Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-08 / 105. (2622.) szám

1931 május 8, pónteík. IIT IMI lllllll III MI1IM1—— •PRALCiAIt/Vy^ARHIRLAR ———ga»8CTWB3CII!l!H.HII«l*l'i«-UüUmWBM— Kislányok este az uccán Kassa, május 7. Mélyen tisztiéit Szerkesztő Ur! Ne tessék, kérem megijedni, nem a sze­gény elhagyott gyermekek esti uceai csavar­gásáról akarok Írni, de egy különös esetről, amikor a kisgimnazistákat hivatalos intézke­déssel esti csavargásra kényszerűik. Kérem, tegye ezt szóvá becses lapjában, mert nagyon tanulságos és valószínű lég uj pedagógiai szempontokra vezethető vissza, melyeket mi, öreg szülők már meg nem értünk. Hétfő este Steíanik-üimepet rendeztek Kassán, a tábornok szobra előtt. Láttam a plakátokat, de nem értettem a szövegüket, hát nem tudom, miről van szó. Az ünnepség fényének emeléséhez kirendelték az iskolá­kat. A magyar iskolákat is, a reálgimnázium legalsó osztályait is s mivel nálunk a koedu­káció van bevezetve, a 10—11 éves kislányo­kat is. Fél 7-kor kezdődött az ünnepély s a kislányom pirosra gyűlt arccal, de szürkére taposott cipővel került haza fél 9-kor. Nem akarom színes szavakkal ecsetelni azoknak az óráknak tetsző perceknek az izgalmait, ame­lyeket a szülő, — aki soha egy percre sem hagyja felügyelet nélkül a kislányát, — ak­kor érez, ha nem tudja este, hol van a gyer­meke. No, de végre megjött. Izgatottan, sirva- nevetve, mint egy szenzációktól és ijedel­mektől megviselt, amugyis idegesebb gyer­mek. Kérdezni se kellett, ömlött belőle a szó: — Jaj, úgy futottam, el is estemi, majd agyonnyomtak. — De hát mi volt? — Valaki felállt az asztalra, nem is, két asztalra, mert a másik lábbal az égnek for­dítva állt az alsón és beszélt. Szlovákul. Nem hallottunk semmit, csak ha nagyon kiabált. És akkor, mikor nagyon kiabált, szidta a ma­gyarokat. Ja.j, olyan muris volt. Beszélt so­káig. (Konstatáltam, hogy legalább másfél órát.) — Azalatt mi mulattunk. Előttünk állt egy cseh elemi iskola. A tanítónőnek pápa­szem volt az orrán, de ha látni akart, még egy oly an kézi pápa szemet is tolt az Oirrára. A „N“ — (nem írom meg a nevét, mert még neki lesz haja) — azt mondja: „Ni, egy pá­paszemes kígyó!" mert nemrég tanultuk a természetrajzban. Nem értette, de egy spicli az osztályából beadta, hogy mit mondott. Er­re a pápaszemes néni odament a „N“-hez és adott neki olyan pofot, hogy rögtön megin­dult az orra vére. Hát így csak eltelt az idő. És mikor a többiek elkezdtek kiabálni, hogy „Slava", üii is kiabáltunk, hogy „Hála" Is­tennek, mert tudtuk, hogy vége van. És ak­kor a tanár ur azt mondta, hogy: „Most men­jetek szépen haza". — Hát lehet szépen ha­zajönni, mikor az a sok gyerek elkezd ro­hanni ezerfelé? Majd elájultam, úgy lökdös- tek, úgyis egészen „elaludt" a lábam, hogy két óráig ott kellett állni a köveken. — No és legalább megtudtál valamit ar­ról, hogy ki volt Stefánik? — kérdeni. — Hát honnan tudhattam volna? — néz rám csodálkozó szemmel az ón kislányom, mintha azt kérdezné: Okos ember hogy kér­dezhet ilyesmit? Hát ez az! Én öreg fejjel azt hittem, hogy a hazafias ünnepségek célja az, hogy lelke­sítsen és öntudatossá tegye a lelkesedést. A modern, haladó pedagógia, ugylátszik, mást akar. Késő este, fáklya'ér. v 'él, két óra hosz- szat, macskáiejü kövezeten holtra fárasztani a gyermekeket, rosszalkodásba kergetni, azért véresre pofozni, hogy a végin a lelke­sedés boldog érzete támadjon fel l fogékony leikecskéjükben, „Auch etwasi" Csak egyet nem értek. Az iskola fegyelmi Szabályai szerint diáknak 7 óra után nem szabid az uccára mennie. Még ha a szü'ök kíséretében is lenne utjok, ki- maradási engedélyt kell kérniök. „Erlaubnis- schein"-t, ahogy bakakoromban hívtuk. És egy hazafias ünnepségre tanári felügyelet mellett este fél 7-kor kiviszik az uccára a kis­lányokat, fél 9-kor szélnek eresztik őket, ott, az uoca kellős közepén, a megtorlóit autók és villamosok közt, többezer gyermeket, akik egymást tapossák előbb halomra s aztán me­nekülhetnek a sötét zuguocákon haza, egye­dül, az ucca ezer veszedelmének kitéve. Én, kérem, lojális csehszlovák állampolgár vagyok, de azt hiszem, hogyha így megkinoz- zák a gyermekeket egy nemzeti hős nevével kapcsolatban, abból ugyan sohasem lesz. nem­zeti hős a felnövő generáció szemében, mert akármilyen öreg lesz a gyermek, a névhez mindig hozzáasszociálódik majd a „pápasze­mes kígyó", a véresre pofozott kislány, a sziv- dobogtató ijedt menekülés az éjszakai uccán, a saját nemzeti öntudatának legyalázása, minden, csak az nem, amiben Stefánik csak­ugyan nagy volt, mert erről semmit nem hal­lott, vagy nem értett. Kérem, szerkesztő ur, legyen szives a köz és az állam érdekében soraimat leközölni és maradtam tisztelő híve Egy szülő. Szüllö: Igaz szeretet van közöttünk s ezért őszinték vagyunk egymás iránt A keresziényszociaUstc párt vezérének nyilatkozata Ivánka Milán ujahb magyarellenes kirohanásáról, Móricz Zsigmondiról, a szlovenszkói magyar irodalomról, a közelgő községi választásokról és a harmincévesekről — Vilmos császár rokona nem lehet bukaresti követ. Bukarestből jelentik: Sdnűeníberg gróf te- heráni német követ ellen, akit bukaresti követnek szemeltek ki. Románia kifogást emelt, mivel Vilmos császár rokona. Németország ezért elállóit Schulen- berg farawvezésétőL Kassa, május 7. (Kassai szerkesztőségiünk­től) Szülilő Géza dr. nemzet gyű lééi képvise­lő, az országos keresztényszocialista párt el­nöke, tegnap reggel Kassára érkezett, a hon­nal egynapos tartózkodás után a zempléni és a bodrogközi magyar községek látogatásá­ra indult. Kassai szerkesztőségünk felhasz­nálva ezt az alkalmait, beszélgetést folytatott a keresztényszocialista párt nagytekintélyű elnökével és kikérte a véleményét több ak­tuális kérdéssel kapcsolatosan. Szül lő Géza dr. lekötelező szívességgel válaszolt mindem kérdésünkre. Elsősorban Ivánka Milánnak a Národny Dennik egyik legutóbbi számában megjelent, „Quo usque Catilima" cimü cikkével kap­csolatban kérdeztük meg a pártvezért, aki a következőkben hangsúlyozza álláspontját az egészen szokatlan hangú, magyargyülöleítől izzó kirohanással szemben: — Ivánka Milán kirohanásait senki sem veszi tragikusan. Régi közmondás az, hogy aki haragszik, annak nincs igaza. Ivánkának kétszeresen nincs igaza, mert: először azért haragszik, hogy nincs igaza, másodszor: nincs igaza azért, mert haragszik. — Amikor a trianoni békét tervezgették, akkor Parisban aggály szállotta meg egypár diplomatának a leikéit, hogy: ha a magyaro­kat alárendelik a románok, jugoszlávok és a csehszlovákok uralmának, akkor nem fog­nak-e egy magasabb kultúrájú nemzetet egy kisebb kulturájiu nemzet uralma alá vetni. Ezzel az érvvel foglalkoztak Párásban és az ott jelen volt csehszlovák politikusok ezt az­zal cáfolták meg, hogy a szlovákok kultúrája semmivel sem kisebb, mint a magyarok kul­túrája. Azonban az ilyen kirohanás a párisi állítások megicáfolására alkalmas és én azt hiszem, hogy Ivánka Milánnak nem ez volt a — Aki a sarat fölfelé dobálja, arra vissza- hull a sár & föld vonzóereje következtében. Amit a magyarságról, a politikai magyar nemzetről, a magyaT nemességről Ivánka Milán mond, az igazolja azt, hogy aki még címert hord, az nem nemes és igazolja, hogy Ivánka Milán nem ismeri a nemességet. Aki pedig arról ítélkezik, amit nem ismer, annak a szavaira úgysem helyez súlyt senki. = Egy másik aktuális kérdés, képviselő ur. Miiként miéltózltatik vélekedni Móricz Zsigmondi jelenlegi: afférjáról? — Móricz Zsigmond példája annak, hogy lehet valaki a legkiválóbb író, de nem ért a politikához. Éppen azért én, aki nem va­gyok a legkiválóbb politikus, nem is nyilat­kozóim ebben az esetiben, mert én meg nem értek az irodalomhoz. Tudom azonban, hogy minden zseni bizonyos mértékben gyerek, akit lehet befolyásolni, hiszen a fantáziája emeli őt éppen a reális, dolgozó tömegek fölé. Móricz Zsigmond, az iró, irodalmi müvei­nek egy szavában sem vétett soha nemzete ellen, hanem annak szellemi kincseit öregbítette. Móricz Zsigmond, az ember, politikai nyilatkozataira pedig, azt hiszem, ö maga sem ad sokat, azért kár ezt a dolgot tragikusan felfújni. Azonban: ha csak irodalmat irt volna, jobb lett volna. = Ha már az irodalomnál tartunk, mi a véleménye képviselő unnak a szlovén szik ói magyar irodalomról s ezzel kapcsolatban a legutóbb kitűzött, nagyösszegü pályadijak hatásáról irodalmunkra? — A szlovenszkói magyar irodalmat én igein sokra becsülöm, azonban a mostani túl­termelést a munkanélküliségnek tudom be. Aki azelőtt végrehajtási keresetieket, saldo kontókat vagy fuvarleveleket irt, az is most mind irodalmat ir. Én régen hirdetem, hogy a könyvek olyanok, mint az emberek, van apjuk és nagyapjuk és ezek rendszerint erő­sebbek és egészségesebbek, miint az utódok. Régen, hirdetem, hogy a fiatalok olvassanak és ne írjanak, mert ha olvasnának, akkor nem Írnának. Ami a pályadijakat illeti, azokat nagy örömmel üdvözlöm, mert ez szelekcióra fog vezetni. = A Prágai Magyar Hírlap és az orszá­gos keresztényszocialista párt keletsalovem- szkói orgánuma, „A Nép" között legutóbb vi­ta támadt egyes kérdésekből kifolyólag. Mi­ként mélt ózta tik vélekedni erről a vitáról? — A Prágai Magyar Hírlap és A Nép kö­zötti sajtóvita mutatja azt, hogy igaz szeretet van közöttünk, mert őszinték vagyunk egy­más iránt. Deicens dolog volna-e, ha nem mérnök egymásnak megmondani azt, amit akarunk? A Prágai Magyar Hírlap a tavasz kilengéseinek adott helyet és világnézeti ke­resgéléseknek nyitotta meg a hasábjait, amit nem kell! tragikusan venni, mert a Prá­gai Magyar Hírlap maga megállapodott vi­lágnézetű politikai pártoknak a hivatalos or­gánuma, ennek következtében a Prágai Ma­gyar Hírlapnak nem lehet más a szelleme, mint a politikai pártoknak. Hogy a kor- mánjdapok ezt ki akarják használni, az ter­mészetes, hiszen ezért kormány lapok. Ha nem volna bennük ennyi ügyesség, hogy ezt kihasználják, akkor a kormányban volna annyi ügyesség, hogy azokat a lapokat ne használja ki. = Milyen vélekedéssel néz képviselő ur a közeledő községi választások elé? — Amint méltóztatik látni, olyannal, hogy mindenhová el kell mennünk: járnunk, dol­goznunk, agitálnunk, mert a sült verebek nemi röpködnek és miunka nélkül és agitáció nélkül eredményt elérni nem lehet. Nekünk másképpen kell dolgoznunk, mint a kor­mánypártoknak, mert ha úgy dolgoznánk, mint a kormánypártok, akkor megbuknánk. Mi az igazat mondjuk és azért győzünk. A szabad fantáziát és következtetéseket a kor­mánypártok rovására megengedem. = Még egy aktuális kérdést, képviselő ur. Mi a véleménye a harmincévesekről? — A harmincévesek mozgalmához én nem tudok hozzászólni, csak egyet tudok monda­ni, hogy én szeretnék harmincéves lenni..« Szálló Ueza ünneplésé Este a Schalkházbam SzüUö Géza dr. képvi­selő tiszteletére bankett volt, amelyen az or­szágos keresztényszocialista párt helyi ve­zetőségén kívül sokan a vidékről is részt vet­tek. A pártvezért To<st Barna prelátus-plébá­nos, Kassa város helyettes polgármestere, Fleischmann Gyula dr. tar bománygy ülést képviselő, Pausz Béla és Sziülay Ferenc dr. köszöntötték fel. Szüll-ö a lelkes üdvözlésekre válaszolva kijelentette, hogy mindig örömmel jön Kassára, mivel érzi, hogy itt találja meg azt a levegőt és azt a lelket, amilyenre a mai' küzdelemben a magyarságnak szüksége van. A vendégek a késő éjjeli órákig a legjobb hangulatban maradtak együtt a fehér asztal­nál. 1 MAGYAROK az országgyűlés feloszlatása miatt a legrövidebb időn beiül meg akarlak kezdeni a csehszlovák-magyar kereskedelmi tárgyalásokat Egy prágai könyomatos alaptalanul aszal vádolja Budapes­tet, hogy eszeágában sincs kereskedelmi szerződést kötni Prága, május 7. A csehszlovák-magyar ke­reskedelmi tárgyalások előkészítésével kap­csolatban a Pragopréssé cimü kőnyomatos nyomán a cseh sajtóban megjelent egy cikk, amelynek címe is már elárulja rosszhiszemű tendenciáját. „A csehszlovák-magyar keres­kedelmi szerződés megkötésére alig kerül sor." — „Magyarország kétszínű játéka a várni unió kérdésében", — ilyen címmel azt je­lenti a Prag'opresse, hogy a csehszlovák-ma­gyar kereskedelmi tárgyalások holtpontra ju­tottak. Kevés a valószínűség© annak — foly­tatja — hogy a tárgyalások újra fel’vétele rö­vid időn belül megkezdődnék. Az előkészítő tárgyalások folyamán bebizonyosodott, hogy Magyarországnak nem közvetlen érdeke a ke­reskedelmi szerződést véglegesen megkötni. Magyarország ugyanis még nem foglalt el ha­tározott álláspontot a német-osztrák vámunió kérdésében. A Magyarország és Ausztria között most létrejött kereskedelmi szerződésből arra le­het következtetni, hogy Magyarország szí­vesen csatlakozna a német-osztrák gazda­sági egyesüléshez. Magyarország állítólag határozott biztosítéko­kat kapna Németországtól, hogy a magyar ga­bonafölösleget a német piacon helyezheti el. Ilyen értelemben folynak a magántárgyalá- 'Sok Budapest és Berlin között is. Magyaror­szág még nincsen tisztában azzal, hogy mi­lyen gazdasági orientációhoz csatlakozzék. A politikai érdekek Magyraországot a német­osztrák gazdasági szövetség felé sodorják, mig a gazdasági szükségesség arra kénysze­ríti a magyar köröket, hogy tekintettel legye­nek a kisantant államainak középeurópai po­litikájára. A magyar kormánykörök most be akarják várni a genfi tárgyalásokat és csak azután fogja a magyar kormány rögzíteni plattformját, amelyen fölépítheti rendes ke­reskedelmi és gazdasági kapcsolatait Cseh­szlovákiával. Mindaddig nem lehet számolni azzal, hogy a két állam közötti kereskedelmi tárgyalásoknak eredményei volnának — fe­jezi be a Pragopresse. A szociáldemokrata Právo Lidu ezzel a tendenciózus hírrel kapcsolatban azt írja, hogy Friedmann dr. csehszlovák meghatal­mazott és Nickl magyar meghatalmazott kö­zött olyan eszmecsere folyt, amely szerint mindkét állam kívánja, hogy a kereskede­lempolitikai tárgyalásokat a legrövidebb időn belül megkezdjék, miután a magyar parlament junius második felében szabad* ságra megy, azután pedig feff lesz oszlatva s igy a kereskedelmi szerződést csak jövő év tavaszán tárgyalhatná. Magyarország reméli, hogy abban az esetben, ha a szerződési tárgyalások alapelveire néz­ve megegyezés jön létre, a rendes tárgyalá­sok még a genfi ülés előtt megkezdődhetné­nek. A Pragopress hamis hírét tehát megcá­folja mindkét állam kölcsönös jóakarata. Hangsúlyozzuk az említett sajtóiroda helyte­lenségével szemben, — fejezi be a Právo Lidu — hogy Budapesten a kereskedelem­politikai tárgyalások fölvételének egyes mó­dozatairól is tárgyaltak és mindkét állam kormánya arra törekszik, hogy a tárgyalások minél előbb megkezdődjenek. E két tudó'sitáshoz nem kell kommentár. A kormányban levő szociáldemokrata párt or­gánuma elég csattanóan leleplezi azt a rossz­hiszemű kísérletet, mély a tárgyalásokban beállt zökkenőt arra akarta fölhasználni, hogy a magyar tárgyalófelet alaptalanul be- feketitse. pOOOOOOOOOOOOOOOOOOÖOOOOOOOOOOOO TRENCIANSKE TEPLICE. gyógyfürdő (a Kárpátok gyöngye.) világhírét öt körülménynek köszönheti: X q 1. gyógyforrásai nagyfokú kénhydrogéntartalmának. « annak, hogy a gyógyforrások közvetlenül a fürdő- medencékben fakadnak és a bennük való közvetlen z. fürdést lehetségessé teszik, .1 hogy gyógyvizét sem hűteni sem melegitcni. sem £» szivattyúzni nem kell, O Q i kénéi iszapfürdőinek, Q 3. idillikusán szép hegyi fekvésének, Ö O ,-COQ OÖOOOOOQOOOOQOOOOOOOOOOOOOOO J

Next

/
Oldalképek
Tartalom