Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)

1931-06-02 / 124. (2641.) szám

1981 Junldfe S, kedd.

^^ct-A\a.<Aarhirmi>

Grosschmid: Takarékossággal, kitartással, erős akarattal, a magunk ereiével lépésről-lépésre kell megerősíteni, felépíteni itteni nemzeti éleiteket

A keresztényszocialista párt nagysikerű népgyfiiéseket tártéit

Léván és Zselizen — Grosschmid Géza és Fedor Miklós beszédei

Elhatározta magát,

hogy ELEKTRO LUX

i égszekrényt vesz

Léva., június 1. (Saját tudósítónk tói.) Az országos keresztényszocialista párt vasárnap a Garam völgyében két fényesen sikerült nép- gyűlést rendezett. Az egyik a Garam völgy központjában: Léván, a másik pedik Ziseli- zen zajlott le.

A lévai népgyülésre érkezett szónokokat eg'y bájos leányküldöttsóg fogadta díszes virágcsokrokkal a gyűlés színhelyének, a Városi Színháznak bejárójánál, ahol Gyhimessy Bözsi formás beszédben üdvözölte a vendégeket s áldást kívánt az országos keresztény- szocialista párt nemes törekvéseire. A kedves szavakat Grosschmid Géza dr. szenátor köszönte meg.

A népgyülést Klain Ödön, a keresztényszocialista párt lévai helyi szervezetének elnöke nyitotta meg lendületes beszéddel, egyben üdvözölte a magyar nemzeti testvérpárt részéről megjelent Bándy Endre ág. ev. főesperest, a magyar nemzeti párt lévai szervezetének elnökét, mire Bándy Endre szellemes és találó matematikai képlettel bizonyította a két kisebbségi párt kapcsolatainak szükségességét nemzeti erőink egyesítése szempontjából és üdvözölte a Léván megjelent keresztény szociálist a párti törvényhozókat, akiket ezután a magyar nemzeti munkás és földműves párt kiküldöttje is üdvözölt.

Grosschmid Géza dr. szenátor meleg szavakkal köszönte meg a meglepő üdvözléseket, majd rátért a politikai helyzet ismertetésére, amit a nagyszámú .közönség feszült figyelemmel hallgatott végig,

Grosschmid Géza beszéde

— Nem külpolitikai elkalandozásokba — [mondotta többek között a szenátor — vagy tánsadalomibölcseleti fejtegetésekbe akarok itt bocsátkozni, csak szemébe akarok, legalább egy pár legújabb jelenség kapcsán, nézni a veszedelemnek, hogy ennek megismerése rávezessen a Védelem módozataira.

— A társadalmi rend és a gazdasági helyzet fenyegető felborulásának kétségtelenül ídoka az, hogy

a mai politika — értve alatta az állami és gazdaságii éleit irányítását — eltávolodott a népeik valódi szükségleteitől.

A békeszerződések ugyanis megmerevítették ezt az irányítást is, a parlamenteket lekötötték az ezekben foglalt1 dogmákhoz. Az úgynevezett győzők jobb meggyőződésük és érdekeik elleniére is védik ezeket a paragrafusokat, az élet átütő erejű törvényeivel eszemben is. Innen az a furcsa jelenség is, hogy bár Franciaország azt hirdeti, hogy neki valójában csak egy érdeke van: hogy biztonságiban érezze magát, mégis inkább élbuktatja Briiand-t, semhogy a locarnói szellemből a valódi, egymást megértő béke — a párisi 'Szerződésektől esetleg részben eltérő formában valósuljon meg — semhogy ennek a megvalósulásinak netáni folyoHiányaiképpen máshonnan jövő kezdeményezéseket fogadjon el, — semhogy volt ellenségei gazdasági törekvéseinek jogosságát valóban elismerje. Ilyen presztízse kokból inkább fegyverére és pénzére támaszkodik,

— Keleti szövetségesei pedig mennek vele, mint a bolygók a nappal; pedig Csehszlovákiát ez a vonzás eltéríti1 igazi pályájáról. Igazolja ezt az a sokat hangoztatott tény, hogy

ez az ország be van ékelve Németország, Ausztria és Magyarország közé, tehát nyilvánvaló, h ogy első sorban csak ezekből élhet meg ipara és ketreiskedelme. Nem sok bölcsesség kell ahhoz, hogy mindenki belássa, hogy errefelé, az ezen államokkal való intenzív kapcsolások felé, kellene orientálódnia.

Áimde hiába minden jobb belátásra igyekvő kísérlet!

— Az előbb említett okokból a parlament iitt is megkövesedett. Közismert dolog, hogy nincs is példa rá, hogy a nemzetgyűlés teljes ülésedben bármilyen, az ellenzék oldaláról jövő módosító indítvány vagy önálló javaslat keresztülment volna. Sveíhla volt miniszterelnök ugyan azt mondotta erre, hogy ott vannak a bizottságok, ott érvényesíthető minden törekvés. Mi belementünk a bizottságokban való munkába iis. A valóságban azonban itt is szemben találja magát minden részünkről jövő kísérlet a többségi pártok delegátusainak falanxával. Példa rá az állampolgársági kérdés rendezése tárgyában ismételten benyújtóti törvényjavaslatom sorsa. Hiába minden. A bizottságoknak a kor- ' Hiány, — a kormánynak pedig — hia nem is ! formailag, de a tényekből kitetszőleg, — a : „nagy szövetséges" diktál: repülőigéipeket, — piros katouanadrágokat, — a parlamenti, felszólalások szerint valójában homályos cél- ■ zatu, időeilőtti, kölcsönt és az An sohluss-ellenes magatartást!

— Minden sovinizmusuk dacára még a cseh gazdasági körökben is megvan, ezek láttára, a depresszió.

Ez a „nagyszerű" elszigetelő külpolitika máris még ntagyoibb tant őzikéid ás ria készteti a tökét, s az ipatr, a kereskedelem és a vállalkozási kedv e napokban még inkább lanyhult.

A várt föllendülés helyett munkanélküli nyár, erre bágyadt ősz és rideg tiél következik.

— Nem lett volna-e természetesebb — mint a saudétanélmetek -egyik kiváló képviselője, Peters dr. pünkösdi cikkében fejtegeti!, hogy „Bemos nem a rideg elutasítás, de a mérséklés, a kiegyenlítés szerepét és ezekkel az általános megkönnyebbülés érzésének előmozdítását vállalta volna, ahelyett, hogy most ujj, eddig ismeretlen megoldási terveket jelent be, amelyek azonban sémimi reménnyel sem kecsegtetnek, „Mindenki azt várta ugyanis" —< mondja Peters — „hogy 13 év múlva elismerik a gondolat és cselekvés szabadságát, minden népnek gazdaságpolitikai téren való kezdeményezési jogát" — ezt azonban egyszerűen félretolták. Hágába! őszre! Ad Graecas calendas! Az említettem kísérlet azonban, hogy a gazdasági élet megújítására kezdeményezett német terv helyébe újabb javaslatok formájába öltöztetett diktátummal jönnek és ennek elfogadására igyekeznek a népeket Ígéretekkel és kölcsönökkel megnyerni — már előre is elvesztette hitelét. A politikának ez a módja Metternich idejében volt itt divatos. Akkor lehetett egyeseket idegem hatalmi, célok szolgálatára megvenni. A népek azonban ma már túlsókat szenvedtek ahhoz, semhogy újabb ígéretekért vagy átmeneti, odadobott kedvezményekért lemondjanak akaratuk szabad érvényesítésének jogáról.

Népeket nem lehet megvásárolni!

— Ausztria nyomorúságos anyagi helyzetében is, iime, elhárította magától a Judás- pénzt. Németország pedig bejelentette, hogy föltétlenül kitart igazsága, cselekvési szabadságának joga mellett. A megoldás ilyen módját, a lelkek harmóniájának helyreállítását jelöli meg az egyetlen kivezető útnak a népszövetségi ligák mostani., bmda,pesti kongresszusa is, nyilvánvaló tehát, hogy valójában mégis más utón halad a kibontakozás és nem a mi külügyuiiuiszterünk tervezgelése szerint.

— Bármilyen naivnak és optimisztiikusnak is lássák tehát ezidő szerint és a mi helyzet lünkben a kormánykörök véleményével és terveivel szembehelyezkedő ilyen elgondolás, mégis igaz marad az, hogy

nem a párisi és benesi mesterkedéseik, de a szabad gondoláit, a szabad cselekvés, a népek önrendelkezé sd akaratának szabiad érvény elsülése utján, fog, előbb vagy utóbb, de mégis csak bekövetkezni az egyébként sokáig már nem halasztható orvoslás. Addig kitartani persze nem könnyű. A belpolitikában a kitartásnak egyik hathatós eszköze az autonómia volna. Életérdekei védelmére, épp ezért, ezt követeli egész Szlo- venezkó!

— A fenti mentalitásból folyólag azonban ezt a népakaratot megérteni nem tudó és neon is akaró politikai irányzat alapján a válasz ma erre az, hogy éppen most van tárgyalás alatt az állam rendőr ség általános kiterjesztése iránti törvényjavaslat, amely minden ötezer lakoson felüli községben a rendőrség államosítását kívánja. A javaslat szövege szerint ugyan ez csak akkor vihető keresztül, ha ezt a község maga kéri, ám az utolsó paragrafus a kormánynak jogoi ad az áiliaanoisiítáisra, hja úgy találja, hogy a községi élet menete ezt indokolttá teszi.

— A gazdasági élet terén is csupa olyan terv van újra felszínen, amely bennünket, szlovenszkóiakat, különösen az itt élő magyarokat fenyegeti. így a pénzintézetek fuzionál- tatása már folyamatban van, egy csomó intelligens magyar ember elveszti a hitelét és gazdasági nyomorúságából folyólag politikailag ilyen utón is függővé válik.

A termények értékesítésére gabonamonopóliumot akarnak bevezetni és ez utón egyes kormánypártok juttatnak majd ismét saját pártszövetkezeteiknek —, de nem a mi népünknek — újabb jövedelmet,

— Ezek a legközelebbi jövendő várható eseményen Ha nem is beszélek most a folyton rosszabbodó kisebbségi kulturális viszonyok- ' ról, a tömérdek nemzetiségi baj orvosolatlan : voltáról, még inkább elénk mered igy is a kérdés, van-e hát menekvés ebből a zűrzavarból?

— Sem tétlenül, sem kétségbeeséssel nem lehet töltenünk az időt!

Nem eDegendő az sem, hogy csak elveink tisztaságára és törekvéseink jogosságára utaljunk unos-untalan, — cselekedni kell!

— Igaz, hogy a cselekvés és a cselekvés alapján álló kitartást a fentebb vázolt viszonyok között, az állami és közgazdasági élet terén való irányító munkából való kizáratá- sunk nagyon nehézzé teszi, de

ha komolyan összefogunk nemzeti életünk önfenntartása érdekében: eredményeket is érhetünk el!

— Ilyen munkára és nem egymás majo- rizálására irányul a pártok együttműködése, Ezt kell megérteni! Ez az együttműködésnek értellme és célja.

— Ez nem üres szólam, nem egy megvalósíthatatlan program. Bizonyság az ellenkezőre a szudétanámetek gazdasági és kulturális munkájának példája és az őket is csaknem úgy, mint bennünket sújtó viszonyok közötti eredménye. Most, a pünkösdi napokban tartotta a Deutscher Kulturverband Znaimban nagygyűlését, ahol a felsorolt eredményekkel igazolták, hogy habár a németség is átment s részben még ma is vergődik az egymás ellen fordulás, a párttagoltság veszedelmeiben, kultúrájuk fenntartása érdekében mégis egységesen tudnak és akarnak cselekedni, egységesen tudnak és akarnak áldozni! Kiemelték, hogy az uj életviszonyok között is a saját jogaikat mindenkor szilárdan védik és védeni fogják a német iskoláért, a német nyelvért és német kultúráért mindent megtesznek. 2898 község körzetében alakították meg a Kulturverband kerületi csoportját, 1,141.000 koronát gyűjtöttek legutóbb is kulturális célokra, 380.000 tagjuk van. Az elmúlt évben 1500 kulturgyülést és előadást tartottak. Iskolákat, kisdedóvókat, vándortanitókat tartanak fenn, illetve működtetnek, — könyvtárakat létesítenek, sőt még a szlovenszkói németséget is kulturális téren mindenben segítik! Gazdasági téren meg vannak a bankjaik, takarékpénztáraik, kisládáik, ipari és kereskedelmi érdekvédelmi szervezeteik. Ezeket, amennyire lehetett, a múltból mentették át, de minden erővel fenntartják és igy népük politikai szabadságát ezúton is kivédik.

— íme, ez az öntudatos kisebbségi munkának és életnek egy tükörképe! Ilyen munkára irányul a mi pártjaink együttmü- dése is.

— Igaz, hogy a mi helyzetünk más és sokkal súlyosabb. Nekünk nem a meglevő alapokra kellett építeni, — de mindent most elölről kezdeni, most megalapozni. Azért, természetes, hogy kisebbségi munkánk fejlődése még az összehasonlitásra sem eléggé alkalmas. Más és sokkal nehezebb viszonyokat élve azért mi is hivatkozhatunk már némi eredményre.

— Nem akarok hosszadalmas lenni. Csak hivatkozom a társadalmi egyesületek tömörü■ lésére, a szlovenszkói magyar közművelődési ’ egyesület örvendetes terjeszkedésére, amit nézetem szerint a német Kulturverband mód- . jára és mintájára kellene a legintenzivebben I fejleszteni, a könyvkiadóvállalat létesítésére,

; az irodalmi élet legújabb fellendülésére, a . főiskolás ifjúság megszervezésére és egyre - jobban elmélyülő tudományos munkásságára,

Jól választott!

R jó háziasszony érzéke az ELEKTRO-LUX gyártmányt a legjobbnak találta,

az országos keresztényszocialista párt és a magyar nemzeti párt kereteibe tartozó gazdaközönség érdekvédelmének ellátására a köz- gazdasági szakosztályok létesítésére. Ezek ugyan még kulturális téren sem olyan pozitív eredmények, mint aminőkről a németek előbb említett znairni ünnepélyük alkalmával beszámoltak, —nekünk még nincs okunk ünneplésre, — de

oly keretek ezek is, amelyeken belül és ezeknek, egyetértő akarattal, mindinkább tarka Hómmal való megtöltése utján a magyarságnak az adott viszonyok között is nemcsak a fennmaradása, de további élet- fejlődése is lehetséges.

— Ehhez a munkához kell a felnövekedő nemzedék csatlakozása, hite és kitartása is!

— Láthatja a bennünket, felváltani hivatott ifjabb korosztály is, hogy a legnehezebb viszonyok között sem hagytuk tétlenül magunk mellet elrohanni az időt, a politikai nehézségek dacára és harcok közepette is kerestük és megjelöltük az életlehetőségek útját. Kerestük ezt elsősorban a kulturális, de a gazdasági téren is, amely tekintetben legyen szabad rövidség okáért csak rámutatnom többek közt azokra az elgondolásokra is, amelyeket a gazdasági válság ideje alatt való megállhatásunk módozatai tekintetében a múlt ősszel Losoncon kifejteni nekem is szerencsém volt és amit a hitelszövetkezetek mielőbbi Létesi- isével óhajtanánk kiegészíteni.

— Az ellenünk irányuló támadásokkal szemben meggyőződésem, hogy tisztább és becsületesebb utón nem is haladhattunk.

A ránk szakadt kisebbségi helyzetben élve első feladatunk az volt és ez állandóan meg is marad, hogy jogainkat folytonosan felszínen tartsuk. A második lépés e jogok érvényesítésére alkalmas szervek létesítése volt. Most értünk el a harmadik fokhoz: és ez az, hogy bármilyen szegények és magunkra hagyatottak vagyunk is, a magunk szűk körében bár, de takarékossággal, kitartással, erős akarattal, lépésről-lépésre kell megerösiteni, felépíteni a magunk erejével itteni nemzeti életünket.

— A külpolitika messziről idevillanó . fénye, ha viharok között is, de az igazság, az el nem temethető emberi jogok közeledését jelzik. Kötelességünk tehát a mis kis szülőföldünket is ápolni, munkálni és védeni, hogy a mi nemzetünk is élvezhesse még a valódi béke áldásait.

— Az ellenzéki politikában, amely nem tör és hiába is tör a hatalom után, amely nem egyének érvényesüléséért, de a népjogok megvalósításáért küzd, mindig van egy kis idealizmus. A hatalmasok és cinikusok szerint az ugyancsak botor naivság és a mai rohanó időktől való elmaradottság, mégis történelmi igazság marad, hogy politikai haladás eszményi célok kitűzése nélkül sohasem volt lehetséges. A pesszimizmus csak a lemondó, elfáradt, az elsüllyedő emberek és fajok filozófiája, — mondotta Grosschmid Géza dr. beszéde végén.

Fedor képviseld felszólalása

A lelkes tapssal. és éljenzéssel fogadott mélyhatósu beszéd után Fedor Miklós neih- zetgyülési képviselő állott fel szólásra és az ő szatirikus, elevenbe vágó stílusával ismertette a szlovenszkói nép bajait, a sanyarú gazdasági étet keserveit. Majd kiemelte, hogy a városok vezetését át akarják játszani Szlo- venszkón a szociáldemokraták és a velük érző pártok kezébe.

Foglalkozik a cseh iparospárt és a most aki3