Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-16 / 87. (2604.) szám

mi áprfflg 16, eriitttTtgk.

Látogatóban Chor-Su-Kong kigyó-istennél

Fenang, Hátsóindia, 1931. elején. A birmá- inok nagy forradalma lángra kapott. Megelevenedtek a háteóindiai őserdők, előjöttek szikla-temploma ikból a birmán pumgji-paipotk és egyelőre nincs elengedő angol erő, hogy megfékezzék a vad, emberetelen vadakat. S ami a legrosszabb, a forradalom kezd lefelé húzódni a maiakkal félsziget egész hosszában; ha egykettőre le nem fojtják, átterjed majd a szigetekre s fehére mberek vére folyik majd végeláthatatlan patakokban ott, ahol a hollandok, franciák, angolok nagy és befolyásos krul'hirát csináltak mintegy hatvan esztendő óta.

Semmi sem beszél arról, mi az oka ennek az uj sipoy-lázadásnak. Errefelé nem számit már a só-kérdés, sem pedig a gyarmati politika, hanem csupán egyetlen kényes tárgy: az évszázadok alatt kifejlődött egészen szokatlan. társadalmi és vallási rendszer. Jaj annak, aki beleszól a birmán papok Önkényuralmába és újításokat akar bevezetni a vadonba !

Mi, akik hosszú esztendőket töltöttünk Hátsóindiában, nagyon jól tudjuk, mi a,z oka a lázadásnak, ami a nagyhatalmaknak tömérdek pénzébe fog kerülni. Hiszen mér tavaly is alig lehetett visszatartani a birmánokat attól, liogy kris-t ne fogjanak és neki ne rontsanak a Ma 1 ak ka -féíszige len tartózkodó fehérembereknek. Chor-Su-Kong az oka mindennek, meg a. kigyók.

Szent kobra a mosdóban

A penangi Lawries-szálloda terraszán üldögéltünk jégbehütött whisky és szóda mellett. A punkák friss levegőt legyeztek felénk és a terrasz előtt a világ legkülönfélébb ember- tömegei nyüzsögtek. Egyik sarokban bajadé- rek, gésák, tarantellák, skorpiók, kigyőbüvelők, cipő tisztitők, dervisek és fiakirak váltogatták egymást szünetlenül. A Yogik, akik kígyókkal kereskednek, bemutatják a legnagyszerűbb küzdelmet, amit ember csak láthat: a kobra és a mungó csatáját. Ez a mungő majdnem ugyanolyan állat, mint a mi mén vétünk. Egész testét rőtbama, hosszú, vastagszálu szőr védi és ez a szőrözet annyira kócos, hogy még gomibostvel is nehéz keresztülhatolni rajta. A mungó, másnéven idhneu- moa, legelkeseredettebíb ellensége a kígyóknak, különösképpen pedig ® mérges kígyóknak, de ezek közül is leginkább gyűlöli a kobrát. Hogy miért: nem tudja senki.

A Mgyós-ember leleszi két kosárkáját és egyiknek fedelét felnyitva, előszedi a mungót. Most felpattannia a másik 'kosárfedelet • azon nyomban kiesÖkeH szűk börtönéből egy hatalmas kobra lapos, undok feje. A kigyó magasra áll, mint valami eleven lénia és csillogó szeme rámered örök ellenfelére. Nyelve szaporán villan elő óriási torkából. A mungó kec- re áll és csak azt lesi, mikor engedi el az ember a zsinórt, melyre megkötötte. Ha közben sikerült a kigyó árát és még azontúl némi baksist összeszedni, nekiereszti a két állatot egy-másnak. Az eredmény mindig ugyanaz, amit az ember nem is várna: a mungó elpusztítja nálánál sókkal nagyobb, erősebb ellenfelét, a kígyót. Kiosalja a kisárból a bestiát, mely vadul hempereg és gyűrűzik és mindenáron gyűrűibe akarja szorítani a hihetetlenül ügyesen mozgó menyétszerű állatot. Ez viszont valósággal darabokra harapja a koibnát. Rendszerint a nyakát igyekszik ellepni, ha ez nem sikerül, a farkánál kezdi s hiába kapkod feléje a kobra, hogy most már 'mére-gfagaival dolgozzék, nem létezik, hogy csak egyszer is eltalálja.

Undorító állatkínzásképpen hat ez a küzdelem, hiszen a kigyó már két-bárom darabban hempereg, éppen hogy gyenge bőrszalagok tartják össze el ernyedt testét. Ekkor következik be a végzetes harapás. A műnké elkapta a kobra nyakát és kettétépte.

Nem bírtam tovább a látványt és búcsút vettem társaimtól, hogy pihenni térjek. Nedves, szörnyű meleg vett körül. Bezárkóztam •és a mennyezet legyezőjét megállapítva, nyugodtan végigaludtam az éjszakát. S reggel, mikor mosakodni akartam és már a szappanért nyúltam, a lavoárban megszisszent valami . . . visszaugrottam ... és máris harminc centiméterre szökkent fel a kobra feje a mosdóiból, készen arra, hogy’ kivesse magát éjszakai nyugvóhelyéről és nekem jöjjön. Egész éjszakán át ezzel a félelmes állattal aludtam egy szobában! És most ott álltam előtte mezítelen felsőtesttel, zárt ajtók között! S ha nincs a közelemben egy takaró, amit hirtele- nébe az állatra vetettem, miközben kiugrottam az ajtón, nem hiszem, hogy ma ezeket a sorokat papírra vethetném!

Utolsó látogatás a kigyók templomában

Sir Arebibald Webbster úgy pusztult el a nyolcvanas években, hogy vadászás közben egy düledező, régi épületbe hatolt be a rengetegbe és soha töbibé elő nem került. A régi épület kiigyótemplom volt és a szerencsétlen angol utazót megölte Chor-Su-Kong, a kigyó- •istem.

A gépkocsi két óra leforgása alatt, gyönyörű őserdei utakon át elröpitett bennünket a kigyótemplom közvetlen közelébe. Kiinai mintára épült masszív pagoda ez, melynek tetejéről sárkányok vörös torka ásit. Művésziesen!

faragott oszlopok tartják aj oazlopház cifrázott tetejét. Sungei Knang-ból származik a* a punghji-pap, aki a templom őrizetével meg1* bízatott. Ez az ember is előkerült; hatalmas kosár tyúktojást hozott magával.

Beliül, a tornácon most megszólalt egy mélyShangu gong és egy óriási réacsészébŐÍ, mely valamikor áldozati kehely volt, illatos ámbra-füst karikázott a tető felé. A gong hangját minden kigyó ismeri a közeli rengetegben. Egymásután hömpölyögnek elő a legkülönfélébb fajtájú hüllők, hogy tojáshoz jussanak. Mi természetesen az ajtó mögött álltunk és onnan lestük a gyűrűző sokaságot.

Most belépünk magába a templomba. A félhomályban egyelőre csak csudás szőnyegeket láttam, majd pedig; mozgó árnyakat. A háttérben egyszerre felgyulladt a kigyók Istenének, Chor-Su-Kong-nak a szobra körül számtalan mécses. Ebben a pillanatban ijedt kiáltással hátráltam és hátsó zsebemhez kaptam, mert a látvány, ami elém tárult, rettentő volt 1

A bálvány karjain, vállain, nyakán, fején hatalmas, gyűrűző, izgatott hüllők lógtak, tekergőztek, sziszegtek és tátogatták öblös torkukat felénk. Nincs a világon olyan ágas-boga? bokor, melynek több gallya lenne, mint ennek a bálványnak eleven kihajlásai! Előtte, a tükörsima kőlapokon, hordónagyságra összegubancolódott hustömegek: egymásba fonódott kigyók! S mindenfelé üres, egész tojáshéjak fehérlenek. Egyik sarokban csontok fehér!enek. Közöttük mindenesetre sir Archi- bald 'Webbsteréi is, meg másokéi, bizonyára kizáróan fehéreké, akik valamikor ide betévedtek és a hüllők áldozatai lettek.

Közvetlenül előttünk, majdnem lábaimmal érintve, nyüzsög, egyetlen gombolyagban néhányszáz méregzöld vipera. Csak feléjük kellene rúgni egyet és ... a többit nem is jó elképzelni. Mikor bámulatomban felszisz- szenek, felszisszen oldalt egy hatalmas, kétméteres pithon is és gyors iramban felém gyűrűzik. Már ugróm is hátra ... de most a pungbji, rövid barnbus-pálcájával a kígyó felé suhint és megszólaltat egy harsányhangu sípot, mire a pithon irányt változtat és felku- szik egy ámpolnára, mely a terem közepén áll kandeláberen.

Felveszek egy tojást: könnyű, mint a toll. Csak két parányi kis lyukat lehet rajta felfedezni: ott szívták ki a bestiák a tojás belsejét.

Az egész látvány és a vele járó borzalom egy kosár tojás árába került. De mennyivel került többe azoknak, akik ellenségesen léptek fél itt . . .

A lázadás Igaz! okai

Nos, a hatóságok, okulván egyes eceteken, amikor MWremberéfc nyomtalanul eltűntek a rengetegben és valószínűen CSwr-Sn-Kong

ÉLETBIZTOSÍTÁS

Attól Mgg.

Nagyon megfontolandó dolog.

A* Idők bizonytalanok, s ilyenkor nagy divatja van mindenféle biztosításnak.

Egyre újabb ötletek merülnek fel, fantasztikus ajánlatok, inkább a totalizatőr világába való fogadás-félék. A biztosítótársaságok szívesen fogadnak mindenkit, aki valami uj tervet esze! ki, hogy milyen biztosítás-rendszer szerint lehetne még üzletet kötni a közönséggel.

Életre, halálra, kivárásra, bevárásra, balesetre, jobbesetre, betörésre, letörésre, lábtörésre, vulkán- kitörésre, földrengésre, derűre és borúra és háborúra és öngyilkosságra és életbenmaradásra és arra az esetre, ha megverek valakit, vagy engem valaki és hosszra és besszre és hogy mi lesz ebédre, mákostészta, vagy turósgombóc.

Aztán jönnek a különféle kombinált biztosítások, kulcsszerinti biztosítások, feltételes biztosítások, hogy például betörés esetén, ha ugyanakkor földrengés is van, kevesebb díjért nagyobb összeget kapok, vagy például büzbiztositással kombinált tűzbiztosítás, ugyanazon a kötvényen, e minőség megrokkanása esetére, mint férjkeresetképtelenség.

Szakmánkban legutóbb felmerült az ötiet, hogy a drámaírók biztosítsák magukat bukás esetére. Sajnos, legtöbbünktől tulnagy dijat kért a Társaság, — évente egy kis sikernek megfelelőt.

Jelen soraimmal a közönséges, köznapi életbiztosítással kapcsolatban óhajtok egy újfajta mellék- biztositást ajánlani.

Megfontolásomra az indított, hogy reggel, mikor a pénzheszedő jött, hogy fizessem ki életbiztosításom hátralékos díjtételeit, — meglátván a nyugtát, elsápadtam, erős szívdobogást kaptam, pulzusom és vérnyomásom érezhetően emelkedett, csaknem elájultam, éreztem, hogy tiz évvel öregszem — s nagyot röhögtem magamban, arra gondolva, hogy vágja maga alatt a fát a Társaság ezzel a rajtaütéssel — legközelebb hozhatja már az egész, halálom esetére biztosított összeget a beszedő.

Azt ajánlom tehát a Társaságnak, hogy viszontbiztosítás formájában kössön feleivel biztosítást a Biztositó Társaságok pénzbeszedőinek megjelenése alkalmából beállott gutaiitéses halál esetére, külön és függetlenül az életbiztosítástól, aminek következtében a biztositó pénzért macerálja a felet.

Karinthy Frigyes.

áldozatai lettek, elhatározták, hogy gázzal megsemmisítik ezeket a hozalmas templomokat. Illetve azok lakosságát. A birmánok azonban, akármennyire türelmes népek is, ezt el nem viselhetik és inkább saját életüket áldozzák fél, minthogy Ő6i szokásaikból csak csipetnyit is engednének. A harcok folynak... A lapok szerint a fehérek nem tudják megkő- zeliteni a bennszülötteket és nagy veszteségekkel kénytelenek elvonulni innen is, onnan is . . . sok pénzbe, embervérbe kerül, mig 4 szent kígyókat rajból elnyelő a dsungel . . .1

S. F. WaWSÜLLYEDŐ PARTOK

REGENLY

Irta: EGRI VIKTOR

(9)

— Milyen igaztalan! Vakká tette a gyűlölete, Erzsi! Nem órai, hogy nem tapogatunk többé okkult doktrínák között. És ez csupán a kezdet.

— Micsoda folytatást vár? — kérdezte a leány.

— Minden olyan szédületbe ejtő, ami itt történik. Ah, ha maga is éremé ennek a telepatikus igézetnek életes igazát!

Zsongitó, megbékítő érzéssel közeledett Erzsihez. S amint a szeánszot folytatókra nézett, csodálat töltötte ól- Más szemmel látta most Mikónét. Megejtette a misztikum, •mely körüllengte. Kővetni tudta volna most mindenüvé, delejes szeme bűvölte és hívőként áhította vezetését. Várt a kinyilatkoztatások további sorára, melyeiknek bejelentését mindmáig magáiban fanyar kétellyel utasította viasza.

Bent folytatódott a szeánsz. Szandié szaggatott, küzdelmes lihegése kihaiTlatasott. Balázst azonban nem aggasztotta többé.

Erzsi fázósan kuporgott a parmlagon. Érzésed összefolytak, mintha nehéz, fojtó ködben botorkálta a* öaztönszertteo elhúzódott Balázstól. Rajongó szavadra újabb fájdalom vett erőt rajta, ö i« követi Jolánt! Nem tudott magának számot adni róla, mért nem közönyös előtte az a kapocs, mely a. szeánsz nyomán keletkezett és Balázst is Jolán asz- szony hívői közé vonta.

Talajtalanul állt, magára maradt. Mit várjon idegentől, ha az anyja l« belesodródott ebbe a spiritiszta árba és boldogan ralija magát Mikóné követőjének?

A .magány válságában elfogta a kétely. Hátha igaztalanul Ítél? Egész környezetének passzív elmerülése csak abból a vágyból ered: kivezető ufia> találni a múlandó

ság labirintusából. Hátha ez a megadáa hozza el a megnyugvást? Legyűrik vele éle {félelmüket! Beléje menekülnek s védett sáncok mögül nézik az élet tántorgását. Megtört itt mindem reális vonal, a lét valóságai elsikkadtak, elferdültek, kicsavarodtak, — ki őrizhette meg tiszta látását?

Le kellene győznie ellenszenvét. Miért lát beteg elhajlást Mikóné spiritiszta kísérleteiben? Balázsnak igaza lehet, féltékenység kuszái ja össze gondolatait. Ha igy volna! Igen, az anyját félti. Féltéé vagy féltékenység ez?...

Ébrenlét és ájulat közt imát kezdett .mormolni és megenyhitőeu Összefolytak kínzó gondolatai'. Utána felrezzent.

Valaki zörgetett az ablakon. A redőnyök nem voltak kibocsátva, élesen hangzott a kopogás. Az estéli hold fényes tócsába merítette a szobát.

— Suhanó lehetett — mondta Balázs. — Pa#kjOfl«ágból végigsöiget valamennyi ablakon.

— Nem volt sufcaac. Láttam az árnyékát. Nyúlánkra nőtt, nagy férfi volt, asák volt a hátán.

— Képzelődik!... Netm «jdálotm, nagyon felizgatta magát

Csend lett. Szandié nehéz lihegése távoli hork an fásként hallatszott

— A médiumot félti' ée magára nem gondol. Pedig sokkal jobban előveszi magát ez a szeánsz, mint Szandrát —- Jegyezte meg Bálám.

— Igaza lehet. Ajz elmúlt héten, ia Így volt

Késő este jöttünk el Innen. Az utón rémülettel éreztem, hogy valaki nyomunkban vau. Szólni akartam anyámnak, de ő oly nyugodtan ment, meg rémi tettein volna fé- lelmemmel. Később elhaltak a lépések.

Megnyugodtam. De mikor hazaértünk és bezártam az ajtót, újra rám rontott a rémület. Éreztem, hogy valaki az ajtó eöött áll. Sőtét- haju, feketesaakállas férfi, lobogva és égve... szörnyű szellemalak. Az ajtó fáján át láttam fenyegető sötét arcát. És rikoltva nevetett.

— Hallucináció voltl Ezentúl mindig ha- zakisérem magukat.

Hirtelen lárma keletkezett a házban. A konyha félől csörömpölés hallatszott. Az ajtó felpattant és a kintről bevágódó villany- fényiben kábán hadonászott Janka néni*

— Jolán, Jolánka!

Többet nem mondhatott.

Egy bokáig érő rongyos köpenybe burkolt férfi félretolta ée a sötét szobába bekiáltott:

— Anyám!

Balázs felosavartia a lámpát. Elhüfflve nézett farkas'szemet a belépővel. A® idegen beljebb Jött, inkább tántorgott, mint járt, tanácstalan elmeredéssel a szemében, az ■ajka mozgott, nem lehetett hallani, mit mond. Egyszer csak ügyetlenül széttárta karjait, nevetni akart, de csak idétlen grimászra rángott ml arca, birkózott valami értelmes szóval és könnyed' megindultak.

— Te... te vagy, Árpád! — síkoltott t©l Erzsi és adalbukott a jövevény lábai e®é.

A hazatérő ceak ált, hagyta a húgát föl- kapaszkodói a testén.

Évek vágya, mérhetetlen fájdalma oldódott fel sírásában.

— Én vagyok... Erzsi!

Ott csüngtek a karján kelten: Erzsi és az anyja, aki betámolygott és ájultam zuhant rá.

8.

Magukra maradtak aiz ebédlőben : Mikó, a felesége és Balázs. Mint süllyedő hajóról menekültek innen Hammerék, ahová Árpád abban a hitiben lépett be, hogy ax otthonrak.

Mikó megrendült lélekkel közeledett feleségéihez.

— 0 volt! Él és hazaiért! Jolán, mi történt rebink?

Az asszony görcsbe fuló nevetéssel felelt. Mikó Indulata dühödt ókölé aürüsödötL

Egyszerre oly válság szakadt rá, hogy azt hitte, menten belepusztul, ha ökleivel szét nem üt. Balázs fogta le karjait, erre feleszmélt és égő zavarral dadogta:

— Mi volt ez? Micsoda komédiát játszottál velünk?

Mikóné nevetése hirtelen elhalt.

— Komédia volt!? Nem értitek még mindig? Ha komédia volt, akkor én fizettem a legnagyobb árát. Augusztus csaló volt! ő vezetett tévútra bennünket. Nem értitek, hogy becsaptak bennünket.

— Hagyd ki a játékból Augusztául és ax egész túlvilágot. Ez itt tény volt, Árpád hazajött! Ezen nem segít át többé semmi szemfényvesztés — dörgött Mikó hangja, aki a régi tárgyilagos látásával keresett értelmet és fellázadt minden metafizikai kirna- gyairázkodás ellen- De Jolán közben már visszanyerte önuralmát.

— Nem is érdemeltünk meg mást, mint ezt a csúnya komédiát, ezt a becsapást! — szállott szembe a férjével. — Az élet szélhámosai a túlvilág csalói. A magasabb hatalmak nem tartanak méltóknak bennünket, hogy ők érintkezzenek velünk és vezessenek. Ezért tűrték ezt játékot.

— Felhagyunk a kísérletekkéÜ Miniden okkult és spiritiszta kutatásnak vége! Magad is érzed, hogy tulimesszire merészkedtünk. Még egy ilyen „csőd a “ és a lábunk alól kiszalad a talaj! — mondta Mikó keserű dühhel.

— Én pedig neon fogok visszarettenni az első megpróbáltatásnál — csattant fel Mükéné hangja. — A ledre engem csak sarkalni fog! Kemény munka vár ránk, hogy kiérdemeljük a magasabb hatalmak vezetését!

Jolán asszony Balázshoz fordult és megragadta kezét.

— Ugy-e, maga is ezt mondja! Velem tart, segíteni fog!

Baláze erre idegenül bólintott. Zavarában esztendőnek érezte azt a percei, melyben Mikóné biztatást várt tőle. Szere teli volna kimenekülni a helyzetből- Kényelmetlen volt, hogy itt áll tanácstalanul és jelenlétiévé! e»ak növeli a zavart.