Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-02 / 77. (2594.) szám

0 <PI^CAiyVVAGtoRHIRIiaS> Eredeti bizonyítékok az orosz kényszermunkáról Hivatalos orosz jelentések igazolják a szovjet elten iöíhozott vádakat — Az ötéves tervben a foglyok munkáját is számí­tásba vették A szó vj©tdum púig megindulásakor azonnal kutatni kezdték az európai és amerikai ál­lamok, hogy ml az oka az olcsó orosz áraján­latoknak. Rögtön meg lehetett állapítani, hogy rendes körülmények mellett a szovjet nem tudná a Mt, a búzát jelentékeny mértékben a világparitás alatt a piacra dobni. A szovjet- duiniping nemcsak gazdasági szempontból volt veszélyes, hanem a tiltakozás hangját ki­váltotta azért is, mert nyomós okok forogtak fenn, amelyek mind azt mondták, hogy a szovjet az exportra kerülő áru előállításánál kényszermunkát alkalmazott és a politikai, valamint a többi foglyokat a termelés fokozá­sa érdekében felhasználta. Amikor az a gya­nú különböző autentikus híradások alapján terjedni kezdett, angol részről hangzott el az a kívánság, hogy a Népszövetségnek Szovjet- óroszország ellen lépéseket kell tenni a nép- szövetségi alapokmányok a kényszermunkára vonatkozó paragrafusai alapján. Az egész világon a legnagyobb felzúdulást váltotta ki az orosz kényszermunka és ami­kor a szovjet látta a kényszermunka hírének hatását az egész civilizált világban, igyekezett azt megcáfolni s állította, hogy nincsen Orosz- országiban kényszermunka, az exportra kerü­lő áruk előállításánál politikai bűnösöket nem alkalmaznak. A Ka toli sebe Korrespondenz most felveti azt a kérdést, hogy vájjon mi igaz ezekből a hírekből és meggyőző erővel mutat­ja ki, hogy Oroszországban igenis van kény­szermunka és kényszermunkára a legnagyobb szigorral hajtják az embereket. A Katolische Korrespondenz orosz forrásokra hivatkozva bizonyítja a kényszermunka létezését. Mit mondanak a hivatalos orosz jelentések A Prawda Wostoka 1930. december 29. szá­ma, amely a kommunista egyesült párt köz­ponti bizottsága középázsiai hivatalának hi­vatalos orgánuma és Taskendtben jelenik meg, a következőket hozza szóról.szóra: „Sarry- Assija (Turkesztán, Uzbeker kerület járása.) December 24-én kötelező rendelkezés történt az összes munkaképes népesség mozgósításá­ra a kenyérmagvak előkészítése érdekében. A mozgósitás keresztülviteléért a faluszovje­tek felelősek, amelyeknek vezetőit a rendel­kezés végre nem hajtása esetén a biróságnaik kell átadni. A kulakokat és a nemproletár ele­meket lenaratási munkákhoz minden bér fi­zetése nélkül fogják felhasználni. Azokat, akik vonakodnak gyülekezőhelyen megjelen­ni, fogságba vetik és kényszerrel küldik mun­kába. Hóban és esőben a munkát abbahagyni nem szabad...“ Ez a rendelkezés, amely nemproletár elemeknek ingyenes kényszer­munkára való igénybevételéről rendelkezik, a kommunista egyesült párt központi bizottsá­gának utasításain alapszik, amelyet múlt év december tizenkilencedikén adtak ki abból a célból, hogy a lenaratási terv hat százalékkal a végrehajtási'tervet meghaladja s ezáltal le­letévé tegyék, hogy Turkesztán 28 millió púd lenrostot szjllitson a szovjetetxtiliparna^. Ezt a célt elérték azáltal, hogy kényszermunkát vettek igényibe, mint azt a fenti újsághirdetés is bizonyítja. Az orosz kényszermunkáról újabb bizonyí­tékok is állnak rendelkezésre. Ez óv február 23-áu a moszkvai szakszervezeti rádió hiva­talos referátumot adott le az északi területen folyó fakitermelésről. A leadó főleg a külföld állításával száll szembe, hogy Szovjetorosz- országban kényszermunka volna. Bár a le­adásnak a külföldön elterjedt liirek hatásá­nak gyöngitése volt a célja, többek közt még­is a következőket mondotta: „Jelenleg az északi területeinken az erdőkben — amin a kapitalisták egész különösen feliháborodnak, kevesebb kulák (körülbelül 200.000-ről van szó) van foglalkoztatva a nyilvános munka- kötelezettség teljesítésével, mint kisgazdák, akik az erdőkben dolgoznak . . .“ Amint lát­juk, a szovjet igen óvatosain fejezi ka magát. Nincsen kényszermunka, csak munkakötele­zettség, amelyet a kulakok, tehát politikai jogaitól megfosztott népeiéinek végeznek. Az orosz megkülönböztetés nem téveszthet meg senkit. A munkakötelezettség nem más, mint kényszermunka, amit ügyetlenebből nem is leplezhetett el a szovjet, mint a munkaköte­lezettséggel. A fogház is gyár A már felsbrolt két bizonyíték is meggyőz, de semimiesetre sem hagynak kétségben azok a jelentések, amelyeket a Dortmunder Generai-Anzeiger Oroszországba küldött tu­dósitója irt arról, hogy szoyjetüzemekben fog­lyokat is foglalkoztatnak. A Lafortow-fogház igazgatójának kijelentését idézi az egyik cikk, hogy a rövid időre szóló büntetéseket nem a fogházban töltik el, hanem kényszermunká- ban.“ Az elitéit megtartja lakását vagy kiutal­nak neki egyet: munkahelyén marad, de ha nem volt munkában, akkor az egyik gyárba beosztják. Az elitéit bérének egy részét az ál­lam kapja ... A második kategóriába tar­toznak azok az elitéltek, akiket bezárnak. Ezek is dolgoznak és munkájuk eredményét az ötéves gazdasági terv számításba is veszi. Ezért gyáraknak nevezik a bezártak munka­helyeit, vagyis nincsen fogház, mert a fogház is gyár. Ezeknek az elítélteknek munkája külsőleg semmiben sem különbözik a szaba­don levőkétől. Ép úgy fizetik őket, mint a rendes munkásokat* azonban a fizetés felét az állam kapja. Mindezekből kitűnik, hogy a polgári tár­sadalom országoknak teljesen igazuk volt, amikor a kényszermunka vádját szegezték a szovjet urainak. Hiába tlitakozott a szovjet, ez a három bizonyíték világosan mutatja, hogy a védekezés nem felelt meg a valóság­nak. Amikor az amerikai pénzügyminiszté­rium azt állította, hogy Archaugelsk vidékén kényszermunka folyik, az Iswestija című lap azzal védekezett, hogy olyan nagy területen, mint Archangelsk, egy ember számára lehe­tetlen feladat, hogy megállapítsa: milyen munkaviszonyok uralkodnak ott. Az orosz új­ság azonban azzal már nem törődött, hogy az amerikaiak bizonyítékokat az arról a vidékről elmenekült parasztok és egy innét elszökött G. P. U. tisztviselő eskü alatt tett vallomá­saiból merítik. BHE5H3ESÍ?3*SEBI •eonmiesetre sem állhat fenn szerződésen kívüli állapot Magyarország és Ausztria között. A felmondás nem érte váratlanul sein a magyar, sem pedig a jugoszláv kormányokat. A csehszlovák-lengyel vámunió terve a német-osztrák blokk egyensúlyozására Krakó, április 1. A Kuryer Codzienny mai száma egy Csehszlovákiát érdeklő közgazda- sági cikket közöl Zweig dir.-nak a Jagelon- ©gyetem magántanárának tollából. Zweig a cikkében rámutat arra, hogy amennyiben a német—osztrák vámunió létrejön s esetleg Magyarország is hozzá csatlakozik, abban az esetben Csehszlová­kia teljesen függő viszonyba kerülne ezzel a gazdasági blokkal szemben. Ez a gazdasági blokk teljesen veszélyeztetné Csehszlovákia németországi és ausztriai kivi­telét. Hasonló helyzetben találná magát Len­gyelország is, bár a német—osztrák vámunió veszedelme Lengyelországra nézve sokkal ki­sebb, mint Csehszlovákiára nézve. A Venkov ama ötletére, hogy egy lengyel—csehszlovák vámuniót kellene létesíteni, Zweig megjegy­zi, hogy már hét évvel ezelőtt élénken foglal­koztak Lengyelországban ezzel a tervvel, sőt a Piaszt-néppárt programjába is vette ezt a tervet. Zweig véleménye szerint a csehszlo­vák-lengyel vámunió megfelelő válasz lenne a német—osztrák szővetkezesre. A 73 millió lakost számláló német—osztrák gazdasági blokkal szemben egy 45 milliós lengje!—csehszlovák blokk volna szembe­állítható. Zweig az utóbbi blokkot sokkal szerencsé­sebb megoldásnak véli, mint a közép- és ke­leteurópai agrárblokk gondolatát. A csehszlo­vák—lengyel vámunió útjába természetesen sok politikai, taktikai és gazdasági akadály gördülne, melyeket azonban el lehetne hárí­tani. Csehszlovákia e vámközösségen belül köz­vetlen utat kapna a tengerre s alapot nyer­ne az észak és kelet feló irányuló gazda­sági expanziója részére. A csehszlovák ipar piacot kapna gépek, au­tomobilok, konfekció áruk s bőráruk stb. ré­szére, viszont Lengyelország Csehszlovákiá­ban bázist nyerne hitel és bankoperációi szá­mára, nemkülönben mezőgazdasági termé­nyei, kőszene, cinkje, nyersolaja s hasonlók kivitelére. A cukoripari, gépipari, textilipari, vas- és faipari kölcsönös konkurrenoia meg­felelő megegyezésekkel eliminálható lenne. A kormány már fölhasználta — a 119 milliós válsághitel kéiharmad részét Prága, április 1. A nemzetgyűlés a válság enyhítésére 150 millió koronás hitelt szava­zott meg a kormánynak. Ez az összeg egyrészt a munkanélküliség enyhítésére, másrészt az akut gazdasági válság következtében igen kedvezőtlen viszonyba jutott termelőrétegek segítésére volt szánva. A népjóléti miniszté­rium hivatalos lapja, a „Sociálni Revue“ most részletesen beszámol arról, miképpen diszpo­nált a kormány ezzel az összeggel. 4 millió ko­ronát adtak karácsonyi hozzájárulás cimen azon személyeknek, akikre az állami élelmezési ak­ció kiterjed, 4 millió koronát fordítottak ja­nuár hónapba az élelmezési akcióra, február­ban ugyanerre 12 milliót, márciusban a prágai élelmezési akció számára 4 és fél milliót, a brünni élelmezési akcióra 1 milliót, 1 mil­liót emésztett fel februárban a tejakció s már­ciusban 5 millió koronát utaltak ki a szakszer­vezeteknek a munkanélküliek támogatására. A Sociálni Revue egyúttal megjegyzi, hogy ebből a 150 millió koronás hitelből fedezni fog kelleni a népjóléti minisztérium által en­gedélyezett rendkívüli közmunkákat. Ezek a munkálatok múlt év végéig 12 millió koronát tettek ki és ez év február végéig pedig 23 millió koronát. Azonkívül 10 millió koronát engedélyezett a kormány mezőgazdasági gépek vásárlására, 3 millió koronát ipari géphitelre és további hatmillió koronát a lentermelés támogatásá­ra. Ez az összeg tehát összesen 97.5 millió korona, vagyis a 150 millió koronás hitelnek kétharmad részét már kimerítették. Fridi megbúvóit Thürngíában W e i m a r, április 1. A szociáldemokraták a tartomány parlamentjében bizalmatlansági indítványt tettek Thüringia nemzeti szocia­lista kormánya ellen. Ma délután két órakor a szociáldemokraták, a néppárt, az állampárt és a kommunisták 29 szavazatával a parla­ment bizalmatlanságot szavazott Fridi dr.- nak, aki mindössze huszonkét szavazatot ka­pott. A kormány azon tagjai, akik ellen a bi­zalmatlansági javaslat irányult, azonnal le­mondtak. A belügyminisztérium vezetését ideiglenesen Baum pénzügyminiszter vette át. — öngyilkos katona. Rozsnyóról jeleníiik: Klnsz- ezauer József bovábbeaoiiigál/ó olbiszt, a rőzenyói 10. gyalogezred tizedese, tegnap szolgálati fegyverévé! fóbe’őt'e magáit * mnire rátaMiTibalk, kiezemvedett. Hátrahagyott levelébe® * reménytelen ezerebnével Indokolja a tett dkövoténék A höpenichi kapitány a színpadon Berlin, április 1. Egy fiatal, német drámaíró a színpadra vilit© a köp au i oki kapitány tragiikómilkus tör­ténetét. Zuckimayer Károly német mesének nevezi darabját. Csak tizennyolc képből áll. Nagy sikere volt — ballfelé, jobbról a kritika már kissié barátságtalan volt. Tálkán nem jog­talanul ... A köpenlcki kapitány esete nyilván a szín­padra való. Mert beletartozik a kortörténet­be. Mert mutatja az emberi gyarlóságok örök voltát. Mégis egy negyedszázadba ke­rült, amig egy telivér Író ezt a kitűnő anya­got a kezébe mente venni. Talán lassan fele­désbe is merült volna Voigt mester, ha Zuck- mayer nem találja meg benne —< a német mesét. Ebben a meséiben kiváló alkalom kínálko­zott nevetségessé tenni a porosz rendet, a porosz diri tilt, a kaionai csákó nem közönsé­ges tiszteletiét, természetesen az uj rend, az nj államalaikullás, a mai kor előnyére. A szer­ző, ha úgy akarja, belevihet te volna a napi politikát is drámájba. De nem tette. A saját érdekében, mert különben Remhardt nem adta volna elő Berlin első színpadán, a Deut- sches Theaterben és kétségkívül zajosabb kritikára talált válna. így ellenfeleinek is el kellett ismerni nem közönséges talentumát... A darab első fenében Voigt mester éle teór­iának néhány drámai fordulópontját látjuk. Hogy első ballépés© óta, bár dolgozni és tisz­tességes életmódot folytatni akart, nem ka­pott sehol sem tartózkodási engedélyt és a hatóság volt az, amely újból meg újból a bűn­be kergette. Mindez szomorú. Talán még szo­morúbb, hogy mindenfelé szemben találta magával a rendőrcsákót, amely szemében csalt a balsorsot képviselte. Mindenhol előny­ben részesültek a volt katonák és még a fegyházban is katonásdit játszott vele és tár­saival az igazgató, a volt katonatiszt. Talán ott született meg Voigt agyában a gondolat, hogy amit jó szóval nem kapott meg, egy út­levelet, hát megszerzi csellel, erőszakkal, mint katonatiszt. E sok helyütt valóban megkapó jelenetek után következik 'a köpeuicki operett. Voigt mester szerez egy ócska uniformist, magára ölti, az uooán rekvirál egy szakasz katonát, megszállja a köpenicki városházát, a kasszát magához veszi és a város vezetőit, mint fog­lyokat, beszámíttatja az unter den lindeni őrségre. így történt ez 1906-ban. És a darab, ami 'a legnagyobb érdeme, nem végződik se igy, se úgy, se szomorúan, se vígan. Voigt mester a rendőrségen magára ölti mégegy- szer az egyenruhát és megbámulja magát a tükörben. Nem akarja maga sem hinni, hogy az operett oly szépen sikerült... Zudkimayer óvakodott a túlzásoktól. Csak felett© szerényen gúnyolódott. Kerülte az éle­sebb kifejezéseket. Nem taposta két lábbal a német hagyományokat, sem mutatta, hogy 1931 Április 2, csflffirtgk. A Podkarpatskarussi Szőllőtermelők Országos Szövetsége, Beregszász, ajánl a legprímább minőségű, garantált fajtiszta 2 éves r»yokere8 vad vesszőt é« oltványt, ugyszintén gyümölcsfát teljes garan» cia mellett, beszerzési, tehát legol­csóbb áron. Megkeresésre ajánlattal szolgálunk feltétlen ellenfele a régi Rendnek, bár mimi­kájából kiolvasható, hogy az uj Rendnek hó­dolni akart, D© még igy is bántó volt a llö- zönség viselkedése, amely például akkor is nevetni mert, amikor a hazáért való hősi ha­lálról vélt szó. De mert a drámája csak egy szomorú mosollyal végződött és a néző szinte láthatta M'ki szemeivel, hogy a köpeoidki kapitány nevetve vonul utolszor a börtönbei, a közönségnek ama része is, amely nem min­dig tudott mulatni, megelégedetten hagyta ©1 a színházat. Különösen mert Werner Kráüss valóban mesterien keltette uj életre a köpe- niciki bőst... Egészein más kérdés azonban, vájjon Ber­lin első drámai színpada arra jó-©, hogy a köpenioki kapitány drámájával foglalkozzon? i sár’si cukorkoníerenda kellemetlen meglepetései Pária, április 1. Az a nemzetközi cukorkonfe­rencia, amely tegnap délután Párisban ült össze, kellemetlen meglepetést hozott. Jáva képviselői ugyanis uj követelésekkel jöttek elő, mely köve­telések az összes többi résztvevőnél nagy ellen­szenvre találtak. Jáva mindenekelőtt területi védelmet kíván a távoli Keleten levő piacai számára, amelyeket kizárólag a saját piacainak tekint. Emellett Já­va arra hivatkozik, hogy Kuba is biztosította a maga számára az amerikai piacot. Ebből a köve­telésből folyik az a második követelés, hogy a Párisban iétesiteudő ellenőrző bizottság mükö* dése ne terjedjen ki Jávának a távoli Kelettel lebonyolított cukorüzleteire. A harmadik köve­telés arra vonatkozik, hogy a 100.000 tonna termésnövelés ne legyen kötve a fogyasztás emelkedéséhez, mint azt a brüsszeli egyezmény kimondta, hanem hogy Jáva a saját legjobb be­látása szerint, neki tetsző időben emelhesse a cu­korgyártást. A legsúlyosabb követelés azonban az, hogy a cukor árának bizonyos emelkedése esetés az egész brüsszeli egyezmény hatálya szűnjék meg. Ezek a követelések olyan váratlanul ég hirtelen jöttek, hogy Chadbourne is kénytelen volt utasí­tásokat kérni a kubai kormánytól. Chadbourne nézete szerint egyébként Jáva csaknem vala- rnenyi kívánsága áthidalható, csak az utolsó nem. Jáva ugyanis az tinditványozza, hogy a brüsszeli egyezmény abban az esetben szünteten­dő meg, ha a cukor ára 2 ccnt lesz. Szakértők nézete szerint ez olyan alacsony ár, hogy egyez­mény nélkül nem képes fennmaradni a cukor­ipar. Megegyezés mindezideig nem jött létre. A konferencia Jáva követeléseiről tovább tár­gyak , Őr'ási robbanás egy brünni illatszerkereskedésben Brünn, április 1. Tegnap délután a brUani Orion illa tsz©rüzletbeu ©gy nő glicerint vá­sárolt. Az üzlet tulajdonosnőj©, Heiu Anna, éppen át akarta adni a glicerint, amikor a pult alatt ióvő amerikai kályháira ráesett éfi eltörött egy 90 százalékos kölni vezet tartal­mazó üveg. A következző pillanatban robba­nás állott be s hamarosan az egész üzlet lángoklbrja állott. Az üzletiben a tulajdonoa- nőn és a vevőn kívül még egy kereskedel­mi utazó is tartózkodott A robbanás után a lég-feszültség oly erős volt, hogy senki sem tudta kinyitni az uccura nyíló ajtót, úgy hogy valamennyinket a megfulladás vagy tüzkáfái veszély© fenyegette. Végül is az aj­tót bezúzták s igy kimenekültek az ucoára, majd a tűzoltókat értesítették. Az üzlet azonban hamarosan leégett, az anyagi kár több mint százezer korona. — „A hosszú ruha rabszolgaságba veti a nőket!­Az egyenlő jogokért küzdő egyesületek közös nagy­gyűlést tartottak a napokban Londonban. Külön­böző bizottságok alakultak. A női jogokért küzdő bizottság igen érdekes határozatot hozott a jelen­leg divatos hosszú női ruhák ellen. Kimondották, hogy a „hosszú női ruhák visszatérése merénylet a nők szabadsága ellen és felszólítják mindazokat a nőket, akik értéket tulajdonítanak a női jogoknak, hogy a divatnak ezt a jelenlegi formáját a leghatá­rozottabban utasítsák vissza11. Különösen egy Mise SLoek nevű szónok kelt ki éles szavakkal a női divatot diktáló divatcégek ellen, amelyek élén sze­rinte férfiak állanak és a férfiak ilyen módon akar­ják a nőket viaszaik émyszeri térni régi rabszolga mi­voltukba. ..Ha a nő járásában akadályozva van a hosszú ruha következtében, akkor az megakadá­lyozza a nőt szellemi és politikai előrehaladásában is“, — hangoztatta Mise Stock. A többi szónok is amellett kardoskodott, hogy a hosszú ruha ártal­mára van a női nemnek, amelynek élete elsősorban a ruházkodástól f “ff-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom