Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-15 / 158. (2675.) szám
már állami vezetés alá (került. A munka n élküli ség a múlt év végén- a német birodalmi statisztikai hivatal szerint a következő képet mutatja: j ll Íil s S « a Németország 4.90 7.7 15.1 Egyesült Államok 7.50 6.1 14.0 Anglia 2.70 6.1 12.1 Franciaország 0.35 0.9 1.5 Sdiweiz 0.02 0.6 1.2 Belgium 0.12 1.5 3.5 Hollandia 0.14 1.7 4.4 Svédország 0.08 1-3 3.0 Norvégia 0.03 1.0 2.4 Dánia 0.07 2.0 4.8 J Olaszország 1.10 2*7 5.6 Ausztria 0.34 5.1 9.2 Csehszlovákia 0.40 2.8 6.2 Finnország, Balti államok 0.03 0.4 0.7 Lengyelország 0.30 0-9 1.8 Magyarország 0.12 1.4 3.0 Jugoszlávia 0.01 0.1 — Románia 0.05 0.2 — Kanada 0-12 1.2 8.8 Ausztrália 0.21 3*3 7.8 Ujseeland 001 0.6 — Ezek (szerint a nyilvántartott munkanélküliek száma Kiina, India, Dél- és Közép- amerika, valamint Délafrika figyelembevétele nélkül is eléri a 22 milliót. A munkanélküliséggel együtt jár a termelés csökkenése, amely a londoni „Economist” szerint a következőképen alakul: A nemzetközi termelés csökkenése: 1924 = 100 1927 1928 1929 1930 I. 1930. II. 1930 III. 1930 IV. Németország 145.1 144.9 147.5 135.8 130.0 117.0 114.7 Anita 106.8 105.5 111-8 110.9 103.1 99.4 99.0 Franciaország 100.9 116.6 1 27.5 131.9 132.3 128.7 125.0 Svédország 110.6 105.8 1 29.8 143.3 128.8 121.2 117.3 Egyesült Államok 111.6. 116.8 1 25.3 110.5 109.1 97.2 89.1 Kanada 134.5 149.1 166.4 149.2 150.7 136.5 129.1 Megállapíthatjuk, hogy Németországban, Angliában, az Egyesült! Államokban és Kanadában a válság 1929-ben kezdődött. Németországban a termelés 20 százalékkal, Angliában 12 százalékkal, az Egyesült Államokban 29 százalékkal csökkent. Svédországban 1930 első negyedéig emelkedett a termelés, de az év végéig visszaesett 18 százalékkal, csupán Franciaországban tapasztalhatunk egész lassú lemorzsolódást, amely az év végén meghaladja az 5 százalékot. Az államháztartásokban is jelentkeznek a gazdasági válság következményei, melyeket íi; március hó folyamán a következő összegekre becsültek, de amelyek azóta lényegesen emelkedtek: Egyesült Államok 25.200 millió K5 Anglia 3.800 „ „ Németország 10.400 „ „ Franciaország 3.000 „ „ Olaszország 1.840 „ „ Csehszlovákia 1.000 „ „ Románia 400 „ „ Ausztrália 2.240 „ „ Ujseeland 200 „ „ Délafrika 200 „ „ Kina 200 „ „ Holland India 4.800 „ „ Argentin! a 9.600 „ „ Az államok bevételei mindenütt csökkennek a munkanélküliség emelkedésével, egyrészt az adóbevételek visszaesése, másrészt a munkanélküliek támogatására fordított összegek által. De a dolgozó lakosság teherbíró képessége is sok helyütt végső határához közeledik. Az államok akkor a leggyengébbek, amidőn a legerősebbeknek kellene lenniök. Az egyes államok kereskedelmi eladósodása a következő képet maitatja: Milliárd csehszl. koronában: P £ ADÓS lg | « f # 5 CD dl >, J g vg bfi—; -1 m *ö W •< < O és Egyesült Államok — 80 80 Európa 240 48 288 Latin-Amerilka 192 312 504 Kanada 120 ' 80 290 India — 96 96 Kína 32 48 80 Maláj-szigetek — 40 40 Japán 8 16 24 Ausztrália 8 160 168 Délafrika — 80 80 Egyiptom — 32 82 összes befektetés 600 992 1592 Ezekiben az összegekben a politikai tartozások nem szerepelnek, valamint hiányoznak Franciaország külföldi követelései is, bennük foglaltatnak az állami- és magántartozások és a részvény érdekeltségek. Háború előtt az Egyesült Államok külföldi követelése 160 milliárd csekkorooára, Angliáé ci-rca 700 milliárd esetik oroméra tehető, úgyhogy a háború befejezése óta az adós államoknak ezen két hitelező áll-am újabb 800 milliárd csebkoronát hitelezett. Ez nem jelent kevesebbet. mint hogy azt az összeget, melynek kihelyezéséhez előbb száz évre volt szükség, most a hitelező államok 10 év alatt kapcsolták bele az adós államok közgazdasági életébe. A súlyos eladósodás következménye, hogy az adósságoknak átlagos 5 százalékos kamatoztatása mellett a hitel-ező államok minden lakosa az adós államoktól fejenként és évenként 600 korona, 7 százalékos kamatoztatás mellett 800 csekkorona járadékot élvez. Ha egy munkáscsaládot Németországban minimálisan 3 főre számítunk, akikor annak évi külföldi kamatterhe 800 és 1200 korona között ingadozik, a délamerikai ültetvényeken dolgozó egy-egy családot 6 tagúnak véve, ugyanezen teher 1600 és 1800 korona között mozog. Tanulságos Délamerika államainak eladósodása: Részletek Dobrénszky János képviselő beszámoló beszédéből Eperjes, julius 14. „Nagyon nehéz nyilatkozni a haladásról ott, ahol visszaesés van, beszámolni parlamenti munkáról, ahol érdemleges munka helyet Augias istállóját kell alaposan kiseperni, reményfáklyákat gyújtani ott, ahol a korhadt telkekre áthataílan sötétség borult és a mai közéleti állapotokért egyeseket felelősségre vonni, amikor egész pártokat kellene parlamenti vizsgálóbizottság elé állítani, nem pedig egyes ad hoc kiválasztott bűnbakokat. Hiszen önmagukon hordják a Kain bélyegét, mely alatt csak úgy csurog a testvérvér és a szegénység izzadása. Legújabban már egész világosan kifakadt a régi kelevény, ami azt bizonyítja, hogy a meg nem gyanúsítható kezeken kívül bizonybizony korrumpált kezekben is vergődött a mi sorsunk. Mert hiszen az egyes koalizált pártok kezdettől. fogva törvénytelen módon összeharácsolt milliók és províziók segítségéve] kaparitották magukhoz a hatalmat. Ezért inficiálva.volt nemcsak a parlament, mint a közélet szívverése, de maga az egész hatalmi kurzusunk is. A szónok a továbbiakban részletesen ismertette a „speciális városi” szeszpanamát, a zempléni Majláth-erdők osztását, a petro- leumpanamát, a földreformmal űzött manipulációkat, végül „a maga egész csúnyaságában, szinte vulkanikus dübörgéssel kitörő szén- szállitási panamát.” Majd szószer int a következőket mondotta Dobránszky: — Pártkasszákat duzzasztani Isten tudja honnan, ily módon a hatalmat kézben tartani, Isten tudja mennyi választópolgár igaz, őszinte s megfontolt bizalma helyett terrorral és telekvásárlással, ahhoz volt elég elszánt ember. Államunkat izolálni s felrúgni a kereskedelmi szerződéseket a legközelebbi szomszédunkkal, amelyre nem kisebb mértékben szorul a mi közgazdasági életünk, mint a szomszédoké mireánk, ahhoz éppen nem hiányzott a tuLontuli külpolitikai elfogultság és tapintatlanság;. Az egészséges idegeket és testi szervezeteket betegekké tenni az elviselhetetlen be- tegsegélyző terhekkel és szekatúrákkal, ahhoz éppen nem hiányzott nekünk egy percig sem a nagy apparátus. A sokféle hivatalban és állami alkalmazásban sincs hiányunk, amelyeknél maholnap, mint raritást lehet esz csak meglátni itt-ott a mieink közül is egyet, mint alkalmazottat, de a bajokon, a nyomorultakon, a bukottakon s általában a közgazdasági válságon segíteni, továbbá a forrongó kedélyeket lecsendesiteni és az elkeseredéseket megszüntetni, a társadalmi sebeket orvosolni, az igazságtalanságokat bölcsen, okosan és jóakarattal kiküszöbölni, mielőtt a polgári uralomnak mai tehetetlenségét és minden téren való komipromit- tálását felváltaná a forradalmi bolsevizmus, ehhez nem ért és nem is akar érteni a mai parlamenti többség. Ma a végrehajtók majdnem pőrére vetköz- tetik le az adózókat, de a megélhetésről ninos, aki gondoskodjék. Hóna alá nyúlnak a fuldoklónak és az ösz- szeroskadónak, de nem azért, hogy lábra- állitsák, fölsegiísék, hanem hogy akár szive alól is kikotorják az utolsó eldugott garast, mit gyermekei napi tejecskéje igényel. Lármázunk jobbra-balra a kisiparosaink érdekében, a felelet az, hogy Bafáék még tcbb- felő és miég számosabb ipari és fogyasztási cikkre kapnak koncessziót. Lármázunk, főleg a mi lesújtott mezőgazdáink érdekében, akik soha sem voltak olyan nagy nélkülözésben, gondban, pénzjövedelem és kereset nélkül, mint ma. Az agrárpárt után a mi gazdáink úgy mentek, mint a méhek a méz után, amíg a sok Ígérettől visszhangzott az egész Szlovenszkó. Most azonban látják, hogy még az olcsón nyert Földparcellák is egész a földig nyomják őket, mert, a terheket viselni és a kölcsönök kamatjait fizetni nem képesek. Az agrárpárt csak a máséból tudott előnyökéit nyújtani a mi gazdák özön* égiin k nők. önmagától azonban semmi }ót és hasznosat nem tud keresztülvinni a mi gazdaközönségünk megmentésére, amely a teljes csőd előtt áll! , Újabban, kivált nálunk keleten nagyon forszírozzák a halalom titkos ágensei az úgynevezett „Radikális gazdasági pártot” hangzatos Jelszavak alatt, tisztán azért, hogy a mi sáncainkat a falvakban szétrobbantsák, ezért nem a kormányt, mint minden bajunk felelős okozóját támadják és ennek mulasztásait, hanem főleg a mi pártunkat, mintha mi lennénk az okai a mai gazdasági válságnak, akik e tekintetben mindig a legélesebb kritikával éltünk a mezőgazdasági kormánypolitikával szemben, amely ennek a súlyos gazdasági kérdésnek elébe csak semmitmondó, kicsinyes kísérletezéssel ment eddig. De még azt a keveset i elgáncsolta és lehetetlenné tette a többi koalizátl párt nagy része. Az ugynvezett gabonamonopóliuni és kon- tingentáiás önmagában véve, még valamit segíthetne a gazdálkodókon, mert a gazdasági termény és produktumok árait bizonyos fokig stabilizálná, ennek becsületes keresztülvitele. Csakhogy a nyert szomorú tapasztalataink szerint végeredményben ezen rezsim mellett még erre is ráfizetnénk, mint erre nézve szomorú precedenst állított és szomorú emléket hagyott maga után az „Obilny ustavok” gyászos szereplése, valamint a spiritusz révén lestoppolt volt egész gazdasági politikánk. A monopóliummal kapcsolatban újból csak végnélküli uj hivatalokat, raktárakat és más előre nem látható institúciókat kellene felállítani, vagy ezek hiányában a versengő nagy terménykereskedések közül olyanoknak kezébe lerakni az egész gabonamonopólium ügyét, amelyek a hatalmi pártpolitika számára a leghasznosabbaknak bizonyulnának be. A mi gazdaközönségünk azonban csak tovább nyögne és vívná a maga éietfenntartási harcát szinte minden kilátás nélkül. Elsősorban tehát ne a felsegélyezési délibábokkal jöjjenek a mi eladósodott gazdáink elébe, hanem & közterhek tetemes könnyítésével, hogy uj adósságba ne kelljen nekik magukat verniük még az adók miatt is, amely terhek mellett is, valamint más százféle kiadás mellett a gazdasági produktumok többe kerülnek immár a termelőnek, mint amennyit a mostani bizonytalan árak mellett kap a maga kis felesleges gabonájáért állatjaiért, sertéseiért és más produktumokért. Jól van, legyen olcsóbb a liszt, a kenyér, a hús és más élelmiszer, de ugyanakkor arány- lagosan olcsó árfolyamon legyen kapható a gazdíasági felszerelés és egyúttal olcsóbb legyen a munka, a szolga, az adó, a vas, a biztosítás és más egyéb, ami a gazdát nyomja^ Végül rá kell mutatni még egy nagy anomáliára, mely az államilag zárlat alatt tartott 44 ezer holdu egyházi birtokok kezelésében 1928 óta mutatkozik. Csak tavaly nem kevesebb, mint 9 millió deficittel záródott le a gazdálkodás akkor, amikor még 1927-ben 7 millió aktívát mutatott a mérleg. Ezen őrületes gazdálkodás ellen a mi pártunk nemcsak a nyilvánosság előtt, hanem az illetékes helyen is tiltakozni kényszerült, annál is inkább, mert hiszen ezen egyházi birtokok tulajdonjogi helyzete egyáltalán még nincs tisztázva a Szentszék és a mi államunk között a hová- tartozás és illetékesség szempontjából. Aztán nyilvánvaló az is, hogyha ebben a tempóban és olyan avatatlan könnyelmű és hozzá nem értő gazdálkodás fog folyni ezeken a nagykiterjedésü birtoktesteken, aminőt eddig produkált valami Holub nevű cseh mérnök évi közel 170 ezer korona fix fizetés és egyéb, Isten tudja mennyi melléksáp mellett, akkor ez a hatalmas birtokállomány az óriási megterheltetésok nyomása alatt rövidesen elkallódik minden erőszakos szekularizáció nélkül is. Ennél a lelketlen gazdálkodásnál még a legkedvezőtlenebb bérbeadás is célravezetőbb volna, amennyiben legalább a birtokállomány maga nem menne rá. Valaki azonban ezekért a súlyos hibákért kell, hogy felelős legyen és minekünk lesz is gondunk, hogy ezt a felelősséget kicsikarjuk. Csakhogy a mai kétségbeejtő állapotokkal szemben ideje volna már az egész közvéleménynek nemcsak felhábórdui, hanem tenni is kellene és a kufárokat mind a megérdemlőit helyre taszítani. Fel hát a védelmi sáncokra — fejezte be beszédét Dobrtánszkv —, amíg nem késő s mnig azokat a felforgatók nem lepik el, mert máskülönben nemcsak legkiválóbb szellemi, kulturális és valiásorkölcsi értékeink. hanem a legszentebb egyéni szabadságunk és jogbiztonságunk is korskuxa kerül. Milliárd Ké-ban Kő Állam Egyes. Áll. Angliának összesen fejenként Guba 38.40 8.00 46.40 ' 6480 Mexikó 53.76 34.64 88.40 1600 Argentína 20.16 72.00 92-16 8480 Brazília 16.80 160.000 176.80 5760 Ohile 13.60 13.20 26.80 7120 Peru 5.80 4.80 10.00 1680 Venezuela 5-60 3.20 8-80 2960 Uruguay 2.00 7.60 9.60 5920 ' Columbia 8.80 1.20 10.00 1280 Bolívia 4.40 0.40 4.80 1600 Guatemala — 2.00 2.00 1000 Eqnádor, Paraguay 1.20 1.20 2.40 880 Többi Közép amerika 7.60 2.40 10.00 1440 Átlagosan: 5040 összehasonlításul Németországban egy lakosra jut politikai adósságok nélkül tartozás 1600 politikai tartozások figyeieanbevéfteiléve^ 1800
