Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)

1931-06-11 / 131. (2648.) szám

2 1931 junior 11, cetttöTtffk, A keresztényszocialista párt nagysikerű gyűlése Szepsiben Az egész járás képviselve volt Fedor és Fleischmann beszámolóján Biztosítsuk választói jogunkat! Felhívás az őslakossághoz Pozsony, junius 10. Ajk 1929 október 27-én leaajkytlt nemBetgyüiliéei vál ásatások aüikajlimá'vail miniden ofl'dailiról hallottunk pajnasBokat hogy az őslakosság somiból ezer meg ezer választó neve maradit ki a választói névjegy­zékben s igy nem kaptak szavazóoédnlókat. amiért nem 'is szavazhattak. Ennek főottna azonban az volt, hogy választó polgáraink legtöbbje nem tartotta érdemesnek a betekintésre kiéltíitott választód, név­jegyzékben utána nézni, hogy neve benne van-e a lajstromban s így természetesen elmulasztotta a törvényes határidót is az esetleges föllebbezési'e. Aki tehát az 1929. évi szavazásnál ezen okok kö­vetkeztéiben nem szavazhatott, az azt saját hibájá­nak tudhatja be. . Hogy ez újra meg ne ismétlődjék, ismét felhív­juk az őslakosság figyelmét arra, hogy az állandó választói névjegyzékei most állítják össze és arra, hogy június 15-től 22-ig bezáróan ezt a névjegyzéket közszemlére fogják kitenni és pedig a városokban a házak kapui alatt és a választási irodában, a köz­ségekben pedig az elöljáróság helyiségében. Mindenkinek kötelessége, hogy utána nézzen, vájjon 'benne van-e a neve a választói névjegyzék­ben, mert az ősszel megtartandó községi választá­son csak az szavazhat, akinek nevét a választói névjegyzék feltünteti. Ez az utolsó alkalom a községi választások előtt, hogy valaki választói jogosultságát érvényesíthesse. A közönség tájékoztatására közöljük, hogy nem­zetgyűlési és községi választói joga van minden csehszlovák á'Uamipólgáimak, aki életének 21-ik évéit 1931 junius 30-iig betölti és legalább három hónap óta, azaz legalább 1931 mároius 1-5-ike óta tartózkodik a községben. Tartománygyüt'ési és járási képviselőtestületi vá­lasztásoknál a 24-Jik, szenátusi választásoknál pedig e 26-i'k életévtől van választód jogosultság. Minthogy a választói jog igazolásához az állam­polgársági bizonyítványnak és ott, ahol bejelentő hivatal van. a bejeienítő lapnak élőmülatása kötele­ző, mindenki haladéktalánul szerezze be ezeket az okmányokat. Figyelmeztetünk mindenkit, hogy tegyen elegei kötelességének, főképpen a lakásváltozást jelentse be. Gyakran előfordul, hogy a választói névjegyzék­ben szereplő név és születési évszám hibás, amit szintén ki kell javíttatni. Felvilágosítással készséggel szolgálnak az orszá­gos keresztényszocialiista pánt központja (Pozsony- Bratislava. Dunakőpart 12). a kassai (Fő-uoea 12) és a nagyszőü'ősi kerületi főtitkárságok, továbbá pártunk körzeti szervei Aa ersgágos keres* tény szociális ta párt központja. Ugyancsak készséggel állnak a választ óközönség rendelkezésére ebben az ügyben a magyar nemzeti párt összes központi, kerületi és körzeti titkánsá­KaJasja, junius 10. ('Jíassai szfórkesztosé- günktől.) Az országos koresziiénySBOcialista párt kassai kerül-etén-ek körzeti gyűlései so­rán aiz elmúlt vasárnap Szepsiíbeu gyűltek össze a járás magyar és szlovák lakosságá­nak tekintélyes tömegei, hogy a kéretsz- tényszociallista párthoz való ragaszkodásuk­nak ismételtein tanuijelét adják. A nagyivem- déglő hatalmas disz te nmét Szepisi község la­kossága és a járás messze községeiből is el­jött küldöttségek zsúfolásig megtöltötték. A párt központija részéről Fedor Miklós nem­zetgyűlési képviselő, Fleiisohmann Gyula dr. taritoimánygyüléai képviselő és Kátra Kál­mán dr. körzeti titkár volt jelen. A lelkes lefolyású gyűlést Dittel István körzeti alelmok nyitotta meg. A képviselők üdvözlése után kegyeletes sza/vakkal emlé­kezett meg a szepsi pártkörzet elhalt elnö­kéről,, Szepsi láng lelkű papjáról: Szokolszky Bertalan kanonok-plébánosról, valamint Koimporday Hugóról, a párt elhunyt járási képviselőtestületi tagjáról. A gyűlés .felállás­sal áldozott az elhunytak feledhetetlen em­lékének. Lelkes éljenzés Időzött emelkedett ezután szólásra Fedor Miklós képviselő. — Nem azért jöttem — úgymond — mert választások előtt állunk s nem ígérgetés a célunk. Azért vagyunk itt, mert hivott a iszepsi járás népe és szívesen jöttünk, mert a mii legfőbb kötelességeinket mindig azok szakjaik meg, akik velünk jönnek, akik ben­nünk bíznak, akik a mi igaz utamkou jár­nak. Azért jöttünk ide tehát, hogy a ránk hízott feladatok elvégzéséről számot adjunk, hogy aminek védelmére vállalkoztunk, azt testtel-lélekke! meg is védjük és hogy meg­mondjuk testvéreinknek: Ne féljetek, ve­lünk az Isten, s mi, kik Benne hízunk, soha meg nem csalatkozhatunk! A gazdasági helyzetet vette ezután Fedoir Miklós bonekés alá. A kormánypártok gaz­gal (Pozsonyban Köztámsaságbér 14. ez. alatt, Kassán Fő-ucca 87. ez. alatt, Rimaszombatban. Tompa-tér 1. ez. aHaJfct, Komáromban Deák Ferenc-ucoa 3. ez. alatt etb.), továbbá a ruezimsEkói magyar pártok titkárságai (Ungvárott Szobránci-ut 11. ez. ákufct s'bb.) és a Zipser Deutsche Partéi titkárságai. dálkodását a rossz gazdáihoz hasonlította, aki mindig csak ar'at, a földijéből mindent kihúz, de nem trágyáz és igy földjének sem­mit nem ad vissiza. És amint ilyen gazdál­kodás mellett előbb-utöbb terméketlenné válik a föld, épp úgy szegényedik le, válik nincstelenné a földmüvesnép is. Kitért az iparosok helyzetére is. Amint cserbenhagyta a földművest az ag­rárpárt, épp úgy nem segített az iparoso­kon a cseh ipairospárt sem. Mert ma az iparos- és kereskedőpárt na­gyobb dicsőségére Szlovenszkón minden je­lentősebb munkát nem szlovenszkói vállal-. kozó — magával idegen munkásokat is hoz­va — végez, a bennszülött iparosok és műn. kások pedig a munkanélküliség és a nyomor rémével küzdenek. Alapos kritikában részesítette a képviselő a betegsegélyzőbsm uralkodó rendszert is. A magyarországi szlovákok „felszabadiiá- sáért“ tüntető csehszlovák köröknek azt üzente a szónok, hogy inkább a nyomorgó szlovén szkóiakkal törődjenek s ne a békési szlovákokkal, akiknek gazdasági helyzete összehasonlíthatatlanul kedvezőbb. Az u.j pártalakitási kísérletekkel szemben általá­ul os helyeslés köziben hivatkozott a képviselő a járás lakosságának becsületes, komoly gondolkozására. Jól tudja azt, hogy a kérész- tényszod alist a párt által gyújtott őrtüzek itt, a szepsi járásiban is magasan lobognak és messze világítanak, s amint e tüzek fé­nyénél látta meg a földmüvesnép, hogy az agrárpárt utjai csalóka, vermeikkel teli utón haladnak, épp úgy meglátja azt is, hogy a Zay-Pásztor-fé'le radikális földimiivés- párt se a gazdanép testéhez szabott. Ez a párt se szolgál egyéb célt, mint a gaz­dán ép megzavarását s a széthúzás .növelését. Nagyhatású beszédét Fedor Miklós a köz­ségi választásokra való felkészülés fontossá­gának hangoztatásával fejezte be. Fleischmann Gyula dr. t artornánygyülési képviselő hosszabb beszédében a kérész­SS 0 C3-~W VOIjTS FANTASZTIKUS REGÉNY Jí ar* £ sbl s • <®W A. rMk JSLi A. (8) De mikor valamivel mégis csak táplálnom kell a korommal s testi fejlettségemmel kapcso­latos teendőktől ki nem elégített aktivitáso­mat! ... Fortéi em! Néha szeretném betörni a koponyámat és ki­kaparni belőle agyam utolsó morzsáját is, len­nék inkább kész idióta, csak tudnék álmodozni a gyerekagyban valószínű fantasztikumokról, csak tudnék hinni, hinni az anyám meséiben, melyek szerint a kis disznó egyszer kibújt a bőréből, emberi ruhát vett. magára, hogy mint jó gazdasszony kenyeret süthessen, az arany­kacsa lerázza tollas irháját és visszasétál kirá­lyi termeibe, hogy megszoptassa elárvult gyer­mekét, kitől a. gonosz, őt királynőből arany­kacsává változtató varázsló megfosztotta. Mennyi, de mennyi áldott, tanulságos jóság ezekben a mesékben! S ha nem is tanulnék be­lőlük semmit, olyan édesen zsongitanák álom­ba gyermekagyamat!... Ahelyett az őrültség környez, kis koponyámba zárt eszem ezer ör­döggel doboltat nekem álmatlan éjszakát, mely­nek kínjaiból szeretnék fölüvölteni: — Veronáit adjatok, veronált, vagy brómot, hogy vásároljak rajta egy félórai áldott nyu­godalmat! XIII. Az iskolai élet mégis hozott valami enyhü­lést, némileg kiegyensúlyozta a szellemi és testi fejlettségem között fönnálló rendkívüli különb­séget. Az meglehetősen kellemetlen volt ugyan, mi­kor tanitóm prófétai ihleftséggel, egy fárosz büszke ragyogásával nyilatkoztatta ki előttem az .,i, ur, ir“ rejtelmeit s eliibém tolva négy szá- mológölyót, pedagógiai módszerének sikerét bebizonyítandó, mindenáron huszpercnyi időt erőszakolt rám a golyók kétfelé osztásához. Gondolható, mennyire terhes volt ez, gúzsba kellett kötnöm és présbe szorítanom magamat, hogy árulón ki ne buggyanjon értelmi fölé­nyem. De voltak áldott pillanatok is. amikor más padsort oktatva, nekünk csöndes foglalko­zást adott s ón nyugodtan folytathattam föd­jegyzéseimet, melyeknek elrejtésére eléggé tág barlangot nyertem a táskám bélésének fölbon­tásával. De följegyzéseim végeztével napról- napra újra vissza kellett enyveznem a bélést, ami apám költségvetésének az én zsebpénzemre irányzott tételét aránytalanul fölülmúló költe­kezést igényelt. Mindennap ötven fillért kaptam iskolábáme­nét. hogy tiz órakor egy kiflit vegyek rajta. He­tenként többször le kellett mondanom a tízórai­ról, hogy árán ragasztószert és főleg papírt vá­sároljak s ennek dacára néha mégis kérnem kellett néhány fillért, ami csodálkozással s erős gyanúval töltötte el apámat pénzem hováfordi- tása iránt. — Te biztosan mindenféle egészségtelen édességet veszel és rontod vele a gyomrodat, — vallatott. — Nem. — Akkor golyózol és eljátszod a pénzedet! Ebbe belevöTöisödtem. —• Apám, hogy tételezel föl rólam ilyen gyerekséget! Apám fölkacagott és később sorra mesélte is­merőseinek az én babszemjankói önérzetem föl- háborodását. Akkoriban különben az enyvezésen kívül más okok is olthatatlan pénzvággyal gyötör­tek. Próbálja valaki elképzelni kínszenvedése­in et. mikor napról-napra súrlódásba kerültem az uj lendületet vett kultúráiét ezernyi megnyil­vánulásával a aminek legbensőbb lényege érde­kelt volna, annak csupán felszíne iránt érdek­lődhettem együgyű, gyermekes kíváncsisággal. Ott voltak a technika bámulatos uj vívmá­nyai, a művészetek, az irodalom produktumai, melyek mind hatalmas érdeklődést váltottak ki bennem. Szerettem volna megismerni Flettner rotorhajójának konstrukcióját, de csupán any- nyit lehetett kérdeznem a képre bökve: — Mi ez? — Egy hajó, amelyiknek két kéménye van, — mondta röviden apám egy ismerőse, akiről tudtam, hogy szakképzett gépészmérnök, és el­kapta orrom elől a képes újságot. i Szellemi táplálékot szerettem volna szerezni s pokoli kínokkal haladtam el a könyvkereske­dések kirakatai, valamint a kávéházak előtt, ahol egy-egy lebegő pincért láttam elsurranni a keretrefeszitett újsággal s ujságlepedökbe te­metkező vendégeket. Otthon volt újság, de netaláni ártalmas tar­talma miatt rögtön elkobozták, mihelyt kezem­be vettem. Ebben a tekintetben határozottan jobb dolgom volt, mig nem szerepeltem mint a betűvetéshez értő egyén. Akkor megengedték, hogy forgassam az újságot, hiszen csak „ját­szottam az olvasásdit". S hogy efelől teljes, boldog bizonyosságba ringassam anyámat, ha kedélyesen megszólított kézimunkája mellől: — Mit olvasol, fiacskám? Arcomat igyekezvén kellően elönteni a játé­kos ártatlanság derűjével, makogtam: — Ez van a papíron, anyukám: „Beabedesze, kurapafitu". És éppen a kriminálpszickológiai szakértő vé­leményét olvastam egy kéjgyllkosság ügyé­ben ... Egyszer ugv megremegett ötcsztendős kis uj­jam, mikor az akadémia szociálped'agógiai, nagydiju pályázatáról vettem tudomást. Micso­da kiváló értekezésem van a kitűzött tárgyról! De hogyan küldjem be, ha meg is kaparinthat­nám előző életem hagyatékából? ... Újságot elvégre vehettem volna bármelyik rikkancsnál s amíg az iskola fegyelme ki nem tépi kezemből, óraközti szünetekben elolvashat­tam volna. De e* nehezen kuporgatott tőkém rovására menne és sohasem vásárolhatnék na- gyöbbéTtékü könyvet.. Pedig igen sok miire vágytam. Otthon ugyan fokozatosan örököltem, könyvtári hagyatékomat, de még csak a Grimm-meséknél tartottam ... amikor Ibamez, Pappini, Szabó Dezső, Elabund, Merezskovszkij. Manm, GalswortÉy, Pirandello és mások müvei röppentek világgá! S nem csak a komoly kulturjelenségek érde­keltek, olthatatlanul vágytam a kulturember életét üdítő, apró tünetek után is. Hiszen pszi­chikumomban elvégre egy érett knlturember igényei éltek minden tekintetben. Hogyan gesz­tikuláljam ki őket egy hatéves gyermek fiziku­mában és társadalmi helyzetébon? Menjek a kölcsönkönyvtárba s kérjem Strand- berget, a kávéházban pedig egy félliter vermu­tot s az összes hírlapokat egy pöttömnyi, isko­latáskás bubi alakjában? Bárki tisztában lehet, ilymódon föllépésem következményeivel.... Enyhüléssel kecsegtető fejezeteimet is csak ezzel a kétségbeesett kiáltással zárhatom: őrü- I let, őrület! tény szóda lista párt hivatásával és az aktuá­lis politikai kérdésekkel foglalkozott. — Nekümlk — mondotta tiöfbíbék között — a hatalom előnyeiből nem jut semmi, mert hiszen mi éppen azok munkáját kritizáljuk, akik hatalmon vannak és ehhez a hatalom­hoz görcsösen ragaszkodnak. Az ellenzéki­ség sok idealizmust és önfeláldozást követel különösen nálunk és egyetlen jutalom érte a nép ragaszkodása, szeretete s az a tudat, hogy önzetlenül szolgáljuk a közérdeket és so­kat szenvedő népünket. Különösen ma van szükség erős ellenzéki politikára, amikor gazdasági helyzetünk ilyen vigasztalanul szomorú, parlamentünk műn ka képtelen, és közállapota iáik szemláto­mást romlanak. A mi feladatunk csakis a kritika és a kormánypártoké volna az alko­tó munka, akiknek kezében a hatalom. Ne­künk csupán az a hivatásunk, hogy kifeje­zést adjunk az általános elégedetlenségnek és kritizáljunk. Ennek mi eleget is teszünk és reméljük, hogy már az őszi választásokon látni fogjuk az eredményt is. A mai viszo­nyok között kormánypártra csak az szavaz­hat, aki megelégedett vagy kap valamit. Bi­zalommal nézünk az őszi választások elé, amelyeknél különösen a magyarságnak kell a má pártjainkra egységesen szavaznia, hogy ezáltal adjon kifejezést a maga köve­teléseinek, elégedetlenségének és hogy az egész világ előtt kimutassa, hogy mennyi magyar él Csehszlovákiában. Fleischmamn dr.-t is beszéde végén a kö­zönség lelkes ovációban részesítette. Kátra Kálmán dr. körzeti titkár bejelen­tette a gyűlésnek, hogy Tornaujfahi, Torna, Jánok, Tora ah o rvá t! és a többi közeli közsé­geket ért és e községek termését teljesen el­pusztító jégverésről a gyűlésen jelenlévő képviselők közvetlen tudomást szereztek és felhatalmazták annak bejelentésére, hogy a képviselőknek gondjuk lesz rá, hogy a kárt- szeruvedetit gazdák megfelelő segélyben ré­szesüljenek. Felhívta egyben a kártszemve- dett községek lakóit, hogy a kárt az illeté­kes hivatalos bizottságokkal azonnal meg­becsültessék. hogy a segélyek és az adó- elengedés kieszközlésénél ennék elmulasztá­sa akadály ne lehessen, A gyűlésen a magyar nemzeti pánt képvi­seletében Wohl Sámuel dr. körzeti elnök ód Goóts Béla altelnök jelent meg, akiket a gyű­lés elnöke megnyitójában külön, is üdvözölt. Igen, ez lesz a sorsom! Vagy őszintén megnyilatkozom s akkor őrültnek tartanak és műtőkön, laboratóriumo­kon végighurcolt kuriózummá válók, vagy va­lóságosan megőrülök! XIV. Harmadelemista koromban mintha njra vir­radt volna kissé életem rémes összetételű éj­szakája. Iskolám egy internátussal kapcsolatos, egyetemes tanintézetben volt, ahol az elemi osztályokon kívül a gimnázium nyolc osztálya, a polgári, kereskedelmi és a tanítóképző is el­helyezést nyert. A szünetekben vegyesen sétált a folyosókon kisdiák, nagydiák. Köztük őgye- legve, megütötte fülemet egy hatodista elkese­redett panasza: —. Hiába, nem tudom kidolgozni ezt a, trigo­nometriai példát! Holtbizonyos, hogy beraknak matematikából! Nem tudtam tovább uralkodni magamon. Lá­zas sóvárgással és illő tisztelettel szólítottam meg a hatodikost: —i Kilimcses ur, kérem, legyen szives, mutas­sa meg nekem azt a példát! Lehet, hogy segít­hetek. Elképedve és fölháborodva nézett rám. — Mit, hogy te megcsinálod? Vigyázz, paca­lista bikfic, ne merészelj velem tréfálni! Könyörögni kezdtem. Végre is belement a „tréfába" és kacagva gyűjtötte körém barátait. Szemük láttára kezdtem hajigálózni a koor­dinátákkal, a számsikokkal s végignézve raj­tuk, azt hittem, hogy menten rosszul lesz vala­mennyi. Hallatlan izgalomba jöttek, egyikiik- másikuk már tátotta a száját, hogy szétharsog' ja a nagy szenzációt. Rimánkodva kulcsoltam össze a kezeimet: —. Az Isten szerelmére, gimnázista urak, ne leplezzenek le! — Furcsa gyerek vagy — mondta Kilincséé —‘, nem akarod kiélvezni lángeszed diadalát? De én, igenis, én nem engedem él a huszadik század legnagyobb zsenije fölfedezésének di­csőségét! Megyek a tanáriba, megmondom az igazgatónak! Uram Isten, itt hamar, hamar ki kell találni valamit, mert elvesztem! Belekapaszkodtam a. kabátja, ujjába és a kar­ján lógva rikácsoltam: —• Hallgasson, maga szerencsétlen és hálát­lan fráter! Hát nem látja be. hogy mi volna a dolognak első, magára ható következménye? (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom