Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)

1931-06-12 / 132. (2649.) szám

Mén irhát „oda ahová akar és arról, ami éppen Kelti tetszik" -r- de az útlevelét egyelőre nem adják vissza Ungvár, június 11. (Ruszinsakói szerkesz­tőségiünktől.) A Mécs László letartóztatásá­val és a nála lefolytatott házkutatással kap­csolatos''rádió- és sajtóhírek — miként azt a P. M. H. megírta — alaptalan okinak bizo­nyultak. Ezt az alkalmat nagy örömmel ragadta meg a pozsonyi „A Reggel" cimiü csehszlo­vák ko rínámylap és „A budapesti lapok ál- thirt terjesztettek M'éos László letartóztatá­sáról" fő- és „Amikor a reakció a saját fejé­vel gondolkodik" alcím alatt hosszabb Cili­iket közöl. Cikkéiben megállapítja, hogy „A húrok természetesen futó tüzként terjedtek el egész Szlovénszkón és a szlovénszkói ma­gyarság megmozdult" és hogy „Mécs László tovább írja vígan a verseit oda, ahová akar­ja és arról, ami éppen neki tetszik". Végül „tanulságot" von le a lap, mikor azt állítja, hogy „A magyarországi sajtó természetesen a magyar reakció fejével gondolkozik." Ezt kjővetőleg azt a következtetést vonja le A Reggel, hogy „Ők (már mint a magyaror­szági sajtóorgánumok) ugyanis nem tudják elképzelni, hogy7 ez lehet. Lehet a Magyar­ságba verseket írni, mint Mécs László, anél­kül, hogy a költőt ne tartóztatnák le? Végül pedig nagy diadallal adja tudtára A Reggel a világnak, hogy „erre Pesten egészen ter­mészetesnek találták, hogy Mécs Lászlót le­tartóztatták, mert hiszen ők így csinálták volna, csakhogy ez is egyik különbség, hogy itt nem csinálják, Mécs László irhát, amit akar"... Az igazság teljes .megvilágítása céljából, valamint A Reggel hencegő cikkének cáfo­latául az alábbiakban ismertetjük a Mécs László elleni hajsza eddigi fejleményeit: M'écs László még május elején szavaló körútra indult. Szavalt Budapesten a pre­montrei rend épülő templomának javára, szavalt vidéken különféle vallásos célú egyesületi törekvések feLse'gélyezésére, majd átment Erdélybe és ott is tartott néhány szavalóestét, hogy meghivó és vendéglátó barátainak kérését teljesítse. Visszautaztában iámét felkereste Budapes­tet, ahol családi ügyei voltak és egy napon Sátoraljaújhelyen keresztül haza akart utazni Királyhelmeöre. A sátoraljaújhelyi állomásom vette észre, hogy Budapesttől állandóan a sarkában volt egy idegen, ­de ennek semmi jelentőséget nem tuLvjdo- nitott. Mikor a vonatból a szlovenszkói kis- állomáson kiszállott és útlevelét elvették, kis idd múlva hozzáléipett egy vámőr és ar­ra leérte, hogy7 jöjjön be az irodába. Az irodában fefszólitotta a költőt, hogy vámvizsgálat céljából rakjon ki az asztal­ra mindent a zsebeiből. A kiöltő csodálkozva engedelmeskedett a pénzügyőrnek és mindent kirakott. A pénz­ügyőr vizsgálgatni kezdte az Írásokat, de csakhamar azon a címen. hogy nem tud jól magyarul, egy rendőri hivott be. A rendőr aztán átolvasta a költőnél gépírá­sos kéziratban lévő összes verseket, melyek között ott volt egy, amelyre a rendőr na­gyon felfigyelt. Cinné: „A vérszerződés". Tárgya: egy történelmi háttér költői beállí­tása a mindennapi életbe. Bátran megjelen­hetne bármely csehszlovákiai lapban, mert a nagy emberszeretet himnuszának mond­ható, egyébnek semmi másnak. A rendőr ezt a verset lefoglalta, elkoboz­ta s végiül egy órái hivatalos eljárás után útlevelét visszaadva,. Mécset szabadon en­gedte. A költő hazaérkezett. A kellemetlen inci­denst bosszankodva mesélte el barátainak, Így tudtuk meg mi is. Mécs. mivel sohase foglalkozott politikával, sérelmesnek tartot­ta ezt a vekszatúrát. Az ügynek azonban folytatása következett. Egy napon megjelent a ktrálybelmecl plébánián egy járási tisztviselő és elkobozta Mécs László útlevelét. Ok: hivatalos vizsgálat van ellene folyamat­ban s ez vonja maga után ezt a preventív intézkedést. A hivatalos vizsgálat azóta is tart. Az ügy menetéről Mécs László eddig még sem­mit se tud, mert csupán ajrra figyelmeztették, hogy tartózkodjék esetének a sajtóban való publikálásától, vagy pedig attól, hogy ügyében a politikai pártok intervencióját igényibe vegye. Mind­ezek után történt aztán, hogy Mécs László­ról a Magyarságban hióbbirek jelentek meg, sőt elkobzott versének egy másolata, melyet Budapesten hagyott, tudta és beleegyezé­se nélkül a Magyarság hasábjain meg is jelent. Ez az igazság. Az A Reggelnek tehát nincs valami nagy alapja arra a dicsekvésre, ami cikkének tónusából kiárad), mert — úgy lát­szik — egyesek itt jg ,,a magyar reakció fe­jével gondolkoznak", amikor Méos László nem élhet mozgási szabadságával egy kéz­iratban lévő vers miatt s eljárás indul elle­ne, holott semmi más „bűne" nincs, mint az, hogy — Csehszlovákiában magyar költő merészel lenni... Cáfolták a iggitiülsfi politikusok steeiMKlenesii meghívását Becs, junius 11. Osztrák és miagyar hiva­talos helyeken megcáfolják azt a hírt, mintha Zita exkicálynő legitimista politi- ku&ofkaf hívott voilnla magáhcz.gteenoiekefi*- seelbe. Beavatott helyen koholtnak jelen­tik M azokat * hiiwket i*, •amelyek •só­idat Ottó Mária otaw királyi hercegnőt el­jegyezte volna. Az olasz király magyar ezredtulajdonos Bwd>apest, junius 11. Magyarország kor- mányozója felajánlotta a Nagy LaJjos nevét viselő, nagykanizsai 6. gyalogezred tulajdo­nosi tisztét III. Viktor Ernáiméi olasz király­nak. Az erről szóló hivatalos okiratot a 6. gya­logezred tiszti küldöttsége nyújtotta át Olasz­ország uralkodójának, aki a d-eputációt igen kegyesen fogadta g a felajánlott ezredtulajdo­nos ságot vállalta. Most azután megérkezett III. Viktor Erná­iméinak a magyar államfőhöz intézett távira­ta, melyben igen meleg szavakkal mond kö­szönetét a magyar rokon érzés újabb megnyi- latkolzásáért. A távirat a következőképpen hangzik: „Horthy Miklós őfÖméltósága, Budapest örömmel fogadtam a tiszti küldöttséget, amellyel Főméltőságod a 6. magyar gyalog­ezred tulajdonát adományozó kéziratát hoz­zám ejuttatni szives volt Igen jól esett Fő- méltóságod rokonszenvének újabb megnyilat­kozása. Kérem fogadja érte legőszintébb, szív- j bői jövő köszönetéin. Viktor Emánuel." Róma, junius 11. A római és a vidéki sajtó részletesen foglalkozik Horthy Miklós kor­mányzó részéről az olasz királynak adomá­nyozott magyar ezredtuílajdonosság jlelientő- s égével és a magyar tisztiküldöttaég római látogatásával. A Messaggero hangoztatja, hogy különösen figyelemreméltó Horthy Miklós kormányzó gesztusának a jelentősége azért, mert a há­ború óta Magyarország részéről senkinek I sem ajánlottak fel hasonló magas méltóságot és hogy az olasz király az első és egyetlen küb | földi magyar ezredtulajdonos. Az olasz-ma­gyar kapcsolatok szívélyességéit és szilárd- ; ságát csak megerősíti az örvendetes esemény. A lapok azután kiemelik, hogy az ola-sz király nagy kitüntetéseket adományozott a magyar tiszteknek és rendkívüli szívélyességgel meg- j hívta őket páholyába az olasz alkotmányün- i nép katonai díszszemléjének megtekintésére. — Bethlen teát adott a távirati irodák kongresszusa résztvevőinek tiszteletére. Bu­dapesti szerkesztőségünk telefonálja: A nem­zetközi távirati irodák budapesti kongresszu­sának résztvevői szerdán megtekintették a magyar távirati iroda központi berendezését. A vendégek' a legnagyobb tetszésüket nyüvá- i nitottók a távirati iroda modem berendezése felett Bethlen István gróf miniestereinflk «*- te teát adott a kongressw*# résztowőkiek iá sztéléiére. FANTASZTIKUS REGÉNY M se* & s& s XW. «Jf A. rMi IMI tífc Ma G Ak. (9) Nos? —• Biztos szekunda. ÉvS hozzá mekkora meg­szégyenítés, hogy egy harmadelemieta dolgozta ki a geometriai föladatát! Kilincséé lerázott a kabátujjáról. — Lárí-fári, ekkora szenzáció mellett elcsú­szik az én dolgom, észre sem veszik! . —• Mégis, gondold meg. Kilincséé — figyel­meztette néhány felsőbb diák —, az öreg na­gyon következetes! Nem emlékszel, mit mon­dott a múltkor Habányinak, aki azzal mente­getőzött, hogy azért nem készült matematiká­ból, mert héttől nyolcig a tanár ur macskáját hajszolta, melyet megtámadtak a parkban a Hámory vizslái? „Barátom, ha maga héttől nyolcig saját élete kockáztatásával engem ment meg valami halálos veszélytől, nyolc és kilenc között úgyis berakom, ha nem tudja a leckét!" Kilincses tétovázott. Siettem kihasználni habozásának pillanatát s gyorsan hadartam: — Urak, az idő rövid. Bevallom, hogy önök igenis, a huszadik század legnagyobb csodája leleplezésének tanúi lettek, melynek hátterében a legszenzációsabb történet rejlik. De azt is mondhatom, hogy 6cmmi továbbit nem fognak megtudni, ha egy betűt is elárulnak abból bár­kinek, ami most itt történt. Holnapig kérem kötelező becsületszavukat. Holnap, amikor sza­bad órájuk van, be fogok jönni és fölvilágosí­tom önöket mindenről! A megdöbbenés legkülönbözőbb árnyalatait é.» fokait láttam a körül áll ók arcán, mikor én, az elemista kisfiú, egy müveit felnőtt retorikai készségével és frazeológiájával adtam elő mon­danivalómat. Az órák kezdetét jelző villanycsengő elsőt berreget. — Uraim, az idő rövid... kérem elhatáro­zásukat! Megkaptam a lovagi becsületszót és sápad­tan, izgatottan rohantunk be osztályainkba ... Istenem, hány diák ágy izzasztóit álmatlan, föld ült idegzetű testet azon az éjszakán? XV. De én sem aludtam. Mit kell itt tenni? Föl világosítsam őket őszintén? Nem remélhetném, hogy titoktartók lesznek. Ha hitelt adnak nekem, annyira meg­terheli a rendkivüli eset érzékeny, fejlődő ke­délyvilágukat, hogy okvetlenül kiárad belőlük. Ha nem hiszik, bolondnak fognak tartani és kötél ességérzéeböl fogják reám fölhívni a fi­gyelmet. Mit kell hát tennem? Végre, eszembe ötlött egv megoldás, melyet vallási és erkölcsi meggyőződésem a legna­gyobb undorral utasított vissza, de életösztö­nöm mégis belekapaszkodott. A túlzott racionalizmus hullámainak apadá­sával az egész társadalmon eláradt a metafizi­ka. iránti érdeklődés, tombolt az okkultizmus, a spiritizmus hajszolása. Prágában akkor hajigál- ta ki a Tut-Enoh-Anion fáraó állítólagos szelle­me egy festőművész keleti szoborgyüjteményét a szemétdombra, alaposan helybenhagyva a szeánsz résztvevőit és valóságos vért, meg könnyeket fakasztva, a bronzfigurák testéből... Ellensége voltam ennek az elfogult-, bárgyú spiritizmusnak, mely tagadja és gúny tárgyává teszi a metafizikai jelenségeket, mihelyt a kato­likus egyház tanításaiból erednek, ám teljes odaadással hisz bennük és hódol nekik, hogyha egy divatos médium fazekában főttek. Az ok­kultizmus eme korlátoltagyu hivői előtt- nevet­séges babona, vagy egyszerű természettant tü­nemény Isten dicsőséges működése, az angya­lok és ördögök létezése, cinikusan megmosoly- gott misztifikáció Krisztus föl támadása, a kato­likus egyházban előfordult számtalan csoda, el­lenben áhi tat osan hisznek kétes túlvilág! lé­nyek materializációjában és abban, hogy Knédli Trézsi szakácsnő-médium képes remkarnálni Bismarckot. Elveti az Istennek tulajdonított csodás jelenségeket, de menten elfogadja, ha egy titokzatos fluidumnak imputá-lják őket. Tisztára nyomorult, lázadó hiúság! Isten nem kell, mert ő volt. először s csak azután engedte meg, hogy én is legyek. Én vagyok az első s azután csak az lehet, aminek létezését meg­engedem! Senki sem harapott akkorát az ör­dögi föLfuvalkodottság almájából, minit ezek a hitetlen hívők. Gyűlöltem őket s küzdöttem ellenük, most pedig ... nem volt más menedékem, mint hogy bárgyú tanaikkal maszlagoljam azokat, akik leleplezőimmé válhatnának. Utálat! Le kell ta­gadnom az életemben megnyilvánult fényes isteni csodát és ilyen aljas szurrogátummal he­lyettesíteni ! A „szent önzés" nevében!... Egyik, különö­sen veszélyes nemének tartottam a szülői sze­retetett mely ámítva, félrevezetve őket az élet igazságaitól, mindig olyan dolgokat kényszerít gyermekeire, melyek nem annyira a .gyermek érdekeit, mint inkább azt az önző célt szolgál­ják, hogy megőrizze szülői iránti szeretetét és tiszteletét. Most tudom, hogy Isten ez önzést csakis a gyermekek érdekében oltotta a szü­lőkbe, tehát jogosan cselekszenek, amikor su­gallatait követik. De én meggyőződésemmel és vallásom, parancsaival ellenkező tanokat állí­tok önérdekem szolgálatába- a mások gyermeki 1 el ké n ek v eszé lye ztet ésévei! XVI. Anyámtól azzal az ürüggyel kérezkedtem el, hogy meg akarom Dézn.i a nagy fiuk tornagya­korlatait. Anyám a lelkemre kötötte, hogy ne kapaszkodjam a nagyoknak való tornaszerek­re, mert kitörhetem a nyakamat. Ha sejtette volna, hogy micsoda szédítő műveletben koc­káztatom a biztonságomat! ... Az internátu-si ifjúság szabad rendelkezésére álló egyik könyvtárszobában jöttek össze de­klarációmat meghallgatni azok, akik tanúi vol­tak az előző napi eseményeknek. Kilincses re­mekbe fogalmazott „Kötelező nyilatkozattal" várta őket, amit belépéskor mindenki aláirt, becsületszavával érősitve, hogy a körünkben történtekből egyetlen -betűt sem fog elárulni, mig az egyedül illetékestől, mármint, tőlem, nem kap rá fölhatalmazást. Az ifjúság enthuziasztikus odaadásával és ideális szavahihetőségével gyülekeztek a fiuk s én önmagámtól irtózva, mint egy sarlatán álltam a rögtönzött pódiumon, hogy azt- az if­júságot, amelynek védelmére különösen ki akartam használni uj életem csodáját, a leg- aljasabb módon félrevezessem. — Tisztelt- uraim, kedves hajtársak. — kezdtem szónoklatomat. — Bár önök előtt egy­előre indokolatlanul, mégis jogot formálok a ..bajtár.s" megszólításhoz, mert jelenlétük nem­csak egy csodálatos titok, hanem ogy ebből származó, a világtörténelemben páratlanul álló mozgalom részeseivé teszi önöket. Mert aki ve­lem tud, velem dolgozik! Nem akarom a -beve­zetéssel kimeríteni türelmüket és azonnal a lé­nyeg egyik pontjára térek. Tegnapi szereplé­sem kétségtelenül olyan rendkivüliség volt, amelynek magyarázatát kell adnom. E magya­rázat a napjainkban nagy lendületet vett s bi­zonyára önök előtt sem ismeretlen okkultizmu­son alapszik. Most már igazán röviden: három­éves koromban magas gyermekszékemből a fe­jemre estem ... Egy hang a háttérből: — Amint a következmények megnyilvánu­lása igazolja, mégsem esett a feje lágyára! —- Ellenkezően, nagyon is — folytattam -—*, az orvosi vizsgálat megállapítása szerint fölépülésem után imbecil maradok, aminek je­lei csakhamar mutatkoztak. Képzelhetik szü­leim kétségbeesését! Egyetlen gyermekük vol­tam bátyámnak, ugyancsak Rege te Gáspárnak, a helybeli egyetem tanársegédének halála után. Anyám szívesen foglalkozott a spiritizmussal és kétségbeesésében nem habozott segítségül hívni nagyanyámat-, kivel a szeánszain állandó öszeköttetésben állott. —' Nagyanyám rögtön jelentkezett a sürgető hívásra, apám kis dohányzóasztalának mozgá­sa utján. Anyám nagy megnyugvására kijelen­tette, hogy valószínűen tud segíteni. Saját szel­lemi képességeinek egy részét is szívesen ál­dozná ugyan az én elveszett tehetségeim pót­lására-, de tekintve azt, hogy fiú vagyok, talán nem felelnének meg részemre az ő szubtilis. nőies sajátságai. Majd segítségül hívja a kör­nyezetét. Nagyanyám ugyanis rendkivüli tu­dású és műveltségű nő volt s az itteni léten it-ul is megmaradt szellemességének vonzóereje s amolyan tudományos és művészi sza-lonféléje lehet a túlsó régiókban. Ampére, Carlyle, Wea- ston„ Chateaubriand, Atword, Raciaes, Boíleau, -Rafaello, Dalion, Bacon, Fourier, Na/pier, Rous­seau, Spencer, Voltaire, Halley, Heine, Sha­kespeare, Lionardo da Vinci s számosán mások alkotják mindennapi társaságát. Föltűnő lehet, hogy sok közöttük a természettudós, a mate­matikus, de nagyanyám, ami különösen régeb­bi nőknél ment ritkaságszámba, rendkívül ér­deklődött e tudományok iránt. Itt alig leküzdhető kacagás! ingert érésiem. Eszembe jutott nagyanyám a maga valóeágár ban. Amint a tornácon varró gatva, leejtette a tűjét s akkori, tízéves személyemet, hívta *©- gitségül.--- Gyér ide, Gazsi, kaparászd föl a tüaneUi, neked hosszú körmeid vannak! (FolytatJak.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom