Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-10 / 107. (2624.) szám

^R^GAI-MAoteR'fírRLai» 1931 május 10, vasárnap. SZOKÁS Irta: BETHLEN MARGIT Az asszony az ablak mellett ül. Varr. Könnyű kézimunka, inkább alkalom a gon­dolkodásra, mint hasznos foglalkozás. Nőm szokott cigarettázni, tétlenül ülni pedig, ölé­be fektetett kéz&éO^ az, talán valami gyer­mekkori beidegződés folytán, szinte leire tét­lenségnek tűnik fél előtte. Igaz, olvashatna is, a kötnyiv ott fekszik mellette. Érdekes könyv. Tegnap este egy órával később fe­küdt le miatta, mint ahogy rendesen szokott. De tudj' Isten, valahogyan nincsen most hozzá kedve. Ilyenkor varrni szokott és... Az asszony kissé elmosolyodik. Igaza van férjének, ha olykor kifigiujrázza, mert alapjá­ban véve igazán nevetségesen és minden igaz ok nélkül ragaszkodik szokásaihoz. Vagyis... valami oka rendszerint van, csak­hogy azt a többi ember nem tudhatja, meg­magyarázni pedig még sokkal kevésbé lehet. Például, hogy magyarázza azt ő meg vala­kinek, miért ül délután három és négy kö­zött az ablaknál és varr? Az asszony pillanatra ölébe ejti a munkát és tágranyilt, bár semmit sem látó szemmel Mimül maga elé. Megmagyarázni? Hiszen maga sem tudná szavakba önteni azt, ami őt naponta idehajtja. Igen, akkor, régen, 10—12 évvel ezelőtt, amikor szive egy nyáron át ki­nyílt és kivirult, nagy, forró, édes asszony- szerelemmel, amelynek fényes, világitó hűl lámái összecsaptak feje fölött, hogy minden egyéb céltalanná, mellékessé törpült... ak­kor tudta, hogy miért ül naponta az ablak­ban. és várja, várja elakadó szívveréssel, szinte fizikai kínnal, hogy ott túl, az utcasar­kon, beforduljon az a jól isimért, ezer közül sem eltéveszthető szürke kabát. Milyen tűrhetetlenül fájt, hogyha késett; mennyi vad, bolond, kétségbeesett gondolat cikkázott végig ilyenkor agyán: hogy elgázol­ták ... valami közbe jött és ma nem megy a hivatalba — nem fogja látni — nem fogja látni — más asszonynál van és az tartja vissza — mert már nem szereti — nem sze­reti úgy, mint azelőtt — hiszen különben nem pazarolná el a drága perceket, a pilla­natokat, amelyek az életet jelentik az <5, az asszony szálmára, a bosszú, sivár ürességben, amely négy órától másnap háromig terjed. Mert az volt. Nagy kietlen, sivár üresség, amelyben úgy érezte, hogy kiszikkad, meg­fagy a lelke, gyerek nélkül, meleg nélkül, ri­deg, házsártos férje oldalán, akitől csak eb­ben az egy órában volt nyugta, három és négy között, mialatt az délutáni álmát alud- ta. Mert ha az óra négyet ütött, akkor kér­lelhetetlenül felébred és ha az ő, az asszony szive megszakad is, fel kell kelnie az ablak mellől és odaülnie melléje a terített uzson­na-asztalhoz ... Sokszor úgy érezte, mikor az óra mutató­ja a lefelé hajlásiból felemelkedett és egyre feljebb mászott, őrjítő lassúsággal és mégis oly kéteégbeejtően fürge léptekkel, hogy az Inga minden ütése az 5 szivét éri, egyszer, kétszer, tízszer, százszor, újra, meg újra, mint valami nagy fájő nyitott véres sebet. Néha már úgy érezte, hogy nem bírja ki ezt a kegyetlen, szörnyű várakozást, ha nin­csen kezében a munka, az áldott, türelmes VfiTrás, amelynek egyforma öltéseibe bele­kapaszkodhat a fájdalmas idegességtől reme­gő keze és lelte. Akkor szokta meg, hogy kézimunkázzék, ott az ablakban, hogy kény­szerítse magát arra, hogy másra is figyeljen, ne csa a rohanó, múló, tőle elrabolt percek­re gondoljon. A férfi ezt sohasem értette meg, ezt a szenvedélyes fukarságot, amellyel ő a perce­ket mérte, amelyeket együtt töltöttek el- ö 1b, a férfi le, akarta látni, hogyne akarta volna, hiszen azért ment el arra mindennap, ide hogy két, tiz, vagy húsz porcig beszélnek Illedelmes, mindenki által hallható dolgokat a nyitott ablakon keresztül, az nála nem so­kait nyomott a latba. Seimimiesetre sem any- mytit, hogy érette megszakítson valami érde­kes, vagy akár érdektelen beszélgetést egyik-másik barátjával, ismerősével, vagy akárcsak a szivarját ie eldobja, mielőtt egé­szen végiigszivta volna. Aura sem mindig gondolt, hogy mielőtt eltűnik, a következő saTkon mégegyszer visszaforduljon, pedig tudhatta, hogy az asszony ott ül az ablakban és várja, várja azt az utolsó pillantást, mint­ha az üdvössége függne tőle ... j Pedig szerette őt... Nagyon szerette... Ezt az egyet az asszony most már egészen biztosam tudja. Hiszen különbem miért neon házasodott meg, vagy miért nem ragadta meg az annyiszor kínálkozó alkalmat más­hova menni, nagyobb városba, ki; valamerre a nagy világba? De nem tette. Kitartott mel­lette. .. hűségesen, megbízhatóan, maga sem tudja már, hogy hány esztendeje. Semmi sem változott közöttük, amióta a férfi először nézett a ^zeniébe... és ő megbabonázva, ré­mülten és mégis az ébredő tavasz diadalmas ujjongásával nézett vissza reá. Az asszony újra felveszi munkáját. Neon, semmi l9em változott. A férfi naponta arra veszi útját a hivatalba és mindennap megáll vele beszélgetni az ablaknál, jó vagy rossz időben, minden áldott nap; és ő, az asszony is itt ül nap-nap után és várja... igaz, már nem elakadó lélekzettel — nem kétségbe­esett vággyal, reménnyel — a munkát, me­lyet azelőtt inkább csak ürügynek tartott ölében, is többet nézi most, mint az uccasar- kot — dehát utóvégre ennyi esztendő múltá­val — lés azért, ha egyszer nem volna kiért odaülni három és négy között az ablakhoz, az nagyon üressé tenné azt a napot — A férfi hangja riasztja fel merengéséből. Az ablak alatt áll. Nem is vette észre, ami­kor befordult, pedig másfél perc az ucca- saroktól idáig. Sokszor kimérte. Kilencven másodperc — kilencven örökkévalóság volt az régen. Régen ... A férfi sietve beszél. Hogy csak egy perc­re állott meg. Már mennie is kell, valami megbeszélés, pajtások ... vadászatra hivlák. Az asszony reábólint. Hogyne, persze, csak vigyen magával valami jó meleg kabátot, mert hűvösek még az esték... A férfi meg­könnyebbülten búcsúzik: — Hogy milyen okos asszony maga.. .1 — mondja félig tréfásan, félig meghatottam — Mindenre gondol — teszi hozzá hango­sabban, ahogy a patikusné elhalad mögötte. Már indul is, csak a háta látszik még, a kis­sé széles, hízásnak induló, középkorú háta. Az asszony elgondolkozva néz utána: — Okos •.. — mondja inkább csak önma­gának, miközben hirtelen fellobbanó érdek­lődéssel a mellette heverő könyv után nyúl. Még csak félnégy; állapítja meg az órára pil­i larntva önkéntelen megelégedéssel; legalább ideje van még ozsownáig végigolvasni a re­gényt. Az első oldal végén riadtam néz fel és mint aki valami kötelességet mulasztott, pillant ki az ablakom az ucoám végig. A férfi már eltűnt a túlsó sarok szögletén. Polgár, ne szégyeíd magad! Májusi prédikáció Irtat KARINTHY FRIGYES Budapest, május 9. Az egyik igazgató végigkalauzol a telepen. Jobbra hatalmas épület. Nappal étterem, este kaszinó és színház. Utóbbi minőségében hatszáz félőhellyel rendelkezik, a páholyo­kat és a karzatot beleszámítva, önálló szín­pad, műkedvelő-előadások számára, kifogás­talan világítóberendezéssel: a nézőtér világí­tása egyenesen művészi: modern, sokszínű üvegtetőzet, díszterében rejtett fényforrások. Odébb többezerkötetes könyvtár, sakkor — erre jobbra a remek konyha. A szomszéd épületben óriási tornaterem, a legsportsze- rüb'b előírások szerint, versenyekre épült, karzattal, tribünnel, téli tenniszpályával. A nyári tenniszpályák odakünt fürödnek a ta­vaszi napfényben. Lent, a folyóparton, — ddelátszik — a kétezer személyre berende­zett nyári strand, vikend-házakkal, közelében a téli uszoda. Nem az oxfordi főiskola internátusát vázol­tam fentiekben és nem egy luxusszálloda környékét. Amit leirtam, az egy nagy budapesti gyár­üzem ötezerfőnyi munkássága számára mére­tezett és berendezett kul tortelep. Az étte­remben a gyár munkásai ebédeltek éppen, mikor ott voltam — a tornateremben mun- kás-sportcsapaíok treníroznak a legközelebbi versenyre, a könyvtárban munkások olvasnak és a színpadon munkások tartanak műked­velő eladást. Jól öl tözött, inteti ige nsképü fiatalemberek és lányok mosolyognak feléd barátságosan, autogrammot kérnek és meg­hívnak, hogy tarts nekik előadást. Nem mondom, hogy mindegyik gyárban igy van ez manapság és nálunk — de ahol nincs igy, ott a gazdasági helyzet miatt nincs és nem azért, mert „kizsákmányolja" és ólak­ban éhezteti a munkást a kapitalista, — ahol nincs igy, ott a kapitalista is bajban van, kü­lönben nem lenne bolond rossz reklámot csi­nálni magának abban a társadalomban, ame­lyik sokkal inkább a szolgája öltözékéről íté­li meg az urat, mint a saját magáéról ebben a hitelre és hozómra épült világban. Aki nem hiszi, nézze meg a híres és hír­hedt hécsi Breitner-palotákat és egyéb mun­kástelepeket. Valami változás történt a világon, az két­ségesen, — de a fennálló politikai állapo­tok nem fejezik ki ezt a változást: üres ke­retek csak, sokhelyütt erőszakolt szemfény­vesztés, a valóság leplezése. A valóság ma­gától alakult ki, kérlelhetetlen biztonsággal, (függetlenül politikai változásoktól, függetle­nül még attól is, hogy az a politikai mozga­lom, mely éppen ezt a változást akarta elő­idézni, győzött vagy megbukott, mint politikum. Harcok, háborúk, forradalmak eszmékért és érdekekért dúlnak — a harcos győz vagy legyőzetik, vér folyik, kormányok buknak, zsarnokok jönnek-mennek, vértanuk feje porbahull, dicsőítik a szaJbadsághőst, nemze­tek szövetkeznek és összevesznek, — mindez külső képe csak a dolgoknak: történelem. Akii, mint mi, nemcsak tanulta, de látta is a történelmet, lassanként megérti, hogy a törté­nelmi eseményeken túl van a lényeges ese­ményeknek egy makacs, csendes, lassú hul­lámzása, amin ezek a „döntőjelentőségű" ese­mények, kormányok változása, katonai győ­zelmek, országok szétdarabolása, proklamált törvények és megállapodások úgy úszkálnak csak, mint a süllyedő hajóból kidobált hor­dók a tengeren. Egy ország legyőzi a mási­kat s néhány évtized alatt kiderül, hogy ami emberek számára fontos, amiért nemzetekké és országokká tömörült a társadalom: a kul­túra és "civilizáció terén éppen a legyőzött kerül fölénybe, teszi céljai szolgájává a hó­dítót. Osztályok, pártok, öregek és fiatalok, férfiak és nők, anyagi érdekek és szellemi javak harcolnak egymás ellen, mindegyik a maga erkölcse nevében: a harc bizonyos fá­zisaiban az egyiket győztesnek nyilvánítja a pillanatnyi helyzetet kihasználáó demagógia, mint a bokszmérkőzés vezetője, ha az egyik fél kilencre nem áll fel, — de ez' csak arra jó, hogy a fogadók közül egyidőre jól megy majd a nyertesnek — az erőviszonyok pedig, pártok és érdekek és javak közt, csakhamar kiegyenlítődnek, maguktól s kialakul a világ a maga belső törvénye szerint. Győz az ifjú­ság s egy idő múlva mindenki tapasztalja, hogy csak öregnek érdemes lenni ebben a kutya uj világban, — börtönbeveti hadifog­lyait a diadalmas katona s egyszer csak azt látja, hogy a jólellátott fogoly vidáman fala­tozik odabent, őneki meg a gyomra korog, mert nincs aki leváltsa, a győztes sereg to­vább rohant, vesztébe, mint Napóleon hada. * Az államformák, nagyjában, a polgárság nevében, a polgárság védelmére alakultak ki, másfél évtizeddel ezelőtt, Európaszerte. Úgy festett a dolog, hogy tőkés és munkás harcából a középosztály került ki diadalma­san, hogy megfékezze mindkét fél túlkapá­sait s elhelyezkedjék közöttük, irányító, mindhárom számára ^-termékeny együttműkö­désben. Hiszen ő a legalkalmasabb erre a szerepre, tengelye a forgó keréknek, helyze­ténél fogva melegágya, egyetlen lehet séges termőtalaja a minden közösségnél fontosabb Egyénnek, a közösségért, a közösség helyett gondolkodó és kereső és alkotó és feltaláló és fejlesztő és haladó Embernek, akinek jö­vőbelátó tervét a tőkés majd lehetővé teszi, a munkás majd megvalósítja — a Pallérnak, akinek vezetése alatt a kőműves felépiti majd mindnyájunk palotáját. A villamoson a gyárnak egy fiatal, derék mérnökével jöttem visszafelé. Darabig együtt magasztaltuk, tiszta szívvel a látottakat, hogy hát kérem, bizony ennek a fele se tré­fa, ez az életszínvonal, amit a legegyszerűbb munkás élhet nemsokára, ha Európa egy ki­csit konszolidálódik és nem éleződik ki a helyzet — aztán egyénileg kezdtünk beszél­getni, küLönbenbogyvagy alapon. Jabarátom, mondja az ember és sóhajt, ugyebár és mond valami viccet, ez egy vonás? vagy ilyesfélét, ne is beszéljünk róla, te hol szállsz le? Nem, ne is beszéljünk róla ... Mit mondhatunk? Kinek mondjuk, ki érti meg, hogy magyarázzuk — hogy változtas­suk meg a szivünket, májunkat, vesénket, lelkünk egész gépezetét, hogy ne hallgas­sunk el szemérmesen és zavartan, a marcan­goló önvád és a lázadó harag zavaros ká­bulatában, ha félszegen viccelődő panaszunk­ra recsegve csap le ránk az Igazgató; hja, kérem, ön nem tudja okosan beosztaná az éle­tét — vagy halk, de kérlelhetetlen komoly­sággal csak ennyit kérdez a szervezett mun­kás: bocsánat, mennyi az ön heti jövedelme? Valóban, a mérnök ur heti fizetése há- romszorannyi, mint azé a munkásé, akinek életszínvonalát az imént dicsértük. Megmondja hét, megmondhatja, hogy a hár romszorakkona jövedelemmel, amihez a leg- kivételesebb protekcióval és szerencsével ju­tott, — hányán vannak állásban? — a gon­dok és szívdobogások három szab afürdőszo- bás poklában él, gusztusos fehér ágyban hánykolódik álmatlanul éjszaka, azon tűnőd­ve,. hogy szökjön meg reggel a jó szabott zsa­kett még a békéből valorizált szabószámlája elől, amit még most se tudott kifizetni, s reg­gel óta nem tud egyébre gondolni, mint a szégyenre, amivel megalázta magát, hogy fenntartsa a látszatot — a látszatot, ami nél­kül, úgy érzi, összeomlana az a kevés is, ami holnap reggelig elhessegeti az öngyilkosság kacéran vigyorgó csontfejét? És különben jól van, két vágón arannyal még lehetne segíteni rajta — te hol szállsz le? Én itt szállók le, polgártárs, mint szegény ember gazdag városban és csak miután elvál­tam tőled, vidám parolázás után. aminek az a célja, hogy egyikünk se vegye észre a má­sikon, — csak egymagámban ballagva to­vább ordítom utának, gondolatban —• pol­gártárs, miért szegyeled magad? Elhagyatva mindenkitől, ellenséges, szi­gorú tekintetek kereszttüzében, jobbról és balról, — nem látod hát, hogy ezt az egyet kerested az egész gyászos üzleten: hogy nem kell már szegyeined magad előttem?! És előttük se! Polgár, ne szégyeíd magad! Másfél évszázad óta, politikailag levert, valóságban győzelmes forradalmad után te adtál mindent nekik, belőled szakadt ki, a te testedből szívta erejét a fölédbekerült tőke — és te szülted a mögötted harcoló dolgozó tömegek számára a vezért s te adtál eszmét és gondolatot és jelszót lobogójára, hogy han­got találjon s ordítson igazáért és vereked­jen érte miközben te szerényen hallgattál, apai aggodalommal: ime, a gyermek erősö­dik, de mi lesz velem? Jobbról és balról megerősödtek s most a te testeden keresztül tárgyalnak egymással, harcolnak tovább — miért nem ordítod el magad végre te is? Nem is a győzelemért — neked féltést vé­red mind a kettő, e két egymásnak idegen harcoló — csakhogy a hangodat hallják: test­vérem. Igazgató Ur és testvérem, Munkás, egymást már kezditek érteni, miért nem vesztek észre engem Is? Adjatok nekem is egy napot, egy ünnepet e ragyogó májusi tavaszban- Munkás, elseje a tied volt. — Vállalkozó, harmincegyediké miikor majd havi mérleget csinálsz, a tiéd lesz — hadd ünnepeljem én tizenötödikét, május idusát, a minden embert eggyéforrasz- tó szabadság hallhatatlan ábrándtfelíhői alatt. Alapítva 1833. Telefon 33. V dlssmfl a | üveg, porcellán nagykerekedése. e KOSICE, Fő - utca 19. Nagy választék. Jutányos árak. 4 I tiAhránri-fiinlfií méi- 3'-n nyiUák me91 I fSlLlFifl Ilii Hifi UI vezetőség, m wer^égiö, uj árak |

Next

/
Oldalképek
Tartalom