Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-14 / 110. (2627.) szám

Mai uámunk 12 oldal Mai námimk 12 oldal Előfizetős! Ari évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké; külföldre t évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki A képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több Egyes szám éra 1.20 Ki, vasárnap 2.—Ki A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztői DZURANYl LÁSZLÓ FORGÁCfí GÉZA Szerkesztőségi Prigall, Panská ullce 12. 0, emelet — Telefoni 30311. — Kiadóhivatal; Prága 0- Panská eliee 12 111. emelet Telefoni 34184. SÚROÓrtYCIM' HÍRLAP. PRAHA Á francia elnökválasztáson az első skrutinium nem hozott eredményt ükesareiett harc D@ui®a? és Bmnű kozott - Doumer elfinyhen Az uj Metternich (sp) Prága, május 13. Mimiden jel arra mutat, hogy ami a közeli hónapokban Európában történni fog, az osz­trák probléma és vele együtt a középeuró- pai kér diós megoldására szolgál. A helyzet tarthatatlanná vált. A megoldási kísérletek halmozódnak s a középeurópai népeiknek .sorra szint, kell vallaniok. Mint Zurbaran komor képein a sötétbarna, baljós háttér, úgy emelkedik a probléma mögé a bécsi Creditamstal't bukása, amely kétségtelenül az utóbbi élvek aránylag legnagyobb pénz­ügyi débacle-íja volt és egy egész állam pénzügyeinek feneketlen, ziláltságát tárta az ijedt szemek elé. Már Rofchschildók is? — horkan föl a középeurópai szemlélő, aki előtt az évszázados éis inflációt, deflációt sér­tetlenül megúszó banikár dinasztia vagyoni1 presztízse nagyobb volt sok uralkodó család presztízsénél. Bécsiben lassan letűnt minden, a Rotlhjsdhildok egyediül hallgatták már a tenger morimolósát, most ők is mennek a többi után. Nehéz megmondani, mi okozta az osztrák Hitelintézet bukását és mi fog a nagybank hatalmas üzemein segíteni. A vámunió ebben az esetben .nem éppen a legjobb fegyver, mert a Hitelintézet bajait az osztrák ipar dekonjunktúrája okozta, s a német-osztrák csatlakozás még jobban árta­na az osztrák iparnak és az ipariból élő nagybanknak. Szanálni viszont a tőkesze­gény Németország senkit sem szanálhat, s a bank segítségére siető tőke egyrészt a Rollh- schildok zsebéből kerülne ki, akiknek va­gyona háromnegyed részben Csehszlovákiá­ban van, úgy hogy Anséhluss esetén kényte­lenek volnának végleg kivonulni Bécsiből, másrészt Géniből és a baseli jóváiételi bank­iéi várható, amely intézmények ugyancsak visszavonulnának a csatlakozáskor. Ezzel a tényállással a probléma még bonyolultabbá válik. A rosszakarók márits hangoztatják, hogy a Hitelintézet csődje csalárd bukás, görögtiüz, amelynek fényében Scihober Géni­ben meg akar jelenni, mindenkit meghatni és óriási összegű támogatásokat kicsikarni1. Ez a beállítás hamis. Elvitathatatlan, hogy Ausztria mai formájában nem marad­hat meg s a népszövetség mesterséges in­jekciói huzamosabb ideig nem segíthetnek rajta. Ilyen körülmiányek között nem csoda, ha egymásután megoldási kísérletek kelet­keznek mindenfelé. Az elsső a vámunió volt. Paris és Prága, elvetette. A második a Habsburgok reístauráci ójának és a rudimen- táris osztrák-magyar monarchia felújításá­nak terve, amit a római Tribuna . lansziro- zott, utána a Times és — osodák csodája — most Sauerwein a Mát inban. Ezt a megoldá­si tervet már csak Prága ellenezte. Koránt­sem állítjuk, hogy a Habsburgok restaurá­ciója aktuális lenne vagy segíteni tudna a középeurópai krízisen és nem igen vesszük komolyan Sauerwein akcióját, ami csak ta­nácstalan tapogatózás abban a sötétségben, ahová a bécsi szerződés taszította a francia politikát, de mint jellemző tünettel s a helyzet következtében alapvetően megválto­zott. .nyugateurópai mentalitás kifejezésével foglalkoznunk kell vele. Sauerwein cikke azt bizonyítja, hogy a félhivatalos csehszlo­vák és a félhivatalos francia felfogás között a vámunió következtében nézeteltérés tá­madt. A Quai d'Orsay és a Hradzsin meg­egyeznek a vámunió elvetésében, de míg Benes politikája irtózik a csatlakozás tervé­nek aktualitása miatt nélkülözhetetlenné vá­ló politikai át orientálódások bői és csökönyö­sen kitart a változatlanság mellett, addig a Versailles, május 13. A francia elnök­választás egy négyszögü teremben folyt le. A szenátorok az elnöktől jobboldalra, a kép­viselők baloldalra ülnek, A széisőbaloldalon a szocialisták és a kommunisták foglaltak helyett. Néhány perccel két óra előtt a szava­zásra jogosult honatyák kétharmada megje­lent. öt perccel két óra előtt Paul Doumer, h szenátus elnöke, frakkba öltözve megjele­nik a teremben és elfoglalja az elnöki emel­vényt Erős taps fogadja és az újságírók úgy látták, mintha a jelenlévőknek több, mint a fele tapsolt volna. Egyedül a szocialisták és a kommunisták zavarják az ünnepi bevonu­lást. Közvetlenül az ülés megnyitása előtt Briand észrevétlenül belopózik a terembe, úgyhogy egyáltalán nem részesül óvád óban. Két órakor Doumer fölolvassa a nemzet­gyűlést összehívó dekrétumot. A fölolvasás után Duclos kommunista képviselő szót kér, de Doumer nem adja meg a szót. A kommu­nisták erre tüntetni kezdenek és éljenzik a szovjetet. A kommunista tüntetés ellen első­sorban a szocialisták tiltakoznak. A vihar nagynehezen lecsillapodik és Doumer kioszt­ja a választólapokat. A szavazást az L-betü- vei kezdődő képviselők kezdik meg. A sza­vazás alatt a kommunisták folytatják lármá­jukat. Briand külügyminiszter 3 óra 15 perc­kor szavazott le. Amikor a tribünhöz érke­zett, a jelenlévő képviselők és szenátorok percekig ünnepelték. Barátai azt remélték, hogy Briaud-t már az első menetben megvá­lasztják. 15 óra 55 perckor a szavazás befe­jeződött és a szavazatok összeszámolása megkezdődött. Egy óra múlva, öt óra tájban az első skrutinium eredményét kibirtlették. Ezek szerint Doumer, a szenátus elnöke, 442 szavazatot kapott, Briand külügyminiszter 401, Hennessy 15 szavazatot, Cachin kommu­nista képviselő 10 szavazatot, Doumergue hajlékonyabb és előrelátóbb francia politika hajlandó koncesszióikat tenni és bizonyos princípium okból engedni, mert belátja, hogy másképp nem megy. A franciáik belátják, hogy hibát követtek el az osztrákok és a magyarok brüszidrozásával. Benes nem lát­ja be. A franciák hajlandók valamiképpen jóvátenni, a hibát. Bemos nem. A franciák szempontjából a csatlakozás az egyetlen ve­szedelem, Behes szempontjából Ausztria és Magyarország jólétének és presztízsének emelkedése is. Mindezekből a tényekből az állapítható meg, hogy Benes külpolitikája ma a legkon­zervatívabb és a legcsökönyösebb a konti­nensen. Mindenki uj irányokat kivan: An­glia, Olaszország, Németország, Ausztria, Magyar ország, Jugoszlávia, Románia, Fran­ciaország, csak Benes követ struccpolitikát s jottányit sem enged azokból az elvekből és elképzelésekből, amelyek tizenhárom év előtt foga.nizottak meg benne. Milyen más idők voltait akkor! Nagy baj, hogy a cseh­szlovák külügyminiszter nem akar a korral haladni. Prágában szokás, hogy más orszá­goknak konzervativizmust és reakciót ves­senek a szemére. Mi más ez a Benes déle mozdulatlan és haj ti thatatlan külpolitika, ha nem a legkonzervatívabb és a legihajlitha- tatianabb csökönyösség? Benes ma az uj Európa Mettemidhje, alki nem enged az uj volt köztársasági elnök 7-et, Ricklin képvi­selő 6-ot, Lebrun szenátor 4-et, Painlevé 2-őt, Steeg szenátor t-et, Renaudel szociáldemo­krata képviselő 1-et és Maginot hadügymi­niszter 1-et. Összesen 902 szenátor és képviselő vett részt a szavazásban. Az abszolút többség 452 szavazat, azaz az első választási menet­ben egyetlen jelölt sem érte el a szükséges szavazatszámot A második választási menet ájult, de a beavatottak szerint Doumernek több eshetősége van, mert Henessy hívei va­lószínűleg rászavaznak. Az előkészületek P á r i s, május 13, A francia Marianne ma Versalllesben megválasztja elnökét A köz­társaság hatvan éves lett, de ezt az állami ak­ciót még mindig körüllengi az ellenforradalom­tól való félelem és a rendőrség a tradíciókhoz híven kötelességének tartja, hogy az állam­csínyek lehetőségével számoljon. A Páris és Versailles közötti útvonalakat és vasútvonala­kat katonailag megszállták. Mindenütt őrségek állnak felt űzött szuronnyal. Mindenfelé gyalo­gos, lovas vagy motorbiciklis őrjáratok cirkál­nak. Versaillesben valóságos ostromállapot uralkodik. A pompás kastély előtti téren 4.000 gyalogos katona táborozik s a palota udvará­nak aranyos rácsa elé fenyegetően egy tábori ágyuiiteg vonult föl, természetesen nem any- nyira védelmi szempontból, mint azért, hogy a választás után leadja az uj elnöknek kijáró üdvlövéseket A rács mögött csendőrök ál­lanak és nyolcvan rendőr szabályozza a for­galmat, A parlament és a kormány tagjai a kora reggeli órákban négy kiilönvonattal Párisból Versaillesbe költöztek. A szállodákban minden üzemben van. A kastélyban tízszeres katonai bécsi kongresszus határozataiból, elveti az újításokat és nem veszi tudomásul, hogy a megváltozott világban itt is, ott is uj esz­mék, uj tendenciák ütik föl fejüket és átütik a mesterséges stabilitás hótaíkaróját. Metter­nich nagy és okos ember volt, ravasz is, tisztelt is, de mi haszna, ha nem ismerte föl a fejlődés törvénysáerüségét és ragaszkodott ahhoz, amim túlhaladt az idő.! Ma már Párisiből iis uj szelek fújnak., csak iá prágai külügyi hivatalt üli meg a vastag por s i tt irtóznak minden átor ion tálódástói. A párisi lapok tapogatózni kezdenek. Latol­gatják a lehetőségeiket. E keresés nyomán keletkezett Sauerwein cikke is. Ki ez a Sauerwein? A Maiin teljhatalmú és félhiva­talos külpolitikai szerkesztője, a Quai d‘0r- say legjobb ügynöke, aki valóban nem vá­dolható magyarba rútsággal, sőt, emlékezetes szereplése a budapesti frank-pör idején, amikor a legocsmányabb hadjáratot vezette Magyarország ellen. Akkor Prágában hete­kig ünnepelték s a huszadik század demo­kráciája géniuszának kiáltották ki, ina Be­nes lapja megállapítja, hogy .„Sauerwein megőrült". Tempóra nmtant-ur. Sauerwein nem őrült meg, csak uj utakat keres, mert politikai szimatjának finomságával érzi., hogy Középen répa zsákucoáiba kerül t s meg kell találni a helyzet kulcsát. Prágában nem hajlandók uj utakat keresni. Érthetetlen és és rendőri kordon mögött előkészületeket tesz­nek a nemzetgyűlés megnyitására. A XIV, Lajos volt színházában lévő nagy ülésterem mellett hat lakosztályt rendeztek be a kor­mány, a kamara és a szenátus elnökei számá­ra. Tizennyolc szalón áll a pártok rendelkezé­sére. A legszebb dísztermet az újonnan vá­lasztott köztársasági elnöknek tartották fönn. Felbecsülhetetlen értékű szőnyegek és gobeli­nek és a napkirály legszebb bútorai díszítik ezt a termet, ahol a győztes az első szerencse- kivánátokat fogadja, amig a rendőrség meg­teszi a szükséges biztonsági rendszabályokat a Párisba való visszatérésre. Ebben a terem­ben tett Mac Mahon önként esküt az alkot­mányra, amely még nem Is volt készen, itt sirt örömében Casimir Perrler a megválasztás után, itt nevetett fájóra hosszat idegesen Félix Fáure, amikor tudatták veié, hogy ő az elnök, Loúbet reszketve várta áz eredményt, Poin- caré pedig örömmámorában két széket feldön­tött. Gaston Doumergue itt próbálta ki először legendássá vált elnöki mosolyát. Vájjon Briand meggyujtja-e ebben a teremben elnök­ségének első cigarettáját? Vagy Doumer simo­gatja meg méltóságteljesen szakállát? A prognózis még mindig nyílt. Az általános vé­lemény szerint az első választási menetben a különbség nem lesz nagy Briand és Doumer szavazatai között A képviselők és a szenáto­rok politikai beállítottságuk szerint biztosra veszik jelöltjük győzelmét. Az általános véle­mény szerint mégis valószínűbb Briand meg­választása. — Ma este Franciaország Briand megválasz­tásával békét üzen a világnak — írja a radi­kális Republique. „Mit szólna Európa és a vi­lág ahhoz, ha a francia parlament, amely né­hány nappal ezelőtt a hivatalos szavazásánál a „nytepozvolinT'-ot, miipt tegnap a befolyá­sos cseh lapok tették. „Nem engedjük meg — irháik — hogy a váimunió létrejöjjön, nem engedjük meg, hogy Románia és Jugoszlávia Németországinak szállítsa gabonáját, neon en­gedjük meg, hogy Ausztria és Magyarország szövetkezzen, nem engedjük meg, hogy az olasz-oszt rák-magyar kereskedelmi' szerző­déssel kisantantellenes blokk keletkezzék Köaépeuró(páibam.“ Sem ezt, sem azt. Hát mit, riad föl sötéten a közópeurópai ember, maradjon a krízis és haljon meg. Ausztria? Tényleg el kell gáncsolni minden kibonta­kozási kísérletet, bármily irányú legyen is az, ami kivezet a hallatlan krízisből? A ter­mészetes fejlődés elé gátat kell vetni* az el­vek és elképzelések status quo^ját süket fül­lel meg kell őrizni? Ide jutott tizenhárom öregbítő, csökönyössé tevő esztendő után egy hajdan mozgékony külpolitika? Hiába minden. Hiába óriási gazdasági összeroppanások mementója, hiába a leg- hühb szövetséges sok lijitó terve, hiába a nyomorral küzdő nép akarása, hiába kon­cesszió, jóakarat, jótanács — az uj Metter­nich hajlíthatatlanul ül a Hradzsiuban, ösz- szeszedi ügyességének minden erejét és nem enged, még ha az egész világ diplomá­ciája is jön ellene. bűnös csökönyösséggel mindenre rámondják

Next

/
Oldalképek
Tartalom