Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-02 / 148. (2665.) szám
2 19-51 janin* 2, estttgrtSfc. Selmecbánya lakossága nagy manifesztációban tett hitet Szlovenszká autonómiája mellett Az országos keresztényszodaiista párt nagy népgyiilése a pusztulásra Ítélt bányavárosban — A gazdasági nyomor egyik fontos orvosszere a sziovenszkói autonómia — Szlovenszkót a szlovenszkéiaknak SeBtnecbánya, június 30. Péter és Pál ünnepén hatalmas manifesztációban demonstrált Selmecbánya és környékének szlovák lakossága az őslakosok jogaiért., Szlovenszkó autonómiájáért. A nagy népgyülést az országos keresztényszocialista párt rendezte meg, s a választótömeg spontán megnyilatkozása méltó válasz volt azokra a hetekkel ezelőtt Szlo- venszkószerte mesterségesen rendezett mani- fesztácáékra, amelyeken konkolyh intéssel akarták a Szlovén szkon évezreden át békés együttélésben, élő nemzetek sorait megbontani, ® köztük gyűlöletet szitán! A fajához és hitéhez ragaszkodó szlovák lakosság tesvérnemzeteivol együtt öntudatosan mutatott rá ezen az ünnepi népgyülé- een arra, hogy elsősorban az itt levő tengernyi baj orvoslását, saját jogai teljes kiélésének lehetőségét kívánja a hatalmon levőktől és e jogai kivívásáért folytatott küzdelmének egyenes útjáról nem hagyja magát letéritemi küláffllamok kizárólagosan belső ügyeibe való avatkozás által. Délután félnégy órára volt hirdetve a nép- gyűlés, de már jóval három óra előtt sűrű rajokban lepte el Selmecbánya és környékének nagyrészt szlovák választóközönsége a gyűlés színhelyét: az évszázados Selmecbányád vár oldalát s az előtte levő térséget, amelyet a gyűlés megnyitásakor teljesen meg is tötött. A népgyülésen résztvett Szüllő Géza dr. országos pártelnök és szövetkezett pártjaink közös parlamenti klubjának elnöke, Ric.hter János, a magyar nemzeti párt szenátora, Fe- dor Miklós keresztényszocialista nemzetgyűlési képviselő, Petrásek Ágoston tartomány- gyűlési képviselő, Salkovszky Jenő dr. a magyar nemzeti párt Ipolysági körzetének elnöke, Esterházy János földbirtokos, Aixinger László dr. országos főtitkár, Mihalik János surá- nyi gazdatiszt, Chilavy Mihály munfcáskikül- •dött a a tágabh környék valamennyi helyi szervezetiének kiküldöttei. A népgyülést Kadlec Antal, Selmecbánya városbirája, a keresztényszocialista párt ottani körzetének elnöke nyitotta meg szlovák nyelven. Melegen üdvözölte a párt vezérét, a testvérpárt vendégszónokát s a szónokokat, nyugalomra és higgadtságuk megtartására kérte a választóközön ságot, majd felkérte Szüllő Géza országos elnököt beszéde megtartására. Sziiii Séza beszéde Teljes bizalommal állok itt önök előtt, szlovák testvéreim előtt — mondotta többek között beszédében. — Mint becsületes s faját szerető magyar jöttem ide önök közé becsületes és fajukat szerető szlovákok közé: Jöttem azért, hogy egyesüli erővel nyilatkozzunk meg ebben a respublikában mi őslakosok: szlovákok, magyarok és németek, hogy amint ezer esztendőn keresztül testvérként éltünk, úgy akarunk tovább is élni, de úgy akarunk élni, hogy a magunk sorsát magunk intézhessük. Kibontom itt a lobogóját az autonómiának, Szlovenszkó autonómiájának, amelyre az van felírva, hogy Szlovenszkó a szllío- venszkóiaké! Régóta dolgozom ezen. Vártam, kerestem a módját annak, hogy Hlinka pártjával együtt tudjam az elhárító lépéseket megtenni. Sohasem adtak erre módot, mert baja a néppártnak az, hogy megkóstolták a hatalmat, s most a hatalmat akarják^ de nem a népnek a hatalmát. Mi a népnek a hatalmát akarjuk. Az itt levő népnek a kormányzását akarjuk. Mi azt akarjuk, hogy ahogy itt meg tudtunk maradni ezer esztendőn keresztül szlovákok, magyarok és németek, ugyanígy további ezer esztendőn keresztül is meg tudjunk maradni szlovákoknak, magyaroknak és németeknek. Mi belekerültünk egy respublikába, amely nemzeti államot akar csinálni önmagából, amely tehát csehesit. Csehesit gazdaságilag, csehesit kultúra ilag. Ez ellen akarunk mi felsorakozni. És ennek a pártnak az elnöke vagyok, ezért részletekbe nem akaróik bocsátkozni. Csak egyre térek itt ki. Arra a vádra, amiket itt folyton hirdetnek, hogy mi magyarok akkor, amikor itt Magyarország volt, elnyomtuk a szlovákokat, s tiltakozni akarok innét a* ellen, hogy a békési szlovákokat arra akarják felhasználni, hogy Magyarország múltját meggyalázzák. Innét kiáltom bele a világba, hogy hazudik az, aki azt állítja, hogy a magyarok elnyomták a szlovákokat és hazudik az, aki ezer esztendős járomról beszél! Nincs ezer esztendős járom! Hiszen gondoljunk csak arra, hogy 1848-ban a magyarok maguk küzdöttek a járom ellen, hogyan nyomhattak volna el akkor inasokat?! Igen is igazság az, hogy itt ezér éven át testvóriifeg együtt éltek a népek: a szlovákból nem lett magyar, s a magyarból nem lett szlovák. Ezt a testvéri együttélést akarom a jövőben is. Ez az én politikám! ígérem, hogy mindig becsülettel, tisztességgel, önzetlenséggel s minden tehetségemmel fogom lobogtatni a szlovák-magyar testvériség lobogóját. Küzdők és küzdeni fogok vállvetve a magyar nemzeti párttal, vállvetve önökkel és vállvetve mindenkivel Szlovenszkó autonómiájáért, mert ha azt kiküzdöt- tük, akkor mec portáé inferi praevalebunt nos! Soká tartó lelkes ünneplés' fogadta Szüllő szavait. Nedh zije, éljen, hoch kiáltás töltötte be a levegőt, s e háromnyelvüséggel is tüntetett a gyűlés közönsége a közös sorsban való testvéri összetartás mellett. Utána Petrásek Ágoston keresztényszoeia- lisfca tartománygyülesi képviselő mondotta el tartalmas, mély igazságokat tárgyaló beszédét, amelyben a mai általános gazdasági nyomor és a mai egész berendezkedés válságának okait fejtegette, s rámutatott a kauzális orvoslás módjára. Beszédével lesz alkalmunk bővebben is foglalkozni. Richter János, a magyar nemzeti párt vendégszónoka következett ezután, aki rövid beszédében bejelentette, hogy7 a magyar nemzeti párt és a szepesi német párt nevében szivvel-lélekkel csatlakozik az autonómista mozgalomhoz és minden megengedett eszközzel küzdeni fog az általa képviselt párt is Szlovenszkó autonómiájáért. Felhívom ehhez a szent küzdelemhez, — mondotta, — minden tisztességes és józan gondolkozásu szlovák testvéremet, aki jobban szereti népének jólétét, mint saját önző céljainak eténéeét Ne féljenek sem a magyarén, sem az irredentizmus vádjától, árnak csak hazug frázisok. Itt az Isten szabad ege alatt kijelenten^ hogy legyen átkozott mindaz, aki újabb vérontást, újabb vérzivatart kíván! Nem akartaink vezér-szerepet játszani az autonómia keretén belül, de követeljük, hogy Szlovenszkó autonómiájában a magyar és német kisebbség is elnyerje teljes nemzeti önkormányzatát, hogy — a köz társa sági elnök szavai szerint, — egyenlők legyünk az egyenlők között és kiélhessük teljes szabad nemzeti életünket. Fedor Miklós keresztényszocialista nemzetgyűlési képviselő frappáns és humoros fordulatokban gazdag beszédében ostorozta a mai kormányrendszer tehetetlenségét. Rámutatott arra, hogy a kormánypártok megbízott agitátorai tizenhárom esztendeje a különböző választások előtt szavazatvadászat céljából állandóan Ígérgetik a bajok orvoslását, szinte földi paradicsomot, a váj asztalok lezajlása után azonban elfelejtik Ígéreteiket, eddig közülük egyetlenegyet sem váltottak be s az eredmény az általános elszegényedés, munkanélküliség, nyomor. Szomorú példája érmék éppen Selmecbánya, ahol egykor virágzó ipar, virágzó kultúra, virágzó főiskolák voltak, s ma mindennek csak az emléke van meg: a gyárak csöndesek, a kohók kihűltek, a bányászok nagy- része műnk anélkül van, a munkában levők redukált munkaidővel dolgoznak, a főiskolák megszűntek. Az Ígéretekkel szemben ez a szomorú valóság. Egyesült, szervezett épi- tőmunkával az autonómia keretén belül lehet csak az orvoslás módját megtalálni. Ehhez a munkához, ehhez a küzdelemhez kéri a lakosság odaadó támogatását. Chilavy Mihály, beszterceibányai munkás- szervezet kiküldöttje ügyesen felépített lelkes beszédben ismertette a keresztényszo- cialiiSta munkásmozgalom jelentőségét, s a szervezkedés fontosságát. Mihalik János surányi gazdatiszt a imm- kásbetegsegélyzőkné] lévő tarthatatlan állapotokat vázolta s a Selmecbányái nyugdíjas dohánygyári munkások sérelmeit ismertette, amelyek sürgős orvoslását kívánta. Végül a keresztényszocialista párt szlovák lapjának szerkesztője összegezte a gyűlésen elhangzottakat, majd a gyűlés határozati javaslatot fogadott el, amelyben követeli Szlovenszkó teljes közjogi autonómiájának mielőbbi megvalósítását. Ezután mindvégig komoly méltósággal lefolyt népgyülés véget ért s a helyi szervezet a keresztényszocialista párt helyiségeiben házi ünnepség keretében ünnepelte az országos elnököt, a vendégeket és a szónokokat. Fazekas Margitka szlovák nyelvű s két aranyos kis baba: Mocik Erika és Zelma magyar üdvözlő versek mellett nyújtottak át. virágcsokrokat a vendégeknek Az üdvözlésre Szűrő magyarul, Richter szenátor németül, Petrásek tartó mónygyüióai képviselő pedig szlovákul válaszolt. Este pagy bankett vei! [amelyen több fÖEköszöntő hangzott el Bránkó meggondolja magát... Elbeszélés - Irta-. Villányi Andor i. Tavasz van. A hó már vagy hat hete eltakarodott a mezőkről. Amerre a szem ellát: minden csupa zöld. Zöld a rét, zöldek a lankás dombok, zöld a selyemfényű sarjadzó búza. Csak a fák nem büszkélkedhetnek még smaragdszin toalettjükkel. De ezt a csodálatos bölcsességü Természet tudvalévőén csak azért rendezte el igy, mert elsősorban azt kell táplálni,, ami után az ember él. Dragaszavlyevits Bránkó például a birkák után é! ő tehát igen helyesli, hogy először is a birkák kapnak enni. Mert a juhásznak a birkáktól való függésével is úgy vagyunk, mint minden más szükségleti cikkel. Látja, terem a suszter a vásáron, hogy kelendő a csizma: nosza hamarosan fölfogad két-három segédet és csak úgy potyognak ki a kezük alól a csizmák. Látja viszont a pásztor, hogy becsülete van a birkának: megszaporitja hát ő is hamarost a családját. Ámbár igazság szerint ma már e tekintetben is csak múlt időt lehetne használnunk. Mert amikor már a birka hozadéka is csak alig-alig fizeti meg a legeltetési bért: nemhogy a nemlévő szaporításra gondol, de még azt is Kokalja a juhász, aki van! * Botjára könyökölve ál] künn Bránkó a tavaszi réten, a langyos napsütésben, a füillatu zöldbársony pázsiton. Vállán a kommenciós szűr, lábán a kom- menciós csizma, háta mögött a kócos kis Fekete puli. Előrébb: az öreg csacsi után békésen legelészve mendegélő nyáj. Arra oldalt meg, fhessze-messze: csak a pásztori szemmel kivehető, dombon épült falu. Aki mot városi ember igy gondolataiba elmerülve szemlélné ezt a botijára könyöklő Bránkát: az a maga szobalitteratúrén elrontott képzeletével, a jó Ég tudja miféle mély és tartalmas gondolatokkal volna képes ezt a brán- kói elmerengést megtölteni. Holott erről sző sincsen! Amire Bránkó gondol: ez. Itt a szomszéd tanyán lakik egy öreg, hatvanöt éves, töpörödött sváb. Az a ládafiáiban hatezerötszáz pengőt őriz. Azt az öregembert meg fogja fojtani Brán- kó. s Széntmihálynapján, amikor ki van. az év: okosan elrejtett kincsével szépen átoptál Jugoszláviába . . . *' * Aki mármost azt óhajtja tudni, hogy egy ilyen alapjában becsületes, jóhiszemű és minden jóakaratra érdemes Bránkó, a világtól való teljes elzárkőzottságában miképp juthatott el, efféle, a juhászi foglalatossággal nem igen összeegyeztethető szörnyű gondolatihoz, —< annak élőbb a birkaŐTzési mesterségnek egykét olyan elkerülhetetlenül fontos csinjadnn- jával kell tisztába jönnie, ami nélkül nemhogy egy lépést seim tehetne ezen a szép tavaszi mezőn, hanem a mi Bránkőnk válságba jutott lelkiállapotát sem érthetné meg. Holott eTre az elkövetkezőkben nagy szüksége lesz. * Mindenekelőtt is: illik a juhászi mesterségről azt tudni, hogy az még sohasem volt olyan foglalkozás, amellyel az ember — már legalább is kommenciós cselédi értelemben , — örökre eljegyezte volna magát. Mert lehet az ember, teszem egy életen át orvos, ügyvéd, katona, vüvómster, — vagy egyéb. De ahogy a legtöbb kereskedősegédből idővel vagy utazó lesz vagy boltos, hogy aztán végre is az ügyvédek martalékává váljék: akőpp a kommenciós juhász is csak addig marad odaragadva a földhöz, amig valahogyan ogy kis falka birkára nem tesz szert egyszer. Ennek pedig, aszerint, hogy valaki a türelmesebb formát választja-e, vagy pedig a türelmetlenebbiket, — (vérmérséklet dolga tudniillik az egész) — kétféle módja van. Vagy addig takarékoskodik tudniillik, a juhász, amig egy napon csak összespórolt magjának három-négy mázsa búzát, amit aztán birkára átváltva hozzá ereszt a gazdája nyájához és — vár. Vagy pedig ... —-de erről talán hadd essék később szó . . . Ha vár s egy kis szerencséje van, a három- négy birkából egy év múlva lesz öt-hat. Az öthatból a következő évben nyolc-tiz. A nyolc- tipből újból egy év múlva tizenöt-tizenhét. Addig-addig mig ugy tizenöt-busz esztendő múlva egy napon csak valahol lenn, az alsó- sorbeli Rác ucca végén készen áll a sárral tapasztott kis ház, az a két ábitva epediett girhes magyar lovacska már javában szántja künn a határban a földet. Az ólban boldog vi- songással nyikorognák a gazon nevelt malacok s az a száz-százötven birkából álló juh- nyáj, amely mögött kommenciós szűrében, botjára könyökölve bélrésen mereng valami juhás ziféle: már nem a másé, hanem az ő legsa- játabb, maga nevelésű tulajdona. Ami már most a kommenciós mibenlétnek, a türelmetlenebbik forma szerint gazdává avanzsálását illeti, arról manapság már talán voltaképpen jobb nem is beszélni. Hogy miért jobb nem beszélni róla? Azért, mert mi is volt az a bizonyos „türelmetlenebbik" mód? Az, hogy az ember, egyre csak kuporgatván a filléreket, nem vonta meg magától a falatot, amig végül együtt volt annak a három-négy majdani vagyonmegalapozó girhes birkának az ára. Hanem alkalmas időben, — évenként két-három négyszer — tor- konkapott négy-öt birkát. S miközben a lehúzott birkalbőrt azza} szolgáltatta be a gazdának, hogy a bürgét, — aminek a húsa persze titokba valami mészárosnak adódott el, — „felfúvódás miatt el kellett ásni": —> a juhász az ilyentén tisztes, négy-öt évig történő sáfár- kodásból megvásárolt birkafalka révén, búcsút mondván a cselédi sornak, — ettől kezdve immár a maga vagyonának őrzője lett. Azonban: — és itt igen alkalomszerű az „azonban t“ rögtön hozzátenni — ne fél ejtsük el, hogy ezek a machinációk nem ma történtek, hanem a régi, jó, háború előtti boldog időkben, amikor is a ember még ilyen simán ki tudott a kenyér a dójával babrálni. Próbálná ezt ellenben valaki a mostani világot kijárt, minden huncutságot kitanult gazdákkal. Na, jól Is járna velük! íMert micsoda furfangot fundáltak ki ezek a front nem viselt, lövőszárok mögötti lógástól megcsavarosodott eszű, külországot kijárt zsentlmének? Micsodát? Ezt: Ha pedig egy birka akármiíéle bajban elhull — a megnyuzott tetemet — az eddigi hallgatólagosan eltűrt elföldeléfe legszigorúbb tilalmával — mindaddig, amig a gazda kárról való személyes megbizonyosodás céljából él1 nem jön: >—■ fára kell fölakasztani, hogy ott büdösödjék meg! Miért? — azért: mert szerin* tűk kisebb baj, ha mezei környezet válik dög* letessé, mintha a törvényes igazságon valamiféle utólag ki nem szimatolható olyan szépséghiba esik, aminek folytán a juhász netalán valami előre -e] nem hárítható hasznot facsarhatna ki az elhulott suba alatti értékesítéséből! így állván tehát a dolgok: Önként felvetődik a kérdés, — mért nem választotta hát akkor ez a mi Bránkőnk a már említett türelmesebbik vagyonszerzési módot, amelyből — mint láttuk — előbb-utóbb mégis csak elkövetkezik az önálló gazdasorbeli állapot. Miért? Oka van ennek. Kezdjük ott, hogy az a bizonyos elmélet, hogy négy birkából lesz hét, hétből tiz-tizen- kettő és igy tovább: csak papiroson van igy, A gyakorlat azonban más. A gyakorlat ugyanis az, hogy igaz ugyan, hogy a birka megteszi a magáét és szaporodik. Azonban az Is tudnivaló, hogy esendő féreg lévén: dögleni Is szokott. Ha pedig a juhászarak magának is van néhány birkája, akkor, a szerződés szerint, mivel ő a döglésért is felel — szaporodni csak a gazdának szaporodik: dögleni azonban már csak a juhásznak döglik. Ugy, hogy mi sem könnyebb, nvint hogy megtörténhessék az, hogy a sok pótlás következtében nemcsak hogy a gazdának szaporított, de azonfelül még ingyen is őrizte a juhokat, — amely meggazdagodási mód nyilvánvalóan szintén nem igen telszhctik mi derék Bránkónknak. Tolytat^uk-Í
