Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-29 / 98. (2615.) szám
2 1831 Apróiig 29, st&Mx Május 3: kisantantkonferencia Sinajában Ellentétek Csehszlovákia és Románia között Bukarest, április 28. A kisantantálla- mok külügyminisztereinek konferenciáját május 3-ára hívták össze a romániai Sinajába. A csorbatói határozatok alapján a külügyminiszterek elhatározták, hogy a konferenciának zárt jelleget adnak és a sajtót csak utólagosan értesítik az eredményekről. A napirendben a külügyminiszterek egyelőre nem állapodtak meg. Csehszlovákia lehetőleg terjedelmes napirendet kíván, amelyben valamennyi aktuális nemzetközi kérdés megvitatás alá kerülne. Románia a gazdasági kérdések megvitatása ellen foglal állást, miután erre a jelen pillanatban nincs meg a kellő atmoszféra. Románia ezirányu álláspontjáról egyelőre nem határozott. A döntést ezen a téren Ghika uj román külügyminiszter hozza meg, aki tegnap tette le az esküt a király kezébe. Románia minél rövidebb és minél jelentéktelenebb napirendet kíván. beütésének a lehetősége, ami pedig juxtapo- Bfestóban áll Briand páneurópai koncepciójá-1 A helyes külpolitika — M tehát a teendő? 1 Okos és nem Magyarország elleni, de Magyarországot számba vevő külpolitikát kö- | vetni — A világ kezd látni és kezdi látni azt, hogy a békeszerződések megkötésénél hibáik, sőt ennél több: bűnök, a tudatlanságból fakadó intézkedések történtek. Már elsőrangú francia politikusok egészen világosan rámutatnak arra, hogy mily nagy hiba volt az osztrák-magyar monarchia szétbontása. Ráeszmélnek már arra, hogy az osztrák-magyar monarchia végül is egy német birodalom volt, amely konkurrált a nagy Németországgal és igy a német erőviszonyokat bizonyos mértékben temperálta a két német hatalom, míg ma ennek a konkurenciának a megszüntetése által a német faj a maga nagyságával teljes mértéikben szabadon és minden gátlástól mentesen fog érvényesülhetni. Épp úgy rájönnek arra is a külföldön, — és pedig nemcsak a franciák, de az angolok is, — hogy hiba volt a Duna völgyének észnélküli szétdarabolása, s azután a benesi gazdasági politika, amely elzárta az utódállamoknak Magyarországgal való érintkezését. Rájönnek arra, hogy az a Magyarország, amelyről azt hitték, hogy halott, még él és bir azokkal a tulajdonságokkal, amelyek nemzetet állammá tudnak tenni: van benne a nemzeti becsületére való érzékenység. A becsületérzés erkölcsi érzés és erkölcsi érzés nélkül államot föntartani nem lehet. Rájöttek arra, hogy mindaddig, amig ezt, mint koefficienst, nem veszik számításba, addig Magyarország kínlódik, küzködik, szenved, de magát meg nem alázza és szövetségesnek be nem áll. — Nem akarok itt rekriminálni. Csak arra akarok rámutatni, hogy Benes miniszter ur ugylátszik ezt a nemzeti becsületre való érzékenységet, mint koefficienst nem tudja, vagy nem veszi számba. Ez az oka annak, hogy az ő sajtójába napról-napra a magyarságot kisebbítő cikkeket jelentet meg, ez az oka annak, hogy Benes miniszter ur sajtójában és fizetett emberei utján kicsinyes, fon- dorkodó, ügyeskedő, de koncepció nélkül való propagandát kezd minden ellen, ami magyar, itt mini lünk és Európában ia. A megbékélés akadályai ■— Annak ellenére, hogy mi magyarok a republika keretén belül soha a törvény ellen nem izgattunk, annak ellenére, hogy mi majvak A szegénység azonban terjed és terfed- |ni fog. ^ alapelemei gyarok mindenütt óvatosan a törvény kereteinek a betartására intjük a népünket és a sze rtel enségek tői tartózkodunk, látjuk azt, hogy hogyan nyomnak el bennünket: nem egyenesen és bátran, de leplezetten, burkoltan és maochia véli izmussal. A mi n emzeti mozgalmainkat és fájdalmainkat, amelyeknek a külvilág előtt kifejezést adunk, azzal akarják elütni, hogy a magyarországi szlovák kisebbségnek állítólagos sérelmeit fújják fel. A mi nemzeti megmozdulásunkat azzal akarják ellensúlyozni, hogy megfizetett és felbérelt emberekkel akarnak magyar pártokat teremteni. Ha mi a sérelmeinket előadjuk, akkor azt mondják, hogy ezek csuk általánosságban vannak tartva, ha pedig konkrét adatokkal jövünk el\ö, azt mondják, hogy ezek csuk detail részletek. Nálunk a felekezeti iskolákkal szemben úgy veszik fel a harcot, hogy a hitközségeket uj iskolák építésére kényszerítik &ub titulo hy- gienae, de titkában kiadják a rendeletet, hogy a bankok nem adhatnak kölcsönt a hitközségeknek sem váltóra, sem bekebelezésre. Ma is elzárják a magyarságot könyvektől, tudományos és irodalmi termékektől, stb. stb. — nem akarok ezekkel hosszasabban foglalkozni, — szóval űzik tovább ctzt a politikát, amely a megbékélést és a becsiiletérzésnek a fenntartáséi lehetetlenné teszi• — Felhívom Benes miniszter ur figyelmét a csehszlovák állam kétségtelenül legkiválóbb államférfiának, Kramárnak egyik beszédére. Kramár volt miniszterelnök ur megállapította azt, hogy 6 tudja, hogy a régi Ausztriában Csehország játszotta a proemi- nens szerepet ipari és gazdasági téren, Csehország minden előnyét élvezte a nagyhatalomnak, de mindennek dacára Csehország nem tudta a maga boldogulásának az alapját megtalálni a monarchiában azért, mert a régi rövidlátó osztrák politika Csehország függetlenségi törekvéseit és a cseh nemzet önérzetességét nem vette számba. — így van velünk magyarokkal is. S ka Be- nes miniszter ur régi tanári szokását megtartva nekünk órákon keresztül előadásokat tart, hogy hogyan viseljük magunkat és miit csináljunk mi magyarok, mit csináljanak a németek, s mit csináljanak az osztrákok, hát méltóztassék megengedni, hogy én itt mint egyesült klubjaink képviselője azt a tanácsot adjam a miniszter urnák, hogy méltóztassék mind pedig az itt levő magyar kisebbséggel szemben követett politikáját megmásítani! A német szociáldemokraták is elutasítják Benes álláspontját Utána Pohl német szociáldemokrata szólalt fel, aki utalt arra, hogy a vámunió tervét keletkezéséinek okai szerint kell értékelni. Ezek elsősorban is a rossz gazda sági viszonyokban keresendők. A világgazdasági konferencia csődöt mondott, a vámbéke eredménytelen maradt. Ilyen szempontok szemelőtt tartásával felvetődött a vámunió kérdése és reméljük, hogy ennek nagyobb eredménye lesz, mint az eddigi, terveknek. Ausztria, úgy ahogy a békeszerződések megteremtették, nem életképes, nem lehet tehát ennek az államnak szemrehányást tenni, ha kiutat keres tarthatatlan helyzetéből. Mi valamennyi állam együttműködése mellett vágyunk, ha azonban ez nem érhető el, úgy meg kell adni a lehetőségeit az államoknak, hogy más kiutat kereshessenek maguknak. Ha Németország és Ausztria ezt a lépést megtelték, úgy ez nagyon alkalmas arra, hogy az európai vámfogház első ablakát kinyithassák. Sajnálatos, hogy a vámunió kérdésénél túlságosan előtérbe hozták a politikai szempontokat. Sóikkal jobb lett volna, hogy ha mi tisztán gazdasági momentumokra korlátoztuk volna álláspontunkat. A csehszlovák köztársaság gazdasági politikája szenved a belpolitikai ellentétek miatt és a gazdasági kibontakozást megakadályozza a politika beállítottsága. A mi gazdaságunk nem tűri el, hogy az egész külpolitika egy csoport befolyása alá kerüljön. Az agrároknak a keres- kedellmi és vámpolitikára gyakorolt befolyását korlátozni kell. A mi kereskedelmi politikánk első perctől fogva hibás volt, követeljük tehát annak módosítását. Nem adhatjuk beleegyezésünket ahhoz a megoldáshoz, amit Benes beszédében bejelentett és nem helyeselhetjük azt sem, ha eddigi politikai irányát követni fogja, jóllehet mi a kormányban ülünk. Kallina német nemzeti párti a következő felszólaló. A vámunió terve szerinte az első lépéis a gazdasági krízis megoldására. Nem sérti a békeszerződéseket, sem a genfi jegyzőkönyvet. Benes külügyminiszter nyilatkozatával szemben, hogy a vámunió terve elsősorban is politikai okok miatt jött létre, azt állítja, hogy ez kizárólag gazdasági okokból történik. Egyszer már kísérletet kell tenni, hogy legalább fokozatosan lépésről-1 epésre megjavítsák a gazdasági viszonyokat. Svetlik cseh néppárti képviselő pártja nevében kijelenti, hogy azonosítja magát Benes nyilatkozatával és valamennyi csehszlovák pártnak a leghatározottabban állást keik foglalni a német terv ellen, bármily éles támadást is intéznek ez ellen az itteni német pártok. A németek tisztán nemzeti és politikai okokból helyeslik a vámunió tervét. A cseh néppárt elutasítja a nagy német vámunió tervét és a kazépeurőpai gazdasági blokk tervét Németország vezetésével, ezzel szemben helyesli azt a tervet, amelynek alapján Középeurópa kis nemzeted fogjanak össze és mint egységes gazdasági blokk kezdjék meg a tárgyalásokat Németországgal, Prancáaor- szággai, Angliával és Olaszországgal Lapzártakor a® ülés tart. SÜLLYEDŐ PARTOK REGENY Irta: EGRI VIKTOR (20)! — Köszönöm — mondta Árpád és nem lehetett tudni, elfogadta-e a meghívást vagy a •köszönettel elsiklott felette. — A végletes érzésektől se íié-l ám minden ember, kiváltképp, ha valaki művész — mondta Mikoné kissé kaeéran. Ahogy himbáló és lassú járással lefelé tartott a dombról, Árpádban előtolakodott a gondolat: — Miért üzengetett érte annyit ez az asz- szony? Mi hozta ide utána a dombra? Bosz- szautja talán, hogy nem udvarolgat, nem csapja neki a szelet? Követte a tekintetével, már a festő szemével nézte és kissé fitymálva vetkeztette gondolatban: az aktja nem rossz... na, egy fiatal férfi teste különb... de talán egyszer mégis lefesti, az arca miatt, valami szokatlan charizmatikius szépséget látott benne, s a szemei különösek, azokat a szemeket jobban meg fogja nézni. Nem festett tovább, Mikóné megjelenése határozottan .megzavarta. Bosszús lett és egyre cinikusabb érzések tolakodtak fel benne. Milyen könnyen elbánhatna vele — ha akarná. Valójában nem Is érdekelte őt se Miikóné, se más nő. Úgy volt ezzel, mint számtalan hadifogoly társa. A drót sövény mögötti élet szexuális válsága volt ez. A fogolyévek bele rágták magukat az idegekfbe és a roppant emberzsufo- lásban gyúrni, átformálni kezdték a férfi- ösztönt. Itt volt ez a száz és százezer passzivitásba kényszerült férfiélet a legvirágzóbb életévekben, itt voltak ezek a kilendített, egyensúlyukból kibilk^i tett sorsok nemiségük tani ktaflvtébaüfei, mnl&kmk « ggnsta szabadulás ténye még nem jelentette a régi állapota ak vissza tértét. Volt, aki meg se kísérelte már ezt a kilendített nemiséget kiszabadítani a feminim elhajlásból és a drótsövény mögött kapott kiélést kereste tovább. Más meg közönybe tompult, elfárad ott, — gyerekparázn aság, esztendők rendellenes szexuális adottságainak visszahatásaként. S nem lehetett ezt a kibillentett, elferdített és elcsavart ösztönéletet egyszerre vissza ágyazni a normális keretekbe'. Jöttek a kettős nemiségnek fonák jelenségei, a férfi tojás tánca, a megnyomorít ott öszt önöknek ki lengései, egy uljabb pubertás, egy újabb küzdelem a rendes ösztönéletért ... Árpád délután nem ment át Mikóného®. A kiépen nem festett tovább. Nem érdekelte. Á ltalában nehezen szánta rá magát valami munkára. Inkább a ház körül foglalatoskodott. Pérficselédnek illő munkáihoz nyúlt, fát aprított vagy a kertet ásta. Naphosszat járt igy csizmásán, paraszti módra, de ebbe is beleunt. Az anyja hagyta, egyformán jó volt, amit csinált. Mindennek megjön az ideije^ gondolta, ősz előtt igy aligha veszíti elt akkor talán Páriába megy, ha útlevelet kaphat, így tervezték ezt, mielőtt katona lett. Addig azonban az övé marad. Minden gondja testi jóléte körül forgott, nem bánta, ha déltájt kászálódott az ágyból és széjjelhányta dolgait az egész házban. Árpád csak mosolygott anyján, ahogy kedvenc ételeivel torkig lakatta és dédelgette beteg gyerekként. Úgy érezte, mintha az otthon testet öltene és körülölelné. Olykor mégis elveszett a leikéből a nyugalom, az otthon csöndesen. Aradé melege máfiprá&atot fiiért nffm arról, ami történt vele. A fogság és a menekülés képeiben, emlékeiben kutatott és ez az elmerülés mindig melankóliába ejtette. Egyszer meglátta Erzsi, amint ölberakott kezei vel maga elé mereng. — Mi bajod, Árpád? Mit felelt volna? Mind kevés, amit elképzelnek az ő életéről. Ah,' beszéljen régi nyomorúságairól, mikor mindenen túljutott? Ijesszen rájuk, mikor kikeveredett minden bajból és hazajött ép tagokkal? ... A lélek, — az más!... Mondja el, hogy volt olyan napja is, amelyen embernek hitte magát. Itt volt huszonhatéves fiatalságával, négy háborús és fogolyesztendő nihiljével, felőrölve a tények erejétől, szinte gyerek még, mégis öregebb a temetőben porladó nagyapáiknál. Sohasem érezte fájóbban, milyen törés van benne. Nem tud visszatalálni az emberbe, aki volt és bárhogy kínlódik, nem érti, mi rekesztette ki önmagából, hol történt a hiba, fásultan érzi csak, hogy elveszett. — Azt hiszem, megéheztem — mondta félszeg mosollyal, hogy megnyugtassa Erzsit. — Soká lesz még az uzsonna? ®s Erzsi repült, hogy megtérítse a® uzsoti- na asztalt... Megint magáira maradt. Könyvek után nyúlt. Megpróbált olvasni. Szavak, szavak, szavaik... Dibdáb gondok, lélektelen szavak! " Milyen értelmetlen, milyen hazugul gyilkos minden. írás és minden tett. és minden gondolat, ha ezt a törést, egész generációja megroppanását nem tudta megakadályozni. Fanyar érzéssel dobta el a könyveket. A maga sorsának igazolását kereste, most ráért töprengeni, fiatal volt, művész volt és nem látott mást, miint a legbalgább halált, félelmet, vért és megint vért, börtönt, drótkerítést, puskával álló őrt és dögvészt és éh- halált. Mi lesz ezután? Mit fog csinálni? Mert maholnap tennie kell valamit! Üljön le portrét festeni a szomszéd asszonyokról? Az asztalon ibolyacsokor virít finom fayence-han, azt fesse meg, vagy tervemen édeskés kosz- itilíffiltet, díszleteket;, minit a fogolytábopbaa? Lehet ezt tenni, ezek után? És milyen nehezen olvadnak harmóniába ecsetje nyomán a vonalak. Tanulnia kellene még.. • újra kezdeni mindent elükről, hogy vízióit mind kivesse. Újra kezdeni az egész életet, egy férfi életéi, mindent elsöpörni, ami eddig volt. Elindulni újra! Elfelejteni ezt a négy esztendőt! Talán mindaz, amit most a fejében forgat, még az orosz drótsöivények idegőrlő búskomorsága és félelme, mely el fog tisztulni róla, amint megnyílnak a határok, útlevelet kap és kimehet Párisba. Hiszen a létezés, az élet bizonytalansága megszűnt, a holnap nem hoz uj futást, otthon van, — és megint mondja magában, mint egy imát, melyet csoda világit ált, ez itt nem álom, hanem valóság, a vérem is él és kívánkozik... Pár nap múlva a közeli városiba ment és két napig maradt el. Nagy podgyásza volt, miikor visszajött. Utilbörönidöket hozott. Hammermé sírva fakadt, ahogy megjött Aztán szótlanul hozzáfogott holmija rendbeszedéséhez. 8. Egy nap arra ébredtek a „boldogok szigetének" lakói, hogy a® élet gyökeresen megváltozott körülöttük. Zárkózottságuk közepett ez a változás ijesztőbb formák között jelentkezett, mintha napmap után figyelemmel kísérték volna a világ eseményeit. Mikóek eleinte megmosolyogták a Budapestről jött forradalmai híreket. A kikiáltott proletárdiktatúrában a háború utáni idők válságainak újabb átmeneti formáját látnák. Mikóné egy gesztussal elintézte: mily dőre e® a kísérlet, az embert matéria Bsztikus alapon kimenteni a lélek nagy válságaiból! A tömeg éretlen, számára, még nem ütött a megváltás órája. Hovatovább súlyosabb lett a helyzet, hiába zárkóztak el, az események egyre agresszívebben jelenfkodéit ős áttörték a mesterségesem emelt
