Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-04 / 126. (2643.) szám
ivrox JLUU-UO •éj UBtibUllwOldk, jr.tt'w'at'ta*-** * v *~Í~UL+."A'i*Jf%JUU*Ügí Fogtisztításra, jegyezd meg jól, legjobb paszta az ODŐL. Javaslatok során támogatni fogja Jorgáékat. Cuza pártja körülbelül 6—8 mandátumhoz jut és Ilyen arányban részesül a mandátumokból Lupu pártja is. A magyar párt 10—12 mandátumhoz fog jutni. A Cuvantul már egészen más beállításban közli a választási eredményeket. A lap szerint a kormánypárt listája 300 mandátumot kap, amelyből 220 esik Jorga pártjára, 80 pedig a liberálisokra, úgyhogy a kormányzó párt a liberálisok nélkül is megtartja abszolút többségét. A nemzeti parasztpárt 25—30, Bratianu pártja 12—16, az Avarescu-párt 5—6, a szociáldemokrata párt 4—5, a cuzisíák 7—9, Stere disszidens parasztpártja 4—5, a magyar párt 10—12, Lupu pártja 4 mandátumhoz fog jutni. A zsidók, a kommunisták és a vasgárda valószínűleg neon jut mandátumhoz, mert az eddigi jelek szerint a szükséges két százalékot nem érték el. A nemzeti parasztpárt sehol sem jutott abszolút többséghez, ezt csupán Gyulafehérváron közelitette meg, ahol Maniunak csupán 14 szavazata hiányzott az abszolút többség elnyeréséhez. Bukarest, junius 3. Maniu tegnap Kolozsváron kijelentette, hogy Jorga és Ar- getoianu diktátorával kormányozza az országot, amit minden intézkedés igazol. A kormány ellopta a szavazatok felét, de igy is alig tudta az 50 százalékot elérni. A választások beigazolták, hogy a. kormány képtelen az ország ügyeit vezetni. A legközelebbi választásokon már újból a nemzeti parasztpárt kerül uralomra, dacára annak, hogy a kormány ezt mindenképpen igyekszik megakadályozni. Bukarest, junius 8. A szerdán reggel megjelent királyi dekrétum értelmében junius 8.-át a király Franci a országból va-i ló visszatérésének és trónra lépésének napját nemzeti ünneppé avatják. j Kassa, junius 3. Kassaujfaíu lakosságának nagy ünnepe volt az elmúlt vasárnap, amikor fennállásának 25 éves jubileumához érkezett el a Kas- saujfalusd Keresztényszooiális Egyesület. A nevezetes évfordulóról szépen sikerült jubileumi ünnepségen emlékeztek meg a kassa- ujfalusiak. Az ünnepségen részt vett az országos kérész tény szociálist a párt több kelet- szlovenszkói vezetőegyénisége is, élükön Dobránszky János nemzetgyűlési képviselővel, a párt országos alelnökével. Dobránszky János mondotta az ünnepi beszédet is. Bevezetőben szeretetteljes szavakkal tolmácsolta az egész országos keresztényszocialista párt testvéri üdvözletét, majd a keresztényszocialista eszmék jelentőségét méltatta. — Ma — mondotta többek között — semmiképp sem akarunk a politika útvesztőin elkalandozni. Hisz ma csak ünnepelünk, lelkesedünk és örülünk. Ma csak hálálkodunk, azon elhatározással, hogy ezentúl még fokozottabb mértékben szándékozunk megerősödni abban a tudatban, hogy a mi utunk az az igazi ut, amely az igazsághoz s a mindenki érdekében egyformában törődő általános szeretetthez egyedül kalauzolhat bennünket a közélet mindenféle tekervényein keresztül. Azért tudom, hogy egy szavunk sem juthat ma a hivatalos index és cenzúra kés alá, aminthogy egyébként sem szolgáltattunk okot arra a múltban mi keresztényszocíalisták, hogy bennünket megcenzurázzanak. Amint sohasem támadtak agitációink nyomán nyugtalan ságolf, zendülések, karhatalmi be av atkozás ok, v ér o n t ás ok, mint legújabban Nemeskossuton, ahol több emberélet pusztult el. Ennél a megdöbbentő s a mi társadalmi osztály- s politikai viszonyainkra oly szomorú fényt vető tragédiánál nem az a fontos, hogy a karhatalom mennyire jogosan használta fegyverét. — Fontos az, hogy a golyók röptében ott láttuk megvillanná egyrészt azokat a politikai fúriákat, amelyeket a mai szabadpokro- kár szellem ráuszított az egész társadalmunkra, másrészt a kormánypolitika minden hibáját, a szociális bajok' orvoslásával szemben való tehetetlenségét, sőt szükkeblüségét, minek következtében általános az elégedetlenség és a nagy elkeseredés nemcsak a munkástömegeket tartja izgalomban, hanem leveröleg hat az összes termelő és társadalmi rétegekre. — Milyen jőleső érzés ilyen szomorú viszonyok között egy olyan nyugvóponton megpihen tét ni tekintetünket, mint az a nagy eszme, amelyet ma jubilálunk, amelyet az evangélium gyakorlati szelleme nemzett számunkra és -amely a köztudatban a keresztényszocializmus nevén ismeretes. — Ezt az újszülöttet, ezt a cselekvő messiási eszmét ti, kedves tsetvéreim már huszonöt évvel ezelőtt megkedveltettétek s azóta is mély keresztény öntudattal dajkáltátok kebleteken szakadatlanul, ahogy ez a nagy eszme szerves egyesületi alakot nyert nálatok, mint keresztéínyszoioia.lista egyesület. Ebben éltétek ki kezdetben a katolikus társadalmi életet, majd a felfordulás után ezt a keresztényszocializmust pártpolitikai vérte- zetbe is felöltöztettétek s azóta is e zászló alatt küzdöttetek velünk együtt minden ellen, ami fáj, ami lelkileg s "anyagilag gyilkol s mindenért, ami Ígérve igen, de megadva nem lett. — Ennek a föleszméiésteknek és beszervezésieknek mai huszonötéves emléke, mely- lyel magát a nagy katolikus társadalmat is megelőztétek, nemcsak a sziovensztjpi földön, hanem más országokban is, méltán kikövetelte tőletek s tőlünk, akik veletek a legszorosabb elvi s testvéri közösségben vagyunk, azt, hogy azt az alakuló momentumot a legbensőbb jubileumi ünnepség keretében, igaz lelkesedéssel, tele reménnyel s büszke öntudattal üljük meg az első negyedszázad lepergése után. Boldog vagyok, hogy ennek a nagy és szent emléknek én is szószólója lehetek. — Nem tudlak eléggé csodálni benneteket, kedves testvéreim, hogy Ti, mint egy kis úszó sziget a negyvenéves Rerum novarura, pápai enciklika alapján már 25 év óta hasogatjátok becsületes élőtöréssel a jobb élet felé a társadalmi óceánok zűrzavaros vizeit. — Büszkék lehettek arra, hogy megelőzve a kortársakat, magatokévá tettétek ezt a szent eszmét s hogy ti lettetek a szociális szeretetnek legértékesebb arany láncszemei, ezen szent zászló alatt, melyre én ma hódolattal tekintek, mint valami megtestesült szent evangéliumra s mint a megalakulástok legszebb emlékére, amelynél nagyobbat a ti kicsi falusi viszonyaitokhoz képest az életmeg- ujhodás szempontjából el sem tudok gondolni. Áhítattal hallgatott beszédéiben Dobránszky képviselő ezután sajnálattal jelentette he, hogy Tost Barna prelátus-plébánost elodázhatatlan lelkipásztori kötelességei akadályoztál?: meg az ünnepségen való részvételben a az ő ' . (4) Egv este. úgy vettem észre, valóban bekövetkezett a cselekvés ideje. — Mari, hozzon be meleg vizet, megfürösz- töm a babát, mert rosszul alszik éjszakánkint, — mondotta anyám a cselédnek. Rögtön gyanút fogtam, mert addig kizáróan csak reggel fürösztöttek, álmatlanságomat pedig egy árva hanggal sem árultam még el az anyám előtt. A cseléd behozta a. kis kádat s egy kanna gőzölgő forró vizet. —- Hidegre nincs szükségem, van bent- a ■mosdón, — utasította vissza anyám a másik kannát, amelyben hideg vizet hozott Mari. Ah! Tehát ahhoz a legprimitívebb gvermek- gyilkossági módhoz fordul, hogy leforráz! Egészen örült, már, tettének semminemű következményére sem gondol! így nyilván azonnal leleplezik a bűnét, hiszen világosan rá lesz irva ráncosra főtt bőrömre a halálom oka! Ágya elé térdelt a szerencsétlen és imádkozott. "Bizonyára erőt kért Istentől erénynek vélt tette véghezviteléhez. Én is imádkoztam.... egymáshoz vacogtak számban a fogatlan kávák. örült, pokoli mosollyal emelt a. karjára. — Fázol, kisfiam? No. nem baj, majd mindjárt megmelegszel, jó melegbe tesz anyád, hogy nem fogsz fázni soha többé! Á gőzölgő kád felé indult velem. Rimánkodó, könnyes szemekkel néztem rá, majd kiszabadítottam egyik kezemet és megszorítottam a karját. Oh. ha beleönthettem volna ebbe a szorításba férfierőmet, egy férfikéz szorítása bizonyára észretéritette volna! De mi volt az én ■erőm?... Mintha valami alkalmatlan féreg kaparászott volna rajta ... Már a kád fölé hajolt velem, már megcsapott a. gőz forrósága------— és ekkor — hála a Min denhatónak — a válás előkészületében különélő apám bekopogott az ajtón. — Nyissa csak ki, öreg, jó újságot hozok! VI. A nyugodt, barátságos hang észretéritette anyámat és hamar összecsapta körültem a pólyát. — Hallgassa csak, mit olvastam a mai lapban. — bontott szét apám egy uj sági eped őt. ..Amerikai lapokból vesszük át a következő, rendkívül érdekes híradást: A baltimorei klinikára fölvétette magát Mrs. Gladys Brown hetvenhaté vés magánzónő, akit kellemetlen gyomor- és bélzavarok gyötörtek, utóbb pedig | nagyterjedelmü daganata keletkezett a hasi tájon. A fölvétel idején annyira fokozódtak a fájdalmai, hogy rögtön műtőasztalra fektették s az orvosi kar nekikészült a vizsgálatnak, valamint a haladéktalan műtétnek. Azonban mielőtt bármihez fogtak volna, a vezető főorvos türelemre intette asszisztenseit és tűnődő fejcsóvá- lással figyelt, a betegség lefolyása, ugyanis automatikusan aktív stádiumba lépett. S a meglepetéstől el hült orvosok alig tudtak segédkezet nyújtani akkor, midőn a teljesen normális. csupán a páciens hajlott kora miatt egy kissé nehéz — szülés! — némi beavatkozást igényelt. A hetven hat éves Mrs. Brown egy egészséges leánygyermeknek adott életet! Az ő meglepetése még az orvosi karénál is nagyobb volt. Miután lefolytatták a vizsgálatot és a Mrs. Brown vallatását, aki a legteljesebb hitelt érdemlően azt a nyilatkozatot tette, hogy harminchét éve a legszigorúbb özvegyi cölibátusban él, Mr. Smit’h, a klinika, orvosprofesszora, a következőkben ismertette a rendkívüli eset tényállását: — A most. született magzat nem más, mint a Mrs. Brown negyven év előtt született, utolsó gyermekének ikertestvére. Akkor ugyanis a kettős magzatcsira egyike valami módon sterilizálódon s évtizedeken át sterilizált minőségben húzódott meg az anya testében, anélkül, hogy kihalt volna. A sterilizáló biológiai okok most, hosszú évtizedek múlva megszűntek s mivel semmi sem gátolta tovább az életképes csira fejlődését, áthaladta a normális fejlődés fokait és — megszületett. Nemcsak az orvosi körök, hanem az egész nagyközönség csodáló lelkesedéssel veszi körül Mrs. Brownt, a „fiatal anyát“, a negyvenéves Mr. Brown pedig meghatottan öleli magához egynapos ikertestvérét. A boldog anya és gyermekei képét mellékletünkön hozzuk.“ — Na, öreg4 hát érti ezt a csodálatos ,,olajágat44, mely a mi kibékülésünket jelenti? — mosolygott apám. Anyám nyögdécselve sóhajtott, mint. a tetszhalott, aki fölül koporsójában és nagynehezen ébred a helyzet tudatára. Azután hosszas, bizalmas fejtegetésekkel oldozga/tták az amerikai példa alapján az ón születésem rejtélyét, amelyet végül a legnagyobb egyetértésben azonosítottak a baltimorei esettel. Tsszonyu nevetési inger csiklandozott. Amellett szerettem volna látni azt a baltimorei olajágat is, mely kieszközölte létjogosultságomat a családban. A nevetési Inger elfojtás* és u igyekezet, hogy meglássam apám kezében az újság kérdéses oldalát, valami fintorba rándíthatta az arcomat és torz hangokat csuklatott belőlem. Apám elragadtatva jegyezte meg. — Nevet, nevet! Biztosan angyalokkal álmodik! Nesztelen, óvatos lépésekkel közeledett felém, miközben én félig hunyt pilláim alól ezeket gondolva figyeltem: — Kedves öregem, valóban ilyen naiv lettél? Hiszel az angyal álmokban és az amerikai kacsában? Egészen felém hajolt. Oh, dehogy Í6 hisz! Láttam többnapos, szenv- nyes gallérját, a Tendetlen étkezésektől fakó arcát és megleltem békülékenységének magyarázatát a válással járó, kényelmetlen életmódtól való félelemben. vn. Vagy lehet, hogy tényleg hittek mindketten a baltimorei újságnak, mert a szülői szeretetnek oly heves offenzivája irányult azután reám, mely sokkal inkább veszélyeztette életem önálló, uj csapáson való kiépítését, mint az előző, tragikus fordulatok. Először is megbeszélték az ünnepélyes keresztelő részleteit és azt, hogy milyen nevet adjanak nekem. Előbbi életemben, mint valami szégyenfoltot, hurcoltam magamon a Gáspár nevet. Nem tudom, miért, hiszen elvégre ez is tisztességes keresztény név, de mindig gúnyolódásnak voltam kitéve miatta. S amikor diáktársai a vérforralásig csipkedtek ezzel a verssel: „Gazsi cigány, ide hallgass, Á zsebemben ne kapargass!44 könnyes szemekkel álmodoztam át a jelenetet, hogyha nekem eszem lett volna, amikor kereszteltek, hogy állítottam volna meg a papot kegyes ténykedésében eme ünnepélyes kijelentéssel: " — Tisztelendő ur! Az emberi szabad akarat jogával élve, megtiltom, hogy engem a Gáspár névre kereszteljen! Egyben közlöm önnel, bogy egyedüli kívánságom és elhatározott, szándékom a Levente, Rubidó, Zénó neveket venni föl! Azután keresztanyámhoz fordulva: — önt pedig fölkérem, asszonyom, hogy miután közöttünk nincs meg az a rokonszenv, mely kellő alapjául szolgálhatna létesülendő lelki rokonságunknak, legyen szives letenni karjáról, valamint azon szándékáról, hogy megtegye nevemben a hitvallást!-------— Ehelyett most kis kocsimban fekve s ujjaimat szopogatva, szó nélkül kellett meghallgatnom szüleim egyöntetű határozatát: — Ha már m laton a megboldogult Gáspár helyébe adta, hadd örökölje a oev& tol — Éss ha már Zöófika megtett© nekünk a másik Gazsik* mellett art a szívességet, hogy elvállalta a keresztanyaságot, kérjük föl most is erre a megtisztel tetősre! Holnapután tehát * Zsófi néni karjain fekve újból fölruh áznak a Gáspár névvel és az az epében konzervált szüzesség, amelybe beleneveltek hajdan valami gépies vallásosságot, mint ahogy az automatába beleszerkesztik a pénzdarab biztos menetét, az fogja Istenhez irányítani első imádságomat, mint a hatosért gépiesen visszadobott reklámcukorkát! ö fog képviselni Isten előtt, engem, aki olyan extatiku- ean meleg viszonyban voltam az Úrral, hogy hajlandó volt megtenni kedvemért ezt a rein- karnációs csodát!----------Eh, de mit; nem fontos! Mellékes, hogy milyen név alatt, a fő az, hogy sikerüljön csak valamit is megvalósítani azokból a tervekből, melyeknek kedvéért kívántam ujraszületése- met! Férfiasán napirendre térve a dolog fölött, tényleges nyugalomba merültem párnái odraim csipkés rengetegjében, naiv tervezgetéeben hagyva szüléimét. VIII. A keresztelés megtörtént. Ugyanabban a templomban, mint első ízben, ugyanannak a keresztanyának a karján. Keresztapám más, de ugyanolyan jelentéktelen egyén volt, mint az első. A pap is más volt, mert egyik iskola társam lett közben annak a templomnak a lelkésze, s amint megláttam, kis hijja, hogy feléje nem kiabáltam a viszontlátás örömét.. Szent borzalom fogott el az aktus alatt, hiszen olyan különleges viszonyban voltam Istennel, mint egyik más teremtése sem. Először eped ve néztem a keresztelőkannára, azt hittem, hogy a szentség fölvétele után megnyugszom bűneim eltörlésének tudatában. De mikor a pap elmondta fölöttem a keresztelés igéit s az első hűvös szenteltvizsugár megérintette koponyámat, isszonyu lelkiismeretfurdalás lett úrrá fölöttem. Igen, vágytam a keresztségre, hogy eltörölje bűneim halmazát, de... ha ugyanaz a lélek él bennem, mint az előző testemben, abban a pillanatban, amelyben fölveszem a bűn törlő szentséget, olyan visszaélést követek el vele, mely a halálos bűnök közé tartozik! Tudatosan venni föl kétszer a kereezteéget, halálos vétek! ... Mig a szenteltvíz mosta a fejemet és a jelenlévők szemébe meghatott elégedettség ült ki, hogy íme: ősszüleim bűnétől megszabadulva, angyali tisztaságban ragyog a lelkem, én ökölbe szorítottam a kezemet s amennyire föltíinés nélkül tehettem, odaszoritottam a mellemre és úgy fohászkodtam: — Mea cuipa, mea maxima culpa! (Folytatjuk.), *9 MW O Y TO t FANTASZTIKUS REGÉNY Is*ta: F&T. KÖ C& HL €53- AL
