Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-29 / 98. (2615.) szám

4 \ | ­1931 április 29, szwvla, A kürten-ügy margójára Irta: Neufeld Béla dr. Az ítéletet kimondtáík és Kürtén megköny- myebbüléssel vette tudomásul. El ne felejtsük, minden bűn tevőnél előbb-utóbb jelentkezik a bűntudat és a bttnbánat (amelynek örök irodal­mi illusztrációja a Raezkolnyikov), s ha a bün­tetésnek van valamelyes értelme, úgy lélekta­nilag a bűnös legbensőbb vezeklési szükségle­tét elégiti ki. A Kürtén esetében nem az ügy jogi vonatko­zásai érdekelnek, hanem annak lélektani oldala. A tárgyalás javarész-ben a nyilvánosság kizárá­sával ment. végbe és éppen arról nem tudunk, ami számunkra a legjelentősebb lett volna. De igy is eleget tudunk, — eleget ahhoz, hogy az elmeszakértők állásfoglalását megítélhessük. Ki kell mondani, hogy valamennyiük „véleménye" sekélyes és elhibázott volt és egyetlen jottányi­val sem segített hozzá a lélektani „rejtély" föl­derítéséhez. Kürtén szadista tömeggyilkos volt és Hü'bner tanár, a szadizmus állítólagos spe­cialistája, elmondta mindazt, amit bármely szexuálpathológiai kézikönyvben a szadizuras­ról megtalálhatunk. Hogy Kürtén nem elmebe­teg, azt azzal motiválták, hogy rendkívüli em­lékezőtehetsége van; mintha gyöngeelméjü ék­nél és epileptikusoknál nem volna-e a memória szembeszökő fejlettsége köztudott jelenség? Kiírtén minden jel szerint nem elmebeteg, ellen­ben pathológikus, abnormis, lénye minden gyö- fc-érszáláig. Szadizmusa kísértetiesen emlékez- tett Marquis de Sade (innen az elnevezés) egyik könyvének reveiációira, amelyben a márki fog­ságának éber „ábrándjait" rögzítette meg (akár csak Kürtőn még a gyilkosságok elkövetése előtt börtönében), s az elmegyógyósz Krá-fft- Ebinget megelőzve, a szexuális aibnormitások valóságos tankönyvét anticipálta. Persze a Kürtén útja tovább haladt, ő nem érte be az éber fantáziákkal, hanem következetesen tetté váltotta át. (Hasonló fantáziákat az u. n. egészséges is föllelhet magánál, amelyek tiltott- vágytörekvéseket tartalmaznak. És nem kevés- íré révelálnak az álmok ilyen célzatokat.) Ho­gyan lehetséges? Hogyan fajulhat el igy a ter­mészetes ösztön és hogyan -képes beteg törek­véseit cselekvésbe valósítani? Erről nem be­széltek a szakértők, ők egyszerűen megállapí­tották a bűnös beszámIthatóságát és követke­zésképpen a jogi felelősségét, mondván, hogy intelligenciájával és akaratával kellett, volna leküzdenie ösztönei lázadását. (Nem csoda, ha az ügyész is Kürtén intelligenciáját játsza ki ellene.) Hübner tanár, a szadizmus specialistája, megállapította, hogy Kürtén szadizmusa „elta­nult". Érdekes volna megtudni, hogy a tanár ur hol tanulta tudományát? Ha igy volna, úgy a világháború után csupa szadistából állana az emberiség, ami szerencsére nincsen igy. (A há­ború természetesen fölszabadított és legalizált elfojtott szadista törekvéseket, de senkit sem teremtett át szadistává.) A védő ellenvetésére, hogy Kürtén már 9 éves korában több gyerme­ket megölt, kénytelen volt önmagát megtagad­ni s hozzáfűzni... hogy a kegyetlenségre való hajlamosság ugyan számos gyermeknél fordul elő. de ez a Kiírtén esetében —- nyilván — nem játszik szerepet. A szakértők úgy beszéltek, mintha Freud nem élt volna, s a pszichoanalízis föltárásai amolyan „quantité negligeable" volnának. Ho- 1 lőtt Freud előtt az egész szexuálpaihológia tisztán leiró ismerethalmaz volt és csupán az ő munkája fejlesztette azt genetikus tudománnyá. Freud előtt csak tudomásul vettük a. csupasz tényeket, ma már látjuk valamennyire az ösz­tönélet fejlődési célzatait, anélkül, hogy a böl­csek kövét föltaláltuk volna-, De egyet pozitive tudunk: a szadizmus nem „eltanult" ösztön-haj­landóság, hanem mindnyájunk gyermekfejlődé- ú sének egyik elkerülhetetlen fázisa. A részletek messze nyúlnának, elég emlékeztetni futóan a ] kis gyermek kegyet]enkedési hajlamaira és megnyilvánulásaira az állatokkal és a vele ; szemben tehetetlen, kisebb gyermekekkel. A lé- 1 üveges az, hogy ezen a fázison a legtöbben át- 1 fejlődnek, a szadista ösztön energetikusán át- : változik, s az egykori szadista (éppen ebből az . okból) később rajongó emberbaráttá válik, j avagy jó sebésszé, vagy, mondjuk, mészárossá. A vitathatatlan szadista, Schopenhauer, filozó- , fiájának legfelsőbb értékévé a részvétet dekla- ; ráíja! Hány művész, akiiben hasonló ösztönk-ész- : ségek lappanganak, menti át magát a müalko- i táson keresztül a relatív egészségbe! Egyet ne ; feledjünk: a művész, a neurotikus és a perverz . bűnöző, lelki tartalmai lényegi hasonlatosságot ] mutatnak. Persze a döntően fontos és érdekes, hogy miért válik az egyik művésszé, a másik ] bűntettessé? Séma tikosán ezt lehet felelni: a ' művész átszellemesiti ösztönvágyait, a bűnöző < igenli és megvalósítja azokat és a neurotikus j beteg viszont elfojtja őket. Kürtén megválóéi- tóttá. Nála a szexuális élet gyermeki (infantil) ] fokán rögződött meg; minden perverzió infan­til (Freud a gyermek ösztönéletét nem valami szerencsésen „polyrmorph perverznek" nevezi, holott a gyermeknél mindez fiziológikns, « csu­pán a felnőttnél perverz, miután a normálistól 1 eltérő.) Persze a Kürten-ügy minden részletét < ismernünk kellene, hogy valamennyire is tisz- j tán lássuk, minő fejlődési zavaroknak tudható be, hogy a tömeggyilkos a mondott infantil- szadista stádiumban „fixálódott". A kilenc év­vel elkövetett gyilkosságok, amire a krimina­lisztikában nincsen példa, ellenállhatatlan erő­ve-! dokumentálják, az abnormis ősztöntörekvés gyermeki korból eredő determináltsájiját és to­vábbélését. Mert -lélektani szempontból nem az *U4*«**M mBearimfc maga az egyszer, az először elkövetett gyilkos­ság ténye. ^ Természetesen a normális öntudat számára a Kürtén tette megfoghatatlan és be nem id erez­hető marad, anélkül, hogy lélektani értékelé­sére nézve juaejudikálna. Hogy beszámitható-e Kürtén? TWraészete»sen abban az értelemben nem beszámithatatlan, mint pl. az epileptikus ámokfutásában, vagy a paranoiás, vagy más elmebeteg elkövetett bűncselekményében. De a bes z ám i th a tós ágo t arra alapozni, hogy intelli­genciájával és akaraterejével leküzdhette volna szadista impulzusait, elképesztő naivitásra vall. Nem áll az, hogy a szadista impulzusa önmagá­ban nem hevesebb, mint a normálember ösz­töne, s ahogy ezt is fékeznie kell olykor az egyénnek, úgy az abnormis is képes erre. Első­ben is vannak hypererotikus egyének is (és nyilván Kürtén i® az) és azontúl minden abnor- mis impulzusnak szertelen követelőző, átütő ereje van. Kürtén abnormis infantil- lelki be­rendezésű, bárha nem is ismerjük sötét gyer­mekéveinek azon élményeit, amelyek elzárták előle a deritő napot. Kürtent ki fogják végezni, de a -szakvélemények alapján nem látunk bele az élő Kürtén lelki műhelyébe. A szakértőknek roppant anyag állott rendelkezésükre -és a pör- nek kiváló lélektani érdek-e lehetett volna en­nek az embernek lelki fejlődéstörténetét föl­tárni. A gyermek Kürtén, aki a szülői házban tanúja volt annak, hogy apja tulajdon felesé­gének akarta a nyakát elvágni, borzalmas atyai példát látott maga előtt. Ilyen gyermekélmé­nyek végzetesen köthetnek valakit, kivált az ösztönstruktura amúgy is rendellenes adottsá­gainál. Ki tudja, vájjon az infantil szadista rög- ződötteégét nem a mondott élmény vitte vég­hez? Tisztán nem látunk, de a szakértők véle­ménye után — bizony — nem lettünk böl­cse bbek. KORZIKÁBAN Irta: HUNGARICUS VIATOR Ajaccio, április. Korzikának Napóleont s Napóleonnak Kor­zikát köszönhetjük. Mert könnyű dolga lett már aztán a fran­cia -szorgalommal párosult élelmességnek, amikor akkora ingyen reklám: egy „Napóleon egy" áll ott a rendelkezésére. Utánozhatatlan nagyhatalom ez a korzikai diktátor: nevének varázsával száz évvel hala la után is meg lehet egy sziklákból álló vad szigetet globetrott-erek ezreivel tölteni. Ellen­ben egy rosszul sikerült diktátor trónokat dönthet, félszigeteket, hozhat forrongásba, év­százados családokait tehet földönfutókká, ker­gethet ki őseik fészkéből, utaztat keserves szám-kivetésbe. Az ajacciói Continentál szállóba ma érkez­tek az első spanyol menekültek. Hosszú ne­vű Don-o-k s Nobilék. Egyelőre is-szonyu tö­meg podgyásszal s csodaékszerekkel. Amit csak lehetett, magáikra kaptak. Ezek a Primo de Rivera korszak legexponá lit&bibjai, a repub­likánusok fekete könyvének k-ét kereszttel je­löltjei voltak. Ezek még elcsípték azt a bizo­nyos utolsó vonatot, — illetve privát yachtot, mely őket lehetőleg messze, részben Korziká­ba száll itotta. Micsoda szenzációt keltetitek ma a dejeu- ner-nél. Csupa jellegzetes, finom vágású arc, mint­ha egy Greco-muzeum képsora kelt ' vo-lna életre s szállt volna ká rámáiból, hogy az ajacciói Continentál lakosztályaiban modern ruhákba bújva, foglaljanak helyet a tahié d‘ kote-nál, s fogyasszák velünk a „hors d‘oeuvre, cote de porc, Saladé, fromage, fruit"-ből álló szokásos menüt s hörpintg-es- séik malaga helyett az itteni rózsaszín Vieux Gorse-t. Sic transit glória mundi. Vive 1‘Espange, — Vive la Francé, -- s ami ilyenkor hozzá­tartozik. Mert igaz részvéttel, látszólag nagy szívé­lyességgel fogadták őket. Még messze vannak az orosz emigráns elő­kelőségek helyzetétől, s különben is szegény nyugdíjba -küldött királyuk a nyugdij-okrnány aláírása előtt többek között azt is kikötötte, hogy úgy saját, mint hívei vagyonát kienged­jék, — az övét, — csakhogy szabaduljanak tőle, talán-talán neim is fogják lefoglalni, de hogy a forradalmak -kivégzettjeit valakin csak megbosszulják, az idemenekültek is jól meg­érezték, s ebbeli érzésükből nem is csinálnak titkot. — Annyi időnk volt csak, — mesélte egy idősebb ur, — hogy a királyi család elutaztáig megadott kímélet védelme alatt ingóságainkat összeszedhettük, ládákba csomagolhattuk, autókra rakhattuk. Jól tudtuk azonban, hogy abban a percben, amikor a király Madridon kívül lesz, minket „vogel|frei“-nék deklarál­nak. Egy órával a király távozta előtt mi is behajóztunk. Egyrésziünk Pájrisba utazott, mi egyelőre itt várjuk be s reméljük a helyzet jobbrafordulását. Szent meggyőződésem, hogy diadalmenetben fogjuk még viisszakisérni a királyt. Megjegyzés, hang, ellenvetés nélkül hallgat­tuk a kedves, szomorú öreget. Páriától Nizzáig, ideutaztamig is a spanyo­lok képezték mindenfelé a főtémát. Minden szenzáció eltörpült mellettük. Kit érdekelt, még a franciák közül is, hogy Doumergue el­nök hogy mulat Afrikában, s hattyu-utját mi­kor fejezi be. Szerencséje volt, hogy híres niz­zai beszédét még a spanyol események élőit mondta el, különben alig vették volna talán észre, igy is teljesén kihűlt már a forrón tá­lalt leves, s lassan az jut eszébe az emberek­nek, hogy a hangzatos beszéd csak az elnöki buosuzás szép akkordja akart lenni, s látván a nem mindenütt egyforma kellemesen kel­tett hatást, tán az elnök is azt szeretné most már mondani, amit az a bácskai sváb pap mondott húsvéti előtt tartott beszédében könnyekig meghatóéi ott híveinek: — Nich wan‘t, náoht wam‘t, wer wa‘s ob es wahr ist! (Ne sírjatok, ne sírjatok, — ki tudja, ián nem is igaz!) Marsei-1 leben pechem volt. Aznap reggel utaztam keresztül, — anélkül, hogy tudtam volna, — amikor a király hajnalban, odaér­kezett, s délig a Noailles szállóban pihent. Persze, hogy kiszálltam volna, s ott frissi­ben, első szájból értesültem volna a törté­nelmi eseményekről. Pedig a már Lyonban beadott ‘lapokból megtudhattuk vola-n, hogy Marséi 1-leban várják a királyt. De legalább nyugodtan átaludtak az éjszakát. A Promenade des Anglais harsogott más­nap a rikkancsok kiabálásától: — Francia földre lépett a spanyol király! így hagyjon az ember a jövendölöknek: mi­napi spanyol barátom nyárig szabta meg a terminust, s íme már tavasszal beadta a kul­csot a király. Pedig, ugy-o, látszat szerint mi­csoda nyugalom honolt karácsony Óta szép Spanyolországban! A forradalmi leányzó tehát csakugyan nem halt meg, csak pihent kissé. No és most, jövendölő urak? — Mi lesz aztán? Egyelőre nem fáj, ne főjjön tehát tőle a fe­jünk! Nizzában most ütött be az igazi tavasz, illet­ve nyárnak is beillőnek már, a Promenade de-s Anglais-n nyári ruha, nyári kalap dísz­ük, a tengerben vígan lubickol a publikum apraja-nagyja. szabadon virít a rózsa, lila akác dús fürteivel van teleaggatva minden kitárult ablak. S a nagy saisonnak mégis vége van. Monte- kar'ló már félig üres, — bolondok az embe­rek, — januárban, februárban fáztak, s mire kimélegedett, s igaz tavaszra vált az idő, áp­rilisban alig van itt már publikum. Három pompás yacht azonban még ott him­bálódzik a gondosan óvott monteka-rlói öböl­ben. S mindegyiknek históriája van. Víg és szo­morú. Mert a yacht-tulajdonosok között ra akadnak igen szömöm emberek. Itt van például a „Rover" nevű gyönyörű taxusyacbt tulajdonosa, Lord Inchape. özvegy ember. Ragyogón szép, egyetlen leánya volt. Más senkije se, égen se földön.. Egy reggelen levelet talált a lord leánya Íróasztalán: — Tudom apám, hogy nem engedted volna meg, s igy bocsáss meg, jóváhagyásod nélkül utaztunk el Hamilton 'őrnagy repülőgépén Amerikáiba. Remélem minden baj nélkül megérkezünk, kábel utján értesülök majd. Lányinak és kísérőjének azóta nyoma ve­szett, « a kétségbeesett apa világszerte bo­lyongva keresi lányát. A „Corsaire" nevű yacht tulajdonosa Pir- pont Morgan tudvalevőleg szintén nem szű­kölködik anyagi javakban, ám azt hiszem, vagyona kilencvenöt percen tjét szívesen oda- dobná, ha fiatalságot és egészséget vásárol- , Czentiváis - lléififiz llgg(f§£fl az Alacsony Tátrában megnyitás május 23-án Tejles napi pensio lakással junius 28-ig és szeptemberben **** ~~ g iuIius S(? augusztusban |Jg Meleg strand-uszoda és gyágy- SS fürdők. Tengerszin felett 676 m. || Úszás, tennis, GOLF Posta, távirda, telefon: Liptovsky Svaty Jan. W$ Ksod fővonal-autóbusz Liptovsky Svaty Mikuláson (Liptoszentmiklós) minden gyorsvonatnak Étterem Manes kávéház Igazgatóság i 426-83 Pácai és Paulhonier Ií3E‘ Francia konyha — Cukrászda — Bridae Room — Danzing — Szombaton cs vasárnap ötórai tea. hatna vele. öreg és beteg. Kilencvenöt per­centnél is súlyosabb két tehertétel. Can'íer- bury érsek társaságában utazott el yachtján e napokban Jeruzsálembe. A szent sirt láto­gatja Amerika és Európa hírhedt bankárja. Bankári bűneit ment le vezekelni. Előbb azon­ban Pán eu rop a bocsánatát kellene kikérnie. Pedig ezt az abszoluciót aligha kapná meg, előbb el kéne tépnie a tízmillió vérével Írott európai adósságlevelet. Vezeklő sernek határát aligha fogja ekkorára szabni. A legmulatságosabb yacht a harmadik, a „Jennette". Sir Levesey a tulajdonosa. Bolond, gazdag ember ez is. Megteszi azt a tréfát, hogy vaditján, melynek ő egyetlen lakója, negy­ven tagból álló személyzetet tart. Hónapok óta él a Riviérán, a yacht napi rezsije 7500 frank. Vendéget sohasem lát. Jókai akár róla is megírhatta volna regényét. Április 16-án tartotta a mcntekarlói bank részvénytársaságának igazgatósága évadzáró ülését. Fájdalommal jelentette az elnök, hogy7 a bank nyeresége, a tavalyi 150 millióval szem­ben idén 110 millió frankra apadt. S mintha ezt az előre sejtett hiányt pótolni akarta vol­na, feltűnő kicsinyes lett idén a vezetőség. Régen te sehova sem kellett belépti dijat fi­zetni. Játéktermek, hangversenyek, pezsgés buffet-vel rendezett bálok ingyen állottak rendelkezésre, ma már a ruhatári jegyekért is pénzt szednek, pedig — circutas vitiosus — talán éppen ez a szűkmarkúság bosszulja meg magát s csappantotta meg a látogatók és játékosok számát. Rendezhetnek virág-, tennisz- és autőver- ■'seoiyeket, ez csak az úgyis biztos látogatókat elégiti ki, — a kicsik százezrei — pedig ezek voltak a biztos kis halak, — olcsóság után vágynak, s ezt már nem lelik meg Monte- karlóban, úgy mint régen a háború előtt. A ruzsbachi Zamoyski gróf és felesége, Izabella spanyol infánsnő is itt tartózkodtak Cannes-bán, s éppen akkor utaztak el s akar­ták spanyol rokonaikat meglátogatni, mikor beütött ott a nagy krach. A spanyol határon feltartózitatták őket. Nem kaptak beutazási engedélyt s igy visszajöttek Oanmesbe. Úgy hallottam, innen Parisba utaztak. Most aztán igazán aktuális lett a dolog, hát­ha csakugyan meghívják Alfonsoéket Rúzs- bachba a nyárra? Jő reklám volna a Tátrá­nak. Egyszer Szlovenszkőnak is jutna valami kis attrakció, úgy7 mint Marienbadnak egy­kor Vll.-ik Eduard. * Korzikával kezdtem, s csak épp, hogy be­lefogtam. Ezek a spanyol események egy hét­re minden mást ad acta tettek. Pedig akad itt elég meginni, elmesélni való. Ma este pél­dául bált ad Ajaccio városa a kikötőjében horgony zó angol flotta tiszteletére. Most ta­láltam szobámban a meghívót. Megnézzük, s majd írunk róla. — 81 éves aggastyán, akinek szive a jobb és mája a baloldalon van- Berlinből Írják: Kuriózus, az orvostudományban párját ritkító esetről adnak hirt az itteni lapok. A berni kanton egyik községében az ottani orvosnál gvógyulást keresett egy 81 éves aggastyán, aki elpanaszolta, hogy egy idő óta nagy fáj­dalmak gyötrik. Az orvoV alaposan megvizs­gálta paciensét és szenzációs felfedezést tett, melyet a kővetkező szavakban közöl a beteg­gel: „Tudja-e ön, hogy a szive nincs a helyén, hanem mellkasának jobb oldalán helyezkedik el, a máj viszont a normálistól eltérően a bal oldalon foglal helyet?" Az aggastyán mind­erről mit sem tudott, 81 évet nyugodtan élt abban a tudatban, hogy a szive és a mája a helyién van. Az orvos véleménye szerint az eset. egyedülálló a maga nemében s egyetlen mn-ovarázata abban található, hogy az aggas­tyán rendkívüli életerős szervezetű, akinek organizmusában nem okozott zavart a szív es

Next

/
Oldalképek
Tartalom