Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-17 / 112. (2629.) szám

1961 májas 17, vasárnap.

5

Prága, május 16. Ma Rómában a zarándokok hatalmas tömegei ünnepük egy pápai enciklikának, XIII. Leó Rerum Novarumja kiadásának negyven esztendős évfordulóját. De nem osak az örök városiban, hanem a világ minden tálján ünnepelnek a katolikusok. Ez az ünneplés hitvallás az egyház szociális tanítása mellett. Nem végzünk fölösleges munkát, midőn lapunk olvasói előtt röviden ismertetjük ezt a különben terjedelmes iratot, bemutatjuk történelmi előzményeit és azt a hatást, amelyet tanítása kiváltott s ezzel rámutatunk általános jelentőségére.

A Rerum Nőivarúm tárgya a munkás kérdés. Az a probléma, mely mint a szociális kérdés a XVIII. század második felétől vörös vonalként húzódik végig az emberiség történetén s ma fokozottan azzal a veszéllyel fenyeget, hogy nem csak vörös fonál lesz történelmünkben, hanem egész kultúránkat elárasztó vörös tenger. Ez a körülmény is aktuálissá teszi, hogy foglalkozzunk a R. N.-mal, mely a katolikus egyháznak a szociális kérdéssel szemben való állásfoglalását szögezi le és evangéliuma a keresztényszocialista vi- Jágm o zgalom nak.

A R. N.-ot XIII. Leó 1891. május 15-én adta ki. Tulajdonképpeni tárgya a munkáskér- déis mellett, bővebben foglalkozik a magán- tulajdonnal és egyéb szociológiai alapkérdésekkel és igy az egész keresztény szociológia alaplefektetésének is tekinthetjük.

A körlevél történelmi előzményei *

1 Bár a keresztényszoclalista világmozgalomnak tulajdonképpeni megindítója a R. N., mégis már ennek kiadása előtt is voltak ily irányú mozgalmak, melyek a R. N. kiadásának történelmi előzményéül tekinthetők. Köztudomású, hogy a XVIII. század végétől a nemzetgazdaságban a gazdasági liberalizmus állandó fejlődő tendenciát mutatott. A „laissez fairé, laissez aller, laissez passer" könnyelmű elve a XIX. század közepén és második felében már diadalát ülte. A liberalizmus hamisan felállított tétele, hogy a vallás magánügy, a nemzetgazdaságban is meghonosodott. Ez pedig az erkölcsi normáknak a közéletből és így a gazdasági életből való kikapcsolását jelentette. A gazdasági liberalizmus ellen szavukat elsőnek a katolikusok emelték fel. így még a XIX. század elején Görres Jakab János, akiről Napóleon a sajtét a legújabb nagyhatalomnak nevezte el, hatalmas sajté működésével igyekezett a gazdasági liberalizmus tévtanait megcáfolni. Az ő tanítványai, Ketteler és Kolping lettek a kér. szoc. mozgalmaknak még XIII. Leó előtti első úttörői. Kolping, a suszterből pappá lett szociális apostol a szervezés terén (ő alapította 1845-ben az első legényegyletet), Ketteler pedig inkább elméleti és törvényhozói téren volt a katolikus szociális mozgalomnak előli arcosa. Ketteler volt az első, aki a liberalizmussal szemben a magántulajdonnal járó szociális kötelességeket hirdeti, követeli az államok szociálpolitikai tevékenységét, hangoztatja a munkaidő maximálásának, a női és gyermekmunka korlátozásának szükségességét. Ezek a szociális elvek természetesen a kor liberális hangulatában teljesen uj és merész hangok voltak. Elveit később a R. N.-ban is megtaláljuk. N^m alaptalanul nevezi tehát XIII. Leó Két télért nagy elődjének.

Ketteler idejében — midőn Ketteler már hatalmas szociális munkát végzett — léptek fel Marx és Láss allé. Most a kér. szoc. mozgalmaknak két irányban kellett már harcolniuk: egyik oldalon tovább is küzdeniük kellett a liberalizmus túlhajtott és korlátlan individualizmusa ellen, a másik oldalon pedig a marxi szocializmus társadalom felforgató, radikális törekvéseivel szemben.

Marx működésével egyidőben Európaszer- te megindult nagy lendülettel a katolikus szociális munka. Olaszországban a XI. Pilis által boldoggá avatott Don Besco tanoncvé- dolmi intézményeivel, Ausztriában Vogelsang báró elméleti és gyakorlati szociális működésével, Franciaországban de Műn — Ketteler tanítványa, La Tour de Piu és a Harmel testvérek gyakorlati munkásvédő intézményeikkel tűntek ki a R. N. előtti katolikus szociális munka terén.

Angliában, a gazdasági liberalizmus hazájában Manning kardinális szociális működésével oly sikereket ért el, hogy pl. midőn a londoni dokksztrájk alkalmával több, mint 100.000 kikötői rakodómunkás szüntette be a munkát s hetekig élt'a legnagyobb nyomorban, sikerült a munkások és munkaadók között a döntőbíró szerepét elnyernie és a munkásokra kedvező megegyezést létesítenie. Körülbelül 200.000 munkás diadalmenetben vitte végig London uccáin s a békét, melyet sikerült hely reál Utáni a, a „kardinális békéjé“-nek nevezték el. Jellemző a kor beteg hangulatára, hogy a szociális lelkületű főpapot kortársai szocialistának nevezték. Ez pedig akkor egyet jelentett a társadalmi fölforgatóval. Svájcban a szociálpolitikai munkásságáról híres Decurtius Gáspár volt

a keresztényszocializmus legkiválóbb alakja. An ő kezdeményezése volt az 1887-ben megalakult svájci általános munkásszövetség, melynek célja a katolikus, vagy protestáns alapon megszervezett munkásság közös érdekeinek a® előmozdítása volt.

A kéresztényszocialisták gyakorlati szociális működése mellett nagyjelentőségű volt és a R. N. tanításának mintegy előkészítését jelentették azok a tanulmányi körök, melyek a keresztény szociológusuk között vitás szociális elvek tisztázására alakultak. így mindenekelőtt a XIII. Leó által 1882-ben alapított vatikáni bizottság, melynek tagjai között nem kisebb embereket találunk, mint Msgr. Jacoibimi genfi püspököt, Msgr. Mednilüodot, Kufsteint efcb. Ennek a bizottságnak 1882 márc. 13-án kiadott tézisei szintén élénk bizonyítékai, hogy a, katolikus egyház tanítása milyen szöges ellentétben áll a gazdasági liberalizmussal. Hasonló céllal alakult meg René de la Tour de Pán és M. Maignen kezdeményezésére Páriában az u. n. „Oeuvre des Cerdes Catholiques“ és ezzel egyidőben a fraiburgi „Union de Fribourg11. Különösen ez utóbbinak volt a R. N. kiadására nagy hatása, mert XIII. Leó összejöveteleinek jegyzőkönyveit gondoi.n tanulmányozta. — Bátran mondhatjuk, hogy a R. N. megszerkesztésénél ezen társulat eszmecseréinek leszűrt eredménye alkotta a főanyagot.

Emellett maga a római Szentszék is foglalkozott a szociális kérdéssel, ha nem is közvetlenül, de közvetve. így XVI. Gergely és IX. Pius több körlevelében találunk általános szociális vonatkozású megállapitásokat. XIII. Leó maga már perugiai püspök korában találkozott a problémákkal. 1877-ben mondott böjti prédikációi nagy hatást keltettek és sokan foglalkoztak szociális megáLlapitásával pro és kontra. Valószínűleg nagy szerepe volt annak az iratnak az előkészítésénél is, melyet több főpap „Poetulatum de soeialásmo“ címen akart az 1870-bem ülésező vatikáni zsinat elé terjeszteni. Sajnos, a közbejött, politikai események ezt nem engedték meg, — a zsinatnak félben kellett maradnia. Azonban hatálmas meglátások és friss szociális levegő átad XIII. Leónak

— Szenvedő nőknél a természetes Ferenc József

keserüviz könnyű, erőlködés nélkül való bélkiürülést idéz elő és ezáltal ■- v esetben rendkívül jótékony hatássa] van a beteg szervekre. A női betegségekre vonatkozó tud-'^nvos irodalom több megalkotója Írja, hogy a „Ferenc József" viz kitűnő hatásáról a saját kísérletei alapján is alkalma volt meggyőződést szerezni. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és fűszer űzi etekben kapható.

a zsinaton élmondott „Ai egyház és a müvelő- dés“ c. beszédéből is. — Mint pápa szintén gyakran mutatott rá a kor szociális amoralitá- saira. Mint a. R. N.-ban maga is mondja: „Ezen tárgyat különféle alkalmakkor nem egyszer érintettük: de apostoli hivatásunk öntudata ösztönöz arra, hogy ezt ezen levélben (t. i. a R. N.-ban) kimerítően tárgyaljuk s azon elveket kiemeljük, melyek álapján a társadalmi harc méltányosság és igazságosság szerint ismertessék.“ — A R. N. előtt legjelentősebb 1889-ben a francia munkásokhoz intézett beszéde, melyben a munkások és munkaadók egymásközti kötelességeire mutat rá és hangoztatja a munkásvédő szervezetek szükségességét. Ezek azonban csak egyes részletkérdés ékkel szemben való állásfoglalások. A katolikus szociológia alapelvei szisztematikusan a R. N.- ban vannak összefoglalva.

A SSeröím

fontosabb megállapításai

A Körlevél részletes ismertetése tulmienne egy szűkre szabott cikk keretein. Csupán azokat a főbb megállapitásokat ismertetem, amelyek a nagy pápa szociális tanításának alapját képezik.

A Körlevél ténymegállapításokból indul ki: A munkásság lehetetlen helyzetben van.

„Abban mindnyájan egyetértünk — mondja XIII. Leó —, hogy a legalsóbb néposztályokon minél hamarább s alaposan segíteni kell, miután ezeknek legnagyobb része méltatlanul ínségben és nyomorban sínylődik. Miután ugyanis a műit században az iparosok céhei eltöröltettek és maguk az állami intézmények és törvények is kivetkőztek a régi vallásos szellemből: lassanként odáig jutottunk, hogy a munkások magukrahagyat- va, védtelenül ki lettek szolgáltatva a munkaadók embertelenségének s a versengők fékevesztett nyereségvágyának. A bajt növelte a telhetetlen uzsora, melyet ugyan az Egyház Ítélete nem egyszer kárhoztatott, mélyet azonban kapzsi és haszonleső emberek csak más alakban, de lényegében változatlanul gyakorolnak: ehhez járul, hogy a munka bérlése és az összes kereskedelem keveseknek kezében összpontosult úgy, hogy csekélyszánul dúsgazdag embernek sikerült a megszámlálhatatlan tömeget majdnem rabszolgai iga alá hajtani/4

A társadalom beteg —, vagy mint egy másik körlevelében jellemzi a liberális-kapitalista társadalmi rendet: „Valami halálos lázhféle járja át a társadalom szervezetet." Ez a betegség pedig: gazdasági, erkölcsi és vallási.

A beteg társadalmon két orvos akar segíteni: a marxi szocializmus és a keresztényszocializmus.

A marxizmus csak a gazdasági betegséget látja és még hibás orvosságokat is ajánl és épp ezáltal nem csak nem segít, hanem árt a

munkásságnak és a társadalomnak. A magán- tulajdon eltörlése a legnagyobb tévedés. Ennek az intézménynek természet jogi alapja van, ez különbözteti meg az embert az állattól A jogos magántulajdon nem egyéb, mint munkabér más alakban. Aki tehát a magántulajdont akarja elvenni, a munka bérétől fosztja meg a munkást. A kommunizmus rég megcáfolt ósdi elmélet uj köntösben.

A magántulajdon össze van forrva az emberi természettel, hiába akarjuk megszüntetni. De ez fölösleges Is, mert a hiba nem ebben van, hanem az emberben magában és emiatt a magántulajdon fölhasználásában.

A magántulajdon használati lehetőségeit kell a közjóra való tekintettel korlátozni és nem magát az intézményt eltörölni.

Különben is a magántulajdon szorosan ösz- ■sze van kapcsolva a család fogalmával. Téved a szocializmus, midőn az államhatalomnak a család szentélyébe való beavatkozást is megengedi. Az államnak védenie és támogatnia kell a családot-, de tovább mennie nem szabad. A szülők joga gyermekükhöz a természetjogban rejlik. A szocialisták tehát ezt sértik meg, midőn a szülői gondoskodás mellőzésével az állami gondoskodást akarják bevezetni. Ily orvosságok mellett a hibásan elgondolt társadalmi egyenlőség nem lesz egyéb, mint „az emberek különbség nélküli siralmas állapota". Melyek tehát a helyes orvosságok?

XIII. Leó ezt három tényező harmónikuB 'közreműködésében látja: az Egyházéban, az államéban és a munkásegy esül etekében.

Az Egyház tanítása megdönti azt az önkényesen fölállított tantételt, hogy az emberek mind egyenlők. Az emberek szellemi és fizikai képességei különbözők és ez meg is felel a társadalom szükségletének. Hibás az a tétéi, hogy a szenvedés a földön kiküszöbölhető. A szenvedés és a tűrés az ember sorsa. Csupán az enyhítéséről és az embereknek saját maguk általi okozott szenvedéseinek kiküszöböléséről kell' gondoskodni. Hibás a marxizmus azon tanítása, hogy a társadalmi osztályok született ellenségként állanak szemben egymással. Ellenkezőleg: az egyes társadalmi osztályok egymás kiegészítésére és egyensúlyozására rendéltettek. A harc helyett a harmóniát kell keresniük. Ehhez azonban úgy a munkásoknak, mint a munkaadóknak nem csak a jogokat kell hangsúlyoznak, hanem a kötelességeket is. Az enciklika' ■részletesen tárgyalja, hogy melyek a munkás és munkaadó kötelességei. A munkásnak kötelességét jól és lelkiismeretesen kell teljesítenie. A munkaadónak a munkás személyes méltóságát mindig tiszteletben kell tartania. Nem szabad a munkást csak testi ereje alapján és csak mint árut mérlegelnie. A munkás vallási és szellemi szükségleteire tekintettel kél! lennie s nem szabad erején fölül megterhelni.

A munkaadók legfőbb kötelessége a Jogos és igazságos bér megadása.

Az egyház tanításával egyaránt megmutatja a szegénység és gazdagság fogalmainak helyes értelmezését. A gazdagokat figyelmezteti, hogy Isten előtt felelősséggel tartoznak a földi dolgokkal való sáfárkodásért. Az egyház ■szociális tanításának lényege u. i. abban rejlik, hogy különbséget tesz a javak jogos birtoklása és azok becsületes használata között. Az ■egyénnek nem szabad úgy tekintenie a tulajdont, mint azt a pogány Tómai jog megfogalmazta (ius abiitendi), hanem mint a közzel szembeni kötelességek forrását, mint közjót. A szegényeknek pedig nem szabad elfeledn.iök, hogy az ember igazi nagysága az erkölcsi javakban, az erényekben rejlik.

Az Egyház nem felejtkezik meg a lelkiélet ápolása mellett a földi életről sem. Az erényre- tani tás által is helyesebb életrendre szoktatja az embereket, de emellett ősidőktől fogva rengeteg népjóléti intézményt létesített. Ebben a munkájában az önföláldozó felebaráti szeretet volt az ereje.

Az Egyház irányitó elvei az államok támogatására várnak.

Melyek az állam kötelességei? Mindenekelőtt a közjó előmozdítása. Az államháztartásnak olyan szellemmel kell áthatva lennie, hogy az ne csak egyeseknek, hanem az ösz- szességnek a javára szolgáljon. Az anyagi érdekek védelme mellett azonban a családi életnek és a vallásosságnak is oltalmat kell nyújtania. Ha valami veszélyezteti'ezt a közjót, az államnak joga van közbelépni.

Az államnak védenie kell minden tagját, de szem előtt kell tartania, hogy a gazdagoknak már magában a gazdagságukban benne rejlik a védelem, mig a szegények teljesen védtelenül állnak. Épp ezért a szegények tömegeit különös támogatásban kell részesítenie. Meg kell védenie a kizsákmányoló kapitalizmustól az egyik oldalon, ha kelti a töke kisajátításával is. A másik oldalon azonban nem szabad kiszolgáltatni a tévtanokat hirdető felforgatóknak &em. Mindkettővel szemben joga és kötelessége az intervenció.

Az államnak védenie kell a magántulajdont, de fokozott védelemben kell részesítenie a munkát. A munkával szemben kötelessége őrködni, hogy ez a munka ne haladja meg a munkaerőt. Korlátozni kell a munka faja szerint a munkaidőt és meg kell adni a munkásnak a vasárnapi munkaszünetet, hogy a vallásos és szellemi szükségleteit kielégíthesse. Különös otalomban kell részesíteni a gyermek- és női munkát. E mellett azonban a munkásnak joga van igazságos ellenszolgáltatásra és kellő bérre. Ennek minden körülmények között annyinak keli lennie, hogy kielégítse a munkás szellemi és anyagi élet- szükségleteit. Há ezekben a kérdésekben nincs meg az összhang a munkások és munMit tanít és mit tett a katolikus egyház a szociális kérdés megoldása érdekében?

A 40 esztendős Rerum Novarum Kiadásának történelmi előzményei — Az enciklika hatása