Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-19 / 162. (2679.) szám
1981 Julins 19, vasárnap. 3 T>^<MMAG^ABtHTRIt53> Eddig 1500 üdvözlő táviratot kaptak a magyar óceánrepülök a világ minden részéből Henry Ford is az üdvözlők sorúban — Emlékoszlopot állítanak löl a Justice Sor Hungary leszállási helyén Budapest, Juliira 18. (Budapesti szerkesztőségiünk teletfonjelentése.) Állandóan, özönlenek a* üdvözlő táviratok Budapestre az amerikai magyar pilóták diadalmas óceánrepülése alkalmából. Eddig Endresz és Magyar a világ minden részéből 1500 üdvözlő sürgönyt kapott. Ma reggel érkezett Henry Ford távirata a következő szöveggel: „Gratulálok a példátlanul fényes sikerhez, ami az önök népének nagy tekintélyt szerzett a világ előtt és hatalmas lépéssel vitte előre az aviatikát.44 A két óoeánrepő hivatalosan három napi pihenőt kapott. A Magyar Aero Szövetség vezetősége ugyanis gondois előrelátással ceak hétfőre tette hivatalos ünneplés időpontját, addig, pedig úgy Magyar, mint Endresz magánéletet élnek. A két pilóta tehát szombaton és vasárnap szabadon rendelkezik idejével -s már ameny- nyire ezt a közönség állandó lelkesedése és ünneplése megengedd, — azt csinálnak idejükkel, amit akarnak. Hétfőn délután hat órakor a városligeti Milléniumi emlékoszlopnál lesz a hivatalos ünneplés. Ezt megelőzően a Gellért-térröl autéfelvonu- lóst rendeznek a milléniumi oszlopig, ahol, — a számítás szerint — közel két óra hosszat tartanak majd a különböző beszédek és ünnepi jelenetek. Ez után este 9 órakor a Gel- lért-szálló nagytermében estebédet adnak Endresz György. Magyar Sándor és az óoeánrepülés lelkes mecénásának, Szalad I. Emilnek a tiszteletére. Bicske határában, ahol a magyar óceánrepülők leszálltak, a Magyarok Világszövetsége emlékoszlopot állít föl. A Justice fór Hungarvról egyébként megállapították, hogy a repülőgép töTzsén is repedés van, amelynek kijavítása több napiig tart. A repülőgép kijavítása után Endreszék nagy vidéki körrepülést rendeznek. Türcfés a szabadban - igazi éfvezet! — — kétszeres ez az élvezet annak, aki tudja, hogy borét védi minden káros hatástól az Elida Favorit-krém. Ez az uj, modern, a sportolóktól különös előnyben részesített krém megvédi bőrét a fájdalmas fésüléstől, de előmozdítja annak egészséges bámulását. Tökéletes krém, úgy a hölgyek, mint az urak' számára. EGESZSEGES SZINT AD A Justice fór Hungary! hétfőtől kezdve közszemlére állítják föl Mátyásföldön. ahol előreláthatóan nagy tömegek fogják megnézni a magyar óceánrepülő gépet. A Justice fór Hungary Szalai Imre Emil tulajdona, aki azonban kijelentette, hogy a gépet vagy a Magyar Aerószövetségnek, vagy valamelyik pilótának adományozza. A budapesti hentesipartestület a jövő vasárnap ünnepli fönnállásának századik évfordulóját és ez alkalomból Szálai Emil husáru- gyárost, a magyar óceánrepülők finanszírozóját, örökös tiszteletbeli tagjává fogja választani. Olasz lápvélemények a magyar óceánrepülésről Budapest, julius 18. (Budapesti szerkesztösé- ★ ★ ★ güiuk teleionjelöntése.) Az olasz lapok hasábosán foglalkoznak, a magyar óceán repüléssel. A Giornala d’Italia megállapítja, hogy a teljesítmény annál nagyszerűbb, meri a magyar repülők oly országgal kötötték össze az amerikai partokat, amelynek nincs tengere. Magyart és Endreszt nem egjnszerü sporfezellem, vagy hősiesség, hanem nemes politikai gondolat lelkesítette vállalkozásukban. Ezért megértjük a magyar nemzet nagy örömét, amihez Olaszország teljes szívvel csatlakozik. A Tribuna szerint ez a teljesítmény példaadással szolgálhat a magyar nemzetnek, mert bizonyítja, hogy nehéz körülmények között is legyőzheti az akadályokat és elérheti a kitűzött célt. A győzelmes óceáni épülés az egész világ előtt bizonyítja, hogy Magyarország minden akadályon keresztül kivívja igazát. Szemtőí-szem be a „Justice Fór Hungary“-vel A Prágai Magyar Hírlap komáromi munkatársa az elsők között üdvözölte a diadalmas magyar óceánrepülők gépét — Nagy helyszíni tohuvabohu a bicskei svóbofi között — Az élelmesebbek tüstént autogramot kértek a gépmadár utasaitól — Pár napra a „világ közepeu lett a kis Bicske község Bicske, julius 18. Csütörtökön este izgatottan hallgattuk a budapesti rádió leadását Endresz és Magyar pilóták nagyszerű teljesítményéről s hallottuk a szomorú hirt, hogy a két pilóta harminc kilométernyire a céltól leszállani kényszerült. Pénteken reggel a hajnali órákban már teljes gázzal rohantunk a homárom! hídon át, a Komáromtól ötnegyedórára fekvő Bicske község határába, DEBRECENI EMBER NOVELLA irta: MÓRICZ ZSIGMOND A kültelki villanyosba uj emberek szállottak be. Utolsónak egy szokatlan alak, egy kis öreg magyar. Nem lehet másképp mondani, csak így: egy magyar. Amilyennek a magyart elképzeli az ember: vállra vetett ócska szűr, hetykén szemébe húzott, lehajtottszélü kalap. Agyarára szorított makrapipa. önérzetes, semmivel nem törődő pillantás. Ilyen volt. De szűr helyett ócska bőrkabát volt rajta. Olyan fekete soffőrkabát s azt úgy tudta viselni, mintha cifraeziir lett volna. Pedig olyan ócska volt, mint az avas szürposztó. Makra hegyes debreceni pipa helyett angol pipája volt s ruhája is a mai boltbeli angol szövetből, vagy miből készült, úri ruha ifjabb éveiben, s lábán is bakancs volt és nem csizma. És mégis az egész ember olyan volt, mint valaha Gabányi a vén Varnyuban, múzeumban összeszedett csodálatos ruháiban. Leült velem szemben s szíjta szárazon a rettenetes komisz dohányát. Egy úriember azonnal föl is állott mellőle és elment egy távolabbi helyre. Nem a füst elől, csak a szag elől. így letten maradtunk egy páholyban s néztem. Néztem és csodálkoztam rajta. Nagyon szegény ember volt. Olyan kőműves napszámosnak látszott. Meszes is volt, sáros is volt és mégis olyan volt, mint egy pusztai pásztor, mint egy ezeréves emlék. Egy kis törzsnek néhai való főnöke. Úgy ült ott a sarokban, olyan egyedül, olyan magáramaradottan, mint egy vajda, aki mellől elmaradt a magaszörii fajták I •nyája, de észre se vette. Pipája kialudt, újra meggyujtotta. a pusztai embereknek azzal s. furcsa tenyérmozdulatával, hogy el ne fújja a lángot a szél. — Nem szabad itt dohányozni, öreg. — Az ám. — Avval elnyomta a tüzet. — Hát mégis itt a tavasz, — mondom neki vigasz fcalóan. — Itt van. —felelte. — Itt kell neki lenni. Fogatlan száján úgy röppent ki a szó, mint valami réndithetetlsp életbölesesség, Ennek nem lehet ellentmondani. Mert csakugyan, ha késik is, de mikor ideje van, itt kell $ tavasznak lenni. Persze, hogy itt kell lenni. — Hova való? Rámpillantott. A kis barna szeme megmustrált, egy kicsit mosolyodott is rajtam. —• Debrecenbe. Debrecenbe? ... Hát-akkor igen .. . Akkor mindent értek. Akkor rendben van. Akkor igy kell neki lenni. Ha debreceni ember, akkor csak ilyen lehet. Nem lehet másféle. Ez a debreceni ember. — Tudja, hol van? — kérdezte. —• Tudom. Én is debreceni vagyok. Nagyot rebbent a szeme s a szemöldökét fölkapta a homlokára, a fejét fölvetette s rámnézett, fölülről lefelé, mintha mondta volna, hogy: ejha, ez már beszéd. — Diák voltam Debrecenbe. Bólintott. Az igen. Hát igy már lehet. Úgy látszik, nem nézte ki belőlem a valóságos debreceni igazságot, vagy nem akarta olyan könynyen elhinni, hogy valaki, aki szembe ül vele egy villanyoson, az igazában debreceni lehet, vagy sajnállotta volna, hogy rajta kívül ebben a nagy városban csak úgy akárki debreceni le- I hessen. De hát, diák, az akárki lehet még Debrecenbe is; sok diák eszi a debreceni kenyeret a kollégyiumba. — Hát maga mikor jött el Debrecenbül? — Most huszonkét- esztendeje. Ipp§n huszonkettő. Huszonkét esztendeje eljött onnan és mintha ott volna ma is. Huszonkét esztendő meg se látszik rajta. Nem kopott, le róla semmi, de semmi a debreceni mázbul. Még a szava ejtése is olyan, mintha csak ott üldögélne a Csicsogó valamelyik kis kocsmájában a pádon. —• Van-e valakije Debrecenbe? Kicsit néz rám. Ugyan ki vagyok, mit akarok tőle. — Ott a házam. — Megvan még? — Nem; eladtam, mikor eljöttem onnen. Szóval ez a humor. Debreceni humor. Nem akar vallani. Kitér. Elüti a vallomást egy tréfával. Nem is sietek a vallatással. — De hát mán senkije sincs? — Van. Felesigem. Tesvirje. Rokonok. Jly.es- í élik. — Hát a felesége ott van? — Nem. Csak a tesvirje. A-há. Nem jól értettem a pontot. A felesigc- tesvirje. A van ott. — Hát mikor vót- otthon Debrecenbe? — Vótam vagy háromszor azóta. Most is laszti lök. Mer a sógorom nagy beteg, nagyon kivan mégeccer látni. — Hát csak küldje el az utiköecséget, ugy-e. Elmosolyodik. ahol a gépmadár pihent. A repülőgépet kis keresgélés után, dűlő utakon való átcsapá- sokkal, a székesfehérvári ut melleit találtuk. Piros fedele messziről feltűnt, de feltűnővé telte a rengeteg kiváncsi, a sok autó, kocsi, motorkerékpár, mely mind ott adott egymásnak találkozót. Az érdekes konstrukciójú gépmadár ott áll egy menedékes, letaposott kukorhcafiöIdőn. Propellerje hiányzik, szárnyának balcsücske letörve s belőle kilátszik a könnyed építésű belső váz, jobbkereke is hiányzik. A szárny letört darabjait már elvitték emlékbe... Pompás kis gépmadár. Körüljárjuk, bármily szigorúan őrzi is a csendőr. Egész hossza nyolc lépés, szélessége a szárnyakkal együtt tizenkét. Kilenc roppant motorjának külön-külön ki- puSío'gó csöve van s dupla gyertyája. Az ülés hihetetlenül szűk és kényelmetlen. Egymás mögött két ülés: az első a kormányosé, a mögötte- lévő a navigátoré. Teli vannak csavarokkal, ejtőernyő-kö te lekkel s a gép törzsének bal alsófeléből két ólomgolyó lóg ki. E két golyón csüng a kidobható antenna, melyet a gép maga után húz a levegőben. Időn kint egy-egy kis, könnyű repülőgép száll le a réten. Pestről jönnek a pilóták, tisztelegni a gép előtt. Később kijön Bicske község elöljárósága s megkoszorozza a motort. Kint van az Alcsut- hon tartózkodó József főherceg családja is. Auguszta főhercegnő virágot tesz a motorra s azt mondja kedélyesen: — Jöttem megnézni ezt a kis bogarat. A „kis bogár" némán, csöndben áll ott. Körülötte rengeteg falusi ember, a legtöbb sváb. örülnek a svábok, hogy jó kártérítést kapnak... Úgy is rossz volt a termés, a repülőgép behozza. Itt mindenki szemtanú s mindenki azzal dicsekszik, hogy ő látta meg elsőnek a gépet s ő sietett a két pilóta segítségére. Ha hinni lehet nekik, legalább huszonöt ember volt az „első". Jellemző, hogy a pilóták kiszállása után az élelmesek azonnal autogramon ot kértek. Most mutogatják s azt nézzük, reszketett-e a két pilóta keze? Nem reszketett. Szabályos, biztos írás mind a kettő. Pedig nagyon el lehettek fáradva. Mint később elbeszélték, az volt a baj, hogy az utolsó benzineshordó szivattyúja bedugult. Ezt ki akarlak javítani a réten, de rosszul Szálltak le s a gép orrával fúródott a földbe. Rögtön eltört a légcsavarja. A két pilóta nagynehezen kikoemergett az ülésből s az odaifutók segítségével kerekeire állították a gépet. Magyar kiszaladt az országúira s a kör orvos autójára ikéredzkedeít fel. Az bevitte Bicskére, ahonnan telefonáltak Pestre. Endresz holtfáradtan járkált a motor körül s könnyekre fakadt. — Ilyen pechje van valakinak, — mondta keserűen, — ötezerhatszáz kilométert megtettünk simán s az utolsó harmincon akadtunk el. Mindazáltal örömmel mesélte, hogy Lindhbergnél is nagyobb teljesítmény az övék s a kis európai nemzetek közül mégis — Neki sincs. Ük is szeretnének jönni Pestre. Mer serami sincs. Nincs munka ott se. Itt •se. Ezekkel a kümiveeekkel dógozok én. Ük a kümvesek, én meg a napszámos vagyok. — Mi az az órabér? Közelebb hajlik és súgva mondja: —• Negyven fillér... Nem vóna rósz, csak kévés a munka. Most is csak egv hónapra való van. Odaki dógozunk messze. Hun afenébe, no. Nem is tudom, hogy hijják. Megyeren. —- Hát Debrecenbe nagy városházát építenek. Akkor menjen haza, majd ha ©pitik, ott lesz munka.. — Tudom, Debrecenbe sokat ipitkeznek. A Bikát is. Ott vótam akkor. Én Lpitettem a Za- rambikát. Evvel visszahúzódik a bőrkabátja alá. mint valami cserenyhe. Mert evvel meg is lehet elégedni. Az nagy munka vót. Arra lehet büszkének lenni. Az Arany Bika ott áll Debrecen közepén. ö építette. Most osztán az urak örülhetnek neki, hogy egy ilyen Arany Bikát épített nekik. — Mondja mán. hány esztendős? — Hatvankettő. Hatvankettő és olyan öreg, mintha nyolcvan volna. A kis csonka bajsza csupa dér, az arcán a barázdák mélyek, csak a szeme fiatal, vizslató. Újra méggyujtja a pipát. — Mennyibe kerül most egy hármas pakli dohány? Elmosolyodik. — Három vót mindig, ugy-e? Az a ződ pakli! Hozzám hajol s megsúgja: — Most tizenegy fillér. — Ma szombat van, megy hazafele... Hát visz-e magával lebbencset a munkára?
