Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-23 / 117. (2634.) szám
1931 május 23, szombat. Kofiusky végleg távozik az egészségügyi minisztériumból r Prága, május 22. Hetek óta tartja magát az a kiír, hogy Kólánskv osztótyfönaköt, ez egészségügyi minisztérium elnöki osztályának főnökét .szabadságolják s szabadsága letel bével [hivatalába többé nem tér vissza. Kolinsky osztályfőnök évek óta az egészségügyi minásztórinj m valóságos diktátora volt s a pártminiiszterek sokszor teljesen tehetetlenek voltak vele szemben. Különösen nem engedte ki kezéből az állami fürdők feletti ellenőrzést, jóllehet kormánypártiak is igen gyakran megtámadták őt emiatt s rámutattak arra, hogy a helytelen vezetés következtében dolgoznak egyes állami fürdők óriási deficitekkel. Kolinsky volt az, aki az emlékezetes lex-Tátra tervezetét akarta a .parlamenttel elfogadtatni, azt a törvénytervezetet, amely közderültséget keltett nemcsak a belföldi, hanem a külföldi sajtóban is. Mostani szabadságolása — megbízható helyiről szerzett értesülésünk szerint — elsősorban az állami fürdők passzív gazdálkodására s az ezzel kapcsolatos egyéb okokra vezethető vissza. Állítólag egynesen felszólították, hogy maga kérje nyugdíjaztatását, Kolinsky .azonban erre nem igen hajlandó s igy egyelőre szabadságolják, hogy idővel vagy önként kéri a nyugdíjaztatását, vagy pedig hivatalból küldik nyugdíjba. Spina egészségügyminiszter most meg fogja ragadni az alkalmat arra, hogy régi, a parlamentben tett ígéretét beváltsa s az egészségügyi minisztérium élére valóban szakembert, orvost vagy orvostanárt fog kinevezni, mert Kolinsky egyáltalában nem volt szakember, hanem legfeljebb tipikus bürokrata. G@al Gaszton pártja a választások alatt megegyezésre lép az egységes párttal? Budapest, május 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A képviselőház tegnapi ülésén nagy föltünést keltett az a hir, hogy Bethlen miniszterelnök állítólag fölajánlotta a politikai együttműködést Gaal Gasztonnak, illetve fölszólította a megegyezés föltételeinek a megbeszélésére. Mértékadó politikai körök szerint Gaal Gaszton és pártja, a független kisgazdapárt, hajlandó a kormánnyal megállapodást kötni. A minisztertanács ismét nem döntött Prága, május 22. A kormány személyi ügyökéi tárgyaló bizottsága tegnap délután számos kinevezésről d,öntött s ezeket a késő (Délutáni órákban összeüli minisztertanács jóvá is hagyta. A minisztertanács a késő éjjeli órákig tartott. Azon élénk vita folyt a kiviteli hitelről. Döntést azonban ebben a kérdésben csak a pünkösd utáni minisztertanács fog hozni. A gazdasági minisztereik éjszaka tanácskoztak a nyári szünet előtti parlamenti programról. Tárgyaltak a gaho- namonopóliumról iis, amely ellen kifogásokat emeltek a nemzeti demokraták és a cseh iparospártiak. Végleges döntést természetesen ebben a kérdésben sem hoztak. Mini már tegnap jelentettük, Franké pos- taüjgyi miniszter betegszabadságra megy. E hírünket most megerősíti a Prager Tagibilatt is, amely szerint ez a betegszabadság egyenlőre nyolc napig fog tartani. Készül a jövő évi költségvetés A kormány döntése értelmiében már a közeli napokban megkezdik a jövő évi-költségvetés összeállítását és pedig az egyes minisztériumok által kidolgozott elaborátumok alapján. A gazdasági miniszterek a jövő évi költségvetéssel csak akkor fognak foglalkozni, ha majd a parlament nyári munkaprogramját összeállították. \ \ A szovietkérdés az európai együttműködés szövetségének budapesti tanácskozásán Budapest, május 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az európai együttműködés nemzetközi szövetségének tegnapi záróülésén Dumöa osztrák delegátus felvetette azt a kérdést, vájjon az európai együttműködés nemzetközi szövetsége együtt- müködhet-e a szovjettel, amelynek közismert atrocitásai minden emberies érzést megcsufninak. Véleménye szerint a szovjettel való kooperációiról még gazdasági téren sem lehet szó. Hosszas vita után a konferencia úgy döntött, hogy külön bizottságot küld ki a szovjetközeledés kérdésének tanulmányozására. A konferencia ülésezése ezzel befejeződött. <PJ£AixAi♦/» tA\^AR‘HlKÍiA& Bujanovics: Mindnyájan közös áldozatai vagyunk a megzavart gazdasági világrendnek A keietsziovenszkól birtokosok is bérlők egyesületének közgyűlése Kassa, május 22. A keletszlovenszkói bír- « tokosok és bérlők egyesülete a mull napok- é bán tartotta évi rendes közgyűlését, ame- ; ilyen Bujanovios Gyula földbirtokos, volt sárosi főispán, az egyesület elnöke, nagyvo- , nafiu megnyitó beszédében összefoglalta a mai gazdaságii világégés főokait s rámutatott a bajok lokális kezelésében mutatkozó alapvető hibákra. Bujanovicanak valameny- nyi társadalmi osztály érdeklődésére méltán igényt tartó beszéde igy hangzott: Az 1930.dk óv a gazdasági világkrizis jegyéiben folyt le, mely egyaránt érztette pusztító hatását a nemzetgazdaság minden ágával, hiszen ma már nehéz lenne eldönteni, hogy a földművelés, ipar vagy kereskedelem kerülte súlyosabb helyzetbe és ennek kapcsán az államháztartás, a magángazdaságok és vállalkozások, vagy munkóstömegek küzde- nek-e nagyobb exisztenciás gondokkal. A nagy francia forradalom hármas jelszava a „fraternité, liberté, egalité“ közül egyedül az egalité kezd megvalósulni, de fájdalom, , csak abban az értelemben, hogy a világ ösz- szes népei, kevés kivétellel, közösen érzik, egyformán szenvedik a megzavart világgaz- , dasági helyzetből rájuk súlyosodé szenvedéseket. A közös Ínségnek, a közös szenvedéseknek egyenlősége egyesíti ma az emberiségnek sok száz millióit. Bebizonyosodott, hogy az egész világggazdaság egy szorosan ösz- szefiiggö szerves egészet alkot, azon bizonyos ellenmondást nem tűrő általános törvények uralkodnak és eme törvények erőszakos megbontása végzetesen nyilvánul meg és érezteti hatását az összesség életében. A világgazdaság egész szervezetét egy emésztő kór bántja. Valamint az egyén, úgy a világgazdaság szervezetének alapja és fejlődésének nélkülözhetetlen. föltétele a szabad, akadálytalan vérkeringés, mely az egyes speciális szervek legkülönbözőbb produktumait van hivatva az egész szervezetben kiegyeuliitemS és igy annak banmóníkus fejlődését biztosítani. Ma ez az egészséges vérkeringés, vagyis a világgazdaságban a különböző javak és termékek nélkülözhetetlen kicserélődésének, kiegyenlítésének folyamata van mesterségesen gátolva és miként az egyénnél a vérkeringési zavarok súlyos helyi bámtalmakat, gyulladásokat okoznák, úgy a világgazdaság forgalmának zavarlai végzetes kihatással vannak, kevés kivétellel, az összes civilizált népekre, a közös 'szenvedések lavináját zúdítják rájuk. Beteg a világ és e betegség orvoslására hivatott konzílium orvosai, bár már kénytelenek látni., hogy iitt az egész szervezetet veszélyeztető kórról van szó, ahelyett, hogy ennek radikális kiirtásához és igy a szervezet xneggyógyitájához fognának, hatalmi önző szempontokból még mindig csak a belső baj elleplezését tartják főfeladatukinak. El akarják hitetni a szenvedő betegekkel, hogy nem azért faj a lábuk, senyvednek el tagjaik, mert szűk csizmát erőltettek rájuk, gúzsba kötötték tagjaikat, ez szerintük mind rendben van és elégséges, ha a csizmát kívülről újra kenik és a gúzsokat szép szalagokkal, hangzatos jelszavakkal takarják el. Meddig 'tart ez a játék? A természet és a gazdásági élet törvényei erő szakot nem tűrn ek és az ilyen erőszak érezteti visszahatását, megbosszulja magát még azokon is, kik önző hatalmi érdekből másoknak ártva, maguk hasznát vélték szolgáin i. Amíg a jobb belátás nem győz, inig minden kísérlet egy egészségesebb, illetve természetesebb gazdasági rend létesítésére' egyes hatalmi tényezők vétójába ütközik, mindaddig a világ gazdasági helyzetének jobbra fordulását nem is remélhetjük, addig a világ bölcsei a beteget nem gyógyíthatják, csak tovább kuruzsolnak rajta. A világkrizis a köztársaság gazdasági életére összes sziniptomáival és következményeivel nehezedik. Az általános, világszerte ismert bajokon segíteni nem lehet, ezért apró. lokális intézkedésekkel kísérleteznek. A különböző gazdasági , ágak egymást okozzák a bajokért és egymás rovására törekszik ki-ki önmagán segíteni. A köztudatban még mindig nem tört magának utat az a megcáfolhatatlan tény, hogy az állam gazdasági életében, fejlődésében meg kell, hogy találja boldogulását, létföltételeit minden ág, hogy harmónikusan fejlődhessék és végzetes helyzet az, midőn az állam, egyén, különböző gazdasági ágak és kö- zületek, nem látván maguk előtt semmilyen más lehetőséget, egymást okolják és egymás rovására iparkodnak létüket biztosítani. Nem látják még át, hogy mindnyájan közös áldozatai vagyunk a megzavart gazdasági világrendnek és ezeken a bajokon helyi intézkedésekkel segíteni nem lehet. Gazdasági és pénzügyi téren egy lehetetlen állapot, egy belliim omnium contra oranes fejlődött ki, melyben mindenki magasabb célkitűzések nélkül, egy napról a másikra él és tengeti létét. Az államháztartás, miután semmilyen jelentékenyebb megtakarításokat nem eszközölhet, hiszen az egyetlen lehetséges módról, a katonai kiadások csökkentéséről, még csak szó sem lehet, bár tudja, hogy polgárai adózóképessége csökkent, maga is árdrágítónak beállani (tarifaemelés, benzinadó stb.) és mindenféle komplikált adó alakjában, most már polgárai vagyonához nyúlni kénytelen. Az adófizető polgárok nem értik, hogy az állam figyelembe nem veszi csökkent teljesítőképességüket és jövedelmeiket s szintén méltán panaszkodnak. A köztársaság egy htafaílimas gazdasági tényezője: fejlett gyáripara. Itt természeteseoi csakis a történelmi országok gyáriparáról lelhet szó, miért a szlo- venszkói gyáripar roimokibam bever. Ez az egy gazdasági terv, Szliovemtszkó dezindusztriáMsa, teljesen sikerült s megszűnt ^probléma lenini. A hatalmas, fejlett gyáripar már évek óta, folyton súlyosbodó nehézségekkel küzd. Ezt a válságot, mélynek föoka az általános világgazdasági, helyzet, miég súlyosbítja az a körülmény, hogy a kormány- koalició egyes vezetői, hatalmi és presztízs-érd ékből, sorra idézik fel a szomszéd, legfontosabb felvevő államokkal a gazdasági konfliktusokat. A külföldi piacok bezárulnak, a kivitel csökken, a munkanélküliek tömege, minden izgatásra mindenkor legfogékonyabb elem, egyre növekedik, ezek segélyezése egyre nagyobb mértékben nehezedik az összesség vállaira. Az ipari termékek árad, szemben a mezőgazdaságiakkal, álig csökkenitek. Részben igaza is van a gyáriparnak, midőn arra hivatkozik, hogy az iparcikkek árait nagyobb mértékben nem csökkentheti, mert azok a tényezők, melyekre kalkulációit alapítja, (adó, munkabér, szociális terhek stb.) nem változnak. Hozzájárulnak ehhez még a kartelek, meilyek a kivitel pangását é3 nehézségeit a belföldi árak tartásával vétik ellensúlyozhatni, mely árakat azonban a belföldi fogyasztó már nem képes megfizetni. íme egy cirkulus vicioeus! A mezőgazdaság és pedig most már tekintet nélkül arra, hogy kisgazda-e vagy úgynevezett „nagybirtokos44 (150 hektárral), ha lehet, még súlyosabb helyzetben van. Föoka ennek a legfontosabb mezőgazdasági termékekben világszerte mutatkozó túltermelés, mely az árak katasztrofális zuhanását idézte elő. Jövedelme felére zuhant, kiadásai azonban alig csökkentek. Szörnyen komplikált .adórendszere mellett, melynek labirintusában képtelen eligazodni és sohasem tudhatja, hogy miként ált, a gazda tulajdonképpen állami számtisztté lett, mert hiszen a legpontosabb könyvvezetés nélkül a jövedelmeit mindig a legkedvezőbb színben látó pénzügyi tisztviselőkkel szemben teljesen védtelen. Rendszeres vetésforgó és gazdasági irányról már régen nincsen szó. A gazda folyton kísérletezik uj termelési ágakkal, többnyire azzal az eredménnyel, hogy amire hasznát remélné látni ez uj próbálkozásának, az már megbukott. Múlt ősszel, midőn a gazda terményeit értékesítette és’ a 90 százalék kénytelen volt értékesíteni, a búza 90—100 kor., a rozs. árpa, zab 80—90 korona volt. Igaz, hogy az árak a lisztkeverési rendelettel, mesterségesen, április és májusban majdnem kétszeresükre lettek felhajtva, de ez gyenge vigasz annak a gazdának, ki gabonáját már ősszel eladta és ma a korpát kénytelen a magas áraknak megfelelően bevásárolni. Hogy ez az árfelhajlás mennyire mesterséges volt, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ma már a kormány komolyan tárgyal a behozatali vámok felfüggesztéséről és több mint valószínű, hogy nüre a gazdának i iimiiii Hm* ~iTTtTí”& irri^aTTTiErisiNTAa. Baden bei Wien — Tel. No. 1. Elsőrangú szálloda — minden komfort — gyönyörű fekvés. Szoba pensióval 20 25 S. fürdőszobával 29 S,-ig. Elöidényben 20% engedmény. Sacher kerti-kávéház, naponta 5 órai tea, táncsoirée, tánc a szabadban. I I Minden munka akár szellemi, akár testi, fárasztó. Állandóan friss, ruganyos lesz, tele munkakedwel, ha A LP A menthol-sösborszesszel masszírozza magát, mivel ez vérkeringését élénkítik Csakis sértetlen plombáju Alpa üvegeket kérjen, ismét eladó gabonája lesz, a magas árak megszűnnek. Répa 11.5 K. Nem érdemes termelni. Burgonya a múlt ősszel 12 K-val eladhatatlan volt. Tej e télen városi piacokon 1.10 koronával értékesült. Mi lesz nyáron, senki sem tudja. Gyapjú, juhsajt, mailt tavasszal 10—11 K, most 6—7 K. Marhahizlalás: azzal már senki sem foglalkozik, hiszen kész vesztességgel jár, tehát rendezkedjünk be disznót adásr a és príma sonka-malac hizlalásra. Múlt évben ennek az ára 10 K volt élősúlyban, ma príma áru 6 korona. A piacon azonban már 4.50—5 koronáért kapható és nem egy kisgazda, ki nem tudta burgonyáján értékesíteni, ősszel malacokat vett, arra ébredt, hogy a télen át kitartott és feljavított malacaiért nem kapja meg az őszi vételárat. A marhaárak esése, mely még nem ért véget, a legnagyobb csapás éppen a kisgazdákra nézve, kiknek mindig az volt a fő jövedelmi forrásuk. A vasúti tarifáiig viszonyok emellett még 20—30 koronával hendikeppirozzák métermá- zsánkint összes terményeinket a morvántuli piacokhoz viszonyítva. Adó, szociális terhek, gépek, vas, műtrágya stb. nem, vagy csak minimálisan csökkentek. Olcsó hitel nincs, mert nincs bizalom. Ez a mezőgazdaság helyzete. Lehet-e ezen a katasztrofális helyzeten lokális, kisszerű intézkedésiekkel segíteni? A világ közvéleménye már kezd tisztán látni és egy nagyszabású, átfogó, oly gazdasági rendezést követel, amelyet már nem politikai, önző hatalmi érdekek, de a gazdasági élet nem mellőzhető törvényei szabályozzanak. Reméljük, hogy végre győz a jobb belátás, a józan ész, győznek a realitásnak, a gazdasági életnek nem mellőzhető vastörvényei, akkor és csakis akkor remélhető a sokat szenvedett, emberiség sorsának jobbrafordulása. Hughes íesujíó iiéleie Wilsonróí London, május 22. Hughes volt ausztráliai miniszterelnök, aki Ausztráliát a párisi békekonferencián képviselte, az ausztráliai tudományos társaságban tartott előadása során megsemmisítő Ítéletet mondott Wilson elnökről. Kijelentette a többi között, hogy Wilson tehetetlen gyermek volt Lloyd George és Cle- menceau kezében. Wilson elképesztő tudatlansága, a jóindulatú tanácsokkal szemben való hozzáférhetetlensége változtatta meg a világtörténelem irányát és a békekonferencián betöltött személyes szerepe egyaránt végzetes volt Amerikára és az egész világra. Amidőn Hughes felkérte Laaising akkori amerikai külügyminisztert, hogy tegyen előterjesztést bizonyos kérdésekben, a külügyminiszter majdnem sírva panaszkodott: — Teljesen lehetetlen, Wilson három hétre lakatot tett a szájára. A békeszerződések aláírása előtt az általános hangulat kedvező volt a világ konszolidálására, Wilson azonban akkor elmulaszr totta kihasználni a kedvező alkalmat.
