Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-19 / 90. (2607.) szám
10 ^IWCT-MAC&\R-H!RIia» 1931 április 19, vasárnap. bb——mrnntrr iiiiw mi i — Vázlatok társadalmunk múltjából Irta: Karafiáth fi. dr. ütött-kopott belülről a sok használatban. Nagy-1 terme szép, de az a tény, hogy ott van a mozi, ott van egy színpad, a színpadon, a falnak támasztva egy középnagyságú vetítővászon, az előcsarnokban márványtábla helyett régi moziplakátok lógnak: elszomorító. A vetítés megkezdődik, nem különbül, mint Szlovénézikó más magyar városaiban s ilyenkor as ember mindig a filmkölcsönzőknek kíván kétes értékű jókat, akik a szlovenezkói filmek ügyét és feliratát rendezik. Cigánybanda kiséri a Cagliöstro-filmet, Istenem, szegény Cagliostro sem tudta, hogy valaha cigányzene-kísérettel fog játszani az Ipolyvöl- gyén. Ez a cigány aztán később, határozottan nagyobb sikerekkel emelte Ipolyság éjjeli életének hangulatát a kávéházban, ahol nagyon kedves társaság gyűlt össze e valóban jól éreztük magunkat az Ipolyságiakkal. Parkett állítólag egyedül a megyeháza nagytermében van s így némi részvéttel néztem el a vasárnap-esti össztáncot az egyik kávéház mellékterméken. (S ugylátszik, hogy a szerelem azért mindenütt egyforma s a szerelmesek egyforma magaíeledkezéesel táncolnak.) Kitünően sikerült a diákbál is, az akadémikusok estélye. Nagy a reményünk, hogy Ipolyságot letargiájából majd ez az uj fiatalság, ez a mozgékony, agilis generáció fogja kihúzni. Mert, minden jószándéka s akarata ellenére Ipolyság letargiába merült város, közhivatalától, kereskedelmétől, iparától megfosztva, határszélre jutott, jószándéku, kedves emberekben nem szűkölködő város, melyre a Jóistenen kívül három kőszent ügyel: egy a hídon, egy a város- végén, egy meg a piacon. Szombathy Viktor. Felhívás a csehszlovákiai magyar főiskolás egyesületekhez A csehszlovákiai magyar egyetemi és főiskolai hallgatók 1930-ik évi losonci V. országos kongresszusa alkalmából beiktatott szövetségi tisztikar hivatalosan közli, hogy miután a szövetségi alapszabályoknak a belügyminisztériumhoz való felterjesztése óta a nyilvános működéshez szükséges törvényben előirt határidő eltelt, felszólítja a csehszlovák köztársaság területén működő összes magyar egyetemi és főiskolai egyesületeiket, hogy Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetségének kötelékébe lépjenek be. A szövetség tagja lehet a szövetség alapszabályainak 8 §-a értelmében minden csehszlovákiai egyetemi és vidéki városban lévő diákegyesület, mely hatósági engedély alapján működik, magyar jellegét alapszabályaiban kifejezésre juttatja s általánosan magyar kulturális és gazdasági célokat követ akadémikus rendre és vallási különbségre való tokintet nélkül. A belépési szándékot irásbelileg kell bejelenteni a szövetségi tisztikarnál: Brükk Sándor elnök címén (Praha XII. Fránconz- ská 16.) Eesetleges információk is itt kéren- dők. Prága. 1931, március hő. Á CS. M. A. SZ. tisztikara nevében: Bcreez Kálmán s. k. Brükk Sándor s. k. titkár. elnök. Őszintén (Sgy oiharedzett férj naplójából) 1, Egyetlen nő sem a», aminek mi első pillanatban látjiik. És ebben rejlik a szerelem minden tragédiája. а. A* első találkozás! Mennyi vágy, mennyi sóvárgás, mennyi reménység! És főleg mennyi fantázia. De hát hiába magyarázza az ember a szerelmesnek, hogy' tulajdonképpen nem a nőbe, hanem a saját fantáziájába szerelmes. 8. Ha a szerelmet röntgenezni lehetné, akkor a következő mámoros szavakat suttogná a szerelmes férfi: — istenem, milyen észbontó, milyen gyönyörű fantáziám van! És ott térdelne az imádott nő csontváza előtt. 4L A szerelem olyan, mint a festmény, amelyhez bizonyos távolság kell. Mennél messzebbről nézzük, annál szebbnek látjuk. 5 A leány és az asszony között a különbség csak annyi, hogy a leány a férfiben a férjet keresi, az asszony pedig a férjben a. férfit. б. A nő meghódol, hogy rabszolgája légy, 7. Te meghódítod a nőt, hogy legyen aki uralkodjék fölötted. ^ 8. Ha a nő lesüti a szemét, abban esetleg lehet valami rava-z«ág. De ha a férfi süti le a szemét, akkor semmi kétség: a nő íormás bokáját gusztálja. j % DYMÍ i L ANDRIS BÁTYÁNK Mikor 1885-ben először láttam, már nagyon közel járt a hetvenhez-. Szikár de ép, szivóg szervezetű öregur volt. Szeme még éles, mint a sasé, étvágya kitűnő e a szebbik nem iránt is még melegen érdeklődött. Csak az álla, az bizony néha már rezgett egy kicsit, ha nem vetett rá ügyet. Nevetni nem igen látták. Mindig komoly volt, mint az olyan kolerikus ember, aki valamikor megszokta a parancsolást ég akarata érvényesülését. És Andris bátyánk valamikor nagyon értett a parancsoláshoz, mikor még volt kinek parancsolni. 1848-ban és 1861-ben a provizórium elején rövid ideig B ars vármegye pénztárosa volt. Ez azt jelentette, 'hogy mind feddhetetlen jellemű és módos ember bírta a vármegye bizalmát. Ezek a tulajdonságok tehát megvoltak Szak- máry András bátyánkban. Családjának Léván tekintélyes kúriája (ma a református iskola), ugyanitt valamint a barsmegyei Májason és régebben Zselizen ig földbirtoka volt. Andris bátyánk tehát négylovas hintőn járhatott, amint járt is és élvezhette a legényvolta gyöngyéletét szabadon, vígan, úri módon, soká, jó soká. ötvenéves lehetet, mikor végre megnősült. A. kényszerűség vitte rá. Az úri módja ugyanis már-már inogott, eíkellett hát a hozomány. Nem volt kártyás, sem italos ember, de szerette a vendéget. Attól semmit sem sajnált, ami Irága és jó. Ezért aztán a lévai Szakmáry kúria — mely még most is, de idegen kézen megvan — sok cigányzenés pohárcsengéstől visszhangzott, sok víg András-napot látottt, sok pa- sar traktáról mesélhetne. A közéletben Andris bátyánk nem volt vezető dák, nyilvánosan nem szeretett szerepelni. Hiányzott a hozzá való kezdeményező kedve, a srele született hajlam. De azért a vármegye gyil- éseire hűségesen eljárt, a bizottságokban gerelyen részt vett, nem utasított vissza megbízatást 5s dolgozott a közért, ahol kellett Szóval, deák közkatona volt Azt a pedáns pontosságot, mely a reábizott degen ügyek intézésében őt jellemezte, a saját lázában is gyakorolta. Reüdszeretete példás 7olt. De —• ő, aki több egyesület lelkiismeretes lénztárosa volt — a saját pénzügyeit már nem údta rendezni. Magánszámadásaiban a hiány lassan, de biztosan mindjobban föléje került a fedezetnek. A légyes-fogatból idővel kettes lett, a kocsisról i az inasokról le-lekopott a zsinorös, pitykés pencer, majd Ők maguk szétoszlottak. Elúszott — szinte észrevétlenül Zseliz és Málaé után az isi kúria Léván, úgy, hogy végül csak a lévai ,tag“ maradt meg a Koháry uccá legvégén, a lágy szőlő a lévai Mantuában és a megnyirbált évai szántóföldek. Miért? Hiszen Andris bátyánk nem volt tékozló? Azért, mert ur volt, ur és mindig csak ml Úrhoz pedig nem talál a barázdában botor- cálás, a bér:®: ellenőrzése. Ur nem lesi, mikor ci- )©kedik ki a béres szántani? Ur csak nem figyeli, íogyan szórja a cseléd a trágyát, mennyivel tér* leli meg a szekeret stb. Andris bátyánk, amilyen rendtartó volt & hálában, annyira riem törődött a külső gazdaságával. A béres e a, botosispán tehetett tehát, ahogyán íeki tetszett, gazdája csak ötletesen ritkán nélett utána a dolgának. Meg is károsították a naguk előnyére, ahol tehették, ő nem bánta, s ia valaki figyelmeztette, hogy elül-hátul lopják, egfeijebb úri vállát vonogatta. Mikor aztán a nagyobbik leánya íejköto alá :erült, maga pedig megözvegyült, eladta a vá- ősi lakóházát és a másik leányával kifeurcolko- lotfc a tágra. Itt aztán, jóval a város akkori itolsó házain túl, remeteéletet éltek kettéeskén, így, ahogy magukra utalva, csöndes szemlélő- lésben. Régi barátai, akkor már elhalták volt mellőle. Cortársak hiányában a Kaszinóban keresett ezó- akozást. Oda hűségesen eljárt, télen-nyáron, jó s rossz időben egyaránt, minden délután. Pedig ókora nagy ut az, hetven, sőt nyolcvanévesnél 3 öregebb egyénnek! De hát Andris bátyánk így megszokta, hogy nem. bírt már lemondani a whist parti e“- jár ól. Külön pipaszerszámot is tartott ott, az ottani sivaj, a dohányfüst jól esett neki. Azt a „whist partiét" nézni igen mulatságos •olt- Az öregur a kártyáját kinyújtott karokkal ijessze tartotta a szemétől, az asztál közepetá- án úgy, hogy a három játszótársnak nehéz volt iele nem nézni. Bele is kacsintottak. Két szomszédja feléje ha* olva a félválluk fölött sunyitott a kártyájába, , vele szemben ülő segítőtárs pedig ültéből kissé elemelkedve s előre hajolva szerzett magának udomást róJa. A játékuk tehát olyan volt, inint- a lógóssal — „etrohmannal" — játezták volna. Ha valamelyik kibic az öregurát erre a csala- intaságra figyelmeztette, haragra lobbant és íj ónt os ökle bütykeivé! verve az asztalt, oda* zólt a gonoszoknak: „Asztalra nézni! ... aéz,.. al,., ra.., néz... ni..,!! Persze pointejét 4/io krajcárba játszották, így aztán ez a csalafintaság enyhébb elbírálás alá esett, mintha koronákról lett volna szó. Az a hosszú ut a tagról a Kaszinóba, különösen hóvizes vagy fagyos őszi vagy téli estéken magabiróbb fiatal embernek is terhére vált volna. Az öreg urat azonban leánya nem bírta lebeszélni róla, makacskodott, nem hallgatott az okos szóra. Meg ig történt egyszer, hogy ziman- kós téli este hazajövet nagyon kimerült g amint a kapuja küszöbén átlépett, elszédült és elesett. Ott is maradt volna a fagyos földön, ha a vén házőrző ebük szűkölése az öreg mindenest ki nem készteti az udvarra, ahol & földön elterülve találta az urát A lármára kiszaladt a kisasszony is az udvarra, azt hitték, hogy az öregur meghalt. Mire azonban felkapták a földről, feleszmélt Andris bátyánk és kezdte vigasztalni a leányát, hogy semmi baja, csak elvesztette ott a kapuküszd- bön az egyensúlyát Szerencsére nem is esett egyéb baja, másnapig kiheverte a nagy rázkődtatást. Elmúlhatott már félórája is, mikor leánya véletlenül a másik szoba ablakából látja, hogy Józsi mindenes s a gyerekei lámpával keresnek valamit a kapu körül. Oda kiált nekik: —- Mit keresnek, Józsi? —■ Hát kérem, — mondja az — amit a nagyságos ur elvesztett! — Hiszen nem veszített az el semmit! — De bizony! Hiszen a kis asszonykának mondta, hallottuk jól, hogy elvesztette az egyensúlyát. Hát már csak megkeressük a jó urunknak, ha elvesztette! Erre a kisasszony nagy kacagás között megnyugtatta, hogy az elveszett egyensúlyt már megtalálták, ott lógott az ur egyik köpenygombján fönakadva Most csak menjenek aludni. Az esetet a vő elmesélte a Kaszinóban, ahol jóízűen nevettek rajta, az öregur nagy boeszan- kodására, mert sokszor kérdezték, meg van-e az egyensúlya. * Andris bátyánk egy másik esetén is mulatott a kaszinótársaság, mely igazán furcsa volt és kacagásra késztető. Hogy a nyolcvanéves öreg ur a jégzománcos, síkos utón szöges botra támaszkodott és ugyanakkor a másik kezében tartott esernyővel az ólmos esőt hárította el magától, azon nem akadt főn senki. Még azon is legfeljebb egy kicsit mosolyogtunk, ha a bottal s ernyővel felszerelt Andris bácsi azt a nagy istáló lámpást, melyre hazamenet Csizi fód-bróm gyógyfürdő. | A legerősebb jód-brőmos gyógyforrások. Kérjen prospektust a furdöigazgatóságSói Csiífiifdőn. | a sötétben szüksége volt, a harmadik kéz hiányában, hátul a köpeny „dragoner“-jére akasztotta fel s az ott lóbázott. A gyerek, az persze már másképp néz ilyesmit, az fogékonyabb a kómlkum iránt, különösen az uccán fölcseperedett városi gyerek. Az nem ismer tekintélyt, ha a csinyei megtorlásától nem kell tartania. Ez elől, különösen öreg emberrel szemben könnyen megugrik. így aztán könnyen áll rá, hogy gúnyt űzzön belőle. Andris bátyánk útja a főgimnázium mellett, a sétatérén vezetett keresztül. Ha délután félötkor arra mént, rendesen egy csapat uccakölyök ugrált ott. A fákra másztak, tördelték az ágakat, elcsavarták az utakat szegélyző sodronyt, szóval kárt csináltak. Az öregurat bántotta a közvagyon rongálása. Nem nézhette 6zó nélkül ezt a garázdálkodást, szidta a kölyköket, megfenyítette, elriasztotta s ha elcsíphetett egyet, hát megtáncoltatta a botját a hátán. ( A gyerekek pérsze bosszút forraltak és csak várták, lesték a jó alkalmat. Az időjárás csakhamar meghozta. ősz volt már, a napok rövidek és Andris bátyánk egy nap már a fent irt lámpásos felszereléssel jelent meg a Kaszinóban. Az uccai gyerekek figyelmét nem kerülte el ez a körülmény. Azonnal észrevették és arra alapították aztán a bosszújukat Egy nap csoportosan állták el a. sétányon keresztül haladó öreg ur Útját. Nagy hűhóval, kiabálással, heesegetéssel mutogattak az egyik fára és dobálóztak fel reá kaviccsal, sárral, ami csak a kezük ügyébe került. Az öregur megállóit, kíváncsiskodott, felnézett a fára s mert azon semmi különöst nem vett észre, kérdezte a fiukat, mi nézni való van azon a fán? — Mókus! — volt a válasz. — Látja-e, bácsi, ott azon a nagy görbe ágon! Andris bácsi hózett-nézett és neró látott ott semmit. Eközben azonban az egyik lókötő mögéje került s az öreg figyelését fölhasználva, a hátul lógó lámpást óvatosan kinyitotta, a gyertyát meggyujtotta és a lámpást ismét elcsukta. Andris bátyánk minderről semmit sem sejtett S miután nem látott semmit a fán, odébb ment az utján, az égő lámpa pedig ott lóbálódzott hátul. * Többször, mérgesen visszafordult ég megfenyegette az Őt távolból ujongra követő kölykök©^ kik egyre azt kiáltották utána: „hátul bácsi, hátul!" Végre, mikor Andris bátyánk a Kaszinó uccá* jába befordult, egy ugyanoda törekvő kaszinó- tag öt utolérve kérdezi: — Kinek a tiszteletére világit ki uram bátyám ilyen fényes nappal?? — Már megint bolondot beszél öcsém uram? — Nem egészen bolondot, mert bizony ág ám a gyertyája hátul a lámpásban! — Ég az ur ángyának a térdel... Hogyan égne?.... Ne beszéljen bolondot! —> prüszkölt már az öregur indulatoskodva. — Nobát nézzen ide, győződjék meg róla mar- ga uram bátyám! — mondja és leakasztja &s égő lámpást az öregurról. Ezt a bizonyítékot nem lehetett megcáfolni. Az öregur nagy és méltó haragjában nem tehetett mást, mint hogy szidta, átkozta a „bitang, csirkefogó gazfickókat'4 6 akasztófát jósolt nekik, ami azonban, még ha hallották volna sem zavarta volna a lelkinyugalmukat. * Hát bizony igy pattant le darabkánként m „úri mez" Andris bátyánk külsejéről ée élete körülményeiről, mikor már csak álmaiban 6zivt& tajtékpipáját a négylovas hintó puha, ruganyos párnáin. A gondolkozása azonban mindvégig úri maradt, amit nem egy esete bizonyít. Mikor 1902-ben nyolcvanötéves korában meghalt, a tag és a szőlő még az övé volt* Ez maradt meg a régi „uraeág“-ból. 1 keresztényszocialista párt tagjai figyelmébe Pozsony, április 18. Az országos keresztény- szocialista párt központja közli: Az országos keresztényszocialista párt törvényhozói és tartómén ygyülési képviselői a párt híveinek rendelkezésére kívánnak állni, ezért a párt központjával az alábbi hivatalos fogadó órákban állapodtak meg, hogy meghatározott helyen és időben elérhetők legyenek. 1. Az országos központban Pozsonyban: Böhm Rudolf szenátor minden hó első szombatján délelőtt 11 órától kezdve, i Jabloniezky János dr. nemzetgyűlési kép- viselő minden hó utolsó szombatján déli 12 órától 14 óráig. 2. A kassai főtitkárságon: Dobránszky János nemzetgyűlési képviselő minden hó első és harmadik szerdáján délelőtt. Pedor Miklós nemzetgyűlési képviselő minden hó negyedik szerdáján, délelőtt. Fieischmann Gyula dr. tartó mánygyűlési képviselő minden nap a hivatalos órák alatt. G-rosse,hmid Géza dr. szenátor minden hő első szerdáján, délelőtt. 3. A nagy szó Hősi főtitkárságon. Hokky Károly nemzetgyűlési képviselő minden hónap második szombatján délelőtt 4. Érsekújvárod: Alapy Gyula dr. tartómén y gyű lesi képviselő minden hó első és harmadik szerdáján délelőtt 8011 óra között a párthelyiségben, (Posta u. 13.) 5. Nyitrán: Petrásék Ágoston tartoinánygyüiési képviselő minden hó első és második hétfőjén dél- délelőtt 8—11 óra között a párthelyiségben, (Farská ul. 1.) Minthogy a törvényhozók és tartoanánygyü- lési képviselők idejük felett szabadon nem rendelkeznek, arra kérik a párthiveket, hogy ha máskor akarják, őket felkeresni, ezt velük idejében közölni szíveskedjenek, nehogy; hiába utazzanak. fi leszerelés és a vámunió kérdéseivel fog foglalkozni a szociáldemokrata internacionáié bécsi világkongresszusa Prága, április 18. A szociáldemokrata sajtó közli a szocialista intern acioná le fölhívásét a május elseji tüntetések rendezése tárgyéban. A fölhívás szerint a munkásság a bérek leszállítása és a mimkanélküli-segélyrend- ■azer roeszabbifésa ellen, illetve a munkásság vásár léképességének fokozása, a véd vámok kiküszöbölése és az ötnapos munkahét bevezetése mellett fog tüntetni. A fölhívás egyúttal bejelenti, hogy julius 25-én Becsben a világ minden országának szocialista pártjai világkongresszusra ülnek ösisne, amelyen a leszerelés tervét fogják kidolgozni s lerögzítik a szociáldemokrata munkásság követeléseit a gazdasági világválság kapcsán.
