Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-19 / 90. (2607.) szám

—mii ■mm i imii

1991 április 19, reaárawp.

REGÉLŐ ROMOK DIENES ADORJÁN

XH. Z30RO

Két marcona, vitéz poTOSzkál ott a Tiboréi utón Bártfa felé. Kantárszáruk elengedve és lassú tempóban váltogatják a szót. Az egyiknek befont kajtincsei 'hófehéren omolnak vállára, a másik hollófekete fürtjeit minduntalan hátraveti arcából. Sóhajtotta a fiatal:

— Hej, bátya, cudar időket élünk ...

—< Az. Cudar idők. Zudar a gazdánk is ott a várban. Tán, hogy azért. No, más idők jártak Zboró várában, mikor IV. Béla királytól jó öreg álaké vezér vette azt birtokba. Én még emlékezem reá, hiszen apród ja voltam. Nem volt ott, öcsém, egy hujjintás sem népei között, minden békésen intéződött él. De mióta a Zudar-családé lett a vár, azóta oszt csakugyan cudar világ van itt, jól mondod. Civakodásnak, pereskedésnek se szeri, se száma. Imhol most is Bártfa magisztrátusa elé kell államink, hogy egy bivalybőr terjedésű földet pereljünk vissza urunknak. Hát érdemes és illő Makovica urának egerek vadászásáva-1 nevetés tárgyává tenni ki magát az érdemes magisztrátus színe előtt?

— Akár forduljunk is hát vissza — vélte a fiatal —, hiszen amugyis lekonyult orral kell majd iámé ti eg visszatérnünk.

— Mán csak járjuk meg e tövises utat. fiam, mert parancsunk van reá. De úgy véllek hozzá sokat látott öreg szememmel, hogy nem sokáig tart már a Zudarok országlása Zborón ...

Igaza volt az öreg harcosnak, mert a Zuda,r- család rövidesen kihalt. De ez nem jelentette azt, hogy békésebb idők virradtak volna Zbo- róra. A rengeteg makovicai uradalmat és magát a várat kézről-kézre adták s vették a Rozgonyi, Tarcay, Péehy, Serédy családok, mig végre Ja- nusius ostrogi herceg 1601-ben 80.000 aranyért Rákóczi Zsigánondnak adja el a varat g a makovicai uradalmat.

És ettől fogva száztíz évig a Rákóczáak kereken nyargaló sasmadarának címerét lengette a szél Zboró várának ormain. Mennyi szenvedés és dicsőség, mennyi vér és babér, mennyi seb és erő. mennyi gyász és öröm e rövid száztíz év alatt, melyek mind kinőttek a vár és család kereteiből, hogy egy egész ország vérének lüktetésével éljenek együtt!

A Rákóczi^család fejedelmi ága Zsigmondtál kezdve vehette Erdély kormányát, de emellett nem szűnt meg szoros összeköttetésben maradni Magyarországgal, Sáros megyével és különlegesen Zboróval sem. I. György itt készitgette elő lengyel királyságát, aminek elérésében ugyan halála megakadályozta, de állanak még a hársfák, melyek alatt — sub cent/um tiliis — kiáltványait s rendeletéit irta. És H. ■ György nyugtalan vére itt forralta terveit a török porta és Rhédey Ferenc. Barosay Ákos ellenfejedelmek irányában, míg végre is a fened ütközetben török handzsárok kaszabolták háláim.

Azonban, hogy a Rákóczink mindkét ország elkeseredésének és szabadéigtörekvésőinek levezetői és irányítói kezdjenek lenni, erre nézve az impulzust tulajdonképpen a bécsi udvar suba alatt kötött vasvári békéje adta meg. I. Ferencet megválasztották ugyan. Erdély fejedelmévé, de a porta a bábember Apafiy Mihály fejébe nyomta & fejedelmi süveget. Visszavonult hát egy fejedelemséggel fölérő magyarországi birtokaira, honnan aztán elkalandozott ide ie, oda is. hiszen fiatal ember volt és szerette a vidá- mitó baráti szót, asszony kacajt és pohárosen- gést.' A trencséni hővizek fürdőjébe is ellátogatott egyszer és itt találkozott a horvát bán leányával, a testi s lelki szépségek csodás harmóniáját magában egyesítő Zrínyi Ilonával. Az eljegyzés még a fürdőben megtörtént és özvegy II. Györgyné Báthory Zsófia könnyes szemmel adta áldását a fiatalokra:

— A Rákócziak kivették részüket a szenvedésekből. Elég volt az áldozat. Én Fereimből 'boldog embert akarok csinálni.

Oh, milyen jó, hogy még a földi mindenhatóságnak. az anyai szeretetnek szemei előtt is átláthatatlan a süni fátyol és nem tekinthet a jövőbe!...

A Zborón megtartandó esküvő sem késett sokáig, hiszen az egész busongó ország nagy várakozással nézett annak eredményei elé, midőn oly két nagy vezető szellem leánya « fia, mint Zrínyi Péter és Rákóczi György, frigyesülnek egymásnak és hazájuknak boldogitására. A menyegzők s különösen a főúri menyegzők nem tartottak akkoron csak úgy kutyafuttában egykét napig, mint ma. Már jóval előtte megjöttek Zboró várába a vőlegény jóemberei, hogy őt el- bucsuztas'sák a legény élettől. Ez már a menyegzőhöz tartozó ceriménia volt. És ott a zborói vár fórfüházában, menyegzője előtt Rákóczi Ferenc teste Tokaj nedűjét itta, de lelke szintazon 'szomjúsággal szívta magába a csodálatos és előtte eddig még ismeretlen igéket. Mondta Wesselényi nádor:

— Lipót király hiszen papnak készült. Mit ért

ő az állam ügyekhez és hazánk vérző sebeihez?

— A vasvári béke ímegrugdalása a magyarnak, ezt nem tűrhetjük gyávaság nélkül, — vélte Zrínyi Péter bán.

— Menjünk a törökhöz igazunkat keresni. Százszor inkább Allah, mint Berdó (wer dal), — csapott az asztalra öklével Bori Mihály.

— Már mégis hatalmasabb a francia király, mint a porta — vetette ellen Vitnyédy István —. oda menjünk hát segélyért.

És mennél többszőr hajtogatták föl a drágakövéé aranyserlogek levét, annál erősebben folydogált szivükből a, keserűség és tervezget és szava. Rákóczi Ferenc itta-itta a szavakat, de az urak szót so vesztegettek, arra, hogy őt terveik kivitelének részesévé tegyék. Hiszen tudták, hogy nemsokára Zrín^ Ilona fog oldalán

állam s tudták azt is, hogy Zrínyi Péter leányánál előbb jön a haza sorsa s érdeke, csak azután női mivolta ...

Főúri menyegzőkre mindig hivatalos volt a király is. Zborón őt Szelepcsényi György hercegprímás képviselte. És jöttek Apaffy erdélyi fejedelem képviselői: a pengeeszü Teleik! Mihály Bethlen Miklóssal, jött a rengeteg Rákócziéi Zrínyi-rokonság. És jött végre maga a menyiasszony is, aki elé Rákóczi Bártfáig ment le fényes kíséretével. Bártfa város szivesláfása után a násznép megindult Zboróra. Zrínyi Ilona az 'ezüsttel kivert vörös bárscmyhámban és kékre festett sörény Ük kel -fark u k k a 1 ficánkoló hat almásszürke ló vonta, dúsan aranyozott diszhin- itóba ült Auróra nővérével. Majd a főpapok négylovas hintója következett, a násznép többi része a vőlegénnyel s örönmpával együtt vagyont érő szerszámos főparipákon kísérték a híntókat. A menet élén Bory Mihály központi főkapitány vezetése alatt festői horvát lovas- csapat haladt, mig hátul Rákóczi kürtösei lépkedtek, a menetet pedig az ónodi várőrség huszárai zárták 'be. Alkonyodott, midőn a menet a várhoz ért és azonnal annak déli szárnyépületéiben álló kápolnáihoz kanyarodott. Szelepcsé- myi érsek egymásba tette ett azt a két jobbot,

melyeknek oltalmazó segélyére milliók vártak...

És nem hiába vártak. Mert Zrínyi, Nádaedy és Frangepán vértanuságot szenvedtek ugyan a magyarság ügyéért, a szabadságterveiket minden tehetségével pártoló I. Rákóczi Ferenc pedig alig pár hónappal kis fia születése után, harmincegyéves korában ugyanabban a Zboró várában hunyta le Őröltre szemét, hol először ölelte magához lánglelkü nejével együtt a szabadság eszméit is: azonban élt már Borsiban II. Rákóczi Ferenc és élt még Zrínyi Ilona... Oh, ha a zborói bárnak beszélni tudnának! Elmondanák a kis ur gyermekkorának játszi éveit, a nagyasszony féltő anyai gondosságait, reménységeit, hősies mártiriumságát... De tovább nem regélnek, leveleiket sikoltó zizzenéssel csapja meg az északi szél és beszédjük fájdalmas zúgássá fajul. Hiszen ők és a vár falai nem láthatták a vezérlő nagyfejedelem csodás útjait, a kársak nem adhattak hűsítő árnyékot a dicsőség mezejéről pihenni térő hős kurucoknak, a vár falain nem lenghetett a máriás zászló „pro Deo, Patria et Libertate1* föl iratával, maga a fejedelem és édesanyja sem hajthatták a dúló csatákon s ország gondjain elfáradt fejüket a nekik oly kedves Zboró várában pihenőre: hiszen ők hazájuk sorsát lé-lekbe marcangoló zokogásZÖNGEK ES ZÖREJEK

Embersziv a hang szóróban Irtai KARINTHY FRIGYES

1901 április 18.

Hát igen, kétségtelen, a muzsika divatban van, a művészetek között talán a legdivatosabb és legnépszerűbb megint, olyanféle rangot foglal el, -mint valamikor, a tizennyolcadik század és egy kicsit a tizenkilencedik közepén: közkincs, beszédtárgy, nagyüzem — költészet és képzőművészetek meg sem közelítik a nagy keresletet, aminek “örvend11. A hullámelméletek és egyéb mit vészét! ör lén el - mi törvényszerűségek feltevésének kedvelői persze berakják ezt a jelenséget is valamelyik bullámba, rejtelmes és végzetes, az egy- másrakövetkező korok szellemét (szabályozó erők hatalmát igazolva. Azt hiszem, nincs igazuk. A. magyarázat sokkal egyszerűbb és kevésbé végzetes. Nem természetrajzi és élettani, megjósolható fordulat következett be — ez a fellendülés egy emberi, egyéni, tehát szabadakarat utján, úgynevezett pragmatikus módon véletlenül létrejött találmány követ kezménye és tünete, amihez semmi köze a természetnek és ami nélkül ez az egész dolog elmaradt volna.

A rádióra gomdolofc ;':r'k k’

És persze, á hangos mozfra ia.

Világos, hogy ezekkel függ össze «. fellendülés: a zen-e nemes művészete ezúttal szükségből csinál erényt, ha sikerével dicsekszik. Ehhez a két remek találmányhoz (s ez a tény is ellentmond a törvény elméleteknek) tulko- rán jutott az emberiség. Még miellőtt a beszédben való érintkezés közös nyelve elkészült volna, az a nem tudom milyen eszperantó, vagy nem eszperantó, mindenesetre olyan nyelv, amin a világ bármely kél pontján élő bármelyik két ember -megértheti egymást: kaptunk a kezünkbe két olyan eszközt, amivel ez a tetszésszerinti két ember bárhol és bármikor érin-tkezlietik, láthatja és hallhatja a másikat, összekerült a Föld másfél- mi.Ili árd embere egy közös társalgóba és zavartan néztünk egymásra: ami a legjobban

érdekelt volna, nem értettük egymás szavát. Mit lehetett tenni, kényszerűségből azt az érintkezési formát választottuk, aminek származása legősibb, legállatibb, legáltalánosabb emlékeinket, az érzéseket és indulatokat ar- tikulátlan hangokkal kifejező életnyilvánwlást idézi — az egyetlen nemzetközi, mindenki által egyformán felfogható közlést, a muzsikát.

#

Rádiót ma legalább annyi ember hallgat a világon, mint amennyi összevéve, valaha könyvet olvasott: nagyon természetes, hogy a különféle, nemzetközi műsorok kilencven százaléka erre való tekintettel közvetít 'muzsikál kezdettől fogva.

Nem lévén konkurrondája a zön-gék nyelvének, így lett a -kényszerhelyzetből zenekultusz.

Mert kétségtelen, hogy lett.

Húsz évvel ezelőtt, ha végigsétálva az uceán egy pincéből áriát éneklő hatalmas férbari- t-on, vagy Beethovent interpretáló tökéletes kvartett hangjai áradnak feléd: csodálkozva kukkantasz be, megtudni, vájjon mit keres ebben a pincében Chiepmra, vagy a Léhuef- együttes? Ma nyugodtan tovább mész, hozzászoktál, hogy emberi vagy hangszeri muzsika hangjait hallva nem kell többé ember vagy hangszer jelenlétére következtetni: Párist

vagy Londont „fogja11, ott a pincében valamelyik pihenő mesterlegény.

Hét óra után, ha valamelyik alföldi kis község uccáit rovod (tavaly sokat jártam az Alföldön), nem is csodálkozol többé’, hogy az, egész falu zeng és énekel és muzsikál — a zsalu'gá-terek mögül, zsupfedelek alól, tökéletes hangversenyek, parádés előadásu operák, inyemcfülek számára készült jiazz-ok, néger zenekarok hangniagarája zuhog a sötét, csatakos ucca fölé. így megy ez, évek óta — csoda-e, ha a kaszáló parasztot azon kapod, hogy a Lohengr-in nagyáriáját fütyörészi, önkéntelenül, két serein tés közt, vagy egy Debussy- szólammal bűvöli, etetés közben, a malacot? Hiszen idestova azt is érthetőnek fogjuk találni, ha. a pacsirta Bartókból idéz és tyük- anyó a Traviatából lopott kólóraturtri llákka 1 hívja csibéit, a vályú elé.

*.

Viszont könnyű Katót táncra vinni, jó muzsikára — tudvalevő, hogy a zene első útja a talp alá vezet. Az általános, nagy muzsikálást általános dudolás, topogás, sót derékriszálás követi, a dolgok rendje szerint^ ezeknek 'pedig egyenes folyománya a gondok és töprengések falhozvágása, bolond beszédek é' egyéb filozófálások sürgős abbahagyása, sejhaj, üsse kő, búsuljon a ló, sose halunk meg alapon.

A sok muzsika végre is a ritmus ráncába szedi ezt á kairatyoló, okoskodó, nagyképűs- ködő világot.

Minél kevesebb szöveg, minél több muzsika, ha kémem szabad — a hangosfilmgyártás nagyüzemében is ex a jelszó. Egyelőre még a zörejek ie kapósak: tányércsörgéa, vanefses- fcegés, léptek zaja. a#óesapkodéa: itt azonban inkább az újság ingere dolgozik, no meg a fontos szempont, hogy ezeket a zörejeket mindönkii megérti,

Azt a bizonyos zörejt azonban, amit, sajnos, nagyon sokféle módom, a szájunkkal és nyelvünkkel és torkunkkal csapunk vagy tízezer éve, a gondolatok közlésének ürügye alatt — ezt a zörejt a század flnomhallásu szelleme egyre fokozódó energiával pisszegi lei, a nagy hangversenyben, aminek végcélja, ugylátszik, oda irányul, hogy az egész világ perdüljön táncra, ősi vadak módján, — ritmikus mozdulatokkal, szó nélkül Végezze el azt a néhány kis szükségletet, ami az élet velejét teszi.

„Ne zörögj!11 -- a jóiztt magyar mondás ezzel a szóval szokta leinteni a eokszavu papo- lót.

I

I Czentiván - llévviz

| az Alacsony Tátrában

| megnyitás május 23-án

| Tejles napi pensio lakással

I junius 28-tg és |||

I szeptemberben l\w ||

1 ju5ius KÉ 40'— IS

I augusztusban

$ Szobákban folyó hideg-meleg viz. m

J Meleg Strand-uszcda |

111 Szénsavas-kénes-vasas gyógyfürdők, iip j|| ideg, női bajok, ischias, csúz, szív- |||

É|j Ivókúra gyomorsavtultengés, máj es |||

llj epebántalmak esetén, csontképzés |||

Jj|j Úszás, tennis, GOLF, vadászat, ha- |jM 1 ászát, turisztika, barlangjárás. - Kli- Éji

|pp matikus gyógyhely. |||

Pl Teztgerszln felett 676 m. ffi

H Posta, távírda, telefon:

Liptovsky Svaty jan. mm

||| Ksod fővonal-autóbusz Liptovsky ||| |« Svatv Mikuláson (Liptoszentmiklós) &$.i III ^ninden gyorsvonatnál.

|H Orvos — úszómester — golftanár.- eal siratták már évek óta o tt a marim arad tenger ., mormogó habjai táján ...

. Zboró várát 1684 őszén SchuTts császári géné rái is elfoglalta Zrínyi Ilonától és lerombol- ^ tatta,, nehogy ismét a bécsi udvar ellen szított t iszabadságcszmék terjesztője lehessen valaha is.

„ Romjai és a makovicai birtok a Rákóczi-család ^ leszármazottjaira szállott ugyan, de később né- 2 met kézre került, majd az állam vette meg r nagyrészt fölosztotta. Az 1914-ik év őszén azon- _ bán csodálkozva figyeltek föl Zboró várának még álló falai:

— Mi ez ... igazi háború? Ej, altos jam vid!

I ventos. Láttunk mi már ilyet, oda se neki. Alud- R junk tovább, áimodiuhk tovább dicső Rákócrf- nak fényes pompájáról, vitézi csel ekedetlrő\

. magyar fajszer-etetéről, nemzetm-entő áldozatai- 1 rót. '

És omlik a kő, hall gat a vár. Oak néha-néha hozza föl a páhogó déli szél Zboró romjaiba *

^ 'környékére a kassai dóm kríptájáfoban nyugvó nagyfejedelemnek szellemhargját: a —< Csituljatok, feleim. Csak az emberi rövidlátás méri itcével a szabadságot és e.zabáal.ja föl évekre az időt. Fölujultak s fölujuinak a ' sebek: recrudescunt... Tűréssel 'legyetek, csi- 'tuljatok. Jó éjszakát, kurucok ...

a (A kővetkező közlemény május 8-fd

r- ezámunkiban jelenik meg.)

mmi iii'iiim ■■iiii ii iiimi i

Rendben is van ez, kéremalássan, — ugyan ki merne lázadozni, barbár beszéddel, az esztétikusok „legmagasabb művészi műfaja'1, a felséges zeneművészet ellen? Legyen igy, ha már igy van — hol van aa megírva e ugyan honnan vettük, zörgő «ntellektűellck, amiás vagyunk, hogy ax emberi fajta világiraenóló jelentőségét a* értelmi erő fejlődésével aso- y nositsukr

i- Vagy nem nagyobb dolog as érzelem rég- r- telenséget megsejtő és összefe^ó indulata ft ? véges értelemnél?

l- Hallgasson hát el utóbbi nyekergő eszköze,

> a szó, mikor előbbinek pompás hangszere, a 1 zene szárnya kitárul.

Igazán minden tiltakozhat a szavakból» savakkal élő szellemi arisztokrácia nevében a túlzott érzelmi kultúra ellen, csak éppen a ’ költő nem, aki féligmeddig s eszközeiben min- , denesetre „szintén zenész11 érzelmek tóimé- g csolőja, vagy mi az ördög.

1 Avagy nem az ő országa közeledik? h_ De bizony, az övé.

F A hullámelmélet tudósa ára lássa törvény- szerű. tünetnek, hullámvölgyet megelőző bws- lémhegynek ezt a nagy muzsikálást — Masa. véletlennek a szabadgondolkodó: mindegy az 1 a költő szemében, ő mindig Utópiát szimatol,

’’ dolgok teljesülését, eljövendő megváltást. A , fatalista tudomány ^körforgásának11 «i ön- L’ maga farkába harapó kígyó karikájának bár- * melyik pontján a költő megtalálja ast az érka- tőt, melynek egyenesen kifelé, a végtelent*

^ lendülő vonalán elvághatja maga alól a kork* l . géa keserves törvényeit, vágyainak röpftőer®- lével.

1_ Jöjjön hát az érzelem országsTokéletes érzelmeké és indulatoké, amlíye- l’ neket soha nem ismert még az élet.

Ki mondja, hogy fajtánk végcélja a Tőkéié- r tes Megismerés és Megértés?

~ Miért nem Tökéletes Boldogság, Mámor, Szerelem, Jóság?

y Értelmi istennéválás helyett érzelmi és er- kölcsi Üb érmén seb.

1 Nem tudós és alkotó, hanem költő és mss- r zsikus:' a.nyanyelve a szférák zenéje.

1,7 Nem lángész — több annál: lángszlv.

#

[ Lehet, hogy már eddig is igy volt, csak rosszul értelmezik az ember jelentőségét.

Talán nem is értelmi, hanem éppen hogy érzelmi és erkölcsi kiválóságunknak köszönhetjük azt a kivételes szerepet, amit az élők világában elértünk.

Muifihéti vasárnapi prédikációmban már fölvetettem az óvatos kérdést, vájjon az a képesség, amit belátásnak, kombinál'óerőnek, megfontolásnak, a dolgok pontos ismeretének és kiszámításának jelentősége jelent, bizonyosan emberi privilégium-e, nem azá mutatja vájjon a tapasztalat, hogy e képességnek inkább az állatok és növények vannak birtokában?

Az állatok és növények sohasem tévednek, számításaik mindig tökéletesek.

Számítók ők és hidegek..

Amit ki-szám itattak és helyesnek ítéltek, irgalmatlanul végrehajtják: megölik és megeszik egymást, kivétel nélkül, minden érzelmi szempontot mellőzve, ha az élet felismert Törvénye úgy követeli.

Az ember tesz néha kivételt.

Meghatódik, legyőzi magát, enged a® érzésnek, hatása alá veti magát. Ismer kegyelmet, el lágyuké st.

Két év előtt könyv jelent meg Párúiban „Hőmmé stupid11 (Ostoba ember) címen, amelyben a szerző bebizonyítja, hogy minden élőlény között az ember a legbutább.

Lehet, hogy igaza van.

Esze talán nincs, de szive, van az embernek.

Az illik rá, általában, amit Napóleonról

mondott a százhuszéves Most, aki állítólag Ismerte őt: „Áldott egy jólét lélek volt szegény, ahogy emlékszem rá, a légynek se vétett — csak éppen roppant ostobáéska volt az istenadta!"

Nem az én a -fontos, hanem az érzés.

Éljen a muzsika.