Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-02 / 148. (2665.) szám
^PaVöAI-TVWx-^AR-Hl RJj&E? 1081 juliiig 2, csii törfrffk. .-.. jw^oaj Ötátrafüred, junius végén. Teljes pompájában ragyog a Magas Tátra égbe nyúló ormai fölött a nyári nap és bearanyozza a begyeket, a fákat, az otátrafüredi sétányokat s a nemesen gondozott park szin- pompás virágait. Éietetadó melege már a kora reggeli órákban kicsalja a Tátra vendégeit, akik máris igen nagy számban népesi- tik be a fürdőtelepeket, a szabadba, a begyek közé, ahol zerge kúszik a sziklákon, gyorsan rohanó patakok és vízesések zengzetes muzsikája tölti meg a levegőt, sas kering az itt oly szinte kézzelfoghatóan közeli fehér bárányfelhők alatt és ahol olyan nagyszerű kékséggel borul az ég a tájra, mint talán sehol egyebütt. Az idén mintha még több lenne a természetimádók száma, akik a Magas Tátrában adtak egymásnak találkozót, mint egyébkor, mert régen láttunk annyi a hegyek belsejébe kutatni és látni induló vendéget a Tátrában, mint ebben az esztendőben, a tátrai nyári szezon küszöbén. Német- országiak, angolok, szudétanémetek, magyarok népesítik be már most is a tátrai fürdő- telepeket és a számuk, különösen Ótátrafüre- deu, a Magas Tátra legrégibb és központi fekvésű üdülőtelepén, de Ujtátrafiireden, Szépiákon és Matlánházán is, napról-napra nagyobb lesz. Akik attól tartottak, hogy az általános gazdasági krizis hatásai a Magas Tátra ezidei látogatottságának csökkenésében fog megmutatkozni, kellemesen csalódtak. A Magas Tátra vonzóereje, amely a természeti szépségek ragyogó pompájának és gazdaságának a kultúra követelményeinek legmesszebbmenő mértékben való kielégítésével itt olyan szerencsés párosulásán alapszik, ma már olyan nagy, hogy még a nagy nincsfelenség és pénztelenség se képes a nyári Tátra vendégéinek számát lecsökkenteni. Mert aki egyszer itt volt, az mindig újra visz- szavágyik ide. Megfogja az a különleges és talán sehol egyebütt a világon nem tapasztalható vonzerő, amely a Magas Tátra sajátossága. Nincsenek szavak, amelyek eléggé érzékeiteken tudnák azt a pazar szépséget visz- szaadni, amellyel a Magas Tátrát a Teremtő megáldotta és nincs festő, akinek az ecsetje úgy tudná visszaadni azt a rengeteg változatot, amellyel a Magas Tátra mindig más és más formában mutatkozik. Szinte pillanatról- pillanatra változik ennek a hegységnek az arculata, hegyormai hol barongós ködbe botml- tan, hol a napsugarak aranyos ragyogásában tárulnak elénk, erdei most sötétzöldbe burkoltan, majd éles világosságban látszanak, völgyeibe kékesszürke felhők buknak le, hogy a másik pillanatban már azúrkék ég alatt tárják fel vadregényes sziklacsoportozataikat és kristálytiszta vizű, mély tavaikat. itt a zöld tó vizéből ragyog fel előttünk a legendás karbunkuluskő szemotveszejtő fénye, ott a Barát áll őrt fenyegető fenségével a hegyek kincsei fölött, amott a völgybezuhanó vízesések moraja tölti nmg a levegői. megint másutt kanyargó erdei utak itiis árnyéka vesz körül bennünket, hogy azután ismét a sziklarengcteg grániterdeje lepje meg a Tátra belső, misztikus világát szemlélőt. Mindezt látni kell, átérezni ennek a leirba- Uitlanul sok pompának isteni eredetét és őserejét. És aki egyszer látta, aki szótlan bármi lattal és áhítattal telve állt a sok tér meszeli csoda előtt, az soha elfelejteni nem tudja, abban mindig újjá lesz a vágy; megint egyszer a hegyóriások tövében állni és a hegyek között bolyongani. Ezért és mert a tátrai fürdők minden tekintetben azon vannak, hogy a Tátra vendégeinek az ittartózkodást minél kívánatosabbá, kellemesebbé, szórakoztatóbbá és olcsóbbá tegyék, ezért érthető, hogy a Magas Tátra nem érzi meg azt a nagy gazdasági krízist, amely most a világot uralja. Azért és mert a Tátra az utóbbi években egyenesen divattá is vált. jönnek ide évente ezrei a vendégeknek mindenfelől, ezért vannak például ötátrafüred nek mindig nagyobb számban vendégei még Angliából is, ahol mindig ki- terjedtebb lesz a Magas Tátra barátainak a szánna és ezért lesz az idei nyári szezon is éppen olyan kiváló, mint az elmúlt esztendőkben volt. Pedig még mindenütt és mindenki számára nincs is felfedezve a Magas Tátra. Még mindig vannak K őzé peu ró pában is emberek, kik hallottak ugyan valamit arról ,hogy van egy Szlovénszkó nevezetű országrész Csehszlovákiában és van annak egy páratlan hegysége: a Magas Tátra. Ilyen halvány ismerettel jött ide az a három neves újságíró is — egy frankit! rli. egy prágai és egy ni&hrísoli-ostraui —, akik éppen e napokban járják be a Tátrát és a Szepességet. És annyira megfogta őket ennek a vidéknek a sajátos zamata és különleges szépsége, hogy életük legnagyobbszerübb élményének és legmaradandóbb emlékének mondták tátrai tartózkodásukat. Ez a titka a I I[ •, népszerűségének és annak a szeretet- nmclvcLa hegyvilág irányában minden beszél és mélyenjáró, lélekbe szívódó hatásával maga szerzi meg magának a legjobb propagandistáit. A három újságíró megrendülve járt a sok természeti kincs között és elragadtatással nézte végig mindazt, ami titt a sze- pességiek szorgalmas hangyamunkája, Tátra- szeretete és áldozatos tevékenysége a fürdő- kultura terén teremtett. És még ma is teremt, mert éppen most nyílt meg a Zipser Heim néven Tátralom- nicon alkotott uj épület, amelyet a kakas- lomnici úrbéres község létesített. Egészen uj fürdőtelep létesül a kakaslomnieiak munkája révén Táíralomnic határában, egyik villa a másik után foglalja el a helyét és a koronája ennek a fürdőid kodásnak a Zipser Heim. amely újabb bizonyítéka annak, hogy a szepességi nép milyen rajongással csüng a Magas Tátrán. Paraszti emberek a kakaslomnici úrbéres község tagjai, sürüvérüenk és nehéz megmozdulásnak, bizonyos konzervativizmus jellemzi őket, mint a szepesi falusi népet általában és mégis megértik az idő hivő szavát, megértették, hogy a Szepesség jövője az idegen- forgalomban "rejlik, hogy a Magas Tátra természeti kincseinek az idegenforgalom emelése révén való gazdasági kihasználása az az erő, amely ennek a népnek a helyzetén javíthat és úrbéres községi elnöküknek, nemzetgyűlési képviselőjüknek, Nitsch Andornak kezdeményezésére nemcsak villatelkek parcellázása révén, hanem saját nagyszabású és modern üdülőhelynek, a Zipser Heim-nek az áldozatos megépítésével szolgálják azt a gazdasági elvet, amely az idegenforgalomban teremti meg a Szepesség népének uj és— mint az eredmények mutatják — kedvező bevételi és megélhetési forrását. Amivel egyúttal természetesen nagy szolgálatot tettek a Magas Tátra további fejlődésének • is. Pünkösd óta, amikor a nagysikerű nemzetközi tátrai orvoskurzus, ez a ma már európai hirü és állandósult intézmény, lezajlott, több olyan eseménye volt a Tátrának, amely az általános figyelmet ideterelte. Ezeknek az eseményeknek a színhelye Ótátrafüreden volt, amelynek igazgatósága régi tradícióihoz híven állandóan gondoskodik arról, hogy a tátrai élet változatos és eseményekben gazdag legyen. A Kassai Atlétikai Club nagy nemzetközi vivóversenye rendkívül jelentős és érdekes sportesemény volt, amely egész Középenró- pa vivósportot űzőinek és annak a széles társadalmi rétegnek, amely ennek a nemes sportnak barátja, teljes érdeklődését váltotta ki. Éppen most van a Kárpátegyesület tenniszrersenye folyamatban a tátrai bajnokságokért. Ez az a verseny, amely Szlovenszkó és Ru- szinszkó, valamint Morvaország és Szilézia legjobb tenniszjátékosait egyesit! és amely azért is örvend olyan nagy kedvességnek, mert Ötátrafüred igazgatósága ennek a versenynek az alkalmával is, mint minden egyéb ilyen alkalommal, gavalléros vendégszeretettel látja el a résztvevőket. „Az őtátraifüredi sportversenyeknek kétségtelenül középeurópai jelentőségük van és a sok érdemnek, amelyet Ótátraíüred a Magas Tátra fejlesztése és közkedveltté tétele körül szerzett, egyik nem kis jelentőségű része az a szeretet és áldozatkészség, amellyel ennek a fürdőhelynek az igazgatósága a sport minden ágát a Magas Tátrában istápolja. Ótátrafüreden a nagyszerű fekvésű, luxu- riózus és kiválóan vezetett Grand Hotel, a Hoeptfner-ház és a Tátra-szanatórium már- most is számos nevezetes és a közéletben nagy szerepet játszó egyéniséget lát vendégül, ugyanúgy, mint a grandiózus Palace-sza- natórium Ujfüreden. Gubr dr. nagyhírű szanatóriuma Tátraszéplakon és Matlárháza elsőrangú s za n a tó r i u m - száll o dá ja. Péter és Pál napján megnyílt a Táfralom- nici Zipser Heim is és ezzel újabb szép épülettel cs vemlégbeíogaüóhellyel gyarapodik a Magas Tátra, ahol most is sok építkezés folyik, hogy a folyton szaporodó vendégsereg megfelelő elhelyezést nyerhessen. A fürdők mind elkészültek már — mint már mondottuk — a nagyszerűnek Ígérkező szezonra, Ötátrafüred igazgatósága sok uj szórakozási alkalmat nyújt a vendégeinek, amelyek kedves meglepetéseket fognak tartalmazni és strandfürdőt is épített, amely egy már régen érzett hézagot tőit ki és amely a szabadban való fürdést is lehetővé teszi a Tátra vendégeinek, ótátrafüred- nek ez a nagy agilitása természetesen még jobban fogja erősíteni azt a jó hírnevet és kedvességet, amelynek a Tátra örvend. (n. v. dr.) / RIVIÉRA Irta: MÁRAI SÁNDOR Japán család A kupéban, ahová betévedtem, háromtagú japán család utazott végig a francia Riviérán, Olaszország felé. Japán papa, japán mama, s ennek térimé szeles következménye, hogy a kisleány Ls japán volt. Előkelő japánok voltak. A papa sokkal jobban beszélt franciáiul, mint a kaluz, az ellenőr, az éthordó — mig ezek tájszóláissal beszéltek, párisi argóival vagy normandiai csámosogassa!, a papa Sorboune-ifranciuságot beszélt, enyhén keverve csak egy kis szentüliMlyiuti nyegleséggel. Máskülönbem Bülow memoárjait olvasta. Kezeügyéiben, mindenesetre, Hux- ley egy angolnyelvü könyve heveri. Sötétszürke saocot viselt, halványzöld selyem- nyakkendőt, világosbarna, könnyű és finom bőrből készített lábtyüket, s a szarvasbő r- keztyüt egész utón nem húzta le kezeiről. A mama, gyönyörű és fiatal japán mama, az ablaik mellett ült, puha filokalapijáról félar- oára fekete fátyolka butloitt alá, fényes, ferde, fekete szemei azzal a kemény fénnyel villogtak a fátyol mögül, ahogy csak egészein nagy drágakövek tudnak fényieni, merev ragyogással, mint a briillián.sok. Kötött szürke kiis utikosztóirnöt viselt, minden jel sze~ dmit a legelőkelőbb párisi cég műhelyéből valót, kigyőbőr topánkát és Duvernois uj reglényét olvasta, a „Hortensia testvéreket". A japán lányka nem olvasott semmit, mert miég egészen kicsi volt: mint egy miniatűr kis sárga dáma, amilyet oocidentállie szalonok dívány sarkaiban szokták por cellámból és selyemből elhelyezni, rendkívül jólnevel'ten ült szemközt a mamával, s időnként selyemlegyezővel büsölte magát. Az egész családnak élénk kölnivíz szaga volt: a mama negyedóránként kinyitotta antiiflopbőr- utiitáskáját, egy csiszolt üvegből, mely a legdrágább párisi parfüm-gyár márkáját visel te, narancs illatú kölnivizét csöpög tetett keszkenőjére, s meg törölte a baby homlokát. Egymással nem beszéltek a hoisszu utón egy szót sem, csak a nuri&e-el, aki egy alsóbb vasúti osztályon utazott, ezzel a sovány angol vén leánnyal, aki a nagyobb állomásokon tisztelettélljeaen, megjeleni: s halkan érdeklődön, angolul, hogy úrnője nem parancsol-e valamit? A hölgy cigarettázott, s az Dunbíll-pipábÓl egy kevés dohányt Fekete japán veit, halántékán kisisé már őszült: rendkívül előkelő ember lehetett, nagy- kereskedő, vagy diplomata, nem tudom. Csöpögtek az occidentális kultúrától. Láthatóan mindent jobban tudtak Európáról, mint én: tudták, hogy Berlinben, Londonban éls Parisban, Rómában, és BécSben hol lehet jól ebédelni, hol lehelt kényelmesen lakni, milyen múzeumokat érdemes megnézni, ismerték az eldugott bretagne-i templomokat, a kopenhágai porcellán előnyös beszerzési forrásait, CoCteau legújabb könyvét, s valószínűleg sirvafakadtak, miikor a Temipstból vagy a Tiimels-ből hírül vették, hogy a müncheni üvegpalota leégett. Bárgyuan néztem őket, áhítattal. Oly európaiak, tulkulturál- tak, modernek, elegánsak, diszkrétek, jólneveltek, müveitek s up to date voltak, hogy restelleni kezdtem magam. Mindem, jel szerint millió olyan dolgot tudtak Európáról, fölényesen s a beavatott biztonságával, melyekről nekem sejtelmem sem volt', soha ueim is lesz. Biilo'W emlékiratait olvasta a papa b időinként kis aranyoeruzáVal széljegyzeteket csinált a könyv margóján, valószínűleg helyesbített, ahol a kancellár tévedett. Nem tudóim, hogy van-e oiccidentális kultúrám, de ha van, én mindenesetre papucsban járok benne, ön tudatiamul, tomposam és otrombán. Bevallom, nekém nem olyan fontos, hogy miéig ez esztendőben elolvassam Bülow memoárjait, s nem fakadtam sírva, mikor az üvegpalota leégett, hanem örültem, hogy a sznobok most jajonga- mi kezdenek majd, — ugyanazok a sznobok, akiknek egy szavuk nem volt, mikor a Volga mellett emberek milliói ébemhaltak. De ezek itt, ezek a japánok, lakkcipőben jártak, mindent tudtak, és hasonlíthatatlanul euró paiahlbiak voltak, mint a kalauz, a nurse, az ellenőr, az éthordó és én. Chaptiniáda Az egész partot végig bizonytalanná teszi, itt Chaplin, nem lehet tud ni, melyik fügefa mögül lép eléd, világosszürke, csíkos nadrágjában, feszélyezett arokiifeje/éssel, mint aki bátorítani akarja a világot, hogy nin csen semmi baj, nemi kell azért elájulni, ___,1. U __ m.__1 ti — ± ------ --i..r . • V _ I va laki el akarna ájulni, de a maga részéről ezzel a nyájas és személytelen vigyorral biztosit, hogy nincs semmi! ok erre, ő is Csak egy egyszerű ember, mint a többi, s ha végeredményben meg is lehetne érteni, hogy most rögtön sir valf akadsz és elterülsz a földön ijedelmedben s meghatott ámulatodban, ő nagyon kér, hogy ne tegyed ezt. Ezzel az arckiíejezéssel járkál inkognitóban a Riviérán Chaplin. Tudniillik őt annyit bántották, Parisban, Bari inben és Londonban, a kellemetlen újságírók, akik kizárólag abból élnek, hogy őt, Chaplint, lépten-nyo- mom kiíkürtölik a világba, hogy merre jár, mit ebédel és kivel beszél, s a tömeg any- nyiszor ostromolta a hotel előtt autóját, hogy igazán kérnie kellett a világot, a sajtó utján,, hagyják őt békében. Neki ez az egész világhír és ismertség terhes, — ő legszívesebben egy kis faluban élne ismeretlenül, mint például itt a Riviéra partján, ahol fixet kap ugyan azért, hogy egyáltalán itt vau, de egyelhet nem is szabad tudni és megírni róla, csak, hoigy ő van itt, Chaplin Így járkál itt, szegény. A publikum persze érzi ezt, kissé meg is szokták Chaplin itt- | létét, senki nem törődik vele, akárhol jele>- í nik meg, nincsen csoportosulás, a nők nem j ájulnak el, a esendőr-ségnek nem kell közbelépni, az újságírók nem rohanják meg, végre elérte, amit akar, mert üt a lehető legkevesebbet lorgnozzák és zaklatják. így látni aztán őt, inkognitóban, amint unatkozva ődöng a s-zük uccákon és a kikötőben, s délután és este táncol csehszlovák menyasszonyával a kaszinóban, s éjjel pezsgőzik a bárban, anélkül, hogy külön hadihajókat é's világítótornyokat kellene felszerelni testi épsége megóvására. Itt jön Chaplin, aki ide van szerződtetve, mondják az emberek, ha meglátják valahol, — s miután gyakran jön, már nem is mondják. Chaplin ezért nagyon hálás. Állandóan mosolyog, bátorítólag. Ha belép valahová, ezzel az üres és személytelen mosollyal néz körül, — s bár senki nem néz már oda, Chaplin ezzel a tehetetlen, gyámoltálán, lefegyverző mosollyal lépdel végig az asztalok között, mint aki bocsánatot kér s mindenkit felszólít, hogy tegyenek úgy, mintha ő iit’t sem lenne. Hetek óta figyelem, s ebben a gépies mosolyban, úgy vettem észre, utóbbi időben egy kis csodálkozás is vegyül, hogy az emberek ilyen tökéletesen engedelmeskednek óhajtásának, s ilyen osodólatosan tesznek úgy, mintha észre sem vennék. At emberek tudják, hogy Chaplin pénzért és reklámból van iifct, hogy mindem mozdulata, ha nézik, táncol vagy vakarózik, reklám és piénzt ér, — tudják és engedelmeskednek óhajának, respektálják iinkognit ólját. Ahogy csak akarja. Száz százalékig. Talán valamivel intenzivebben is, mint a managernek tétszik. Mindenesetre, igv inkognitóban iá, <5 itt a sztár. Az ember sosem tudja, miikor találkozik vele- Utolsó filmje zajos világsiker kö- zepétte bukott meg, de ez nem jelent már semmit. A figura, a rougyois csavargó, él és élni fog mindenkinek, aki egyszer látta, s valami enyhe melegséget vitt el e figura láttán emlékbe. A figura a valóságos Chaplinnel szembeállítva persze megnő, óriási lesz, mint egy mithosz hőse, — de nem veszít-e a művész mindig müvével szemben? Ismétlem, Chaplin inficiálja a tájat'. Ma ezt láttam meg: megjelent délben a strandon egy rongyos, öreg ember, tomposán, toproingyos nadrágban, ing nélkül, halászsapkával fején s lábain óriási Chaplin - oipöklkel — ezeket a cipőket végül is nem Chaplin találta fel, ő csak lanszirozta, hanem Made in Nyomor. Az ember lassan, cammogott, megállt az egyik pad előtt a sé-. tányon, gondosan megnézte a padot, fejét, csóválta, rongyos nadrágja zsebéiből előhúzott egy piszkos kendőt, körülményesein megtörülgetté a padot, a kendőt a nyakába kötötte, aztán helyet foglalt a megtisztogatott pádon, cigarettát csavart, füstölni kezdett., keresztbevelee lábalt ős elégedetten bámult a napsütésbe... Öreg mond ion ál is koldus volt, aki egészen biztosan nem hallott soha Chaplin felől... de a jelenetei lö- kéleteseu játszotta meg, a nadrág-féltés ős padtisztoga tás tökéletes Qhapl i n-jelenet volt, egy árnyalattal szinte meggyőzőbb, mint a Város fényeidnek akármelyik jelenete... Mégiscsak Wikle nak lesz végeredményben igaza: az élet Utánozza a művészétét. — Osztrák bélyegek írók arcképévé!. Pécsből jelentik: Az osztrák postaigazgatóság iisz- sze] újabb sorozat jótékonyról u bélyeget fog kibocsátani híres elhunyt osztrák Írók a lekéMegkezdődött a Magas Tátra nyári szezonja 4
