Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-01 / 100. (2617.) szám
Mai számunk 12 eMai jl Mai számunk 12 oldal ^ sz^m a PántUk ■ 1931 május Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta Z6 Ki: külföldrei évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki R képes melléklettel havonként 2.50 Ki*val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2, - Ki. A szlovenszköi és ruszinszkói ellenzéki pártok Főssteckcsstíöt politikai napilapja teiaöi ,aeróm/a; DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACh GÉZA Szerkesztőség: Prága n. Panskö nlice 12. U. emelet. ■— Telefoni 30311. —> Kiadóhivatal; Prága 1L Panská ulice 12. 111. emelet. Telefon > 34184. SÜRQÖNYCIMs HÍRLAP, PRAHA 1931. május 1. (sp) Prága, április 30. A munka ünnepe. Melyik munkáé? Azé, amely nincsen? Az eltolódásoknak és a szerencsétlen meglepetéseknek mai apokaliptikus korában még május elsején is más gondolatokkal kell foglalkoznunk, minit amit a dolgozók és az idők szimíbólumképen ebhez a naphoz fűztek: ma május elseje nem a veri fékező munkások örömteljes tavaszi pihenőnapja. Ó nem! Ma május elsején, a munka ünnepén, kétszeres erővel, hangszórókkal és áthatóan európa- szerte millió és millió munkanélküli kiáltja: munkát, munkát! Túl sok volt a sorvasztó munkatíanság, itt állunk, s egyetlen vágyunk, hogy dolgozhassunk. Valami óriási hiba történt a világon, hogy így van minden, ahogy van. Szörnyű hiba, amely hatványozott erővel válik tudatossá e paradox május elsején, amikor pihenés helyett ép ellenkezőleg munkát követelnek a munkások. Nem kívánunk általánosságba merülni s rámutatni azokra az elhibázott és haragban fogant politikai rendszerekre, amelyek gazdaságilag lehetetlenné tették Európa helyzetét és nyomorba taszítottak millió és millió embert, nem kívánunk azokról a legújabb bűnös ellenakciókról beszélni, amelyek még ma is elgáncsolják a leginkább szenvedő népek becsületes kibontakozási kísérleteit, minek e katasztrofális elvakultságok ellen háíborogni, ha órpen elég okunk van arra, hogy a saját magyar kisebbségi problémáinkkal foglalkozzunk e napon, mert tudni kell, hogy a munka és a kisebbségi önfentartás viszonya sokkal szorosabb, mint általában gondolnánk. A kisebbségnek nincsenek rezervál, akkumulált tőkéi, nincs ki tartsa, gyámolitsa, segítse. Vagyonát elvesztette, biztos pozícióit elvesztette, bankjai, birtokai, stallumai szegényen hevernek félrecsapva az ut porában. Senki, aki a kisebbség terhével indul, nem indul biztos exisztenciának. Egyetlen eszköz és erény van, amely föntarthatja és megmentheti: a munka. Olyan ez a kisebbség, mint Robinzon a szigeten: hiába volt tudós, gazdagember, nagytőkés, ur vagy paraszt, máskép nem élhet meg, csak a két keze munkájával, elölről kell kezdenie, kalyibát ácsolnia, fáit vágnia, primitíven összetákolt eszközökkel szántania, vetnie* hogy arathasson. A kisebbség kebelén belül nincs különbség és nem szabad különbségnek lennie. Egyetlen életre-halálra összesüritett hatalmas massza, amelyben mindenegyes részt a magv létfentartó eszköz éltethet csak: a munka. Ha élni akar, akkor sorsának alappillére diót tétel lehet, az első az, hogy mindenek fölé a szívós, a nívós, a tántoríthatatlan munkát kell helyeznie, a másik az, hogy minden politikai erejével a munkaalkalmak megszerzésére és kiharcolására kell törekednie. Senkinek nem ünnepe annyira május elseje, mint a kisebbségnek, mert a kisebbség esetében a munka nemcsak a létfentartás kritériuma, hanem a nemzet fentartásának kritériuma is s ha a kisebbségi ember elernyed, ha nem dolgozik, nemcsak az egyéniség pusztul el, hanem a nagyobb és gyámolitóbb keret, a nemzet is. Ezerkilencszázharmincegy május elsején a kisebbség régóta rájött az első tétel igazságára, s tudja, hogy különbségeket, ellentéteket nem ismerve egyöntetű dolgozó osztállyá kell átalakulnia, a a munka jegyében egyesülnie. Ma a másik tétel a nehéz: a munkaalkalmak megszerzése. A kisebbségi ember kétszeresen érzi a mostani május para- doxonát és kétszeresen kíván pihenés helyett munkát, mert elsősorban ő az, aki háttérbeszorul, ha bárhol is munkalehetőségekről van szó. Bizalommal tekinthet azonban politikai pártjaira, amelyek alapvető célja és rendeltetése az, hogy követeljék és kiharcolják a kisebbség dolgozni akaró tömegei számára a munkát, amit a nem egyforma mértékkel méiő politikai rendszer el akar venni előle. Ebben a nehéz időben, amikor a leépített gyárak munkanélküliéi és a dél-szlovénszkói agrársáv kisemmizettéi nem ünnepelhetik a munkát, ami nincs, tudjuk, hogy csak az in- trauzigensen magyar életlehetőséget kívánó politika segíthet a helyzeten. Késien áll a nagy francia terv „Európa megmentésére” A párisi memorandumot a kdzeli napokban eljuttatják a külföldi kaniMa Paris, április 30. A Maiin ma hosszú cikket közöl arról az ellenoffenziváról, amelyet a francia kormány indított az osztrák- német csatlakozás etilen. Briand memoranduma állítólag készen van és a múlt keddi minisztertanács foglalkozott vele. A memorandum első részében Közép- és Keleten répa mezőgazdasági termékei piaclehetőségeinek megkönnyítés évei! foglalkozik. A második rész az ipari termelés racionalizálásának lehetőségeiről és az ipari piacról szól. A zárófejezet az európai államoknak adandó pénzügyi támogatásról értekezik. Az illüetékes minisztériumok már sorra foglalkoztak a memorandummal, amely mindenütt helyeslésre talált. Az utolsó simítások megtörténte után Franciaország diplomáciai képviselői a tervet az érdekelt európai kormányokhoz juttatják és a nagy európai vita megkezdődhetik róla. Fougere képviselő, a francia kamara vámbizowságának elnöke az Oeuvre munkatársának interjút adott és vázolta az Európa ujjáorganizációjára vonatkozó francia tervet. A képviselő a csatlakozás gondolatát elintézett történelmi ténynek tekinti, de megállapítja ról’la, hogy a fölmerült eszme mindenesetre jó volt az európai letargia fölrázására és tudatosította az államokban a gazdasági krízis szolidáris megoldásának szükségességét. Franciaország mindenekelőtt a piacok szabályozására és a mezőgazdasági államok termelésének elhelyezésére gondol. Ha az elvi megállapodás megtörténik, az agrárexport-hiteflSek kérdését nemzetközileg megszervezik. Az Európán kívüli agrártermelőket meggyőzték arról, hogy az európai bizonytalanság nekik is árt és a keleteurópai agrártermelőkkel felvett konkurrenciás harc általános hanyatlást von maga után. A további feladat a nemzetközi kartellek rendszerének kiépítése lesz. Ma körülbelül negyven kartell van Európában, de e iic jSl eddig csupán a termelés védelmével foglalkoztak. A jövőben a kartellek az árak megállapításával és a piac elosztásával is foglalkozni fognak, továbbá a vámtételek csökkentésé- vetli A képviselő szerint általános európai kereskedelmi szerződést kell kidolgozni és elfogadtatni. Európa a világkereskedelem ötven százalékát bonyolítja le s ezzel az összefogfJaló általános szerződéssel egységes gazdasági testté kell forrasztani. Mert ha a közeljövőben páneurópai vámuniót nem lehet kötni, mégis lehetővé kell tenni a nemzetközi vámgátak fokozott leépítéséi. Heriot volt francia miniszterelnök az Ere NouvelíÜeben kijelenti, hogy a francia, demokraták és pacifisták minden tekintetben támogatni fogják a francia kormányt a csatlakozás kihívó provokációjának megtörésére. Franciaország magatartása igazságos és éppen a béke érdekében kell a közép- európai hegemonia-eJőtörést lehetetlenné tenni. Kotta középeurépai vámuniát propagál a mezőgazdasági termények preferenciáfa alapján A legnagyobb kedvezmény — a béke veszélye — Az orosz dum- ping szerinte kikényszeríti a gazdasági Középeuröpa kialeliolásít Prága, április 30. Az európai vámszövetség- egyesület csehszlovákiai csoportjának meghívása alapján Hodzsa Milán dr. volt miniszter tegnap este előadást tartott Prágában, a kereskedelmi kamara nagytermében az uj Középeuró- páról. Hodzsa dr. egyebek között a következőket mondotta: — Nincs kizárva, hogy Berlinnek s Bécsne'k diplomáciai offenzivája a német jóvátételi tartozásoknál bizonyos mértékű kompenzációkra fog vezetni. Ezzel azonban a gazdasági s a késő-obi politikai csatlakozás nemhogy megkötöttnek, hanem elodázóttnák tekinthető. Mert bizony a nagy gazdasági területek előbb, vagy utóbb fölszivják a kisebbeket, mint az már száz év előtt történt, amikor a porosz—bajor vámunió Szászországot s a többi kis államot elnyelte. Ebben az esetben azonban a nemzeti gondolat nyeresége kompenzálta a kis államokat a gazdasági veszteségért. Más, kisebb, nemzeti államok a berlin—'bécsi akcióra a regionális egyezmények megszilárdítására való törekvéssel válaszolnak, mert csak ezek az egyezmények veszélytelenek és amellett az egyes államok gazdasági és politikai szuverénitását Is garantálják. — Jelenleg propagálják a belga—holland vámunió eszméjét s az északi államok ilynemű egyezményeit szilárdítják. Annál inkább fönnáll az a föladatunk, hogy egy középeurópai regionális vámegyezmény konstruktív kereskedelempolitikai föltételeit biztosítsuk. Németország és Ausztria exportjában a hat közép európai állam (Lengyelország, kiisantant, Magyarország és Bulgária) 51—75 százalékban részesednek, viszont Németország ezeknek az államoknak exportján 11 százalékban részesedik. Nyilvánvaló, hogy nemcsak földrajzilag, hanem gazdaságilag is mint egységes egészről beszélhetünk Közép- európáról Németország mellett. A középeurópai mezőgazdaság szempontjából a mai tartós és akut válság idején a legnagyobb kedvezmény klauzulája nem csak áldozatot jelent, hanem bizonytalanságot is. Hauser francia közgazdász a legnagyobb kedvezmény elvében egyenesen a béke veszélyét látja. Nyugateurópa a középeurópai preferenciák ellen védekezett, ma azonban Franciaország már Svájccal, Németországgal és Belgiummal részben elvi megállapodásokra jutott az ipari preferenciák kérdésében. Valamint a kereskedelmi politikának összes liberális alapja, úgy a legnagyobb kedvezmény záradéka is revízió után kiált s a jelen idők megkövetelik, hogy kivételek statuáltaesanak. A csehszlovákiai mezőgazdaság további áldozatokra már képtelen. A mai kereskedelmi vonatkozások bizonytalanságára való figyelemmel a mezőgazdaság csak megfelelő kontingentá- lási rendszer bevezetésével nyerhet, mely rendszer a behozatalt a tényleges szükségnek megfelelően szabályozná és az árakat is stabilizálná. A kontingensek mindenesetre központi szervet igényelnek, amely a behozatalt állami felügyelet mellett szabályozná. Arról van szó tehát, hogy egy középeurópai regionális egyezmény jöjjön létre a mezőgazdasági termények preferenciád rendszere alapján, amely via facti volna bevezetve. Csak ilyen egyezmény utján képes a közép- európai mezőgazdaság a nemzetközi kereskedelmi politikában megfelelő súlyra szert tenni, melyet eddig erősen nélkülözött, s amely a búzaválság megoldására való törekvéseknél eddig csak balsikereket hozott. A gabonaárak pillanatnyi emelkedése egyáltalán nem jelenti a gabonatermelés válságának a megszüntetését. A búzatermelés az utóbbi tizenöt évben Európában 10, Amerikában és Kanadában 67 százalékkal emelkedett, vagyis a világ búzatermése jelenleg 31 százalékkal nagyobb mint 1913-ban. Ezzel szemben a gabonafogyasztás Európában 11, Amerikában 14 százalékkal csökkent- Nem helyes az a felfogás, hogy az európai fölöslegeket Németország maga vásárolja össze, mert Németország amerikai gabonát is kénytelen vásárolni, hogy az Egyesült Államokkal való relációban fönálló 5 és fél milliárdnyi passzíváját lassanként elfogadható paritásra hozza. De az sem oldja meg a gabonaválságot, ha Franciaország fog több búzát vásárolni. Teljesen indokolt volna egy összeurópai mezőgazdasági preferencia, mert Európa az Egyesült Államoktól összesen mintegy 43 milliárd csehszlovák korona értékű árut vásárol, ellenben 74 és fél milliárd korona értékű árut ad el. Ha az európai preferencia-egyezmény s az óceánon túli államokkal a kereskedelmi egyezmény nem jön létre, úgy nem marad más hátra, mint hogy az európai huzaíölös- legeket Németország, Franciaország és Belgium fogyassza ed Ha semmi más gazdasági ok, úgy már ez az egy föltétlenül a középeurópai vámunió megteremtése után kiált. De az orosz mezőgazdasági dumping kilátások egyenesen kikényszerítik a gazdasági Középeurópa megalakulását. A gazdasági regionális egyezmények tehát elkerülhetetlenek. Mintán Angolországnak Franciaországgal és Németországgal az ipari vámok csökkentéséről folytatott tárgyalásai nehezen vezetnek célra, ezért alig lehet számítani arra, hogy a vámbéke a szabad kereskedelem elvei alapján a közeljövőiben létrejöhetne. A mezőgazdaság és ipar vámvédelme szükséges volt és ma is szükséges, mert a különböző államokban különbözők a termelési költségek. A regionális egyezmények kereskedelempolitikai strukturálja tehát csak igy alakítható át, ha az államok a legnagyobb kedvezmények elvétől eltérve a preferencia elvét via facti bevezetik. * Hodzsa dr., volt miniszter előadásának gondolatmenetét különösen azért tartjuk figyelemreméltónak, 'mert az általa hangoztatott
