Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-29 / 98. (2615.) szám

4

\ | 1931 április 29, szwvla,

A kürten-ügy margójára

Irta: Neufeld Béla dr.

Az ítéletet kimondtáík és Kürtén megköny- myebbüléssel vette tudomásul. El ne felejtsük, minden bűn tevőnél előbb-utóbb jelentkezik a bűntudat és a bttnbánat (amelynek örök irodalmi illusztrációja a Raezkolnyikov), s ha a büntetésnek van valamelyes értelme, úgy lélektanilag a bűnös legbensőbb vezeklési szükségletét elégiti ki.

A Kürtén esetében nem az ügy jogi vonatkozásai érdekelnek, hanem annak lélektani oldala. A tárgyalás javarész-ben a nyilvánosság kizárásával ment. végbe és éppen arról nem tudunk, ami számunkra a legjelentősebb lett volna. De igy is eleget tudunk, — eleget ahhoz, hogy az elmeszakértők állásfoglalását megítélhessük. Ki kell mondani, hogy valamennyiük „véleménye" sekélyes és elhibázott volt és egyetlen jottányival sem segített hozzá a lélektani „rejtély" földerítéséhez. Kürtén szadista tömeggyilkos volt és Hü'bner tanár, a szadizmus állítólagos specialistája, elmondta mindazt, amit bármely szexuálpathológiai kézikönyvben a szadizurasról megtalálhatunk. Hogy Kürtén nem elmebeteg, azt azzal motiválták, hogy rendkívüli emlékezőtehetsége van; mintha gyöngeelméjü éknél és epileptikusoknál nem volna-e a memória szembeszökő fejlettsége köztudott jelenség? Kiírtén minden jel szerint nem elmebeteg, ellenben pathológikus, abnormis, lénye minden gyö- fc-érszáláig. Szadizmusa kísértetiesen emlékez- tett Marquis de Sade (innen az elnevezés) egyik könyvének reveiációira, amelyben a márki fogságának éber „ábrándjait" rögzítette meg (akár csak Kürtőn még a gyilkosságok elkövetése előtt börtönében), s az elmegyógyósz Krá-fft- Ebinget megelőzve, a szexuális aibnormitások valóságos tankönyvét anticipálta. Persze a Kürtén útja tovább haladt, ő nem érte be az éber fantáziákkal, hanem következetesen tetté váltotta át. (Hasonló fantáziákat az u. n. egészséges is föllelhet magánál, amelyek tiltott- vágytörekvéseket tartalmaznak. És nem kevés- íré révelálnak az álmok ilyen célzatokat.) Hogyan lehetséges? Hogyan fajulhat el igy a természetes ösztön és hogyan -képes beteg törekvéseit cselekvésbe valósítani? Erről nem beszéltek a szakértők, ők egyszerűen megállapították a bűnös beszámIthatóságát és következésképpen a jogi felelősségét, mondván, hogy intelligenciájával és akaratával kellett, volna leküzdenie ösztönei lázadását. (Nem csoda, ha az ügyész is Kürtén intelligenciáját játsza ki ellene.) Hübner tanár, a szadizmus specialistája, megállapította, hogy Kürtén szadizmusa „eltanult". Érdekes volna megtudni, hogy a tanár ur hol tanulta tudományát? Ha igy volna, úgy a világháború után csupa szadistából állana az emberiség, ami szerencsére nincsen igy. (A háború természetesen fölszabadított és legalizált elfojtott szadista törekvéseket, de senkit sem teremtett át szadistává.) A védő ellenvetésére, hogy Kürtén már 9 éves korában több gyermeket megölt, kénytelen volt önmagát megtagadni s hozzáfűzni... hogy a kegyetlenségre való hajlamosság ugyan számos gyermeknél fordul elő. de ez a Kiírtén esetében —- nyilván — nem játszik szerepet.

A szakértők úgy beszéltek, mintha Freud nem élt volna, s a pszichoanalízis föltárásai amolyan „quantité negligeable" volnának. Ho- 1 lőtt Freud előtt az egész szexuálpaihológia tisztán leiró ismerethalmaz volt és csupán az ő munkája fejlesztette azt genetikus tudománnyá. Freud előtt csak tudomásul vettük a. csupasz tényeket, ma már látjuk valamennyire az ösztönélet fejlődési célzatait, anélkül, hogy a bölcsek kövét föltaláltuk volna-, De egyet pozitive tudunk: a szadizmus nem „eltanult" ösztön-hajlandóság, hanem mindnyájunk gyermekfejlődé- ú sének egyik elkerülhetetlen fázisa. A részletek messze nyúlnának, elég emlékeztetni futóan a ] kis gyermek kegyet]enkedési hajlamaira és megnyilvánulásaira az állatokkal és a vele ; szemben tehetetlen, kisebb gyermekekkel. A lé- 1 üveges az, hogy ezen a fázison a legtöbben át- 1 fejlődnek, a szadista ösztön energetikusán át- : változik, s az egykori szadista (éppen ebből az . okból) később rajongó emberbaráttá válik, j avagy jó sebésszé, vagy, mondjuk, mészárossá.

A vitathatatlan szadista, Schopenhauer, filozó- , fiájának legfelsőbb értékévé a részvétet dekla- ; ráíja! Hány művész, akiiben hasonló ösztönk-ész- : ségek lappanganak, menti át magát a müalko- i táson keresztül a relatív egészségbe! Egyet ne ; feledjünk: a művész, a neurotikus és a perverz . bűnöző, lelki tartalmai lényegi hasonlatosságot ] mutatnak. Persze a döntően fontos és érdekes, hogy miért válik az egyik művésszé, a másik ] bűntettessé? Séma tikosán ezt lehet felelni: a ' művész átszellemesiti ösztönvágyait, a bűnöző < igenli és megvalósítja azokat és a neurotikus j beteg viszont elfojtja őket. Kürtén megválóéi- tóttá. Nála a szexuális élet gyermeki (infantil) ] fokán rögződött meg; minden perverzió infantil (Freud a gyermek ösztönéletét nem valami szerencsésen „polyrmorph perverznek" nevezi, holott a gyermeknél mindez fiziológikns, « csupán a felnőttnél perverz, miután a normálistól 1 eltérő.) Persze a Kürten-ügy minden részletét < ismernünk kellene, hogy valamennyire is tisz- j tán lássuk, minő fejlődési zavaroknak tudható be, hogy a tömeggyilkos a mondott infantil- szadista stádiumban „fixálódott". A kilenc évvel elkövetett gyilkosságok, amire a kriminalisztikában nincsen példa, ellenállhatatlan erőve-! dokumentálják, az abnormis ősztöntörekvés gyermeki korból eredő determináltsájiját és továbbélését. Mert -lélektani szempontból nem az

*U4*«**M mBearimfc

maga az egyszer, az először elkövetett gyilkosság ténye.

^ Természetesen a normális öntudat számára a Kürtén tette megfoghatatlan és be nem id erezhető marad, anélkül, hogy lélektani értékelésére nézve juaejudikálna. Hogy beszámitható-e Kürtén? TWraészete»sen abban az értelemben nem beszámithatatlan, mint pl. az epileptikus ámokfutásában, vagy a paranoiás, vagy más elmebeteg elkövetett bűncselekményében. De a bes z ám i th a tós ágo t arra alapozni, hogy intelligenciájával és akaraterejével leküzdhette volna szadista impulzusait, elképesztő naivitásra vall. Nem áll az, hogy a szadista impulzusa önmagában nem hevesebb, mint a normálember ösztöne, s ahogy ezt is fékeznie kell olykor az

egyénnek, úgy az abnormis is képes erre. Elsőben is vannak hypererotikus egyének is (és nyilván Kürtén i® az) és azontúl minden abnor- mis impulzusnak szertelen követelőző, átütő ereje van. Kürtén abnormis infantil- lelki berendezésű, bárha nem is ismerjük sötét gyermekéveinek azon élményeit, amelyek elzárták előle a deritő napot. Kürtent ki fogják végezni, de a -szakvélemények alapján nem látunk bele az élő Kürtén lelki műhelyébe. A szakértőknek roppant anyag állott rendelkezésükre -és a pör- nek kiváló lélektani érdek-e lehetett volna ennek az embernek lelki fejlődéstörténetét föltárni. A gyermek Kürtén, aki a szülői házban tanúja volt annak, hogy apja tulajdon feleségének akarta a nyakát elvágni, borzalmas atyai példát látott maga előtt. Ilyen gyermekélmények végzetesen köthetnek valakit, kivált az ösztönstruktura amúgy is rendellenes adottságainál. Ki tudja, vájjon az infantil szadista rög- ződötteégét nem a mondott élmény vitte véghez? Tisztán nem látunk, de a szakértők véleménye után — bizony — nem lettünk bölcse bbek.

KORZIKÁBAN

Irta: HUNGARICUS VIATOR

Ajaccio, április.

Korzikának Napóleont s Napóleonnak Korzikát köszönhetjük.

Mert könnyű dolga lett már aztán a francia -szorgalommal párosult élelmességnek, amikor akkora ingyen reklám: egy „Napóleon egy" áll ott a rendelkezésére.

Utánozhatatlan nagyhatalom ez a korzikai diktátor: nevének varázsával száz évvel hala la után is meg lehet egy sziklákból álló vad szigetet globetrott-erek ezreivel tölteni. Ellenben egy rosszul sikerült diktátor trónokat dönthet, félszigeteket, hozhat forrongásba, évszázados családokait tehet földönfutókká, kergethet ki őseik fészkéből, utaztat keserves szám-kivetésbe.

Az ajacciói Continentál szállóba ma érkeztek az első spanyol menekültek. Hosszú nevű Don-o-k s Nobilék. Egyelőre is-szonyu tömeg podgyásszal s csodaékszerekkel. Amit csak lehetett, magáikra kaptak. Ezek a Primo de Rivera korszak legexponá lit&bibjai, a republikánusok fekete könyvének k-ét kereszttel jelöltjei voltak. Ezek még elcsípték azt a bizonyos utolsó vonatot, — illetve privát yachtot, mely őket lehetőleg messze, részben Korzikába száll itotta.

Micsoda szenzációt keltetitek ma a dejeu- ner-nél.

Csupa jellegzetes, finom vágású arc, mintha egy Greco-muzeum képsora kelt ' vo-lna életre s szállt volna ká rámáiból, hogy az ajacciói Continentál lakosztályaiban modern ruhákba bújva, foglaljanak helyet a tahié d‘ kote-nál, s fogyasszák velünk a „hors d‘oeuvre, cote de porc, Saladé, fromage, fruit"-ből álló szokásos menüt s hörpintg-es- séik malaga helyett az itteni rózsaszín Vieux Gorse-t.

Sic transit glória mundi. Vive 1‘Espange, — Vive la Francé, -- s ami ilyenkor hozzátartozik.

Mert igaz részvéttel, látszólag nagy szívélyességgel fogadták őket.

Még messze vannak az orosz emigráns előkelőségek helyzetétől, s különben is szegény nyugdíjba -küldött királyuk a nyugdij-okrnány aláírása előtt többek között azt is kikötötte, hogy úgy saját, mint hívei vagyonát kiengedjék, — az övét, — csakhogy szabaduljanak tőle, talán-talán neim is fogják lefoglalni, de hogy a forradalmak -kivégzettjeit valakin csak megbosszulják, az idemenekültek is jól megérezték, s ebbeli érzésükből nem is csinálnak titkot.

— Annyi időnk volt csak, — mesélte egy idősebb ur, — hogy a királyi család elutaztáig megadott kímélet védelme alatt ingóságainkat összeszedhettük, ládákba csomagolhattuk, autókra rakhattuk. Jól tudtuk azonban, hogy abban a percben, amikor a király Madridon kívül lesz, minket „vogel|frei“-nék deklarálnak. Egy órával a király távozta előtt mi is behajóztunk. Egyrésziünk Pájrisba utazott, mi egyelőre itt várjuk be s reméljük a helyzet jobbrafordulását. Szent meggyőződésem, hogy diadalmenetben fogjuk még viisszakisérni a királyt.

Megjegyzés, hang, ellenvetés nélkül hallgattuk a kedves, szomorú öreget.

Páriától Nizzáig, ideutaztamig is a spanyolok képezték mindenfelé a főtémát. Minden szenzáció eltörpült mellettük. Kit érdekelt, még a franciák közül is, hogy Doumergue elnök hogy mulat Afrikában, s hattyu-utját mikor fejezi be. Szerencséje volt, hogy híres nizzai beszédét még a spanyol események élőit mondta el, különben alig vették volna talán észre, igy is teljesén kihűlt már a forrón tálalt leves, s lassan az jut eszébe az embereknek, hogy a hangzatos beszéd csak az elnöki buosuzás szép akkordja akart lenni, s látván a nem mindenütt egyforma kellemesen keltett hatást, tán az elnök is azt szeretné most már mondani, amit az a bácskai sváb pap mondott húsvéti előtt tartott beszédében könnyekig meghatóéi ott híveinek:

— Nich wan‘t, náoht wam‘t, wer wa‘s ob es wahr ist! (Ne sírjatok, ne sírjatok, — ki tudja, ián nem is igaz!)

Marsei-1 leben pechem volt. Aznap reggel utaztam keresztül, — anélkül, hogy tudtam volna, — amikor a király hajnalban, odaérkezett, s délig a Noailles szállóban pihent.

Persze, hogy kiszálltam volna, s ott frissiben, első szájból értesültem volna a történelmi eseményekről. Pedig a már Lyonban beadott ‘lapokból megtudhattuk vola-n, hogy Marséi 1-leban várják a királyt. De legalább nyugodtan átaludtak az éjszakát.

A Promenade des Anglais harsogott másnap a rikkancsok kiabálásától:

— Francia földre lépett a spanyol király! így hagyjon az ember a jövendölöknek: minapi spanyol barátom nyárig szabta meg a terminust, s íme már tavasszal beadta a kulcsot a király. Pedig, ugy-o, látszat szerint micsoda nyugalom honolt karácsony Óta szép Spanyolországban! A forradalmi leányzó tehát csakugyan nem halt meg, csak pihent kissé. No és most, jövendölő urak? — Mi lesz aztán? Egyelőre nem fáj, ne főjjön tehát tőle a fejünk!

Nizzában most ütött be az igazi tavasz, illetve nyárnak is beillőnek már, a Promenade de-s Anglais-n nyári ruha, nyári kalap díszük, a tengerben vígan lubickol a publikum apraja-nagyja. szabadon virít a rózsa, lila akác dús fürteivel van teleaggatva minden kitárult ablak.

S a nagy saisonnak mégis vége van. Monte- kar'ló már félig üres, — bolondok az emberek, — januárban, februárban fáztak, s mire kimélegedett, s igaz tavaszra vált az idő, áprilisban alig van itt már publikum.

Három pompás yacht azonban még ott himbálódzik a gondosan óvott monteka-rlói öbölben.

S mindegyiknek históriája van. Víg és szomorú. Mert a yacht-tulajdonosok között ra akadnak igen szömöm emberek.

Itt van például a „Rover" nevű gyönyörű taxusyacbt tulajdonosa, Lord Inchape. özvegy ember. Ragyogón szép, egyetlen leánya volt. Más senkije se, égen se földön..

Egy reggelen levelet talált a lord leánya Íróasztalán:

— Tudom apám, hogy nem engedted volna meg, s igy bocsáss meg, jóváhagyásod nélkül utaztunk el Hamilton 'őrnagy repülőgépén Amerikáiba. Remélem minden baj nélkül megérkezünk, kábel utján értesülök majd.

Lányinak és kísérőjének azóta nyoma veszett, « a kétségbeesett apa világszerte bolyongva keresi lányát.

A „Corsaire" nevű yacht tulajdonosa Pir- pont Morgan tudvalevőleg szintén nem szűkölködik anyagi javakban, ám azt hiszem, vagyona kilencvenöt percen tjét szívesen oda- dobná, ha fiatalságot és egészséget vásárol- ,

Czentiváis - lléififiz

llgg(f§£fl

az Alacsony Tátrában

megnyitás május 23-án Tejles napi pensio lakással junius 28-ig és

szeptemberben **** ~~ g

iuIius S(?

augusztusban |Jg

Meleg strand-uszoda és gyágy- SS fürdők.

Tengerszin felett 676 m. ||

Úszás, tennis, GOLF Posta, távirda, telefon:

Liptovsky Svaty Jan. W$ Ksod fővonal-autóbusz Liptovsky Svaty Mikuláson (Liptoszentmiklós) minden gyorsvonatnak

Étterem Manes kávéház Igazgatóság i 426-83 Pácai és Paulhonier Ií3E‘

Francia konyha — Cukrászda — Bridae Room — Danzing — Szombaton cs vasárnap ötórai tea.

hatna vele. öreg és beteg. Kilencvenöt percentnél is súlyosabb két tehertétel. Can'íer- bury érsek társaságában utazott el yachtján e napokban Jeruzsálembe. A szent sirt látogatja Amerika és Európa hírhedt bankárja. Bankári bűneit ment le vezekelni. Előbb azonban Pán eu rop a bocsánatát kellene kikérnie. Pedig ezt az abszoluciót aligha kapná meg, előbb el kéne tépnie a tízmillió vérével Írott európai adósságlevelet. Vezeklő sernek határát aligha fogja ekkorára szabni.

A legmulatságosabb yacht a harmadik, a „Jennette".

Sir Levesey a tulajdonosa. Bolond, gazdag ember ez is. Megteszi azt a tréfát, hogy vaditján, melynek ő egyetlen lakója, negyven tagból álló személyzetet tart. Hónapok óta él a Riviérán, a yacht napi rezsije 7500 frank. Vendéget sohasem lát. Jókai akár róla is megírhatta volna regényét.

Április 16-án tartotta a mcntekarlói bank részvénytársaságának igazgatósága évadzáró ülését.

Fájdalommal jelentette az elnök, hogy7 a bank nyeresége, a tavalyi 150 millióval szemben idén 110 millió frankra apadt. S mintha ezt az előre sejtett hiányt pótolni akarta volna, feltűnő kicsinyes lett idén a vezetőség. Régen te sehova sem kellett belépti dijat fizetni. Játéktermek, hangversenyek, pezsgés buffet-vel rendezett bálok ingyen állottak rendelkezésre, ma már a ruhatári jegyekért is pénzt szednek, pedig — circutas vitiosus — talán éppen ez a szűkmarkúság bosszulja meg magát s csappantotta meg a látogatók és játékosok számát.

Rendezhetnek virág-, tennisz- és autőver- ■'seoiyeket, ez csak az úgyis biztos látogatókat elégiti ki, — a kicsik százezrei — pedig ezek voltak a biztos kis halak, — olcsóság után vágynak, s ezt már nem lelik meg Monte- karlóban, úgy mint régen a háború előtt.

A ruzsbachi Zamoyski gróf és felesége, Izabella spanyol infánsnő is itt tartózkodtak Cannes-bán, s éppen akkor utaztak el s akarták spanyol rokonaikat meglátogatni, mikor beütött ott a nagy krach. A spanyol határon feltartózitatták őket. Nem kaptak beutazási engedélyt s igy visszajöttek Oanmesbe.

Úgy hallottam, innen Parisba utaztak. Most aztán igazán aktuális lett a dolog, hátha csakugyan meghívják Alfonsoéket Rúzs- bachba a nyárra? Jő reklám volna a Tátrának. Egyszer Szlovenszkőnak is jutna valami kis attrakció, úgy7 mint Marienbadnak egykor Vll.-ik Eduard.

*

Korzikával kezdtem, s csak épp, hogy belefogtam. Ezek a spanyol események egy hétre minden mást ad acta tettek. Pedig akad itt elég meginni, elmesélni való. Ma este például bált ad Ajaccio városa a kikötőjében horgony zó angol flotta tiszteletére. Most találtam szobámban a meghívót. Megnézzük, s majd írunk róla.

— 81 éves aggastyán, akinek szive a jobb és mája a baloldalon van- Berlinből Írják: Kuriózus, az orvostudományban párját ritkító esetről adnak hirt az itteni lapok. A berni kanton egyik községében az ottani orvosnál gvógyulást keresett egy 81 éves aggastyán, aki elpanaszolta, hogy egy idő óta nagy fájdalmak gyötrik. Az orvoV alaposan megvizsgálta paciensét és szenzációs felfedezést tett, melyet a kővetkező szavakban közöl a beteggel: „Tudja-e ön, hogy a szive nincs a helyén, hanem mellkasának jobb oldalán helyezkedik el, a máj viszont a normálistól eltérően a bal oldalon foglal helyet?" Az aggastyán minderről mit sem tudott, 81 évet nyugodtan élt abban a tudatban, hogy a szive és a mája a helyién van. Az orvos véleménye szerint az eset. egyedülálló a maga nemében s egyetlen mn-ovarázata abban található, hogy az aggastyán rendkívüli életerős szervezetű, akinek organizmusában nem okozott zavart a szív es