Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-24 / 118. (2635.) szám

1931 május 24, vasárnap. 9 Ötvenmillió dolláros kölcsön - üres Ház előtt Prága, május 23. A demokrácia — diszkusszió! Az államfő oly sokszor (hangoztatott 'bölcs jelszava, úgy látszik, aniiutiia eltűnt volna a koalíciós lexi- komiból. Erre enged ugyaniis 'következtetni az a körülmény, hogy a parlamentben ma mér diszkussziót sem folytatnak a többségi honatyák, hanem türelimeitbinül várják a szavazást, hogy sietve elhagyhassák a Ru- doMinmm épületét. Ülés© van a Házinak- A folyosóik üresek, alig egy-két képviselőt látni, avagy legfel­jebb egy-egy miniszter köré csoportosul egy képviselővel az élén valamiilyen deputáciö. Az ülésteremben teljesen üres padok előtt ledarálja a szónok beszédét, egyetlen kozlbe- ezó Lás sem hangzik el, a javaslat feletti „vita" tulajdonképpen vita nélkül folyik le. Az ellenzéki felszólalásokra setnki seim vála­szol, bárimilyen erős támadásokat is tartal- mázzon az oppoziiciós beszéd. A! koalíció hallgat, a többségi képviselők csak némán emelik föl kezüket a szavazáshoz. Sokszor azonban erre sem kerülhet a sor, mert a Ház az utóbbi Időiben igen gyakran határo­zatképtelen s az elnök kénytelen az -ülést berekeszteni, vagy pedig egy-két órára fel­függeszteni­Sokan azt állítják, hogy a páriámén tariz- imus már kiélte magát. Ha azonban más or­szág parlamentjét figyeljük, azt látjuk, hogy azokban mégis van élet, lüktető erő, csak a prágaiban in tincsen. A Rudolfinumban csu­pán a választások utáni első évben van ólén- keibb élet és nagyobb forgalom. Az uj seprő jól seper e aztán két-három évig érdektelen és unalmas az élet. Minden -a kuliisszák mö­gött történt a múltban s a plánom csak sza­vazott. Most azonban ez sincsen meg, mert a kulisszák mögött ugyan hónapok óta folyik a versengés a koalíciós pártok között, hogy melyik tud több gesztenyét a tüaből kikapar­ni., azonban oly kevés ma a gesztenyéi, hogy hónapokig 'veszekszenek egy-egy .meleg gesz­tenyéért s nem tudják azt úgy elosztani, hogy valamennyinek jussom legalább egy- egy csöipip falat. Ma az a helyzet, hogy sem « kulisszák mögött, sem pedig a parlament­ben neim folyik munka. Az érdeklődés a par­lament iránt a legcsekélyebb s azt hiszem, hogy nemi tévedek, ha azt állítom, hogy ez a helyzet csak szeptemberben fog megváltoz­ni, amikor ugyanis a többségi törvényhozók is igénybe veszik a parlamenti tribünt, ahonnét „nagy" és „ellenzéki" beszédeket ■Fognak tartani — a novemberi községi vá­lasztásokra való tekintettel. A parlament brüszkirozásának legkirívóbb példáját láthattuk csütörtökön, amikor az öt- venmmiillió dolláros kölcsönre vonatkozó kor­mányjavaslat szerepelt az ülés. napirendjén. Joggal elvárhatta volna a polgárság, hogy amikor ilyen óriási kölcsön fölvételére kér felhatalmazást a pénzügyminiszter, a tör­vényhozók nagyobb érdeklődést fognak tanú­sítani s legalább disputáim fognak a kölcsön­ről. Ha az ellenzék nem küldte volna ki szó­nokait, úgy előállhatott volna az a blamázs, hogy a prágai parlament mai monstrumtöbb­sége vita nélkül, egy órán belül elfogadta vol­na ez a súlyos javaslatot. A parlamentarizmus tekintélyének aláásása volt az is, hogy a ja­vaslat előadója még a zárszó jogáról is le­mondott, jóllehet kötelessége lett volna — ha maga a miniszter már nem is tartotta szük­ségesnek — az ellenzéki szónokok támadá­saira válaszolni s a föltett kérdésekre a ma­gyarázatot megadni. Svehla annak idején, amikor panaszt emel­tek az ellen, hogy a Ház teljes ülése minden értékét és jelentőségét elvesztette, mert a be­nyújtott javaslatokon úgy sem lehet már vál­toztatni, azt felelte, hogy a háború utáni, pár-’ 1 ámen ti munka súlypontja a bizottságokon nyugszik s minden pártnak alkalma van bi­zottsági tagjai utján a benyújtott törvényja­vaslatokhoz érdemben hozzászólni s rajta •mó­dosításokat eszközölni. Egy ideig ez valóban igy is volt s a bizottságokban sokat i.s változ­tattak a kormány által benyújtott javaslato­kon. Most azonban a bizottsági munka is ér­téktelenné vált, ott is gyorstalpalóan intézik el a dolgokat. Az ötvenmmillió dolláros köl­csön bizottsági trágyalása csupán egy, vagy két óra hosszat tartott s a bizottságban is hallgattak a koalíció pártok. Ugyanakkor azonban a kormánysajtóban igen éles kritikát olvashatunk még ma is a kölcsönről s úgy az agrárius, mint a szociáldemokrata sajtó ké­telkedik abban a jő üzletben, amelyet a kor­mány e kölcsön fölvételével — állítólag — csinál. Mi az oka tehát annak, hogy a parlament­ben mégis hallgatnak a többségiek? Az ok egyedül a monstrum többség akut válságában keresendő. A képviselők — mert hiszen a kormánypártok keretein belül is vannak elé­gedetlenkedők — nem beszélhetnék, nem mernék beszélni, mert attól félnek, hegy kri­Még egy bestiális forradalmi bűncselekmény terheli a nagyvitézi tömeggyilkosság vádlottjának telkiismeretél ? 1919 júniusában Bertóthtalván a nagyvitézi szörnyűségekhez hasonló körülmények közölt gyilkolták meg és rabolták ki Moskovits Samu 23 éves iiatalembert — A Moshovits-család egy évtized után Horák tizedesben véli megtalálni a fiatalember elvetemedett gyilkosát Hívga. az első pillanattól kezdve rosszat sejtett, utánuk lopózott és messziről követte a mene­tet. Az országút első elágazásánál a leány halálrarémülten látta, hogy a tizedes pár lépésnyire előre ereszti foglyát, s amikor a fiatalember eltávolodott tőle, vállához emeli a fegyverét és lő. A Moskovits-fiu jaj- szó nélkül, hangtalanul rogyott össze é« azonnal meghalt. Amikor a tizedes megbizonyosodott, hogy a. fin már halott, kikutatta zsebeit, minden értéktárgyát el­vette, lehúzta róla használható ruhadarab­jait és elvonult csapatával. A szerencsétlen fiatalember buga, aki szemtanúja volt az egész jelenetnek, csak per­cek múlva bátorodott föl annyira, hogy köze­lebb menjen fivérének véres teteméhez. Mikor látta, hogy nem kell többé a katonák visszaté­résétől tartani, a közeli patak vizében lemosta a holttestet, majd sirt ásott és eltemette a bátyját, akinek rögtönzött hantja ma is ott található a Frics felé vezető országút árkában. A leány csak jóval későbben merte kíméletesen értesíteni szüleit a. borzalmas tragédiáról. A. prevrat után a zavaros és bizonytalan időkbe* a család szivébe zárta fájdalmát s nem forduh lak a hatóságokhoz. Tizenkét esztendő elrmufr tával a forradalomban ütött sebek va.lamenj* nyíre beheggedtek, de azért a Moskovits-csalál mostanáig sem tudott belenyugodni a változ- hatatlanba, az egyetlen fiú elvesztésébe. Ha már a tragédiát nem tudják jóvátenni, leg­alább azt kívánják, hogy a bestiális gyilkos el­vegye méltó büntetését. A sok egyező körülmény amellett szól., hogy Bertóthfalván is Korák tizedes végezte el a véres merényletet. Értesüléseink szerint a Moskovite-esalád a i Horák ellen újból megindult eljárásba bele akar kapcsolódni és följelentésével ki akarja szélesíteni a vizsgálatot a Berthótfalván történt, rablógyilkosság földerítése irányában is. Moskovits Samu, a család igen valószínűnek tartja, hogy Horák keze ebben a bűntettben is mélyen benne van. A tragikus véget ért fiatalember egyetlen fia volt Moskovits Jakab berthóti lakosnak. 1919 junius 7-én tért haza a harctérről. Csa­ládja nagy örömmel fogadta, de a fiatalember csak pár óráig élvezhette a viszontlátás bol­dogságát. Egy légionista tizedes vezetése alatt még aznap délben megjelent a faluban egy szakasz katona és a zsidó családok iránt érdeklődtek. A tizedes maga. elé rendelte a község zsidó la­kosságát: a Sáfrány-, Sturz- és Moskovits-csa­ládokat, de Eperjes, május 23. (Saját tudósítónktól.) Az áilamfordnlat idején kaotikus, állapotok ural­kodtak Szlovenszkón s a későbbi konszolidáció folyamán az igazságszolgáltatásnak számtalan esetben kellett likvidálnia forradalmi kilengé­seket, amelyekben néha megdöbbentő tragédiá­kat idézett elő a forradalom zűrzavarában fé­kevesztetten garázdálkodó ösztönös emberi ke­gyetlenség. A forradalmi idők véres emlékeit idézte föl nemrégen Horák József volt légioná­rius tizedes letartóztatása. Horák nemsokkal a forradalom után Amerikába vándorolt ki, majd midőn tíz év már eltelt, hazamerészkedett ab­ban a föltevésben, hogy a forradalom alatt el­követett • bűncselekményei már feledésbe me­rültek, elévültek. Prágában jelentkezett, ahol azonnal letartóz­tatták Horákot, aki ellen még mindig elfo­gatóparancs volt kiadva az emlékezetes nagyvitézi tömeggyilkosságból kifolyólag. Letartóztatásával kapcsolatban újból a közvé­lemény elé kerültek a szörnyű forradalmi bűn részletei, melyeket lapunk hasábjain bőven is­mertettünk. E sajtóbeszámoló alapján értesült a bertóthfalvai Moskovits-csatád Horák tizedes letartóztatásáról s minthogy a nagyvitézi tragédiát megelőző napon a nagyvitézi áldozatokhoz hasonló sorsra jutott a harctérről aztiap hazatért csak a 70 éves Moskovits Jakabot s a harc­térről aznap hazatért 23 éves Samu fiát tud­ták megtalálni. A tizedes fölszólította a fiatalembert, hogy ve­gyen magához pénzt és készüljön föl, mert el­viszik vonaton a katonai parancsnoksághoz. Moskovits Samu nem sejtett semmi rosszat, a világháborúban amugyis hozzá volt szokva az efajta zaklatásokhoz, szó nélkül teljesítette te­hát a parancsot. Hazament, ünneplőbe öltözött, apja odaadta neki a házban található egész pénzt, ötven koronát s a fiatalember elindult a tizedes­sel — utolsó útjára. feloldja és eltávolítja a szervezetben lerakodott savakat, Vasmentes, emésztést elősegítő kel­lemes üdítő ital. A magyar nemzeti munkáspárt és az intelligencia „Hí a magyar egység törhetetlen hívei vagyunk, mert csak ebben látjuk jövő boldogulásunkat" A magyar nemzeti munkás- és föld- müvespárt az alábbi fontos nyilatkozatá­nak közlésére kérte fel a Prágai Ma­gyar Hírlapot: Losonc, május. Pártunk rohamos fejlődése a párt vezető férfiaira fokozottabb köteles­ségeket ró. A párt elérte fejlődéséiben azt a határt, ahol tovább már nem kizárólag a szervezés, az erőnyüjtés képezi pártunk leg­főbb és egyedüli célját; hanem emellett cél­ját kell hogy képezze az is, hogy gondot for­dítson a pártba tömörült magyar munkás- és •földműves tagok szellemi nevelésére. A szel­lemi nevelés célja a mái* megszervezett tö­meg öntudatának a felébresztése, liogy min­den egyes munkás és földműves párttag tu­datában legyen annak,, hogy ő a szlovenszkói magyar kisebbség egyik értékes tényezője, hogy az ő egyéni erejére a magyarságnak a küzdelem sikere érdekében múlhatatlanul ■szüksége van, valamint, hogy embernek érez­ze magát, akit nemcsak kötelességek, de jo­gok is megilletnek. A szellemi fegyverek bir­tokában a magyar dolgozó nép nemcsak ön­bizalmát, a szebb és jobb jövőben való hitét nyeri vissza, hanem gazdasági, politikai és kulturális téren is hatalmas, elhatározó té­nyezővé válik. A szellemi nevelés terén a párt vezető férfijai kötelességüket erejükhöz mérten eddig is becsülettel 'teljesítették és teljesíteni fogják ezután is. Azonban el kell ismernünk azt, hoigv a szellemi nevelés terén oly sok a tennivaló és ezzel szemben kevés olyan erő áll rendelkezésünkre, amellyel a tikájukkkal még jobban elmérgesitenék a kor­mánytöbbségben a helyzetet. Már pedig az őszi községi választásokig nem szabad kormány- válságot előidézni, inért helyébe csakis hivatal- nokkormány jöhetne s igy a kormánypártok nagyrésze elesne attól az apparátustól s azoktól az anyagi fúrásoktól, amelyek nélkül az egyre erősbödő ellenzékkel szemben a vá­lasztási küzdelmet fölvenni nehezen lehetne. Koppéi* Miksa, szellemi nevelést az egész vonalon a szükség­hez mérten elvégezni tudnánk, hogy ennek helyes megoldása komoly gondolkodásra kényszerít bennünket. Hiszen a párt minden egyes tagja a munkás- és földmüvesosztály sorából regrutálódik, akiknek szellemi neve­lésére a társadalom tudomány ok, irodalom, művészet stb. ismeretére vajmi kevés gondot fordítottak, mert az ehhez való idő és péuzál- dozat nem állt a szegény szülők rendelkezé­sére. így azután az iskolai nevelés legfőkép­pen a betűvetés és olvasás elemi ismereteire szorítkozott. Most a mindennapi kenyériért va­ló küzdelem során érezzük hiányát a szellemi nevelésnek. Ezt a hiányt ivan hivatva pótol­ni pártunk, ezért adjuk minden párttagunk­nak tagsági díj fejében párti apunkat. Ebben a nemzetne velő munkában kell, hogy azok, akik szerencsés körülmények mellett a szellemi ismeretek birtokában vannak, a magyar kultúra kincsestárát felnyissák a tudományszomjas magyar dolgozó nép­nek. A kultúra közkincs, mennél többen részesül­nek benne, annál értékesebbé válik. A magyarság szellemi értékeinek a magyar munkás- és löldmiivesosztály szellemi ne­velésére kell sietniük, mert minden elmulasztott pillanat rendkívül sokat árt a magyarság 'politikai küzdelme si­kerének. Annak sem szabad többé előfordul­ni, amint sajnos előfordult a múltban, hogy amikor a magyarság egyik szellemi vezetőjé­hez ilynémü kéréssel tódultunk, akkor az­zal hárította el magától a megtiszteltetést, hogy nem ér rá a magyar munkások számára irni. Kell, muszáj ráérni, mert mind annyiunk, a magyarság sorsáról van szól! A magyarság jövő sorsa nem a szerkesztőségek íróasztala mellett fog eldőlni, hanem a gyárak gépter­meiben és a mezők rónáin. A szlovenszkói magyarság sorában van egy le nem becsülhető értékes csoport, amely ed­dig felekezeti vagy világnézeti okok miatt a magyarság két meglevő pártjában elhelyez­kedni nem tudott, azonban valamilyen tor­mában szerelne belekapcsolódni a kisebbsé­gi magyar politikába, mert érzik, hogy őnekik is a küzdő magyarok sorában vau a helyük. Itt meg kell emlékeznünk a magyar ifjúság­ról is, akiknek bevonása szellemi küzdel­münk sorába felette szükséges, hisz a jövő magyarság szellemi élete az ő vállaikon fog nyugodni. Ezektől a szellemi disszidensektől hallunk olyan hangokat, hogy pártunknak, a párt szellemi kifejlődése érdekében, szüksége vau a magyar intelligenciára, olyanokra, akik a magyar dolgozó néip iránt eddig is rokon- szenvvel viseltetnek. De szükséges ez azért is, hogy legyein utánpótlásunk, ha már mi öregek kidőlünk a sorból. Az intelligencia részéről hozzánk adresz- szált kívánságra mi egyenesen, őszintén ad­juk meg a válaszunkat. Azok a szellemi értékek, akik minden hátsó gondolat nélkül akarnak a pártunkban he­lyet foglalni, készségüket valóira válthat­ják, mert számukra nyitva van az ut a pár túlikba.. Pártunk szervezeti szabályzata kimondja, hogy a pártnak tagja lehet mindenki, aki a párt elveit magáénak vallja, azt erkölcsileg és anyagilag támogatja. A magyar intelligencia tehát a mi pártunkban is megtalálhatja a ma­ga helyét. Csupán egy kikötésünk van, az. hogy ne akarjanak mindjárt vezérek lenni, hanem legyenek előbb egyszerit közkatonák. Ha azonban a magyar munkásság látni fogja, hogy hűséges, becsületes tagjai a pártnak és mint ilyenek iránt megnyilvánulhat a biza­lom, úgy később a párt vezetésében is helviet foglalhatnak. Pártunk azonban^ senkinek sem szolgálhat létrául arra, hogy a párthoz csatla­kozók egyik-másika személyi ambícióját ki­elégítse. Pártunkban törtetés, kapaszkodás nem érvényesülhet, csak becsületes munka és igaz magyar akarat, makulátlan tisztaság és őszinte hitvallás a magyar munkás és földmü­vesosztály mellett. A magyar szellemű intelligencia a szellemi fegyverek erejével segitse a magyar munkás- ős föktmüvesosztályt arra fokra emelni, hogy a magyarság nehéz küzdelmében felbecsül­hetetlen értéket képezzen. Mi a magyar egység törhetetlen hívei va­gyunk, mert csak ebben látjuk jövő boldo­gulásunkat. — Egymillió angol font értékű záloglevelet he­lyeznek el a londoni piacon. Budapesti szerkesztő­ségünk telefonálja: A magyar földül telmtézet meg­állapodott az angol Hambros csoporttal!, hogy egy­millió angol font értékű magyar záloglevéllel helyez el a londoni piacon. Wekerle Sándor pénzügymi­niszter a tranzakcióhoz megadta az engedélyt. A SALVATOR FORRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom