Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-17 / 160. (2677.) szám

1931 julius 17, péntek.

5

FUssy Kálmán szenátor

az elemi károk térítéséről szóló javaslat vitájában élesen elítélte, hogy a gazdik segélyezésére nincs hitel, a szovjetnek szóló szállítások garantálására pedig 700 milliót adnak

Elemi csapásokba! tetézett mezőgazdasági válság — Földműveseink öt millió, a gyirssek hétszáz millió hitelgaranciát kapnak — Szomorú aratás: üres a zsák és a magtár — Kincs gondoskodás a vetőmagról s az áilatenyésztésrői

Fölmentette Franzen minisztert a berlini bíróság

Berlin, julius 16. A bíróság órákon át tartó tanácskozás után hozta meg ítéletét Franzen

ibrauinsehweigí belügyminiszter perében, melyben tudvalevőleg hivatalos hatalommal való visszaélés címén emelt vádat az ügyészség.

A bíróság hosszas megfontolás után úgy találta, hogy nincsen elegendő bizonyíték a miniszter bűnösségének kimondására. Mielőtt az ítéletet kihirdették volna, az elnök figyelmedet te a h a 11 gat óközönséget, hogy tartózkodjék minden véleménynyilvánítástól, mert ellenesetben a legszigorúbban fog eljárni.

A közönség e bejelentés után a legnagyobb csendben hallgatta végig az Ítélet kihirdetését.

Az ítélet felmentő volt, minthogy a bíróság az előterjesztett bizonyítékokat nem találta elegendő alapnak a bűnösség kimondására.

A per költségeit az államkincstár viseli.

A magyar kormányzó az !. oszt éfjitemkeresztet adományozta a képviselőhöz és a felsőház elnökségi tagjainak

Budapest, julius 16. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A kormányzó Al- másy László volt k.épviselőházi elnöknek, Széchenyi Bertalan gróf és Beöthy László volt felsőházi alelnököknek, valamint Puky Endre és Czetüer Jenő volt képviselőházi al- elnököknok a közélet terén szerzett érdemeik elismeréséül az első osztályú magyar érdemke reszted adományozta* ami kegyelmes címzéssel jár.

„Mái, ha meggyilhoUák, erre még egyel iszom!"

Ceslcá Skalica, julius 16. A közeli Malá Ska- licában tegnap borzalmas hitvesgyilkosság történt. Maly János ötvenkétéves munkás, aki az utóbbi négy évben már csak felesége nyakán élősködőit, több késszurással meggyilkolta az asszonyt s aztán eltüntette az összes vérnyomokat, majd a ház hátulsó ajtaját nyitva hagyta eltávozott, hogy azt a benyomást keltse, mintha rablók hatoltak volna be a lakásba s az asszonyt is megölték. Maly azután a vendéglőbe ment, ahol inni kezdett Kevéssel rá benyitott a korcsmába az asszony húga & halálsápadtan értesítette a férjet a tragédiáról. Maly úgy tett, mint akit a híradás meglep, majd pedig cinikusan fölkiáltott: „Hát, ha megölték, erre még egyet iszom!“ Majd kijelentette, hogy nem távozik a korcsmából, csak a csendőröknek fogad szót. A csendőrök kevéssel rá le is tartóztatták Malyt, aki csak hosszas vallatás után ismerte be a gyilkosságot. Mint megállapították, a házastársak között a férfi életmódja miatt állandóak voltak a veszekedések s a gyilkosságot is egy ilyen természetit összetűzés robbantotta ki.

— Epekő-, vesekő- és hólyagkőbetegek,

valamint azok, akik hugysavas sók tulszapo- rodásában és kőszvénybeu szenvednek, a természetes „Ferene József* keserttviz használata mellett állapotuk enyhülését érhetik el. Az orvosi gyakorlat számos kiváló főrfia hosszú megfigyelés alapján megállapította, hogy a Ferenc József viz biztos és rendkívül kellemesen ható hashajtó s ezért sérvbajoknál és prostatabetegségeknél is ajánlják. A Ferenc József keserű viz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható.

— Rerum Novarum-ünnep UngvAron. Ungvárról jelentik: Az ungvári női Mária Kongregáció „Kát. Leány Klub'* alosztálya a prágai Prohászka Kör felhívására a közelmúltban nagyobbezabáeu Rerum Novarum előadást rendezett. Az előadás az ungvári katolikus kulturházban volt s szónoka Antal Miklós reálgimnázium! tanár, a közismert hitszónok volt. Előadásában részletesen ismertette a szociális kérdés lényegét, rámutatott a kapitalista társadalmi rend bűnös kinövéseire és magában a rendszerben rejlő hibákra. Majd részletesen ismertette a Rerum Novarum szociális tanításait s rámutatott azokra a szociális feladatokra, melyek ma mindenkire várnak. — Az értékes előadás után a hallgatóság nevében Fibiger Sándor dr. vikárius mondott köszönetét az előadónak.

Prága, jfulius 16. Az 1931. évi elemi csapások által okozott károk segélyezéséről szóló kormányjavaslat szenátusi vitájában Füssy Kálmán, a magyar nemzeti párt szenátora is felszólalt. A figyelemre méltó beszéd igy hangzott:

Ismét egy oly törvényjavaslatról tárgyalunk, melynek alapindoka a mezőgazdasági válságra vezethető vissza s amely mezőgazdasági válságról már nagyon sok szó esett ebben a gyülekezetben anélkül, hogy a szavakat tettek, a .segélyigéréseket beváltás követte volna. Annyi beszédet hallattunk a mezőgazdasági válságról hogy e téren újat már alig mondhatunk és a komoly, alapos segítségre irányuló követeléseink, indítványaink süket füleikre találnak.

De nem is lehet erről a tárgyról már sokat beszórni, mert sir az ember lelke, amikor a mezőgazdaságra nehezedő nyomort látja.

De nem beszédre, hanem gyors, elhatározó és nagyszabású tettekre van itt szükség, ha a mezőgazdaságot a végromlástól megakarjuk menteni.

Sajnos,

az előttünk fekvő képviselőházi határozat, amely az 1931. évi elemi csapásokkal okozott károk részleges segélyezéséről szól, ismét nem az az intézkedés, amit nemcsak a szlovén szkod magyar, hanem az egész csehszlovákiai magyarság attól a kormánytól elvárna, mely kormányban az állítólag agrárérdekeket védő cseh agrárpártnak van a legtöbb minisztere.

Hogy a javaslatot kellően értékelhessük, egy kis visszapillantást kell vetnünk a gazdasági válság s különösen a mezőgazdasági válság fejlődésére.

Sir a gazda lelke, amikor az aratás már befejeződött Szlovenszkón és megkezdődött a cséplés, a gépek zakatolnak sajnos, üres szalmát csépelnek, üre6 a zsák és üres a magtár, csak a súlyos gond váltja fel egymást, hogy mi lesz a jövőben.

A gazdasági válság története

A mai rettenetes idők bajai, amelyeket közönségesen gazdasági válságnak neveznek, a mezőgazdaságnál jelentkeztek elsősorban éspedig a szemestermés értékesítési válságában. A válság tovább terjedt az állattenyésztésre is, újabban az erdészetre és amikor a mezőgazdasági termelés minden ágában puszta ugart csinált, akkor a betegség átterjedt az ipari termelésre is.

A kisipart ugyan már régebben tönkretette a gyáripari termelés, most azonban sor került a gyárakra is. Szlovenszkő és Ruszin- szkó gyáriparát ugyan a kormány nyomban az államfordulat előtt tudatosan és szándékosan tö nkretette s ezzel bolse vizáit a a mun- kanéikJül maradt gyári munkások tömegeit, ma azonban Cseh és Morvaországban is kezdik ócskavasnak eladni a dTága gyári berendezéseket, mert nincs megrendelés, nincs munka.

Vagyis ma a mezőgazdasági és az ipari termelés egyformán súlyos bajiban szenved és egyik sem tudja, hogy mit hoz a holnap, remélhető-e valami javulás, avagy a végső pusztulásra kell-e mindnyájunknak készülnünk.

Tudjuk jól, hogy ezt az általános és az egész világon jelentkező hajt olyan kis tényező, mint amilyen a Csehszlovák köztársaság kormánya, nem tudja feltartani pusztító útjában, de tudjuk és azt joggal el is várjuk, hogy a kormány tehet oly intézkedésekéi, amelyekkel a válság fájdalmait enyhítheti.

A legkétséigbeejtöbb azután az, hogy a kormányban erre semmi alapos hajlandóságot nem látunk.

Amit a kormányrezsim tesz, az csak ideges, tervnélkiili kapkodás.

Már pedig a helyes munkatervet a válságnak éppen vázolt útja is megjelöli. Mint említettem, a válság a mezőgazdaságnál jelentkezett, tehát ha a kormány a bajokon segíteni akar, úgy

minden igyekezetét, minden képességét a j mezőgazdaság helyzetének orvoslására i kell beállítania. De ezt parancsolja a mezőgazdasági válságot tetéző az a körülmény is, hogy a természet, az időjárás szeszélyeinek kitett mezőgazdaságunkat ebben az évben az elemi csapások is megtépázták és ha néhány év előtt az volt a baj, hogy a gazda a kenyérmagot takarmányra volt kénytelen elhasználni, úgy ma ott tartunk, hogy a gazda ezidén még annyit sem arat, amennyire a családja eltartása céljából szüksége van s az őszi vetéshez szükséges magról pedig nem is beszélhetünk, mert ha esetleg a nagyobb gazdaságokban az meg is van, minőségileg oly silány, hogy kár alája a földet beszántani, mert hiszen jó termést nem hozhat.

Nincs haftérssst* tsrv

Hallottuk nőm egyszer, hanem nagyon sokszor, hogy az állam legerősebb támasza a földműves, akit ide köt a rög, miig a gyáros, ha sorsa itt rosszul megy, Romániában vagy Jugoszláviában üti fel a sátorfáját és többé nem fizet adót a csehszlovák köztársaságnak. A földműves azonban nem mehet el sehová, ide köti a föld. Való igaz tehát, hogy az állam legerősebb támasza a gazda. Méltányos dolog volna, hogy az állam a bajbajutott legjobb adófizetőjén elsősorban segítsen, nemcsak jjzért, mert a gazda viseli a mai idők keresztjét a leghosszabb idő óta, hanem azért is, mert ha a gazda talpraáll, a garast nem veri a fogához, hanem iparcikkeket vesz és ezzel a gyáripari termékek értékesítését elősegíti.

Ezek meggondolásával nem hagyhatjuk szó nélkül a kormánynak azt az esztelen kapkodását, amelyet éppen most is látnunk kell.

A gyáripar sok százmillióra rugó kiviteli hitelgaranciában kap segélyt arra a célra, hogy a társadalmi rend halálos ellenségeinek az orosz bolsevikieknek olcsó gépeket

szállíthasson.

Annak az Oroszországnak, amely a rabszolgasorsba sülyesztett munikástömegekkel előállított gabonával évek előtt igyekezett lenyomni — nem sikertelenül — a gabona árait, egyediül és kizárólag csak azért, hogy Európában szerteszét gazdasági nyomort, ezzel általános elégedetlenséget keilitsen, hogy forradalmak támadjanak, amelyekben azután a kommunizmus ördögi terveit megvalósíthassa.

Ez az Oroszország most két három éves hitelre újabb gépeket akar vásárolni és hogy ez megtörténhessék, a csehszlovák állam garanciát vállal azért, hogy a szállított gépek

Én nem tiltakozom az ellen, hogy önök a cseh iparukat ne hétszázmillió garanciával, hanem tizszerannyival is segélyezzék, de előbb adják meg nekünk, gazdáknak a jussunkat. Mert ha az államnak telik, hogy félmilliárdos hiteleket garantáljon a szovjet javára, ugy meg kell, hogy találja a módját annak is, hogy ezt megelőzőleg legalább annyi garanciát biztosítson a belföldi mezőgazdasági hitel megszervezésére, mert a hitel ugy kell a gazdának, mint egy darab kenyér.

De ennél a hitelnél az állam kockázata a lehető legcsekélyebb volna, mert hiszen annak teljes fedezetéül szolgál mindig a gazda egész vagyona és a gazdának a földhöz kötött személye is, inig az Oroszországba szállított gépek árának nyomát bottal ütheti majd egyszer a ezállitó és a hitelt garantáló csehszlovák állam is.

Gazdáink gépvásárlása

Itt aztán eszembe ötlik egy másik gondolat is. Nemcsak a’szovjet, hanem a mi gazdáink is vásároltak évek előtt gépeket, traktorokat, arató-, cséplőgépeket és sok egyebet. A gépet, ■készséggel adta a kereskedő és a gyáros a jó gazdának. A földműves, szükséges dolgokat vásárolt. hogy lépést tarthasson más államok olcsóbban termelő gazdáival. Most aztán az történik, hogy . •

a gyár a hitelbe vett gép árát tüzzel-vassal behajtja, mert a gazdának készpénze nincs,

árát hetven százalékig megfizeti a gyárosnak, ha Oroszország nem fogja a számlákat kifizetni. Hát ez egyenesen hajmeresztő őrültség akikor, amikor a pénznek bent az országban is ezer helye volna. A kiviteli hitelgarancia javaslat indokolása ugyan azt hangoztatja, hogy a belföldi gyárakat megrendelésekhez és igy a munkásokat munkához kell juttatni, ami nagyon helyes, de kérdem:

miért fizessen a csehszlovák állaim az egész mai világrend legnagyobb ellenségeinek, a belsevikieknek a megrendeléseiért, és — ha erre van pénz — miért neim termel olcsóbban az ipar az államse- “géllyel a belföldi mezőgazdaság részére. Hiszen régi követelésünk^ hogy adják olcsóbban a gyárosok a mezőgazdasági gépeket, a ruhaneműt és akkor mi gazdák nem bánjuk, ha még jobban lemegy a gabona ára.

A'asnlzsiis-fSrvéRF^vaslat

És amikor azt látjuk, hogy a kormány olyan könnyelműen dobálózik a külkereskedelmi- hitelgarancia százmillióival, amelyen kei két három év múlva megint csak nekünk, gazdáknak kell megfizetnünk — adja Isten, hogy rossz jós legyek —, akkor a mi kormányunk nem rösteli magát és a mező- gazdaságunk segélyezésére ötven millió koronáig terjedő, az érdekeltek által megszerzendő hitelhez három százalékos kamatsegélyt ad, ami az egész ország mezőigazdái számára évi egy millió 500 ezer korona segélyt jelent. Ha figyelembe vesszük, hogy az előttünk fekvő javaslat szerint ezt a segélyt tizenöt, éven fogja adni az állam, ugy a 15 évre 22 és fél millió korona a segély ugyanakkor, amikor az Oroszországnak szállító iparnak két három éven belül az állam a vállalt garancia szerint 600— 700 millió koronát kénytelen majd kifizetni.

Vagyis: a saját mezőgazdaságunk istápolásá- ra 15 évre 22 millió, a hosevikiek gépszálli- tására három éven belül 700 millió!! — ez a csehszlovák kormány számtana.

M-ég rettenetesebb ez a különbség, amely- lyel a kormány a gyáripart a mezőgazdaság rovására előnyben részesíti, az előttünk fekvő javaslat második paragrafusának intézkedésében, amely arról szól, hogy az állam 5 millió korona erejéig garanciát vállal mező- gazdasági kölcsönökért. Vagyis

az állaim főtámaszát jelentő földműveseknek ötmillió garancia, ugyanakkor az egész európai társadalmi rend legnagyobb ellenségeinek 700 millió garancia. Hát nem égbekiáltó megkülönböztetés ez? A saját embereinknek alamizsnát, ellenségeinknek fejedelmi adományokat osztogatni!

Megszervezendő a hosszú lejáratú gazdasági hitel

dobszóra kerül a néhány év előtt megvett cséplőgép és traktor és mert az árverésnél vevő nincs — ki is árverelne pénz nélkül —, a kereskedő, a gyáros a vételár tizedrésze ellenében váltja vissza a gépet, a többit pedig bekebelezve hagyja a gazda birtokán.

Már most- a szerencsétlen földművesek se gépe, se pénze, csak egy csomó adóssága az ingatlanain, amit talán a gyerekei sem lesznek képesek letörleszteni, ha ezek a rettenetes idők jobbra nem fordulnak.

Miért nem vállal az állam ezekért a saját gazdáiért garanciát a gyárosoknál, a kereskedőknél, hogy ezek nyugodtabban várják meg az idők jobbrafordulását és türelmetlenségükkel ne juttassák koldusbotra az állam szegény „legfőbb támaszait".

A kisgazda csak választások idején jó a csehszlovák pártoknak, amikor mindenfajta igézettel igyekszenek megvásárolni a lelkiismeretét, hogy az önkényuralom minél jobban megalapozódjék. De amikor a gazda Juldoklik az adó 'Ságok árjában, akkor a kormányhatalom hátat fordít, a veszélyben levőnek és a társadalmi és erkölcsi világrend legnagyobb ellenségeinek, a bolsevikieknek a segítségére siet. Pedig

a mi erkölcseink azt parancsolják, hogy a fuldoklónak a saját életünk veszélyeztetésével is segítségére kell sietnünk, a kormány azonban letért ennek az erkölcsnek az útjáról aJk-