Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)

1931-06-25 / 143. (2660.) szám

Kilátástalan huzavona a koalícióban a gabonabehozatal körül Már többségi válságról s hivatalookkormánvról beszél­nek a parlamenti hírek ’ moratórium évében könnyű lesz nyilt eszme­cserékkel az utat megtisztítani és előkészíte­ni a további nagyvonalú praktikus megol­dásokra. — örömmel üdvözölném —, folytatta Brü- ning ■—, ha alkalmat találnék a német— francia közvetlen eszmecsere megtartására olyasféleképpen, mint ahogy a közelmúltban termékeny eszmecserét folytathattunk Cke- quersben az angol államférfiakkal. Francia- ország és Németország nagy föladatok előtt áll s e sürgős föladatok jegyében meg kell találni a módot a közvetlen és kölcsönös bi­zalmat előföltételező eszmecserére. A fran­cia—német Chequerstől Európa és a világ sorsa függ. Kifünő benyomás Páréban Berlin, juniiig 24. A német kancellár rádió­beszéde Párisban kitűnő benyomást keltett. Brüning őszinte és nyilt szavai a német-francia viszonyról jóvátették azt, amit a breslaui acél- sisak-napon elhangzott beszédek elrontottak. A jobboldali színezetű Journal fi: a német kor­mány egyik legfontosabb politikai megnyilat­kozásának tartja Brüning beszédét, amelyhez hasonló Stresemann és a Ruhr-háboru likvidá­lásának ideje óta nem hangzott el. „Brüning odanyujtja olajágas kezét Franciaországnak és békét, szolidaritást ,együttműködést kinál“. Politikai körök és a lapok különös figyelmet szentelnek a német-francia Chequersre vonat­kozó kívánságnak. Az általános vélemény sze rint a német és a francia államférfiak a közei-* jövőben megtartják békés konferenciájukat. Sorra érkeznek Washingtonba a hatalmak válaszai Newyork, junius 24. A német, az angol, az osztrák, a bolgár és a ma érkező olasz és fran­cia válaszon kívül Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia is hivatalosan állást foglalt Hoo- ver iniciativájához. Románia követe kijelen­tette, hogy Románia nem nélkülözheti azt a másfélmillió dollárt, amennyi veszteséget szá­mára a jóvátételek egyéves moratóriuma je­lentene. Ha ezt a pénzt nem kapja meg, kény­telen külföldi kölcsönt kérni. Síimson kije­lentette, hogy az ilyen apró részletek nem áll­hatnak összefüggésben a moratórium elvi elfo­gadásával. Stimson államtitkár tegnap rádióbeszédet akart mondani Hoover javaslatáról, de beszé­dét az utolsó pillanatban lemondotta, tekintve, hogy Franciaország és Olaszország még nem válaszolt a javaslatra. Illetékes körök szerint Hoovert kellemetlenül érintette a francia lialo- gatási taktika, mert az elnök úgy vélte, hogy valamennyi hatalom azonnal igent mond a ja­vaslatra. Washingtoni körökben mégis úgy ér­zik, hogy Franciaország válasza nem teljesen nemleges és néhány napos tárgyalással megte­remthető az a platform, amely előkészíti a moratórium elfogadását. Viszont Hoover nem hajlandó javaslatának lényeges részeit megvál­toztatni, mert az amerikai kongresszust nem állíthatja kétszer egymásután fait accompli elé. Ha az európai hatalmak most bojkotlálják iniciativáját, akkor Amerika soha többé nem szól bele az európai ügyekbe és ridegen kö­Prága, junius 24. A gabonamono pólium kérdésében, mint már jelentettük, újabb nehézségek merültek fej. A múlt héten már úgy látszott, hogy e hét folyamán si­kerűd a behozatali kérdést tető alá hozni, most azonban az eddigi megállapodásnak olyan nagy hiányára jöttek rá, hogy szük­ségessé vált a tárgyalások ujrafelvétele. Megállapították, hogy fontos megvizsgálni, miképen alakul az ár loko országhatár és iloko prágai tőzsde. Rozsnál az átlagár kö­rülbelül 140 korona volna, amint ezt a szo­ciáldemokraták ajánlották, az agráriusok azonban 145 koronát követelnek. A különb­ség tehát csak 5 korona. A minisztériumok által kiküldött szákibizottság tanácskozásain a földművelésügyi minisztérium képviselője kijelentette, hogy a behozatalnak az ere­deti terv szerint való rendezése nem felel meg a célnak, mert ez a belföldi helyzet konszolidálását nem biztosíthatja. A kül­ügyminisztérium képviselője is állást fog­lalt a javaslat elten azzal az indokolással, hogy a javaslat megvalósítása lehetetlenné teszi a kereskedelempolitikai terveket. Ezen nehézségek miatt a gazdasági minisz­terek tegnap sem tanácskozhattak. Az ag­rárpárt újabb klubkonferenciát tartott és elhatározta, hogy utolsó kísérletet tesz a gabonamonopóülium eredeti tervének meg­valósítása érdekében s ezért a többi pár­tokkal is ebben m irányban fogja folytatni tárgyalásait. A nemzeti demokraták és a cseh iparospártiak ezzel szemben kitarta­vetelnl fogja, hogy az európai népek eleget tegyenek valamennyi fönnálló kötelezettsé­güknek. Párisi tárgyalások Párás, június 24. Hoescih párisi mámét nagykövet tegnap este meglátogatta Briand francia kölügyfrniinás'ztert. Ugyanakkor Wal­tér Edg© amerikai nagykövet megjelent Lá­vái miniszterelnöknél. Az amerikai diplo­mata ismertette Hoover inida ti vajának dél- jált és előzményeit azzal a szándékkal, hogy megnyugtassa a francia kormányt. A mora­tórium lamszir ozását nem előzték meg előze­tes tárgyalások, Az amerikai köztársaság olyannak látta a helyzetet1, aimelylben min­den előzetes tárgyalás nélkül cselekednie kellett, mert Németország pénzügyei kata­sztrófával fenyegették a Ibíir ódáimat és az nak eredeti elutasító álláspontjuk mellett. A kormánykörök attól félnek, hogy a nyán szabadság előtt ezt a kérdést már nem is filehet rendezni és ideiglenesen az engedé­lyezési eljárással, valamint a lisztkeverési törvény meghosszabbításával lehet csak a helyzeten ideiglenesen segíteni. Ezzel azon­ban a Magyarországgal való uj kereskedel­mi szerződés megkötése veszélyeztetve vol­na s az exporthitel kérdése is függőben maradna. Tegnap este a parlamenti körök­ben már komoly koirmánykrizisről is be­széltek és fölmerült az a gondolat is, .hogy a további koalíció egyenetlenségeinek fo­kozódása esetében hivatalnokkormányt ál­lítanak az állam ©lére. Ezek természetesen csak puszta feltevések, de jellemzőek a belpolitika mai labilis helyzetére. Meiseier még Jobban szigorítani akarja a fiáiszabáíyoEcat Prága, junius 24. A?, igazságügym iniszté- irium a koalíciós pártok képviselőházi klub­jainak egy törvényjavaslatot küldött meg, mely a nemzetgyűlés házszabályainak módo- sitására vonatkozik. Ez a törvényjavaslat az amugyis szűkkeblű házszabályokon számos drákói módosítást tartalmaz, úgyhogy azokat egyetlen párt sem fogadhatja el. A koalíciós pártok is ezt az álláspontot foglalják el, hogy közvetlenül a nyári szünet megkezdése előtt és olyan nyugtalan időben mint a mai, egy ilyen nagyfontosságu javaslatot nem intézhet el a nemzetgyűlés. ne, ha azt gondolná, hogy Franciaországot szántszándékkal távollártet'ták a tervtől, sőt Fnanetaorszég volt az első hatalom, amelyet értesítettek. Az amerikai kommüniké után Laval tájékoztatta a nagykövetet arról, amit Francia o rszág cseleked ni szándék ozik. A francia válasz elemzése Paris, junius 24, A lapok megállapitjak, hogy Franciaország HoovérneJk adott vála­sza elvileg hozzájárul a moratóriumihoz, de bizonyos éllenjavasiatokat tesz és kijelenti, hogy a meg nem kötött német fizetségeket legalább teoretikusan folytatni kell. A Ma- tm-bén. Sauerwein kijelenti, hogy Francia- ország nem utasítja vissza a javas latoit, mert nem akarja, hogy az egész világ őt tartsa a világgazdasági krízisért felelős bűnbaknak. A „regionális" intézet elnöksége Pozsony, junius 24. A szlovenszkói nemzet­gazdasági intézet formailag is megalakult. Elnöknek Stodola Kornélt választották meg, majd kilenc aleluököt és ugyanannyi helyet­tes aleimököt választottak. Az alelnökök és helyetteseik a következők: TUs© dr. (Pólyák dr.), Ivánka dr. (Rázus), Kianicska szenátor (Liska-, Micsura (Zsiska), Tetplánsky (Petro- vics), Qrszágh (Jeszenszky), Dusek (Filkorn) és Kállay dr. (Sopko). Két alelnöki állást nem töltöttek be. Az egyik a szociáldemokraták­nak van fönntartva, a másik pedig Ruszin- szkónak. Azonkívül választottak egy nyolc­tagú bizottságot és ellenőröket. A megválasz­tottak közül hiányzik az intézmény kezdemé­nyezője és megalapítója: Hodzsa'. .. A Glmpalast $üzkest a szúr áfájának , bírósági utójátéka München, junius 24. A müncheni Gkuapataírt tüzkatasztrófájának bírósági utójátékíi támadt. Az államügyészség vád alá helyezett egy szo­bafestőt, aki a katasztrófa előtti napon munká­saival a Glaspalast helyiségeiben dolgozott. A vád szerint a szobafestőnek és munkásainak könnyelmű vi­gyázatlansága folytán állott elő a végzetes tűz­vész. A törvényszék kémiai intézete alátámasztja a vád állítását, ama megáll api lássál, hogy a tűz öngyulladás következtében keletkezett, az öngyulladást pedig minden valószínűség1, szerint a terpentinnel átitatott csalánszövetek­ben támadt. A szükséges ellenőzrés elmulasztásáért és a vég­zetes következményekkel járó könnyelműségért a bíróság fogja felelősségre vonni a szobafestőt é? segédeit. Franciaország különben is érzi, hogy a sza­nálási akció kudarca esettén problematikus­sá válik minden jóvátétel. Hoover javaslatá­nak szab o-t tálás a leplezetlen háborús politi­kát jelentene. Mindazonáltal Francia ország eltökélt szándéka, hogy kitartson a Ynung- terv mellett, amelyet Hágában a hatalmak ünnepélyesen úgy fogadtak el, mint a jóvá­tételeik végérvényes és tökéletes szabályo­zását. A moratórium csak olyképpen enge­délyezhető, ahogy a Youpg-szerződós előirt­ja, azaz a meg nem védett anűtraitásrészwk folyósítását nem szabad beeturatettoi A fran­ciák csak aa elvet kívánják fönntartani « abba beleegyeznek, hogy azokat m összege­ket, amelyeket Németország a Baseli Bank­nak folyósít, hitelek formájában ásómnál visszakapja. egész viliágét. A francia közvélemény téved­Az első kom férfi Irta s Sziinyai Zoltán , (4) — Nagyon tetszik? kérdezte Tenet élesen. — Ha itt tetszésről van szó... — és jelen­tőségteljes mosollyal kiürítette poharát. Aztán észrevette, hogy hiszen a kedves, jó nagyságos asszony ül az ő jobbján. Node ilyet és még osak meg se Ízlelte ezt az édes italt, aranyszínű italkát. Node legalább any- nyit, hogy koccinthassanak. Valami kellemes melegség tódult át a tes­tén és ellenállhatatlan közlési vágy fogta el. Hosszan magyarázott hol a mamának, hol a Tencinek és minden mondat után újból koc­cintott, hol ezzel, hol azzal. Miartusné már zavartan szabadkozott és csalódott csodálko­zással mondta, hogy nem is tételezett fel róla ennyi temperamentumot. Oh, ez még sem­mi, ha tudná, hogy mennyi van még a tarta­lékban. Miairtus az apáttal beszélgetett arról, igen derék fiú az a doki, igen komoly em­ber. A komoly ember meg egyre ivott s ha kiürült a pohara, habozás nélkül kiitta Ten- ci, meg a mama italát. A kadét azt súgta Tencinek epésen, hogy ez az ur, ugylátszik, be van már csiipve kissé. Tenet még védte, ugyan, dehogyis, csak jókedive van. Már min­denfelől Tibort figyelték. Az asszonyok hal­kan összesúgtak és nevetgéltek rajta. Ez egy­re nagyobb hőstettekre sarkalta. Már nem is Tencihez, hanem az egész asztalhoz intézte szózatait. Feneketlen jókedve kerekedett, mert ha tudni akarják, ő .mindenhez ért, igy a telepátiához, a szuggeszcióhoz s üres órái­ban zsonglőr. Felkapott két poharat s haji- gálni kezdte a levegőbe bizonyságul. Már mondták, hogy kitűnő, remek, ennyiből is bőven látják, hogy valóban valóságos zsong­lőr. Tibor azonban nem tágított, ő ezt akár órákig is elosinálja. És úgy dolgozott a poha­rakkal, mintha valóban órákig akarná csi­nálni. — Órákig is, kéremalássan. Abban a .pillanatban kihullott kezéből az egyik pohár s ahogy utána kapott, feldöntött egy teli poharat. Csillogva pattantak szét az üvegszilánkok s a sárga nedű keskeny, sö­tét vonalban rohant le a térítőin. Miartusné felsikoltott, hátradőlve s egy szőke asszony ételiemben, felnevetett kárörömmel: — Keresztelő lesz nálatok. — Ajjé! — röstelkedett Tibor, aztán felka­pott egy szalvettát és olimpuszi nyugalom­mal paskolni, száritgatni kezdte a ruhát Mi­artusné kövér combjai fölött. — Szerencse, hogy csak pár cseppecske, — mondta megnyugodva. — Node, kérem — Miartusné már méltat­lankodva tolta el Tibor kezét. — Köszönöm az ilyen szerencsét. Sértődötten felállt. — De drága, jő nagyságos asszony — es- dekelt utána Tibor. Elmerengett pár pillanatig, hogy ezt alig­hanem rosszul csinálta. — Katamitás, kalamitás, — magyarázta a szembenüloknek. Észre se vette, hogy Tenci is felállt a ka­déttal s átült az asztal másik végére , — Ez biz az — fuldokolt a nevetéstől a széke asszony. A tanácsos egyre dertiltiebbein figyelte Ti­bort az asztal másik végéből. — Doktorka, te, ugylátszik, nagy kópé vagy s alighanem csak azért borítottad a pezsgőt a szép asszonyra, hogy jóvá tehesd az asztal alatt. — Ugyan, kérem, micsoda ízetlen dolog ecj — sújtott rá Miartusné. Tibor hátradőlt a széken, két kezét a mel- lényzsebébe süllyesztette, lehunyta az egyik szemét s a másikkal hunyorogva méregette a tanácsost. — Mi az, kedves bátyáim, talán valami ki­fogásod van a 'ténykedéseim ellen? — Sőt, a legnagyobb mértékben el vagyok ragadtatva. Aztán átült Tiborhoz: — Node, mért nem iszol? Tibor eltolta a poharat. — Te is soroksári vagy? — kérdezte sö­téten és bizalma Uanuth y — Ugyan. Hová gondolsz? — Akkor szervusz. — Szervusz. — Ez még semmi — s Tibor az összetört üvegekre mutatott koccintás után. — Külön­bet is tudok. — No nel A szomszéd asztaloktól is figyelni kezdtek. — Halljuk, lássuk! — ugratták Tibort. Miartusné úgy vélekedett, hogy legjobb len­ne hazamenni, mert ez az ember még valami disznóságot fog csinálni. így hivjon a házába valakit. De ennek is Tenci az oka. A kadét azt tanácsolta, csak hagyni kell, előbb-uitóbb úgyis kiteszik a szűrét. Miartus védeni pró­bálta Tibort, mert szegény gyereknek fejébe szállt az ital, de ez is mutatja, hogy alapjá­ban véve szolid és komoly ember. Na szép szolidság, méltatlankodott Miartusné. Tenci egy szót se szólt^ csak a zsebkendőjét rágta. Olykor visszanézett Tiborra lesújtó pillantás­sal, de az észre se vette. A halljuk és lássuk hangzavara fölött állott mámorosán és szóno­ki műveletre tartotta fel a poharát. Tejszinü gyerekarca pirosra gyulladt 9 szőke, hullá­mos haja osapzottan hullott a homlokába. Dé­va], kötekedő mosoly köpködött a szája szé­lén, mielőtt szólott volna. Jaj, milyen buta, kesergett magában Teracá, most mindenki ne­vet rajta. Pedig m$gis apusnak van igaza, komolyabb s külöub a többieknél. Becsipett kis kölyök, akit ágyba kellene dugni. S ez a vén, szamár tanácsos még ugratja is. i— Üljön lel — parancsolta már csaknem hangosan, de Tibor rendületlenül állt tovább paháiral a kezében. Tenci szeretett volna rögtön sírva fakadni. — Urrraim! — kezdte Tibor, aztán viam- kozt vezényelve, megrázta a fejét. — Parrr- don, előbb hölgyeim, az általános szokások szerint s csak azután urrraim! Mosolyogva körbefongott s poharával végig­lötyögte tte az asztalt. — Én úgyis mint zsonglőr, artista, ideg­gyógyász és úgyis, mint antropológus, illetve görögösen1 anbropofilógos, ürítőm . poharamat Dzsingisz khánra, az összes mongolokra és a sápadt arcú istenre. Ne nevessenek, illetne ne méltóztassanak nevetni. Jó magyar ember nem nevet ezen. Mindnyájan, akik itt va­gyunk, jó magyarok, a mongoloktól szárma­zunk. És ha István király őfelsége nem kö­veti el azt a könnyelműséget, hogy őseink­kel együtt belép a kereszténységbe, most a Csendestől egész az Atlanti óceánig egyetlen magyar mongol birodalom lenne minden. Ez ugyebár érthető? És diadalmasan körülnézett: — Úgy van, úgy van — üvöltötték mm- dem,felől. — Ez érthető. — És ha igy van — s szerény mosollyal köszönte meg az elismerést —, akkor min­den magyar embernek legszentebb köteles­sége poharát ürítenie őfelségére, Dzsingisz khánra s a sápadt arcú istenre. A zenekar tusst játszott. Poharak emelked­tek koccintásra és zúgott az éljen. Tibor dia­dalittasan foglalt helyet, A tanácsost majd szétvetette a nevetés. — Remek pofa. Isten bizony, minden pénzt megér. Az apát ur a fejét csóválta. — Ejnye, mégse szabadna engedni, hogy ilyesmiket beszéljen. TeÜci hirtelen felállt és Tiborhoz lépett '— Tibor, most már elég volt ebből — mondta vészt jós ló hangon. — Nem látja, hogy mindenki magán nevet itten? Ha még egy ilyen butaságot csinál, szóba nem állok töb­bé magával. Tibor felállt kedves mosollyal és mély hó­dolattal meghajtotta magát. Na ja, tudta ő, hogy ez a kisleány se bírja nélküle sokáig. Amint egy férfi az érdeklődés középpontjá­ba kerül, rögtön féltékennyé lesznek az asz- szonyok. Hiába, jól ismeri ö a nőket. Az Ián Tenci kezéhez nyúlt és a hallgatóság fele fordulva, elragadtatással mutatott rá, — íme, a sápadt arcú istennő. Tenci elrántotta a kezét. — Részeg! — s lesújtó pillantást vetett rá és sarkon fordult. — De, Tenci kérni, — véd elme* In Tibori a szőke asszony — csak nem haragszol ni ko molyán? Hiszen olyan kedvesen mondta. x (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom