Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-09 / 106. (2623.) szám
Mai számunk IS oldal Mai uámvRk SS oldal évf. 106. (2623) szám * SlOmOat 1931 május 9 A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok főszerkesztőt politikai napilapja telelőt szerkesztő. OZURANYi LÁSZLÓ FOR6ÁCH GÉZA Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Kő; külföldre s évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. f\ képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több Egyibs szám ár* 1,20 K£, vasárnap 3. Kő. Szerkesztőségi.,jPrAga B, Pániké ottee 12. II, emelet. —'Telefbns 30311. — Kiadóhivatal: PrA11. Pánsk-é aiice II 111. emelet / , / telefpb: 34184, SÓRGÖ fíéy Crl Mi m I R L fi l>, PRftHfl * , Benes bevallla, hogy nehéz volt a három kisantant-állam politikai $ gazdáiig! érdekeit összhangba hozni A külügyminiszter a szenátus külügyi bizottságában beszámolt a kisantantkonferenciáró! 1 tizenWveak Nem generációs elméle trő 1 lesz most szó, hanem egy neímzetpolitikai szempontból óriási jelentőségű problémára akarjuk ráirányítani a komoly figyelmeit. Már régóta ott ég ez a kérdés a kisebbségi magyarság tengernyire dagad t probléma-komplexumában, már sokszor hangzott el megszivlelésre érdemes javaslat, sokszor eljutóttrmik a kezdeményezésig is, de az idő mindinkább sürget és éppen ezért cselekvésre vám szükség. Magyar életünk folytonosságát az a generáció biztosítja, amelyet tizebötéveseknek mondunk, amelynek tagjai ott ülnek, most a ; középiskola padijaiban és az életire készülnek fel. ismeretes az a kép. amely a nemzet élő testét fa törzshöz hasonlítja. A törzs ugyanabba a termőtalajba, a nemzeti hagyományokba gyökerezik, ebiből szívja éltető nedveit, levélzete az egymásra következő generációk. Minden emberöltőben megújul,, meg- frissül, amint a fa is tavaszra uj lombkoro- má't növeszt. Mégis, ha évszázados is az a fa, azt mondjuk, hogy ugyanaz, amelynek árnyékában apáink és dédapáink pihentek, ugyanaz marad mindaddig, amíg más talajba át neon ültetik, más fával nem oltják. A nemzet teste örök, ha megőrzi, a mélybe, a tradíciókba való gyökerezést, nyelv, szokások, kulturális fejlődés azonban mind osak másodlagos dolgok és elveszhet' a nemzet életéből az a réteg, amely .más talajon nő, más talajból táplálkozik, elveszhet akkor is, ha megőrzi nyelvét és apáinak viseletét. A magyarság már elvesztett igy nagyobb rétegeket, gondoljunk csak a bukovinai csángókra, akiknek nyelve még az ősi .magyar nyelv zengését hordja, de ez a nép már nem a magyar nemzet törzséből való. Uj talajon hajtott más bokrot. A nemzetek elkülönülésének ilyen példáival sűrűn szolgál a történelem. Kisebbségi munkánk fő törekvésének arra kell irányulnia, hogy nemzeti életünk folytonosságát fenntartsuk, a jövő élet számára átmentsük. Ebben mindnyájan megegyezünk. A mi speciális viszonyaink között sem akarhatunk más szellemi életet, mint ami az egyetemes magyar élet, a politikai határnak a nemzet szellemi életében nem szabad de- ,márkádévá merevednie. Ebből a szempontból sorsdöntő fontosságú a tizenö téves magyarok problémája. A nemzeti önkormányzat minden kelőkének hiján vagyunk és rettentő súllyal nehezedik ránk az a hiány, hogy nincs iskolai autonómiánk, amely magyar üggyé tenné a magyar i fjúság neve lését.. Ennek a programnak megvalósitása politikai törekvéseink célja, éppen ezért azonban a politikai eszközök hatékonyságától függ és megvalósulási lehetősége egyáltalán nem kézenfekvő. Számolnunk kell az adott tényekkel, ifjúságiink hivatalos nevelésére nincs semmiféle befolyásunk és az a szellem, amely a hivatalos iskoláztatásban megnyilvánul, minden egyébre alkalmas, csak arra nem, hogy a nemzeti élet folytonosságára nevelje ifjúságunkat. Ezt egyetlen bizonyítékkal, a tankönyvekkel igazolhatjuk. Kezünkben vannak azok a tankönyvek, amelyekből a tizen ötéveseket a történetemre tanítják. El szomorodunk, szinte kétségbe esünk, amikor a ferdítésnek, sokszor a hamisításnak s az elhallgatásnak számtalan példáját látjuk. Aztán egy más példa, amely kiáltó fényt vet a hivatalos nevelési rendszer irányára: a tizenötéveseket eltiltják a pozsonyi Toldy-Kör rendezéseitől. És ez a szellem nem áll meg az iskola falai között, az életben is érvényesülni akar. Olyan hangokat hallunk, hogy magyar szaPrága, május 8. Benes külügyminiszter a' szenátus külügyi bizottságának tegnapi ülésén reagált.a lúUügyminitszíeni expozé feletti vita folyamán elhangzott felszólalásokra és többek között a következőiket mondotta: — A szónokok nagy része ugyanazt az álláspontot foglalta el, mint a képviselőház külügyi bizottságában és ez a kormányzat szempontjából úgy az országban, mint pedig a külfölddel szemben nagyjelentőségű. Hello r szenátor nézete szerint még nem lelhet végleges véleményt mondaná a íervbevett egyezményről, amire vonatkozólag a miniszter megjegyzi, hogy mint felelős miniszternek elő reb ónak ikoH lennie, gondolnia kell a következményeikre, épp ezért volt olyan határozott már első beszédéiben. Már első perctől fogva biztos volt. ezen egyezmény nemzetközi jelentősége felől. Ami azóta történt. az bebizonyította, hogy igaza van és az látható lesz a további genfi fejlőmén vekből is. Még ellenfeleim is elismerték — úgymond — nyilatkozatom tárgyilagosságát, nyugalmát, béküMkenységét és őszinteségét és hogy nekem igazam volt, amikor idejében kerestem kiutat.. Ha idejében nem figyelmeztettük volna a fejleményeikre a közvéleményt, még sokkal nagyobb konfliktusok következhettek volna be. A helyzet az, hogy még idejében elejét tudtuk venni a íiehézségefcneík, amelyek kialakulhattak volna. Minden körülmények között védenem kell azt az elvet, hogy a legfontosabb érdekelt feleknek meg kell egyezniük. Épp ezért volt olyan elővigyázatos a kisantant is és nem állította kész dolog elé a nyilvánosságok Mi meg akarunk egyezni valamennyi érdekelt állammal, meg akarunk egyezni Németországgal, Ausztriával és Magyarországgal épp ugv. mint Olaszországgal, Franciaországgal stb. Ez uj szellem (!) abban a politikában, amit meg akarunk valósítani e azt hiszem, hogy ez megfelel azon elveknek, amelyeket a vita folyamán hangsúlyozvakat lei ró emberek, akik magyaroknak mondják magukat, lélekben azonban már semmi közösségük nincs a magyarsággal, történelmi „revíziónizmus“-ra készülnek. A magyar nemzet múltjának meghazudtoláea, a nemzet missziójának eltorzítása volna ennek a revíziónak a programja. Egy olyan irány, amelyet Ivánka és Medvecky húzogat mézesmadzagként a magyarság szája előtt: adja be a magyarság a derekát a szlásvság- mak, ne legyen ék, hanem híd. Persze, a hátsó gondolat világos. A hid elkoihad, beroppan és átcsap fölötte az ár. Sok komoly hozzászólás hangzott már el lapunk hasábjain ebben a kérdésben. Az aggódó szülők maguk siettek a kérdés minden oldalát megvilágítani és megfelelő reraédiutak HeUer és Krejcsi szenátorok, valamint a szocialista pártok szónokai is* Ami a fcisan- tant tanácskozásait' illeti és különösen Fejériéi 1 szenátor ama nézetét, hogy kételkedik a kisantant egységes politikájában, erre vonatkozólag kijelentem, amit mindjárt expozémban és később is többször alkalmam volt hangsúlyozó 1, h ogy a kisantant álláspontja egysége? ebben a kérdésben. A bukaresti konferencia rendkívül nagy- jelentőségű volt. Eredetileg Júniusban kellett volna megtartani, de a genty Hrgyy lésok előtt hívtuk egybe, mert ott reánk nézve ée más államokra nézve is rendkívül fontos ügyeket fognak tárgyalná. Arról volt tehát szó, hogy úgy politikai, mint gazdasági szempontból megegyezzünk az egységes fellépés kérdésében. A miniszter ezután rámutat arra, hogy milyen különböző síruktúráinak a kisantant államai s milyen nehéz nemcsak politikai, hanem gazdasági téren is a három állam érdekeit összhangba, hozni. Nehezen mentek a kereskedelmi tárgyalások a kisantant államai között és a jövőben is nehéz problémákat kell megoldani, azonban minden frázis nélkül bejelentheti, hogy sikerült nemcsak politikailag, hameim főleg gazdaságilag is őszinte megegyezést létesíteni. Ezért tartom én oly nagySontesságiunak ezt a konferenciát, amely a jövőben sokkal inkább lehetővé teszi s még intenzivebb és hatékonyabb gazdasági együttműködést, mint a múltban. Beszéde további részében a legélesebben cáfolja a kisantant széteséséről] szóló hírt. Ha vannak is bizonyos pillanatokban diszo- nanciák a kisantant államai között, másik pillanatban olyan események játszódnak le, amelyek a három államot ismét összehozzák. Majd hangsúlyozza a külügyminiszter, hogy az ő elgondolása az európai egységről nem fantázia és nem utópia, hanem enrek megvalósimokat ajánlani. Egyetlen mén lőfegyvernek az otthoni nevelés mutatkozik, amely kiegyensúlyozza és pótolja az iskolai nevelés hátrányait. Ám itt van egy nagy probléma, az otthoni nevelésnek nincsenek meg a kellő szellemi eszközei. És itt kell sürgősen segíteni. És itt lehet könnyen, nagyobb anyagi áldozatok kockáztatása nélkül segíteni. . Elérkezett a Legfőbb ideje annak, hogy necsak a magyar szépirodalomra gondoljunk, hanem olyan könyvek kiadását vegyük programiba, amelyek a nemzeti tradíciót ápolják, erősitik, terjesztik. Itt, ezen a földön kell meginni a magyar családok bibliáját, a magyar történelem értelmét, a magyar történelem igazságát. És ezt a könyvet el kell juttatni minden magyar családkor. tusára sci fog kerülni és akkor szükségtelenné válnak a különbepő blokkalakulások. A modus vivendi végrehajtása A modus vivendire vonatkozólag Benes bí jelenti, hogy a csehszlovák kormány &s egyházmegyék határaim és dotációjára vonatkozó prepozícióit eljuttatta a Vatikánhoz, amely ezeket áttanulmányozza és a Vatikán válaszát, mihelyt a külügyminisztérium megkapta, személyesen fogja átvizsgálni és reméli, hogy rövidesen véglegesen rendezik est a kérdést is. A valóságbaji már nincsenek is vitás kérdések és nehézségek egyik fél részéről sem. Majd a németekhez fordulva kijelenti, hogy külpolitikájába!, mindig arra törekszik, hogy belpolitikai téren teljes megértés legyen a csehek és a németek között még olyan nehéz szituációban iő, amelyben esetleg konfliktusok támadhatnának Csehszlovákia és a két szomszédos német állam közt. A békeszerződés revíziójáról A miniszter beszéde végén még a béke- szerződések megváltoztatásának kérdésével is foglalkozott. Heller szenátor rámutatott arra, hogy a békeszerződések maguk is intézkedtek a módosítás lehetőségéről, ez azonban a miniszter szerint nem érintheti egyúttal az An-schluss kérdését is és az ily módosítás csakis a népszövetség bele egyezés éved történhetik. Abban a pillanatban, amikor a revízió kérdése a népszövetség elé kerülne, egyes államok mellette, mások ellene lesznek. Ha ma ez a kérdés fölmerül, — mondja Benes — őszintén és nyíltan beszélek, mi ellene volnánk. Ezzel nem akar ellenséges viszonyt teremteni Csehszlovákia és szomszédai között, hanem, csak rá akar mutatni a kérdés megoldásának nehézségeire. A miniszter azzal fejezi he beszédét, hogy az az irányvonal, amit eddig a csehszlovák köztársaság külpolitikájában képviselt helyes és ettől az irányvonaltól eltérni nem lehet. A feladat sürgős. Beszéltünk olyan tizenötévesekkel, akik elcsodálkozva néztek ránk, amikor azt kérdeztük tőle, hogy ismerte-e a kassai honvédszobrot? Losonci gyerekek vannak, akik már nem láttáik a Kossuth- szobrot, pozsonyi .tizemőtévesek, akik. nem láthatták Fadrusz János örökbecsű alkotását. A kövek leomolhatnak, de a nemzeti szellemnek nem szabad leroskadnia. A kőszobrok, kőemlékek kerüljenek a tizenö téves magyarok szivébe, ismerjék meg Kossuth eszméit, nagy Széchenyink tanítását, Deák bölcsességét. Minden magyar szülő legyen apostol, minden magyar könyv töltsön be missziót a nemzetnevelés terén. Az újszövetségi parancs világítson előttünk: Menjetek és tanítsatok mindem nemzedéket!
