Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-16 / 87. (2604.) szám

v Mai uámunk D2 oldal X. évf. 87. (2604) szám i Csütörtök » 1931 április 16 Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed- A ; _________/'• • Szerkesztőség; Prágán. Panská ulice 12. évre 7 6, havonta 26 Ké: külföldre 1 évente 450, ** SZLOV6TISZKOI €S TUSZITISZKOI CLLCHZCKl VCLTTOK II, emelet — Telefon. 30311. — Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt politikai napilapja FeMfix ^rfe&íö- Pr4fl* “• P***k4 “**«• 1 * Ul eme,et­fl képes melléklettel havonként 2.50 KC-val több tŐSAetKesZtÖ. r r r reietöi tzerkesMC. Telefon; 34184. Egye. szám ára 1.20 Kö. vasárnap 2,-KÍL DZURANY] LÁSZLÓ FORGACh GÉZA 8ŰRQÖNVCIM. HÍRLAP. PRAHA ALFONZ TÁVOZÁSA UTÁN Irta: Szvathó Pál Prága, április 15. Ebiben a pillán a tíban, amikor a spanyol Bourbonok monarchiája megbukott, két ér­dekes és jellemző tényt kell leszögezni. Az első az, hogy egy hatalmas európai király­ság bukása korántsem okoz olyan f-elindu­lást a kontinensein, miinit okozott volna a háboruelőtti időkben. Alfonz bukásával rég­óta számoltak a nagypolitikában, s most, amikor az esemény tényleg fait accamplirvá vált, enyhe vállvomogatás és pusztán eszté­tikai vagy riportszerü érdeklődés kíséri. A spanyol királyság bukáisának az ibériai fél­szigetein kivül nincs közvetlen hatása, ami a háború előtt elképzelhetetlen lett volna. Az ezer sebből vérző, gazdasági, politikai és világnézeti baijokkal elfoglalt kontinens nem ér rá, hogy a Bourbonok trónjával tö­rődjék. A köztársaság kikiáltása ibériai bel- ügy marad épp úgy, minit beliügy marad a sok latin amerikai' forradalom vagy kínai polgárháború, A bukás után leszögezhetjük: a vértelen spanyol forradalom semmiféle megrázkódtatást sem jelent Európáiban, nem utolsó sorban azért, mert abban az ál­landó feszültségben és idegességben, mely­ben éltünk, a spanyol események alig jelen­tenek néhány cseppet, amivel több lesz a politikai komplikációk é3 krízisek európai óceánjában. A másik megállapítás, amit leszögezhe­tünk, az, hogy Alfonz király rendkívül ro­konszenvesen és százszázalékos, szinte sportszerű fair-Sóggel viselkedett. Erősza­koskodás nélkül levonta a konzekvenciákat a nép akaratának megnyilvánulásából és tiszteletben tartva az alkotmányosság elvét, abban a pillanatban lemondott, amikor lát ta, hogy nemzetének többsége elfordult tőle. Ezt a hibátlan és rokonszenves maga­tartást a spanyol nép is elismeri, amennyi­ben a legyőzött, de hősiesen küzdő, vezér­nek kijáró tiszteletben részesíti az elvonuló királyt. Ma, amikor minden apró politikai nézeteltérésért vér szokott folyni, nagy erény, hogy a madridi fordulat egyáltalán nem követelt áldozatokat és Alfonz nemes gesztusa megkímélt© a spanyolokat a pol­gárháborúitól. Ez a lemondás történelmi tett volt s legalább annyira rokon szón vessé teszi XIII. Alfonzot a történelemiben, mint az, hogy a világháború alatt népét meg tud­ta kímélni a vérontástól és az, hogy — Pri­mo de Riivera szolid diktatúrájától eltekint­ve — hosszú uralkodása alatt, amely ko­rántsem volt mentes az izgalmaktól és a veszedelmektől, állandóan alkotmányosan ludott uralkodni és a melegvérű nép sze­szélyes akarata szerint hol a konzervatívok­ra bízta országának sorsát, hol a szélsősé­ges liberálisokra, akik között néha köztár­sasági érzelmű miniszterek is szerepeltek- Alfonz csökönyös e gyenge szervezetét a I cg veszélyesebb megerőltetésektől sem kí­mélő sportember volt s a sportszerű fairség a tegnapi drámai pillanatokban sem hagy-' ta el. E két megáll api tás után azt kérdezhetjük, Srogy mi zajlott le a nemzetközi diplomácia ku­lisszái mögött a tegnapi fait acoomplit eljö­veteléig? Tudjuk, hogy Alfonz az utóbbi hó­napokban sokszor Angliában járt. Segítséget és támogatást remélt ott, mert a londoni kor­mány az utóbbi évtizedek harcaiban állan­dóan hathatósan a spanyol monarcliisták ól­lá Ián áll!; s Alfonzot különben is rokoni kö­telékek fűzték az angol uralkodócsaládhoz. Ha Angliában a konzenvaitv pánt van ural­mon, a ©panyod monarchia alig bukik meg 1931 tavaszán. Azok a gazdasági és politikai ösz- szeköttetősek, amelyekkel a brit impérium az ibériai félszigeten rendelkezik, meggátolhat­ták volna, hogy a köztársasági mozgalom le­vegőhöz jusson. MácDonald munkáspárti kor­mánya azonban nem mutatott hajlandóságot Alfonz megmentésére s igy az évtizedes fran­cia törekvés, mely egyenesen presztízskér­déssé tette, hogy az ibériai latin testvérnép ugyancsak a köztársasági államformát válassza, aránylag könnyen diadalmaskodott- Nem túl­zónk, ha azt az állítást kockáztatjuk meg, hogy a spanyol vértelen forradalmat Franciaország­ból készítették elő. Köztudomású, hogy Primo de Rivera diktatúrája álatt valamennyi spa­nyol emigráns Franciaországban élt s ott szív­ta magába a köztársasági mentalitást. Unamu- no, Zamorra, Gosset, Alvarez, Álba herceg s legújabban Franco őrnagy francia pénzen és francia buzdításra intézte a spanyolországi köztársasági propagandát- Eltekintve attól, hogy a temperamentumos és szabadságszom- jas francia republikánusok érzelmi okokból szívesen látták a spanyol köztársasági mozga­lom megerősödését, politikai és gazdasági okokból is jól jött Párásnak a madridi mo­narchia bukása. A Bourbonok angol szolgálatban állottak és Alfonz, óriási gazdasági tranzakciókban, a City-vei karöltve dolgozott. Parisban nem szí­vesen látták az angol befolyás erősödését, amely a háborún iá ni években csaknem olyan méreteket öltött Madridban, mint néhány év­vel előbb Portugáliában, amely országot tény­leg nyugodtan angol gyarmatnak tekinthet­jük. A francia tőke piacot keresett s a köz- társasági Spanyolországban valószínűleg meg is találja azt. A gazdasági inditóok mellett a politikai szintén nagy szerepet játszott. F ram- ciaország félt attól, hogy a háborúban még­gazdagodott ország vissza szerzi régi erejét * ugyanolyan vetélytársává válik Franciaország­nak, mint volt az elmúlt századokban. Ka si­kerül a spanyol egységet megbontani és a ka talon szeparatizmus is tájolásával föderatív, széthúzó ® állandóan disputáié politikai alaku­lattá változtatni Spanyolországot, amilyen « múlt század derekától az 1900-as évekig a nyegle dekadenciába süppedt birodalom tény­leg volt, — akkor Franciaországnak nincs mit félnie tőle, sőt a francia politikai érdekek Madridban kikiáltották a hozíarsasogol Alfonz király elhagyta Spanyolország földiét Zssnors a köztársasági kormány élén — A tegnapi nap tör­ténete — Vértelen forradalom — A királyi család menekül Rend és nyugalom as országban Madrid, április lő- Alfonz spanyol ki­rály tegnap délután Öt óra húsz perckor (spanyol időszámítás szerint) lemondott a trónról. Maranon köztársasági vezér nyi­latkozata szerint a király előbb azt kérte, hogy a trónt átadhassa a trónörökösnek. Zamora, a köztársasági pártok legfőbb vezére, ®z,t a kívánságot elutasította. A király erre elhatározta, hogy eláll követe­lésétől és az uralkodást a következő fel­tételek mellett átadja: 1. engedjék meg neki, hogy Spanyolországot érintetlen be­csülettel elhagyhassa; 2. alkalmat adjanak neki arra, hogy magánvagy omát likvidálja és rendelkezzék fölötte; 3. engedjék meg, hogy elutazása katonai pompával tör­ténjék, Alfomz király a késő esti órákban autón el­hagyta Madiridot és Cartagenába utazott a Földközi tenger partjára, ahonnét hadihajó viszi Angliába. A királly tegnap délután fél hatkor a ha­talmat átadta Aznar kormányának. Romá­nomé® külügyminiszter Maranon köztársasá­gi vezérhez ment, ahol találkozott Alcala ZamoTával és az utóbbit megbízta az uj ideiglenes köztársasági spanyol kormány megalaki táisávaí. Zamora még az esti órákban megalakítot­ta a következő köztársasági kormányt: miniszterelnök Alcala Zamora, külügymi­niszter Lerroux. tengerészetügyi minisz­ter Quiroga, pénzügyminiszter Indalecio Prieto, a szocialisták vezére, belügymi­niszter Miguel Maura, közmunkaügyi mi­niszter Alboraoz, munkaügyi miniszter Largo Caballero (szocialista), gazdaság­ügyi miniszter D‘Albert, igazságügymi­niszter Femando de los Rios (szocialista), közlekedésügyi miniszter Barrios, iskolá­éi nwafciteir Dwntafio, hadi^mijiisz-ter Azana. Madrid kormányzójául Eduardo Ortega Gasset-t, a híres tudóst, nevez­ték ki. A kormány első tette a teljes politikai am­nesztia kihirdetés© volt. Később, hét óra 30 perckor, hivatalosan kihirdették, hogy a ki­rály autón elhagyta a fővárost. A né(P a rég­óta várt győzelmet a jókedv és a vidámság kitörésével ünnepelte. A királyt gúnynevein nevezik és az emberek az uccán azt a teg­nap született dalt éneklik, amely igy kezdő­dik: „Alfonz tegnap elutazott, mert nem adtunk neki enni." Az emberek megölelték és megcsókolták a rendőröket és a csendőröket. Sok pap is ki­tűzte a köztársasági kokárdát. A radikális diá­kok, akik még néhány nappal ezelőtt véres harcokat vívtak a rendőrökkel, most kibékül­tek velük, megéljenezték őket és kart a karba fűzve vonultak velük végig az uccákon. A rendőrök arca ragyogott az örömtől, mert az utóbbi időiben már csak vonakodva engedel­meskedtek parancsnokaiknak és nem szívesen bántották a diákokat. A város közepe egyene­sen afntasztikus képet mutatott, mert a déli nép lelkesedése határtalan méreteket öltött. Száz és száz hangszóró szakadatlanul a Mar- seilaisé-t fújta. Ebben a nagy örömben tegnap este 8 óra 30 perckor hivatalosan kitűzték a köztársasági lobogót a belügyminisztérium központi fekvé­sű palotájára.. Néhány perccel később az er­kélyen megjelent az uj köztársasági kabinet, amelyet a sok ezer főnyi tömeg sirva üdvö­zölt. Kilenc óra 30 perckor Alcala Zamara rö­vid beszédet intézett a néphez. A nagy nap eseménye Madrid, április 15. A királyt, amikor tegnap este elhagyta a várost, Miranda herceg, föud- rermester, Aguilar gró!, a király fogorvosa és barátja kisérte. Alfonz autóját két megbíz­ható csendörökkcli! telt kocsi követte, hogy a Királyt utolsó spanyolországi utazása alkalmá­val szükség esetén mcgvédclmezzék. Este a fővárosban nem hirdették ki, hogy a király hova utazott s igy a legellentétesebb hírek terjedtek eíS a városban. A királyi család ma reggel különvonattal elhagyta Madridot. Az utolsó koronaülést tegnap e3te öt és hat óra között tartották meg. A király nyugodtan és mindenre elszántan viselkedett. Az ülés végén megöícüte a jelenlévő tábornokokat és kijelentette, hogy nyugodt lelkiismerettel tá­vozik, mert hazájának hiien akart szolgálni. Azután sorra megölelte a minisztereket. Az utolsó jelenetet az udvarhelyek és a palota hivatalnokai is végignézték. A királyi palota előtti teret a koronatanáes alatt cscadőrség és három század huszár zár­ta el. Később a huszárokat visszarendelték és a nép lelkes kiállításokkal néhány pillanat alatt, ellepte az óriási teret. Szemtanuk szerint az arisztokraták nem mutatkoztak és sok nemes család tegnap menekülésszeriicn elhagyta » spanyol fővárost. Délután öt és hat között a városházára kitűzték a köztársasági lobogót s csakhamar a legtöbb házon megjcűent az uj zászló. A vidék nagyobb és kisebb váro­saiban, mindenütt, ahol a köztársasági pártok a községi választásokon többséget szereztek, a városatyák még tegnap délután kikiáltot­ták a köztársaságot, anélkül, hogy a madridi híreket megvárták volna. Aznar tegnapi utolsó minisztertanácsán Lazierva és Bugalíkl gróf hajlandók voltak megalakítani az erős kéz kormányát és föl­venni a harcot a néppel. 1 többi miniszter azonban és főleg a kiráí/ nem helyeselték magatartásukat. A koronatanácskozás előtt Sanchez Guerra, VilLanuevo és Alkaré z inog­(Foly tatás a 2. oldal 2. hasábján)

Next

/
Oldalképek
Tartalom