Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-14 / 85. (2602.) szám

1981 áprUfe 14, kedd. Nem kladnói cseh, hanem turóci szlovák: Csermák Antal, az uj csikágói polgármester Látogatás Csermák Jánosnál, a csikágói polgármester miskolci nagybátyjánál, aki már ötven évvel ezelőtt megjósolta, hogy a drótos szlovák csatád Antija sokra fogja vinni, mert öthónapos korában már foga volt — A turócszentmártoni rendőrkapitánynál szolgált a polgármester anyja, akinek kezére a miskolci Csermák is pályázott A miskolci Reggeli Hírlapból vesszük át az alábbi érdekes, ked­vesen megirt interjút. Miskolc, április 11. Megint a kilincshez kaptam. Újból megráz­tam. Hostszaisan, erőteljesen rángattam a Vö- röamarty-nccai egy-szeba-konyháis udvari lakás ajtaját. Bosszús voltam. Bosszantott, hogy nem nyitják ki az ajtót, pedig bent vannak a lakás­ban. Kühallafcszott bentről a megzavart embe­rek rendet csináló ideges sürgés-forgása és át­szivárgóit az ajtóhasadé kon az elfojtott, lehal­kított beszéd is. Haboztak odabent, vájjon ajtót nyissanak-e. Végre ... Csöndes csősz ogás. Megosikordnl a zár és öreg. töpörödött asszony állt a félig nyi­tott ajtónál. Idegenkedve, várakozóan mére­get végig. Elutasítóan néz rám és hideg tekin­tetéből kiolvasom a fagyos kérdést: mit akar? Nehéz bejutni a csikágói polgármester roko­nához. Ráncos kezét továbbra is az ajtó deszká­ján szorítja, szinte készen arra, hogy minden pillanatban bevágja orrom előtt az ajtót. A jónapotomat hűvösen viszonozza, majd, mint akinek nagyon sietős a dolga, egyazon lé­legzettel megkérdezi, hogy kit keresek. — Csermák János urat keresem. Úgy tudom, itt lakik! — Igen, itt lakik, de mi nem akarunk semmit sem vásárolni. — így válaszol az öregasszony és ezt is úgy mondja, mint aki legjobban sze­retne már túl a kapun tudni. — Nem is kell tőlem semmit sem vásárolnia. — feleltem hirtelen mosolyogva, mert megér­tettem a hűvös idegenkedést. Az öreg néni részlet-ügynöknek nézett. — Akkor miért keresi az uramat? — Csermák ur a kedves férje? — Igen, idestova már 45 esztendeje. — Szép. nagy idő. Öröm lehet így együtt megöregedni, — próbálkozom megpűkitani a nénit és nem is hiába-, mert már sokká! előzé- kenyebb hangon kérdezi: — Kihez van szerencsém? Csermák bácsi friss ruhát ölt Megmondom. TágranySt szemekkel, csodál­kozva néz rám. Nem érti, mit akarok töltik. Most már sokkal kedvesebb, mint az imént volt és udvarias mozdulattal, meleg hangon invitál befelé. A konyhában mégis csak megállít: —Tessék már várakozni egy kicsit, hadd vegyen föl rendes ruhát odabent az ember. —■ Ugyan, minek az. Kár fáradni, — szabad­kozom. De az asszony nem tágít. Nem akar beljebb ereszteni. — Öreg emberek vagyunk, tudjuk, kinek mennyi jár a tisztességből. Várakozunk... Az öregasszony közben megkavarja a rán­tást. De kezében a kanállal is folytonosan rátu- sandit. — Nagyon kiváncsi lehet és gondolat­ban biztosan szidja az urát, hogy lassan öl­tözködik. Pedig nem is olyan lassan öltötte föl a tisz- tább ruháját Csermák János. Mindössze leét- három perc telhetett el és -máris szemközt ül­tem vele a szegényes -bútordarabokkal zsúfolá­sig megtöltött, kínosan tiszta, de azért egy ke­veset dohos levegőjű kis szoba piros térítőn fehér csipkefutóval letakart asztalánál. Gratulálok a boldog nagybácsinak Szép öreg ember ez a Csermák János. Magas és alighogy meggörnyedt. Fejét hullámos sürü ősz haj fedi. Hátul egészen a kabátja gallérját súrolja. Pofaszakállt visel és az őszbecsávarodó sza,kálitól ünnepélyes keretet vesz föl sápadt, megrámeosodott arca. Bajusza kiipödőrt, ma­gyaros. Mélyen bentülő szemei kékek és most rajtam nyugszanak­— Hát minek köszönhetem a szerencsét? — kérdezi, elunva a csöndet. Beszédén érzik, hogy nem született magyar. —• Gratulálni jöttem, Csermák bácsi. — Hozzám? — csodálkozik. — Ne is mondja, tudom, hogy jó fyeJye® já­rok. Maga Csermák János, 70 éves, vasgyári kegydija*. — Igen, — ejti ki a szót wsétrágva, megfon­toltan. Arca kipirosodfk. Szeméből könnyet csihol ki az izgalom. Nem tudja elképzelni, mit mondok a következő pillanatban és már nem is bir ülni. Föltápászkodifc. — Jaj, tessék már beszélni, — sürget. — Beszélek. Hogyne beszélnék... Azért jöt­tem, Csermák bácsi. Hát nem tudja még? — Mit? Nem. — Hogy polgármester lett Csikágéban az unokaöccse. — Az Aftti-e? — vág bele az asszony a be­szédbe kitörő őrömmel. De Csermák bácsiba be leszorította * *®ót a meglepetés. — Az. Csermák Antalt választották meg kedden éjszaka Osikágó polgármesterének, el­lenfelével, William Thomsomnal szemben. Az első kupica után Szeretném sebtiben elmagyarázni az izgalmas választást, a megbukott Big Bili polgármester múltját. Szeretném belekeverni a beszélgetésbe Al Caponet, a banditavezért, dekát nem hagy­nak szóhoz jutni. — Ne tessék már mondani. Hála Istennek, csakhogy jót hallok róluk. Jólesik a rokoni szívnek ilyesmi. Ezeket már Csermák bácsi mondja és talán észre sem veszi az öreg, hogy jobban, büszkéb­ben kiegyenesedett és az arca is teltebb, piro­sabb lett. — Nohát ez igazán váratlan jó hir. De igaz-e? — veti föl rögtön elkomorult arccal. — Hogyne vo-lna igaz és a nyomaték kedvé­ért megmutatom az újságot. Remegő kezekkel, akkurátusán fölteszi orrára a pápa-szemet és könnyes hangon olvassa föl az asszonynak az örömhírt. Mikor a végére ér, lecsapja a zizegő papírt és túláradó örömmel szorongatja a ke­zemet. Hirtelen szemrehányóan, feddő hangon fordul feleségéhez: —- Ejnye, asszony, hát még most sem tudod, hogy a kedves vendégnek pálinka jár az asz­talra. — Jaj, Istenem, egészen elfelejtettem, — so­pánkodik a néni, de máris sietve veszi elő a bütyköst. Az első kupica mindjárt meg is oldja Csermák ■bácsi nyelvét. A valóra vált ötvenes jóslat — Mindig tudtam, hogy sokra fogja vinni az Anti. Pöttyömnyi korában megjósoltam ezt az ap­jának, meg az anyjának. Hogyne, amikor már öt­hónapos korában kijött a foga. És olyan hajjal szü­letett, hogy rögtön akár fonni i« lehetett volna. Jóságosain mosolyog egy darabig, majd azé les. derűs kedvvel nagyot csap a térdére: — Itt ringattam ni az Antiit Itt ni! — és elgon- dolkoama cimognitje az öreg térdéit —• Hej de régen volt, — sóhajt nagyot mé&yefc azután. Elbámul, révedező ezeme mdmftíha a múlt­ban kalandozna. — De rég volt., Istenem, —. ismétli. Van már vagy negyvenhat esztendeje. Fent vol­tunk még Túróéban. Azt sem tudom már azóta, hogy hivják most a mi kis falunkat. Szép, szegényes kis falu volt, bent a hegyek között. Nem maradit ott senkim sem már. Aki ott maradit, az is régen halott. Könny csillog -most Csermák bácsi szemében. Nagy, kövér könnycseppek kívánkoznak elő. Még könnyes a hangja, amikor -hitetlenkedve csóválja a fejét éa szinte magának mondogatja: Majdnem az én fiam lett —Az Anti. az Anti... Maga «lé mered, majd felveti a fejét, hamiská-1 san rámkacsint,' de ugyanakkor féloldalit rápillant asszonyára is. Majdnem az én fiam lett az Anti — szorítja ki -magából szemérmesen a szót. Az asszony arca elsápad. Elikomorittja a féltékeny­ség az öreg vonásokat. Csermák bácsi rögtön ész­reveszi élete párja szomorúságéit, — Ne bu-sulij anyjuk, tót én is voltam egyszer fiatal. Most már kipróbáltad a hűségemet, neked ns elmondhatom. El bizony, mert nem bántam meg, hogy iigy esett a dolog. Az öregasszonyt kiengesztelik a «mek. Szilvaséra fogadja Csermák bácsi támogatását és utána gyön­géden nézi beszélő emberéi Csermák bácsi pedig beszél. Ömlik belőle a szó és egész átmetegiiti a visszaemlékezés. Romantikus szerelem Túróéban — Az Anti apja meg én, unokatestvérek vol­tunk. Egykoruak voltunk. ín voltam két nappal idősebb. Az apáink együtt járták a magyarországi utakat. A Kárpátoktól az Adriáig faluról falura járva drótoztaJk, üvegeztek. Amikor a Janó, meg én fleleeeperedtünk, mi i» hátunkra vettük a batyut éa együtt jártuk az országot téliben, nyáron. Együtt dolgoztunk, együtt melegedtünk, együtt fáztunk, együtt laktunk jól és együtt koplaltunk. Nagyon szerettük egymást- Jobban, mintha testvérek let­tünk volna. Amikor időnk megengedte, együtt mu­latoztunk is. Be-berándulgattunk Mártonba. — Huszonk étévesek voltunk — folyj tatja a vis-z- Gzaenvlékezéet Csermák bácsi, amikor Mártonban egy alkalommal megismerkedtünk egy leánnyal. Ott szolgált a rendőrkapitánynál. Han- esurkának hívták. Szép, magas, szőke leány volt. Mind a kettőn beleszerettünk. Hazafelé menet, be is váltattuk egymásnak. Sokáig együtt udvaroltunk Háüofwkámfk', aki szívesen fo­gadott mind a kettőnkéit. Egyformám szeretett ben- uüntoe* « taday és mii meg eofckal jobban mérettük egymást, semhogy a szenvedély ezéfctiéipte volna mély barátságunkat. Ki az ügyesebb? — Mind a tetten ©1 akartuk venni Hanceurkát és hosszú hónapok tépelődése után egy közös meg­beszélésen úgy határoztunk, hogy az vezeti oltárhoz a leányt, aki meghatározott időn belül kitűzött vándorúién több pénzt tud szerezni. Három hónapban állapodtunk meg és Janó is, meg én is ujiból tótunkra kötöttük a batyut, kezünkbe vettük a vándorbotot és elindultunk, de -most már külön-külön. — Janó két forint 42 krajcárral többel szerzett, mint. én. Eli-ame rtean. hogy ő az ügyesebb és inkább lehet rábízni, Hancsurkát, mint énrám. Majd meg­szakadt a szivem, de állottam a szavaimat. Az eskü­vőn még én voltam a vőfély. Csermák bácsit megfogják a sze-mliimentátié em­lékek. Flóra ókén y ül és remeg a hangja, aramkor to­vább mondja a különös, romantikus történetet. — Még egy esztendő sem múlt el, megszületett a kis Anti Azontúl megint sűrűn jártam hozzájuk és egyszer-níásezor elindultunk drótos útra Janóval. Ugv szerettem a kis Antit, mintha a magam gyer­meke lett volna- Mindenünnen, amerre csak ür- iam, ajándékot vittem neki. Negyedlük tagja voltam a családnak és talán soha.- eem hagytam volm ©1 a falumat, ha Janó a nehéz küzdelme* drótos életet meg nem unja. Amikor eb kieértem őket a vonathoz, amely a hajóhoz vitte őket, még jobbéin fájt a szivem, mint az esküvő napján. Sokáig nem tudtam elfelejteni azt a jelene­tet, almikor Hamcsurka a nyakaimba borult és a kar­ján levő Anti belekapaszkodott a hajamba, úgyhogy alig tudták elsaakitami tőlem. Majdnem lekéstek a vonatot Aki nem bizik az úri rokonban Csermák bácsi, ugylátszik. máig sem tudta elfe­lejtetni ezt a jelenetet. Könnyű leolvasni róla, hogy lelke most is ott jár azo-n a kis falusi állomáson. Arról beszél még, hogy odakint eleinte milyen rosszul ment Janóéknak. Nehezen tudtak megfelelő módon elhelyezkedni és sokszor ő küldött nekik pénzt. Azóta már ka­matostul visszakapta a kölcsönt és a levelekből, amelyek már ide Miskolcra érkeztek hozzá, sok­sok esztendővel ezelőtt kiolvasta, hegy jó sorba kerüllek és különösen ez Anti nemcsak nagyon gazdag, de igen népszerű ember Csikágéban. — Tudtam, hogy nagyon gazdagok és szeretik őket, de hogy ilyen megtiszteltetés éri a Csermák- családot, orra nem sasámátottami, pedig megjósol lám a gyereknek, hogy nagy jövője van. — Most már magára is jobb napok fognak várni Csermák bácsi, biztosan gondoskodik majd megáról a csikágói polgármester, ■— jegyzem meg, de ez öreg a tapasztalt emberek lemondásával legyint: — Tessék elhimnii, az úri rokon szeret tnegife-led- fcezni a szegényről. Talán még annyit eem fognak ezután küldeni, mint eddig. Csermák bácsinak ez az aggodalma 'talán alap­talan. De különben, ő ismeri jobban a családját. Révész Jenő. Amerika í932-ben nedvespárti elnököt választ A Wickershem bizottság jelentését a szenátus elé viszik Egyre jobban pusztít az alkohol Newyork, április hó. Az Egyesült Állaim ok nedves pártja nem akar belenyugodni a prohiibició megszüntetése kérdésé­nek abba az elintézési módjába, amelyet a kérdés tanulmányozására kiküldött Wiricerelhem-bizotteág jelentése eredményezett. Ez a bizottság január 21-én hozta nyilvánosságra jelentéséit. Körül­tekintően tárgyalta, a jelentés a azöazrtilaiwn fenn- tertásámak előnyeit é* hátrányéit e bár a sze?*til*lom végrehajtásának nádjáról magában a jelentésben elítélő nyilatkozatot ol­vashatunk, mégis a bizottság azon a véleményen volt, hogy a szesztilalmat fenn kell tartani. Mindenesetre javasolta, hogy a végrehajtás mód­ját meg kell változtatni és az ellenőrzést is haté­konyabbá kell tenni. A szesztilalmat nemes kísér­letnek tartja és a kísérletet szerinte érdemes folytatni. A bizottság jelentése mege nősítette Hoower álláspontját, aki tudniillik szárazpárti. Annak ellenére, hogy a jelentés a szesztilalom fenntartá­sa mellett foglalt állást, kétségtelen, hogy b jelen­tés maga a nedvespártiak felfogását is alátámaszt­ja. A jelentésben ugyanis bőven vannak részletek, amelyek a iiedvespárfciafc felfogását igazolják. Rámutatnak ugyanis arra. hogy a jelentés szerint a szesztilalom megszegése valósággal nyilvános módon történik. Nyilvános ebédeken, szállodákban, kirándulások alkalmával óe a lakásokban állandóan isznak és a szesztilalomnak ez a megszegése általánosan tudott dolog. Ez a körülmény demoralizáló hatással van, annál i« inkább, mert nagy állású, tekintélyes emberek is megszegik a szesztilalmat nyilvános helyem. Hiába követnek ©1 mindent, a szeszfogyasztók száma egyre növekszik. Még azokban a államok­ban is, amelyek kdimondottan szárazpártiak, egyre többen szegik meg a szesztilalmat. így például Virginiában a legutolsó öt év alatt egyhannaddal emelkedett azoknak a száma, aki­ket a szesztilalom megszegéséért letartóztattak. Cansasiban pedig jelentékenyem megnövekedett azoknak r száma, akik az alkohol túlságos élve­zetének következtében haltak meg. A szesztilalom megszegése annál könnyebben történhetik, mert számtalan módja van e tflalom kijátszására. A lakosság háromféle módom juthat a tiltott ital élvezetéhez. Egyrészt. « csempészők gondoskodnak szeszes italról, másrészt az ipari célokra engedélyezett saesamennyieégek egy részét jogtalanul szeszes Halok készítésére használják éa végül a nedvesek maguk állítják *M e. szeszes italt s különösem ©Jtenjsdt a wtefcy előállitáaa. Mindezekhez Járul még, hogy a jetemtés maga is rámutatott az elharapódzott megvesztegetésekre, amelyeket a nedvesek a szeszes Utal zavartalan él­vezete érdekében mindenfelé űznek. Ezenkívül e bizottság tagjai az együttes jelentés mellett kü­lönvéleményüket is kiadták éa ezek a vélemények legnagyobb részt a szesztilalom fenntartása ellen szóltak. Érthető tehát, hogy a nedvesek a prohibi- cJó megszüntetését ismét a napi kérdések homlok- : terébe alkarjaik állítani és ezért azt kívánják, hogy a bizottság jelentését teljes egész ében terjesszék a szenátus elé ős a szenátus foglalkozzék a jelen­téssel. Ezzel ; nyomási akarnak gyakorolni Hoo* erre, hogy ai engedékenyebb legyen ebben a kérdésben. A ne-dvespárl nagy erőfeszítése arra vezethető vissza, hógy jövő éviben van az elnökválasztás. Az elnökválasztásom pedig a legfőbb propagandaesz­köz a szesztilalom eltörlése lesz. Ekkor iámét összeütköznek e nedvespártiak és a ezárazpártiek, amennyiben aa egyik elnökjelölt nedvespirti, a másik elnök­jelölt siáraipártt programmal lóg szerepelni. A* Egyesült Albánokban úgy látják a helyzetet, 'hogy az az elnökjelölt fog győzni, aki a prohiibició ellen foglal állást « azzal az ígérettel megy a küz­delembe, hogy a VoJikjstead-törvényt eltörli. A szárazok ée a nedvesek küzdelmében a ned­vesek részére kapóra jött a® hogy Angliában a ssesztilalom bevezetése meghiúsult. A törvényjavaslatot a páriámén! ugyanis elvetette, mert nem látták szükségesnek ezt az intézkedést. Rámutattak ugyani* arra a parlamenti felszólalók, hogy Angliában a részegég egyre csökken és már felére esett azoknak a száma, akik az alkohol túl­ságos élvezete következtébe® haliak meg. A fejlő­dés az alkohol ellen irányul, még pedig termé­szetszerűleg minden beavatkozás nélkül csökken a szeszes italok fogyasztása, mert a népesség egy­re jobban az egészségesebb szórakozásokat keresi. Az Egyesült Államokban ezzel ellenkezőjét tapasz­talják és annak következményét a szesz tilalomnak tulajdonítják. Meg kell szüntetni tehát a szesztilal­mat és ezért az Egyesült Államokban 1932-ben nedvespárti elnököt akarnak választani.. Felhívás a csehszlovákiai magyar főiskolás egyesületekhez A csehszlovákiai magyar egyetemi és főis­kolai hallgatók 1930-ik évi losonci V. orszá­gos kongresszusa alkalmából beiktatott szö­vetségi tisztikar hivatalosan közli, hogy mi­után a szövetségi alapszabályoknak a bel­ügyminisztériumhoz való felterjesztése óta a nyilvános működéshez szükséges törvényben előirt határidő eltelt, felszólítja a csehszlovák köztársaság területén miiködő összes magyar egyetemi és főiskolai egyesületeket, hogy Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szö­vetségének kötelékébe lépjenek l>e. A szö­vetség tagja lehet a szövetség alapszabályai­nak 8 §^a értelmében minden csehszlovákiai egyetemi és vidéki városban lévő diákegye­sület, mely hatósági engedély alapján műkö­dik, magyar jellegét alapszabályaiban kife­jezésre juttatja s általánosan magyar kultu­rális és gazdasági célokat követ akadémikus rendre és vallási különbségre való tekintet nélkül. A belépési szándékot írásbel i lég kell bejelenteni & szövetségi tisztikarnál: Brükk Sándor elnök cimén (Praha XII. Francouz- ská 16.) Eesetleges információk is itt kéren­dő!;. Prága, 1.931, március hó. A CS. M. A. SZ. tisztikara nevében: Bereez Kálmán s. k. Brükk Sándor s. k. titkár. elnök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom