Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-09 / 81. (2598.) szám

2 'pmcaiMag^arhirmp 1931 Aprilie 9, csütörtök. •és legközelebbi ülésszakán. A Maiin szerint Bnand csak abban az esetben vesz részt az angliai konferencián, ha oda Grandit la meg­hívják. Az Echo de Paris Henderson tervét egy­szerűen lehetetlennek tartja. A nacionalista Ordre az angol külügyminiszter eljárási mód­ját inkorrektnek és sértőnek nevezi; Fölteszi a kérdést, hogy tulajdonképpen miért is tár­gyal az angol államférfiu a németekkel? Az Avenir szerint, ha Henderson egyedül a né­metekkel fog tárgyalni, akkor kellemetlen dolgok születhetnek meg Chequersben, vi­szont, ha Franciaország Is részt vesz az otta­ni tanácskozásokon, akkor könnyen előállhat az a helyzet, hogy Franciaország elszigetelő­dik Anglia, Németország és Olaszország kö­zött. A Petit Parislenben Romier, Franciaország egyik legismertebb közgazdásza, cikket ir a kontinens helyzetéről. Megállapítja, hogy ha legkésőbb két éven belül nem valósul meg Páneurópa, akkor a kontinens elvesztette a játszmát a világpiacon. Az európai népek alig vannak a veszedelem tudatában. Senki­nek nincs tiszta és világos terve. Mindenfelé hiú határvillongások, presztizsrivalitás és a hatalom fitogtatása uralkodik. Hitler provo­kációi nem gazdagították meg Németorszá­got s egy másik államfő harcias szavai nem nyugtatták meg Európát. Romier szerint Franciaország is osztozik a fele'ősséghen, mert mint relatív kedvező helyzetben lévő konjunkturasz'get, egyszerűen nem vett tu­domást a határokon tul lévő bajokról és ön­magába vonult vissza. ■i ....... i. Mi ért nem utazik Benes Athénba? Prága, április 8. A cseh néppárti Prafeiky Veéer- nikiből vesszük a következő sorokat: Csehszlovák közvéleményünk bécsi lapokból kerülő utón arról értesül, hogy Bemos kü'ügynránteaber ijemomclta terv­be vett athéni látogatását. E hírek szerint Benes elhatározását azzal indokolja, hogy a jeletnílegi po­litikai helyzet miatt tartós abb időre nem távozha- tik el hivatalából. A bécsi hírforrások azt is jelen­tették, hogy Horace Rnmbotd bérliiná angol nagy­követ látogatóba jött Prágába. Hír szerint néhány napig marad áitt. azonban arra való tdkintettel, hogy felesége is kíséri, prágai látogat ásának neon tüaj- donitanak politikai jelentőséget. Egy kissé azonban feltűnő, hogy egyidejűleg Politis berliimi görög kö­vet is Prágába jött s a görög követségen szállt meg. Benea athéni látogatásának lemondásával kaipcso- letban egyúttal feOiiöiézilk a görög köztársasági etnök nemrég bejelentett prágai látogatásának esetét la. A köztársasági elnök ugyanis akkor Varsóból uta­zott hazafelé a eredeti terve szeriint Prágában meg akart állapodni. Azonban ki seui lépett a vonatból, hanem a® állomáson valló rövid tartózkodás után egyenesen Bécsbe. majd onnan Rómába utazott." A legnemzetibb múltú szlovák lap követendő példa gyanánt méltatja a szlovák közvélemény előtt a magyarság nagyszabású irodalomtámogató akcióiát Nekünk is volna szükségünk hasonló emberekre! — mondja Csüky M bátoréi a Imrét- szentmáítoni Národnie Novlny - „Na Prága nem ad, úgy magunknak kell adnusk" Prága április 8. A Prágai Magyar Hírlap húsvéti szántában nyilvánosságra hozott iro­dalmi és tudományos pályadijak érthető és kellemes f eltűnést kellettek Szlovén szkon nemcsak a magyarság köreiben, hanem szlo­vák körökben is. A pályád)jak tekintélyes összegükkel megmutatták, hogy a szloven- szkói magyarság a Prágai Magyar Hírlappal az éléu áldozatokra kész és erőinek heroikus megteszi lésével akarja a cseh szlovákiai ma­gyar irodalom és tudomány reneszánszát elő­segíteni. Hogy ez az akció mennyire értékes, nemes, szükséges és idején való, azt legjob­ban bizonyltja a Národinie Noviny .^Magyar példa" cimii cikke, mely a .magyar akciót utánozandó példa gyanánt állítja oda a szlo­vák in-tel lektu eltek elé. A nagy nemzeti tra­dícióra visszatekintő turóc szén tan árt mii szlo­vák lap cikke a következőképp méltatja a ma­gyar kullurakciót. — Sok zaj, lárma, sőt néha ízléstelen meg­jegyzés hangzott iö! nálunk tavaly, amikor az állami dijakat osztó bizottság nagylelkűen egy dijat juttatóit a szlovák irodalomnak, hogy ezzel is megmutassa, mennyire nem tulajdo­nit neki nagy fontosságot. Áz állami dijakból a németeknek is jutott, a magyarok azonban nem kaptak. Talán ezért fordultak önsegély­hez és a Prágai Magyar Hírlap húsvéti szá­ma a szloveuszkói magyar irodalom és tudo­mány számára huszonhét dij kiírását közli Összesen 75.0C0 korona értékben! Ez már az­után olyan tett, amelyen érdemes egy pilla­natig elgondolkodni és pedig annál inkább, mert ezeket a dijakat egyének, egy irodalmi társaság es a P. M. H. falta. A pályázat úgy szólván az irodalom valamennyi ágára szól s amellett 33.000 koronás összeggel 17 dij ere­jéig a tudományról is gondoskodás történt. Úgyszólván valamennyi miinél azt követelik, l ogv a tárgya a szlovenszkói életből való le­gyen, a tudományos tanulmányokban pedig a szlovenszkói magyarság kulturális, szociális és történelmi kérdéseinek a megoldását kí­vánják. Értfekes, hogy a Háromezer koronás Reviczky dijat szlovák irodalomból való anto­lógia számára szánták, amivel a magyarok meg akarják mutatni, begy komolyain kíván­nak foglalkozni a szlovák kultúrával abban az irányban, ahogy ezt a fiatal Osáky Mihály nemrégen megíorimilázta. Emellett hangsú­lyozni kell, hogy nagy figyelmet szentelnek a magyar tanulóifjúságnak, amely számára, bi­zonyára nem ok nélkül, a Prágai Magyar Hír­lap szerkesztősége kilenc irodalmi dijat irt ki. A szlovénekéi magyarok az utóbbi időben minden erejüket megfeszítik az irányban, hogy magokhoz vonják az ifjúságot és rende­sen megszervezzék a szlovén szik ói magyar kullurmunkát. Hogy mennyire komolyain gon­dolják irodalmuk segítését, a legjobb bizo­nyítéka ennek az egyesek áldozatkészsége az irodalmi dijak körül. Ez a, magyar példa na­gyon tanulságos számunkra i3, mert a mi fia­talságunkkal, különösen a tudományos irány­ban dolgozó fiatalsággal senki sem törődik. S a nni burzsoáziánk, amely a provrat után szép pozíciókat nyert el, nem érzi kötelessé­gének, hogy támogassa a szlovák irodalmat, hanem azt gondolja, hogy néhány szlovák könyv megvásárlására] eleget tett nemzeti kötelességének s ezért lelkiismoreto nyugodt. Ez azon bán nrm mehet így tovább! Mecéná­sok nélkül sohasem lesz szlovák tudomány! A mecénásoknak éppen azon leggazdagabb szlovák rétegekből kellene kikerülniük, me­lyek teljesen mostohán viselkednek kulturá­lis szükségletünkkel szemben és melyeket a gazdag parvenü gondolkodásmódja jellemez. Ez a társaság éli világát, tagjai betolakszanak a nemzetközi nagytőkések társaságába. Ez szomorú, azonban igaz kép. Mennyivel több megértéssel van saját nemzete iránt ama fia­tal Csáky Mihály, aki szintén csak a saját gondjaival ioglalkozhatna és mégis az uj ma­gyar generáció soraiba jelentkezik és segíti minden erejével. Nekünk is volna szükségünk hasonló emberekre! Ha a mieink valóban for­ró kapcsolatban volnának a szlovák kultúrá­val, ha szivükön feküdne tudományunk fejlő­dése, igazán rövid időn belül a magyarokénál akár kétszer te nagyobb összeget is összegyüjt- hetnénk irodalmi dijakra. Ha a szlovák iroda­lom csak egy állami dijat kap, úgy erre csak egy lett volna a felelet: minden évben pénzt gyűjteni jó emberektől irodalmi dijakra. Ha Prága nem ad. úgy nekünk kell erre adnunk! lös azok a szlovákok, akik olyan közönnyel tekintenek a szlovák loultura szükségleteire, fontolóra kellene hogy vegyék, hogy a sor­suk össze van kötve a nemzet Borsava! • er­kölcsileg kötelezve vannak arra, hogy leg­alább anyagilag segítsék a szlovák ügyet. — Még mindig nagyon is hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy a kultúráról való gondos­kodás összes gondját az államra és néhány intézményre hárítsák át, persze teljesen jo­gosulatlanul. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az állam nem tehet mindent, hanem az egyé­nek is kötelesek áldozni valamit a kulturális szükségletekre s tehetségükhöz képest me­cénásokká kell válniuk. Máskülönben nagyon nehéz a nemzet sorsa, ha a szükségletei iránt csak azok vannak megértéssel, akik anyagi fejlődését nem biztosíthatják. A magyar pél­da Indítékul kellene hogy szolgáljon a mieink számára is — fejezi be cikkét a Markel ni e Noviny —, hogy végre egyszer a szlovák kul­túra szükségleteivel is törődjenek. 1 m:M kérdése é brüsszeli sreciaiisfa aagygyüiés napirendién Brüsszel, április 8 A belga munkáspárt húsvéti nagygyűlésen Breitscheid német de­legátus hangoztatta, hogy a béke érdekében elsősorban Franciaország és Németország együttműködését kellene biztosítani. A mi felfogásunk szerint — mondotta — a békeszerződések nem papirrongyok ugyan, de módosításra szorulnak. A nemzetközi politikának számot kell vetnie az élet változó körülményeivel és arra keli törekednie, hogy valamennyi érdekelt fél be­vonásával hajtsák végre a szerződéseken a szükséges módosításokat León Blum francia delegátus hasonló szel­lemben beszélt. A szerződések — mondotta — nem örökéletüek, Európa állandóan válto­zik és uj helyzetek alakulnak ki, amelyek szükségessé teszik a régi szerződések reví­zióját. A közönség élénken tapsolt amikor e felszó­lalások után Vanderveíd* belga szocialista vezér helyéröl felemelkedve szimbolikus gesz­tussal egyik kezét Broitsoheidnek, a másikat Hiúmnak nyújtotta, A naggyüJés behatóan foglalkozott a lesze­relés kérdésével is és túlnyomó többséggel határozati javaslatot fogadott el, amely az ál­talános leszerelést zürgett SÜLLYEDŐ PARTOK ;REGENY Irta: EGRI VIKTOR (3) —- Nem értelek! — mondta az asszony száraz, elfátyolozódott hangon. — A meg­kezdett munkát neon lehet abbahagyni! Az idő sürget. Balázsért még ebéd után elküld ■bem Szandrát és ő megígérte, hogy eljön. Hamm érékhez magam megyek át, ők is itt lesznek. Miké a mellére ejtette fejét. Valami bá­gyadt száraz hidegség telepedett rá. Bántot­ta Jolán rendelkezése. Elkedvetlenedre mu­tatott az asztalra. — Még a virágot is eltiltottad!... Sémiim emlékeztető — te akartad! Nem vetem a szemedre, de a szeánszot holnapra halaszt­hat tad volna... Az ember mégse felejti: ma tiz esztendeje vagyunk együtt. Jóban, rosszban ... Mint valami poros malomiban csak őrlődnek az évek... Mi marad belő­lük? Egy maróik hamu se... semmi! Jolán Ingerülten szembefordult vele. — Mondtam már tegnap, hogy az ilyen alkalmak csak arra valók, hogy kivessenek munkánkból. Más a mi életünk, más lett a rendeltetésünk. Szentimentális telkeknek kell a cécó! A téli alkony homálya lassan beborította (kettőjüket, ahogy hallgatagon, szétfutó és külön utakat taposó gondolatokkal ültek az asztalnál. Milyen távol járnak ismét egymástól, gon­dolta Miikó a megülő csendben. Dobhártyáin éles riadót vert a rettenetes csönd. Ha egy asszony szeret, minden gondolatával csak a férfi körül marad, — a férfi szeret és jár a hivatása után. Ezt nem értette soha Jolán, mindig a végletekbe esett, végleteket köve­telt. Ma ott tart, hogg miéig emlétaUott is hamuval szórja tele. Szeretett volna hnzzá- menni, hogy magához vonja, megragadja és kérlelje ... nem lehetett mindent oly köny- nyen elfelejteni, Jolán hosszas betegeskedé­sét, a tavasat, miikor edvitte a Gap Martin gyógyító ege alá, sohase voltak derűsebb hetek... Nem lehetett felejteni a háborút, a sok rettegést és gondot és azt a nagy bol­dogító felszabadulást, amit a katonaihoLmi- nak levelése hozott... Nem tehetett felejte­ni az örömöt, amikor Hainmernénak lefizet­te a malom vételárának utolsó összegét és minden függőségük megszakadt. Közeledni próbált esetlen szavaival, de éreznie keltett, valahol szakadás történt, nem tudta hol és miért és ez fájt. Mintha kövek nyomnák mellüket, torku­kon él nem mondott szavaik forrtak. — Igazad van, Jolán. A mi életünkhöz jobban illik ez a közönyös felejtés. Ahol nincsen család, nincs gyerek, ott nincs is igazi ünnep, — mondta csüggedt szívvel, ahogy tisztán megérezte a köztük évek óta szélesedő szakadékot. Felállt, hogy vissza­menjen az irodába. Rezignált szavaira azonban váratlan vi­har támadt. Jolán hangja keményen, harco­sain rá reccsent: — Tudtam, hogy megint ez lesz a keser- gésed vége!. •. Gyerek és család!... Hát van a malomiban elég gyerek! Ide csődithe- ted őket. Elmulathatsz velük! Az ón vendé­geimet kidobhatod, ha utadban vannak! Nem vette észre, nem akarta látni, hogy Mikó békiti és könyörög. Görcs rángott át a testén, megpróbálta leplezni, de az izgalom úrrá lett rajta. Sírva kiáltotta: —« Konok vagylTe tőled hiába kórok valamit, a régi makacsságod ébred fel ujral — Az én makacsságom? — Ha neked jól esiik, akár az egész házat telerakhatod gyerekekkel. — Felizgatod magad, Jolán. Megyek már, látom, nem akarsz megérteni. Benézek a ma­lomba. Az asszony gúnyosan felnevetett. — Jó, hogy mondod, különben azit hinném, hogy a Kata kisfiát fogod dajkálni... Idáig hallom, hogy nyiváfkol utánad. Megint a régi bántottság, a régi keserű­ség és gúny, Jolán örökös ingerültsége, mi­helyt házasságuk meddősége szóba kerül. Mikó törődötten vette a kalapját. Kiment nagy sóhajjal, mintha bilincs vol­na a lábán. 8. Porubszky, a falu öreg plébánosa, elfogta az utón Balázst. — Hová, fiatal barátom? Balázs a malomiba készült Mikóékhoz. Na­pok óta nem volt (kint, az asszony sürgősen kikérette. Jó negyedóra innen a malom, siet­nie keltett, hogy idejében kiérjen. Búcsúzni akart az üdvözlés után, de a plébános nem engedte. A pap pirosra borotvált kövér arcára rán­cok feküdtek, borúsan topogott a fiatalem­ber mellett. — Szeretném, ha most nem látná bennem a papot és nem venné zokon, hogy magán­ügyet firtatok... Tudja, régebben én is gyakran kijártam a malomba. Mostanában nem is hívnak. Igazuk is vau! El se mehet­nék, pedig nem tartok én haragot... De úgy volt, mikor Orlay Vincét temettük, ak­kor kissé kíméletlenül megmondtam az asz- szonynak, hogy hiba történt. Bizony, nagy hiba volt! — Nem ismertem Orlayt, tisztelendő ur! — Persze, maga akkor katona volt, mikor meghalt. Orlay gyakori vendége volt Mikó- nénak, kiváltkép, hogy az az istentelen játék kezdődött azzal az olasz fiúval.Kern le* hetett ráismerni, annyira kiforgatták azok a szeánszok. Egyszer hajnalban ájulfan tel­ték az utón a malom munkásai... Aztán, jegy hétre rá már nem volt segítség. Meg- i halt. Beteg volt, epilepsziás. Éjfélkor egye­dül engedték haza és biztosan rohamot ka­pott útközben. Ez volt a halála, a hajnalig tartó hideg ájulás a földön. A pap szavaira Balázsnak eszébe ötlött, hogy napokkal azelőtt a szállásadónője i* megemlítette előtte Orlayt. Beszélt a halálá­ról. És ugyanolyan vádoló célzással, mint a plébános. Akkoriban ügyet sem vétett ri, vénaeszonyos fecsegésnek Ítélte. — Nem értek orvosi dolgokhoz, — mond­ta kelletlenül és az órájára pillantott. — De annyit tudok, hogy az epilepsziás napokkal előre megérzi a rohamot... Vetem több­ször megesett, ha a malomban elfogott a vi­har, vagy ha tul soká maradtam, hogy Mi- kóék ott tartottak reggelig. Aztán szánt is adtak. Alkalmasint Orlay Vincével ugyan­így bántak. Maradhatott volna a malomban akkor is, ha a rohamot előre megérezte... Nem értem tehát, miért okolják azért a vé­letlenért Milkóékat? Az öreg plébános izgatottan megállt és homlokába tolta aranykeretes pápaszemét. Úgy nézett rá fényhalta szemeivel, ferde nézésével Balázsra. — Okolják? Olyan furcsán mondja!... Fiam, felelőség és felelőség között vannak árnyalatok. Aztán lehet, hogy Orlay Vince abban a felcsigázott idegállapotban, amely­be az az istentelen tulvilági játék hajszolta, nem érezte előre a rohamot. Vagy úgy volt, hogy rostéit éppen akkor ott maradni. Az ember nem mutogatja szívesen a nyomorú­ságát... Na, nem igaz?... Mit kutatnak? Mit akarnak? Mondja meg maga nekem? Erre persze nem fed felelni!... Minek ak­kor az a kapkodás és tántorgás? Ez a ve­szedelmes játék és isten ki sértés! Mert az: istenkáromlás!... Jöjjön el énhozzám, aki telki inspirációra és vigaszra szorul. Ott a gyóntatószék és a nyitott temetemaitól

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom