Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-17 / 136. (2653.) szám
2 1981 ftinlua 17, <I^<M'/V\AGÍ^HTKLSr> e®ea ezAHitására vonatkozó iratai között ta* Milhatők. 4. Teljesen megbizható forrásból Strámlslky aJrt aa értesítést kapta, hoigy Stribrny 1919-ben, mint postaügyi miniszter, ma- gánzálogba tett magántartozásai fedez eté- ír;e egy állaimtulajdont képező táTgyat, né hány ólra múlva ugyan sajátjából kiiegyen- litette tartozását, a vagyontárgy azonban a zállogbahelyezés ideje alatt el volt tikkasztva. Bizonyítékul szolgál erre vonatkozólag egy Stránskybo-z intézett írásbeli jelentés. 5. Stribrny mint képviselő a közmunka- ügyi minisztériumnál Való intervencióiért jutalmat fogadott el. Bizonyítékul szolgálnak a Jednota malo- zemedelskydh druzstev csatolt följegyzései. 6. Stribrny hamisan Összeállított mérleg alapján keresztül vitte, hogy a Druzstevni (Ddfskontni) bankot az állaim szanálási alapjából szanálták s ezen szabálytalan szanálásból nyereséget húzott. Bizonyítékok a Diskontini bank kereskedelmi könyveiben találhatók. 7. Striibmy hozzátartozóinak és barátainak elárulta a kormányzat készülő intézkedéseit, hogy információi alapján nye- részkedh essenek. Bizonyíthatja Stejskal Ferenc kereskedő. 8. Stribrny mint miniszter hozzátartozóinak meggazdagodás céljából állami szálli- tás óikat adott s rokonai meggazdagodásukért megjutalmazták. Bizonyítékok találhatók az illetékes minisztériumnál -s ezek Stribrnynek bátyjával, Ferenccel és sógorával. Nórámnál való kereskedelmi összeköttetéseire vonatkoznakKoudelka előadó jeteitfése A fenti vádpontok alapján megindult a vizsgálat. Koudelka előadó minden pontra vonatkozólag tanukat hallgatott ki s a vizsgálat eredményét összegezte jelentésében. A jelentés 154 oldal terjedelmű s igy csak egészen kivonatosán tudjuk ismertetni. A teljes tárgyilagosság elvénél fogva Koudelka jelentésének ismertetése kapósán az egyes pontoknál azonnal hozzáfűzzük — ugyancsak kivonatosan — Stribrny védekezését is, amely -tegnap xöpiratban látott napvilágot, Koudelka előadó jelentése elején jelzi, hogy kikérte a bírósági szakértők véleményét is. A szénkereskedelmi szakértő Vohri- *ek Károly, bank- éts könyvelési szakértők pedig Bidzovsky és Jirout Ferenc voltak. Szénszállitási jutalékok közel huszonkétmilliö értékkén Stiránsky első vádpontját a következőkkel támasztja' alá: 1923 őszén Stnibirny vasutügyi miniszter utasítód adott Cserny osztály főnöknek, hogy a szénszállitási ajánlatok jegyzését küldje el Halik 'tanácsossal a Druzs- terna Bankhoz, ahol Stribrny Ferenc több napig magáinál tartotta azt, sőt a vsenotrl villájában is tanácskozott Stejsikall Ferenccel, Janecsek Józseffel és Halik főtanácsossal arról, hogy mely bányatulajdonosok között és milyen kvantumban osszák el az államiva-s- utalk szénikontingensét. Stribrny Ferenc az ajánlattevő cégeik képviselőit magáihoz hivatta és tudomásukra hozta nekik, hogy hány tonna szenet szállithatmak a vasútnak, azonban szükséges, hogy jutalékot adjanak. Stiriforny Ferenc ilymódon bányatulajdonosoktól jut alékokat kény szeritett ki és pedig métermázsánlként fekete szénért átlag 40, barna szénért pedig 20 fillért. A jutaléknak egy része a Druzstevna Bankának volt szánva, ahol később átvezették Stribrny Ferenc ős Stribrny György magánikomtójára. A másik részét a szénvásárlási osztály számára szánták, amely ugyancsak a Druzstevna Bankához 'tartozott, ezt az összeget is átadták Stribrny Ferencnek. A jutalékon osztozkodott Stribrny Ferenc Stejskal Ferenccel, aki létrehozta az összeköttetést a bányatulajdonosokkal. Stribrny Ferenc saját részesedését saját üzleteire fordította, azonkívül Strűihray György miniszter számára is, aki szabadon diszponálhatott ezen jutalék összeg fölött, amely magánszámlájára volt átvezetve. Stribrny Ferenc a saját és bátyja számára többek között 9,667.271 korona jutalékot kapott. Az összjutalék elérte a 19 milliót, melynek fele Stribrny Ferenore esett. Az előadó ezen vád ál apján tanúkihallgatásokat eszközölt. A bányacégek képviselői raegerősitették azt, hogy jutalékokat fizettek Stribrny Ferencnek. A kimutatások szerint az ostraui, karwini szénszállitófcözpóiüt 1923- ban fizetett 690.000 koronát, 1924-ben közel kétmilliót, 1925-ben több mint másfél milliót, vagyis összesen 5,808.915 koronát fizetett ki Stribrnynek és Stejskalmuk. A Sdhlesinger- cég kifizetett összesen 999.364 koronát. A szónszál Utasokból eredő províziók 1923-tól 1925-ig ki tettek összesen 21,667.930 koronát s ebiből még más manipulációkkal egyetemben ^Stribrny Ferenc 16,518.465 koronát kapott.'‘A bank kimutatása szerint Stribnny György volt vasutügyi miniiszter és jelenlegi loépvi-selő s annak bátyja, Strilbimy Ferenc Velkoborsky Ferenc címem vezetett folyószámlára kapták a proviziókat és ezen összegek felett csakis a két Stribrrny-teatvér diisz- panálhatott. A tanúvallomásokból miég kitűnik, hogy Stribrmyék az úgynevezett Nálkujp- na mellett még egy Irngeno céget is alakítottak. Az előadó ebből bizonyitottnak látja, hogy Striibrny György miniszterkedése alatt Stribrny Pereme és Stejskal Ferenc nagy akciót szervezett meg az államvasutak szénszállitásának kizsákmányolására a vasutügyi miniszter politikai befolyásának és a vele való rokonságnak felhasználásával és a milliós jutalékösszeget — nemcsak Stribrny Ferenc, hanem Stribrny György is — magáncélokra vagy saját politikai céljaira fordította. Stribrny magyarázatot ad Stribrny György röpiratábau hivatkozik arra, hogy a vizsgálóbizottság előadójának jelentése hiányos, mert a tanúvallomásokból kitűnik, hogy mindez az ő tudta nélkül történt. Azonban beismeri, hogy az árajánlati jegyzéket a Druzstevna Bankához ő küldette ©1. Védelmére azt hozza fel, hogy ő 1924-ben éppen a vasutak szénszállításánál 29 millió koronát takarított meg az államnak. Kifogást emel az ellem, hogy nem szembesítették Cserny osztályfőnökkel, jóllehet ezt kérte. Nem tartja diffamálónalk, hogy-a Druzstevna Banka szénszállitási ügyekkel foglalkozott, mert hiszem a Zivnostenska Banka volt az, amely tiz százalékkal fölemeltette a szén árát. i Szerinte Striibrny Ferenc a pénzből a nemzeti szocialista pártot finanszírozta. A cseh nemzeti szocialista pártnak jövedelme tagdíj fejében 500—700.000 korona volt, kiadása azonban legkevesebb kétmillió korona évente. Ha mostanában már nem kereskedelmi forrásokból finanszírozzák a pártot, akkor Be- nes külügyminiszter pénzeli, azonban senki sem kérdi, hogy Bemos hoinmét veszi ezeket a mállós összegeiket. Stribrny szerint a szociáldemokrata párt is sokmilliós ösz- szeget kapott Komedától és Vohrizektöl, akik ugyancsak szénszállitók. Stejskal nyolcéves szénszállitási szerződést kapott és ozit már Franké Emil irta alá, mint vasutügyi miniszter és ezen szerződésért kétmillió koronát adott a nemzeti szocialista párt választási céljaira. Stribrny végül kifogást emel az ellen, hogy ebben az ügyiben nem hallgatták ki Trin-o- bransky szenátort és megjegyzi, hogy nemcsak Stribrny Ferenc, a köz,funkcióban nem levő kereskedő foglalkozott szénszállítással, hanem Klofács szenátor, a párt elnöke is kereskedett szénnel, avagy legalább 'is kereskedni akart. Stiránsky vádlevelében elmondja, hegy 1923 augusztus második felében a kéthetes bányászsztrájk elején a közmunkaügyi minisztérium érdeklődött a vasutügyi minisztériumnál, hogy az álla mi valutáknak van-e elegendő szenük. A minisztérium azt felelte, hogy az állam vasutak megfelelő mértékben el vannak látva szénnel. Stribrny miniszter azonban egy hónap mülva bejelentette a minisztertanácsnak, hogy az államvasutaknak legfeljebb még néhány napra van szénkészletük s ezzel megkapta a minisztertanács beleegyezésiét, hogy külföldi szenet vásárolhasson. Közvetlenül a minisztertanács döntése előtt ajánlatot tett Stejskal Ferenc, a mutejo- vioi szénbánya résztulajdonosa s a bécsi Austcoböhmisch e Koh'lenhanidelg'e se 11 sdhaft cégtársa, hogy ez a cég az osztrák vasutak készletléből hajlandó szenet szállítaná az álla mivasiitaknak. Stejskal ezt az ajánlatot Stribrny Ferencnek, Stribrmy György miniszter bátyjának tette, aki aztán p $iiniszteröcs- c só vei beszélt a dologról. Strilbimy Gyöngy erre utasítást adott Halik főtanácsosnak, hogy tárgyaljon Stejskallal. Halik azonnal Bécsibe utazott Stejskallal « ott az Austroiböhmische másik cégtulajdonosa, Wlttenboffer révén elkerült az osztrák 'vasutak vezetőségéit megnyerni arra, hogy szénkészletének egy részét átengedi a csehszlovák államvasutaknak. Aztán mindhárman Prágába jöttek s itt Stribrny Ferenc Wittenhoflfertöl egymillió koronát kért azzal az indokolással, h^gy miiiiisztertestvéTével osztozkodnia kell. Wittemhoffer azonnal kifizetett neki 200.000 koronát. Osak ezután irta alá a vasutügyi minisztérium a szállítási szerződést, amely szerint az Austroböhmische 120.000 tonna szenet fog az államvasutaknak szállítani. A cég négyfajta szenet szállított: valódi angolt (400 kocsit Égeren és Tét sebemen kérésziül), felsö- sziléziáit Ausztriába és onnét vissza Csehszlovákiába, igen rossz minőségűit az osztrák vasutak készletéből s régül Mutejovicből (ahol nem volt sztrájk) az osztrák Göpfritzbe « onnét vissza Csehszlovákiába. A mutejovici szenet a sztrájkra való tekintettél angol szénnek deklarálták s font sterlingben számolták el. Az ára különböző volt. A faktúra ab Trieszt állomásra is szólt s ily értelemben számították fiöl a vasúti fuvardijat is. összesen 40 «*«r vagon Oyen menet stálMtottak a csehszlovák államvasutaknak, Egy ellemör az együk azóllltAson észrevette, hogy nem angol, hanem mutejovici szenet tartalmaz, aoonlban mégis angol szénnek van (13) — Ez nem fontos, kisasszony. Menjünk csak, kezdje el meséjét, közben tudomására jut, miből vagyok tájékoztatva az ön iránt alkalmazandó helyes bánásmódról! — Érdekes ... komikus — mondta magához, abban a hitben, hogy frazeológiája meghaladja az én gyermeki felfogóképességemet —, ezt a gyereket nagy gyűlölettel s még nagyobb fáradsággal bedresszírozták a megtorló lovag szerepébe! De kegyesen és fenső-bbségesen megfogta azért a kezemet és vitt maga mellett, meséje ritmusára lóbálva- a karjainkat... — Hát tudja... azaz: maga még kisfiú, tehát nem tudja, de van az úgy, hogy mikor az ember megnő, nemcsak a papáját, a mamáját, a rokonait szereti, hanem ha fiú, elkezd mindenkinél jobban szeretni egy leányt, ha pedig leány, akkor egy fiút. Addig-addig szeretgélik egymást, mig már nem tudnak külön élni, papától, mamától és a jó Istentől engedelmet kérnek, hogy egymáshoz költözhessenek. A jó Isten beleegyezik, 6 amikor együtt élnek, kisgyermekeket küld nekik, hogy ők legyenek az uj papa és marna. Ennek igy kell lenn!, mert az öreg emberek meghalnak, újakat kell hát küldeni a földre, hogy mindig legyen ember és legyen, aki örüljön mindennek a földön. Látja, igy szerettem én valamikor a maga bátyját, igy szeretett ő engem s uj papa é6 mama lettünk volna, ha ő meg nem hal... —• Keressen egy más papának valót! — vágtam oda cinikusan, az ő hite szerint naivan. — Az nem lehet, mert csak egy etlen-e gyet tud szeretni az ember! Nekem nem kell más papának való, én már nem örülök semminek, csak magának örültem, amikor megláttam. Maga a második Regete Gáspár, egészen olyan, mint a bátyja volt. Magát úgy tudnám szeretni, mintha a bátyjának és nekem adta volna a jó Isten gyermeknek. Akarja, hogy ngy szeressem és dédelgessem, mint az anyukája? Megálltam é6 szembefordultam vele. •— Nem akarom. Nem. nem akarom. Ida, hogy meggyalázzon, hogy rajtam élje ki fony- rryadó nöis&BéAefc kófiQtftoó&ekeai ceB&QÜ DtiCr ^ verzitását! Valamikor akartam magát., úgy, amint az Isten és a természet törvényeit tisztelő férfi csak akarhat egy nőt. Hogy szerettem magát, hogy tanitgattam az igazi szerelem világrendi és egyéni szükségességére! Gyönyörű napokat éltem, amikor azt hittem, hogy a maga fölfogása megegyezik az enyémmel, hogy teljesen megértett engem ... Mikor csónakáztunk a tavon s magyaráztam, milyen értelmetlen, céltalan senki egyedül az ember, akkor amikor érzése után már levált a család törzséről s mielőtt uj családot alapított volna... olyan, mint egy amputált és félrehajitott tag, s amikor magához öleli választott párját, micsoda fölsége-s boldogsággal telíti az az érzés, hogy egy másik lénybe olvadása, majd uj lények létrehozása által szervesen összekapcsolódott a nagy Kozmosszal, szükséges láncszeme lett az élet folytonosságának... Olyan meghitten ragyogott rám a szemed, Idi, azt hittem, megérted ezt a magasabbrendü fölfogást... ott láttalak tündökölni az égen, mint egy csillagzatot, mint az Istenhez ívelő természeti és erkölcsi törvények egy sarkpontját. Magamhoz öleltelek és kérdeztem: — Ugy-e, akarod hát, hogy minél előbb egymáséi legyünk? A jövő hónapban megtarthatjuk az esküvőt! — Számolni kezdtél az ujjacskáidon... egyszerre összerezzentél é® ezt válaszoltad: „Drá- gám, ne még, nem! Éppen félév múlva lesz az országos tenniszverseny. Ha egy hónap múlva esküszünk, akkor — én már esetleg nem vehetnék részt a versenyen!" — Oh, Idi, mekkorát zuhantál akkor előttem! Mintha égbolti csillagállásodból belepőttyantál volna s meghonosodtál a tó hináro-s, iszapos, osuszó-mászókkal teli sötét fenekén! Még reménykedtem, gondoltam, hogy elhamarkodott könnyelműségből szédültél oda s kutatni kezdtem utánad. De te bebizonyítottad, hogy megfontoltan, önként vetetted magad oda s a sötét, iszapos tömegen át, mely elárasztotta a lelkedet, nem csillogott át többé semmi fényed!... Idi. gyermolíem, térj magadhoz, ezt nem mondhattad komolyan, :— ráztalak és te haragos frőTUPiYTlkTtti ifezen M xoiíaan az országos női bajnok .,. csak nem gondolod, hogy egy visitó poronty miatt meg sem próbálom védeni a pozíciómat! Te... a gyermek ... az lehet- majd később, azután is!.. — Hát látod, nem tudom biztosan, de valószínűnek tartom, hogy a bajnokságodat meg- védted, azután is, számos éveken át, hanem én, meg a gyermek nem lettünk a tieid! Másnap küldtem neked egy remekművű raket-tet, meg a jegygyűrűt és elutaztam. Ez az igazság, © nem az a becstelenség, amit te hireszteltél: hogy kiadtad az utamat, mert házassági előleget akartam zsarolni tőled!... S milyen szomorú az, Idi, hogy abból a magasztos szerelmi filozófiából, amelyre oktattalak, nem vontál ki eredményül mást, mint egy dajkamesére való hazugságot s a ihervadásra ítélt nőiség kis kéjvágyát, amit perverzül gyermeki lényemmel szemben akartál kiélni! A nő az őrüléssel határos elszörnyüködée tüneteit mutatta, amint apró kezeimmel belekapaszkodtam és igyekeztem egyensúlyozni érett, dús testének rémült vonaglását. Fölsikoltott: —. Szentséges Isten, mi történt velem, hol vagyok, ki ez? A sátán, a sátán! Meghajoltam. —- Némileg téved. Nem a sátán-, hanem egyszerűen a néhai Regete Gáspár reinkamált lénye! Csoportosultak körülöttünk, összeesett... Magával rántott... Kiáltásokat hallottam: —> Mentők, mentők... telefonálni! Még hallottam a mentőautó szirénájának bugását — Rácsos gyermekágyamban tértem magamhoz. Alvást 'színleltem b környezetem beszélgetéséből igyekeztem tekonstruálnl a tovább történteket. — Diftéria, — állapította meg a konzultáló három orvos. —• Igen, megállapítást nyert, hogy az & gyermek, akivel fiacskám hazatérőben a parkban játszott, difftériából lábbadozott. Sajnos, akadnak olyan lelkiismeretlen emberek, akik nem átalják hanyagságukkal földulni mások egészségét, — jajongott anyám. — És mi hir Rivi- csey Idáról? — Idegláza volt, de már túl van a krizisen, — válaszolt az egyik orvos. -■*. — Hallottam, hogy vizionált, a megboldogult Gáspár fiamat vélte látni, mikor találkozott a kicsivel. A rossz lelkiiemeret idézte elő nála az egészet, — mondotta anyáin, inkább, elégtétellel. mint. részvéttel a hangjában. Ar Mi rAtuArfii tehát mse fawvnAV ő az idegei játékának tulajdonit mindent. De hála a diftériás -bacillusokat terjesztő játszótársamnak, mindenképpen, végleg meg vagyok mentve. Anyámat megnyugtatva s eltávolitva, ezt mondták egymás között az orvosok: ^menthetetlen!" S ezt magam is megállapíthatom azokból a roncsolt kötőszövetekből, melyek rettentő fulladozás után föltörnek torkomból. Hála, bála Istennek, menthetetlen vagyok, tehát, meg vagyok mentve e rémes élet további kínjaitól!... Önzetlen pillanatokban még papírra vetem ezeket a befejező föl jegy zésekei, bánom is én, milyen hatást kelt majd fölfedezett hagyatékom, csak jöjjön jöjjön,, aminek megujrázását egyedül áJhitom: a halál! Nem értem el semmit uj életemmel, mely a világ és természet rendje elleni lázadás volt. Még súlyosabb békákba kerültem ... Most már belátom, hogy nincs értelme a lá-zadozásnak, tudom-, hogy a felénk rendelt, -alkalmatlan kis akaratok isten akaratának részei, igazságos és szükséges világrendi törvények. De ... örülhetek-e ténylegi halálom megismétlődésének? Mit tudom, mit tudom-, hogy a mostani megbánásom kihat-e arra a szörnyű btin-re, amelyet előző halálomnál lázadó kívánságommal elkövettem? A másik lényem talán elkárhozett penitenciátlanul! És ez? Nem kapott föloldozást. Iskola társam, aki megkeresztelt, nálam volt s azt mondta anyámnak, hogy soronkiv-ül részesíteni fog a szentségekben, melyekhez még nem járultam, hogy megadja a föltételes abszoluciót és az Ur Testét, mindén előkészítés nélkül, mivel önkívületben vagyok. De én eszméletnél vagyok és tudom, hogy ez részemről szentségtörés lesz!... Egy lélek vagyok-e, vagy kettő? Kiegyen- sulyozzák-e egyik életem cselekedetei a másikét s a másik lelk-emért fölajánlott kegyességek fognak-e használni ennek? Mert ez, ha különálló, szomorú sorsra jut! Ha írásaimat nem olvassák el, nem értik meg, vagy nem adnak nekik hitelt, anyám még imádkozni sem fog értem. Mélázva sir majd fölöttem, ha eltemetnek kis, fehér koporsóban, elárasztja virággal a ^irha-lmomat s megborzong arra a gondolatra, hogy egy -szál ruhácskában fekszem a durva rögök alatt. Azután vigasztalódva sóhajt: — Kis ártatlanom! ő most angyalka Isten lábainál... ' $ Pedig... ha kettős lényemet külön ítéli az Ur, talán ez, a második, ez lesz a szerencsétlenebb, a károsultab-b!... Misericordia mi, Domine! m asJéSfcsb Az ominózus mutejovici szén VOLT! FANTASZTIKUS REGÉNY Sírt se: IV. OIí«.4l
