Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-24 / 118. (2635.) szám
1931 május 24, vasárnap. ^^<^7Aao^rhirlai» 7 BUDA ALATT... Irta: KOMÁROMI JÁNOS T. C. Közhírré tesszük, hogy személy és teherautomobi1jaink ki záró 1agos képvise 1etét, az ismert automobi1 cégnek, ,,AGRARIA'K Ál t. Kereskedelmi R. T. , Bratislava, Rózsa ucca 11., adtuk át. Kérjük üzletbarátainkat valamint az érdeklődőket, hogy bizalommal forduljanakképvisel öinkhez, RENAULT, Biliancourt Paris Részlet az író Ordasok cimíi, most befejezett nagy történelmi regényéből. Az itt közölt rész Buda 1686-iki vívásának szörnyű napjaiból való, amikor Európa összes keresztény vitézeinek szemeláttára végül is kurucok veszik be Budát. Még annyit, hogy a regény időbeli háttere az 1672 és 1688 #közötti iszonyú tizenhat esztendő. Minden, minden égett! Zuh a tagban ömlött a kánikulai fény s a keresztény vitézek nyakáról és halántékairól ömlött a veríték. Feketék voltak, akár a sze- recsenek, mert fekete volt a levegő is. Lángban álltak a hőségtől kiszáradt alföldi nádasok, a szentendrei, budaörsi és torbágyi erdők, korom és füst volt minden s a korom és pernye szakadatlanul hullt alá a magasságból. S a kormon és füstön át megállás nélkül villogtak az ágyuk torkai. Reszketett a föld, dörgött a levegő és ha itt-ott egy szélfordulat félrecsapta a fekete földifelhőket, kibukkantak Buda csorba bástyái, feketén, a falakon pedig ott sürögtek a janicsárok, minden kétségbeesésükkel. Állították sokan, hogy a várfokon látták volna Abdurrahman basát is, amint föl és alá tüzelt lisztes szakállával, mialatt mély hangja versenyre kélt az ágyuk dörgéséivel. A nagyvezér seregét leste mindenki a várban. Aközben pedig a pesti részen és Csepel szigetén Batthyány Ádám magyar lovasai cikáztak föl és alá lankadatlanul. Akkor köröskörül felzugtak az összes ágyuk deliért alól, a Naphegy tetejéről, a Svábhegy irányából, a Rózsadomb felől... Szörnyű volt! Szörnyű volt!... Öt hete lihegtek már Európa keresztény vitézei Buda alatt s fellépést nem tudtak kö- zelebbjutni a bástyák alá. A törökök úgy verekedtek, mintha az Utolsó ítélet napja közeledett volna el! És akkor, az ötödik hét legvégén általános rohamra rendelte el hatvanezer katonáját Lotharingiai Károly herceg. Dél volt! A hercegi főivezér ott ült szürke lován a Svábhegy déli lejtője fölött s idegesen és sokáig figyelte a koromtól feketedő várat. Megemelte aztán csillagos buzogányát s az indulattól rekedten szólt oda környezetének nagykarimáju, szegeletes kalapja alól: — Lépjenek működésbe az összes battériák! S a vi-árkok minden katonái vessék magukat a bástyákra! Újult erő vel zen dűltek meg körösköriül a hegyek s megremegett a vár, amikor zúgni kezditek Abdurrahman basa ágyúi. A 'füst, a korom és a pernye feketéire mázolta a napnak arcát. Ugyanakkor legalább száz ágyúja zúgott fel Lotharingiai Károly hercegnek. S a fekete füstben, melyet török aknák csattogásai világítottak véresre, a császáriak lihegve kapaszkodtak föl a Bécsi-kapunak, de a törökök is úgy harcoltak, mintha a Sátán apostolai lettek volna. Asszonyok és gyermekeik álltak ki a düledező falakra s szurkot öntöttek, égő koszorúkat dobáltak alá... Nem volt itt kegyelem anyaszültnek! Azalatt uj meg uj császári csapatok repültek a falaknak, amikor egyszerre három török akna robbant föl az ég felé... Tátongó rés támadt a falakon. Ezernégyszáz császári katona és kemény brandenburgi maradt holtan a Bécsi-kapu körül. Ott esett össze a keresztény hitért a brandenburgiak ezredese, Kari von Dobna gróf, akit. mellben talált el az ellenséges ágyúgolyó, ott lelte hősi halálát Herberstein császári alezredes. Mindketten úgy hajtották le fejüket utoljára .a kormos fűre. mint igazi vitézekhez illett s elszálló leikeiket bizonyára angyalok fogták föl... Estére kelve haldokolni kezdett Weldentz herceg, Piccolomini herceg és von Wera herceg, spanyol grand. És meghaltak egy zokszó nélkül. De megállni mégsem volt szabad többet! Mert futárok jelentették, hogy Eszék táján a nagyvezér rohan Buda felé nyolcvanezer válogatott katonájával. Három nappal erre a bajor választó vitézei indultak meg a falakra, kiket a vakmerő Badeni Lajos vezetett maga... Megzendültek az ágyuk s napnál világosabb lett a fekete éjszaka... Hiába! Hiába! Eközben a Sárrét egész hosszában, egészen Fehérvárig Pálffy Károly állt őrt, hogy szembemerészkedjék a szörnyű méregre gyulladt nagyvezérrel. Pálifytói jött a második futár Lotharingiai Károly herceghez, hogy a nagyvezér elöliada átkelt már a Dráva hidján: sietni hát, sietni! Hetedik bele vívták már Buda falait Európa minden vitézei: bajorok, wiirtenbergiek, svábok, brandenburgiak, franciák, olaszok, lengyelek, spanyolok, horváfok és legalább kétezer hajdú, akiknek harmada halott volt már... Ezen a hetedik héten Lotharingiai Károly fővezér ott ült szürke lován a Svábhegy déli lejtője fölött s szemeit fölvetvén a csorba várra, megemelte csillagos buzogányát: — Lépjenek működésbe a battériák mind! Valamennyi keresztény vitéz vesse magát a falakra! Hirteienül feketére változott az ég. Mert köröskörül a hegyeken és dombokon felzugtak az ágyuk s a bombák recsegésétől és a mozsarak dörgésétől elsötétült a világ. Abdurrahman basa száz ágyúval dörgött vissza. Reszketett a levegő és reszketett az ég! Badeni Lajos akkor már megvetette lábát a Gellérthegy felé eső legerősebb bástya árkában. Véres viaskodás tört ki emiatt. Julius hava huszonkettedik napján a törökök hallatlan merészséggel kirontottak a bajorok vi- árkaira s véres fejjel verték ki belőlük a .szászokat, ágyúikat és mozsaraikat beszegezték. Ámde ekkor a német tüzérek vetették reá magukat a várba visszahátráló kontyosokra s ugyanakkor történt, hogy égigérő rengés rázta meg Pestet, Budát és köröskörül a hegyeket. Mert a német tüzérek váratlanul tüzetszóró mázsás golyókkal (kezdték döngetni a magyar fővár bástyáit. Egy ilyen szörnyű sebességgel forgó mázsás golyó zuhant le a törökök fegyvertárára s egy időben égigcsapó ve- resség lobbant föl a lőporraktárból, melyet átiszakitván egy tüzes bomba, felhőkig vágott föl ezerötszáz törököt... Mindenkiben elállt a szív! Isszonyu volt a rázkódás ereje: Pesten házak dőltek össze, a Duna húsz öl-nyíre csapott ki medréből, a vár falainak mázsás kövei félmérföldes körzetben sivitottak szét, maga Buda pedig füstbe és porba borult, hogy két órán keresztül senki semmit nem látott... S eben a szi-velál-litó csöndben Lotharingiai Károly herceg uj követet küldött fel a váriba. Levelet vitt magával a követ s e levél szólt, amint következik itten: „Abdurrahman * basának, Buda ezidősze- rint való vezérbasájának és a többi parancsnokoknak ! Jól tudjátok, hogy a fényes hatalmú s verhetetlen császárnak, a mi legkegyelmesebb Hadúrunknak győzelemittas seregei Buda alá szálltak, azt ostrom alá vették s olyan tátongó réseket lőttek a falakon, hogy annak megvétele a legkurtább idő kérdése csupán. Mielőtt azonban győzelemittas hadainkat még egy utolsó rohamra küldenők ti-ellenetek, figyelmeztetünk titeket, adjátok meg önszándékból a várat. Ha ezt cselekszitek, minden harcos és egyéb lakos szabadon vonulhat el Budából, magával viheti minden marháját s más javait. Ha ezt nem cselekszitek, hanem Buda vára ellenünkben dacolván, fegyverrel vétetik be s hágainak meg falai és bástyái keresztény vitézek által, senkinek irgalom nem lészen, hanem mindenkit lekoncolunk. Add meg hát magadat. Abdurrahman basa! Lotharingiai Károly herceg/4 Abdurrahman basa válasza ennyi volt: „Soha'/4 Napok és betek múltak .. A hercegi fővezér haditanácsba ült össze ezalatt a többi fejedelmi vezérrel. S határ őzt atolt végül is, amint következik: Tizenkétezer válogatott vitéz indul rohamra mégegyszer. Szavoyai Eugén herceg és Badeni Lajos őr-gróf a Bécsi-kapu felől támad, dél felől Souclies gróf, Ottingen, Görger és Nigrelli indulnak meg, Eszterbázy Pál herceg pedig négyezer magyarral veti reá magát a meredek falakra a Víziváros felől. A négyezer magyar részint a hajdúkból lelt ki, részint a Petneházy ezredes katonái közül való volt. Aközben esteledni kezdett. És ahogy esti hat óra lett volna, három ágyú dörrent meg az ereszkedő alkonyati színekben. Ez volt a jeladás! S megindult a legvéresebb roham. A három ágyuszóra megnyíltak a torkai Lotharingiai Károly herceg és a bajor választó- fejedelem összes betteriáinak: a huszonnégy-, harminchat- és negyvenötfontos ágyuknak, a harmincfontos spanyol tarackoknak s a százötven- és kétszázfo*itos mozsaraknak. Ezek az ágyuszömyetegek tüze-sbombákkal árasztották el a várat, mely felé tizenkétezer keresztény harcos repült feketén, mint- a felhők földi árnyékai ... Abdurrahman , basa személyesen állt ki katonái élére, akik gyilkosán verték le a falakról -s taposták halálra a tizenkétezer keresztény vitézt. Erre már kardot rántott a lotharingiai herceg is é-s kivont karddal maga verte vissza embereit a falakra és bástyákra, akik véres szemmel mászták meg a sáncokat s az egyik beomlott faltöredékre kitűzték a Máriás-zászlót ... Abdurrahman basa négy aknáját robbantotta f-öl ekkor, mely teméntelen po- gányt és keresztényt vetett át a másvilágra. A gomolygó és büdös füstben a személyesen harcoló lotharingiai herceg uj katonáit indította rohamba. Abdurrahmann basa kilenc aknát robbantatot-t föl ekkor s az ostromlók fele ismét az égbe repült... De -nem volt megállás többet! Szavoyai Eugén herceg és Badeni Lajos őrgróf uj csapatokat parancsoltak előre a tüzek- től anegszaggatott sötétben s egyfelől brandenburgiak, másfelől -a Petneházy kurucai nyomultak elő, miként a förgeteg. Egy magyar kuruc- zászlót tűzött ki a harmadik bástyára, amelyet be is vettek, embertelen mészárlás után. Ezalatt azonban a dél felől rohamozott németek visszafelé kezdtek özönleni, megrémülve az egyre robbanó aknáktól. Vérszemre .kaptak ekkor a törökök s leirihatatlan dulakodás indult meg a kiáltozásoktól, jajveszékelésektől, tüzes- bombák durrogásától és aknák dörgésétől szétvert éjszakában. Szavoyai Eugén herceg és Badeni Lajos őrgróf újból csatarendbe szedte a katonákat, akik — föl-lelkesedve a vezérek példáján —- ismét nekivetették magukat a falaknak s vérengző vagdalkozásba kezdvén a janicsárokkal, a külső bástyákban mégis csak sikerült megvetniük a lábukat. E roham után négyezer és hétszáz keresztény európai katona maradt vissza holtan. Aközben augusztus lett... E hó harmadikén általános uj roham indult meg a romhalmazban füstölgő Buda ellen, ám a törökök mérhetetlen vitézséggel verték vissza köröskörül a rohamot. Nagy oka volt lelkesedésüknek! Előző nap tudták meg a várban, hogy Buda szabaditására közeledik már a nagyvezér. Közeljárt már Promontorhoz és vele nyolcvanezer katonája. Lotharingiai Károly fővezér az ostromló hadakból nyomban kiszakított negyvenezer keresztény vitézt s a nagyvezér ellen indította. Maga állt az élére ennek a negyvenezer kereszténynek, hogy sebtiben megszállja a torbágyi és promontori magaslatot. Ámde amire odaértek volna elővédéi, a magaslaton már a kontyosok sorakoztak föl s ez okból a herceg a Budaörstől a Sashegyig elnyúló vonalra húzta vissza mind a negyvenezer emberét úgy. hogy jobbszárnyával a budaörsi hegyekre támaszkodott. mialatt a bajor választó a Duna folyam bal partjára nehezedett. Augusztus hó tizenharmadik napjára virradt űzőnkőzben. Európa keresztény vitézeinek egy része a magyar fővárat rohanta meg újabb és újabb gyötrelemmel. másik része ugyanakkor — háttal fordulva Budának — a nagyvezér ellen készült döntő csat-ába bocsátkozni , iJ ^eg^gAet tudományos H »-cUe». li A leg^oCen^bBe « II ts^&rsss H 'isss. l/U IdeiVi. Évi A nagyvezérnek azonban, döntő ütközet he- íyett, merőben más számításai voltak egyelőre. Mert a nagyvezér minden erőfeszítéssel azon. volt, hogy valami módon segítséget juttasson be a várba s ez okból - megtévesztésül - hol hátrált valamit, hol ismét előbbi állását foglalta vissza s azalatt nyolcezer spáihit és janicsárt ■előretolt a balszárnyról, 'hogy Budakeszin és a Palyölgyon keresztül berontsanak a magyar fővárba. Észrevette ezt a mozdulatot Dünewald gróf lovasgenerális s magyar huszárokkal, hor- vat talpasokkal és dragonyosokkal szállt szem- be a törökök ellen. Ugyanakkor maga után. vonta Palfify és Caprara ezredeit s tüstént rávetette magát a kontyosokra. Rövid volt a viadal, ám annál szörnyűbb a törökök pusztulása. A magyar lovasok pozdorjává törték a spá- liikat, mire fejvesztett menekülés indult meg. Két basa, kétezer halott és sebesült, ötszáz fogoly maradt vissza s odaveszett a törökök nyolc ágyúja, is. A tébolyult menekülésre takaródét fuvatott a nagyvezér s a promontori magaslatra vonult vissza. De csupán azért, hogy fölszedje a Dráva felöl sűrűn érkező erősítéseket. Lélegzetfojtó napok következtek ... Érezte mindenki, hogy Buda alatt dől el Európa sorsa! Csaták és ütközetek követték egymást s roham roham után zudult a vár csorba bástyái ellen.^ E hónap huszonnyolcadik napján az ostromló hadak kez-ébe jutott Abdurrahmann basának egy levele, melyet a nagyvezérhez próbált- kicsempészni és amelyben kétségbeesve tudósította, hogy a vár még éledben lévő kétezer védője annyira fáradt és kiéhezett, miszerint egy újabb általános rohammal nem tud szembeszállni többé, ö azonban vérének utolsó csöpp- jéig védeni fogja magát, s mint pogány hős fog meghalni Buda kövei alatt. így érkezett- el szeptembér elseje. Ekkor már megjött Soherfenberg hadteste is Erdélyből s Abdurrahman . basa belátta, hogy nincs hátra egyéb választás, mint a- férfias halál. Ezen szeptember elsejei napon nagy haditanácsba ültek össze a szövetséges haderők fővezérei és tábornokai s egvaJkarattal határozták el. hogy az összes keresztény hadakat rá- zuditják másnap este körül Budára... Dobogó •szivv-el várt mindenki. Megjött aztán szeptember másodikénak napja is. E napon a nagyvezér nyolcvanezer katonájával fogcsikorgatva készült rárontani a Buda ellen utolsó rohamra induló keresztényekre, ámde Torbágv körül ut-jáf állta Dünewald gróf, Pálffy és Caprara. Hajnal óta tombolt a csata, mialatt Lotharingiai Károly herceg -kíséretévé/ a Svábhegy déli lejtője fölött ült szürke lován s a várakozástól remegve figyelt Buda bástyái felé. A nap forrón vert s égett a világ mindenfelé. Tüzözönben álltak a budai erdők, az Alföld kiszáradt mocsarai s Torbágv felől ágyuk dörögtek. Ott verekedett a nagyvezérrel hajnal óta Dünewald, Pálffy és Caprara. Lotharingiai Károly herceg ott ült szürke lován a Svábhegy déli lejtője fölött, körötte szü- kebb táborkara. Úgy ült a lovon, hogy hátraszegte magát dölyfösen a nyeregben, jobb kezében ott rezgett csillagos buzogánya. Izgatott volt a herceg. Mert négy órakor délután hat ágyúnak kellett megszólalnia, egymást követve. S a hat ágyuszóra Európa minden keresztény vitézének kellett magát rávetnie Budára: bajoroknak, württeimbergieknök, szászoknak, poroszoknak, sváboknak, franciáknak, olaszoknak, lengyeleknek. spanyoloknak, svédeknek, hordátoknak és vagy kétezer hajdúnak. Délutáni két óra lehetett ekkor. Ugyanebben az időpontban a nagyszakái!u Szepessy Pál Óbuda felé ereszkedett alá igen eryorsan és halálos neszben. Mögötte mintegy hatezer ordas: fáradt talpasok és kókadtnyaku lovasok. Egyéb választásuk nem volt már: Buda romjai alatt kívántak meghalni egytől0.o* yi'g*. °És ott. Óbuda fölött- találkozott Szepessy Pál az eléje érkezett Petneházy Dávid ezredessel. Négyezer kuruc jött a Petneházy hátában _ s azonkívül horvát lovasság és brandenburgi infan t-éria.
