Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-14 / 134. (2651.) szám
15 JSziDHÁzjCdr^yKabTaRA , Iván Sándor: Amióta színigazgató vagyok, nem volt még olyan rossz szezonom, mint az idei A magyar színészet katasztrofális válságának okai s a javulás lehetőségeinek eíőSöltételei Kassa junius 13. A kélertazljoveoszkói magyar színtársulat június 15-én, hétfőn a „Viktória “ előadásával zárja idiei szezóuját. Éhből az alkalomból neon lesz órdektelien, ha tüzetesebb vísszapiilauitáBt vetünk azokra az eseményekre, amelyek már öleve determinálták síz idei szezón katasztrofális sikerteleneé- • gét. Eninrilr bizonyítására álljon itt Iván Sándor színigazgató ezezónvégú nyilatkozata, amelyet előttünk tett: — Amióta színigazgató vagyok, nem volt még olyan szezonom, mint az idei. Olyan hatalmas deficittel zárok, hogy a jelen pillanatban még nem tudom, miképpen fogok se- gitecni magamon. Pedig minden tőlünk telhetőt elkövetünk, hogy a közönség igényeit kielégítsük s a közönség mégsem jött a színházba. A legjobb darabok üres házak előtt mentek, sőt: még a pesti vendégek sem vonzottak közönséget. Ennek oka, szerintem, két dologban keresendő, az első: a hatalmas gazdasági válság, amely napról-napra jobban le- ezegényiti a publikumot, a másik: a rossz ezezonJbeosztás, amely a magyar szintársulat- tól Kassán teljesen elvette a téli hónapokat. A legújabb beosztás szerint már csak három és fél hónapot játszhatunk Kassán s ez az idő is a nyári és a késő tavaszi hónapokra esik . Nyáron pedig a legjobb színházba sem jön be a közönség. A kis vidéki városok eddig csak arra voltak jók, hogy hatalmas ráfizetéseket hozzanak számomra ami ilyen nagy társulatnál nem is csoda. Az egész szezon tulajdonképpen Kassára van bazirozva, de ezidén Kassa még a rezsiköltséget sem hozta be, nemhogy a nagy vidéki ráfizeté- 8eket. Ha nem sikerül a kassai szezon részére előnyösebb beosztást kiverekedni, sikkor itt a jövőben hatalmas bajok lesznek, mert ezt sokáig nem lehet bírni. Ez a mai helyzet. * Iván igazgató megokolását az idei szezon sikertelenségével kapcsolatban mindenben aláírjuk. Az általa említett okokhoz azonban a magunk részéről hozzá teszünk egy harmaditalt: a színtársulat szervezés- és működésben hiányosságait, sőt: egy negyediket is: a mai színpadi irodalom teljes csődjét. * Az első okról: a gazdasági válságról ezúttal nincs sok mondanivalónk. A helyzet valóban az, hogy az emberek napról-napra szegényebbek, elsősorban azok, akik azelőtt a kultúra, és miivészetpártolás előretolt csapatát képezték. Maholnap az lesz a helyzet, hogy ezeknek az embereknek kenyérre is alig lesz pénzük, nemhogy kétségtelenül meglevő kulturális Igényeik ki elégi té sere. Üres gyomorral, rongyosan nem lehet színházba járni, mert az élet parancsa szerint mindennél előbbrevaló a primér szükségletek kielégítése. . Arra a néhány tehetős emberre pedig akik még a mai világkrizis örvénylő hullámaiban sem merültek el, de akik eddig vagy abszolút kulturigénytelenségük, vagy egyéb okok miatt amúgy sem jártak színházba, ezután sem lehet számítani. Ezek már eleve meghaltak a magyar színészet, a magyar kultúra számára. , állítsák vissza a status quo ante egységes szlovenszkói magyar szinikeriiletet, amelyről a múltban száz százalékig bebizonyosodott, hogy teherbíró képessége egyenes arányban áll egy nívós, nagy, elsőrendű társulat eltartásával . A másik mód már nehezebb volna, de ugyanolyan célravezető: egy kedvezőbb szezonbeosztással juttassanak főszezonbeli téld hónapokat is a két magyar színtársulatnak Kassán s Pozsonyban, hogy a két színigazgató maga mögött érezhesse a két nagyváros biztos anyagi hinter- landját az elkerülhetetlen vidéki ráfizetések kiegyensúlyozására. Ez volt a helyzet az államfordulat utáni esztendőkben az egységes szlovenszkói szinikerület megteremtéséig. Amig az illetékes körök érthetetlen módon ragaszkodnak a mai lehetetlen állapothoz, addig itt ,a magyar színészet egykor terebélyes fájáról mindennap lehull egy levél letörik egy életerős ág a végül a büszke törzs is kidül egyszer fájdalmas roppanással. A mai helyzet a szlovenszkói magyar színészet egyre gyorsulóbb pusztulását jelenti, ennek elősegítése pedig, a köztársaság fennállásának tizenharmadik esztendejében, nem képezheti célját az állam hivatalos vezető köreinek. * A harmadik nyomós ok, amely már szigorúan a keletszlovenszkói színtársulat katasztrofális szezonjával van összefüggésben, a társulat belső hiányosságaiban található. Ezek a hiányosságok ott kezdődtek, amikor Iván igazgató a szezon elején leszerződtetett hat szubrettet meg két használhatatlan prózai színésznőt, elfelejtett azonban még egy rendezőt hozni, aki a vidéki színházaknál természetszerűen hatalma* repertoár feldolgozásában megosztotta volna a munkát meglevő kollégájával. Ahogy ex az előző esztendőkben volt így azután előállott az a helyzet, hogy a társulat túl szervezettsége ellen ére sem volt megfelelő prózai együttes, mert a két használhatatlan színésznőn kívül alig volt a társulatnak egy-két elfogadható prózai színésze, ami a prózai előadások erős ni- vósüllyedését, az pedig a közönségnek a prózai előadásokról való szisztematikus elmaradását hozta magával. Ez volt fűz oka annak, hogy az amugyls késedelmes, rosszul rekla- mirozott, sokszor határozatlan és hibásan válogatott műsorban, egész szezonon keresztül, nem tudtak beilleszteni egyetlen klasszikus vagy csak értékesebb prózai előadást sem, mert a vezetőszerepekre nem találtak a társulatnál ‘megfelelő embert. Súlyosbította a helyzetet az is, hogy az „általános rendező“- nek kinevezett operettrendező nem győzte fizikai lehetőségekkel az egész repertoár megfelelő feldolgozását, 'ami a rossz prózai i előadásokon kívül sokszor az operettelőadások rovására is ment, pedig az operettegyüttes kifogástalan, sőt elsőrangú erőkből tevődött össze és néhányszor elsőrangú munkát is végzett. Távol áll tőlünk, hogy a társulat egyes tagjai ellen jogosan emelt kifogásainkat személyi motívumokkal támasszuk alá, de a kelet- szlovemszkói magyar színtársulat jő hírneve, színjátszásunk jövője, sőt: Iván igazgató leg- ■sajátabb anyagi érdeke követeli a színtársulat lényeges átszervezését, melynél szigor íruan mellőzni kell a fölösleges megterheléseket és nem a nagy taglétszámra, hanem a szerződtetett tagok megfelelő képességeire kell helyezni a fősulyt. Legyen a társulat számszerűit kisebb, de kvalitásbelileg erősebb a mostaninál 8 főként: legyen még egy rendezője, mert az „általános rendezés" csődje után nem kérünk még egyszer a mai állapotokból. Végül még egyet. Az 1931—32-es szezon végén lejár a két magyar színigazgató há- rom-három éves koncessziója s ha a közelmúltban elhangzott egyik félhivatalos nyilatkozatnak hinni lehet, 1932 őszén beáll a két szinikerület egységesítése. Természetes, begy ez hatalmas harcot fog involválni a két színigazgató között az egységes kerület birtokáért, olyan harcot, amilyen itt még nem volt az elmúlt tizenhárom esztendő alatt,. Egyáltalán nem kötjük személyekhez, a szlovenszkói magyaT színjátszás jövőjét, de a múlt tapasztalatain okulva, nem titkoljuk, hogy Iván Sándort szívesebben létnók a szlovenszkói magyar színházak igazgatód székében. Ezért az elkövetkező szezonban Iván Sándornak olyan formát kell futnia, amilyent miég nem futott ötesztendős ddrektorsága alatt, hogy amikor arról lesz sző, biztos hadállásokkal rendelkezzék az egységes szlovenszkói szindketrület elnyeréséhez. Ismételten hangsúlyozzak: a szlovenszkói magyar színjátszás sorsa és jövőd* * nincs személyeikhez kötve • a Jövőben csak olyan ember kerülhet színészetünk kormányrudjához, aki minden tekintetben alkalmasnak bizonyul ennek a Tendkivül fontos és felelős pozíciónak a betöltésére. Nemcsak ezért, de azért is szükséges ma jó színházat csinálni, mert a rádió és a hangosfilm korában élünk s ezekkel konkurrálni csak a jó színház képes. Tisztán csak arra építeni, hogy a magyar közönségnek amugyis kutyakötelessége támogatná a magyar színjátszást, nagyon hibás politika, különösen a mai nehéz időkben, amikor a közönség alaposan megfogyatkozott koronáiért jót akar látni, különben elmegy az ötven százalékkal olcsóbb hangos moziba. A tisztán csak köielességszerü támogatásra épített intézményeknek rendszerint szomorú végük szokott lenni, ilyen kilátásoktól pedig Mén óvja a szlovenszkói miagyar színjátszást. Azt akarjuk, hogy a szlovenszkói színpadokon tiz esztendő múlva is és mindig csengjen a magyar szó, ennek legfőbb biztositéka pedig csak a jó színházban rejlik. Kelemibéri Sándor. Az ezeregyéjszaka meséinek egyik lejezete kel éleire a lévai magyar dalosversenyen Annál többet lehet., sőt: kell is beszélni arról a lehetetlen szezonbeosztásról, amely a kelet- és dvugatszlovenszkói magyar színtársulatokat egyaránt elüti attól, hogy a téli főszezonban játszhassanak Kassán, illetőleg Pozsonyban. A nyugatszlovenszkói társulatnak eddig legalább megvoltak a kéthetenkénti pozsonyi prózai előadásai, ezzel szemben a keletszlovenszkói szintársulat sokkal hátrányosabb helyzetbe került, mert az eddig még meghagyott három és fél hónapos kassai szezonját is olyan időre tették, augusztus—szeptemberi és április—májusi hónapokra amikor még nem és már nem jár a publikum színházba. Maradnak tehát a kis- vároaok, amelyekről egy nagy színtársulat rentabilitása szempontjából kár beszélni. 'A1 tarthatatlannak bizonyult mai helyzet orvoslására két módot tartunk lehetségesnek. Az első mód, amely a hivatalos körök, elsősorban pedig a szlovák színházak igazgatósága részéről alig találhat ellenzésre, a poaszibüieebb: Léva., junius 13. (Saját tudósítónktól.) A Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség a Pé- ter-Pál előtti napon Léván rendezendő nagy dalosversenyétől mindössze már csak rövid két hét választ el. Az előkészítő munkálatokból látni, hogy junius 28-án, vasárnap Léván az ezeregyéjszaka meséinek egyik fejezete valósul meg magyar variációban. Abból a forró érdeklődésből, amely a lévai dalosver- seny iránt szlovenszkószerte végig lobog, már előre is megállapithatjuk, hogy 1931. junius 28-ika piro&betüs napja lesz a magyar dal törtetésének. A versenyző nyugatszlovenszkói magyar dalárdák most terjesztették be a versenyen résztvevő tagjaik névsorát, amely félezer név között ott látjuk Szlovenszkó magyarságának színét-javát, akik egy tői-egyig lelkes bajnokai a magyar dalnak. Ám ez a nap ilyenformán nem csupán mint versenynap érdemel nagy figyelmet, hanem mint a szlovenszkói magyar társadalom egy kedves baráti találkozója is jelentőségteljes eseménnyé emelkedik. Társadalmi és kulturéletünk vezetői egymásután jelentik be a rendezőségnek megjelenésüket. Hogy a magyar dal szempontjából mit jelent a lévai dalosverseny, azt legeklatánsab- ban bizonyítja Simkó Gusztáv, a kassai zenekedvelők koszorús Dalegylete kiváló igazgatójának s a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség országos karnagyának levele, aki Parisból'azt Írja, hogy a nagy messzeségből örömmel siet majd haza, hogy a versenyen dirigálhasson. Ugyanis a lévai vár udvarán, ahol a rendezőség csodálatos szépségű esti kivilágítást tervez, a tizenkét karból csoportosított óriási dalárdát, melyben ötszáz ember vesz részt a bizonyára feledhetetlen szépségű díszhangversenyen, Simkó Gusztáv és a pozsonyi Németh István országos karnagyok fogják vezényelni. QRAMOFONKED VELŐK I A legújabb magyar újdonságokat kizárólagyParlophon1 hozza A legkeresettebb felvételek B 13259 Jaj de ravasz, dolog ez a tavast — Foxtrot Garay Imre (2S cm) Magdaléna — Tangó Pán-Péaztor B 13260 Ne legyen a misé — Blues Hetényl-Kellér (25 cm) Egy régi nótát hoz Budáról át a izéi — Dal Koü-Szenee B 1S261 Minden veréb tudja — Foxtrot Elsemann-Szenes (25 cm) Elválni könnyű — Tangó Elsemann-Szenes B 13262 Szívbajok ellen — Tangó a „Lámpaláz"-ból rtozsnyay-Harinath (25 cm Katyukim — Foxtrot a ; JAmpaláz**-ból R oeanyay-Hannath B 18263 ÜJjé 11! Foxtrot a „Lámpalástból KozsnytiyHarrnath (25 cm) Tessék megtanulni est a zenét — Foxtrot a Lámpaláz"* ból B 18264 Pénteken, hogyha remélhetem — Foxtrot Ssabó GnvK eltér (25 om) Néha táj a szivem — Tangó Seéntó-KeTlér B 13265 írna még — Tangó Megyery-Ilnlczky (25 om) Minden álom egyezer véget ér — Tangó Vértce-IlnlczJry B 13266 Mondja kedves Komámasszony — Foxtrot ZerkovftiSarilégyJ (25 cm) Ne kaeagjon — Tangó Weygand-Zerkovit* B 13267 Anita — Tangó Holtzer-Smécel (25 om) Ne küldjön Ibolyát — Tangó Holtéer-Szene* B 13263 Édes Annám — Tangó Márkne-Máray (25 cm) Ha majd a tavasz — Tangó Márkuz-Máray B 13269 Talán egy pero, talán ogy óra — Tangó Serese Rexeö (25 cm) Imádom Asszonyom — Tangó Nádor Jódra B 18270 Minek a könny, mit ér a sző — Tangó Stepat-Szenc* (25 cm) Nem szép magától — Tangó I\nicxky-Fond B 13271 Jó éjszakát — Tangó Dr. Sándor-Szemez (25 cm) Megköszönök mindent — Dal Dr. Sándor-Szenes B 18272 Az nem lehet, hogy engem elfelejtsen — Tangó Kola-Seeoe (25 cm) Wiener Walzer — Keringő Kóla-Szenes B 18273 Egy diszkrét blues — Blues Kóla-Szene* (25 om) Ml vóna, ha vóna — Foxtrot Kola-Saenee Kérjen tőlünk katalógust felvételeinkről. Vezérképviselet í. S. R. részére Novlfas Ges. m. b. H. Praha II, Václavské nám. 23. Képviselet minden nagyobb szlovenszkói város bar 1 A CsehsaHovákiai Magyar DalceeoÖY»t®é6 elnöksége macát állítja össze a da!loeve(r®©ny védnökségének és az országai repreaieafcattv rende®őségnek a névisokát, amit tohonyára önömmel vállalnak társadalmi éledtünk kitűnőségei. Az óriási érdeklődésre valló tekintettel pedig azt tervezik, hogy egyes vidékről különvcmaiokai Indítanak Léva felé, hogy m utazást megkönnyítsék a sok résítvevörnék. Természetesen a dalosverseny műsora, valamint a versenyeket követő nagy összhangver- seny programja megkapó élvezetet igíér. Aw junius 28-ikti dalos versennyel a lévai ünnep még nem ér teljesen véget, mert másnap, vagyis Péter-Pál napján a C&ehszlovákial Magyar Dalosszövetség közgyűlése fog lezajlani, utána pedig kirándulás van tervibe véve a szomszédos Magyarád héwiz-tfürdőbe. (•) Szflca LAsaló a Viktóriában. Pozsonyi eszer- toeertőeégűmk jeleníti: Három estén élt a nagy sikert aratott Viktória megváltozott szereposztásban került (Bátora. KoRwy főhadnagy szerepét Danis* Gyónd beüyeftt Sxüca Láedó, a budapeeíd operahási tenorfetája játszotta. Sosöjcb László neanasvetretta alakítást nyújtott. Gyönyörűiéin sBÓnttyalŐ hangja teljes pompájában bontakozott ki. Különösen nagy hatást ért el a harmadik felvonáfl mulató jelenetében. Szebbnél-szebb magyar nótákat énekelt tüzes temperamentummal és frenetikus sikert ért «L A közönség lelkes ovációban részesítette a vendégművészt. akinek játékában és pozsonyi arimpaidon még nem hafflott pompás hangjában tovább gyönyörködhetik a közönség, mert FöMes Igazgató a szezón hátralevő részére leszerződtetbe öt (•) A „Caodadoktor" kassai bemutatója Faragó Ödön vendégszereplésével. Kassai szerkesztőségünk Jelenti: Bibó Lajos, a Caodadoktor szerzője, vallóiban ismeri a magyar falut. Legalább ezt bizonyítja a „Juss" cimü drámája, amely néhány év előtti, nagy nemzeti színházi sikerével a 'legjobb magyar parasztxináma lett, erősen rácáfolva erre az állításra, hogy a városé publikumot nem érdekül a má- gyar falu élete, akkor sem, ha azt a valóságnak megfelelően Írják meg. A Csodadoktor cimü darabja szintén a magyar faluiról szél, a magyar falu életiének derűsebb oldalát akarj* bemutatni egy öreg falusi kuruzsló szélhámosságain keresztül, aki ezek miatt összeütközésbe kerül orvos fiával, a darab végén azonban minden jóra fordul. Talán ezen a ponton, meg egy orvoefcamár feleségének látogatásában a szélhámos falusi kuruz»lóoá! sok a valő- szinütlenség, azonban ezeken tol jóízű falusd históriát irt meg a Csodadoktorban, amely jellemző mondásaival, komikus helyzeteivel meg tudja kacagtatná aa embert, ha azt a szerző Intenciónak megfelelően hozzák színpadra. Ea aa intenció mintha nem mindenben érvényesült volna a kassai bemutatón, mélynek néhány jelenete népszinmüszerü szájízt hagyott 'hátra bennünk. Az előadóiét a ven- dégszereplő Faragó Ödön rendezte a talán az idő rövidsége, a gyors betanulás nem hagyott neki mó1 dót arra, hogy minden szereplőt a helyes elképzelés keretébe állítson, ő maga a darab címszerepéből jóízű, furfangos paraBZtfiguxót csinált, amely összetartó lelke volt bb előadásnak, de Némethy Zoltán példáid már egy goromba parasztilegény módjára mozgott és beázélt a fiatal orvos szerepében és Szigethv Irén meg Vécsey Ilona sem voltak egészen tisztába egyáilitalán nem népszinmü- ezerü figuráikkal. Jó m,unkát egyedül Molnár Aranka, Farkas Pál és Turóczy Gyula végeztek, akinek első felvonásbeli öreg parasztja markáns figura volt. viszont Mihályi Ernő már inkább a* operett- buffo eszközeivel dolgozott. Bojár Lilly kellemes jelenség volt a pesti méMőságos asszony szerepében, Varga Béla j ó karrikaturája megtérd emelte az elismerést s a többi kisebb szereplők is azon voltak, hogy beleilleszkedjenek a darab speciálisabb levegőjébe. Kár. hogy a publikumot ez a darab sem tudta becsalni a szinbázba, pedig egy kelle.; mes színházi est követelményed mind adva voltak. (—béri.)
