Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-22 / 116. (2633.) szám
4 «pra:gaiMag-^arh!rlai» 1981 május &2, péntek. Munkaalkalmai kér a magyar főiskolás ifjúság a nagyvaháeíóra Felhívás a magyar társadalomhoz A kisebbségi sara tizerakétévi magiUiuiknMn ar a dotit- eága főiiöko'ás ifjúságiink éreléikében uj tetteikre késztette a magya r iíjiufiiág iiáiuiögaitáeára alakult tá nsadalimii aagybizotiteágiot. A szloveinsakiái magyar .társaidialojn önzetfen t itaoga'tásávail a főielkoMs városokban a menzáik, az otthotnolk létesítése után az áilásközvelitéet akarjuk sfciépiibemi Pozsonyban a magyar főiskolás ifjúság számára egyrészt a tanulmányukat még folytató ifjak részére a vakációban való elhelyezésük, a tanúimanyukat elvégzett hallgatók részére pedig állások díjtalan közvetítése utján. Egyelőre az elsőt óhaj tjük bevezetni. A főiskolában eltöltött tiizhőnapd kemény munka után a magyar főiskolás ifjúság nagy százaléka itthon, a szülőföldön óhajt dolgozni, elhelyezkedni a nagy vakációban, hogy a szünidőt hasznosítva, a jövő iskolai év nehézségeit könnyebben Hieküzdihes- se. Testben, lélekben megerősödve, térhessen visz- sza az egye tenni városokba. Valamennyien érezzük az egyre súlyosabbá váló gazdasági helyzetet, amely első sorban a kisebbségi sorsban élő társadalmat sújtja, — de az összetartozás érzése és parancsa kell, hogy utolsó erőfeszítésünkig egybekapcsoljon bennünket. A mi jövőnk, a mi fiatalságunk! És fiatalságunk hite legyen és lehessen a bennünk való bizás. Ha e hitünket a lámasz nélküli szegénység kiöli, úgy a kényszer ifjúságunkat eHhajiliitja niiMünk. Munkaalkalmat kérünk ezért a magyar társadalom lói a magyar főiskolás ifjúság számára a közelgő nagy vakációban. Felkérjük a magyar társadalmat, hogy nevelői, korrepetitor!, gazdasági, irodai, gyári vagy egyéb nyári időszaki munkaerőkül a magyár főiskolás ifjúság tagjait alkalmazni szíveskedjék. Szives megkeresésükéit az alkalmazás minemüsége. a javadalmazás és esetleges kívánságok feltüntetése mellett kérjük a pozsonyi diákotthon vezetője .Tansón Jenő. Bratislava-Pozsony. Safáriik-tér 4., I. em. oiimre küldeni. Az ifjúságért vállalt munkánk szeretetével ajánljuk ifjúságunkat a magyar társadalom támogatásába. Grosschmid Géza dr. szenátor, a nagybizottság elnöke. — A Prágai Magyar Hírlap Rózsahegyen (Ru2om- herok) kizárólag Llehermann Vilmos elárusítónál kapható! Állandó Tevőknek házhoz szállítja az újságot. Szilassy Béláné a magyar n Prága, május 21. A prágai Magyar Akadémikusok Köre női. szemináriumának kedves és illusztris vendége volt tegnap az előadói asztalnál. Dr. Szilassy Béláné, a szlovenszkói magyar nőmozgalmak vezető jószelleme s az egyik prágai magyar cl iák leány otthon megalapítója, előadást tartott a leányhivatásról. Az érdekes és tanulságos előadás nagy,számú hallgatósága soraiban nemcsak a női szeminárium tagjait láttuk, hanem ott voltak a kis prágai magyar kolónia asz- szonytagjai úgyszólván valamennyien, továbbá Richter János szenátor, a. Prágai Magyar Hírlap szerkesztőségének és kiadóhivatalának tagjai, valamint a MÁK szemináriumvezetői. Meleg taps üdvözölte Szilassy Bélámét, akit Irmann Klára dr., a női szeminárium vezetője üdvözölt és fölkérte előadása megtartására. Az elnöki asztalnál foglalt helyet. Szakáll Hajnal- ka, az Erzeébet-leányotthon vezetőnője is. Nagy érdeklődéssel hallgatott előadásában Szilassy Béláné a leányhivatásról beszélt. Beállította az intelligens leányt a mai kor adottságai közé s rámutatott azokra az utakra, melyeken haladva a modern leány is derekasan megfelelhet a legnemesebben értelmezett emberi és nemzeti hivatásának. A modern leány már nem a régi álmodozó, passzív egyéniség, hanem önálló, céltudatos teremtés, aki tudja, hogy ha másnak is teremtődött, mint a férfi, annak mégis egyenrangú élettársa s aki tudja, hogy nagy. szent kötelességei vannak az emberiséggel szembén, nagy nemzeti és szociális hivatása van és vannak speciális föladatok, melyeket csakis a nő oldhat meg az emberiség számára. A mai ifjúság — úgymond — erős bírálat alá veti a múltat, uj értékelés alá veti a régi értékeket; vigyázni kell azonban, hogy elvetve a régi ideálokat, tradíciókat — magunk ideál nélkül ne maradjunk. ■ Mert többnyire nem az eszmék járták le magukat, nem az ideálok voltak hamisak, amiket apáink hirdettek, hanem az emberek nem eszméik szerint éltek, s az életükben nem valósították meg azokat. Ne essünk a régi magyar hibákba, ne gondolatokban, beszédben, kritikában és lelkesedésben éljük ki magunkat, hanem az építő munkában. Oldja meg mindenki elsősorban is saját élethivatását, állja meg becsülettel a helyét, amelyre állittaprágai előadása 5 hivatásáról ' tott, végezze munkáját teljes odaadással, egész egyéniségét rááldozva és akkor nemzetét is a leghívebben fogja szolgálni, a társadalomnak építő tagja lesz, nem pedig terhe. A pályaválasztásnál pedig nem elsősorban a legkönnyebb elhelyezkedési lehetőséget keressük, hanem az élethivatást. Majd azt hangsúlyozta az illusztris előadó- nő, hogy a pesszimizmussal, a sötétenlátással, az örökös elégedetlenkedéssel szemben a nőnek a világosságot, az élet derűt, az optimizmust, a szereletet kell környezetére kisugároznia. Keressük mindenütt a jót, a szépet, s még gondolatainkra is híven őrködjünk. Keltsük fel magunkban az isteni lelket, hogy az uralkodjék a test felett. Az élet tele van bűnnel, szenvedéssel, küzdelemmel, de telve van szépséggel, jósággal és szeretettel is. A nehézségekre és a szenvedésekre meg szükségünk van, mert azok próbálják meg •erőnket, acélozzák meg jellemünket. A szenvedés csak addig tűrhetetlen, amíg zúgolódunk, küzdünk ellene. Mihelyt elfogadjuk azt szabadakaratból, nem a kényszer hatása alatt, máris elveszti fullánkjait és győzedelmeskedünk felette. Itt a világháborúiból hozott fel találó példákat s megkapó sorokat olvasott fel Komáromi János hadi naplójából. Majd a mai kor élétuntságát, blaznlftsáigát és cinizmusát jellemezte Szilassy Bcláiié s ennek igazi okát az igazi bit hiányában látja. Hit nélkül pedig nem nevelhetünk fel győztes életharcosokat. Itt a szovjet hitellenes módszerének megdöbbentő következményeire mutat rá s hivatkozik egy angol írónő: Maria Corelti a „Hatalmas atom“ című könyvének megkapó megállapításaira. A ma végzetesen súlyos gazdasági és szociális viszonyai között mi lehet a feladatuk a nőknek? Erre a kérdésre is részletesen felelt az előadónő. Elsősorban is a nőkre vár az a feladat, hogy a küzdelemben elfáradt, csüggedni akaró férfiak leikébe uj hitet, uj A VIHAR Irta: Ifj, HEGEDŰS SÁNDOR Michelangelo mély tisztelettel hajolt meg a pápa előtt. — Hivattál szentatyóm? Itt vagyok! — Ide figyelj — szólt hozzá II. Gyula. — Múltkor bent jártam a Sixtusi kápolnában és szomorúsággal töltött el, hogy már huszonnégy év óta milyen elhanyagolt állapotban van és azon gondolkodtam, hogy kár Giovanni de Dolci remek épületét ilyen kopáram hagyni; — azért azt határoztam, hogy ezt rendbehozatom. Ezért hivattalak! — Mit kívánsz tőlem, szentatyám? — kérdezte Michelangelo. — Sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy vállald el a megbízatást, amit ezennel rád bízok. — És miiből állna az? — Méltó festményekkel ékesítsd fel az egész kápolnát! Ez az én megbízatásom a te részedre! Michelangelo csodálkozva nézett a pápára. — De uram, én nem vagyok festő, én szobrász vagyok, meg épitész. Üres óráimban verseket is Írok, a magam mulat tatására; — de festő én nem vagyok. Tudtommal a festő Rafael! Mért nem őrá bizod ezt a megtisztelő feladatot? A pápa szigorúan szólt rá: — Kérdezősködni nem a te feladatod. A te feladatod — engedelmeskedni. Azt mondod, nem vagy festő, nagyon jól tudom, hogy te az vagy, ami akarsz lenni. Nemcsak verseidet ismerem, de ismerem filozófiai munkáidat is. És ismerem rajzaidat. Ezért vésd az eszedbe, te vagy megbízva a Sixtusi kápolna kifestésével ! Michelangelo vállát vonogatta, aztán igy felelt: — Te arról vagy híres, szentatyám, hogy mindig lehetetlent parancsolsz! — Te meg arról vagy híres, — vágott szavába a pápa — hogy megoldod a lehetetlent! Ezért egy szót se többet! A munka rád van bízva, nézz utána, hogy minél előbb valóra váljék, segítségről gondoskodom, most pedig elbocsátalak! Michelangelo meghajolt és gondolkozva, lé- pelődve ment ki a Vatikánból. Egyenest a Sixtusi kápolnába sietett, s megnézte a mennyezetet meg a faliakat. A mennyezet domgaboltozatu volt, a dongák nyugvópontjai közt lunetták voltak. Hosszában hat, szélességben keltő. Úgyhogy az egész két és fél négyzetalaku volt. Ezt. kellett beosztani s ide kellett a freskód festeni. Napokig gondolkozott. Hogyan ossza ezt be? Elkezdve a talapzatoknál, ahol a lunetták sarkai érik azokat. AoémzrfMi a bolthajtás egyharmadáig, úgy tüntetve fel azt, mintha sima fal lenne, aztán pedig márvány pilléreket- és talapzatokat fest, minth a azok valósággal erkély szerű emeletet alkotnának. S igy kell oda fölfejlődni a meny- nyezetig! Sokat tépte magát, mig megoldotta bensőjében az egész kérdést. Addig nem is járt a kápolna környékén. Mikor így aztán a beosztással megvolt, újra bement a kápolnába. S azt nagy csudálkozására föláilványozva találta. Két embert is látott settenkedni ottan, azokat kérdezte meg, ki csinálta ezt a fölállványozást. — Bramante — felelték azok. Michelangelo elcsodálkozott, aztán megkérdezte az idegeneket: — Hát ti kik vagytok? — Mi firenzei festők vagyunk, jártasak a freskó festészetben. Azért vagyunk i dere n eleivé, ho^v neked segítségedre legyünk! Ekkor Michelangelo már dühös volt, forrott benne a méreg. — Aztán ki rendelt benneteket ide? — Azt hiszen — felelte az egyik — Bramante. De nem lehetetlen, hogy maga a Szentatya! — Úgy — motyogott Michelangelo. — Bramante! Ö tehát igy képzeli a fölállványozást. Szép tőle, azért az egészet elrendelem, szét kell azonnal szedni! Ti pedig menjetek Firenzébe, vagy máshová, nem bánom, ha mindjárt a pokolba is ... Ezzel bezárta a kápolna ajtaját, a két nagy kulcsot magához vette és hazament. Másnap a pápánál járt. Az hidegen fogadta és haragosan szólt rá: — Mit csináltál megint? — Rendet teremtettem! — Szétszedetted az állványokat, — pedig Bramante állványozhatta fel azt. — Éopen azért! — Úgy! — szólt rá a pápa- — Most már Bramante sem tetszik neked? Te egy szeszélyes bolond vagy, egyszer nagy ember előtted Bramante, máskor meg nem tud semmit. Hát nem te biztattál engem, hogy tartsak ki Bramante terve mellett, mikor Szent Péter templomát építettük? Akkor harcoltál érte, mint az egyedüli helyes és arra képes emberért, — most meg szétdobatod azt, amit neked csinált! — Az is más, ez is más! Én nem azt üldözöm Bramanteban, ami jó, hanem azt, ami rossz! így kell állványozni. Ki lúggal ba a mennyezetet és köteleken bocsátotta le az állványt!. Különben mi.t bánom én őt. Komisz, intrikus kutya! — Elhallgass! — kiáltott rá a pápa. — Előttem válogasd meg szavaidat és mérsékeld tetteidet! 8 azzal a két festővel, akiket a freskóhoz rendeltem, azokkal mit csináltál? — Kirúgtam őket, mert engem akartak tanítani 1 — Te freskót idáig még nem festettél, azt te nem tudod! — Hát majd tudni fogom. Én vállaltaim a munkát, én felelek érte. A kápolnát pedig lezártam, a kulcsok nálam vannak e amíg dolgozom, abban nem csavarog nekem senki! — De Rafaelnek is be kell menni — pattogott a pápa. — Hisz őrá bíztam a szőnyegek kartonjainak az elkészítését. Vagy meg akarod őt akadályozni ebben? — Mi közöm nekem Rafaelhez? Vagy az 5 szőnyegeihez? A művészetéhez? Vagy az egész lényéhez? Legfeljebb annyi közösség van közöttünk, hogy az ő neve is S-el kezdődik és i-vel végződik! — Nem értem, mit akarsz mondani! — Hát csak azt, hogy az ő neve Santi, — az enyém meg Simoni! — Elmésségednek itt nincs helye. — végezd a munkát, hogy meg legyek veled elégedve — különben sarkadban leszek, hogy az időt el ne fecséreld! Michelangelo ezzel eltávozott és dolgozott nap-nap mellett. Néha bosszúság érte, hogy vizes lelt a fal, ekkor panaszkodott és kerülte a munkát. De a pápa türelmetlenkedett és gyakorta megjelent a kápolnában. Egy-két- szer Michelangelo föl segítette a lépcsőn a szentatyát, de aztán unta, hogy Gonzana bíboros kíséretében többször kereste őt fel munkaközben, mint azt ő szerette. Egy napon nagyon rossz hÍreket hallott hazulról. Atyja keserű levélben panaszkodott, testvéreire. Michelangelo lelkét bántotta édesatyja keserűsége és rossz hangulatban fogott munkájához. Alig feküdt végig az állványon, feje alá téve a szalmaköteget és fölfelé szegezve tekintetét és kezdte iésteni a „Világ teremtését", mikor lent kopogtak a kápolna ajtaján. Hii embere, Urbino törte számára a festéket és figyelmeztette, hogy valaki keresi. Odaszólt Urbinonak:. — Menj le és bárki az, dobd ki! Urbino lesietett az állványokról és ámulatára a pápát -látta maga előtt Gonzana bíborossal. A pápa tüerlmetlenül kérdezte: — Na itt van? Nem csavarog ma? — Dolgozik — felelt Urbino. — De rossz hangulata van. Valami bántja. — Az nem érdekel engem, nem hangulatokra vagyok berendezkedve, engem a munkája érdekel, — felelte a pápa— Ma senkit sem akar beboesátani — szabadkozott Urbino — Hát én senki vagyok? — felelte a pápa. — Menj, azonnal hívd ide! Urbino a parancsot teljesítette és tudatta Michelangelióval. hogy a pápa lent várja. Michelangelo fektében rekedt hangon kiáltotta: — Mondtam, bárki jön. nem vagyok itt. dobd ki. Én dolgozni akarok! A pápa meghallotta a sértő szavakat * fölkiáltott: ( erőt öntsenek. A mostani fiatal leánynak erő« lelkűnek, bátornak, bízónak kell lennie, hogy az élet nehézségei között meg ne törjön lelke. Előadása végén Bashkirtsefí Mária és'Hellén Keller életpéldáit ismertetve bizonyította azt, hogy a boldogságot mindenki önmagában hordozza, s valóban boldognak az nevezhető, aki a lélek, a szellem fölényével, az erős akarással diadalmaskodik kedvezőtlen életkörülményei fölött. Tanulságos mondanivalóit a következő mély hatást keltő szavakkal fejezte be Szilassy Béláné: Legyetek a Fény terjesztői. A prágai leánydiákolthönökből kerüljenek ki a világosság terjesztői e földön. Ha ezit a hivatást elérik, akkor nem volt hiábavaló a magyar társadalom áldozat- készsége, szeretete, amellyel ezen otthonokat létrehozta és fenntartja, mert a magyarság fényvivői kerülnek ki belőlük. A hálás tapsokkal és nagy megértéssel fogadott értékes előadást hasznos megbeszélés és vita követte, amelyben a női szeminárium legtöbb tagja résztvett — Azonnal gyere le! Michelangelo haragra lobbant: — Hagyjanak nekem békét. — Azzal megrágta az egyik álliványdeezkát, amely zuhant le a mélységbe, ezerémesére Gonzana biboroe elkapta a pápát ée igy a súlyos deszka nem tett kárt senkiben, csak a földre zuhant. A szent- atyát féktelen harag fogta el. Elefántosomtnyelü botjával verdeete a, földet, idegesen topogott. — Ezért számolok vele! És nem megyek ki a kápolnából, mig ezt el nem intézem! Sokáig várakozott ott lenn, mig Michelangelo, akinek kedve elment a munkától, lejött az állványokról. A pápa rátámadt: —. Lovászaimmal dobatlak ki a Vatikánból Mit csináltál? Michelangelo nem felelt. — Mikor lesz kész a freskódisz? — Majd ha !be tudom fejezni, — felelt Michelangelo. Erre a pápa fölkapta elefántcsontnyelü botját, és ismételve Michelangelo szavait: — Majd ha he tudod fejezni? Be tudod fejezni.!? Végighuzott kétszer Michelangelo hátán, mire; elefántcsont botja eltörött kezében. Michelangelo erre levette köpenyét, ecsetjét' pedig odavágta a pápa elé s azt mondta neki — Ez a ruha a tied, ez az ecset is a tied, — de én nem vagyok a tied! Ezzel sarkon fordult- és ment ki a kápolnából — Itt maradsz! — kiáltott rá a pápa. — Soha többé! — felelt Michelangelo. — Van még más város is Itália szabad földjén- Ott van Firenze, Bologna... (II. Gyula páp; < és Michelangelo két összetűzése van itt, összes vonva. Mindkettő a Sixbis-kápolna festése köti ben történt és nem nagy időköz választotta o a kettőt. Ifj. H. S.) Ezzel elment. Útközben találkozott szolgájs'i val s meghagyta néki, adják el bútorait, ő pt. dig fölugrott a postakocsira, amelyet útközbe: elcsípett & ahogy volt, elhajtatott Rómái nr Firenzébe. II. Gyula ingerülten tért vissza a Vatikánba Azonnal küldte szolgáit 6 csatlósait, hozzák eléje Miehelangelót. De azok hiába kerestél.: Michelangelo akkor már messze járt a várostól). Hallatlan haragra gyulladt a pápa, miikor ez<-j késéről értesült, öt lovast küldött utána, hog? hozzák vissza. De hiába vágtattak a lovasok, postakocsi előbb ért Poggiíbonsiba, Firenze szk\ bad földjére, mint ők utolérhették volna s ig M ioh el a n gél o m e g i n enek ült. Az öt lovász könyörgésre fogta a dolgot kérte Miehelangelót, hogy térjen vissza F;i máiba, mert különben a pópa haragja ő eL7 nük fordul, ha üres kézzel térnek haza. Michelangelo meg volt sért ve lelke mély és nem engedett, sémi kérésnek. Anmj azonban meglett, hogy irt a pápának és levj lében elmondta, hogy ő másbánásinódboz vf az életben szokva! “A pápa, mikor megkap a levelei, tehetetlen dühhel kiáltott föl: — rNem bírok vele erősebb, mint óul] 1 Czentiván - Mmi 1 »HH|IIÉÍI H az Alacsony Tátrában H megnyitás május 23-án H Tejles napi pensio lakással § junius 28-ig és || H szeptemberben ww ’ I augusztusban KŐ 48’— { P Meleg strand-uszoda és gyégy- m m fürdők. m Tengerszin feleit 676 m. m P Úszás, tennis, GOLF Pl Posta, távirda, telefon; Liptovsky Svaty Jan. 1| | Ksod fővonal-autóbusz Liptovsky § I Svatv Mikuláson (Liptoszentmiklós) |® minden gyorsvonatnál. ra
