Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)

1931-06-21 / 140. (2657.) szám

RIi£& I kántortaniták iérelni és országos mozgalma Köbölkút, juniue. A P4nkátny-kerüléli álfelános magyar tanítók egyesületiének f. hó 11-ón Párkány­ban tartóit, népes gyűlésén, amelyen a kér. papság több tagja is jelen volt, a tárgysorozat első pont­jául tűzte ki a kántor és rektörtanitók sexeimét. Stpnpay János előadó rámutatott arra, hogy már 30 évvel ezelőtt a taxiitok ■ oyugdljsérelmének or­voslása aUcamávat a Párkány-kerületi tanítóság or­szágos mozgalmat indított 6 mintegy 2000 memo­randummá! lepett akcióba, amelyekben a kántor és xektortanitók sérelme a panasz egyik főpont­ját képezte, 'de az az 1907. évi tc-ói'klobén nem ta­lált orvoslást. s az ma is. mint kiáltó seb él a ta­nítóság szivén. Ezért a Párkány-kerületi ált. ma­gyar tanítók egyesülete ismét, ez utón Is, országos mozgalmat indít a fentebbi sérelem tárgyában é felhívja az ország összes tauitoegyésületeiti, hogy az alább közölt határozati javaslataik alapján keressenek fel mindén fórumot, hogy végre az égető kérdés méltó megoldást találjon. Az 1907. évi t.-r. ÍJ. §-a u. d. kimondja, hogy a hitíólekezeti ®1. népiskola tanítója az 1868. évi XXXVIII. t.-c, 3. bekezdése értelmében kántori teendőt -is végez, a, tanítói fizetés megái la jutásá­hoz á jelén törvény 2Ji'k §4ban megállapított leg­kisebb alapfizetés erejéig a tanítói és kántori já­randóságok, az utóbbiak jellegük érintése nélkül együttesen tanítói fizetésnek számítandók be s ennélfogva a’ nyugdíjjogosultság megállapításával is az ekként együttesen számított fizetés veendő alapul. Sérelmes azonban a törvényhatósági közigaz­gatási bizottságok számára kiadott utasítás 15. §-ának 6-ifk bekezdésében foglalt, azon megáila-1 pitás is, hogy ahol a tanítói és kántori javadalom I együttvéve többet tesz ki, mint. az 1907-iik évi! XXVII. ’t.-c. 2-iik §-ában megszabott legkisebb j alapfizetés, ott a tanítói nyugdíjba az ezt. még- j haladó többlet be nemi számit tátik. Ha tehát a kántori fizetés a tanítói fizetés ki- j egészitésére jó, akkor a fizetési minimumot meg* haladó kántortanitői fizetési összeg miért, nem lehetne éppen olyan jó a nyugdíjigény beszámítá­sánál is? Az „Utasítás" következő bekezdése értelmé­ben a szétválaszt,hatatlan tanítói és kántori fi­zetésnek 50%-a erejéig ezt ugyan megteszik. d<? csak 50%-ig, nehogy emiatt valaki is szerencsés találjon tenni. Á törvény betűje ma is érvényben ve® s a kán­tor. ilí. rektortauiték egyházi ténykedése utáni -járandóságuk, ha a tanítói fizetésük nem éri el a legkisebb mértéket, tanitői fizetésbe számíttat­nak s annyival kevesebb államsegélyben részesül nek. Előadó által a kerületben kibocsátott kérdő- körlevekre érkezett válaszokból meg tehet álla­pítani, hogy nincs olyan hely, ahol a kántori, il­letve a etótválászthafatlan kántortaniiöi filteresből 2, 4/ 6 'ezer Kos, ‘ sőt egyik helyén 25 kát. .hold föld jövedelmén kívül még 1663 Kcs van beszámít­va tanítói fizetésül. De vannak olyanok, ahol az összes kántori és kántor tanítói járulék be van számítva, ahol aztán teljesen ingyenesen kánto- roskodik a tanitó. Pedig sokan vannak. De aztán van olyan is, ahol, szörnyűség^ kimondani is, egy- egy Szekér széna. (6—8 q) 800 Kcs-ra van érté­kelve, 100 Kcs-t sem érő malom fuvarja 200 Kcs-ra, 1—1 liter összetolt ögetett bor a 8 Kcs- ra, tehát két-háromszorosára van értékelve, úgy­hogy emiatt' két-báromszpro6an kevesebb államse­gélyben részesül s teljesen ingyenesen kántoros- kodik a tanitó. Ehhez hozzájárul, hogy egyes he­lyeken némely kántori járandóságok megszűntek, így az élőadó falujában a zsellérjárandcságok, szolga kpányok rég megszűntek, az alapitványi misék kamatai tőkéikkel összeomlottak. 27 hold­nak mnnkaválisága, amely évi 200 Kos volt, de amelyért a háború kitöréséig egész éven át. meg­munkálták a földet, 1918-ban 750 Kcs-ra emelték, de most önként ismét 200 Kcs-ra. vagyis 3 napi kocg:ifuvar árára szálH/ioti ák te. De hány van olyan, akinek nemcsak panaszos, hanem egyene­sen siralmas a helyzeté. így pl- egy vágmenti kán­toriam tó évtizedek ótá félét sem kapja meg ga- bon-njárandóságának s miivel a község fele tarto­zik neki, tartozásukat gyűlöletté] egészítik ki, S ezúttal a törvény betűjén felüli sérelmeken kívül van-e a kámtortanitókra s ugyancsak a pap­ságra nézve is sérelmesebb és lealázóbb, mint az, hogy az egyházi ténykedésért járó fizetésükét, mint a kanásznak, a juhásznak, a községi ko­vácsnak terményekben', rostaalja gabona, össze­töltögetett.. bor, egy-egy petrence széna, szalma, csirke, faggyú s a jó Isten tudná elszámolni, mi mindenben éktelen káromkodások és szidalmak között befolyt gyűjtögetés utján járult át ják ki. De ezért a kétszeresen beszámított fizetésért, álljon helyt a kántor. Egész év folyamán egy napra se menjen távozni falujából; s ha mégis távozik, gondoskodjék helyettesről, hogy hívei né zúgolód­janak-. Végezze híven, becsületesen, szakértelem­mel kántori teendőjét. Képezze magát, nehogy a aágy rostából kihulljon, mert ha akad egy kán­tor, aki az egyházi funkciók valamelyikében kis­sé járatlan volna, akkor már ostort forgatnak fe­lette. Sőt nem eléggé rossza Iható, hogy legújab­ban már a népet is hivatott biráivá teszik a kán-, tornak. aki fizetni nem, csak követelni tud. • A káatoroskodás ma már nem megélhetési for­rás. S hogy mégis vannak s maradnak, akik voltak, falán inkább idealizmusból, Isten dicsőségéért s az embereknek lelki üdvéért maradnák, mint pénpért. Vájjon a komáromi legutóbbi egyházze­nei nap nem azt dokumentálta, hogy a minden ol­dalról megrövidített kántor tud lelkesedni esz­mékért, tud tenni léten dicsőségéért szépet, ipá- gasztosat.. nagyot, hogy a falu népével n négyeekfni ének'táiqitás terén olyan tökélyt érnek el né-mesak Wáifáfos munkanélküliség sújtja a csalfákéi! falvak mezőgazdasági munkásait |.11 1 cufcorrépaíermelés Hanyatlása, a rossz idő és a rossz terméskilátások elveszik a munkaalkalmakat Komárom, junius 20. (Saját tudősitónktő].) A komáromi járási hivatal összehívta a járás nagybirtokosait értekezletre a járási mező- gazdasági mu nikjá svi szunyok tárgyában. Ejég érdekesen indult az értekezlet, mert az el- nöklp Fodor Adolf dr. közigazgatási főbiztos megállapította, hogy a mtmkásszen ezetnek a megbízottja, mely az értekezlet megtartását kívánta, nem jelent meg. Az értekezleten többen felszólaltak a gaz­dák közül, hangsúlyozva azt, hogy neon isme­rik az ökot. miért vannak jelen. A kollektív keretszerződést, ugyanis a járás birtokosai nemcsak hogy betartják, hanem egyik-mási­kuk még azon túl is kedvezményeket ad a munkások javára. Igaz, hogy a gazdák népi írták alá a kol­lektív szerződést, mivel a földművelésügyi minisztérium felterjesztésükre másfél év óta máig sem válaszolt. Ami a mezőgazdasági napszámibéreket illeti, azok is elérik azt a mag'ás^ágot, mint a szomszédos járások területén. Sajnos, a nagyobb birtokokon gazdálkodók kénytelenek voltak áttérni az olcsóbb es­ten ziv gazdálkodásra, mivel a eijkórrépa- termeíés úgyszólván egész Csallóközben megszűnt. így sok mezőgazdasági munkás maradt az idén munka nélkül, mert a hathetes szezon­munka 'megszűnt. Az aratási szerződéseket. mind megkötötték. A terméskilátások igen szomorúak. Van­nak községék, ahol egy mázsa termés is alig lesz, tehát a vetőmagot is alig adja vissza a föld. A községekben igen sok a munkanélküli, akikre ez á katasztrofális időjárás valóságos istenesapása. Ezzel van összefüggésben az, hogy a vagyon­biztonság talán még soha nem állott, ilyen rossz karban, mint mostan. A gazdaságok legnagyobb része elveszítette forgótőkéjét és a földbirtokosok, akik nem kérnek kényszerégyezségeí, régi tartalékai­kat fogyasztják, szóval Vagyonukat költik a gazdálkodásra. Ennek ellenére az adó néni csökken és a közterhek állandóan emelked­nek­A gazdák is éppen elég rossz helyzetiben vannak, azonban a gazdásági munkások hely­zete egyenesen válságos. A kormánynak fel­tétlen gondoskodnia kell erről a munkásré­tegről, amely ma önhibáján és egyedül a vi­szonyok' szerencsétlen következménye gya­nánt sodródott bele a nyomorba és szenvé- désbe. REGÉLŐ ROMOK Irta: DIENES ADORJÁN XVI. SÁROS Fránya népek voltak a. earmaták. A szlávok szívóssága, a kimnek vitézsége és a. csudák agyafúrtsága egyesült bennük. Sok borsot, is törtek a. római birodalom orra alá Pannóniában. Nem csoda hát., ha a rómaiak itt is,’ ott is erős­ségeket építettek, hogy az észak felől be-betörő garmadáktól nyugalmat, találhassanak. Ilyen erősség volt hajdan Sáros vára. is. Látta, a világhódító légiókat és a. büszke ró­mai sas uralgott ormain. Az ősmagyaroknak már készen hullott ölükbe egy erős vár. Meg is maradt erősnek és fontosnak bosszú évszázado­kon át. Az árpádházi királyok különösen kar­ban tartották .és aj n ár ózták, mert. fölismerték fekvésének s erősségének .előnyeit, Sőt egyik­másik király személyesen is huzamosabb ideig megfordult a. várban. És keltezik a kutyabőrös Írásokat ékes góth betűkkel: In a-rce nostra re­gi a Sarué . -. Különösen a szegény II. Béla szeretett a sá- rosi várban tartózkodni. Világtalan szemei nem láthatták ugyan a vár előtt terpeszkedő gyö­nyörűséges terra. Epuryes körképét, de annál inkább élvezte a Turtur hegyek (Branviszkó) bükkösei és fenyvesei felől lengedező kellemes ájért.. Úgyhogy nemcsak családostól, de öre­gestől is itt töltötte idejét. No' seregére szük­sége is volt, mert Boris unokafivére nem fért a bőrébe és addig-addig nyulkált szent István koronája után, mig Béla. király kénytelen volt kezére koppintani. A zborói csata, veresége az­után végleg elvette kedvét a trón igényléstől. Az erélyes Ilona, királyné pedig itt őrizte s fej­ezőik, akik ott .felléptek, hanem száz másán, akik nem vitték plénuim elé kántori munkásságuk ered­ményét. Vagy amikor legutóbb néhai Zsemlye Pé­tert, a tanítók legjelesebbjét temették, az ev. ref. tanítók a helyi, majd a bátorkesaiii énekkarokkal a kántori törekvés és ennek .nem a legszebb jeleit mutatták-e be? De ne folytassuk tovább, Hiszen a kántorok fura helyzete csak azok előtt nem ismeretes, akik azt nem akarják ismerni. Mégis, minthogy a néma gyermeknek anyja se érti a szavát, előadó felhívja a kartáreajit, hogy nyissák ki szájukat, emeljék fel szavukat, hívják fel felettes hatóságaikat, a kormány és a parla­ment figyelmét, erre a visszás, tarthatatlan hely­zetre s teremtsenek rendet, méltányosságot és igazságot a kántor és rektortaniiók fizetésének beszámításában az állam részéről és szüntessék, ül. változtassák meg minden időre károsittatlanul a megalázó terménybeli járandóság, az egyházi ha­táság hozzájárulásával s végül választassák el a kántori állás a tanítóitól olyképpen azonban, hogy azt a tanitó elvállalhassa, ha. akarja­Ennek folytán a következő határozati javaslatot terjesztette elő az előadó: 1. A hiifetekezpti elemi népiskolák tani tóinak csak tisztán fámtól fizetése tegyen beszámítha­tó az alapfizetésbe, a kántori és az elválasztha­tatlan kántortanitői fizetése érintetlenül marad­jon. 2. Kerestessenek meg az egyházi hatóságok, hogy a kántornak, rektornak terménybe]]' járan­dóságai minden időre károsodás nélkül váltassa­nak meg s azok a kántorok közbenjötte nélkül szól gá 1 tassana k ki. 3. A kántori állások választassanak el a tauitójt.ól, de azért a tanító elvállalhassa azt, ha akarja. A gyűlés a határozati javaslótól egyhangúlag elfogadta. $ fel fogják hívni az ország többi egyesü­leteit íj?, hogy fél irataikká! valóra váltsák k i vápái - m alkat, St. tesztelte gyermekeinek testi-telki javait. De sokszor is visszhangzottak a. várudvar boltívei hangos szavától: — Gejza, István, László, Gertrud, hol vagy­tok ? Ezeket csak elő tehetett kerítem, de az ötö­dik — a, kicsi Zsófia. —, az mindig a főkaputól jobbra, a harmadik bástya közéhe surrant be és ne adj Isten őt onnan 'kicsalogatni. A várkápo! nábam töltötte minden idejét. Isten leánya is lett belőle, mert fölvette a stíriai Admont apá­cáinak fátyolát. De midőn az aszkéta étet fel­őrölte gyönge testének erőit, hazajött Sáros várába és azt mondta: — Temessetek ti el engem itt, Sírom boltját ez. istenadta szépséges tájak vadvirágainak il­lata'(teókbl£a.s6a, itt enyésző poraim pedig arra tamtgassák minden századokon át k környék jó népét, hogy volt' egyszer egy királyléány, aki mindent odaadott, ami földi és ezért cserébe mindent megkapott, ami örök. Kívánsága teljesült: ott nyugodtak porai a vár alatt, mig 1801-ben a, kiáradó Tarca vize felszínre hozta ereklyéit, egy drágaköves arany fejékkel együtt,.. Nem zavarta az apáca-királyléány álmát az a fegyvercsörgés, dübörgő zene-bona és heje- hujjázás sem, mely az Árpádok kihalta- után a várat s környékét állandóan fölverte. Mikor Csák Máté Pozsonytól Máramarosig uralta az országot és Sáros vára volt egyik főfészke; mi­kor Giskra & Axamit tűzzel-vassal pusztították a megyéket és Sáros várába tértek meg zsák­mányaikkal; mikor Hollós Mátyás feketeserege viharzott be a várba s csinált rendet az oligar­chák csinytevései körül; mikor a nádszál ingásu Percnyiek Sáro6 várából hánytak fittyet hol a királynak, hol egymásnak, hol meg a közrend­nek: mindez forgatagossá tette a vár életét és mindez sokézor az egész volt felvidék életébe vágott bele. Egy időre elváltak útjaik Sáros vár rának és a Perényieknek. azonban Imre (István fia és a nádori ág megalapítója.) ismét ki a dia- lenem tettézte családja részére a várat s bir­tokot. Pobzse László király a habsburgi Miksa csá­szárral megegyezett az ország jövendő királya ra, nézve: Habsburg lesz az,- el van határozva Azonban a rákosi országgyűlés élénken tiltako zott a. becsempészett contractus eliten, Percnyi Imre nádorispán eleinte 'behódolt a, német Miksa terveinek, de azután annál élénkebben tiltako zott ellene. Sőt személyesen készült fölmenni Becsbe, hogy annak létrejöttét megakadályoz­za. El is indult, de Pozsonyban valami kis kole rabetegség levette lábáról. Midőn fölépült, már megmasithatatlanul pergamentre volt pingálva a hároméves habsburgi Ferdinandus magyar trópigénye. Dühös tette erre Perényi Imre és demonstrált. Tekintettel még nyavafygós vol­tára, beleült hőkös fogatú (ötlovas), sárgabőr- béíéses, lógo6 kocsijaiba, maga. körül gyűjtötte a város síposait, dobosait és hegedüszérszámos muzsikusait, kiknek hangolászása. közben járta, be a várost, főembereivel és nyalka (csatlósai­val környezetten. Egy-egy uccaszögleten elhall­gattak a muzsikusok és tér eb esi porkolábja hangos szóval hirdette: — Perényi Imre nádorispán ő kegyelme adja tudtára mindeneknek, hogy ő maga és a. ma­gyarság opponál a németek császárjának clan- destina in fenti ója. ellen. Magyarnak magyar le­gyen királya is. Dixi! — Ví-vat, vivat! — zúgott városszerte a lelke- sülés szava, Ulászló megijedt, a, terjengő zajszavaktél és azt mqndta a maga elé cjtált Pérényjnek: —• Dobzse, dobzse. Csak ne lármázzat'ók. Hi­1931 jundua 21, vasárnap. szem az még messze van, mig a pirinyó Ferdi- nandus megnő. Neked adom végleg s megmásit- hatatlanul Sáros várát tartozékaival együtt, te­tejébe még Eperjest is, csak hallgattasd el a sok vivátozást. Hercegnek is megteszlek, meg- érdemled — mint nádor. Dobzse? Perényi Imre elfogadta maga s családja nevében a donációt — minit magánember. Azonban a hercegi címet rövidesen bekövet­kezett halála miatt nem sokáig használhatta és élvezhette. De hát a kis Fordinánd mégis csak felnőtt és éppen ő volt az, aki a Szapolyai pártján levő Perényieket kikergette Sáros várából s ez száz meg pár évig a Habsburgok kezén az arx regdae majestutis büszke címet s jelleget viselte. S jött a linói béke, mely. I. Rákóczi Györgyöt tette Sáros várának urává és Sáros vármegye örökös főispánjává. A váron ma­gán csak 42 évig lengett a Rákóczink lobo­gója, mert baj történt. A várkatonák közül többen bementek Eperjesre azon tragikus theatmm végigné- zésére, melyet ott Caraffa hozott színre Ke- czer András és társai meggyilkolásával. Egyiknek közülük talán nagyon idegeire ment a borzalmas látvány, vagy magyar lel­ke végleg elkeseredett azon: hát bizony erő­sen felöntött a garatra a szilva párolt levé­ből. Sötét este danolászva s botorkálva ért a várba vissza, de ott valahogyan eltévedett. Midőn nem tudott kótyagos fejével a sikáto­rok között s bástyák aljaiban eligazodni és vackára ráakadni, találomra benyomott egy ajtót, mécsesét ledobta, mialatt dudolázgatta a kuruc nótát: Nem lesz mindenkor igy, Szivedben bús ne légy. El ne hagyd magadat, Várjad jobb sorsodat. A szerencse forgandó, Naptól felleg távozó: Szivedben bns ne légy, Nem lesz ez mindig igy... A végső szavakat már szinte öntudatlanul morogta: elaludt. De nem aludt el a felborult mécses. A helyiség a tűzmester műhelye volt, aki csak imént távozott és szerte hagyta a frissen gyártott puskaport. A mécses lángja belekapott és ... a többit megtette a szom­szédos puskaporraktár. Az a büszke vár, mely látta a római légiókat, ellentállott a tatár- dulásnak, kibírta századok vészes csapását s ostromait: rövid pár óra alatt füstben, tűzben és romokban hevert, A vár pusztulásának a krónikák azt a változatát is adják _ ugyan, hogy Székely — az utolsó várkapitány — fel­ső parancsra gyújtotta meg és az oltani siető népet nem engedte be. De hát az eredmény ugyanaz. Az akkori felvidék egyik fővárosa és erőssége — nem volt többé. Azonban megmaradt, a vár. alatt terpeszke­dő várkastély, a Rákócziaknak s különösen a nagyfejed élemnek oly kedves' tartózkodási helye. A XVIII. század 'első évének őszén ugyancsak sárosi kastélyába érkezett II. Rá­kóczi Ferenc és az egész telet a sárosmegyei urak társaságában töltötte. Tavasz nyiltával kicsit átnézett Ungvárra Bercsényihez, hegy azután visszatérve Sárosra megkezdje ra­gyogó üstökös útját a magyarság egén. Egyik legkedveltebb barátjának, Longueval belga származású császári kapitánynak kezére bíz­ta azt a levelet, melyben a francia napkirály erkölcsi és anyagi támogatását kérte a ki­bontandó szabadságlobogó fölemeléséhez. Es ott várta a sárosi kastélyban nagy bizakodás­sal XIV. Lajos kedvező válaszát. Közben az eperjesi garnizon tisztjei is ki-kijártak hoz­zá. Hiszen a római birodalom hercege, gut gesinnt magyar Rákóczi Ferenc, akivel lehet és érdemes paroláznd. Egyik tavaszi estén is csendül a pohár, fordul a kártya a városi várkastély termeiben, midőn Rákóczinak gyorsfutár kézbesítette Júlia nénié levelét: — Longuevalt elfogták, minden el van árulva, menekülj Lengyelországiba! De még magáihoz sem tért kínos meglepe­téséből Rákóczi, máris belépett a Salm ez­red két tisztje Solari generálissal élükön, aki ezzel köszöntött be: — ön foglyom ... Azon a helyen, honnan utolsó pillantást vetett borongó szeme a csonka vár kúpjára, kastélyára, birtokára: a szerető kegyelet ke­resztet állíttatott. Találó emlék. Hiszen a magyar vezérszellemek mindig a szenvedé­sek keresztjei alól vetettek utolsó istenhozzá- det a török, német s miegyéb elnyomatás keresztje alatt nyögő magyarjaink felé ... A Rákócziak után következő Aspermont, Szinmay, Luzsénszky, Pulszky birtokos csalá­dok a vár romjai között ásatásokat eszközöl­tek, kincse.ket kerestek. Tekintve a vár ős­régi, dusgazdiag voltát és bizony a harácsoló portyázásoktól sem idegenkedő (Csák Máté) régen való urait: ezen nem lehet csodálkoz­ni. De viszont, azon sem csodálkozhatunk, ha a vár dúsgazdag történelmi múltja bőségesen ontja magáiból azokat a kincseket, melyeke! sem rozsda meg nem emésztett, sem tolvaj el nem ragadhat: a szabadság küzdelmeinél aranyos ragyogását, a magyar fajszeretet gyémántos csillogását. Ezeket a kincseket ad­ja nekünk az Eperjes völgye fölött, még mos;, romjaiban is impozáns büszkeséggel uralgó Sáros vára. És e kincsek falutája nem devalválódik soha! ' (A következő közien ény julius telki számunkban jelenik meg.) % 10

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom