörögni kezd., levegő után kap. A pilóta homlokán kidagadnak az erek- Ott ül, előredőlve, rángatja a dugattyút, kezé- bevénné legszívesebben, a szegény, kimerült acélrudacskát, ami a dugatyuban szaladgál, mint a sebész, aki élehtalálmszóló műtét köz­ben puszta kézzel ragadja meg és masszírozni és dögönyözni kezdi az elpihenni készülő szi­vet: csak még tíz percig dobogj, aztán minden rendben van! Halántékában zubog a vér. Es lázas, őrjöngő vágy villan át e zubog áe> hang­jától ösztönén és dühös akaratán — vér, vér, vér szaladgál az ereimben, hat liter vér, em­bervér, olcsó folyadék: mit kezdjek vele, miért nem drága, tiszta, nemes benzinnel töltötték meg inkább testemet, hogy most megnyithat­nám ütőereim s a hat literből hármat oda­adhatnék, átömle&zthetnék géptestvérem hal­dokló ereibe! ! * Géptestvér — megállók és eltűnődöm, ahogy toliam alól kiszaladt ez a furcsa szó. Az uj olimpiász, a modern maratonfutó végperceinek elködlő lelkiállapotából szüle­tik meg, e hiányzó három liter benzin keser­ves vágyából, ködösen és bizonytalanul, de már észrevehető körvonalakban, az uj foga­lom lehetősége: másfajta, sohanemálmodott viszony ember és természet között. Géptestvér. Testvér — vagy talán még több? * Állatok és növények voltak eddig testvé­reink. Szerettük és öleltük és öltük és ettük egymást — egymás véréből, velejéből, húsá­ból és gyümölcséből születtünk: egymásra- utalva, egymás pusztulásával és pusztításá­val támogatva egymást, vergődtünt előre, az időben, valami ismeretlen cél felé. Az életnek élet volt eddig egyetlen kul­csa, megoldása, értelme, istene, vallása. Kö­röskörül kövek és fémek és halott erők, vég­telen anyagvilág, amihez semmi közünk, ami­nek semmi köze hozzánk. Lét és Élet egymás­melleit, reménytelen idegenségben, közöny­ben, két világ, egyik megtűri a másikat, ha nem akarja átlépni kérlelhetetlen törvényeit, nem zavarja meg az örök Erővonalak acél- köreit — a másik remegve bujkál e körök közt, tojástáncot jár süket és vak labirintu­sában- Létrejöttének egyetlen lehetősége, bölcsője és koporsója az anyaméh és gyomor — e két fészken kívül nincs számára hely a végtelenben. Gyomor és anyaméh között, a parányi tér­ben csinálja meg a maga kis útját. innen veszi, ide vezeti vissza minden re­ményét ehhez hasonlít mindent, —• jel­képeit, a Külső Világ megértéséhez is, ebből a forrásból meríti. Elképzel élő csillagot, célt akaró, megoldás­ra vágyó Irányt és Végzetet az erők mozgal­mában, akaratot és szándékot, eleven istent. A régi kultúrák fűhöz, fához, mindenféle állathoz kapkodtak, testük formájára faragtak bálványt és fétist és tótemistent, közvetítő­nek, hogy megkérlelje, meglágyítsa az élet ■számára az istentelen kövek minden istennel dacoló közönyét: Hogy a Lét gépezete ne roncsolja össze fo­gaskerekei közt az életet. * Mig aztán meg nem született, kezei kö­zött, az első gép. És — hosszú idők múltán — fel nem is­merte benne tulajdon gyermekét. Eleinte óvatosan bánt vele. Járni tanította, nevelte, fúrt és faragott rajta, nem volt kü­lönb reménye, minthogy az ügyetlen kis gép- kölyök leutánozza valahogy az ő mozdulatait. A gyerek erősödött. S az élettelen kőnek és vasnak egyszerre csak több lába lett és több keze és nagyobb tüdeje és erősebb szive és hatalmasabb tor­ka és remekebb füle és szeme, mint bárki­nek, aki összefaragta — az élet különleges céljait százszor és ezerszer jobban és tökéle­tesebben és szabatosabban és gazdaságosab­ban oldotta meg, feladatait százszor és ezer­szer ügyesebben végezte el, mint maga az élet — persze csak az élet kezében­De mi lesz, ha gyengülni kezdenek ezek a kezek? * Tegnap este megnéztem az angolparkbeli Halálkatlan-produkciót. Múltkoriban láttam a negyven méteres magasságból hordóba- ugró akrobatát, nagy hatással volt rám — va­Valahányezor beáll a nyári meleg, megkezdődik a férfidivat reformálása. Pillanatnyi benyomások hatása alatt uj öttözete&zmiék merülnek, föl, ame­lyeket azonban a feltalálók legszívesebben máso­kon szeretnének kipróbálni. Felmerül a régi gon­dolat is, hegy jó volna a nők ilyenkor irigylendő öltözködési módiját követni és e kedvenc nyári témáról minden évben megindul egy hatalmas cikk­sorozat, az egyetlen, mellyel a melegtől szenvedők némi kis könyebbséget szereznek maguknak. Nem mondjuk mi sem, hogy az urak nyári öltö­zetén nincs kifogásolni való. A hiba nem is annyi­ra a formában, mint inkább aiz öltözetek anyagában keresendő. Igen sok ember télen-nyáron egyforma vastagságú ruhában jár (nem kényszerűségből, de szokásból) és ha csináltat is magának egy-egy úgy­nevezett könnyű ruhát, okkor is, rossz szokásból, tradícióból, célszerűségből vagy tekintélyféltésből sötét szövetet választ. A férfiak túlnyomó része a világért sem viselne világoeszinü ruhát, éppúgy, mint a férfiúémzedék 75 százaléka irtózik a színek­től. Az a szürkeség, mely gond Ó6 nélkülözés for­májában ezintelenné teszi, sőt nemritkán elsötétíti a mai kor emberének életét, visszatükröződik a huszadik századbeli férfi ruháján. így tehát, ha ru­hája véletlenül könnyű szövetből is van. a hőség­ben a színe teszi azt szinte elviselhetetlenné. A fekete és a sötét szín tudvalevőleg jobban szívja föl a nap melegét, mint a piros vagy a kék, míg a sárga és a fehér legkevésbé vonzza a napsugarat. Viseljünk tehát nyáron világos, könnyű szövetből készült ruhát. Ezzel még abban az esetben is köny- nyebbségefc szerezhetünk magunknak, ha a ruha mai formáján nem is változtatunk. A mellénynélküli viselet ellen senkinek sem lehet kifogása és ebben igazán a walesi herceg példáját követjük, mert ő zakóöltö­nyéhez sohasem visel mellényt és nyáron a zsakethez, sőt nemritkán a szmokinghoz sem ölti föl azt. Utóbbi esetben a mindjobban di­vatba jövő kétsoros szmokingot viseli. Akik nem szívesen követik a divatot, nem ritkán lekicsinylik a walesi herceg öltözkö­dési módját. Pedig, ha valaki a világon, ak­kor ő öltözködik legcélszerűbben, mindig an­nak az alkalomnak megfelelően, amelyre ké­szül. Az öltözködés művészetének ez a titka és aki ezt az elvet követi, annak külső meg­jelenésén sohasem lesz senkinek sem kifogá­solnivalója. A mai modern kor öltözködési kódexe azon az alapon épült fel: „Mindent, a maga idején". 'Ebből következik, hogy az uc- cán nem illik kabát nélkül járni, hivatalban, ahol közönség megfordul, nem szabad ing­ujjban dolgozni, bárhol, ahol emberek talál­koznak, felöltözködve kell megjelenni és az ingujjbanjárás kényelmét házunkon belül, ott is csak legintimebb körben, esetleg saját ud­varunkban vagy kertünkben (hu vendég nincs jelen) engedhetjük meg magunknak. A sport korszakában élünk. A sport szen­vedély, mely a mai nemzedéket elemi erő­laki azt mondta, hogy ezek a motorbiciklin falramászó fiuk még izgalmasabb látványt nyújtanak. Nem hittem el, aizt mondtam, a meztelen emberi bátorság és ügyesség ok­vetlenül közelebbről izgatja az embert, mint­ha csak arról van szó, hogy valaki jól tud bánni a kezeügyébe került géppel — ezt a mutatványt gép csinálja, nem ember és a gép mindenhatóságán régen nem csodálko­zunk. Nem volt igazam. Gép és ember viszonya, gép éis ember küz­delme, éppen az élet szempontjából, még sokkal izgatőbb és élet teljesebb és megrá- zóbb tragédiák és hőstettek mélységeit tárja fel, mint mikor élet harcol élet ellen, vagy tulajdon testünkön győzedelmeskedünk. A motor csattog és lángol és dörömböl: a kerekek szaladnak, körbe, a falon. S az em­ber ül rajta és fogja kézzel és lábbal. Egy ügyetlen mozdulata embernek, egy atomközi zavara gépnek, s mindketten darabokra tép­ve hevernek a katlan fenekén. Kettejük kö­zül melyik hidegebb, megbízhatóbb — a har- m inch étifokos eleven, vagy a háromszázfokos halott: ez itt a kérdés. S a másik, a megfog­hatatlan: kettejük közül melyik veszít töb­bet, ha lezuhannak? Egyenlő felek. * Testvérünkké kell fogadni a gépet, mióta együtt harcol velünk valamiért, amiről egyi­künk se tud — ime a hiányzó három liter benzin tanulsága. Állat- és növény les tvérünk nem vezetnek át bennünket a Lét hallgató titkába, még is­teni bálvány formájában sem, nem hoznak megváltást — mi lenne, ha velük próbálnánk megcsinálni a Természettel való uj testa­mentumot? Gépi es t v é r ü n k. Gépa n yán k, gép k o 11 ó su n k, köl tógépünk, tehetetlen csibéknek, költs ki bennünket, hogy gépistent faragjunk ma­gunknak, ha az eleven nem akarja meghall­gatni imánkat. vei magával ragadja, meg fogja reformálni a férfi ruhát is. Szemünk ellőtt alakulnak és ál­landósulnak különféle sportok megfelelő dress-jei, melyeknek formái és szinei nem­zetközi ízlésből fakadnak. Ezek a célszerű szabású dress-ek meg fogják szerettetni a férfiakkal a színeket és hozzá fogták őket szoktatni a könnyű ruhák viselésére. No fe­ledjük, hogy a férfiak nem kedvtelésből vi­selik a nehéz ruhát, hanem mert kora ifjúsá­guktól fogva hozzászoktatták őket a mele­gebb öltözködéshez. Mig a leányokat könnyű, addig a fiukat rendszerint nehezebb ruhák­ban járatják már kora ifjúságuktól kezdve és igy szervezetük hozzászokott a melegebb öl­tözethez, amin megbetegedés veszélye nélkül változtatni még nyáron sem igen lehet. A női és a férfkuha (között nagy különbség van. A férfiöltönyjxz örökkévalóságnak készül, mig a női ruha $ak a pillanat szolgálatában áh. „Nézd meg ezt a tízéves ruhámat", — ■mondja büszkén a férfi. — „Ne nézd ezt a ta­valyi ruhát", — mondja röstelikedve a nő. — Ilyen nagy ellentétek nem egyenlit'hetőtk ki a kánikula rövid napjai alatt, éppen azért, mig hozzászokunk a világoeszinü, könnyű ruhák vi­seléséhez, az öltözet kiegészitő részeinek cél­szerű megválasztásával enyhítsük a nyári me­leg szenvedéseit. Ráv ar rof.t,gal lé ros és kéz el ős ing, foulardnyakkeindő, vékony harisnya, pana- makalap és minél kevesebb holmi a zsebekben. Ez utóbbit igen könnyen követhetjük, mert zse­beink talán sohasem voltak üresebbek, mint ma. Mangold Béla Kolos. — Egy ló, amelyik teát főz, fogát mossa és kalapban jár. Parisból jelentik: A legokosabb lovak között is előkelő helyet foglal el monsieur Bátron kancája, a Juliette. Juliette jelenleg négy ée féléves, de zsenge kora mellett is már olyan házias, hogy a villanyteafőzőben maga főzi meg gazdája reggelijét. A „kisasszony" — amint az egy hölgyhöz illik — nagyon tiszta és minden regggel hatalmas fogkefével mossa rágószerveit. A fogkefét ugyan nem veszi a „kezébe", hanem egy jókora súrol ók efeszerü szerszámhoz dör­zsöli a fogait, előbb azonban egy hatalmas zacs­kóból fogport hint a kefére. Természetesen, mint előkelő dámához illik, nem jár kalap nélkül, hanem remek modern ezaiimd<a lapját fejére te­szi. mielőtt sétálni indulna. A kalapból ugyan kiállnak fülei, de ez legkevésbé sem zavarja, Még számolni, Írni és olvasni is tud a kanca, amelyet Pár is egyik legöregebb zsokéja, Aloys Bátron tanított, be. Bátron ur még egy esztendő­vé! ezelőtt, az elszegényedett, kiöregedett zsokék szomorú életét élte, inig rábukkant Juliét tere. Bátron egy év alatt, már házat is vásárolt ma­gának és a legjobb utón van, hogy alaposan meggazdagodva végezze földi pályafutását. Fölemelik a közkórházak ápolási dijait Módosítják az orvosi kamaratórvényt? Prága, julius 20. Az orvosi kamarák kül­döttsége- e napokban fölkereste Síd na egész­ségügyi minisztert s az orvosi kamarákról szóló törvény módosítását kérte. Az orvosi kar különösen azt kifogásolja, hogy az állami és tartományi egészségügyi tanácsnak az or­vosi kamarák képviselői nem rendes tagjai, A miniszter megígérte a küldöttségnek- hogy a nyári szünet után a sérelmet novellá ris utón fogja orvosolni. Az egészségügyi minisztérium e napokban az illetékes köröknek egy törvénymódosító tervezetet küldött véleményezés végett* amely szerint a közkórházak és egyéb gyógy­intézetek magasabb betegosztályain rend­kívüli illetékeket lehet bevezetni. Ez tehát annyit jelent, hogy a közkórházakban föl akarják emelni az ápolási dijakat. Jubilál a szepesség két intézménye Késmárk, julius 20. Ezen a nyáron két ne­vezetes jubileuma lesz a Szepességnek: most van ötven esztendeje, hogy három bálái polgár felfedezte a bálái csepp- kőbarlangot és ugyancsak most a nyáron lesz Ötvenedik fordulója, hogy a, tűzoltás szepességi apostola, Putsch Tóbiás megteremtette az első tüzoltő&zövetséget. Mindkét alkalomból a Szepességen nagysza­bású jubileumi ünnepségek fognak lefolyni, amelyek az emlékezés mellett természetesen arra is alkalmasak lesznek, hogy a Szepes­ség idegenforgalmát nagymértékben emel­jék. A bélai cseppkőbarlang ötvenéves jubileu­mának ünnepségét julius 26-án rendezi meg Szepesbóla városa, a barlang tulajdonosa, a Kárpátegyesülettel együtt. Az ünnepség napján. Barlangligetben a katolikus és evangélikus templomban ünnepélyes istentisztelet lesz, majd a cseppkőbarlang úgynevezett Saenger- halle-jában a Kárpátegyesület elnöke, Gunr Mihály dr. főrovos és Szepesbóla városbirája, Roth Sándor fogják a barlang felfedezésének jelentőségét az idegenforgalomra és a bar­langkutatásra nézve ünnepi beszédekben mél­tatni. A nap folyamán azután népünnepély lesz és szepességi németek, szlovákok és lengyelek nagy népviseleti menetet fognak tartni. Az ünnepség résztvevőit Szepesbéláról a Gle- singer-féle erdei vasúton fogják Barlangli­getre (Kot!inára), az ünnepségek színhelyére szállítani. Julius 26-ára nemcsak Bélaváros, de az egész Szepesség is nagy előkészületeket tesz. Ugyancsak rendkívül nagyszabásúnak ígérkezik a Nitsch Andor nemzetgyűlési kép­viselő elnökletével Késmárk székhellyel működő szlovenszkói német tűzoltó szövetség ötvenéves jubileuma is, amely augusztus 8-án és 9-én fog Késmárkon lefolyni és amelyre a szlovenszkói német tüz- oltótestiiletek teljes számban fognak felvonul­ni, de amelyen a csehországi, sziléziai és morvaországi német tüzoltótestületek is kép­viseltetni fogják magukat. A késmárki szövet­ségnek köszönhető ugyanis, hogy a szloven- szkői német tüzoltótestületek és egyesületek kijutottak abból a dezorganizáltságból óc de- zoláltságból, amelyben a háború után voltak. Ma már 48 nagyszerűen megszervezett, és modernül felszerelt német tüzoltótesíidet tartozik a. késmárki szövetségbe, ezek közül negyven­kettőnek motorfecskendöje és mintegy 25- nek autói vannak, úgy hogy a német tűzol­tóságok valóságos elUcsapatját képezik a tűzkárok elleni küzdelemnek Szlovenszkón, ez pedig kizárólag a késmárki szövetség nagyszabású munkája révén volt elérhető. Az augusztus 8. és 9-iki jubileumi ünnepség annak a tiz éves fordulójával, hogy a szövet­ség a Deutscher Reichsverband für Fuer- wehr- und Rettungsweson in dér Tsehecho- slowakei keretébe tartozik és egy Putsch Tóbiás emlékének szentelt ünnepséggel egy­be lesz kötve. Augusztus 8-án ismerkedő es­tély keretében késmárki műkedvelők fognak fellépni, 9-én pedig az ünnepi aktus után, amelyen Nitsch képviselő fogja az ünnepi be­szédet mondani, versenygyakorlatok lesznek. majd közös ebéd után ünnepi diszmenrt fogja a tűzoltás fejlődését a céhek idejétől a mai napig kor­hű egyenruhákban fis korhű tűzoitószerek- kel bemutatni. Mindenta maga idején! Kabátban vagy babát nélkül? — A walesi hercegnek van igaza

Next

/
Oldalképek
Tartalom