Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)
1931-04-19 / 90. (2607.) szám
^I^GAlMAGÍARKlRIiAP 1961 április 19, vasárnap. MESÉBEN JÁRTAM... Irta: Hegedűs Lóránt Hiiáivét vasárnapija hogy ránkviiradt, ki- 7dosAsrt: ő tökéletlen. Ezért szalad el önmagáAlapttva 183S. Telefon 33. VJ S ^ V F dlasmü a A üveg, porcellán *0^$ nagykerekedé*©. $ KOSICE, Fő-utca 19. Nagy választék. Jutásayoa árak. i’üii b-eíboTiull az, égbolt ,s szakadt a meghasadt köd. Bár esernyő volt ínálam, nem nyitottam ki, hanem arra figyeltem, hogy ziuiboirogmaík a ködosepipieik a nemezkalaipem szélén. A kalap nem ác&o'tt át, hanem amiint tovább hatoltam bele a köd vidékbe-, valami olyan ztoegést hallatott, mint a sás, miikor egymásra hajolva moz&iikáilgat a sekély vizen, Lassan egészen belevetettem magam a ködvilágiba s jártam a Magány tapadó útiját. A felhőik, amint lefelé lóbálták vizes testüket, minden kirándulót elriasztottak s üres volt a svábhegyi erdő, a Normafa lankája s a Jánoshegy kanyargós ösvényein, is csak a magam kopogása halLszott; osak a szakadó köd zizegett tovább a kalapon. Néha — ritkán — mintha ánnyáikkép lenne, egy kerékpáros körvonala tűnt fel a ködfüggiöny legszélén s hamar tovasurrant. Két pnsíkós ember is menekült a zimankó elől. Azután senki. Köd országnak nyilván nincs lakója, A cser jéken még ott lég nagybusam a tavalyi barnára száradt levél: még nem volt elég ereje a tavasznak ahhoz, hogy lehányja a fonnyadt Múlt csuháját, A rügy, ahol vams még alig mézigás e csak bénít, a sűrűbb facsoportok tövén ütköztek már ki a gyöngyvirág levelei, de virág nlnc3 sehol s a levél is nagy sárga fagy-folt okát visel. Ködország még alszik, nincs ki födiébressze — ma már nem járnak szerte a világon Csipkerózsát csók-szóval keltő hercegek. Ködország nem beszél sokat. A csíz, az erdő nagy pletykája, ugyan már elkezdte örök disputáját a nagy debaterrel, a fekete rigóval, — de a vadgerle csak egyetlen egyszer szólalt meg pihés turbékolásával az egész délelőtt. Ködmmzág inkább hallgatni szeret: az ő beszéde nagy, néma Mese. Zizegő súgás: titkos, mély beszéd. Mert Ködország a Mésehiirodalomban van e Mesék nagy gondját járom én ... Ködországot akkor miiért szeretem? Mert egyetlen darabja az Ember-világnak, a bel nem támad ágaskodó kérdés, csak folyton hull reánk a nagy Felelet. S ez a nagyhatalom, az örök Felelet annyit tud beszélni, ha Így .szüntelen, zizaen a fejem fölött. Nem ismerem — mitől annyi bolond reszket — nem ismerem a halál gondolatát. Mert a tudatomba nem kerülhet más, csak oly kép, melyet túl tudok élni, tehát megfigyelni és megjegyezi, ezért sohasem fogom tudni a halálomat, mert azt a tudatom nem éli túl. Ezért nincs halál. Aminthogy ha valahol az óceán fenekén valamely óriási kincs úgy rejtőznék. hogy azt soha ember meg nem tudja, inig a föld kihűl: akkor az a kincs nem lenne sehol. Csak az van a világon, amit a lelkem lemeze le tud rotografálni. A halálomat sobaisetm fogom fölvenni s ezért nincsen. Mesterséges kaprázat az elmúlás gyötrő gondolata: mikor Ködországba érsz: túl vagy rajta. Mert itt nincs felhőrgadó kérdőjel, csak örök Felelet. Szerelmes vagyok Köd-országiba, mert ő több mint Valóság, ő Mese. Se erdőn, se ritkáson, se ugaron, se udvaron nem láttam állatot, mely a Halál gondolatával kínozná magát. Nézz szemlébe őznek vagy kutyának, ketreces oroszlánnak vagy duruzsoló cioakölyökmek: mind tiszta a szemük. Mindből sugárzik az élet. Ben nők nincs halál. Az ember pedig magát legmagasabbra tartja miniden állat között s rettegő gőgjében. mely a teremtés cél jónak képzeli magát, lesüllyed a legmélyebbre, le minden teremtett lény alá, mely földön, föld felett vagy föld alatt jár. Lesüllyed lelke oly mélyre, hogy Halált képzel s ez a tragikus gyötrés tönkre teszi egész életiét. Rabja egy nem- létezőnek. Lelkét szöggé ralija egy hamis veti tés: magát halottnak látja, amit sohasem fog látni s ezért belső lemezén soha meg nem jelenik. Nem is jelenhetik meg: mert nincs. A halál egy kísértet, mely rázza a sötétbe bujt emberiséget. Ködorszáigban ilyet ne'm ismernek. Nézz körül .itt. Hová lett? Nincs sehol. Mert itt nem zaklató Kérdések járnak, hapcim hull a végtelen Felelet. Ezért Ködországba csak egyetlen kapu nyílik. Másutt nem találsz belé, hanem csak az árok szélén ücsörögsz, mely tele vau tüskével s bogáncs kórájával. Kapuja Ködországnak csak egy van. Nagyon messze van tőled, tehát végtelen közel. Benned van. A kaput így hívják: Magány. Túl rajta több van, mint szaggató, megvérző Valóság: ott lakik az örök Felelni. mely Mese-országban hull alá szent zi- ze•/évsei, mint elmerült sás a mély vizen... (Viz és vadgerle, hangya és őz mind tőkéiéin -nők tartja magái. *az is. Csak az ember veri nemzedékek fejébe a másik halálos martól. Ezért ma legtöbb ember utálja, önmagát. Innét a folytonos menekülés: „ki,ki,ki —■ saját magamból kü“ Folyton azt tanítják: az ember túlságosan szereti önmagát! Dehogy szereti. Mind álhir és gyöirés. Az ember nem szereti eléggé önmagát, mert ha szeretné, azt mondaná: „be, be, Ködország mesevilágába b©“. Mert minden eml>er tökéletes, aráig kd nem jön a saját formájából. Mert folyton ikivá- igyunik magunkból s menekülünk saját színünk elől, azért vagyunk tökéletlenek. Csak aki magát szereti, tud szere tetővel kicsordulni az Emiber-Világ s a Pü-fa-Világ felé... De akkor már belépett a „Magány" kapuján a nagy, szent Mesébe... — Hogy zizeg a köd a fejem fölött, mint rejtelmes suhanás! ügy látszik, az erdő szélére értem valahol Budakeszi felé. Mert a párafátyol függönyéinek már szélét látom s azontúl emberiigurák állnak s integetnek éis kiabálnak felém. Mintha homályos ablakon át jelennének meg élő kísértetek. Először nem értem őket. Most még jobban, Az „Echo de Paris" kérdi olvasóitól: mit gondolnak, jó dolog elnöknek lenni? Persze, nem dalárda, vagy állatvédő egyesület elnökének, bár az sem rossz dolog, -egy bizonyos korban, mikor az ember szeret már magas pódiumon ülni és csengőt Tázni, — hanem a Francia Köztársaság elnökének? Á lap abból az alkalomból kérdi ezt, hogy, nem is egy hónap múlva, május 13-án a francia nemzetgyűlés uj köz- társasági elnököt választ, s az elnökjelöltek időnként nyilatkoznak a sajtóban és határozottan kijelentik, -hogy csakis a népakarat parancsának engedve hajlandók elfogadni ezt a mél- j tóságot, melyet nem óhajtanak, mely számukra teher lenne, stb. Briand és Painlevé, polimer é-s Berard. egyformán tiltakoznak a gyanúsítás ellen, mintha kedvük vagy ambíciójuk lenne e d'usz-es, de terhes állás, — -s nemcsak e favoritok, hanem elsősorban persze az önjelöltek nagy serege nyilatkozik fáradhatatlanul, hogy eszük ágában nincsen. S osak azért szólalnak, meg, hogy reájuk ne számítsanak... Más lenne, ha a népakarat parancsolja: akkor persze, sóhajtva és kelletlenül, de nem lehetetlen, hogy e ng e'd-e lme.skednek. Így húzódoznak és fáznak tőle és tiltakoznak a francia -haza nagyjai, — azok, akikről szó lehet, s persze elsősorban és légióként, azok, akikről végképpen nem lehet szó. Az oddsokat az összes* lapok közük s a nagy fogadás elkezdődött. Az „Eoho de Paris" nagyon alapos .adatokkal állította föl az egyes versenyzők esélyeit, s mellesleg kérdi, e nagy szemérmes kedés. szem forgatás és tülekedő huzódozás láttára: mit is jelent az praktikusan m-a, francia közmé»g többen integetnek. Most már értem a hangjukat: Hogy eltévedtem s lépjek ki hozzájuk ax útra. — Nem megyek. Gyertek ti ide! Találjátok meg a Magány nagy kapuját s rátok hull az Örök Felelet. Nincs kétség. Nincs horgos kérdőjel. Nincs halál. Itt van Ködország — abban, járom a Boldog Igazság útjait: a szent Mesének végtelen birodalmát. társasági elnöknek lenni? Csakugyan olyan különös terheket jelent-e, hétesztendei önkéntes rabságot, kínos viziteket és fárasztó utazásokat, s máskülönben semmi egyebet? Az öreg „Franc-Nohain", aki a cikket szignálta, fölsorolja az elnöki állás kellemességeit is — igazat keli adni nekik, nem a legrosszabb dolog, ami közpályán működő embert érhet, ha köztársasági elnök -kénytelen lenni hét esztendeig Franciaországban. A pályázóknak a cikkíró határozottan gusztust csinál, és az egyszerű halandóknak összefut szájában a nyál: nem is olyan utolsó dolog, hét esztendeig az Elysóe-palotá- ban lakni, nyáron válogatni a francia állam vidéki kastélyai között, kényelmesen utazni, különvoiiaton vagy hadi-hajón, színházban, lóversenyen és nyilvános ünnepségeken a legjobb páholyban ülni, s hét esztendőn át érdekes ismeretségeket kötni, melyeket később, ha az ember már nem köztársasági elnök, szépen értékesíthet. A cikkíró meghatottan eleveníti föl emlékeit abból az időből, mikor Loubet elnök és felesége vasárnaponkint nyitott Viktóriában kocsik áztak a fontainebleaul erdőben, s Fal Hér es és Madame hűvös bridge-partiekat rendeztek nyaranta a rambouilleti palota kertjében ... A cikk különben is hü kinyomata annak, amit a polgári illúzió a polgári karriér legfelsőbb-fokú beteljesüléséről magának, összeálmodhat... Soka t kell f rakkot é-s szalon kabátot huzni. gyakran kell a cilinderrel köszönni, a nap bizonyos óráiban pontosan meg kell jelenni a. szalonokban és dísztermekben, s éjszaka nem illik betört 'keménykalappal és pajkos nótákat énekelve mutatkozni nyilvános helyeken: de máskülönben nem a legrosszabb állás, -a akik szemforgatva tiltakoznak, ma ellene, azo-k, ha egyszer reáfanyalodnak, hét esztendeig meglepő béketüréseol bírják ki aztán. Mindenestül, igy fejezi be a cikkíró naivan, tegyük kezünket szivünkre ée valljuk meg, hogy tener ide, strapa oda, jó dolog francia köztársasági elnöknek lenni. Hát azt mi nem tudhatjuk, hogy jó dolog-e francia -köztársasági elnöknek lenni, -5 atai & probléma szociális o-ldalát illeti, különösebb izgalommal sem tölt el a kérdés, — mert ha sok strapával jár is, kétségtelen, hogy e nehéz időkben, amikor nem osztogatják az állásokat, akad sok ember Franciaországban, akik talán jelentékenyebb képességekkel jelentéktelenebb állásokat töltenek be, mint az elnöki, de hogy a Harmadik Köztársaság megbecsüli záros határidőre választott államfőit, s egy, legkényesebb igényeket is kielégítő, tisztességei ad nekik, amily enben hatal ombaszül ete tt szuverén uralkodóknak sínes mindig részük, az bizonyom, A polgári világ faragott & maga képére egy méltóságot, amely külsőségekben alig különbözik egy alkotmányos uralkodó életének külsőségeitől, — éppen csak, hogy nem • tart életfogytiglan, sokan várnak a sorukra, s hét., év után diszkréten jelentkeznek, hogy ők is itt vannak. Például Painlevé, aki most másodszor megy & sor alá... A francia köztársasági el- I nőknek hétféle címe -s megszólítása van, f> udvartartása sémiiben sem hagy kívánni valót hátra egy európai királyi udvarral szemben. Hatalma semmivel nem korlátozottabb, mint az angol királyé: máeszóval erősen korlátozott ugyan, de még mindig többet tehet, avatkozhat, beleszólhat, persze az alkotmányon kereteken belül, mint az európai szuverének nagy többsége, például az olasz, & svéd, az angol, a belga uralkodói Protokollal é* alkotmánnyal meg van kötözve, de a hét esztendőre, amíg megbízása tart, állása talán stabilabb, mint & királyoké. -Szabadon nem mozoghat túlságosan, de, Franc- Nohain szavával, „senki nem akadályozza abban, hogy régi barátait esténként hilliárdozni -hívja meg az Elyséebe..Civillistája mérsékelt, de azért francia, hogy beossza ... Talán -ez az egyetlen pont, ahol a franciák igényeket támasztanak elnökeikkel -szemben: a francia sajtóban néha el is sóhajtják magukat, hogy a dér-ék, takarékos, agglegény Doumergue után el kellene már egy gazdag elnök, aki nős, költ az állására, reprezentál, s egy Madame, aki di- ■ vatot irányit és szalont tart... A hétesztendei agglegénység után a francia burzsoázia szívesen látna, az államfő mellett egy „Madame !a Presideníe“-ot az Elyséeben, aki fogadja végre a főváros és a vidék kissé elhanyagolt hölgyeit, teákat ad és élénkíti a francia divatszalonok forgalmát. Ez groteszknek tetszik, de igy van. A Köztársaság igényt tart arra, hogy legyen egy „-első asszonya", — s az a francia arisztokrácia, mely monarchi&ta tradícióit vitrinben őrzi s mindent elkövet, hogy. a republika nagy- fejűivel barátkozhasson, reklamálja leghangosabban, hogy az Elvsée agglegény-viresaftjá- nak vége szakadjon. Briand kitér előle, Dou- mernek dehogy is kell, Painlevé álmában sem gondol Teá, Poincaré -beteg, neki elég volt egyszer, s Doumergue se vállalná el másodszor — de, hogy az elnökvála-sztó nemzetgyűlésen, a második szavazásnál, ez öt név közül valamelyikét hirdetik majd ki megválasztottnak, s a kihirdetett lehorgaszt ott fejjel, de belényug- szik, azt biztosra lehet- venni. Terhes, kellemetlen, fárasztó, de ebben a republikánus világban, mikor tíz esztendő alatt féltucat trón omlott ötssze, nem a legutolsó, s nem is a legbizonytalanabb állás, francia elnöknek lenni. Királyok jönnek és királyok mennek, meglepetésszerűen, — a francia köztársasági elnökök legalább pontosan tudják, hogy mikor mennek és mikor jönnek. S ha a hét esztendő letelt, akkor kezdődik a polgári karriérnek az a békés, ökörnyálas utószezonja, amely megéri & hét esztendő strapáit: mert nyugalmazott köztársasági elnöknek lenni aztán igazán a legkellemesebb dolog, ami egy rendes polgárt, érhet. Ha egv francia kispolgár becsvágyó álmát meg- analizálnálk, az alján találnak biztosan vakarni hasonlót: a becsületrend Nagymezt éri szalagjával a hason, köztársasági elnöki -nyugdíjjak egy vidéki város folyópartján ülni, tonniszei- pők-ben és szalmakalappal, nyájasan viszonozni a tiszteletteljes üdvözléseket, s halászni. Ex & maximum. Lehet, hogy Briand nem akar köztársasági elnök lenni, — de soha nem lenne kifogása ellene, hogy élete végén.nyugalmazott köztársasági elnök minőségében halásszon Co- cherellesben. Nem lenne francia, p ami ezzel egyértelmű, nem lenne kispolgár és republikánus, 'ha szi-vőr mélyén nem álmodna erről. GARABONCIÁS Az én botom csörgés, mint bolondok botja: botom körül harminchét pacsirta repdets. Bölcsek kövét viszem dar óctarsely óimban. Kora tavas*. A föld költészettel terhe*. Költői álomból egyszer valóság le»z, szivárványból híd lesz, a tavaszból nyár lesz a káoszból szikla, a sziklából erdő, az erdőből szántó, a szántóból gyár lesz. De jó annak, akit nem köt senki, semmi! Mint a fecske Ősszel a tájat s a fészket, úgr elhagytam őket, költőket és nőikéit, bálványokat, amik babonázva néztek, szépség boszorkányát, boldogság bálványát művészet, tudomány, bűvészet bálványát- Pacsirfás botommal leik öl tóm valahol &z Isten-szerelem szűzen alvó lányát Tudom, vaunak kertek, a régen wófcrágoit paradiesomkertbői apró éden-rész ok: szerelem, barátság, rokonság, költészet, tudomány! Boruktól voltam én is részeg. Minden édón-részben ott a Tilalomfa! Kigvó-szem mágnesei, babemáz a Bűn! Ember legyen talpán, aki elkerülje s lelke vergödlietik, mint lepke a tűn! Azért én ezeket kerülöm s azóta a bölcseknek kövét érzem tarsolyomban, ahova értetem: tövisből virág lesz, haragból szeretet, kőből kalács nyomban. Csattogtatják foguk a nyeszlett ordasok, a vipera-!elltek mérgük felém hányják. Vándorlók s pacsirtáé botommal fel-költőm az Isten-szerelem szüzén alvó lányát. * 00 JO ELNÖKNEK LENNI? Irta: MÁRA! SÁNDOR (Paris)
