Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-13 / 133. (2650.) szám
2 1881 farain* 18, MKwnbaL Irta:" ÍZESZLEüGYULA dr.ügyvéd Kassa, jundus 6. Amikor az 1883. esztendő-bem megindult a modern automobil őse: a Daimler Gottííeb és Ben, z Károly első gázzal hajtott, egy hengeres, léghűtéses, háromkerekű motorkocsija, az emberek csodálattal tekintettek erre az ördöngős, az akkori élet mozgása szerint rohanó járműre. Azóta a vitáig nagyot haladt. A sztratoszférába repülő Ember tizenhatezer méter magasságig emelkedett, de a motorkocsira, mint veszélyéé üzemre vonatkozó joggyakorlat megmerevedett, ott tart, ahol évtizedekkel ezelőtt és az az eredeti csodálkozás, mellyel a régi ember a kerekek forgását nézte, bennmaradt az igazságszolgáltatásban. Az autó őskora a jog őskora maradt. Semmiféle tudomány nem zárkózhatlk el annak felismerése elől, hogy hozzá kell idomulnia a változott viszonyokhoz. A mező- gazdaság,, iipar és kereskedelem terén, a szellemi munka körében korlátok és védjjo* gok dőltek le, a Ma földművese, munkása, kereskedője, iparosa, tudósa és művésze mindmegannyi változást mutat föl a Tegnap emberétől. A gépek feltalálása a javak előállításét örök időre tulémelte az emberi erő korábbi korlátain és egyetlen európai állam mai tömeges termelése a munka régi módija szerint az egész emberiség rabszolgáinak karjait venné igénybe. A dolgok uj alakulása az embernek az élet külső javai elsajátítására és az azokon való uralkodásra irányuló hivatásában leli alapját. Eme hivatás eszköze a mozgás. A mozdulatlanság: a halál. Az előretörés: az élét. Ami az emberi testiben a vérkeringés, az a mai világ rohanásában: a közlekedés. A szárazföldi közlekedés terén a jövő: az automobilé. A legszembeszökőbb és legnyilvánvalóbb igazság a jogról, hogy a jog oly kényszerrel biztosított szabályok foglalatja, melyek azt célozzák, hogy az emberek oly vizeletet ta- nositeanak, amely más emberek érdekének megífleWL Az autóra, mint veszélyes üzemre vonatkozó joggyakorlat a fenti elméletet igen egyoldalúan fogja föl. Bíróságaink az autó- tulajdonosokat minden lehető és lehetetlen esetben elmarasztalják a tárgyi felelősségnek azon merev szabálya szerint, hogy aki autót tart, felelősséggel tartozik más személyeknek az autó üzeme által vagy annak hiányai folytán okozott kárért, kivéve, ha bebizonyítaná, hogy a balesetet maga a károsult vétkességé, vagy vis major, vagy pe- dig egy harmadik személynek elháríthat at lan cselekménye okozta. Ezen j óig szabálynak merev alkalmazása a mai viszonyoknak már nem felel meg. Ma már tarthatatlan az a jogi álláspont, hogy az autó tulajdonosát kártérítési kötelezettség terheli, tekintet nélkül arra, hogy gondatlan volt-e vagy nem, mert az automobil ma már nem egy veszélyes eszköz, hanem nélkülözhetetlen forgalmi jármű.. Száz és száz ok van a nyílt országúton, amely miatt valamely járműibe fogott állat megbokrosodhat és nem lehet az autótulaj- nosfc, akiit semmiféle gondatlanság sem terhel, felelőssé tenni azért, mert egy ügyetlen kocsis az árokba hajtja a lovait. Ha egy autó egy éles kanyarban találkozik egy szekérrel, úgy a soiffőr mégsem tűnhet él hirtelen az autójával együtt az országúiról, hogy a szembejövő szekér az alvó kocsissal a bakon nyugodtam el mehessen méh lette. Mindenki, vaki autón utazott, tudja, hogy egy bakon ülő indo-lens, részeg avagy bóbiskoló kocsis veszélyesebb üzem, mint egy rendes .soiffőr által vezetett automobil. • Itt a legfőbb ideije, hogy a bíróságok meg- rendszabályozzák az országnál forgalmát, de nem azzal, hogy minden esetben az au tótul ajj dóin őst marasztalják el, hanem elma- rasztalandók, a szekerek gazdái és kocsisai, akik .nem kötik meg a csikójukat, helytelen oldalon járnak, az autók előtt mennek át a másik oldalra, részegek és álmosak és ezáltal veszélyeztetik az autón utazók életét. A jelszó eddig az vélt, hogy „védeni kell a népeit". A helyzet azonban a®, hogy ma már a nép ut azik az autón és az autón ülők (10) Én klcsattantottam hat-osos, mágneses bicskámat. — így, nagymama, sokkal egyszerűbb! Az öreg ijedten hátrált a bicska hegyén csüngő tü elől. — Jaj, szentségéé Ur Isten, én azt a tüt többé nem veszem a kezembe! Te se hordd magaddal azt a bicskát, hiszen valami gonosz szellem van benne! Ásd el jó mélyen a földbe, bodzabokor alá, mert csak a bodzának van hatalma az ördögön! „Élet-halálharc!" ripakodtam nevetési ingeremre és folytattam féktelen hazudozá&omat... — A következő szeánszon nagyanyám örömmel jelentette, hogy barátai mindegyike a legnagyobb készséggel hajlandó föláldozni képességeinek egy részét, hiszen számukra gyönyör minden alkalom, amikor valami csekélységgel viszonozhatják azt az élvezetet, melyet az ő -társaságában nyernek. S ők úgy sem veszítenek -azáltal semmit, hiszen a túlvilágon a végtelenségig tágulnak a szellem képességei. A harmadik szeánszon, képzeljék, bajtársa.k, sorra megjelentek s materializálódtak az előbb fölsorolt szellemóriások ... A hátulsó sorban izgatott suttogás támadt: — Hatányi rosszul lesz ... elájul, elájul! A Hatányinak nevezett fiú halálsápadtan vacogott és mutogatott felém: — Isten bizony, hogy látom... Cicero hajlik az egyik füléhez, Voltaire a másikhoz és súgnak neki! Mintha villamos áram vágott volna végig a termen... bénultan állott az egész társaság. — Uraim, igyekezzenek uralkodni magukon —- rikácsoltam —, azt hiszem, nincsenek közöttünk gyermekek! Erélyem -s különösen a férfiasságra való utalásom némi hatást tett. Néhányan ápolás alá vették Hatányit, aki nagynehezen magához •tért. Tanácsosnak láttam mielőbb bevégezni a szónoklatomat. — Uraim, akinek idegzete nem bírja az ilyen transzcendentális dolgokat, nem köteles részt- venni szövetkezésünkben és további összejövetel etek eu. Befejezésül azonban a jövőben kimaradókkal is közölnöm kell az ügynek reám s titkom részeseire vonatkozó föltételeit... —- Bizony Isten, nem bírom, én bejelentem az egészet az igazgató urnák, — nyögdécselt közbe Hatányi. Úgy éreztem, -hogy ágaskodó hajszálaim a menyezetet súrolják ... — Röviden és velősen — ordit-ottam a- leleplezéstől való isszonyu félelemben —, a szerződésnek az volt a nagjmnyám és szövetségesei által kikötött záradéka, hogy tlzennyolcéves korom előtt, amikor rendkívüli képességeim már arányba^ fognak állami fejlettségemmel s nem tesznek természetfölötti benyomást, nem fogom azokat közölni a nyilvánossággas sem én, sem pedig azok, akik valamely véletlen folytán tudomást szereztek tulajdonságaimról. E föltétel megszegése esetén súlyos büntetést helyeztek kilátásba úgy az én személyemet, valamint azokat illetően, akik továbbítanák a titok leleplezését. Sajnos, elragadtattam magam, de nem csodálhatják, hogy nem bírtam egy kilencéves gyermek matrózsapkája és mentalitása alá rejteni annyi lángelme erőinek összetételét. Azt hiszem azonban, hogy körünk tagjainak létszámával még nem léptük túl azt a határt, melynek elhagyása magával vonja a büntetést-. Ugyanis legföljebb annyi egyén előtt szabad egyelőre lelepleződnöm, mint amenv- nyien közreműködtek tehetségem ki alakulásánál. Nem tudom pontosan-, hányán voltak, do egyelőre óvakodjunk, drága hajtársak, nehogy eggyel is túlhaladjuk a számukat!... —< Hallod, Hatányi, hallod, — igyekeztek titoktartásra erőszakolni a sá-padozó fiút. — Kössük meg tehát szerződésünket, melynek értelmében önök a titoktartáson kívül semmi egyébre sem kötelezik magukat, én pedig egyelőre azt a kötelezettséget vállalom, hogy szövetkezésünk tagjainak mindenkor korlátlan rendelkezésére állok az iskolai föladatok kidolgozásánál. Egyelőre. Mert később oly zseniális eszmék és végrehajtási módozatok tulajdonosaivá teszem önöket, amelyek által lánghetükkel fogják odavotiteni nevüket az emberiség történelmének égboltjára! E nagyhangú frázisom elcsattanásával s a Hatányi ’ ijedt vacogásának alábbhagyásával rendben és megelégedésben véget ért a gyűlés. élete kell hogy épp olyan kedves legyen, mint a szekéren utazóké. Egy szabadjára hagyott csikó tényleg egy szabadon futó veszélyes üzem, mely az autón utazókra a legnagyobb veszélyt jelenti és a legtöbb szerencsétlenség oka. Nincs rendes és modern úttörvényünk és nincs modern autótőrvényünk. Bíróságaink azonban a meglévő törvényeket és rendeleteket sem használják fel. A most érvényben levő úttörvény: az 1890- élvi I. t.-c. 109. paragrafusa világosan előírja, hogy a csikó az országúton a szekérhez kötendő, ebből az következnék, hogy ha a szekeres ezt elmulasztja éts csikóját szabadon hagyja, úgy a mulasztásból eredő kárt megtéríteni tartozik. Egy adott esetben egy gépjármű haladt a nyílt országúton. A szembejövő szekeret szabályszerűen mellőzte. Az országút teljesen üres volt, de egyszerié az autó elé ugrott az árokból az elmellőaött szekér gazdájának szabadon hagyott csákója, ennek folytán az összeütközés elkerülhető nem volt és a gépkocsit csak a csoda mentette meg a felborulástól. Miután azonban az automobil összetört, az autótulajdonos perelte a csikó gazdáját kártérítésre. Eldöntendő kérdés volt, hogy az állat tulajdonosa köteles-e az állatja által okozott kárt megtéríteni az aütóulajdonosnak, ha az autó vezetője az előírásokat betartotta. Az atsőlfoku bíróságok kimondották, hogy az autó tulajdonosúnak ilyen kártérítésre igénye nincs, mert az autó veszélyes üzem (?). Ezzel szemben tény a-z, hogy nem létezik olyan jogszabály, mely szerint az au tó tulajdonosnak kártérítés nem jár. Jogszabály az, hogy -aki kárt okoz, az okozott kárt megtéríteni tartozik. A szekeres ember kiárt okozott azzal, hogy csikóját előírd selleneisan meg nem ‘kötötte éis a szabadon hagyott csikó az autót megrongálta e ebből az következik, hogy a csákó gazdája az okozott kárért felelős, tekintet nélkül arra, hogy az a vagyontárgy, melyen a kár okozta! ott, veszélyes üzémjellegü-e vagy nem. Nincs olyan jogszabály, mély szerint az autótulajdonosnak be kell tartani az előírásokat, a szekereseknek pedig nemA csikó gazdája nem vetheti ellen a gépjármű sebességét, mint gondatlanságot, mivel az autónak a sebessége és a bekövetkezett összeütközíés között semmiféle okozati összefüggés nincs. Az 57.000-1910. számú miniszteri rendelet egyáltalán nem szabályoziaa a® autók menetsebességét a nyílt országúton. Az autó vezetője nem számolhat azzal, hogy az árokból öt lépésnyire az autó elé ugrik egy csiikó és mert az autó vezetője az árokban szaladó csikót nem láthatja, az ősz- weütkiözés akkor sem lett volna elhárítható, ha az automobil lépésiben ment volna. A harmadfokú bíróság az autótulajdonos álláspontját szintén nem tette magáévá, kimondván, hogy a hivatkozott törvény 109. paragrafusában foglalt rendelkezéseket nem alkalmazza, mert a fiatal csikót azért nem kell megkötni, mivel a csikónak szopni kell és az utrendészeti hatóságok a törvény éleb belépte óta még egyszer sem büntettek meg senkit azért, mert csikóját meg nem kötötte, miből a harmadfokú bíróság véleménye szerint az következik, hogy a hivatkozott törvény a kártérítés jogalapjául nem szolgálhat. Ez az álláspont téve®. Ha igaz az, hogy as utrendőri hatóságok még senkit sem bűntetteit meg a fenti kihágásért, úgy az ut rendőri hatóságok mulasztást követtek el, aaonban neon lehet vitás, hogy a törvénynek nem gyakorlása még nem helyezheti magát a törvényt hatályon kívül. Almi pedig aat az indokot illeti, hogy c fiatal csikónak auéirt nem keli megkötve lennie, mert szopnia kell, ez az indok tarthatatlan, mert menetközben semmiféle állatja a világnak nem szophatik s ha a jármű megáll, semmiféle akadálya nem lehet a kötőfék megoldásának. De még törvényes rendelkezés hiányában is megállapítandó lenne a csikó tulajdonosának a gondatlansága, ha egy olyan útvonalon, ahol a forgalom nagy, a csikóját meg nem köti, bár jól tudja, hogy az mily veszedelmet jelent. Az autósok már rendszabályozva vannak eléggé, Itt a legfőbb ideje, hogy most már1 a szekeresek is megrendszahályoztassanalk! A törvényhozás első feladatai közé kell hogy tartozzék uj úttörvénynek és uj autó- törvénynek a meghozatala. Panem et circenses! Kenyerét é3 cirkuszi' játékokat kért a római nép a hatalomtól; uj utakat és uj, modem törvényt kér a haladó élet; éa na uj utak kenyerét is fognak hozol annak a sok muaiianéMJilivok, kiknek hésa fedelén beöövit & szegénység. XVIL Hazafelé menet legjobban, szerettem volna undorral kiköpni magamat. Elgondolkozva a dolgokon azonban némi derengést mutatott a horizont, sem jellememet, sem a jövőmet nem láttam olyan vigasztalanul sötét színben. Igaz, most csúnyán visszaéltem ifjú barátaim jóhiszeműségével, de módomban van busásan rekompenzálni őket. összejöveteleinken va-la- mennyiöke-t beavatom edukációs és szociális reform eszméimbe, amelyeknek ők lesznek apostolai s biztosabb és nagyobb sikerre viszik őket, mintha magamnak sikerült volna megva- lósitanom első perctől saját életem keretei között. Egyelőre teoretikus forradalom marad, do ha elérkezik az Ideje, gyakorlativá teszik s ha én nem is fogom élvezni előnyeit, hasznára válik utánam következő egész koroknak. Elvégre nem az egyén, hanem az eszme diadala a fő! Kérdés, meddig sikerül befolyásom alatt tartanom őket? Nem akarom hinni a mai fiatalságban az idealizmus akkora hiányát, azt a jolilemteienséget, hogy csupán az érdek köti őket hozzám, a nehéz dolgozatok körüli használhatóságom. De ha így volna, elszomorító s veszélyes a dolog. Legfiatalabb juh ötödista, tehát utolsójukat is már csak három évig fogja mollettem tartani a szükség. Ha csupán üzleti érdekből hívem, akkor egész nyugodtan leleplezi a „csodát". Három év! .Nagyon korai, tizenhété vés koromban még nem leszek „rendkívüli egyéniség", csupán „csodagyerek", széles rétegeket átvilágító, hitelképes, meggyőző fárosz helyett panorámába dugott, vásári látványosság, pszihiáterek ,s kranielógusok laboratóriumának kísérleti nyula. Kilincses maga is kételkedik. A múltkor, amint összejövetelünk után házalásért, bizalmasan a. villámra csapott. — Te — mondta —, nekem igen nagy a gyanúm, hogyha valóban vannak is rendkívüli tehetségeid, főképpen tehetséges pozőr vagy. Ezeket a dolgokat összeolvastad valahol, beszedted és most falnak állítasz velük minket. Ha naggyá kell válnod, legföljebb nagy színész lesz belőled! — Do, kérlek, nem adtam előre is cáfolatot a föltevéseidre a matematikai példákkal? Ezeknek a megoldását nem magolhattam be sehol! —- Akkor egyszerűén számtani zseni vagy s nincs semmi természetről ö-tti tiíkolnivalód. Lustaságból nem akarod bevallani a tehetségedet, hogy ne követeljenek tőled példás előmenetelt! Már-már azon voltam, hogy jobb lesz Kilincseat őszintén fölvilág ősi tanom. De a valóságot még kevésbé hinné, mint a mfeztífíkáoSót, bekövetkeznék a legrosszabb, figyelmeztetné a tanáraimat, hogy őrült vagyok. Munkára, munkára, hogy megtarthassam hitelképességemet! xvm. Egy idő óta kénytelen voltam gyönge képességűnek mutatni masain, félévkor elbukva, azt mondani apámnak, hogy nem tudom egyedül megtanulni a tizedes törteket, meg az ország földrajzát, fogadjon mellém instruktort. Előzetes megbeszélésünk szerint, természetesen Kilincsest közvetítettem s mivel ő internátusi bentlakó volt, azt hazudtuk, hogy nem járhat ki hozzám, hanem nekem kell őt fölkeresnem az intézetben. Kilincses jómódú fiú volt s igy megmentette becsületemet legalább attól az aljasságtól, hogy hazug céllal zsaroljam szüléimét. —• Kérem, kérem — mondta gavallérosan apámnak, mikor az a honorárium felől érdeklődött —, tessék megengedni, hogy baráti szívességből tegyem ezt a csekély szolgálatot az én kis Gazsi pajtásomnak! Ha véletlenül szegény a fiú, apám minden szabadkozása ellenére, mindenesetre a zsebébe gyűrte volna a megfelelőnek vélt ellenszolgáltatást és nem mondom, hogy mi azt nem tudtuk volna közösen, kedvezően fölhasználni. De nagyon a l-elkiism-er-etemre feküdt volna az az összeg, s ezért örültem, hogy Kilincses köztudomásúan vagyonos családból származik és apám megelégszik annyival, hogy elkérve a címét, írásban az öreg Kilincsesnek is köszönetét. mondjon fia előzékenységéért. Egyébként nagy óvatossággal megkezdtem a- fiuk körében eszméim ismertetését. — Nézd, Kilincses — mondtam először le instruktoromnak —>, engem tulajdonképpen nem annyira a reális tárgyak érdekelnek, mint inkább mindaz, ami a pszichológiával s a szociológiával kapcsolatos. Részemről az majdnem fölösleges és kellemetlen véletlen-ség, hogy ezek az Amperek, Torricellik, Na.pierek meghitt -ba- rátjai odaát a nagyanyámnak. S nem is engedem, hogy végletesen befolyásolják egyéni érdeklődésem körét. Ami kész tudást nyertein tőlük, azt. szekérsaroglyába vetem, ha tetszik, mint a házaló boltos lim-Jom áruját, s alkalomszerűen csak azt veszem elő, ami éppen szükségessé vált. Mint. a fütyülős zsidó kérdi: „Tetszik ötért bors, madzag, cipőfénymáz?" — úgy kérdezhetem én: kell ötért logaritmus, három- szőgoléstan, kell ürhajóterv, fadingkiküszöbölő* perp e t u mn m obil e ... (Folytatjuk-) ^llm■l■ll■lllllllll■ mii |||llllll■lHll^|ll1 nnininmr—tmí-miT-r-rnn—nr FANTASZTIKUS REGÉNY Maráids JACEK© JSL
