Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-19 / 162. (2679.) szám

A % eperjesi kettőd völgy körképének egyik sc6gélyezője, ott a keleti oldalon. A vár ugyan­olyan hegykupon terpeszkedett valaha, mint Sáros. vára. Közöttük a kopasz Strázs (Kagy­őt). Hej, ha ez a t-árkopónyáju fekete Strázs úgy megszólalni tudna!... Vagy hogy mit is beszélek: ©birse szólaljon meg az bizony, mert hangjának égszakadás- ■földindulás lenne eredménye. Évezredekkel ez­előtt — számára, csak tegnap volt az — mór- gett. beszélt, ordított s bömbölt ám a. tűzhá­nyók nyelvén. Úgy látszik, nagyon belefáradt abba a tegnapi hangos szereplésébe és most megpihen. De nem tagadhatja- le egykori han­gosságát. mert környékén nem egy ízben talál­tak mér vascsillám, kén -s egyéb ©zolfatár kőze­teket. Mégis az öreg St-ráze nem tudott leszokni a tűzről, fényről s melegről Ha. már gyomrá­ból nem adhatta ki azokat, hát kegyesen el­tűrte, hogy hátán rakjanak tüzeket. Lehet, hogy a Pannóniát megszállva tartó rómaiak is megtették már ezt.. De az bizonyos, hogy •őseink a honfoglalástól kezdve praktizálták a jeladásnak e módját: ha baj volt, a, vidék leg­kimagaslóbb pontján vész tüzet gyújtottak. Hát •bizony a jó régieknek be kellett, ezzel érniök, ez volt az ö táviratuk, telefonjuk és rádiójuk. Hit a célt szolgálta a. Strázs is. Hiszen igen. könnyebben ment. volna a dolog így: —- Halló! itt Tuhutum, a strázsaljai tábor­ban ... Ott Zemplén vára.? Árpád vezér? Szer­vusz. Kérlek, rendeld ide mellém a topolyvári ijjas vitézeket, mert a sarmaták támadni fog­nak ... Jó... 'Köszönöm. Hadúr veled!... Halló, központ... Kérem Öcsöb fia, Szál ók tá­borát ... Halló! hogy az ármány üsse kővel ko­ponyátokat ott a központban ... Jelentkezz 'már, kutyaíülü!... Halló, halló!... őseink hát nem ismerték a telefoukozponti mizériákat és nem vagdosták falhoz a kagylót, hanem ehelyett máglyát raktak a Strázs tete­jén és ezt messze vidékeken észrevették, le egészen a Hernád völgyének déli részéig. Baj­ban vagyunk, jertek azonnal! — ez volt a 'Strázs tüzének telefonjelentése. Sebes vára is látta a Strázs vésztüzét, de akkoron még egészen fiatalka volt. Mert aho­gyan 1307-ben ama seb esi Synka mester föl­építette, pár évre rá egyszer csak kigyulladt a Kopaszíhegy ormán a máglya tüze. — Mi dolog ez? — vélte kapkodósan Synka a sebes! vár ormán, — nyargaljon valamelyik izibe a Strázs tetejére és kérdezze meg az ot­tani istrázsát, csaljnatókot ett-e légyen, hogy fellángoItatja a vész jelét, mikor ellenségnek hire-hamva nincs a gyepükön? De senkit sem kellett küldenie, mert jött im már ime lóhalálában a hírhozó staféta: —• Nagyuram, a polyákok jönnek ám lefelé. •Már a makovicai Zboró várát nyugtalanítják. — De miért, te ember? ■— Mert a polyákok nem vállalják a mi Lajos királyfiunkat királynak. Róbert Károly kirá­lyunk meg erőlködik, hogy igenis, Lajos fia. lesz- a pólyák király. No. de hála Istennek, a dologból nem lett nagy gabajodás és a Strázson elégetett szép bükkfahasáboknak ezúttal szalmalángjuk volt. Mert a zborói esetepáté egy-két agyié keléssel befejezést nyert, a polyákok egy szálig vissza- takarodtak hazájukba és belenyugodtak a La­jos magyar herceg majdani királyságába. Nem Is bánták meg, mert Lajosban s később Hedvig leányában nagy uralkodókat nyertek. Sebes vára pedig nem látta többé a Strázs vésztüzét, hacsak nem a Csák Máté, majd ké­sőbb a Ctiskra-féle kajcikők alkalmával. No, de ezek lassan oly megszokottá lettek, hogy vész­tő? nélkül is sikerült a hadban állóknak egymás baját ellátni és a vész tűzjelzései mindinkább I kimentek a divatból. A várépítő Synka mester ivadékai fölvették a Sebesy nevet és büszkék voltak reá, hogy közel rokonságban állanak a Micbán hét fia ré­véi hatalmasam elágazó családokkal. Mert Mic­bán egyetlen leánya viszont Hyppolithoz men­tvén feleségül, ennek fia volt az ő ősük, ama •Synka. A család egy ideig nyugodtan birtokol­ta a várat, de azután mintha a Discordia sö- tétlö szárnya terjengett volna állandóan ormai 'fölött, A Sebesyek a légynek sem vétettek, de talán éppen ezért mindenfelől beléjük piszkál­tak és mindenki tanáccsal szolgált nekik, mely' tanácsokat ők mindig érvényesítették is — hát­rányukra. Vannak és voltak ilyen „Peckvogel“ 'családok, akiknek kezében az arany is sárrá 'válik és akiknek peches ténykedései a jószán- dék tiszta búzáját vétik, de a sikertelenség és 'gúny giz-gazát aratják. Sőt babonás félelmet ás. A Sebesyekkel is ez történt és annyira elfa­jult a balkezes hiriik, hogy ha valaki kiszalasz- totta száján a Sebesy nevet, azonnal sietve hozzátette: Tarczay, Tarczay! Hogy ez utóbbi 'sok szerencsével terjeszkedő család említése levegye róluk a Sébesy-család esetleges ron- fáeá f, A krónikák csak röviden említik, hogy egjv szer csak maga a sebeei vár is — miért s miért bem? -- kicsúszott alóluk. Ki kuliéit ormán 'rnermiök és behelyezi.'őrlett oda a, lapiepataki ■Segnyey-család. Ezek különösen Mátyás király uralkodása alatt vígan s biztonságosan élték ‘vjiágukat Sebez várában, mert szerette őket a •király törhetetlen hűségük miatt. Ez a. Mátyás, hűeév volt aztán vesztük. Mert meghalt a. nagy kiráh- és Segn;/éy Miklós fáradhatallarm] dol­gozott azon, hogy Korvin János legyen utódja, a magyar trónon. Rőt Bakóé Tamás püspökké! is vitázott érdekében & megmondta* néki ápérte: ' -r- A rendek megígérték Mátyásnak, hogy fia •követi őt a trónon. És János érdeméé is erre, mert szigorú, igaz, eszes és könyörületes, mint atyja volt, A törököt meg éppen úgy paekolja, •mint nagyatyja. Mi kifogása van hát ellene püs­pök uramnak? —• Semmi, fiam. semmi Csak az,' hogy te mellette annyit perorálsz. Vigyázz, meg ne üsd 'bokádat a nagy kortes kedésben, vagy inkább, hogy utána. A csonthegyi ütközet igazat adott Bakóé püspöknek: Korvin János mindéin trónigényét elvesztette, párthiveit pedig II. Ulászló büntet­te, ahol s ahogyan érte. Ségnyey Miklóst egy­szerűen kifesse kelte Sebes várából és azt többi birtokaival együtt. Kassa városának adta. De hát Kassa, nem tudott mit kezdeni az elég messze eső várral és az hosszas traktáclók, reskriptumok és instanciák után ismét a Sebe­syek kezére került. No de hát a dolgok ilyen előnyös kimenetele folytán már csak meg lehe­tett szerencsézni a Sebesy-famiÍját és elmúlt az idő, midőn „Tarczay, Tarczay!“ járta emlí­tésükre? Nem. Sőt most kezdtek szegény fejükre esős­től hullani a mizériák jégesői. Különösen Eper­jes városával voltak mindig is öszeaka.&zkodva. A sebesi vár tartozékom földjei és Eperjes bir­tokai szomszédosaik voltak és hát napirenden voltak az olyan mezőrendőri kihágásfélék a szomszédok között. Ezekben aztán rendesen a, jó Sebesyek húzták a rövidebbet a hatalmas Eperjessel szemben, különösen mikor olyan pa- ragrafusrágó városbirá.ja , volt ennek, mint pél­dául az a Plawuitzer Gáspár 1474-ben, aki egy kicsi, jóhiszemű •elszántáéért még a királyi táb­lát is mégjáratta Sebesy Jánossal. Él is ítélték 3 és fél dinár lefizetésére. Melcer Menyhért vá- rcebiró már simogatősabban bánt Sebesy Fe­renccel 1533-ban, mert addig-addlg járt körü­lötte. míg eladta, a városnak Gémé tét 85 aranyért, — Per aniorem! — mondták Ferenc urnák, — hiszen mégegyszer annyit megér az erdőség. Az üzlet meg volt kötve, hiába vakarta füle­tövét Sebesy Ferenc. De betetőzte a Sebesyek tragikumát és pontot tett arra az 1550-ik év. A két szomszéd birtokos határpörösködése mindinkább kiélesedett, amihez hiszen bizony- nyal ,hozzájárult a minden magyar torzsalko­dást, késhegyre vivő politikum is. mert Eperjes Feróinál!cl mellett állott. Sebes pedig Szapolyai ügyét pártolta, így magyarázható csak meg Föntanus Imire váro&birónak a tanács elé ter­jesztett harcias proposituma: — Haddal menjünk Sebes ellen. Ennek a ki- liz&neik pusztulnia keli a, város teste környé­kéről. Föl is kerekedtek a. város talpas katonái, körül is járták Sebes várát. Az öregedő Sebesy Ferenc a békesség embere volt és midőn látta, hogy az ostromló csapatokat vezénylő Fonta­mé; városbiró nem tréfál, hanem ugyancsak bömbölteti szakállasait a, falakra: követet kül­dött hozzá s kész volt illő föltételek mellett ka­pitulálni. — Micsodák legyének amaz illő föltételek? — kérdezte Föntanus. — A vár minden emberéinek, állatának, va­gyonának további sértetlensége, illetve birtok­lása és a peres ügyek bíróság elé vivése a vár elfoglalásával együtt, — szavalta kemény szó­val a követ. Föntanus Imre egy ideig áliára fektetett kézzel gondolkodott, majd csak ennyit vála­szolt: — Jól van. Most hát menjünk a várba, mint jó,barátok. Úgy ám, de nem csak ő egyedül lépett a le­eresztett kapu hídjára, hanem utána csörtettek népei is. Adott jelre a kardok csattogtak, a mordályok pattogtak — és a várőrség le volt fegyverezve. Föntanus Imre ott azonnal statá­riumot tartott a tanács jelenlévő tagjaival, a hóhér is kéznél volt és rövid időn belül Sebesy Ferenc, meg Gergedlaky Miklós várnagy testei ott függtek a várkapu gerendáján .. „ E csúfos hitszegé© hallatára, Ferdinánd ki­rály Föntanus Imrét letétette a városbirói szék­ből, a város polgárait pedig alaposan megdor­gálta: de ez már nem támasztotta föl az utolsó Sebesy és nem rekonstruálta a Föntanus ált-al földiáit és fölégetett várat. Nem is építette azt föl azóta senki. A Századok folyamán hulltak- hulladóztak kövei a mélységbe és mostanság már az egykori Sebes várának hegykupja nem nézheti le a. szomszédos öreg Strázs tar kopo­nyáját: majdnem a föld színével egyenlő mind­kettő. Ráillik Sebes várára és ráillik uraira, a sok megpróbáltatáson átment Sebesyekre, a régi latin szó: vizit non diu, ©ed múlta. Nem sokáig, de sokat, élt, ('A következő közlemény augusztus 2-iki számunkban, jelenik meg.) Beszélgetés Mc Govern professzorral, aki bejárta a magyarok népvándorlásának útját A esikágói egyetem tanára azért jött Budapestre, hogy könyvet Írjon a magyarokról — Tibetben kuli volt, mert a dalai lámát akarta látni Budapest, yuüus 15. Budapesten tartózkodik Amerika legérdekesebb életű egyetemi tanára, Mc Govern Willlíam Montgomery, aki azért, jött a magyar fővárosba, hogy a esikágói egyetem meg­bízásából könyvet Írjon a magyarokról. Klebehberg Kunó gróf kultuszán i n iezter rel, proíesszoroíkkal érintkezik, a imiiüap lent jár Szegeden, most készül Debrecenbe,. tizenkétszer látogatta, meg a Nemzeti Múzeumot és megint el akar oda menni, jár-kél, kérdez, min­dent akar tudni, hogy pontos tükörképet adjon M agyarország r öl. Mindez elég érdekes lenne ahhoz, hogy a tu-. dományos körökben nagy tekintélyt élvező pro­fesszorral beszélgessünk, de ha mindehhez hozzá­vesszük a múltját, akkor nemcsak a tudós, de egy rendkívüli ember portréja is kialakul ellőttünk. Ha ism ertetni akarnánk élete töri éne tét, bátr an telne több kötet könyvre való anyag is. Most elég, ha annyit említünk, hogy Mc Govern hallgatója volt a kínai főiskolának. kulinak öltözve expedíciót vezetett Tibet tilos fővárosába, Lhasszába, ahol sikerült neki a dalai láma elé kerülni. 1923-ban expedíciót ve­zetett a® Amazon medencéinek dzsímgeljébe, mert az Inkák és elődjei maradványai után ku­tatott s ezért ásatásokat végeztetett Peruban, Afrikában elmerült a néger törzsek vallásainál-: ta­nulmányozása ib-an, Ázsiában valamennyi vallással megismerkedett, sőt mint buddhista szerzetes tizenkét óra hosszat tartó istentiszteleteket végzett darabig egy tibeti klastrombán. Miközben a világot járta, haza hazanézett Tftbét- ből, Mongóliából Amerikába, megnősült, gyerme­kei születtek s akadt ideje arra is, hogy a londoni egyetemen vizsgáztasson, majd kiránduljon Dél- Amerlkába s végül is megállapodott a esikágói egyetemen, ahol jelenleg a politikai tudományok tanára, de foglalkozik összehasonlító vallájst/udo- mánnyal épp úgy. mint etnográfiával is. TIZENNÉGY NYELVEN BESZÉLŐ TÜDŐS És ha mindehhez hozzávesszük, hogy a tápár ur mindössze harmincöt esztendős. akkor joggal kérdezhetjük, miként hajthatta vég­re e-zt a káprázatos bűvészmutatványt, hogy körül­járta, a világot, úgyszólván hetek alatt tanult még nyelveket, — tizennégy nyelven beszél, — tudomá­nyos munkák tömegét adta ki, amelyeket több nyelvre fordítva á.z egész világon olvasnak. Fölkerestük • Mc. Govem-t dumaparti lakásán, ahotl feleség evet együtt lakik. Erűken tóraa, bőről- vállárén, tét; été hajú fiatalember, aki fölényéé nyugalommal beszól, de szeméi Viiss-mtükrözik, hogy állandóan gondolkozik, megfigyel. Mielőtt válaszok inogíomtolja a kérdéseket, amelyre nem is azért van szükség, mórt óvatos akar lenni, ha­nem inkább az kényszeríti erre, hogy mondani­valóinak nagy tömege miatt, az élmények soro­zatából kiválogatja mindazt., amiről meg akar em­lékezni. Mosolyai, gesztusai elárulják, hogy napo­kon át tudna egy-egy témáról beszélni. — Klribe'sberg kultuszminiszter ur útbaigazítása alapján kezdi a beszélgetést Mc Govern, — leukrztam Szegedre, ahol elsősorban az ottani ér­tékes múzeum antropológiai anyagát lónülniányoz- tára, annyival is inkább, mert egy időben a oéilfeá- gói Fiéld múzeum antropológiai oí dT'yáirk vol­taim a vicék u idióta. Mosolyogva testi hozza: — Mert voltam az ú&.. — Azonkívül, hogy Magyarország történetét meg akarja inni, mi európai tartózkodásának a célja? — önöket, magyarokat érdekelheti, hogy7 én pontosan végigcsináltam a népvándorlás útját, be­jártam azokat az országokat, ahol a vándorló né­pek végighaladtak és mindenütt kutattam ennék a nyomait. Engem számos dolog érdekel, hirielén nem is tudom-, melyiknél kezdjem; de égyet-'álKit- ha.tok-. hogy a hun és avar emlékeket áttanulmányoztam s erről, illetve az ural-a! táji népekről és a mandzsu-török népekről, ezeknek a problémái­ról Í3 nagy munkát írok- ^ Elgondolkozik: — őszintén megvallva, mindig nehéz helyzetben vagyok, ha újság részére kell nyilatkozni, meri. az én fölfedezéseim annyira szigorúan szakkér­dések, hogy főleg a teológusokat, a? etnográfuso­kat érdeklik s igy nehéz megvonni a 'határt, hogy a tudomá­nyié anyagiból mi az, ami a nagy közönség ölé való. — Milyen könyvei jelentek meg eddig? Adatszerű pontossággal mondja: — 1019-be-n jelent meg a modern Japánról Írott könyvem, 1920-ban a japán léinkről Írtam. 1921- ben a buddhizmusról, 1923-ban a buddhista filozó­fiáról, 1924-ben lemerlelitem könyvben a dalai lá­mánál való látogatásomat Lhasszában, 1927-ben az inkák földjén történit ásatásokról számoltam be, 1929-ben Írtam egy munkámat, mely érdekelheti a magyarokat: Ázsiai invázió Európában duóméi. Egyszerre több munkán dolgozom most, a többek között megírom Magyarország történetét is, még pedig abból a szempontiból is, hogy a népvándor- tlási időktől mostanáig milyen jellegzetességgel, (históriai emlékekkel találkoztam és az ezek között lévő összefüggéseket, mutatom ki. KÍNA - VÁRJA A MAGA SZÉCHENYIJÉT ÉS KOSSUTHJÁT Élénken folytatja: — Tud ja m i az érd elves, hogy Kína jelenleg azt a korszakát éli, amilyenben Magyarország volt Széchenyi és Kossuth feltűnése előtt. Kína most várja a maga Széchenyijét és KóSsuthjnt. Az amerikai tudós annyi tenni ész élességgel és táj ökozoljtéággal említi Széchenyi és Kossuth világát, mintha örökké közöl tünk élt volna. Elmondja, hogy Kim ma már nem az a nagy ibir-ódál'omi, ami volt. Szeretnék beszélgetni ve'é erről is, de .kedvesen szól: — Külön könyvet írok erről is. Igeo meleg hangon emlékezik uieg Gombocz Zoltán ogyetemi 'tanárról, a kiváló uyelv’éáZrök aki nagybon támogatja öl pesti cnunkájában. Csik ágéra téwfödik a szó, ehielyiuék az egy ele- inóp a politikai ludomáuyokat ttjiuibamtli, — ha népi lepne elfoglalva tudományos expédioi-okkál és vitágkövüli utakkal. Inilvőbb csak a könyvei érnek oda, mint. ő maga. — Kénytelen vájgyok városunkról. Caiikágöröl U'éháíiy Ilii Jelentest, tépni, mert omiöla a?. Al Capone és az úgynevezett alvilág ügyei bejárják a világaijt.pl, azóta CAikágöra mi«dwQ.ki úgy göudol, rnínt a báranúiátk vikoéál'á. Élőé tör n_. ne fó'edkéz zünk meg arról, hogy az egyetem munkája magas színvonalú, más­részt a múzeumainkban a világ leghíresebb ké­peinek jórészét őrizzük, a. népjóléti intézmények seholsem annyira hathatósak, mint éppen nálunk­A ..bandita-esemjények" ellenére is egészséges az élet, a város egy kulturális fejlődés ívében van- Megemlítem a professzor előtt azt e fölfogá&L- amelyet egyik író hirdetett nemrégen az alvilág­ról: hogy. a banditák egy politikai - propaganda nélkül doJgoaő politikai párt, amely olyan hatalmi eszközökkel akar érvényesülni, mint az állam, te­hát valamennyire külön államot jelent az államban. „AZ EMBEREK MINDENÜTT SZENVEDNEK =. . Legyint: — Tévedés, Elismerem a tetszetős Leállítást, amelyben sok a logika, de a valóság mégis csak az, hogy a banditák nem csinálnak egy ebet, mint biztosítják alkoholcsempészési üzleteiket. Véleményen szerint Amerikának együk tragédiája az alkoholtilalom, mert az embereket a titokban való cselekedetek izgatják s ez^ az atmoszféra a szeszcsempészeknek kedvez. — Az alvilág szervezkedése egy üzleti válM- kozáfe özervezkedése, miután tiltott dolgot csinál­nak, kénytelenek nemcsak rejtett utakon dolgozni, hanem néha nyílton is harcra kelni üldözőikkel szemben, miután néha horribí'ás össeegü értékek megmentéséről van ©zó. Hogy ez a harc talán nagy­stílű és európai szem előtt szókat lan méretekben folyik, ennek az a magyarázata, hogy az alboholcsenipészés sok százezer dolláros üz­letek léhonyolitását jelenti, amiért érdemes esetleges revolverei harcba keveredni rendő­rökkel Ha messze is van a hazájától, szomorúan em­lékezik meg nemcsak Amerikának, hanem a világ­nak gazdasági kríziséről: — Képzelheti, hogy én, aki bejártam az egész világot, milyen távlatból nézem az emberek szen­vedését egy kis amerikai városban épp úgy, mint. az ázsiai konfuciánusoknál, a pekingi fülledt ne­gyedekben. a tibeti végtelen pusztákon, az afrikai törzsek között épp úgy, mint az európai módéra városokban. Szenvednek az emberek mindenütt... És, sajnos, a szenvedéseket mindig átzuditják a többi emberre. Ezért értem én meg Hoovernek a mostani tervét, mert csa.k egy segítene: béke. béke és béke ... Ismerőm Magyarország fájdalmait, könyvömben ezzel is foglalkozom, de csak az se­gítene, ha megértenék egymást a népek. De ami­kor gyakran két ember nőm bírja egymást meg­érteni. milyen nehéz ez, amikor milliókról van szó, akiknek egymáshoz való közelod'ését a diplo­mácia utjain megnehezítik. — Hogy jött arra gondolatra, hogy a keleti népek problémáival foglalkozzék? — Néha a véletlennek sorsszerű következményei rímünk. Hétéves koromban összebarátkoz<am egy kis japán fitival. Megtanultam tőle japánul s azóta képzRlet'éniel mindig elsősorban az ázsiai népek élete foglalkoztatta.' Még fiatal vagyok. Miután néni könyveik, hanem helyezini tapasztalatok alap­ján szerzem tudásomat, úgy hiszem, hogy sok figyelemre érdemes mondanivalóm lesz még Köt hétig ni Arád Magyarországon s árián utazik iörökorsragba. Közbén hozzáfog a magyarokról-ppziCAi • AAaív^ap rilS&Ag 10 REC^ tLC^ DIENES ADORJÁN XVIII. SEBES IMI jüiHtts 19, raMraaf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom