Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-07 / 128. (2645.) szám
10 TRSGM-MAíkí^mRMR 1980 juuius 7 vajsáiraap, REGÉLŐ ROMOK nPÓKHÁLÓ Irtö: Erdődé i. Varga közelebb húzta; a széket, — Nézze Magda . . . Fáradt mozdulat volt a válasz: — Hogyan ... — De Magda . . . Magda... gondolja meg. Csak egy szavába kerül. Áthelyezteti magát az én falumba . . . Sikerülni fog. A tanfelügyelő ur megteszi . . . kedves ember, jó ember, ne féljen, finom ember... Magdán átcsapott valami forróság. Álmodozón hunyta le a szemét. A tanfelügyelőre gondolt, aki holnap a tanyára jön. — Egyszer már találkoztam vele . . . — Igen? Mikor? Nem is mondta . . . — Még ősszel . . . amikor le kellett tenni a hivatalos esküt . . . Sokáig elbeszélgetett velem . . . — Igazán? Hiszen ez nagyszerül Elhallgattak. Benyitott a mama. Varga kezet csókolt. — Holnap itt lesz a tanfelügyelő ur. Már mondtam is Magduskának, hogy kérje tőle az áthelyezését. Itt a tanyán olyan szomorú az élet. És aztán minek gyalogoljak én mindennap négy kilométert? — Holnap jön? — Igen. — Pedig éppen holnap akartam rendezni egy kis takarítást . . , Tele van a fal pókhálóval . . . Magda körülnézett, — Hol? — Ott a sarokban. Csakugyan, fönt a tükör fölött egy pókháló halvány rajza látszott. — Alig venni észre — mondta Varga. Magda I© nem vette szemét a pókhálóról. ügy érezte, mintha ebben a pókhálóban az ő élete akadt volna meg és most hiába vergődik, nem tud szabadulni. — Egy kis pókháló — ismételte Varga. De ez a hang mintha onnan a sarokból ereszkedett volna le és körülfonta volna az egész szobát. Magda tekintetével az ablakhoz menekült. Tavaszi legyek zümmögtek az üvegen. Kint fénylett a május és az akáóv'irágok a napon fehéren ragyogtak . . . IL Várta a holnapot. Tudta, érezte, hogy az a holnapi nap meg fogja változtatni sorsát. A pókháló hiába leselkedik rá. nem dobja oda zsákmányul álmait, hitét, rajongását, amelyhez húszéves szívvel görcsösen ragaszkodott. Igen, a holnapi nap ki fogja ragadni őt ebből szürke temetőből, érte jön az álmodott királyfi és elviszi innen. És lágyult szivében az a titok, amit már ősz óta őrzött. A tekintet ... a forró kézszoriás ... és az a meleg hang. ahogy búcsúzott tőle: — Isten vele ... a viszontlátásra . . . Hnevét előtt meglátogatom . . . III. — Bocsánatot kell kémem, hogy zavarom önöket . . . A mama odavolt a boldogságtól. — De kérem tanfelügyelő ur, csak természetes, hogy est a kis uzsonnát elfogadja tölünk. — Igazán kedves . . . A mama mosolygott: — Azonnal hozom a kávét . . , Kiment. — Nagyon megvagyok magával elégedve. Pompás fegyelmet tart. És az előirt tananyagot teljesen feldolgozta. Gratulálok . . . — Köszönöm, Csak a kötelességem teljesítettem . . . Magda tekintete akaratlanul is a falra tévedt. Mintha az a pókháló ott a sarokban megint a szivére ereszkedett volna. Dacosan lökte el magától: — Soha! IV. — Tudja én sokszor gondoltam magára .., Istenem, ilyen szép leány, ilyen fiatal . . . és itt eltemetve lenni! . . . Fájt a szivem magáért, komolyan . . . Magda lesütötte a szemét. — Most — most — gondolta magában. —No igen, tudja, ez az élet mégse magának való . . . Ezt én mindjárt megéreztem. És sokszor eszembe volt, hogy változtatok a sorsán . . • Alig vártam ezt. a találkozást . . . Magda csendesen mondta: — Én is . . , XV, ÚJVÁR Nem Aha Sámuel hasonnevű vára lenn a Hernád partján s mostanság a magyarországi részeken, hanem az, amelyiknek romjai a sárosmegyei Péehujíalutól északra láthatók ma is. Ezek a romok pedig nagyon hosszú múltra mélázhatnak vissza, mert a vár egyik székhelye volt a XI. században virágzott Aba nemzetségnek és a megyéknek. Megyéknek s nem megyének, mert a hatalmas Abán uralma a későbben kifejlődött Abauj, Sáros és részben Heves megyék területére terjedt ki, melyek közül a sárosi részinek Újvár volt a központja, sőt maga a megye is Újvár megye néven szerepel. Dénes kir. tárnokmestert Újvár megye 'comesőnek és Mátyás papot Újvár megye főesperesének mondják a krónikák. Még Zsigmond király alatt is találkozunk e névvel, mert Sáros megye akkor is még elvétve hol mint ooinitatus de novo castro, hol pedig mint comitatus nostri de utriüsque Újvár szerepel. Utriusque, mindkettő. Azaz a hernádparti Aba-Ujvár és a sárosi Újvár. Hogy pedig a két megye egy igazgatás alatt állott, azt bizonyítja az a körülmény is, hogy a megyegyüíéseket fölváltva hol az abauji Garadnáh, hol a sárosi Újváron vagy Sáros várában tartották. De bizony a felső újvári rész megyejegyzője hogy s hogy nem, megkötötte magát: — Eb fog oda világ végébe, az alsó részekre ■fnrmányoskodni! Az alsó újvári rósz viszont áperte kijelentette: — A kassai hegyen túl nem adunk pihent lovat a megyejegyző alá! Addig-addig torzsalkodott a megye alsó s felső része, míg az ügy a király elé került, aki röviden végzett: végleg szétválasztotta a két részt és lett az alsó Abauj vármegye, a felső Sáros vármegye. S ezzel Újvár is elvesztette közhelyi jellegét. Igaz, hogy a vár maga megyenévadó korában is már magánbirtokosok kezén volt. Az Ur 1209-ik évében nem kisebb ember, mint Ráskay Demeter, Gert- rudis királyné pohárnokmestere uralgott benne. Könnyű volt hát neki az udvarnál vára részére mindennemű kiváltságokat s jogokat ki könyörögni. így például a vámszedési jogot. Zsebel duzzasztó s erős jog volt az, mikor kihirdethette: — Adatik tudtára az errefelé csetlő-botlő izmaelita s egyéb utasnépeknek, hogy itt elmenőben minden lelkes Isten teremtése egy sclidust, minden tengely egy prágai garast és minden edény meg batyu egy-egy prágai garast köteles sölválni az arra rendelt hites vámosoknak. No beszedte ez a publicanus a garasokat könyörtelenül, de volt is olyan népszerűtlen, mint bibliai vámos elődjei. A Ráskayak azután Zemplénbe húzódtak le és Zsigmond ki-rály Petényi II. Péternek juttatta Újvárt. Perényi ugyancsak reászolgált e douáciőra, mert jóban-rosszban kitartott Zsigmond mellett. Vele volt abban a véres ütközetben is Nikápoly vára alatt, hol először egyesültek a keresztény népek az izlam ellen és először vívtak döntő csatát egymással a magyarok s törökök. Szomorú kudarccal végződött e csata, mert 20.000 magyar vitéz vére festette pirosra a földet és Bajazid szultán diadalmasan vonulhatott fölfelé a Balkánon. Magát a királyt is körülfogták a harc heIrta: DIENES ADORJÁN vében a janicsárok, azonban ott termett Petényi Péter és szinte sivitott hangos szava: — Vitézek, vészben a király, ide! ... Máris csörtettek dobogva a Rozgonyíak János, Lőrinc és Osvát — Herényi Miklós, János és Semsey László. Ott halottak el mind a király védelmében, csak Perényi Péternek sikerült a királyt a Duna egyik dereglyéjére csempészni, honnan aztán a Fekete tengeren át Kohstantinápolyba menekült. Ilyen teljesítmény folytán kapta Perényi Péter Újvár régen nevezetes várát, mely királyi sálamon-itélet következtében amugyis megszűnt volt már a megyei közigazgatás központja lenni. Nem mintha egyetlen egy vára sem lett volna Percnyinek. de úgy illett, hogy a király életmentője bővelkedjék várakban. Bővelkedett is. Ott volt a többiek között például Terebes (Párics) vára a zempléni részeken, ahol azonban a Drugethek folyton borsot törtek a Perényiek, orra alá és nyugtalanították a vár békés birtoklását, felhasználván a várurak majdnem állandó távollétét. Megunta a dolgot azután Perényi Imre: — Ebadta Mrugethjei! megmutatom, hogy nem füstöltök ki Terebesről. — Ebadta Drugethjei! megmutatom, hogy szerre ülni bajos, két egymástól messze fekvő várban egyszerre rendet tartani annyit tesz, mint mindkettőt züllésnek bocsátani. Alkalomra várt, hogyan lakassa jól a kecskét, de meg a káposzta is megmaradjon. Észrevette, hogy Tarczay Miklós, valahányszor Újváron van, mindég olyan simogató szeretettel nézdegéli a vár épületeit, mintha helyet keresne bennük állandó meglakásra. — Tetszik bátyám, tetszik? — kérdezte egy ilyen alkalommal Perényi Imre. — Tetszik öcsém. De kimondom a szót ka- nyaritás nélkül: még jobban tetszenék, ba enyém vein. Amint 'hegy enyém, illetve a családomé is volt. Hiszen a Ráskayak után és nagyapád előtt még IV. Béla királyunk adományozta Újvárt a Tarczay családnak. Hogy elvesztettük? annak Henrik ősöm az oka, ki bolond fejjel neki ment a királyi seregnek és hát gondolhatod, hogy ezen tettének jutalma nem oomesi szék, vagy a tárnokmester i méltóság volt, hanem kitették szűrét Újvárról. Megültek aztán benne a Mirhán ivadékok, akik ugv igaz, hogy sokat tettek a várért, mert a rozoga favárat kőből újra építették', És jöttek az olnödi Zudarok, a Szentgyörgyiek, mig végre jöttetek ti. Azonban tudod te azt, hogy ti sem birtokoltátok békén a várat, mert hol a Giskra hadak, hol meg Podmaiüczkyék zavarlak ki. onnan benneteket. Ugv a‘. Majdnem kifelejtem a Benning családot, akiket valahonnan külországból édesgetett ide magával Zsigmond király és se szó, se beszéd, betelepítette őket Újvárra. Ugv kellett lennie, hogy valamely nagy üzlet megpecsételése volt ez a donáció, mert Zsigmond értett ehhez. De hát ki tud erről vélekedni? hisz azóta majdnem száz év múlt el. — Nem sokáig élvezték üzleteik gyümölcsét, a várat — szőtte közibe a szót Perényi — mert nagyapám tett róla, hogy ez a család ismét és iramvást lépjen vissza napgyugat országaiba. El is mentek mind, kutyástól s macskástól. De lám milyen bosszúság: erről a ma itt, holnap ott családról kezdik a pórok nevezgetni váramat Henningynek, He- nighnek, meg mi Isten csudájáuak. Miért igy Szive a tarkában vert. Mindén idegszála egett. Diadalmasan vágta tekintetét a pókhálóba: — Győztem! A kilincs zörgött. Belépett a mama. Hozta a kávét. A csészéket az asztalra tette. — Úgy látszik, Gyuri ma nem jön, Magda elvörösödött. A férfi ránézett: — Gyuri? Ki az a Gyuri? — Kollegám — mondta Magda — néha meglátogat . . . Innen, a szomszéd faluból..,. És az anyja felé dobott egy pillantást. Elhallgattak. Ebben a pillanatban kopogtak az ajtón. — Szabad. Varga jött be, kezében virágcsokorral. Amint meglátta a tanfelügyelőt, mintha gyö- keret vert volna a lába. — Engedőimet kérek — dadogta és zavarában majdnem megbotlott a küszöbön. A tanfelügyelő mosolygott. — Csak kerüljön beljebb, tanító ur ... V. — De, hogy folytassam ott, ahol elhagytam, mondom sokszor gondoltam arra, bőgj' változtatok a sorsán... és alig vártam ezt a találkozást . . . Magda elsápadt. Ebben a pillanatban mély szánalmat érzett Varga iránt, aki éppen most fogja hallani azokat a szavakat, melyek örökre elszakítják tőle. — Igen, alig vártam a találkozást ... és örülök, hogy mindjárt elő is állhátok egy tervvel. Megköszörülte a torkát. Azután folytatta: — Én áthelyezhetném egy előnyösebb helyre .. . ahová óhajtja . . . Magda csak most tért magához. Erős szégyenkezést érzett, hogy félremagyarázta a tanfelügyelő gyöngédségét. Zavartan sütötte le a szemét. Varga mohon kapta el a szót: — Igazán hálásak lennénk ... A falu egy órai gyaloglás ide és tessék elképzelni esőben, sárban . . . A tanfelügyelő Magdára nézett: — Akarja, hogy áthelyezzem? Magda felemelje tekintetét. A pókháló inegiul; a szemére ragadt. Érezte, hogy egészen befonja. Nincs szabadulás. Lehorgaszt ot- ta a fejét és csendesen mondta: — Igen. és miért nem rólunk, a mi családunkról nevezik hát. el maguk között a várat? — Vagy pedig — mosolygott Tarczay -- a prior tomporé totior jure alapján, mért nem szőlingatják Tarcavárnak, mi? — Ilyen nevű kastélyuk már van ott a Homolka lejtőjén bátyámeknak. Ezt majd valami más névre kereszteljük. — Hát izé... öcsém ... lehet veled beszélni a várról? — mondta örömében akadozva Tarczay. — Lehet, bátyám, És én is székanyaritás nélkül kimondom, hogy. örömmel adom. Megyek én Zemplénbe, Ugocsába , Abaujba; majd idővel onnan eregetem ki családom rügyezéseit, Isten ő szentfölsége engedélyéveL Egy kis ide meg amoda, egy kis ilyen kevés meg olyan sok után létre is jött hamarosan az alku. No nem volt itt adás-vételről szó, hanem csak cseréről. A magyar nemes másik nemesnek nem adta el kutyáját, puskáját és várát, hanem becserélte vagy odaajándékozta azt. A várakra nézve fennállt úgy néha egy harmadik eshetőség is: a. brachinus.. Mikor a szomszéd vaigy rokon nemesek valamin ősz- szekoccantak és hadaik utján ki tessékelték egymást erősségeikből. Perényi hát adta Újvárt, Tarczay meg adta a Zemplénben fekvő Berecki, Abara és Bánóc birtokrészeket. Azonban tényleg különös, hogy Újvár azután is sem legelső ismert birtkosától, Ráskay Demetertől, sem a leghosszabb ideig benne uralgott Perényi és Tarczay családoktól, hanem az aránylag rövid időt a várban töltött s idegenből bejött Henningy családtól kapta s tartotta meg hosszú századokon át nevét. Mert a vár alatt fekvő falu neve ma is Hénig, Honig, illetve Henigovce. Tarczay Miklós nem sokáig örülhetett a nevének, mert Mohácsnál hősi halált halt. Három gyermeke közül Erzse (férjezett Kékedy Gáspárné) csöndes életet folytatott és egyál- taljában nem szerepelt a nyilvánosság előtt. Annál inkább tette ezt a másik kettő: György, és Anna. György elég kalandos élet után szintén a harctéren esett el 1557-ben. Persze, hogy nyújtogatta karmait a kincstár. Tarczay Anna három' vára és kilencvennyolc faluja felé, csakhogy férfiasszonyra talált benne. Erősen készült Ferdinánd csapatainak támadására Újváron, ami be is következett. Azonban Forgách Simon királyi generális bizony hamarosan benne ült a várban. Elveszett Újvár, Tarkő és Tarcza. Anna asszony Ádámföl- dén húzta meg magát, de itt ls tovább ütötte — ahogyan éppen tudta — Ferdinánd pártját. De csali annyit ért. el túlfűtött ellenzékieskedésével- hogy lassan-lassan minden birtoka reá ment Izabella királyné és fia ügyének hajszolására. Lassan elhagyták öt leghívebb emberei, akik mint a karikacsapás, úgy vallottak ellene. Azt mondta Therek Bálint, Tarczay György egykori vadászmestere: — Bizony elfogta úrnőnk a királyi postát is, ha úgy jött ki sora és Izabellának küldte azt Leugyelhonba. Újvár ostroma alatt egy-egy levágott német talpas fejének árában egy tallért fizetett emberinek. Ferdinánd híveit egy- szerűen elfogatta és kivégeztette. Ilyen s ehhez hasonló fekete listák bizony végleg elintézték Tarczay Annát s még jól járt, hogy egyéb szomoruságos és esuifos dolgoktól megszabadította a halál, mely őt mindenkitől elhagyottan, utolsó megmaradt falujában, Orsócon érte utói 1567-ben. Birtokait a király három részre osztotta. Az első részit a Dessewffy, a másodikat a Berzeviiczy, illetve Sémisey család kapta. A harmadik és legjobb rész Rócíhy Gáspárnak, Ferdinánd király meghitt emberének jutott, aki III. Gyula pápánál járván követségben, ott meggyőző érveléssel eloszlatta urának feje felől az egyházi átok felhőit. Castruim Honig oum decem possesiomibus, igy szólt a donációs levél. Tehát .már akkor is Honig volt a vár neve, xnia is az. Már akkor is — 1561-lben — dülediezett, mert Forgách Sinron jol elintézte, rno'st meg pár fal az, ami megmaradt viharvert múltjából. Birtokosai pár év óta Mizerák és Zsílka becsületes kisgazdák, akik ha úgy a rom alatt szántogatnak, a meg szók ottság alapján föl sem tűnik nekik az a krisztálytiszta forrásvíz, mely 800 m. magasból, a vár szikéiéiből csörgedez alá. De a vándor elmereng a csevegő forrás hangján saibban az elődök intő szavát hallja, elmereng tisztaságán és fölsóhajt: Őseink tisztasága, kristályeréinyei, mikor buggyantok elő a ma komor szikláiból?... (A következő közlemény június 21-ükS számunkban jelenik meg.) xs Még néhány példány kapható a Prágai Magyar Hírlap 1600 oldalas lexikonéból, kiadóhivatalunk az egész vászonba kötött, gazdagon aranyozott könyvel 72 korona és 5 korona portódij beküldése után vagy utánvéttel megküldi a t megrendelőknek. A Prigai Magyar Hírlap JuSius4-i párisi gyarmati kiállítási kirándulására eddig lehet jelentkezni A társasutazás Bécstöl-Bécsig, 5 nap vasutiköltséggel, ellátással, belépőjegyekkel, bö programmal '1‘fOO*— A jelentkezéssel egyidejűleg az utazás ára is beküldendő a P.M.H. UTAZÁSI IRODÁJÁHOZ PozsonyCentral-Passage 1931 JUNIUS 10 SZERDA
