Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-23 / 117. (2634.) szám
6 1981 májfus 28, szofttbari. 347 középiskolából csak 6 magyar tannyelvű Prágja, május 22. Hivatalos fómiutatás sze- riai-t (Seihazilíoivákiálbau az 1929—1930. tanév- bein összesen 347 középiskola volt és pedig: 32 giimpáiziiujm, 136 ieálgiiminázium, 3 flelső- reiálgiimmiáziiumi, 57 reform-reálgimnázium, 60 reáliskola és 59 tanitóképzőintézet. A kö- 2fétp iskolák közüli 243 iskola tannyelve cseh vagy szlovák és pedig 18 gimnáziumban (351 tanár, 5872 növendék, 351 Oisztály), 101 reálgimnázium (1984 tanár, 30.325 növendék és 1013 osztály), 39 retfonmreálgiímnázium (694 tanár, 10.042 növendék és 360 osztály), 41 reáliskola (771 tanár, 11.133 növendék és 382 osztály), s 44 tanitotóépzőintézet (629 tanár, 5439 növendék 6 171 osztály). Ruszin tannyelve van 4 reálgimnáziumnak (95 tanár, 1335 növendék és 46 osztály), 4 tanítóképzőin t’ézetmek (46 tanár, 584 növendék és 16 osztály). Német tannyelvű 13 gimnázium (208 tanár, 2838 növendék és 106 osztály), 26 reálgimnázium (503 tanár, 6940 növendék és 248 osztály), 3 felső reálgimnázium (72 tanár, 873 növendék és 31 osztály), 18 reformreál- gimnáziaum (303 tanár, 3899 növendék és 162 osztály), 19 reáliskola (312 tanár, 4385 növendék és 148 osztály), 10 tanítóképző intézet (161 tanár, 1075 növendék és 36 osztály). Magyar tannyelvvel összesen 6 középiskola van és pedig: 1 gimnázium (15 tanár, 453 növendék és 8 osztály), 4 reálgimnázium (128 tanár, 2214 növendék és 69 osztály), 1 tanítóképző intézet (13 tanár, 245 növendék és 7 osztály). Lengyel tannyelvvel van: 1 középiskola és pedig 1 reálgimnázium (20 tanár. 369 növendék és 10 osztály) és egy taniitóképző kurzus (2 tanár, 52 növendék és 2 osztály). Miért nem vett részt a lembergi metropofita Gébé püspök temetésén Prága, május 22. A Prazsky Véo&rmük egyik minapi számában részletes felviilágiosilbáseal szolgált afelől, hogy miért neon jelent meg Sejpticky teim- bergi ímetropoliita Gébé püspök temetésén. Az ősz főpap április 28-án érkezett autón Afeóvereckére. Itt a vámtisztviselő 900 dollár letétet kért tőle arra. hogy az autót neon adja el. Mindössze 500 dollárt tudott a m-etropölita kölcsönkérni, de ezzel ■ a vámtisztviselő nem volt megelégedve s ezért nem engedélyezte a tovább-utazást. A metró pólóit a erre felajánlotta még aranyláncát és a főpapi aranykeresztet. De ezzel sem elégedett meg a vámhiva- talmolk, mire a metropolita Umgvárra sürgönyt küldött, hogy különböző nehézségek és formiatiitások miatt nem tud eljönni a temetésre és visszament Lembergbe. A Prazsky Veceroik igen élénk kommentárt fűzött a vámtisztviselő különös eljárásához. A berlini építészet újításait használják föl a komáromi kertvárosnál Komárom, május 22. (Saját tudósítónktól.) Megemlékeztünk lapunk hasábjaim arról, hogy Komáromban nagyszabású kertváros kiépítését tervezik. Miint most értesülünk, ez a kerti város a Berlinben megnyílt épité- szetii kiállítás több modern újítását felhasználja, úgy hogy nemcsak Szíovemszkónak, hanem az egész köz társaságnak egyik minfateíllepülése lesz. A kertváros háztartásában a gáz fog domináns szerepet játszani, nemcsak a főzésnél, hanem a fűtésnél is. Mint a berlimi építészeti kiállításon beigazolódott, a gáz nemcsak lényegesen olcsóbb más tüzelőanyagoknál, hanem használata sokkal higiénikusabb, kényelmeselbh és nagy időmegtakarítással jár. ’A komáromi kertváros megalapítója, Mes- s inger Béla, fcimtjárt Berlinben, megtekintette és tamulimányoztla a berlini építészeti kiállítást és onnan egész sereg hasznos ideával tért haza, amelyeket most mind valóra akar váltani. Komárom lakossága nagy érdeklődéssel kiséri a kertváros építésének kialakuló terveit. Halálra ítéltek két csehországi rablógyilkost .fmigbunzlau, május 22. A jungbunzlaui eskü dtbirósá-g két napon át tárgyalta Huska bratrikovi gyáros meggyük olásának biinpö- rét. Néhány hónappal ezelőtt Siba Péter és Bystry Vilém bratrikovi lakosok meggyilkolták és kirabolták Huska József gyárost. A gyilkosok hamarosan kézrekerültek s az es- kiidtbiiróság most kétnapi tárgyalás után mindkettőjüket halálra Ítélte. % Egy dúsgazdag liiván bankár meggyilkolásának különös története Egy kihúzott sorsjegy aj irányba tereli a kutatást — Krestanow birkózóbajnok jelentkezik a hagyatékból eltűnt sorsjeggyel a főnyereményért — Letartóztatják és vallomása szenzációs részletekéi emel ki a homályból in. Kovno, május 22.. A P. M. H.-ben kát napon át [km értettük annak a kriminadásztikábam párját ritkító bűnténynek ez előzmén yeiiit, amelyet hetek fáradtságos munkájával derített fel Geruoias Ivor, az A'Kl’enby-detekt'iviroda együk vezető tisztviselője. A detektív munkája páratlanul izgalmas részletekben bővelkedik. Tegnapi számunkban megártjuk azt, hogy Gerucáas Ivor első nagy eredménye Morgenstern Alfréd amerikai előéletének felderítése volt. A dúsgazdag bankár 1808—1903 között a Sing-Sing fegyház lakója volt, ahonnan kiszabadulva még hét esztendőt töltött az Egyesült Államok területén, különböző szerencsés üzleteiből hatalmas vagyont gyűjtött és így tért vissza a szülőföldjére, Litvániába. ahol megánbanMiázait alapított. amely a litván főváros egyik leggazdagabb pénzintézetévé fejlődött. A főnyeremény Morgenstern Alfréd iratainak áttanulmányozása közben Geruoias Ivor rájött arra, hogy az öreg Mor- geustem Alfréd bankár osztálysorsjátéfcon is játszott. Legújabb sorsjegyét március 2-án vásárolta, de hiába kereste a detektív a sorsjegyet az iratok között, nem találta meg. Valószínűnek tartotta tehát, hogy a bankár a sorsjegyet magánirodájában, a Wertiheim-szekrényben tartotta és a gyilkos, amikor befeniarkolt a pénztár- szekrénybe. a köteggei együtt a sorsjegyet is vétleit- lenségből magával vitte. A sors különös szeszélye akarta, hogy ez a sorsjegy elöntőszerepet játsszon a titokzatos büniigv felderítésében. Gerucias a számot feljegyezte magának, de ennek az adatnak semmi jelentőséget nem tulajdon Holt, mert hiszen nem volt valószínű, hogy a sorsjegy valaha is előkerül. És mégis az történt, hogy az osztálysorsjáték április 10-iki húzásán a sorsjegyet százezres főnyereménnyel húzták ki. Gerucias Ivor úgy örült ennek az eredménynek, mintha a sors az ő ölébe hullatta volna a dús bán kjegykötegeket. Az volt a feltevése, hogy a gyilkos, aki Morgenstern Károly letartóztatása következtében már teljes biztonságban ringatja magát, valami kabalából megőrizhette a véletlenül birtokába került sorsjegyet, bizonyára figyeld az osztály- sorsjáték húzásának eredményeit és a pénzért jelentkezni fog. Letartóztatják a birkózót így is történt, Akik riportja inka t figyelemmel kísérték, emlékezhetnek rá, hogy a gyilkosság előtti nap délelőttjén Morgenstern Alfrédet az irodahelyiségben egy professzionista birkózó kejetete fel, hogy a bankár által kitűzött jutalmat elvegye, A birkózót a gyilkosság fölfedezése után ki is hallgatták, de az ő vallomása semmivel sem járult hozzá a bűntény földerítéséhez. Gerucias Ivor maga is figyelemmel kísérte a bolgár nem-, zetiségü birkózót, mert nem tudta elképzelni, hogy egy egyszerű cirkuszi sikerért olyan fejedelmi jutalomban részesítsenek egy izomembert, aminőt a cirkuszi birkózó kapott. Megál- lapitotta azt is, hogy a birkózó életében Morgenstern meggyilkolása után különös változás ment végbe. A cirkuszok dédelgetett kedvence, a 110 kilós hustömeg, egyszerre csak fizikailag leromlott, kondícióját elveszítette, testsúlya hatalmasan megapadt és rettegett ereje is mintha meggyöngült volna. Már nem aratott fényes győzelmet az arénán és a: közönség hamarosan elfordult kedvencétől. Amikor a néger Sikivel folytatott döntő küzdelmében az előzetes megállapodás szerinti busz percet nem tudta kitartani és már az ötödik percben két vállra került, a cirkusz igazgatója fölmondott a leromlott sztárnak és Krestanov az uccára került. Nem távozott el a litván fővárosból, alkalmi, •kisegítő munkálatokat vállalt, de igen nyomorúságos volt az élete, züllött kiskocsmákba járt, inni kezdett s egyre lcjebb csúszott a lejtőn lefelé. Gerucius azonban hiába figyelte és figyeltette a birkózót, nem tudott semmi olyan adathoz jutni, amelynek a bűnténnyel vonatkozása lett volna. A sorsjegy kihúzásával megtörtént a váratlan és döntő fordulat. A detektív minden sorsjegyelárueitó helyet és azt a központot is, ahol a nyereményeket kifizetni szokták, idejében értesítette, hogy ha valaki jelentkezik a százezres nyereményt elnyert sorsjeggyel, akkor valami ürüggyel tartsák vissza és azonnal értesítsék őt. A sorsjegy kihúzása utáni negyedik napon a központ telefonon hívta és jelentette, hogy egy férfi jelentkezett a sorsjeggyel és annak kifizetésiét kéri. Gerucias autóba vágta magát és azonnal a központba sietett. A pult előtt állott a cirkuszi birkózó jólismert alakja. Gerucias revolverét kezébe szoritva közeledett a birkózó felé, aki nem vette észre a fenyegető veszedelmet és hirtelen a revolvert mellének szegezve, rákiáltott: — Krestanow, ne ellenkezzék, ön Mor- genstern Alfréd gyilkosa. A hatalmas ember a meglepetés első percében teljesen összeroskadt, arca halvánnyá vált és csupán ennyit mondott : — Megadom magam. Nem ellenkezem. De Morgensternt nem én öltem meg. Krestanow rendőrségi vallomása A bűnügyi osztályon nagy meglepetéssel fogadták az uj esemény hírét és nyomban megkezdték Krestanow kihallgatását. De bármiképpen vették keresztüz alá, nem tudták vallomásától eltéríteni és a rendőrség emberei éppen úgy, mint a kihallgatást végighallgató Gerucias, hamarosan arra a meggyőződésre jutottak, hogy Krestanow nem lehetett a gyilkos. Viszont olyan érdekes momentumokkal járult hozzá a bűnügy titkának felderítéséhez, hogy Geruoias munkája most már sokkal könnyebbé vált. Krestanow a rendőrségen ezeket mondotta: — Jó, hogy az urak letartóztattak, mert már egészen tönkrementem és sokáig amúgy sem bírtam volna a hallgatást. Az a két üveges szem, amely azon a borzalmas éjjelen rám meredt, ébrenlétemben és álmaimban is folyton kísértett, leziil- löttem és korcsmatölitelék lettem és most jó, hogy elveszem megérdemelt büntetésemet. Azonban higyjenek nekem az urak, Morgenstern Alfrédot én meg nem öltem, csupán kiraboltam. — Azon a végzetes napon, amelyen a bankár kifizette nekem a jutalmat, hosszabb ideig bent tartott az irodájában és beszélgetésbe elegyedett velem. Amikor mindenféle közömbös dologról elbeszélgettünk, hirtelen azzal a meglepő kéréssel fordult hozzám, hogy tudok-e hallgatni. Azt feleltem, hogy tudok. Erre azt kérdezte, hogy akarok-e még ennél is több pénzt keresni, mint amennyit most kaptam tőle. Persze, hogy akarok, válaszoltam. Azt mondotta énre, hogy ne féljek, nem kíván olyant tőlem, ami bűnös dolog volna, vagy amiért bántó- dásom eshetne. Azt mondotta tovább, hogy éjjel 11 órakor itt az irodában tárgyalása lesz egy régi ismerősével, akitől nagyon fél, veszedelmes és szenvedélyes ember és attól tart, hogy a vita nagyon elfajulhat, az az ember tetílfegességre vetemedhetik és őneki testőrre van szüksége. Vállalom-e ezt a szerepet? Természetesen vállaltam. — Ezután kiadta utasitógáit. Azt mondta, hogy autón 11 óra tájban, érkezik a bánik épületébe. Én rejtőzzem el az épülettel szembeni kapualjban és figyeljem a történ end őket. ő vendégét fel vezeti, de •a kapuhoz van külön kulcsa, amelyről a portás nem tud. Ezzel át is adta nekem a kapukulcsöt. Ha szükség lesz rám, nyomban siessek feli az irodába, a bank helyiségei nyitva 1 esznek és védjem meg őt. A jel az fesz, ha ő bajba -jut, hogy megjelenik az ablakban és ekkor nekem azonnal rohannom kelik — Úgy történt minden, ahogy megbeszéltük. Alig ütötte el a tizenegyet az óra, amikor megérkezett az a u tó taxi és a bankár kiszállt kísérőjével. Kigyuttiak a lámpák. Negyedóráig várakozhattam, amikor a bankár alakja egy pillanatra megjelent az ablakban. Azonnal feisiettem. Vaksötétség volt és csak nehezen haladhattam előre. De ahogy a lépcsőkön fölfelé tartottam, megéreztem, tudtam', hogy néni vagyok egyedül. Bármilyen nesztelenül is, valaki lefelé jüu a léjjesőu. Két karomat kitártam, hogy átkaroljam, az áthatolhatatlan sötétség azonban segítségére volt a titokzatos árnyalaknak, aki elsurrant mellettem és nyomtalanul eltűnt. Hogy hová lett, nem tudom, E pillanatban azt éreztem első kötelességemnek, hogy felro- hanjak a bankár irodájába és megnézzem, mii történt megbízómmal. Miikor beléptem, a rémülettől földbe gyökereztek lábaim: az íróasztal mellett holtan, üveges szemekkel feküdt Morgenstern bankár. Midőn a birkózó ódáig ért vallomásában, az izgalom és az idegkiiiinerüiltség annyira úrrá lett rajfia, hogy nem bírta folytatni mondanivalóját. Csak jóval későbben tért magához és ekkor közölte a detek ti vekkel, milyen borzalmas perceket töltött a halottal. Vallomása, amelynek réaztotedveil még foglalkozni fogunk, hozzájárult, ugyan egy-két homályos momentum megvilágít ásóhoz, de a gyilkos személye még mindig a háttérben maradt. A nyomozás a rákövetkező napokban azután mégis meghozta a döntő fordulatot. Sanremoban öngyilkosságot követett el egy budapesti házaspár Budapest, május 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Sanremoi távirat közölte a budapesti rendőrséggel, hogy az egyik sanremoi szállóban Tanos Ferenc budapesti régiségkereskedő agyonlőtte a feleségét, azután önmaga ellen fordította a revolvert és mindaketten azonnal meghaltak. A tekintélyes régiségkereskedő az utóbbi időben anyagi nehézségekbe került, Montecarlo- ba utazott és ruletten próbálkozott, hogy a helyzetén segítsen, de ez sem elkerült és ezért elhatározta, hogy megválik az élettől. Feleségét is rávette arra, hogy közös öngyilkosságot kövessenek el. Munkaalkalmat kér a magyar főiskolás ifjúság a nagyvakációra Felhívás a magyar társadalomhoz A kisebbségi sors tizenikiétévi magrunkramaradott- eága főiskolás ifjúságunk érdekében uj tettekre késztette a magyar ifjúság támogatáséra akkuk társadalmi nagybizoMságot. A szlovenssköi magyar táns'adalom önzetlen támogatósával a főiskolás városokban a menzák, az otthonok létesítése után az állásközvetítést akarjuk ki építeni Pozsonyban a magyar főiskolás ifjúság számára egyrészt a tanulmányukat még folytató ifjak részére a vakációban való elhelyezésük, a tanulmányukat elvégzett hallgatók részére pedig állások díjtalan közvetítése utján. Egyelőre az elsőt óhajtjuk bevezetni. A főiskolában eltöltött tizhónapi kemény munka után a miagyar főiskolás ifjúság nagy százaléka itthon. a szülőföldön óhajt dolgozni, elhelyezkedni a nagy vakációban, hogy a szünidőt hasznosítva, a jövő iskolai év nehézségeit könnyebben leküzdhes- se. Testben, lélekben megerősödve, térhessen visz- sza az egyetemi városokba. Valamennyien érezzük az egyre súlyosabbá váló gazdasági helyzetet, amely első sorban a kisebbségi sorsban élő társadalmat sújtja, — de az összetartozás érzése és parancsa kell, hogy utolsó erőfeszité- sünkig egybekapcsoljon bennünket. A ml jövőnk, a mi fiatalságunk! És fiatalságunk hite legyen és lehessen a bennünk való bizás. Ha e hitünket a támasz nélküli szegénység kiöli, úgy a kényszer ifjúságunkat elhaijldtja njiitőlünk. Muníkaalkalimat kérünk ezért a magyar társadalomtól a magyar főiskolás ifjúság számára a közelgő nagy vakációban. Felkérjük a magyar társadalmat, hogy nevelői, korrepetitor!, gazdasági, irodai, gyári vagy egyéb nyári időszaki munka erőkul a magyar főiskolás ifjúság tagjait alkalmazni szíveskedjék. Szives megkeresésüket az alkalmazás mánemüsége, a javadalmazás és esetleges kívánságok feltüntetése mellett kérjük a pozsonyi diákotthon vezetője Janson Jenő, Bratislava-Pozsony, S áfánk-tér 4., I- em. címre küldeni. Az ifjúságért vállalt munkánk szeretetével ajánljuk ifjúságunkat a magyar társadalom támogatásába. Grosschmid Géza dr. szenátor, a nagy bizottság elnöke. Rosé jubilál. Bécsből jelentik: Amold Rosó, a bécsi állami operaház zenekarának a híres Ros-é- vonósnégyesnek tagja, sőt az utóbbi primáriusa, most ünnepli ötvenéves művészi jubileumát. Ebből az alkalomból az állami operaház tiszteletbeli tagjává nevezik ki, magas rendjellel tüntetik ki és az operai előadás után bankettet rendeznek tiszteletére. Forza.no d‘ AnnunzióróJ. Budapestről jelentik : Giovaehino Forzano, a „Száz nap" cimü Mussolini-darab társzerzője, aki néhány napig Budapesten időzött, nemcsak Giacomo Puccinivel volt igen jó ismeretségben (baráti kötelék fűzte hozzá), de barátság köti Gábrielé d‘ Anmunzióhoz, akinek egész sereg darabját rendezte. D‘ Annunzióról mesélte a következőket: „Két esztendővel ezelőtt Gábrielé d‘ Annunzió meghívott Gardoneba, az ö megközelíthetetlen fészkébe, amelynek Vitto- riaie a neve és azt mondotta, — olyan előadásban akarja színre hozni szabad ég alatt Jorio leánya cimü darabját, hogy egész Olaszország beszéljen róla. Minden eszközt rendelkezésemre bocsát, vállaljam el a szcenikai munkát. Boldogan vállaltam, mert tudtam, hogy mindent megvalósíthatok, ami csak a rendezéssel kapcsolatiban eszembe jut. A hatalmas parkban két díszletet építettem fel. Az egyik volt az északi oldalon, a másik, vele szemben, a déli oldalon. A közönség végignézte az első felvonást, aztán ímegfordi- tották a székeket és megtekintették a második felvonást. A harmadik felvonás színhelye egy kis hegy volt, amely a d‘ Annunzió birtokon terül el. Tízezer ember statisztált." „És kik voltak jelen?" „Kevesen, csak meghívottak, köztük az aostai herceg. Azt mesélik, hogy volt titkos belépődíj is, hír szerint egymillió líra, amely természetesen jótékony célra szolgált. Ez az előadás mondhatom világaikért aratott, ami annyit jelent, hogy mindenütt beszéltek róla. ahol színházi emberek vannak és külföldi eseményekkel foglalkoznak. "
