Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-23 / 117. (2634.) szám

6 1981 májfus 28, szofttbari. 347 középiskolából csak 6 magyar tannyelvű Prágja, május 22. Hivatalos fómiutatás sze- riai-t (Seihazilíoivákiálbau az 1929—1930. tanév- bein összesen 347 középiskola volt és pedig: 32 giimpáiziiujm, 136 ieálgiiminázium, 3 flelső- reiálgiimmiáziiumi, 57 reform-reálgimnázium, 60 reáliskola és 59 tanitóképzőintézet. A kö- 2fétp iskolák közüli 243 iskola tannyelve cseh vagy szlovák és pedig 18 gimnáziumban (351 tanár, 5872 növendék, 351 Oisztály), 101 reálgimnázium (1984 tanár, 30.325 növendék és 1013 osztály), 39 retfonmreálgiímnázium (694 tanár, 10.042 növendék és 360 osztály), 41 reáliskola (771 tanár, 11.133 növendék és 382 osztály), s 44 tanitotóépzőintézet (629 ta­nár, 5439 növendék 6 171 osztály). Ruszin tannyelve van 4 reálgimnáziumnak (95 ta­nár, 1335 növendék és 46 osztály), 4 tanító­képzőin t’ézetmek (46 tanár, 584 növendék és 16 osztály). Német tannyelvű 13 gimnázium (208 ta­nár, 2838 növendék és 106 osztály), 26 reál­gimnázium (503 tanár, 6940 növendék és 248 osztály), 3 felső reálgimnázium (72 tanár, 873 növendék és 31 osztály), 18 reformreál- gimnáziaum (303 tanár, 3899 növendék és 162 osztály), 19 reáliskola (312 tanár, 4385 növendék és 148 osztály), 10 tanítóképző inté­zet (161 tanár, 1075 növendék és 36 osztály). Magyar tannyelvvel összesen 6 középisko­la van és pedig: 1 gimnázium (15 tanár, 453 növendék és 8 osztály), 4 reálgimná­zium (128 tanár, 2214 növendék és 69 osz­tály), 1 tanítóképző intézet (13 tanár, 245 növendék és 7 osztály). Lengyel tannyelvvel van: 1 középiskola és pedig 1 reálgimnázium (20 tanár. 369 nö­vendék és 10 osztály) és egy taniitóképző kurzus (2 tanár, 52 növendék és 2 osztály). Miért nem vett részt a lembergi metropofita Gébé püspök temetésén Prága, május 22. A Prazsky Véo&rmük egyik mi­napi számában részletes felviilágiosilbáseal szolgált afelől, hogy miért neon jelent meg Sejpticky teim- bergi ímetropoliita Gébé püspök temetésén. Az ősz főpap április 28-án érkezett autón Afeóvereckére. Itt a vámtisztviselő 900 dollár letétet kért tőle arra. hogy az autót neon adja el. Mindössze 500 dollárt tudott a m-etropölita kölcsönkérni, de ezzel ■ a vámtisztviselő nem volt megelégedve s ezért nem engedélyezte a tovább-utazást. A metró pólóit a erre felajánlotta még aranyláncát és a főpapi arany­keresztet. De ezzel sem elégedett meg a vámhiva- talmolk, mire a metropolita Umgvárra sürgönyt kül­dött, hogy különböző nehézségek és formiatiitások miatt nem tud eljönni a temetésre és visszament Lembergbe. A Prazsky Veceroik igen élénk kommentárt fű­zött a vámtisztviselő különös eljárásához. A berlini építészet újításait használják föl a komáromi kertvárosnál Komárom, május 22. (Saját tudósítónktól.) Megemlékeztünk lapunk hasábjaim arról, hogy Komáromban nagyszabású kertváros kiépítését tervezik. Miint most értesülünk, ez a kerti város a Berlinben megnyílt épité- szetii kiállítás több modern újítását felhasz­nálja, úgy hogy nemcsak Szíovemszkónak, hanem az egész köz társaságnak egyik minfateíllepülése lesz. A kertváros háztartásában a gáz fog domináns szerepet játszani, nemcsak a főzésnél, hanem a fűtésnél is. Mint a berlimi építészeti kiállításon beigazo­lódott, a gáz nemcsak lényegesen olcsóbb más tüzelőanyagoknál, hanem használata sok­kal higiénikusabb, kényelmeselbh és nagy időmegtakarítással jár. ’A komáromi kertváros megalapítója, Mes- s inger Béla, fcimtjárt Berlinben, megtekintet­te és tamulimányoztla a berlini építészeti ki­állítást és onnan egész sereg hasznos ideá­val tért haza, amelyeket most mind valóra akar váltani. Komárom lakossága nagy ér­deklődéssel kiséri a kertváros építésének kialakuló terveit. Halálra ítéltek két csehországi rablógyilkost .fmigbunzlau, május 22. A jungbunzlaui es­kü dtbirósá-g két napon át tárgyalta Huska bratrikovi gyáros meggyük olásának biinpö- rét. Néhány hónappal ezelőtt Siba Péter és Bystry Vilém bratrikovi lakosok meggyil­kolták és kirabolták Huska József gyárost. A gyilkosok hamarosan kézrekerültek s az es- kiidtbiiróság most kétnapi tárgyalás után mindkettőjüket halálra Ítélte. % Egy dúsgazdag liiván bankár meggyilkolásának különös története Egy kihúzott sorsjegy aj irányba tereli a kutatást — Krestanow birkózóbajnok jelentkezik a hagyatékból eltűnt sorsjeggyel a fő­nyereményért — Letartóztatják és vallomása szenzációs részle­tekéi emel ki a homályból in. Kovno, május 22.. A P. M. H.-ben kát napon át [km értettük annak a kriminadásztikábam párját rit­kító bűnténynek ez előzmén yeiiit, amelyet hetek fá­radtságos munkájával derített fel Geruoias Ivor, az A'Kl’enby-detekt'iviroda együk vezető tisztviselője. A detektív munkája páratlanul izgalmas részletek­ben bővelkedik. Tegnapi számunkban megártjuk azt, hogy Gerucáas Ivor első nagy eredménye Morgenstern Alfréd amerikai előéletének felde­rítése volt. A dúsgazdag bankár 1808—1903 között a Sing-Sing fegyház lakója volt, ahonnan kiszabadulva még hét esztendőt töltött az Egyesült Államok területén, különböző szerencsés üzleteiből hatalmas vagyont gyűjtött és így tért vissza a szülőföldjére, Litvániá­ba. ahol megánbanMiázait alapított. amely a litván főváros egyik leggazdagabb pénzintézetévé fejlő­dött. A főnyeremény Morgenstern Alfréd iratainak áttanulmányozása közben Geruoias Ivor rájött arra, hogy az öreg Mor- geustem Alfréd bankár osztálysorsjátéfcon is ját­szott. Legújabb sorsjegyét március 2-án vásárolta, de hiába kereste a detektív a sorsjegyet az iratok között, nem találta meg. Valószínűnek tartotta tehát, hogy a bankár a sors­jegyet magánirodájában, a Wertiheim-szekrényben tartotta és a gyilkos, amikor befeniarkolt a pénztár- szekrénybe. a köteggei együtt a sorsjegyet is vétleit- lenségből magával vitte. A sors különös szeszélye akarta, hogy ez a sorsjegy elöntőszerepet játsszon a titokzatos büniigv felderítésében. Gerucias a számot feljegyezte magának, de ennek az adatnak semmi jelentőséget nem tulajdon Holt, mert hiszen nem volt valószí­nű, hogy a sorsjegy valaha is előkerül. És mégis az történt, hogy az osztálysorsjáték április 10-iki húzásán a sorsjegyet százezres főnyereménnyel húz­ták ki. Gerucias Ivor úgy örült ennek az eredmény­nek, mintha a sors az ő ölébe hullatta volna a dús bán kjegykötegeket. Az volt a feltevé­se, hogy a gyilkos, aki Morgenstern Károly letar­tóztatása következtében már teljes bizton­ságban ringatja magát, valami kabalából megőrizhette a véletlenül birtokába került sorsjegyet, bizonyára figyeld az osztály- sorsjáték húzásának eredményeit és a pénzért jelentkezni fog. Letartóztatják a birkózót így is történt, Akik riportja inka t figyelem­mel kísérték, emlékezhetnek rá, hogy a gyilkosság előtti nap délelőttjén Morgenstern Alfrédet az irodahelyiségben egy professzionista birkózó kejetete fel, hogy a bankár által kitűzött jutalmat el­vegye, A birkózót a gyilkosság fölfedezése után ki is hallgatták, de az ő vallomása semmivel sem járult hozzá a bűntény földerítéséhez. Gerucias Ivor maga is figyelemmel kísérte a bolgár nem-, zetiségü birkózót, mert nem tudta elképzelni, hogy egy egyszerű cirkuszi sikerért olyan feje­delmi jutalomban részesítsenek egy izomem­bert, aminőt a cirkuszi birkózó kapott. Megál- lapitotta azt is, hogy a birkózó életében Morgenstern meggyilkolá­sa után különös változás ment végbe. A cirkuszok dédelgetett kedvence, a 110 kilós hustömeg, egyszerre csak fizikailag leromlott, kondícióját elveszítette, testsúlya hatalmasan megapadt és rettegett ereje is mintha meggyöngült volna. Már nem aratott fényes győzelmet az arénán és a: közönség hamarosan elfordult kedvencétől. Amikor a néger Sikivel folytatott döntő küz­delmében az előzetes megállapodás szerinti busz percet nem tudta kitartani és már az ötö­dik percben két vállra került, a cirkusz igazgatója fölmondott a leromlott sztárnak és Krestanov az uccára került. Nem távozott el a litván fővárosból, alkalmi, •kisegítő munkálatokat vállalt, de igen nyomo­rúságos volt az élete, züllött kiskocsmákba járt, inni kezdett s egyre lcjebb csúszott a lej­tőn lefelé. Gerucius azonban hiába figyelte és figyeltette a birkózót, nem tudott semmi olyan adathoz jutni, amely­nek a bűnténnyel vonatkozása lett volna. A sorsjegy kihúzásával megtörtént a várat­lan és döntő fordulat. A detektív minden sorsjegyelárueitó helyet és azt a központot is, ahol a nyereményeket ki­fizetni szokták, idejében értesítette, hogy ha valaki jelentkezik a százezres nyereményt elnyert sorsjeggyel, akkor valami ürüggyel tartsák vissza és azonnal értesítsék őt. A sorsjegy kihúzása utáni negyedik napon a központ telefonon hívta és jelentette, hogy egy férfi jelentkezett a sorsjeggyel és annak kifi­zetésiét kéri. Gerucias autóba vágta magát és azonnal a központba sietett. A pult előtt állott a cirkuszi birkózó jólis­mert alakja. Gerucias revolverét kezébe szoritva közeledett a birkózó felé, aki nem vette észre a fenyegető veszedelmet és hirtelen a revolvert mellének szegezve, rákiáltott: — Krestanow, ne ellenkezzék, ön Mor- genstern Alfréd gyilkosa. A hatalmas em­ber a meglepetés első percében teljesen összeroskadt, arca halvánnyá vált és csupán ennyit mon­dott : — Megadom magam. Nem ellenkezem. De Morgensternt nem én öltem meg. Krestanow rendőrségi vallomása A bűnügyi osztályon nagy meglepetéssel fogadták az uj esemény hírét és nyomban megkezdték Krestanow kihallgatását. De bár­miképpen vették keresztüz alá, nem tudták vallomásától eltéríteni és a rendőrség embe­rei éppen úgy, mint a kihallgatást végighall­gató Gerucias, hamarosan arra a meggyőző­désre jutottak, hogy Krestanow nem lehetett a gyilkos. Viszont olyan érdekes momentumokkal já­rult hozzá a bűnügy titkának felderítéséhez, hogy Geruoias munkája most már sokkal könnyebbé vált. Krestanow a rendőrségen ezeket mondotta: — Jó, hogy az urak letartóztattak, mert már egészen tönkrementem és sokáig amúgy sem bírtam volna a hallgatást. Az a két üveges szem, amely azon a bor­zalmas éjjelen rám meredt, ébrenlétemben és álmaimban is folyton kísértett, leziil- löttem és korcsmatölitelék lettem és most jó, hogy elveszem megérdemelt büntetése­met. Azonban higyjenek nekem az urak, Morgenstern Alfrédot én meg nem öltem, csupán kiraboltam. — Azon a végzetes napon, amelyen a ban­kár kifizette nekem a jutalmat, hosszabb ideig bent tartott az irodájában és beszélge­tésbe elegyedett velem. Amikor mindenféle közömbös dologról elbeszélgettünk, hirtelen azzal a meglepő kéréssel fordult hozzám, hogy tudok-e hallgatni. Azt feleltem, hogy tudok. Erre azt kérdezte, hogy akarok-e még ennél is több pénzt ke­resni, mint amennyit most kaptam tőle. Per­sze, hogy akarok, válaszoltam. Azt mondotta énre, hogy ne féljek, nem kíván olyant tőlem, ami bűnös dolog volna, vagy amiért bántó- dásom eshetne. Azt mondotta tovább, hogy éjjel 11 órakor itt az irodában tárgyalása lesz egy régi ismerősével, akitől nagyon fél, veszedelmes és szenvedélyes ember és at­tól tart, hogy a vita nagyon elfajulhat, az az ember tetílfegességre vetemedhetik és őneki testőrre van szüksége. Vállalom-e ezt a sze­repet? Természetesen vállaltam. — Ezután kiadta utasitógáit. Azt mondta, hogy autón 11 óra tájban, érkezik a bánik épületébe. Én rejtőzzem el az épülettel szembeni kapualjban és figyeljem a történ end őket. ő vendégét fel vezeti, de •a kapuhoz van külön kulcsa, amelyről a portás nem tud. Ezzel át is adta nekem a kapukulcsöt. Ha szük­ség lesz rám, nyomban siessek feli az irodába, a bank helyiségei nyitva 1 esznek és védjem meg őt. A jel az fesz, ha ő bajba -jut, hogy megjelenik az ablakban és ekkor nekem azonnal rohannom kelik — Úgy történt minden, ahogy megbeszéltük. Alig ütötte el a tizenegyet az óra, amikor meg­érkezett az a u tó taxi és a bankár kiszállt kísérő­jével. Kigyuttiak a lámpák. Negyedóráig várakozhattam, amikor a bankár alakja egy pillanatra megjelent az ablakban. Azonnal feisiettem. Vaksötétség volt és csak nehezen haladhattam előre. De ahogy a lépcsőkön fölfelé tartottam, megéreztem, tudtam', hogy néni vagyok egyedül. Bármilyen nesztele­nül is, valaki lefelé jüu a léjjesőu. Két karomat kitár­tam, hogy átkaroljam, az áthatolhatatlan sötétség azonban segítségére volt a titokzatos árnyalak­nak, aki elsurrant mellettem és nyomtalanul el­tűnt. Hogy hová lett, nem tudom, E pillanatban azt éreztem első kötelességemnek, hogy felro- hanjak a bankár irodájába és megnézzem, mii történt megbízómmal. Miikor beléptem, a rémülettől földbe gyökereztek lábaim: az íróasztal mellett holtan, üveges szemekkel fe­küdt Morgenstern bankár. Midőn a birkózó ódáig ért vallomásában, az iz­galom és az idegkiiiinerüiltség annyira úrrá lett rajfia, hogy nem bírta folytatni mondanivalóját. Csak jóval későbben tért magához és ekkor közölte a detek ti vekkel, milyen borzalmas perceket töltött a halottal. Vallomása, amelynek réaztotedveil még foglalkozni fogunk, hozzájárult, ugyan egy-két homályos mo­mentum megvilágít ásóhoz, de a gyilkos személye még mindig a háttérben maradt. A nyomozás a rá­következő napokban azután mégis meghozta a dön­tő fordulatot. Sanremoban öngyilkosságot követett el egy budapesti házaspár Budapest, május 22. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Sanremoi távirat közölte a budapesti rendőrséggel, hogy az egyik sanremoi szállóban Tanos Ferenc bu­dapesti régiségkereskedő agyonlőtte a fele­ségét, azután önmaga ellen fordította a re­volvert és mindaketten azonnal meghaltak. A tekintélyes régiségkereskedő az utóbbi idő­ben anyagi nehézségekbe került, Montecarlo- ba utazott és ruletten próbálkozott, hogy a helyzetén segítsen, de ez sem elkerült és ezért elhatározta, hogy megválik az élettől. Feleségét is rávette arra, hogy közös öngyil­kosságot kövessenek el. Munkaalkalmat kér a magyar főiskolás ifjúság a nagyvakációra Felhívás a magyar társadalomhoz A kisebbségi sors tizenikiétévi magrunkramaradott- eága főiskolás ifjúságunk érdekében uj tettekre késztette a magyar ifjúság támogatáséra akkuk társadalmi nagybizoMságot. A szlovenssköi magyar táns'adalom önzetlen támogatósával a főiskolás vá­rosokban a menzák, az otthonok létesítése után az állásközvetítést akarjuk ki építeni Pozsonyban a magyar főiskolás ifjúság számára egyrészt a tanul­mányukat még folytató ifjak részére a vakációban való elhelyezésük, a tanulmányukat elvégzett hall­gatók részére pedig állások díjtalan közvetítése ut­ján. Egyelőre az elsőt óhajtjuk bevezetni. A főiskolában eltöltött tizhónapi kemény munka után a miagyar főiskolás ifjúság nagy százaléka itt­hon. a szülőföldön óhajt dolgozni, elhelyezkedni a nagy vakációban, hogy a szünidőt hasznosítva, a jövő iskolai év nehézségeit könnyebben leküzdhes- se. Testben, lélekben megerősödve, térhessen visz- sza az egyetemi városokba. Valamennyien érezzük az egyre súlyosabbá váló gazdasági helyzetet, amely első sorban a kisebbségi sorsban élő társadalmat sújtja, — de az összetarto­zás érzése és parancsa kell, hogy utolsó erőfeszité- sünkig egybekapcsoljon bennünket. A ml jövőnk, a mi fiatalságunk! És fiatalságunk hite legyen és lehessen a bennünk való bizás. Ha e hitünket a támasz nélküli szegénység kiöli, úgy a kényszer ifjúságunkat elhaijldtja njiitőlünk. Muníkaalkalimat kérünk ezért a magyar társada­lomtól a magyar főiskolás ifjúság számára a közelgő nagy vakációban. Felkérjük a magyar társadalmat, hogy nevelői, korrepetitor!, gazdasági, irodai, gyári vagy egyéb nyári időszaki munka erőkul a magyar főiskolás ifjúság tagjait alkalmazni szíveskedjék. Szives megkeresésüket az alkalmazás mánemüsége, a javadalmazás és esetleges kívánságok feltünteté­se mellett kérjük a pozsonyi diákotthon vezetője Janson Jenő, Bratislava-Pozsony, S áfánk-tér 4., I- em. címre küldeni. Az ifjúságért vállalt munkánk szeretetével ajánl­juk ifjúságunkat a magyar társadalom támogatá­sába. Grosschmid Géza dr. szenátor, a nagy bizottság elnöke. Rosé jubilál. Bécsből jelentik: Amold Rosó, a bécsi állami operaház zenekarának a híres Ros-é- vonósnégyesnek tagja, sőt az utóbbi primáriusa, most ünnepli ötvenéves művészi jubileumát. Ebből az alkalomból az állami operaház tiszteletbeli tag­jává nevezik ki, magas rendjellel tüntetik ki és az operai előadás után bankettet rendeznek tiszteletére. Forza.no d‘ AnnunzióróJ. Budapestről jelentik : Giovaehino Forzano, a „Száz nap" cimü Mussolini-darab társzerzője, aki néhány napig Budapesten időzött, nemcsak Giacomo Puccinivel volt igen jó ismeretségben (baráti kötelék fűzte hozzá), de barátság köti Gáb­rielé d‘ Anmunzióhoz, akinek egész sereg da­rabját rendezte. D‘ Annunzióról mesélte a kö­vetkezőket: „Két esztendővel ezelőtt Gábri­elé d‘ Annunzió meghívott Gardoneba, az ö megközelíthetetlen fészkébe, amelynek Vitto- riaie a neve és azt mondotta, — olyan elő­adásban akarja színre hozni szabad ég alatt Jorio leánya cimü darabját, hogy egész Olaszország beszéljen róla. Minden eszközt rendelkezésemre bocsát, vállaljam el a szce­nikai munkát. Boldogan vállaltam, mert tud­tam, hogy mindent megvalósíthatok, ami csak a rendezéssel kapcsolatiban eszembe jut. A hatalmas parkban két díszletet építettem fel. Az egyik volt az északi oldalon, a másik, ve­le szemben, a déli oldalon. A közönség vé­gignézte az első felvonást, aztán ímegfordi- tották a székeket és megtekintették a máso­dik felvonást. A harmadik felvonás színhelye egy kis hegy volt, amely a d‘ Annunzió birto­kon terül el. Tízezer ember statisztált." „És kik voltak jelen?" „Kevesen, csak meghívot­tak, köztük az aostai herceg. Azt mesélik, hogy volt titkos belépődíj is, hír szerint egy­millió líra, amely természetesen jótékony cél­ra szolgált. Ez az előadás mondhatom világ­aikért aratott, ami annyit jelent, hogy min­denütt beszéltek róla. ahol színházi emberek vannak és külföldi eseményekkel foglalkoz­nak. "

Next

/
Oldalképek
Tartalom