Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-16 / 111. (2628.) szám

Hodssa lapja bevallja,

Hogy — csalódott Prágában

A Siovensky Dennik föltűnd vezércikke Prága és Szlovenszkő viszonyáról Irányváltozás vagy alkalmi kuruckodás?

javaslatot terjesztett, amelyben azt kívánja, hogy az 1930 március 24.-i kereskedelmi konvenciót mihamarább megvalósítsák. Ez a terv a várni egy vers ziinet gondolatának

ujraielvételét jelenti. Grandi és Hender- son szemmelláthatóan a legtöbb kérdésben máris megegyezett. Anglia és Olaszország nem egyezik bele a lefegyverzési konferencia további elhalasztásába. Az olaszok nyomatékosan támogatni fogják kívánságukat és Hendersont ajánlják a lefegyverzési Konferencia elnökének.

Curtius Se,hohernél ebédelt. Ebéd után az osztrák és a német delegáció ülést tartott a Metropol szállodában a német delegáció lakhelyén. A késő délutáni órákban az oltasz külügyminiszter fogadta Schober osztrák és Károlyi magyar külügyminisztert. Ezek a tanácskozások az olasz-osztrák, illetve az osztrák-olasz és az osztrák-magyar kereskedelmi szerződésekkel állottak összefüggésben. Ez a hármas szerződés álíi- tólag összefüggésben van azzal a javaslattal, amelyet Olaszország az európai bizottság elé akar terjeszteni.

Briand Genfben

Párls, május 15. Briand külügyminiszter tegnap este tíz óra után Francois Poncet államtitkár kíséretében Genfbe utazott. A pályaudvaron számos képviselő és volt miniszter jelent meg, hogy elbúcsúzzék a minisztertől. Lávái miniszterelnök képviseletében államtitkára jelent meg. Briand hatalmas virágcsokrot kapott s az újságírók az utolsó pillanatban is meginterjúvolták arról, hogy mit szándékszik tenni a genfi napok után. A külügyminiszter többet nem volt hajlandó mondani, mint amit már tegnap mondott. A jövő hét folyamán valószínűleg visszatér Parisba s ebben az esetben a népszövetségnél Poncet képviselné Franciaországot. Ha Briand lemond, a kftlitgyminisztériuGenf, május 15. Ma reggel Briand „ideiglenes külügyminiszter44 megérkezésekor (Briand nevezi önmagát igy) az újságírók és a hivatalnokok a népszövetség épülete előtt viharos ovációban részesítették a francia államférfiul Mindazonáltal az általános benyomás szerint Briand-t a versaillesi kudarc rendkívül mélyen érintette és fáradhatatlan energiája megtörött. A francia külügyminiszter néhány nap alatt szemmelláthatóan éveket öregedett.

Az európai bizottságban uralkodó helyzet óráról-órára tisztul s megállapitható, hogy a tisztulás a vámuniós tervek javáru történik. Egyelőre a genfi újságírók nem sokat tudnak az osztrák—magyar—olasz gazdasági szerződésről, amely kétségtelenül a legnagyobb szePrága, mágus 15. Hodza Milánnak az aktív politikáiba való visszatérésével érdekes radi- kalizálódási tünetek mutatkoznak az agrárpárt szlovák lapjaiban. Hodza legutóbb Kassán kijelentette, hogy egészsége annyira helyreállt, hogy újból teljes erőivel veszi, ki részét a politikai életiből. Kassai beszédét a Slovenská Politika úgy tünteti fel, mintha abban ,,Szlovén sz k ónak egyenjogúsítását4'

követelte volna. Érdekes, hogy ezzel egyidejűleg a Siovensky Dennik vezér cikkben fordul Prága ellen, mint ezen egyenjogúsítás akadályozója ellen.

— Pír ága alatt nemcsak magát a várost, a város épületeit és intézményeit értjük, hanem elsősorban az embereket — írja többek között Hodza lapja. — És itt meg kell jegyeznünk — folytatja — hogy amiképp a városban csaknem soha nem csalatkoztunk, annyival csalatkoztunk azokban,, akik szellemét adják, gyakran csalatkoztunk az emberekben.

Az emberek közt azokban, akiknek a szlomot ideiglenesen Laval miniszterelnök vezetné. A tárcát végérvényesen csak junius 13-lka, azaz az összkormány lemondása után töltenék be. 1 Jólinformált körök szerint Briand utóda nem j Tardieu, hanem Francois Poncet lesz.

repet fogja játszani a bizottságban. Egyesek szerint a terv csatlakozik a vámunióhoz és kiegészíti azt. Az is megállapitható, hogy az érdeklődés középpontjában nem a vámunió áll, hanem az uj olasz javaslat, amely a bomba erejével hatott és keresztezi Briand tervét. Az olasz javaslat nagyszerű kompromisszumot jelent a vámunió és a francia terv között. Becs és Budapest szemmelláthatóan máris elfogadta. Grandi Genfben váratlanul a brit világbirodalom nagy szövetségese lett és az érdeklődés középpontjába került. Ma nem a megvert Briand, hanem a diadalmasan fölfelé szárnyaló Grandi a legérdekesebb ember a népszövetségben. Az olasz—angol együttműködés ma teljes, ugyanolyan, mint Chamberlain idejében volt.

ráJk ügyekbe beleszólásuk van, akik bármi tekintetben döntenek vagy együttesen határoznak sorsúink vagy ügyeink felől. S ezek azok, akiket „irányadó tényezőknek44 mondanak.

Tizenkét esztendő alatt túlsók eset gyűlt föl, semhogy meg ne láttuk volna, hogy itt egy határozott faktor jelenik meg állandóan, helyesebben több ilyen faktor. Sok esetben a szlovák viszonyok és követelések körüli tájékozatlanság. Aztán közönyösség a szlovák ügyék iránt, sokszor — sajnos — saját szlovákjaink közönyössége, akiknek föládatuk lenne, a dolgok helyes kézbevétele De az utőblbá időben számos példa van, amelyek kétségkívül határozott helyre, a központi hivatalok felé mutatnak.

Ott olyan emberek ülnek, akik sok esőiben egészen elfelejtik, hogy Szlovenszkő integráns, fontos, sőt talán értékes része a köztársaságnak.

Legutóbb fölibukkant a lapokban aiz a hír,

hogy Szlovéniszkó a köztársasági központi intézményekben, amilyen a szociális biztosi,tás központja’, a központi vasúti tanács, a postatakarékpénztár, a Nemzeti Bank és igy tovább, egyáltalában nincs képviselve vagy pedig, gyengén, avagy aránytalanul kis számmal van képviselve. Más téren egészen másként fest a dolog. Pozsonyban az állam most két óriási palotát épit, az igazságügyi és kereskedelmi palotát.

És ki végzi ezeket az építő munkálatokat? Prágai cégek.

A szlovákok hiába pályáztak, mert az illetékes prágai tényezők másképpen akarták és akaratukat végre is hajtották. Indokokat lehel találni. De a főindok — írja Hodza lapja

— az, hogy

Szloivenszkó nulla. Szlovemszkó semmi, Szlovenszkó „vidék44j amely csak arra való, hogy a prágai érdekeket szolgálja. Még csak nem is a* állami érdekeket, hanem a prágaiakat. .

S ezt az álláspontot az utóbbi időben igen sokszor, feltűnően sokszor azonosítják a sa- lus reá publioae érdekével. Ez egészségtelen

helyzet s ha meggyökerezne, ebből mérhetetlen károk származhatnának.

Ennek a rendszernek meg kell szűnnie, mert ha tovább fönnmaradna, nem lelhetne másként magyarázni, mint azzal, hogy itt nem a véletlen játszik szerepet, hanem egy begyökeresedett rendszer, sőt, mondjuk meg őszintén, rosszakarat és egoizmus, amely egyének kedvéért árt az egésznek. Mert ha Szlovént zkónak árt, akkor ai egész államnak árt. Szlovenszkő teljes jogú része államunknak és nem tűrheti azt, hogy másodrendű tényezőnek vagy pedig Prága elővárosának tekintsék.

Ennek meg kell szűnnie s az eddigi hibákat mielőbb repanáJimi kéül, nehogy ez az állapot embereinket radikálisabb módszereik felé bajtea — fejezi be vezércikkét a Siovensky Dennik.

Kissé meglepő, hogy a Siovensky Dennik, melynek egész élete eddig Prága tömjénezé- sében merült ki, hirtelen ilyen bétorbangu

kritikát mer közölni Prágáról. Md évek óta hangoztattuk és ezerszer példákkal és statisztikai adatokkal bizonyítottuk be, hogy a prágai tényezők szűkmarkúak a szlovenszkói igényekkel szemben, s bagatellizálják az egész szlovenszkói kérdést. A Siovensky Dennik érveinkre mindig csak azt az egyet fajtái, hogy kritikánk szeparatizmusból és irredentizmusból táplálkozik, most pedig ő maga sokkal, élesebb hangon mondja ugyanezt! Miért e pálfordülás? Mindenesetre elégtételként könyvelhetjük el, hogy a Siovensky Dennik végre tisztábban látja a prágai materializmus önző politikáját, de elvárjuk, hogy e belátásnak a konzekvencijit is vonja le s vezérével, Hodzsával ne csak panaszkodjék Szlovenszkó mellőzése mMt, hanem tegyen is ellene. Félünk azonban, hogy ez csak amolyan alkalmi kuruckodás, korteske- dési szándékkal, a kormánypárti demagógia ismert receptje szerint. A kormánypártok szlovákjai ugyanis választások előtt mindig radikális álszint vesznek fŐL, hogy a választás u/tán annál jámborabban szolgálhassák aztán — Prágát Vájjon nem az őszi községi választások kartesdemagóglÁjának előjelese az, hogy a Siovensky Dennik most htottóenó- ben olyan elégedetlen lett Prágával?

Mmú tiilfitf Grandi a Ictliípptó Genfben

SÜLLYEDŐ PARTOK

HEGENY

Irta: EGRI VIKTOR

(33)

Felkészültek a szeánszra. Mikónó ceremó- niás méltóságát, avató intelmeit álmélkodva fogadta az újonc. Szánd ró megjelent élesen kidagadó szemeivel, esett alakjának gépi mozdulataival, mereven előretartott karral. Fújtatva, torz hörgésssl belezuhant székébe, feje kibillent, elcsavarodott és Mikóné kiterjesztett karokkal emelkedett föléj.eFabula Pálban remegés borzongott. Hang nélkül figyelt.

Megalkották aztán a delejes kört. Énekük most tompán, zongorakiséret nélkül hangzott eL

A szeánsz nem hozott eredményt. Olykor halk koppanás hallatszott, az asztal kissé a magasba lendült s egyik lába halk ütemmel verte a jeleket. Mikóné elégedetlen volt. Egy óra hosszat kínlódott médiumával, Szandráról patakokban folyt a víz s nyögése szószegésbe fűlt. Kimerültön abbahagyták a szeánszot.

— A hosszú szünet megártott — magyarázta az asszony ideges izgalommal. — El kell jönnie holnap is, Pali. Ugy-e megengedi, hogy igy szólítsam ,.. össze kell fognunk, egy napot sem szabad elveszítenünk, mert az idő sürget.

Tétova pillantása megállapodott a fiatalemberen.

— Az is megárthatott, hogy uj ember volt a körben. Szán drót meggátolta képességei kifejtésében. Több hittel kell résztvennie a jövendő munkánkon, Pali!

— Hinni kell, ez a boldog élet kulcsa! — mondta Miké ájtatosan.

Jolán ingerülten intett.- Most többről van szó, mint az ember boldogságáról. A mi hitünk a menekvés útját fogja megmutatni. Igen, ezt az utat keressük. Menekvést a katasztrófa elől.

Bogozódtak a szálak, erős csomókban megülték az újonc lelkét, akinek oltott kíváncsisága fáradt, de egyben felemelő áhítatba fordult. Ahogy Mikóné beszélt, lelkes rajongással nézeítt rá. Érdekes asszony, dűlted t szemeinek fény© nem bántó, ha most igy nézi, még szépnek is látja és magában csodálkozik, hogy ez eddig elkerülte- figyelmét. Megérti Balázst, hogy annyit járt a malomba; miiféle mendemondákra szolgáltatott okot, hogy folyton az asszony társaságában mutatkozott. Szokatlanul elbűvölő teremtés, szokatlan Miké is és az egész miliő, az érzékfeletti homály és a titokzatos járás. Hát ez kötötte ide Balázst, Orlayt, Pongráczot és a többieket?

A szeánsz sikertelensége- nem jelentett kételyt. Nyilvánvaló, hogy ezt az ő. tapasztalatlansága okozta, össze kell szednie magát. Követni fogja Mikóné utasításait, olvasni fog — a holnapi szeánszon nem érheti őket miatta kudarc.

3.

Fabula másnap Bálázót is a malomiban találta. Mi kőmé megviseltnek, betegnek látszott. Féinyebalta nagy szemeiben fájdalom volt. Később fejfájást emlegetve magára hagyta vendégeit Mik óval.

— Előlem fut vagy csakugyan beteg? Ma nem kellett volna jönnöm — mondta magában Balázs. Nézte a patikussegédet. Kedves, fekete fiiu; esetlen és tűibe vés mozdulatai szembeszökő,en megfiatalítják. Mit akarhat tőle Jolán asszony?

Este korábban köszöntek el.

— Irigylem magát, hogy annyit járt a malomba — szólt az utón Fabula. — Valóságos élmény számomra Mikóné. Misztikus zseni. Nem gondolja maga is, Balázs?

Balázs bólintott. Fabula lelkessége neon volt idegen előtte Télen igy he vilit ő is, ezzel az ámulattal beszéli Mükénéről... Rajongó hála terült rájuk és nem látták azt a primitív hálót, amelyet a „csodák" vetettek ki rájuk. Tanult, egyetemet járt ember volt •ez a patikussegéd is, mégis nyomban beleszédült ezekbe a csodákba. Hogyan történhetett ez?

Mialatt a patikussegód áradozva beszélt, gondolatai mélyebb értelmet kutattak.

— Nem bennünk, a korban van a hiba. A háború kiforgatta, kiborította az embert. Kételyt hozott, de az ember, aki vallás nélkül él, vágyódik a hit békéje után. A lelkekben a hit szüksége égRákapta szemét a kissé hajlottam járó Fabulára, gunyoros tekintete megszórta és igy szólt:

— Vallási újjászületés kell. Csoda kell, mert az ember retteg. Fél a haláltól. Ezért kutatja, mi vár rá a teste enyészetén túl. Maga is kutat, Fabula, maga is fél.

A patikussegéd nyugtalanul, kivörösödve buzgóit a ujjait. Mint lia valami lekicsinylés lett volna Balázs állításában,.

— Miért félnék?... Nem értem magát! — díürnnyögte kelletlenül.

— Ismeri a Gilgames ép oszt? Gilgamestől a mi spáritisztáinkig izgatja az emberi lelket a kérdés: mi történik velünk a halál után? Ekörül forog aztán minden az életben: a szerelem, az alkotni akarás, minden küzdelem a megsetfrimiisülés ellen. Gilgames leszáll az altvilágba, hogy megtudja az elköltözött lélek sorsát. Útja elvezet az ősapáihoz, ULna,pistihez, hogy az megtanítsa, miként tudna megmenekülni .a haláltól. Azóta a létezés és a megsemmisülés kérdéséit bogozza minden misztikus zseni.

Balázs széniéi mintha a távol láthatatlan jeleit kutatták volna, úgy folytatta:

— Tudja, mi van a kérdés mögött? ... Félelem van bennünk!. Nem tudjuk, mi történik velünk, amint a test az enyészeté lesz. Hinni szeretnénk a halál utáni létben. Ez a vágy szülője a vallásoknak. Tovább élsz a gyermekedben, mondja az írás. A gyereked

a te halhata tlaneágodati, az éned, az életed folytatását jelenti. A régiek nagy áldása e<z: élj tovább a gyerekeidlbem. És az átkuk: légy meddő!

Mikónéra gondolt. Érti-e as ő életét? Bonyolódott abb, semhogy minden szálát tisztán lássa. Érti-e egyáltalában ezt az izzást, az otromba véletlenek láncolatát, ami az élet? Mikóné élete? Az övé? Mik óó?

— A régiek előtt a hús szimbolizálta az örökkévalóságot. Ezért kellett a bebalzsamozó®, a sirkamra, a piramis. A halottnak díszesebb hajlék, mint az élőnek. Évezredekre szóló. Mig aztán a hús mítoszát áttörte a krisztusi tan. Nem a vér, hanem a lélek halhatatlan! Krisztus feltámadott és feltámadsz be is, ha hiszel benne! Az ősi vágy, az ele- uzini misztériumok, az Osirisjátékok, az Adonis és Mithrakultúszok vágya: halhatatlannak maradni, a krisztusi tannal utat talált a lélekhez.

— Én mérgekkel, füvekkel, ásványokkal, ezer és ezer vegyszerrel dolgozom, — szakította félbe Fabula Balázst. — A munkáin a testnek szól. Az embernek, akinek teste megrokkan. Egész tudásom materiális alapokon áll... Hit — miben higyjen az ember, aki a háborút látta? A mi századunk túl sokat tud, túl sokat látott. Ahol az ész győz, ott elbukik a tan.

Kapkodva és kicsit izgatottan mondta ezt, ahogy zavaros képzetei szavakat találtak. Megint vi ssza te t szett neki Balázs nyugalma.

— Miért állítja, hogy vallási újjászületés kell? — kérdezte aztán vitázó kedvvel.

Harsányan felnevetett Balázs.

— A kérdést önmaga cáfolta meg!... Nem veszi észre az ellentmondást? Fel'világosod ott és mégis keresi a rejtélyt. Izgatja a rendkívüli. Mikónéban misztikus zsenit lát és lelkesedik. Ugyanígy, mint én valaha. Mint mások itt és egyebütt, ahol a lélek sóvárogni kezd a csoda, után. A mi' fel világosodott korunk túlságosan kihangsúlyozta a biblia etikai tartalmát, a boncoló ész megfosztotta mágikus kisugárzásától és „magyarázni" kezdte a csodákat. Az embernek azonban nincsen Ínyére ez a magyarázatkeresés.

(Folytatjuk.)