Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-09 / 106. (2623.) szám

rP.UAA*AA’i v íAi^AR-HiUIiAP 1Ö31 május 9, szombat. A képtósiüliás ülése Prágat május 8. A képviselőház ma teljes érdektelenség melleit rövid ülést tartott, ame­lyet Malypetr elnök délelőtt tizenegy éra­kor nyitott meg. Az ülés elején az elnök be­jelentette, hogy a kezdeményező bizottság a harminc napos határidőn belül nem tárgyal­ta le Kopecky kommunista képviselő és Pergler ligapárti volt képviselő ama kezde­ményező javaslatait, hogy a parlament küld­jön ki vizsgálóbizottságot a képviselők és mi­niszterek vagyoni helyzetének felülvizsgálá­sa céljából. A házszabályok értelmében az elnökség mindkét kezdeményező javaslatot az alkotmányjogi bizottság elé utalta. Ezután megindult a közös vita a földreformmal kap­csolatos két javaslat fölött. A vitában részt vette]- Fedorják és SttvFa kommunisták, Scharnadel német keresztényszociaiista és Suchy cseh agrárius képviselő. A két javaslatot a Ház első olvasásban elfogadta, majd elinté­zel,' néhány mentelmi ügyet és elutasította több ellenzéki javaslat sürgősségét. A képviselöház legközelebbi ülése május 19.-én kedden délután három órakor lesz a következő napirenddel; a gépek és gépalkat­részek vámmentes oenozatalár ól szóló törvény érvényességének meghosszabbítása, a gölnic- völgyi hely: érdekű \asut államosítására vo­natkozó javas’at, több törvényjavaslat máso­dik olvasása, mentelmi ügyek. Május 12-én, kedd délelőtt 10 órakor a kép- v is elő ház alkotmányjogi bizottsága ülésezik, május 19.-éi kenden délelőtt kilenc órakor pedig a költségvetési bizottság, negyed tíz órakor a kereskedelmi és ipari bizottság, fél tíz órakor a véderő bizottság és tizenegy óra­kor a mentelmi bizottság tart üléseket. A mai plenáris ülés után összeült a képvi- seiőház technikai és forgalmi bizottsága, amely letárgyalt?, a gölnicvölgyi helyi érdekű vasút államosításáról szőlő javaslatot. A Do X. óceámepiilésre startol Bolamci (Poi'tugal-Guyan&), május 8. A Do X német óriásrepülőgép holnap startol óceán- repülésére, amelynek végcélja a braziliaibeli Natal. Az időviszonyok kedvezőek s igy a né­met óriási repülőgép útja valószínűleg minden baj nélkül fog lezajlani. Az uj spanyol köztársaság határán ; Madrid, május eleje. (Kiküldött mujníkaJtéi'isiimllötiól.) Ha atz utas Fran­ciaország felől érkezik a spanyol félszigetre, akikor Iram a hutáiról!o,más. Bordeaux után, atnaámf lásson eltűnik az expressz ablakiad mögött a Garamié ha­talmas hidjaivaL, uijra üiainkiás vidék következik, egyre zöldebb erdőik, vidámabb rétiek és ahogy a tenger felé közoledtüinik, friss, sós, édes levegő csa­pott be a fülkékbe. Közéd volt már Spanyolország, hol állítólag szörnyen fölifordujlt étlapotok uralkod­nak, kíváncsian fiigyeiltem tehát, miint ie véleked­nek róla errefelé az emberek. Uti'fcár&admait azonban, úgy látszik, a legkevésbé sem érdekelte az, aimd a Pireneusiodi: mögött törté­nik, legtöbbjük angol vaigy párisi volt, akik nya­ralásra indultak Bayonne, Biamitz felé. Közömbös témákról folyt a szó, szinte már boszainkodtam is, hogy ezek itt tudomást sem alkarnak venni a nagy változásokról, melyek a szomszéd népet annyira ki- foirgaifcgák njmgatmából. Annái nagyobb volt meglepetésem, amdfcor vona­tunk begördült az árum pályaudvarra. Mert valló­ban, mintha und sem történt volna azóta a két esz­tendő óta, hogy utoljára tekintettem vissza a fél- hőkbe nyúló óriáehegy&ég havas ormodra. Ugyan­azok a vádámtekiutetü, baszk-sapkás hordárod: fu­tottak elóbüiník, ugyanaz a kényelmes, csöndes nyu­galom, barátságos rendőrség, eíőtziéíkeny vámvizs­gálat. A várótermekben, étteremben cigarettáznak, beszélgetnek az emberek, újságokat mondanak, pletykálkodníik — akárcsak azelőtt. De poditdkáról egy szó eeni hallatszik. Igaz ugyan, hogy a spa­nyolnak semmi érzéke sincs az .ilyesmihez, de mégis hallatlan az a közömbösség, mellyel ez újabb vál­tozásokat fogadják. A pályaudvar ormán köztársa­sági zászló lobog, ennyi ez egész újdonság, amit az ember megfigyelhet. Korántsem olyan vérengzoek ezek a spanyolok, naint azt a túlzó hírekből gon dőlni lehetne, jó humorukat, udvariasságukat és azt az oly jellemző, elnéző nemtörődöimsóget, mellyel a világ folyását szemlélik — csak nem veszítették el, még ha ki is kiáltották közben a köztársaságot. Itt lehet o&aik igazáb an látni, milyen távol áll a tulaj- dómképpen! spanyol] nép a napi politikától, nem azért, mintha kisemmiznék belőle, hanem mert egyáltalán nem ér deklid; elvárja, hogy meglegyen a napi betevő falatja és — ami tatán még fonto­sabb — az a pár fillér, ami elegendő arra, hogy kávéházban ülhessen, ne kelljen a munkával] magát túlontúl megerőltetnie, hagyják békében — akkor azután teljesen közömbös az iránt, vájjon kinek a fényképét közük a lapok: Zamoráét-e, avagy Be- remguerét. Akik a nép nevében ágálnak és szómo- koünak, azok cimibltardők, mert a nép nem foglal állást, hagyja, hogy reá hivatkozzanak — ez néha hízeleg ie hiúságának — megélje'nzik a szónokot, mert bókolt nekik, hogy másnap ezután ellenkező véleményre bóllintgassanak ugyanazzal a megbo­csátó türolommol. Lehetetten ezt a furcsa helyzetet már az első piJilianatiban észre nem venni. Semmi, semmi sem látható az irund állomáson, ami forradalomra, izga­lomra, feszült várakozásra engedne követkéz tetei. Az ember leszáll a vonatról Spanyolországban, akárcsak Oroszországban, szélesebbek a vasúti si- nek, mint egyebütt Európában, uj szerelvény áld tehát elő. A mutatókat vissza,igazítjuk a helyi idő­höz és ekkor kiderül, hogy indulásig még vagy másfél óra áll rendelkezésünkre. Gondoltam, nem maiilasztiom el ez átkaimat, megpróbálom, tálán si­kerül nieginterjuvoluom az itteni állomáafőnöfcöt, akinek hóvatála az Utóbbi napokban kétségtelenül! a leigmiozgaílmasiabb és legérdekesebb egész Spa­nyolországban. Bemegyek az irodájába, rövid várakozás, után máris iróaszítalia előtt ülök'. Széhes-arcu, vídám- tekiinlbetü bácsika, de most, úgy látom, bizonytalan gyanakvással vizsgál végig; — Újságíró az ut? Mondom, hogy igen. — Azután angol? — Nem, magyar! Tágranydflt szempár éa hiibettenkedő felkiáltáe; — Egyenesen onnan jött? Azután miért? Kezdem magyarázni, hogy kérem szépen, úgy történt, hogy jöttek, tetszik tudni az érdekesebb­nél érdekesebb táviratok, azután gondoltuk ....... Me gvetőleg 'legyintett: — Na, ezért aztán kár vodlt, bérem. Nincs itt semmi a világon megírni való, már hogy is volna. Megkísérlem, hogy (kivágjak egy épkézláb spa­nyol bókot; — Rendkívül érdekelne miniket, oaibaHero, hogy mii volt a benyomása a forradalomról, itt, a határ­menti állomáson. Zavartan vafcacg-atja tokáját: — Hm! Benyomásom? Hm, őszintén szólva nem ás igen volt benyomásom. Puihíitgatom: — Nézze, oabailero, úgyis tudjuk, a maga állása most a legfontosabb egész Spanyolországban, mát is mondok: Egész- Európában! Itt jöttek át sorra az emigránsok, hogy elhélyeakedjenek a köztársa­ságban, itt haladt át a királynő, itt menekültek ki sokan az arisztokraták közül, fíltt mentik ki a pese­tákat. Uram, hiszen ön most Spanyolország leg­fontosabb embere. Meghatva, de kiesé kételkedve né* rám Író­asztala mögül: — Gondolja? — Hogyne, tudom! — intek buzgalommal. Újabb kwpairgáMs a tokáján: - ■< , ■ ,, . — Hm, érdekes! De nem szól egy szót. sem. Kérdem tovább: — Hogy élnek most, a köztársaságban? — Ásd, ásd, graoias! — Vagyis: csak tasesm, lassan. — Mit szól Zamorához? — Okos ember. — Mi volt a legérdekesebb változás? Fölcsfliaai a szeme: — Egy uj éjjeli járatot vezettek be. Látom, nem boldogulok vele. Szinte főOliédekzett, amikor megkönyörültem rajta, és hálálkodva. el­búcsúztam. Az ajtóig kifoisért, azután hirtelen úgy eltűnt, mdmJtlha föld nyelte volna el. Szegény em­ber, válóban nehéz a helyzete, mint ahogy nehéz most minidentoinek a helyzete Spanyolországban. Érdekes, a köztársaság, a szabadság, az egyenlő­ség jelszavai mögött áldandó bizonytalanság, aggo­dalom, eőit féMem rej'tőzik. Ezek az emberele fél­nek. Hogy miitől? A köztársaság diktatúrájától Megtorlóinak minden szét, mielőtt azt 'kimondanák, latolgatják a következnaényeket, hirtelen lehalkít­ják hangjukat, közelebb hajolnak és csak suttogva kockáztatnak meg pár véleményt. Nagyon ie szembeötlő a spanyol köztársaság dik­tatúrája. Már maga a fennállása is diktatúra, mert ha nem is egy ember, de az egészen szüOdkörü Zamora-dé'Ie kililkík tette rá kezét minden állásra, minden hatalomra, a nép megkérdezése nélkül Mint ismeretes, április ÍA-éo. nyolcvanezer községi tanácsost választottak Spanyolországban. Ezeknek háromnegyed rész® monarchista volt,, a fennmaradt egynegyed rész pedig mindössze a városokra ezo- rilüloozott. A köztársaság demokráciájára jellemző, az oz érvelés, amivel Zanacwáék uraltmiuk jogossá­gát vitatják. Eszerint a hatalom őket illeti meg, mert, még ha titkos iie a szavazás — ahol tehát minden voksnak egyériékünek kellene lennie — a városok számitanak, a vidék — tehát a három­negyed rész — az a műveletlen tömeg, azt nem kel figyelembe venni így feét a meá spanyol egyenlőség és testvériség. Már most a jog és töivény ősidőktől kezdve az, hogy az uj tanácsosok minden községben összeül­nek és megválasztják a maguk köréből a polgár- mestert, az alcaide-t. A köztársasági kormány első intézkedése az volt, hogy azekban a községekben, hol mo-naröhista többség győzött, — tehát az or­szág háromnegyed részében — megtiltotta a vá­lasztást és önhatalmúlag nevez ki köztársasági polgármestert! Zamoráék annak idején főleg azért támadták Primo de Riverát, mert eltörölte a választásokat és kinevezett tisztviselőkkel doilgo- zott. Most, uigy létezik, feladják hajdani elveiket és jelszavaikkal ellenkező eljárást követnek. Útközben a vonaton megismerkedtem pár uti- társsal. Az étkezSkoosában egész társaság verődött össze és beszélgettünk. Ott haMotitam, hogy még egyéb újítások is történtek. Tele van a® ország tttkosrendőreéggeA, kémekkel, a nem kívánatos elérnek lövőiéit — a külföldiekét ás — a oabinet noáir cenzúrázza, természetesen titokban-; a föl­jelentések gyakoriak ét» súlyos követkiezmények- ikel járnak, — egyszóval megszűnt a diktatúra és megszületett a terror, vagy legalább is kialakuló félben van. Kémek kísérik gyanútlan emberek lépteit, magyarázták az asatalfcárealk, és nem tu­dom, cm én íevelezéeem fa műkor kerül toahtrófi alá. Mindez azonban nana. látszik kiíetó. A* átlag SÜLLYEDŐ PARTOK REGEMY Irta: EGRI VIKTOR (28) Most teljesebben élt, nem voltak többé kételyéi, kaimaszo<s jóérzéseit nem háboritót­tá az idő és az a gondolat, hogy valaki köz­tük áll. Csak ha az asszony hozta szóba Mi­két, akikor borult el. Ellenségesen és hide­gen figyelt, — Jolán hangjából mindig lekir osinyilést érzett. Azt sem szerette, ha félváll­ról, mint a harmadikról beszélt róla, — konc az éleién. Ahogy behúzta szemeit, Jolán ész­revette borulják Vérig fájt ez neki. — Szeret igazán? — kérdezte az asszony befelé fordult tekintettel, mintha, magától várná a választ- Hogy tudott fájni boldog ér­zéseiben is minden szín, illat és hang. Fájni, de boldogító fájással. Értheti ezt a férfi? A szavak néha fájnak, mint ütlegek, de a kezek puháin simogatnak, beszélnek az ajkak helyett. És ez a beszéd sohase hozhat zavart. Mily örült borzongás, ha csak végigtapogathat a karján... Gondo­latban az ujjal végigfutnak meztelen izmos hátán, Hűvös tapintással keresik a gerincét-.. Éjjel nyitott szemmel fekszik az ura mel-let-t, egy idegen mellett és nála van. Nem tud mást, mint rá gondolni. Folyton körbe járnak a gondolata^ mint taposó malomban topogó lábak és suttogja maga été a nevét. Ha le­hunyja szemeit, látja pirosain megnyíló szá­ját, ahogy szivja és harapja ajkait és elfutja a forróság, a szerelemhőség. Olykor hevenyészett szeánszot tartottak. Balázs előtt világos volt, hogy az asszony ezt inkább Miké megtévesztésére rendezi. Más­kor alig beszéltek spirituális kérdésekről. Ajz asszonynak ebbeli közönye eszébe juttat­ta Erzsi féltékeny ki fák adásait. Erzsi már akkor megsejtette az asszony spiritiszta kí­sérleteinek titkos rugóit. Mire kellettek a ceremóniák, Jolán, erőszakolt próbálkozásai! médiumával, a téli éjszakák fárasztó szeán­szai? Takarói voltak valami titkos célnak. „Itt mindenki médium és úgy rángatóznak, ahogy ő akarja. Ő tartja a zsinórokat a kézié­ben. M-iindenkit a kedvére megtáneoltiat“ — emlékezett Erzsi szavaira... A helyzet ma lényegesen más volt. Mikónénak nem volt többé szüksége arra a nehéz, észbontó, misz­tikus ködre, amelybe beborította a malmot, amint elérte célját, őtl Mintegy a-z utolsó órában, mielőtt végképp kiveszett belőle a tenmiélszetesség tudata. Balázs látta, hogy az asszony törékeny fizi- kiumia nap r ól-napra erősödik, amint kikerült régi életeleméből, felhagyott Szandró hajszo­lásával, nem. bújta a spiritiszta könyveket és nem keresett minden étetjelenségbem föl­döntúli magyarázatot. Elmaradtak a teóriák, a fellengős szólamok, melyek a vérnek kívá­nalmait színezték és szublimálták. A szerel­mes asszony tisztult és féltő szavaival köze­ledett. Egy éjszaka megdidergett különös sejtései­ben az asszony... Mikió aznap a városba ment és megkérte Balázst, hogy visszatéréséig ne hagyja Jolánt egyedül a malomban. Az idő bizony tálán, férfi kell a házban. Este sokáig ültek az ebédlőben. Janka megvetette a vendégszoba ágyát és nyugo­dalmas jó éjt köszöntve kicsoszogott. — Becsengetem Szaindrót és elaltatom — szólt az asszony, hogy tiz után még mindig mozgolódni hallották Szandrát. Balázs nemet intett. — Ha behívja, felkeltheti gyanúját. Egye­dül lát bennünket, gondolkozni fog. Ezt a gyanút a hipnózis sem veri ki a fejéből. Növekvő lázzal és idegességgel vártak ... Nehéz mámorba hulló éjszaka volt. Felszí­tó tlák szenvedélyük mély tüzelt. De a férfi elfelejtkező ölelése keserű utórezgéssel járt. Ax asszony a holnapra gondolt: — Meddig fog igy ezerétni ? Minden talál­kozásuk ize más és más. Mint tűzpiros virág, úgy lángol, de meddig tarthat ez a szédület­be ejtő fór rósága ? Ah, a lelkét már meg­ütötte a kétely. Lobon thatatlan gátat érzett kettőjük közt nőni... Csak engedi, hogy szeressem! A vére ég, felgyújtotta a ktvám- kozás, de ez aztán minden: egy fiatal pom­pás test magaifeledett játéka. Mint valami húsos nagy virág csüngött raj­ta és magában puha elernyedéssel mondta: — Add, add a szivedet is, mint én adom! Hajnalban, a beszüremlő világosságnál eresztett szemhéjak mőgiül leste a mellette alvó férfi arcát. Mi lesz, ha egyszer, ráeszmél, hogy erőszakolt,sága van a szerelmüknek? Össze illemek? Évekkel idősebb nála... A szerelem mindig valami veszteséggel jár, fellőrli az egyik partnert. Ah, ebben a ne héz, ©1 vészéj tő szerelmi harcban csak ő lehet a vesztes fél! Kintről zajt, nyugtalanságot vérit az ébre­dő ház. Balázs is felébredt Ránevetett a,z asszonyra. — Miire gondolt, hogy olyan borús? Miikóné enyhülő érzéssel nézett vissza rá. — Gsak úgy elgondolkoztam ... Beszéljen valamit magáról? Balázs megint nevetett. — Magamról beszéljék?... Ugyan, mit akar tudni? — Mindent Azt, hogy eddig hol és hogyan élt? Látja, nem is tpdom, kicsoda? Itt van mellettem, érzem a testét és a lelke, ki tud­ja merre jár? Minden embernek gondja és bánata van. Miért nem oisztja meg őket ve­lem? Nem érdemiem meg a bizalmát? — De mikor se gondom, se bánatom! — Neim igy értettem! Sohase beszél magá­ról. Miikor hallgat, úgy érzem, mintha idegen volnék. Ez pedig fáj. Nem érti, hogy ez nem asszonyos kíváncsiság. i Balázs töprengve figyelt. Nem nevetett I löblbé. Már szinte meghatotta ez az anyás r figyelem. De mikor oly kevés volt, a mivel felelhetett. És oly leverő érzésekkel járt - minden emlékezés ... Beszélt az ipolyimenM ’ faluról, a szülőikről, az intézői lak gyönyörű * j nagy kertjéről. Sehol sem látott olyan rada­- ras fáikat, oly mélyiszinü virágokat, sehol , sem volt, a földnek olyan jó szaga, a rétek- pázsitja sehol se virított oly telten, mint ott ■ a folyóparton... ó, ha még élne Jánosi, a : bátyja. Két fejjel volt magasabb nála. Gyö- ' nyiörü ember, mindig úgy látja maga előtt, ■ ahogy nyári szabadságára hazajött, jegyese fényképét mutatja és nagy d'öngő hátbavágá- sokkal dűlt boldog nevetése. Hogy tudott örülni, nevetni és enni. Megfiatalított maga körül mindent... aztán katona tett, rögtön tizennégyben és tizenöt nyarán jött a rette­netes hír. Jancsi, elesett. És nem lehetett dajkálni ezt a fájdalmat, nem lehetett esz­mélni, már újabb fájdalom szakadt rá. Az anyja neim éllé túl Jancsi halálát... Emlé­kezett egy találkozásira, már akkor ő is kato­na volt, Jancsi jegyesét látta. Megsápadt finom arca csupa szem volt. Akkor érezte, mi az, egy ember t szeretni és mi az, elvesz­teni a legkedvesebbet. Hogy megroppant az a törékeny élet!... Az apja azóta egyedül él a nagy házban. Haza kellene menni hozzá, az apja mindig hívja, de nem bírja az emlé­keket, a rét pergő tiüzáldásáh, a folyóm^nti erdőt, melynek minden zuga Jancsiira és az anyjára emlékezteti... Nem birta tavaly, mikor hazajött és Leszerelt. Két rettenetes hónap jött aztán. Mihez fogjon az életével? Be akartak állni az idegenlégióba? Nem fur­csa, folytatta volna a nagy nihilben azt a há­borús mesterséget, mitől annyira megundo­rodott. Mentek volna Argentínába vagy Bra­ziliába. Véletlen, hogy ittrekedt és elvető­dött a faluba ... Itt jó lenni, ebben az uj életben, melyben minden olyan más, mint otthon volt. Erről persze alig lehet beszélni. AsszonydoIgáiról se, hiába faggatja Jolán ... Azelőtt alig volt egy-ikét nővel valami kap­csolata. Ka lónak órában volt. Ha meggondol­ja, egyik se falrengető eset. Kaim,aszós érzé­sek, nem szenvedély. Csak ment a többiek­kel, csak azt tette, amit ők, de nem oly igazi írnegkiváináisi&al, mint ők. Talán akkor még túl fiatal volt és tapasztalatlan. A kiképzés és a katonáskodás nagy fizikai erőpróba volt, nem is volt ideje, gondolata, hogy asz- szonydolgóikkal törődjön. m L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom