Prágai Magyar Hirlap, 1931. április (10. évfolyam, 76-99 / 2593-2616. szám)

1931-04-12 / 84. (2601.) szám

3»Mü3asanar«nHM rPRMMMA&^ARHIRLAB 1931 Aprilfa li rmámtap. CITY LIGHTS Irtai Vozári Dezső Körülöttünk a sivár és mégis gyönyörű XX. század. Nincs kor, jmelyibem jobban sae- rettem volna élni. Felbőg a technika forttea- s/.imója. A gép az agy velői zabába már. Kigyu.1 egy éles reflektor. Sugarában ir­datlan felhőkarcolók dideregnek. Az aszfalt­ul ak autók bűzéiben fuldokolnak. Itt élünk, remények és hitek nélkül, a városokban. De, nini, az Avenue lázas forgatagában egy toprongyos ur tör utat magának, öltözé­ke, igaz, kissé viseltes, de tenyerében, akár valami legendabeü szent, emberi szivet hordoz. S a sanyargatott, leköpött szív fá­radtan dobog a társadalmi rend kiebrudalt gavallérjának tenyerén­Ki tudná Chaplint a szántóvető paraszt maszkjában elképzelni? Chaplin Met-ro pó- lisz gyermeke, perifériák arsz'lánja, szomorú egzisztencia. De nevet, mert bölcs. Mit hasz­nálnak itt már a könnyek? Chaplin egy letaszított, kisemmizett tár­sadalmi réteg inkarnálója, egy osztályé, melynek osaik mohó élet igényei maradtak meg a modern Amerikában, ahol az ember értékét a zsebében található dollárok me<ny- nyisége határozza meg. És Oharlie, a zsaket­té s, keményka lapos nagyvárosi vándor, mégis gyakran győzedelmeskedik e reali­tásba merevült világ birtoklói felett, mert ha gyengeségében nem is szállhat harcba velük, kineveti őket. Chaplin uj filmje, „A nagyváros fényei", organikus vonalat folytat, a Kid, az Arany­láz, a Cirkusz vonalát. Nem lehet véletlen, hogy míg az irodalom önmegfogalmazó pro­blémákkal van elfoglalva, a technika korá­nak épo sza néhányez er méter celluloid szál­lá gon rögződött le s a hős költemény hérosza nem félisten többé, hanem Charlie, a fél­ember. A azjiiasé: a csavargót szánalom és szere­lem egy vak vinógárusleányhoz sodor, aki délceg és gazdag fiataleun/bemek hiszi őt Hogy a leányt megtartsa illúziójában, Cha­plin pénz után néz s apró ajándékokkal hal­mozza el érzelmei úrnőjét. Egy nagyobb pénzösszeg megszerzése utón, mély a lány szem égvilágát visszaadó operációra van szán­va, a csavargó börtönbe kerül- Késő ősz van, mire a börtönből elbocsátják, a virá­gok elhervadtak, a fák díszei régen lehul­lottak már. A védlett zsákéttnadrág cafatok­ban lóg le már Chaplin lábszárairól, a bör- tön levegő kissé megviselte arcát, de külön­a szakács­Esztinek tetszett ez a beszéd. Derék egy úriember ez a szakács. Beszélt neki tovább. — Aztán untam magamat, elindultam ko­ra ír ól-kocsira és ide találtam. Itt jobb, mint az üres kocsiban. Egyszerre feLsikitott: — Jézus, a kosaram! Otthagytam a he­lyemen 1 — Sose féltéé. Nem bántja azt ott senki — vigasztalta a szakára. Eszti megnyugodott. Csodálkozva nézte, milyen hamar megsül ez a bor piszéiét. Na­gyon jó szaga volt, Eszti észrevette, hogy éhes. — Mennyiért sütne nekem is, szakára ur? — kérdezte. — Drága az magának, galambom. De sü­tök egy darabkát ingyen., a krnmpbháimo­zásért meg a mulatságért. Vágott egy kis darab húst, elkészítette és egy perc alatt már sütve tette tányéron Eszti elé. — Ilyen jól i* mér rég nem ettem — mondta Eszti nagy elismeréssel. Nagyon érti, szakács ur. — Hát ha a méltóságés asszonyának sza­kácsra lesz szüksége, ajánljon be hozzá. Le- sz/á Bírnék én már a vonatról, elég volt a ko­csikázásból. — Maijd ajánlom — mondta Eszti komo­lyan. — Aztán mindig grüt nekem ilyen jó húst­Jött a kalauz, kezében az Eszti kosara. — A magáé ez, kisasszony? Keresem már az egész vonaton. Már azt hittem, baja történt. — Az ám, beálltam ide kuktának — tré­fált Eszti. — Mimgyárt Pestén leszünk — mondta a kalauz. — Jő volt az első osztályban, mi? Nevettek mind a kelten, a kalauz is, a szakács is. Eszti velük nevetett. — Ttt jó, a konyhában — mondta. —- igaza van. Mindenkinek, ahova való — tette hozzá a kalauz bölcseikédve­ben. semmi sem változott. Folytat ja útját a lélektelen ucoákon, mig csak rá nem akad szereiméire, aki közben (ó, filmlehető ségek) visszanyerte látását és előkelő virágüzletet nyitott a sarkon. A lány csak nehezen isme­ri fel Jóltevójét s egy hálás kéamori táasal véget ife ér a tutin, /szabad, utat hagyva a fan­táziának: megkapják-e egymást vagy sem? A vádatszerü mese keveset ónul el a City lights művészi kvalitásairól, mint ahogy nagyon nehéz is szavakba foglalni Chaplin filozófikiua művészetéinek lényegét. Nekem oly elementáris élményem volt ée a .film, amilyet művészi alkotás már nagyon régen nem tudott nyfujtami. Egy folyóirat margójára Irta: MÁRAI SÁNDOR (Paris) I. A folyóirat neve „Uj Munka", s Prágáiban jelenik meg, magyar nyelven. Reggel kaptam meg, s rögtön elolvastam, első betűtől az utol­sóig, kíváncsian és nyugtalanul. Barátaim írják és szerkesztik, s ibár nem sokat tartok az egész generációs elméletről, be keli vallanom, hogy elfogult vagyok a velem egykoruakkal szem­ben, türelmes, elnéző, nemritkán alázatos. Mi tudjuk, hogy miért? — s indokolni merni is keli, hiszen e generációnak minden megnyilatkozása demonstráció és tiltakozás ama jóvátételi ter­hekkel szemben, melyeket az előző generáció hárít át reá. A lap szerkesztője fölszólított, mint másokat is, hogy írjam meg észrevételei­met. Az ismerkedés első örömében írom föl e nehény megjegyzést, igény nélkül, hanyagon és őszintén, amig a friss lapot kezemben tar­tom. II. Kritikának egy induló folyóirat első számá­val szemben nincsen helye. Az újszülöttet csak becézni lehet. Bűne egyelőre nincsen, iegtföleíbb az eredendő bűn, az, hogy létezik. Akik csinál­ják, érzik ezt a felelősséget. A belezető cikk nyíltan kimondja: nem tudja, hogy szükség van-o reá egyáltalán? Ez a szónoki kérdés, ha a lap létezése nem adná meg rögtön a választ, fölindi'tana. s mint minden nihilizmus, kétség- beeséssel töltene el. A lap vezető helyen közli egyik „fiatal és független mtellektüellűnk'-nek a szerkesztőhöz intézett levelét. Ez a levél kor­tünet. „Miről is írnék?" — kérdi a fiatal és független kitellektüell. —* „Van értelme an­nak ... a francia irodalom újabb könyveit is­mertetni? Hát lényegesek ezek a könyvek ak­kor, amikor egyetlen nagy probléma foglalkoz­tatja a világot?" — Alki igy kérdez, az felel is. A levél szerzőjét nem ismerem. Csakugyan, mi értelme is lenne egy író, vagy kritikus számára annak, „ma", tehát pontosan ma, 1931 április 9-én délután a francia irodalom ujább könyveit ismertetni? Nyilvánvalóan nem ez a dolga, ha­nem, hogy röpiratofcai osztogasson a kaszár­nyákban, vagy fölszedje a forgalmasabb útvo­nalakon az el kő vetkező forradalom barrikádjaf számára az uccaköveket. Ez az igazi „tett", — nem pedig könyveket írni, vagy ismertetni, ma. „amikor egyetlen nagy probléma foglalkoztatja a világot" — olyan probléma, mely Dosztojev­szkij idejében például teljesen ismeretlen volt. Valószínűiéig ezért írtak Dosztojevszkij és Tol­sztoj „csak" könyveket, melyek, ebből a szem- pontiból, éppen olyan kevéssé számitan ak „tett“-nek, mint ahogy nem „tett." Debussy ze­néje, vagy Kokoschka festészete. A ..Bűn és Biinhődés" tehát nem „tett", a „Háború és Béke" nem „tett", a Bovaryné nem volt „un acte“, Proust életműve nem „tett" és Gide Faux-Monnayeurs-je „csak" irodalom. S ezek a könyvek „nem lényegesek akkor, amikor egyet­len nagy probléma foglalkoztatja a világot". Csak azt szeretném tudni, hogy ott tartana-e ma a világ, 1931 április 9-én délután, hogy ez az „egyetlen nagy probléma foglalkoztathatja", ha mindezek az írók, s még néhány tucat má­sik, kiknek nevét a független és fiatal in tel lek- ttiell éppen úgy ismeri, mint én, nem készítik elő a lelkeket arra, hogy e felelőssé gtel jee ér­deklődés e nagy problémával szemben életre keljen? Meg vagyok győződve róla, hogy a kar pitalizmu'S mai formájában, mely a tőkének kor­látlan kumulálási lehetőséget biztosit, megbu­kott. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy a kommunizmus az a gazdasági, és társadalmi rend, mely e megmerevedett és megbukott ka­pitalizmust föl fogja váltani. Ismerek eszközö­ket és módokat, teóriákat és praktikáikat, me­lyek föl tudják váltani a kapitalista világ mód­szereit, anélkül, hogy egy dogmatikus bolse- viki. kisebbség terrorjának áldoznák föl az em­beriséget. Ennek, a teóriának nevo a szocializ­mus, a kigunyolt és lenézett, „korrupt," és „kis­polgári" szocializmus, mely azt tanítja, hogy munkával, igazi munkával lehet egv bizonyos relatív kényelemre és aránylagos független­ségre szert tenni., de nem lehet soha olyan tőkét szerezni, mely helyettem dolgozzon* s dolgoz­tasson másokat. Hiszek abban, hogy a szocia­lizmus e száz évben előbbre vitte s emberibbé tette a világot, mint volt előzőleg' ötezer éven át. Hiszek abban, hogy a polgári osztály, mely ma éppen olyan vogelfrei a nagytőke kezében, mint a proletáriátus, be fog olvadni a szocialis­ta világrendbe, mély az egyénnek megadja azt a tevékenységi 6ugárkört, melyet egyéni, tehet­sége, fegyelme, munkaképessége ki tudnak töl­teni, s általánosan iparkodik emelni az emberi élet színvonalát, anélkül, hogy a költségeket egyetlen teherviselő osztályra hárítaná át. Hi­szem és tudom, hogy mindez nem álom, nem utópia. Ez történik, egész Európában legalább, a bolsevizmus és a nagykapitahzmus kétségbe­esett terrorja dacára. Angliában szocialista kormány van, Németországban a szocialisták tartják a két véglet között a-z egyensúlyt, Franciaországban összefolynak a politikai pár­tok szélsőbal-polgári és szélsőjobb-szociális la frakciói. S hiszek abban, hogy a fejlődésnek ezt az útját nem a jobb- és baloldal habzószáju, őrjöngve keringő énekes-dervisei, hanem az írók készítik elő. Azok az írók, akik a lené­zett „tiszta irodalom" eszközeivel mutatják be az életet, mindkét oldalát* a nappal és az éj­szakát, a valóságot és az álmot Fölháborodva kérdem: ki ül inkább elefántesonttoronybaa? — azok a francia, német, angol, vagy magyar irók. akik mesterségük anyagával, a betűvel iparkodnak kifejezni, a meglevőből továbbépí­teni, felelősséggel, problémával telíteni az éle­tet, — vagy az a 'bolsevizáit, nihilista értelmi­ség, mely a „po Igárkkapit aiista" világ irodal­mának minősítve utasít el minden olyan szelle­mi vállalkozást, mely nem hajlandó föltétlenül, vakon, parancsszóra és & propaganda mindig nagyon olcsó és művészieden (tehát lényegé­ben í0Tradaimiatlan) eszközeivel szolgálni a „szent" könyvekben lefektetett, egyedül üdvö­zítő boleervizanust? Ki él inkább elefántcsont- tOTonvban: nem az értelmiség-e, mely vissza­utasít minden közeledést, minden keresést, mely a fejlődést és kibontakozást szolgálja, s jobbkezét a szent könyvekre fektetve, baljával Moszkva felé mutatva, megmerevedik e fakir- pózban, várva a garantált, még pedig közeli és el nem odázható dátumra garantált Világforra­dalom örvendetes eseményeit? De addig, mi értelme is lenne könyveket Írni, melyek nem szolgálják föltétel nélkül ezt a propagandát, vagy kritizálni ilyen könyveket? Van egy vörös elefántcsonttorony is, mely­ben a forradalom dilettánsai ülnek, — szenvel­gő jakobinusok, akik akcióra éppen olyan al­kalmatlanok, mint írói produkcióra. Nem a-z életet szolgálják, hanem egy rezsimet. Egy re­zsimet, melynek — a gyakorlat ezt mutatja — éppen olyan kevés szüksége van reáljuk, ha egyszer közvetlen érintkezésibe kerülnek vele. mint az irodalomnak. S a Panait Istratik, az Ehrenburgok, a. Gorkij-ok, a Barbusee-ök, akik ma nyíltan száműzött, vagy titkos bizalmatlan­sággal elhárított reprezentánsai a szóvjetiroda­lomnak, éppen olyan kevéssé szívesen látott vendégek Moszkvában, mint Gide, Thomas Mann vagy Duhamel. A bolsevista állam meg­szűnt az igazi, a nagy, az örök forradalmat szolgálni. Rezsim, mely érdekeit és hatalmát védi. A forradalom mindig kritika. A szovjet éppen olyan kevéssé tűri a kritikát, mint- a fa­sizmus, vagy a nagytőke. S teljesen azonos esz­közökkel védekezik ellene. Ha 1931-ben egy „független és fiatal itatel- lektűell" — aki nincsen egyedül — arra a kér­désre. hogy hajlandó-e résztvanmi egy kibonta­kozást. 'kérdést és feleletet kereső folyóirat munkájában, ezószer int e kérdéssel felel: „Mi­ről is írjak?" — a „remarqued gátlásaira" hi­vatkozva nyafog egyet a visszamászik a vára­kozó szemlélet, megvetés és tehetetlenség vö­rös eletfántraonttomyába, úgy reá kell bíznunk* hogy készüljön el egyedül gátlásaival és pro­blémáival. Ez is álláspont. Néha, úgy tetszik, e zavaros planétán állítólag magára hagyott író az, aki a hivatásos forradalmárok és patentiro zott forradalmi irók helyett és dacára is kény­telen., mert egyebet, nem is tehet, elébedolgozni annak az igazi, dátummal nem 'konkretizálható, helyhez nem rögzíthető forradalomnak, amit neon tegnap kezdtek el, « nem zárnak le hol­nap, — i»em akasztófákkal, se plakátokkal, sem a menseviki-ipöTTel. m. Föntebb azt írtam: az állítólag magára ha­gyott iró. Mert az iró külső helyzete körül lé­nyeges változást látok. A könyvnyomtatás megteremtette a gondolat inflációját — mit szá­mit ez? Mit számit a sok, hamis értékjelzések- kel belenyomtatott, kínálat és kereslet szerint jegyzett papiros? Az igazi irodalom, mint az arany a papiridőben, ma sem ér többet, se ke- veseobet. Az, ami és annyit ér. 8 ma jobban keresik. Mióta emberek leírják gondolataikat, s mióta föltalálták a könyvnyomtatást, soha olyan érdeklődés irodalom iránt nem mutatko­zott, mint e „barbár" korban, mely ,go égadta magát sportnak, mozinak, gépies szórakozások­nak" ... Ez a másik oldala a. problémának. Tkomas Mann, Gide, Proust, Sinclair Lewie, Dreiser, Hamson már a háború előtt is voltak. Nézzék meg ez irók kiadványainak címlapját: soha magasrangu irodalmat oly szomjasan, oly mohón nem olvastak az emberek, mint a há­ború utáni tiz esztendőben. Remekművek, me­lyek háború előtt egy kis, meghitt szekta cse­megéje voltak, a háború után jutottak el millió és millió példány számban a töm egekhez. Az iró meghőkölve áll e sikerrel szemben: szinte gya­nús neki... A „szellem halálraítélt jei“-t e ei- ralomházban úgy kényeztetik, mint soha az­előtt. A kiadói üzlet természetéből következik, hogy nincs az a titkos remekmű, mely ma el­rohadhat az iróasztalfiókban, ha remekmű, de még akkor sem, ha egyáltalán ad valamit, ami az övé, csak az övé. Ha azt mondjátok, hogy a középsúlyú Tunnev e kor sztárja, azt felelem, hogy a „Buddenbrooks" a háború befejezése óta egymillió példányban fogyott el. Ebben nem az a fontos, hogy „üzlet" az írónak s a kiadónak, hanem hogy egymillió vagy még több lelket nevelt, finomított, termékenyített. Ha azt mondjátok, hogy Ghevalier a sztár, ak­kor mit szóltok a „Babbit" sikeréhez, vagy Sigrid Undset, Waesermann, Dreiser sokszár- ezerpéldányos elterjedtségéhez? Nem igaz, hogy nem keli az irodalom. Jobbam kell, nagyobb tömegeknek kell, mint valaha. Máshol van a haj, ha ugyan haj: a dilettáns nem kell. A verseny méretei fokozták, finomí­tották a kritikát. Az Írástudók, ideje, kiket a betűvetés mágikus csodájához nem értő tömeg szájtátva bámult, elmúlt A „közönség" meg­szűnt egy proszcéniumpáholyra való elite-csa- lád lenni: ma már az egész nagy nézőtér, a kar­zat is ,j?ejt az irodalomról valamit". Hogy szük­ség van-e erre a lapra? Ha irodalmat ad és kritikával adja, úgy nemcsak erkölcsi létjogo­sultsága igazolt, hanem, azon a speciális terü­leten, melynek számára elsősorban készül, léte­zésének vulgáris föltételei is biztosak. Én ezt a területet ismerem. Nem tévedhetek. A háború előtt a „Nyugat"-hói, mely a magyar szellemi­ség egyetlen reprezentatív lapja volt, Kassán öt ven példányt adtak el, Nagyváradon hat­vanak Debreceniben négyet. IV. S még valamit. E lap megjelenésével szinte egyidejűleg je­lenti be a Prágai Magyar Hírlap, hogy szlo- veuszkói mecénások szlovenszkói magyar irók számára 75.000 csehszlovák korona értékben pályázatokat írtak ki. E pályadijak fele szép­irodalmi müveket óhajt jutalmazni. Mielőtt ka­lapomat a levegőbe csapom és egy nagy éljent kiáltok, engedjék meg a szlovenszkói magyar irók, hogy figyelmükbe ajánljak egy körül­ményt. Ma Magyarországon a magyar irók számára nemcsak hasonló, hanem megközelítő összegű pályadijak sem állanak rendelkezésre. Nincs egyetlen kiadó, alti dijakat tűzne ki (egy kivé­telével, aki azonban már esztendők óta nem adta ki e dijat) s nincs egyetlen mecénás, aki ezerpengős dijakat tűzne ki magyar regény­írók számára. Az újságírók klubja kísérletezik néha ilyen dijakkal, ez minden. Á Baumgarten- alapot nem számíthatom a pályadijak közé. mert nem műveket, hanem személyeket jutal­maz, s egyelőre, ha nem is rosszhiszeműen, de föltűnő tájékozatlansággal és bátortalanul. Hogy az Akadémia a a hivatalos irodalmi tár­saságok u. n. pályadijai mit érnek, arról fölös­leges beszélni. Csak azt tudom, hogy a pesti redakciók elő­szobáiban óraszámra elülnek nagyon neves, be­érkezett-, kitűnő nevű irók, s várják a huszon­négy pengős utalványokat. A magyar iró hely­zete kivételesen rossz, — most nincs . t a he­lye, hogy ennek okait keressük. De meg kell állapítanom, hogy a szlovenszkói magyar író­nak ma legalább olyan anyagi lehetőségek ál­lanak rendelkezésére, —• különösen mo*t, hogy kiadója is, lapja is, pályadijai is vannak ■— mint a magyarországinak. Ha van mondaniva­lóink. most elmondhatják. S nem is kell éhen- halni 'belé. A kifogások e pillanatban nem helytállóak. Amit né'hányan tiz óvó várunk, azt most az egy e te mos magyar irodalom várja, leplezetlen kíváncsisággal. Varjuk a szlovenszkói magyar regény*. Tárt karokkal — és persze pardon nélkül. % SZEPLB7, ~“ májfoltot és mindenfajta bőrbetegséget azonnal j ? megszünteti a világhírű fíracM úUífffl Margit-créme * szappan ára Ké lO.- Ki 8 — Az arcbőr rövid idő múlva szép, fiatal és üde lesz. a ráncok kisimulnak. Mivel a Margit-crémet sokan utánozzak, saját érdekében csak eredeti V^tíjjeífySuli­ikéi I©pa0aS2üt«ít ílöfeoxt el. Nyitva, vagy kimérve, eredeti Margit-créme sehol nem kapható. Fölnrakat Csehszlovákia részére; „$z. Erzsébet" gyógyszertár Bratislava (Pozsony), Dunajská ulica ííalo 38.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom