Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-10 / 154. (2671.) szám
1931 julius 10, péntek. t>rxgaiMag^arH!rlat> A Kassán elfogott Olsanszky lengyel állampolgár gyilkolta meg a stakcsini postaszolgát Sfnhcsin lakói meg akarták lincselni a gyilkost, akit a csendőrök mentettek meg a nép dühétől Kassa, julius 9. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Prágai Magyar Hirlap megemlékezett arról, hogy a kassai rendőrség állomási kirendeltsége néhány nappal ezelőtt elfogott egy lengyel munkást, aki ellen a nyomozás során az a gyanú merült föl, hogy ő ölte meg Stakcsínban Csulakovszky postaszolgát. Kihallgatása során a lengyel munkás Olsanszky Teodor lengyel állampolgárnak mondotta magát. Olsanszky már hosszabb ideje Stakcsin környékén élt, de a hatóságok erősen kommunista érzelmei miatt nemrégiben kitiltották a köztársaság területéről. Tomasek rendőrbiztos, a kassai rendőrség bűnügyi osztályának tisztviselője, Linhart d e t ek t i vf ö 1 ügy el ő és Mikula detektív kíséretében tegnap kiszállt a gyilkosság színhelyére, hogy ez ügyben a nyomozást lefolytassak . Olsanszky ugyanis azt vallotta, hogy a gyilkosságot nem ő követte el, hanem két társa: Gredis Jasko és Gredis András, akik a lengyelországi Majdan községben laknak és ő csak segédkezett nekik a gyilkosság elkövetésében. A nyomozás csakhamar kiderítette, hogy Olsanszky vallomása nem felel meg a valóságnak és Csulakovszky postakocsist egyedül ö gyilkolta meg. Ezt úgy állapították meg, hogy a lengyel csendőrség áthozta a határra a két Gredis-test- vérfc és beigazol ást nyert, hogy a két testvér a gyilkosság napján Lengyelországban tartózkodott- úgyhogy nem lehettek jelen a gyilkosságnál. Erre Olsanszky megtört és bevallotta, hogy a gyilkosságot ő maga követte el. Tudta azt, hogy Csulakovszky postaszolga a hónap elején mindig nagyobbösszegü pénzt szokott vinni Kassa, julius 9. (Kassai szerkeszd ős égünk lédéionjelenlés-e.) A Sztropkó melletti Ti- sinc községben hétfőn reggel lakásán meggyilkolva találták Gajdos Péter utmesteTt. A gyanú nyomban Gajdos feleségére irányult. Gajdos ugyanis részeges ember veit, aki családjával nagyon brutálisan bánt és felesége egy Ízben már el akarta tenni őt a láb alól. A csendőrség letartóztatta az Bukarest, julius 9. Ploesti petroleummezején újabb nagy tűzvész dúl, melyet e pillanatig még nem sikerült teljesen elfojtani. Áz egyik szonda kigyulladt, a lángok átcsaptak a két szomszédos toronyra és az égő petróleum hatalmas exploziók dörejének kíséretében Iövelt szét. Az egyik fölrobbant torony romjai maguk alá temettek egy munkásbarakkot. A tűz rohamosan terjedt, átharapózott háStakcsinról a poljanai csendőrőrsnek és ha- tárvámőrkirendeltségnek és ezt a pénzt akarta elrabolni. Azt a fegyvert, amellyel a gyilkosságot elkövette, nem találták meg a lakásán tartott házkutatás alkalmával. Valószínű, hogy Olsanszky a fegyvert az erdőben rejtette el. A falu népe, amikor megtudta, hogy megvan a gyilkos, nagy tömegben gyűlt össze a csendőrkaszárnya előtt és meg akarta lincselni Olsanszkyt, akit csak a csendőrök közbelépése mentett meg a lincseléstől. Olsanszkyt aí helyszíni szemle után bevitték Kassára, ahol átadták az ügyészségnek. utmester feleségét, aki eleinte tagadott, de később bevallotta, hogy ura annyira brutálisan bánt vele, hogy már nem bírta tovább ezt a gyötrelmes életet és hétfőn éjszaka nyolc fejszecsapással megölte ágyban alvó férjét. A gyilkos asszonyt, akinek öt gyermeke van, beszállították az eperjesi ügyészség fogházába. rom nagy petroleumtartályra, melyek pokoli robajjal explodáltak. Az égő petróleum valóságos tüzfolyót képezve, lavinaszerűen zúdult alá a völgybe, közvetlen veszedelembe sodorva a mélyebben fekvő Soorteni községet és lakóit. A faluban félreverték a harangokat, mire a lakosság futva menekült a tüzfolyó elől. A tüzvészokozta kárt már eddig tizenötmillió leire becsülik. A ploesti petroleummezon újból lángbaborult három szonda Nyolc fejszecsapással megölte férjéi, aki brutálisan bánt vele Bestiális gyilkosság a sárosmegyei Tísínc községben SziDHÁZ-KörAvKunTÜRA. A Szlovenszkói Magyar Kulturegye- sület bodrogközi alosztályának kulturestje Királyhelmecen Királyhelmec, julius 9. (Saját tudósítónktól.) A Szlovenszkói Magyar Kul tur egyesület most alakult bodrogközi kerülete vasárnap tartotta első kultur estjét a királyhelmeci Apolló-mozi helyiségében. Ezen az irodalmi estén egész Bodrogköz intelliegnoiája és magyarsága képviselve volt. A kulturestet Szabó Adorján nyug. gimnáziumi igazgató, leleszi premontrei házfőnök, egyesületi elnök nyitotta meg gyönyörű program-bestédével. Szabó Adorján elnöki megnyitójában a Szlovenszkói Magyar Kulturegyesület általános c-éljait és működési körét ismertette, közelebbről pedig kifejtette a bodrogközi k uitüregyesület részletes munkatervét. A magyar nemzet viharos múltjából, főleg pedig a katasztrofális viszonyai között is lég-magyar a bb, I égném zetibb korszaknak, Mohács századának történeti szeml életé bői levont tanulságok szellemében körvonalazta a szlovenszkói Magyar Kultur egyesület rendeltetését és feladatait, a magyarság faji öntudatának, a magyar léleknek ébrentartása és az egymáshoz tar-toza-ndóság érzésének ápolása terén, a magyar nemzeti kultúra beható gondozásával és sokoldalú fejlesztésével. Kifejtette, hogy a közművelődés ügye éppen olyan nagyjelentőségű létkérdése a magyarságnak, mint amilyen főben járó éusdefce az államnak is, amelynek ereje, hatalma és külső tekintélye, a testét összetevő nemzetek kulturáltságán fordult meg s az állami élet keretei között helyet foglaló, egyes nemzetek kultúrájának fejlettsége biztosítja a légii a th0‘tcisabbam, hogy az állaim teljesíteni tudja az önmagával s az egész emberiség művelődésének elősegités-éve! szemben tartozó kötelezettségeit Amikor azonban a magyar Kultur egyesület a szlovenszkói magyarság kult-uréletének széleskörű gazdagodásával a magyar egyéniséget megőrizni és azt az elnemzetlenités veszedelmei ellen meg- védelmezn-i törekszik, nemzeti talajra helyezkedve. de a jövőbe m-élyedő tekintettel, a haladó és fejlődő világ szeliemében, az előtte járó nemzetek kultúrájának értékesítésével a az idegen eszméknek és formáknak a magyar lélek természetének megfelelő áthaeonulásá/val akar kulturált embereket nevelni. Kialakítja a magyar jellem vonásainak épségben tartásával az ismeretekben bővelkedő, erkölcs1 és esztétikai érzelmeiben kicsiszolt, hitében és akaratában megingathatatlan, cselekvő, munkás, kötelességtudó, produktív, szociális és állampolgár öntudatának birtokában levő magyar ember típusát. Különös gonddal és szeretettel kairóija fel a magyar kulturegyesület a magyar nép nevelésének és művelésének ügyét, a magyar faluét, ahol még érintetlen tisztaságban szunnyad a magyar Télek, amelynek életrekcltése. felfrissítése, életbevágó érdeke a magyar társadalominak is. Ebből az építő munkából veszi ki a maga köteles részét a SZ. M. K. E. bodrogközi kerülete is. M-aj-d részletesen fejtegette az elnöki megnyitó a Bodrogközi magyar Kulturkerűlet munka-tervét, mely népszerű előadások rendezésére, a magyar nyelv és irodalom művelésére, a külföldi, vala- m-init a modem irodalom termékeinek ismertetésére,-a magyar- és világtörténelem, a művelődéstörténelem, a képzőművészetek, a föld- és természetrajz, a modern gazdasági és ipari élet, és a gyermeknevelée művelésére terjed kii. Magáévá teszi a magyar könyv ügyét és tőle te'lihetőleg elősegíti a szlovenszkói uj magyar irodalom föllendülését. A mindenkit lebilincselő gyönyörűen felépített elnöki megnyitót az egybegyült közönség nagy-lelkesedéssel fogadta. Az elnöki megnyitó után a Bodrogközi Magyar Tanítóegyesület királyhelmeci járásának énekkara Szabolcsira: „Grand Caífeban“ című költeményét énekelte, majd egy népdalegyveleget adott elő. A műsor végén ismét énekelt a dalárda szebbnél-szebb magyar nótákat. Az énekkart Négyessy Ferenc őr ő si igazgató-tanító sza-kavatott- sággal vezényelte. Feldmann Ervina szavalataival a közönség lelkesítő tapsát teljesen megérdemelte. Sziklay Ferenc dr. kassal kulturre-fere-ns hegedűn, feleségének zongora-kísérete mellett több zeneszám-ot adott e-lő. Sziklay a hallgató közönséget játékával teljesen lebilincselte. Majd Mécs László pap-költőnk adta elő azután verselt. Szebbnél-szebb verseivel teljesen -lenyűgözte az ünneplő közönséget s percekig tartó tapsvihar és éljenzések közepette kénytelen volt m-é-g sok ráadással több versét előadni. A gyönyörűen sikerült műsoros est rendezésében Virágh Béla ref. lelkésznek, a kulturegyesület titkárának van oroszlánrésze, ki -mindent elkövetett, hogy az egyesület ezen első műsoros estje teljesen -művészi legyen. DERFINYÁK GUSZTÁV. (•) A cseregyerek, Farkas Imre slágeroperettje műkedvelőkkel a kassai színházban. Kassai szerkesztőségünk jelenti: A kassai kath. Legónyegye- siilet nagyszerű műkedvelő gárdája e hó 11 és 12- én este hozza színre Farkas Imre kitűnő operettjét, a Cseregyeveket. Érdekessége az előadásnak a kassai társulat tagjainak: V. Kovács Hanna, Varga Béla, Oláh Gyula és Turóczy Gyulának vendégfellépte a nagyszerű darab előadásán, mely a tél folyamán az egyesület termiében már nagy sikerrel került szin-re. A kitűnőnek ígérkező előadás főszerepeiben Dévai Ica. Üh-rLnyák Anikó. Steffel Béby, Havas .János, Pechár László a gárda erősségei és a vendég műkedvelő Herz Piéta l-épnek fel, akik igazán nagyszerűt fognak nyújtani. A zenekart Göb-1 karnagy vezeti. Hihetőleg telt házak fogják végig mulatni a darab kitűnő előadásai. Felelet a Bújnák Pál dr. nyelvtudományi munkájáról irt kritikára Az aud-iatur et altéra pa-rs elvénél fogva helyt aduink az alábbi cikknek, amely Bújnák Pál dr. nyelvészeti könyvéről irt kritikánk ellen védelmébe veszi Bújnák müvét. Prága, Julimé 8. A P. M. H. juni-us 13-itki számában erősen támadó kritika jelent meg Bújnák Pál dr., prágai egyetemi tanár összehasonlító nyelvtudományi munkájáról: „A finn-ugor nyelvek ige- kötői, különös tekintettel a magyar nyelvre." A kritika Bújnák Pál dr.-t -laikusnak nevezte. Vártuk, hogy Bújnák d-r. válaszoljon. És egész biztosak vagyunk benne, hogy válaszolt vol-n-a, ha a cikk bármely tudományos és nem politikai lapban jelenik meg. Mivel iigy a válasz elmaradt, engedtessék meg nekem, hogy a prá-agi Károly-egyetem magyar szakos fito-zopterjei közül a legidősebbnek, a kérdéshez -hozzászólják. Árgus kritikája úgy informálta a csehszlovákiai magyar közvéleményt, mintha Bu-jnák Pál dr. any- nyit sem értene a finn-ugor nyelvészethez, mint amennyit bármely első éves egyetemi hallgatótól elvárunk. Ezt bizony-itania nagyon könnyű volt, mert hisz Csehszlováki'ábna alig van néhány olyan magyar ember, aki egy ilyen tárgyú vitát tudományos készültséggel ellen tudna őrizni. A cikkíró tö- megsiikerre számátott, g abszolút nem volt objektív. Kritikája csak úgy hemzseg a tudományos vitába n-eim való lekicsinyléseiktől. Ha a kritika tényei ob- jekt'i-vek is volnának, eíkfco-r sem szokott a komoly kritikus egy „laikust" ilyen modorban elintézni. Mindenki nagyon szívesen vette volna, ha Árgus kritikáját valamely szaklap bán közli le. Sajnos, ezt nem tette meg. Me-rt csak a laikus közvéleményre akart hatni. Miint maga írja, azért, hogy Bújnák dr.-t be ne válasszák a csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaságba. Biztos tudomásom szerint az előkészítő bizottságnak egy nagyon is exponált tagja Bújnák dr.-t többször invitálta a Társaságba, Bújnák dr. azonban mindannyiszor elhárította ezt magától, azt a nagyon is k-ézzelfogható okot hozva fel, hogy a Magyar Tudományos Társas-ágba csakis magyarokat lehet beválasztani]'. Árgus tehát képzelt veszedelem ellen harcolt. A dolognak szinte az a látszata, mintha csak tisztán ebből az apropóból kritizálta volna az 1928-ban megjelent könyvet. Dö nézzük, mennyire állja meg helyét Árgus kritikája tudományos szempontból? Árgus legerősebb tromfja: „Bújnák tehát sajátjának tünteti fel a másét." Ennek indokolására felhozza: „ Eze-r meg ezer példát idéz a Nyelvtörténeti Szótárból, de az egyes helyeken forrását meg sem említi, hanem a nyelvemlékekre hivatkozik, mintha onnan merítette volna azokat- Csak a 140. oldalon mondja: „A példák alkalmazásában a magyar nyelv nagy történeti szó-tárát használjuk." Szinte étámul az ember, hogy ekkora rosszakarat nyilvánuljon meg egy tudományos kritikában! Árgus kifogásolja, hogy Bújnák forrását csak a 140. oldalon mondja meg. Pár sorral lejjebb: „ A 145. oldalról fl -könyv utolsó lapjáig te-rjegdő rész! majdnem teljesen ezek a részleteiben meg nem nevezett példa források teszik." Mi-ért. kifogásolja Árgus, hogy a szerző csak a 14-0. oldalon nevezi meg forrását, -mikor a példák szerinte is csak a 145. oldaltól kezdődnek?! Ahol 9 „ezer meg ezer" példa van, a végtelenbe húzódna & könyv, ha a forrás minden egyes példánál külön kid-rnók. Hasonló az eset, mi-kor Árgus azt állítja, hogy a szerző Munkácsi müveinek egyes részeit egyszerűen lemásolja, anélkül, hogy a forrást megnevezné. A kritikus nagyon hevesen lekdcsinyli a szerzőt, aki szerinte németül tanuló finnek részére irt szótárból helytelenül olvasta volna ki. hogy a finn ilman (oline) prepozíció akkuzativusszal jár. A dolog tényleg elnézés, de nem olyan nagy és az egész beállítás helytelen! Az lenézés mindjárt érthetőbb, ha tudjuk, hogy finnben két tárgyeset van: egyik a részes tárgy (Teilobjekt), másik a határozott, vagy teljes tárgy (Totalobjek'). Az egyiknek gená- tivusz partitivusz. a másiknak a-kkuzalivusz a neve. légin sok szónál mind a két eset egyforma. Azonkívül németül mind a kettőnek közös neve is van: Objektekasus. össze tévesztése tehát nem oly égbekiáltó dolog. És a bevezet-és e-zein elnézése miatt még egyáltalában nem dől meg egy egészen más tárgyú munka! Még nagyobb az Árgus túlzása, mikor azt mondja, hogy Bújnák dr. még a nyelvészeti szöveget sem tudja olvasni. Azonban a könyv -bevezetésében kifejezetten meg van mondva, hogy nem hangtani, hanem mondattani problémát tárgyal. Minthogy az egyes nyelvtan írók és ny-elva-nyaggyüjtők más és más betüjegyeket használnak a hangok fonetikus jelzésére, a szerző úgy veszi át a példákat, amint az egyes gyűjteményekben találja és egy mondattani tárgyú munkában nem törekedhet az idézett példák hangiamilag egyöntetű írására. Még a szinte abszurdumig kiművelt germán nyelvészetben is előfordul, hogy egyik nyelvész bizonyos hangokat másképp ir, mint a másik. Hát még a finn-ugor nyelvészetben! Ezek a részletkérdések. De a kritikára nagyon jellemző, hogy éppen ezeken nyargal. Szabó Dezső mondja, hogy volt olyan ember, aki -két szót idézett az Elsodort faluból és azt mondta, amely regényben ilyen két szó van, az perverz. Árgusra is jellemző, ho-gy a munka tulajdonképpeni tárgyával, a finn-ugor igekötők eredetének kérdésével csak egy kis bekezdésben foglalkozik. Ezt a kérdést pedig igazán nem lehet ilyen kurta módon elintézni. Tudjuk, hogy a finn-ugor igekötők eredetének a kérdése már többször felvetődött nyelvészeti körökben. A kérdést, hogy mennyire igaz ez a feltevés, vagy pedig, hogy az idegen hatás csak későbbi, — ezt a kérdést szisztematikusan először Bújnák dr. könyve tárgyalja. Tudományos kutató munka, ezt tessék megbírálni, mennyiben helyes és menynyiben helytelen! Nem szabad Csehszlovákia magyar közvéleményére úgy hatnunk, mintha Bújnák dr. di-rekt csak azt aka-rta voln-a bebizonyítani, hogy a maygar ige- kötők a szláv nyelvekből lettek volna átvéve. A tudományos kérdés igy hangzik: Vájjon a finn-ugor nyelvek igekötői indoeurópai eredetüék-e vagy nem? Árgus nem ebből a szempontból kritizált. Én nyelvészetileg nem vagyok annyira képzett, ^ hogy Bújnák dr. müvének tulajdonképpeni problémájához hozzászólhassak. De elvárjuk, hogy a csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság megindítandó szakfolyóiratában Árgus beváltja ígéretét: alaposabban és lehetőleg objektivebben megíkritó- zálja Bújnák d-r. munkáját, de a saját neve alatt! Zapf László, prágai egyetemi hallgató. * ÁRGUS VISZONVÁLASZA A fönti cikk Írója igen dicséretes dolgot cselekszik, amikor profeszorának tudományos presztízsét védelmébe veszi, de ennek a védelemnek csekély tudományos súlya van, ha a 1-ovagias tanítvány maga is kénytelen beismerni, hogy „nyelvészetileg még nem annyira képzett, hogy Bújnák d-r, müvének tulajdonképpeni problémájához hozzászólhasson." Miért szól akkor hozzá? Ami hozzászólása lényegét illeti, megállapíthatom, hogy csak kritikám presztízsrontó hatását próbálta enyhíteni, de nem cáfolta meg kritikám ténybeli adatait. Már pedig ezeken a ténybeli tévedéseken fordul meg Bújnák könyvének tudományos értéke. , Árgus. (*) Panait Istrati: Helytelen utakon. A világ érdeklődésének előterében ma Oroszország áll. Külön világ ez a földfelület egyhatodát kitevő terület, a maga rejtélyes, sötét elzár-kózottságával, évszázados háborúk, forradalmak és rémuralmak gyötörte néptömegeivel, bombamerényleteivel, rabszol- gamunkásaival, az egész világ gazdasági élete ellen irányuló sötét, titokzatos terveivel. Az Oroszországról eddig megjelent könyvek két tétel igazolása céljából készültek. Az egyik: Oroszország pokol, a másik: Oroszország menyország. Panait Istrati könyve egészen más természetű. Ez a mű a legszigorúbb. de egyúttal a legtárgyilagosabb ismertetése a mai Oroszországnak. A szerző tizenhat hónapot töltött Oroszországban, amelyet keresztül-kasul utazott. Minthogy jól beszél és olvas oroszul, nem volt kiszolgáltatva az állami tolmácsoknak. Tegyük hozzá, hogy Panait Istrati mint meggyőzőcléses kommunista ment ki Oroszországba és hogy ma is meggyőződéséé kommunistának vallja magát. A 6zovjet emberei tehát azzal a tisztelettel fogadták, amely kipróbált, előkelő külföldi elvtársat megillette. De Panait Istrati hamar átlátott a szitán. Forradalmár cs művész temperamentuma a szűklátókörű, zsarnoki, fantáziatlan bürokrácia uralmát képtelen volt csupán azért rendjénvalónak találni, mert az magát a proletariátus diktatúrájának nevezi. Panait Istrati adatokkal érvel, az adatok százaival, ezreivel. Adatait kizárólag a szovjet hivatalos kiadványaiból meríti és saját személyes tapasztalataiból. Amit nyújt, az maga az eleven valóság. Könyvében az élő, húsból és vérből való orosz proletár tanuk nélkül. szabadon és bizalmasan beszéli el a maga élete örömeit és bajait, a külföldi elvtársnak. Ára fűzve 26 korona, vászonkötésben 89 kor.oua.